Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)
001-10-13 / 236. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 13. Szombati vendég Július Satinský magyarra tanítja a lányát, önmagáról azt mondja: nem demokrata és nem is polgár - királyságot szeretne, mert szerinte a monarchia a legemberibb rendszer Színész vagyok, mindig tettetem magam „A kommunisták nem mentek el, csak nincs hatalmuk. Itt vannak közöttünk.'' (Archivumi felvételek) Humorista, színész, szépíró, publicista. A modern, intellektuális szlovák humor egyik megteremtője. Hatvanéves. Jellemtelen csalónak vallja magát, de zöld kertésznadrágja, sárga pólója, sajátosan berendezett pozsonyi otthona, könyvekkel zsúfolt dolgozószobája, beszédmodora igazi személyiséget sejtetnek. Július Satinskýval beszélgettünk. SZENTGÁLI ANIKÓ Müyen nyelven beszélgessünk? Beszélek magyarul, németül, szlovákul, nehezebben franciául, olaszul, horvátul, szerbül és oroszul. Sajnos angolul nem tudok. Akkor nem okoz gondot, ha most magyarul beszélgetünk? Színész vagyok, nem okoz gondot. Mindenben tettetem magam. Síelni sem tudok, de ha most síelni mennénk, magának eljátszanám, hogy tudok, és csak sokára jönne rá, hogy ez a fiú nem tud síelni. Csaló vagyok. Minden színész az. A nyelvtudást igazi tudás nélkül nehéz színlelni. Az egyik nagymamája német, a másik magyar volt. Nem ezért beszél ilyen jól németül és magyarul? Lehet. Azzal azonban nem értek egyet, amit sok szlovák hangoztat: hogy nincs nyelvérzéke, neki a nyelvek nem valók. A kisgyerek nem tudja, milyen nyelven beszél. Ha bejött Bözsi néni az üzletünkbe, figyeltem a száját, és úgy beszéltem, ahogy ő. Ha a cukrász bácsi, herr Gudema jött be, akkor németül beszéltem. A kisgyerek tudja, melyik emberrel szemben hogyan kell mozgatnia a száját. Igaz, Pozsonyban könnyű, mert a város háromnyelvű... ...volt. Manapság inkább csak a szlovákot tűrik, a némettel sincs különösebb gond, néhányan viszont nagyon érzékenyek a magyarra. Egy pozsonyinak az első szlovák államban életveszélyes volt magyarul vagy németül beszélni. A postás sem adta oda a nyugdíjat, ha nem „dobrý deň”-t köszöntek neki. Nagyon szigorú viszonyok voltak. Mára kihaltak a három- nyelvűek. De tizenöt éves Lucia lányom tanul magyarul. Ön nemcsak háromnyelvű pozsonyinak, hanem osztrák magyarnak is vallja magát... Monarchista! Nem vagyok demokrata vagy polgár. Én királyt akarok! Micsoda? Persze, mert az ember, a homo sapiens úgy van teremtve, hogy királya legyen, mint a majmoknak vagy a méhecskéknek. Komolyan gondolja vagy játszik velem? Ilyen fiatal lányok nem is tudják felfogni, hogy valaki komolyan gondolhat-e ilyesmit. Persze hogy komolyan gondolom. Akkor voltak a legszebb idők. Talán az igazságos, mesés Mátyás igézte meg önt? Inkább a modernebb királyok. De Ferenc Jóska is érdekes. Azt mondta, a háborút gyűlöli, de a manőverek! Szerette az egyenruhát. Egészen más ember, aki egy király alattvalója. Gondoljunk csak az angolokra, a dánokra, a norvégekre. Ok sokkal nyugodtabbak. A bolgároknak szerencséjük van, hogy visszajött a királyuk, II. Simeon. Igaz, most csak kormányfő, de lehet, hogy megint király lesz. Oroszországban talán még 50-100 évig nem lesznek cárok, de aztán visz- szajönnek. Optimista vagyok. Meggyőződésem, hogy ez a legemberibb rendszer. Ha ez igaz, nálunk sem ártana áttérni a királyságra. Szlovákiában viszont gondot okozna megfelelő királyt találni. Én lehetnék, de nekem már nincs türelmem ezzel a nemzedékkel bíbelődni. Ez egyébként sem szlovák ügy. A szlovákoknak olyan király kellene, aki segítené őket. A szlovákok még nem érettek a demokráciára, még nem volt lehetőségük felébredni. Törökök, magyarok, majd csehek jöttek, és a szlovákoknak mindig nagyon jó dolguk volt. Nem igaz, hogy a magyarok kizsákmányolták őket. Kukučín az Osztrák- Magyar Monarchiában orvos volt egy szigeten, és az egyik hajóútjá- ról írja, hogy a hajó éttermében az asztalnál mindig az ott ülő legidősebb személy nyelvén beszéltek. Ha a legidősebb szlovák volt, akkor mindenki a szlovákot használta. Azok voltak a szép idők. Én is arisztokrata vagyok. Igen, mások haptákba vágták volna magukat, legszebb ruhájukat vették volna fel, de egy arisztokrata bizonyára azt mondja: mit nekem Dzurinda, már csak nem mondok le a délutáni alvásról! Magatartása kétségkívül arisztokratikus. Ez nem magatartás kérdése. A kövér ember hőségben elaludhat, nem? Az újságíró mindjárt úgy fogja fel a dolgot, hogy Satinský egy gróf. Mi tagadás, Satinskýék lengyel nemesek, árulók voltak. Napóleon lengyel ezredében volt egy Satinský, aki Napóleonnal járta a világot, és mindenhol gyereket hagyott maga után. Úgyhogy sokan vágjunk Satinskýk. Ez az ősöm valóban nemes volt, de a maga nemzedéke már képtelen felfogni, mi az nemesnek lenni, kastélyt, földet birtokolni, hasznosnak lenni a nemzet sziámára. Csak így lehet rend és gazdagság. De hiába jönnek vissza a nemesek, úgyis kitör a harmadik világháború. Meg van róla győződve? Meg. És miért tör ki? Az amerikai terrortámadás miatt? Nem. A muszlimok földje a kő, a sötétség és az éhség országa. Nagyon sokan vannak, jól akarnak élni, és nem fognak tovább tűrni. Már volt ilyen összecsapás, csak nem nevezték harmadik világháborúnak. Az emberiség történelmében nincs fejlődés. A számítógép, a jégszekrény nem fejlődés. Annak a muszlimnak mi továbbra is hitetlen kutyák maradtunk, akiket ki kell irtani. Ezt kiolvashatjuk a napokban az újságokban közzétett képeken szereplő arabok szeméből. Persze, ez a háború nem holnap tör ki, de biztosan lesz. Hogyan fog lezajlani? Ha tudnám, se merném magának elárulni. Sokan vagyunk, és helytelenül viselkedünk a Földön. A természet majd megbüntet bennünket. De ezek olyan dolgok, hogy maga is megijed, ha tovább beszélünk róluk. Szerintem van fejlődés, a harmadik évezred azért mégsem kőkorszak... Éppen azért, mert nincs fejlődés, visszatér ez a kor. Megint barlangokban fogunk élni, tüzecskénél fogjuk sütögetni a vacsoránkat. Csak néhány száz évig, majd megint lesz egy pici haladás, aztán ismét jön a barlangok kora. Nem vagyok pesszimista. Nemcsak hogy nem pesszimista, úgy tűnik, mintha még örülne is ennek... Igen, kárörvendő vagyok. Ha ilyen gyüge az emberiség, hogy amikor nagyon jól megy a sora, mindent elront, akkor meg is érdemli! Ha annyi éves lennék, mint maga, óvatosabban fejezném ki magam ilyen komoly dolgokról. Én már csak felülnézetből tekintek a Földre, mint egy idegen bolygóról érkező madár, aki körülnéz, aztán repül tovább... Ebben lehet valami, mert a művészek szabadon szárnyalhatnak. Megfelelően „csomagolva” büntetlenül mondhatják ki véleményüket. Nem is kell kimondani, a kifejezésnek sok módja van. Talán a művészetben van fejlődés. Büszke vagyok, hogy hallottam Beethovent, röhögtem Latabáron, olvastam a Hacsekés Sajót... Tősgyökeres pozsonyiként ön is jár kávézókba? Régen jártam. Most már híres vagyok, nem mehetek. Ha kilépek a házból, mindenki beszélgetni akar velem. Erre már öreg vagyok. Édesapám kávéház-tulajdonos volt, gyerekként mindig ott voltam, úgyhogy ismerem a kávéházak hangulatát. A gyermekkoráról jut eszembe: ön egyházi iskolába járt, sőt mi- nistrált is. A kommunizmus alatt ebből nem voltak kellemetlenségei? Nem, mert én jellemtelen alak, ebből eredően nyugodt ember vagyok. Mimstráltam, és papnak akartam menni, de amikor megjelentek a kommunisták és az úttörők, azonnal beálltam úttörőnek. Nem hiszem, hogy jellemtelen alak. Elég, ha sajátos világlátására, magatartására gondolok, mindez egyfajta értékrendet tükröz. Jólesik ezt hallani, de nem vagyok meggyőződve róla. Színész vagyok. Nézzen rám, milyen vagyok? Zöld kertésznadrágja, narancs- sárga pólója sokatmondó. A rikító színű cipőfűzővel díszített lábbelije még megvan? Persze, az utcai cipőmön sárga színű a pántlika. Ez is színes egyéniségre vall. Azt hiszem, jó köztársasági elnök lenne. Sokan mondják. De a feleségem nem akarja fényképeztetni magát, és nem lehet kifűteni a várat, ott nem lenne jó lakni. Egyébként is tudom, miért vagyok a világon. Belőlem nyugalom árad. Nem akarok elnök lenni. Kár, mert elfogadnék egy olyan elnököt, aki tud komoly és komolytalan dolgokról is beszélgetni, magyarul sem fél megszólalni, és egy jóságos, mesebeli bácsi benyomását kelti... ...kelti, mert csaló vagyok, mert kell a pénzecske. Isten ments, hogy egy csaló legyen a köztársasági elnök! Folyton lecsalózza magát. Nem fél, hogy egyszer valaki feljelenti csalásért vagy megbüntetik? Majd megbüntet az élet. Ebben biztos vagyok. Valamilyen szörnyű betegséggel vagy szörnyű asszonynyal. Felkészültem rá, mert folyton csalok. Ha zsidó társaságban vagyok, zsidó vagyok. Keresztények között keresztény, homoszexuálisok között homoszexuális. Olyan botrányaim vannak! A múltkor a Magas-Tátrából autóval jöttem haza éjjel. Egy fiatal sofőr vezetett, és az első kérdése az volt: mit szól ezekhez a disznó magyarokhoz. Abban a pillanatban nemes magyar emberré változtam, és azt feleltem: uram, én magyar vagyok. Pozsonyig csendben volt. Egyszer Budapesten a nagykövetségről taxival mentem a szállodába. A sofőr magyarul érdeklődött, honnan vagyok. Magyarul mondtam, hogy Pozsonyból. Mindjárt rákezdte: mit szól azokhoz a buta tótokhoz. Azt mondtam neki: uram, én szlovák ember vagyok, ilyen pimasz pesti taxisnak nem csinálok üzletet, és kiszálltam. Meg is akart ütni, olyan dühös lett az a jó magyar ember. Megint máskor beültem egy szlovák kocsmába, ahová betért egy cseh turista. Valaki lebuzerán- sozta, és el akarták kergetni. Én is buzeráns lettem, és összeverekedtem velük. Rendesen, ököllel? Hohoho, Satinskýék szoktak verekedni, lövöldöznék is! Lövöldözne?! Naná! Ha valaki csak úgy bántja a másikat?! Az ilyet meg kell büntetni, mert az fasiszta. Sajnos ilyenek az emberek. És még azt mondja, jellemtelen? Az, aki mindig a gyengék oldalára áll? Az arisztokratának ez a dolga. Platón is azt írta, hogy az államot az arisztokraták vezessék. Csak még az arisztokraták sem tökéletesek. A kommunizmus alatt nem léphetett színpadra, ám átvészelte. Amikor megbukott a rendszer, mire számított? A kommunisták nem mentek el, csak nincs hatalmuk. Itt vannak közöttünk. Mindegy, hogy SOP-nak, SDL-nek vagy máshogy hívják őket. Szlovákiában mindig is csak gárdisták és kommunisták voltak. A gárdisták a „na Slovensku po slovensky” jelszavasok. És aki nem gárdista, az kommunista? Igen. És ön hova tartozik? Mondtam, hogy arisztokrata vagyok. Mert vannak arisztokraták is, csak a szlovákok szerencsétlenségére az itteniek lusták, és nem tesznek semmit a nemzetükért. Azért lusták, mert ön lusta? Igen. Miért? Akarok köztársasági elnök lenni? Hát nem disznóság tőlem? Élő példa vagyok. Lustaságában miért írta alá a szlovák értelmiségiek magyar pártot marasztaló felszóh'tását? Maradjon végig a jelenlegi kormány! Most már ne legyenek előrehozott választások! Félő, hogy visszajönnének a kommunisták. Az MKP kormányban maradását szorgalmazta, tehát a magyarok nem kommunisták. Akkor gárdisták? Nem. A magyarok finomabbak. A hejszlovákok a gárdisták. Az iménti osztályozásnál a magyarokról nem beszéltem. Még egyszer: a szlovákok között vannak gárdisták és kommunisták, és ha Választások lennének, visszajönnének a kommunisták... ...vagy a gárdisták... Akkor a jelenlegi kormánytagok hova sorolhatók? Ók amatőrök. Ók még senkik, akik szegénykék egyszer csak bekerültek a politikába. Dzurinda is amatőr? Igen. A zsolnai közlekedési főiskolára járt, nem diplomata. Egyszerűen amatőr. Ezt neki is megmondta? Persze. Afféle nagybácsi-unoka- öccs viszony van közöttünk. Ott van a kutya elásva, hogy mind amatőrök. Mert ha profik lennének, a választások után azonnal eltávolították volna a tévéből és a rádióból a kommunistákat és a gárdistákat, mindenhová rendes embereket ültettek volna. Három év alatt sok mindent lehetett volna csinálni. Vannak rendes emberek, mint például a magyarok, de demokraták nincsenek. Azok majd akkor lesznek, ha a maga generációja visszajön külföldről, mert sokan vannak ott. És Mečiar? Ő kommunista. Kormányzása alatt volt valamilyen összetűzése Mečiarral? Ó fél tőlem. Mindketten az oroszlán jegyében születtünk, de a HZDS-szel kapcsolatos véleményemről most nem szeretnék beszélni. Miért? Provokál? Igen. Zavarja? Csak hogy tudjam, hiszen én vagyok a férfi. Nem zavar, szimpatikus és szokatlan. Az újságírónők általában olyan marhaságokat szoktak kérdezni, mit eszem, mik a kedvenceim. Biztosan érdekesek az étkezési szokásai, ám engem az érdekel, kicsoda ön valójában. Próbálom kideríteni, hogy amit most „előad”, az is egy szerep csupán, játszik-e velem vagy komolyan beszél. A színpadon még saját magából is viccet csinál. Igen, és megint azt mondom: csaló vagyok. Minden férfi az. A nő pedig nagy titok számomra. Majd írok egy igazi könyvet a nőkről. Lassan összeáll a kép, fokozatosan megtudom, mi a nő, de még hiányzik néhány kocka. A harmadik évezred női gyönyörűek, mindenük megvan, de az agyuk férfias. Úgy gondolkodnak, mint a férfiak. Viszont a férfi nem tűri, hogy az asszony legyen az úr, miközben a nő nem is akar az lenni. És ha egy ilyen nő meg akarja tartani a férfit, tettetnie kell magát, nehogy a férfi rájöjjön, hogy a nő okosabb nála. Kilencvenévesen megírom. „Nézzen rám, milyen vagyok? Az utcai cipőmön sárga színű a pántlika."
