Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)
001-10-13 / 236. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 13. TÉMA: A KOLUMBUSZ-REJTÉLY Annak idején hét város versengett Homéroszért, Kolumbusz Kristófért legalább háromszor annyi A legendás és titokzatos hajós Kolumbuszról számos festmény rajz és metszet van forgalomban, de igazán egyik sem tekinthető hiteles arcképnek. (Fotó: internet) A világ kilenc évvel ezelőtt nagy csinnadrattával emlékezett meg Amerika felfedezésének 500. évfordulójáról. Annál inkább meglepő, hogy az utazás értelmi szerzője, Kolumbusz Kristóf születésének 550. évfordulója visszhang nélkül maradt. Igaz, a világ mostanában egészen más dolgokkal van elfoglalva, s ez sok mindent megmagyaráz. ÖSSZEÁLLÍTÁS Valószínűleg arra sem nyílik lehetőség, hogy a történészek még egyszer alaposan szemügyre vegyék a zseniális hajós származásával, életével és ténykedésével kapcsolatos dokumentumokat. Pedig erre nagy szükség volna, mert mi tagadás: Kolumbusz maga volt a talány. Mondom ezt, bár az elmúlt évszázadokban több ezer róla szóló monográfia, tanulmány és dolgozat látott napvilágot, s ezek szerzői őszintén törekedtek arra, hogy feltárják az igazságot. Ám meglehet, éppen ez a nagy igyekezet kuszálta össze méginkább a szálakat. Itt van mindjárt a születés ideje és helye. A legtöbb lexikonban és Kolumbusz-életrajzban az olvasható, hogy a nagy hajós 1451-ben született Genovában. Mivel anyakönyvi bejegyzés nem hitelesíti a pontos dátumot, csupán néhány később keletkezett dokumentum közvetett utalása alapján állítható, hogy Kolumbusz valamikor 1451. agugusztus 25-e és október 31-e között jött a világra. De néhány kortársa szerint már idős ember volt, amikor 1492-ben 1451. agugusztus 25-e és október 31-e között jött a világra. útnak indult, az admirálist jól ismerő Bemaldez pedig feljegyzésében hetvenévesnek mondja őt, amikor 1506-ban meghalt. Ez persze lehetett elírás vagy nyomdahiba is, hiszen a sesenta (60) és a setenta (70) szavak szinte provokálják az ilyesmit. Mindenesetre már a születés évében sem lehetünk túlságosan biztosak, ami pedig a helyszínt ületi, az meg már végképpen nem egyértelmű. Annak idején Genova szekérderék- nyi dokumentumot tárt a világ elé a Kolumbusz család itteni jelenlétéről, csak az a furcsa, hogy Kolumbusz sohasem állította magáról, hogy ebben a kikötővárosban született. Legalábbis sok monográ- fusa így tudja, csupán az orosz Jakov Szvet - magyarul 1977-ben megjelent - Kolumbusz-életrajzá- ban olvastam, hogy erről többször is beszélt. Annak idején Homéroszért hét város versengett, Kolum- buszért legalább háromszor annyi. Hogy csak Itáliában volt vagy tíz ilyen város, az különösebben senkit sem lep meg. A franciák is szívesen elhitették volna a világgal, hogy hősünk országukban született. 1882-ben a korzikai Calvi városka önkormányzata még szobrot is állíttatott nagy fiának, miután két tudós szerzetes olyan dokumentumokra bukkant, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy Kolumbusz itt jött a világra. De Anglia, a németországi Köln (latinul: Colonial) városa, sőt Dánia is szóba jött. A zűrzavart csak fokozta a nagy felfedező nevének számtalan változata: Colombo, Columbus, Colomb, Colón, Colomó, Colom stb. Azok a települések, ahol ilyen nevek előfordultak, joggal pályáztak arra, hogy saját szülöttüknek tekinthessék Kolumbuszt. A genovai eredetet ennek ellenére a legtöbb szakember ma már elfogadja, noha András László 1977- ben kiadott Alapos gyanú című könyvében továbbra is kétségeit hangoztatja, mondván, hogy Kolumbusz egyáltalán nem beszélt olaszul. Feljegyzéseit latinul és kasztüiai nyelven készítette, s még az Itáliából érkezett látogatókkal (elsősorban a genovai bankárokkal) is spanyolul beszélt. Mindez azért furcsa, mert ha igaz lenne, hogy 22 éves koráig el sem hagyta Genovát, akkor nyilván jól kellett volna tudnia olaszul is. Salvador de Madariaga spanyol történész Kolumbuszról írt könyvében (egyik kiadása magyarul is megjelent 1941-ben) azzal magyarázza Kolumbusz genovai származását és spanyol anyanyelvét, hogy egy Spanyolországból Genovába menekült zsidó család leszármazottja volt, aki később katolikus hitre tért. Ez lenne az oka annak is, hogy a spanyolországi zsidóüldözések fokozódása idején (az 1480- as években) a spanyol királyi udvarban felbukkanó Kolumbuszról hivatalosan nem veszik tudomásul genovai illetőségét, mert esetleg kínos lehetett volna, hogy egy konverzót (áttértet) pátyolgatnak. Bármennyire meghökkentő, de a személyéhez kapcsolható első hiteles dátum 1476. augusztus 14-e, amikor is egy hatalmas gályaevező segítségével a partra éviekéit Portugáliában egy kis halászfalucska közelében. Azt már igazolták a történészek, hogy egy nappal korábban egy hatalmas tengeri csatára került sor a közelben genovai kereskedőhajók és francia kalózhajók között, tehát Kolumbusz - vagy ahogy Lisszabonba érkezése után nevezi magát: Colombo (illetve Colom) - az egyik hajóról zuhant sérülten a vízbe. De már az sem bizonyos, hogy melyik oldalon is harcolt. Mert ha igaznak fogadjuk el is a genovai származást, attól még lehetett kalóz, sőt András László akár meg is esküdne rá. Azt a személyt, akit Lisszabonba való megérkezése után 30 éven át nyomon követhetünk, Cristóbal Colonként tartja számon a történelem. De hogy hol élt és mit csinált addig, azt sűrű homály lengi be. Ezt a go- molygó ködöt nem oszlatta el az apjáról^ ugyancsak életrajzot író Fernando Colón sem, aki pedig bizonyára tudta, hol is született az édesapja, ennek ellenére csak mások véleményét idézi, de azt is úgy, mintha eleve cáfolni szeretné azokat. Kolumbusz fivérei sem voltak közlékenyebbek, úgyhogy a kutatók némelyike joggal kételkedhetett az egész família genovai eredetéről elterjedt állításokban. András László szerint - s ezzel a véleményével nem áll egyedül - Kolumbusz vállalkozását genovai bankárok pénzelték, s hogy ténylegesen is jogot formálhassanak az utazás várható nyereségének egy részére, el kellett terjeszteniük a genovai származás gondolatát. Ebben a masszív propagandában - véli András László - Kolumbusz személyes ismerőse, Antonio Gallo, a genovai Szent György Bank kancellá- riusa és 1477-től Genova hivatalos krónikása fontos szerepet játszott. Amikor aztán nyilvánvalóvá vált, hogy Kolumbusz nem Indiába érkezett meg, hanem egy új földrészt talált, a pénzük után futó genovai bankárok még inkább rákapcsoltak. Nem csoda, hiszen András László szerint titkos megegyezést kötöttek az Admirálissal (ez volt Kolumbusz egyik címe), s ennek értelmében kamatostul visszakaphatták azt, amit befektettek. Annak idején nem jelölték meg a végső nyughelyeket Akit ötször temettek el ÖSSZEFOGIALÓ Kolumbusz négyszer járt Amerikában (bár haláláig úgy hitte, hogy Indiában volt), s aligha gondolta volna, hogy még egyszer eljuthat oda. Ferdinánd spanyol királynál lényegében kegy- vesztett lett, s nem számíthatott arra, hogy ismét engedélyt kap a kihajózásra. Hogy így alakult, abban főleg irigyei a ludasak, s persze nem utolsósorban az is, hogy a korábbi ígéretekkel ellentétben nem részesedhetett oly mértékben a haszonból, mint ahogy remélte, s ezt többször is szóvá tette. Az ilyen elégedetlen alakokat egyeden királyi udvarban sem szívelték, ezért aztán Kolumbusz utolsó éveiben félre- vonultan, betegeskedve élt. Amikor 1506. május 20-án Valladolidban meghalt, igen szűk körben temették el a helyi ferences kolostorban. Pedig egy hajdani „alkirályt” utolsó útjára előkelő uraknak és magas rangú papoknak illett volna elkísérniük, de ők még csak tudomást sem vettek Kolumbusz haláláról és temetéséről. Néhány évvel később azonban Diego nevű fia elérte, hogy az Admirálist látványosan újra temessék Sevillában, s ekkorra már Ferdinánd is megenyhült iránta (elvégre egy halott már nem akadékoskodhat), sőt még egy kétsoros feliratot is vésetett a sírkőre: „A Castilla y Leon/ Nuevo mundo in Colón”. Ő már tudta, hogy Kolumbusz egy új világot (nuevo mondo) fedezett fel. A nagy hajós földi maradványai azonban Kolumbusz menyének, Diego Colón özvegyének óhajára a 16. század közepén ismét útra keltek. Ezúttal nem egy újabb spanyolországi városba, hanem egyenesen az Újvilágba, Hispaniola (ma: Haiti) szigetére, ahol Santo Domingo székesegyházának szentélyében temették el. Mellé fektették öccsét: Bartolomét, fiát: Diegót és unokáját: Luist is. Itt pihent az Admirális teteme egészen 1759-ig, amikor a franciák teljesen hatalmukba kerítették a szigetet. A spanyol flotta főparancsnoka úgy rendelkezett, hogy ha már fel kell adni a gyarmatot, akkor legalább Kolumbusz porhüvelyét vigyék magukkal, nehogy „idegen” földben pihenjen tovább. A gond csak az volt, hogy ekkor már senki sem tudta: a székesegyházban eltemetett Ko- lumbusz-família tagjai közül melyik az Admirális. Annak idején ugyanis külön nem jelölték meg a végső nyughelyeket, ráadásul egy 1673-as földrengés során a templom is összeomlott, a rendcsinálás során pedig a szétszóródott csontokat csak találomra gyűjtötték össze. így elképzelhető, hogy az 1759-ben Havannába szállított és ott eltemetett koporsó valószínűleg nem Kolumbusz, hanem Diego fiának földi maradványait tartalmazta. Ez a lehetőség 1877-ben vetődött föl, amikor a Santo Domingó-i székesegyház szentélyében átalakítási munkákba fogtak. A főoltár mellett egy boltozatos üregre, s ebben egy ólomládára bukkantak. Az érsek és néhány diplomata jelenlétében a ládát felnyitották és arra a következtetésre jutottak, hogy az Admirális hamvait tartalmazza, vagyis Kubában nem ő van eltemetve. Hosszan tartó vita bontakozott ki, amely azonban nem hozott eredményt. Kolumbusz Kristóf - feltéve, hogy mégiscsak őt vitték Havannába - azonban Kubában sem lelt végső nyughelyre. 1898-ban a sziget- országot az amerikaiak foglalták el, s a spanyolok úgy döntöttek, hogy az Admirális maradványait visszaviszik Spanyolországba, így Kolumbusz ötödször is megjárta az Atlanti-óceánt. Jelenleg a sevillai székesegyházban alussza örök álmát Kolom- busz Kristóf. Négy korabeli díszes ruhát s koronát viselő alak vállán cipeli az Újvilág felfedezőjének koporsóját, amelyben a nagy utazó Kubából 1899-ben hazahozott feltételezett hamvai találhatók. (archívum)-----------------------------——--—■——---; Az oldalt írta: Lacza Tihamér Egy olasz történész érvei Mikor járt először az Újvilágban? Akadnak kutatók, akik szerint Kolumbusz nem 1492 októberében lépett először Amerika partjára. Ruggero Marino olasz történész azt állítja, Kolumbusz VIII. Ince pápa megbízásából már 1485-86-ban járt az Újvilágban. Ezt a pápa síremlékére vésett felirattal indokolja: „Növi orbis suo aevo inventi gloria” - Övé a dicsőség, hogy (pontifikátusa alatt) felfedezték az Újvilágot. Mivel a pápa 1492 júliusában, egy hónappal Kolumbusz első expedíciójának indulása előtt halt meg, az idézett mondat egy korábbi eseményre utalhat. Marino másik érve egy 1513-ból származó ún. Piri Reis térkép, amelynek magyarázó szövegében az olvasható, hogy az arab időszámítás szerint 890-ben egy genovai hitetlen fedezte fel az ábrázolt partokat. Mivel a muzulmán időszámítás szerinti 890. esztendő a Julianus naptárban 1485-86-nak felelt meg, lehetséges, hogy Kolumbusz már korábban is megfordult Amerikában, (lt) Kolumbusz Kubában, ahova először 1492 októberében érkezett. A bennszülöttek láttán azt gondolta, aranyat talál a szárazföld belsejében. Csalódnia kellett. (Archívum) Az 1490-es évek második felétől kezdett el terjedni a betegség az Óvilágban Amerikából érkezett-e a szifilisz? ÖSSZEÁLLÍTÁS Kolumbuszt az elmúlt évszázadokban gyakran megvádolták azzal, hogy az ő hajósai hurcolták be Európába a rettegett nemi betegséget - a vérbajt. Tény, hogy a szifilisz az 1490-es évek második felétől szinte robbanásszerűen kezdett el terjedni^z Óvilágban. Nem nehéz elképzelni a fertőzés útvonalait sem. Az Amerikában megfertőződött matrózoktól megkapták az örömlányok, ők továbbadták más ügyfeleiknek, akik között zsoldosA spanyol tengerészek az indián nőkkel bujál- kodva kapták meg a kórt. katonák is akadtak. Őket arra nevelték, hogy amire szükségük van, arról lehetőleg maguk gondoskodjanak. A nemi örömöktől sem fosztották meg magukat, s ha kellett, akár erőszakot is alkalmaztak. így aztán a vérbaj végig- száguldott fél Európán, s attól függően, hogy melyik országból érkezett először, nevezték el erről vagy arról a nemzetről. Nápolyban francia betegségnek nevezték, mivel a francia zsoldosokkal érkezett meg ide 1494-ben. A franciák viszont nápolyi betegségnek mondták és a város környéki mocsarak kigőzölgéseivel hozták összefüggésbe. A szifilisz amerikai eredetéről és európai megjelenéséről az első beszámolót a spanyol Diaz de Isla jelentette meg 1539-ben. Ő határozottan állítja, hogy a spanyol tengerészek Hispaniola szigetén az indián nőkkel bujálkodva kapták meg a kórt. Benedek István orvostörténész szerint az amerikai őslakosok körében - a kollektív immunitásnak köszönhetően - a szifilisz már kevésbé riasztó formában volt jelen, de az európaiak szervezete nem volt rá felkészülve, ezért náluk igen látványos tünetek formájában nyüvánult meg és viszonylag gyorsan - néhány év leforgása alatt - végzett áldozataival. A későbbiek folyamán aztán már Európában is „megszelídült” a buja kór, de mindmáig előfordul. Úgy tűnik azonban, hogy a betegség már jóval Kolumbusz előtt felbukkant Európában. Ezt számos népvándorlás kori csontmaradvány is sejtetni engedi, de nemrégen francia régészek egy olyan leEredetileg valamelyik afrikai provinciából ke- rült kontinensünkre. letre bukkantak, amely minden kétséget kizáróan igazolja a szifilisz európai jelenlétét több mint 1000 évvel Amerika felfedezése előtt. Egy IV. században élt várandós asszony csontjai között egy viszonylag épen megmaradt magzat maradványait is megtalálták. A magzat csontjaiban szifiliszre utaló elváltozások nyomait mutatták ki. Hogy a Római Birodalom hanyatlása után a szifilisz is eltűnt néhány évszázadra Európából, azt a feltevést támasztja alá, hogy a vérbaj eredetileg valamelyik afrikai provinciából került kontinensünkre.
