Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)

001-10-13 / 236. szám, szombat

Családi Kör ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 13. MINDENNAPI KENYERÜNK Jézus nem ír fel aszpirint HAĽKO JÓZSEF Benjamin Disraeli angol politikus­tól kérdezte egyszer a barátja: „Mondd csak, nem idegesít téged a feleséged naiv, ostoba viselke­dése?” „Egyáltalán nem” - vála­szolta Disraeli. „Hát, akkor te tényleg rendkívüli ember vagy!” - állapította meg a barát, mire az államférfi: „Nem, dehogy! Csak rendelkezem egy egyébként igen ritka jó tulajdonsággal: tudok há­lás lenni. S a feleségemnek soha nem felejtem el, hogy amikor mindenki elutasított, ó akkor is bí­zott bennem.” Disrealinek kétsze­resen is igaza volt: a hála olyan tu­lajdonság, mely nem engedi fe­ledni az elfogadott jót, miközben valóban igen ritka. Még az e vasárna­pi evangéliumi törté­netben is arról van szó, hogy a tíz leprásból, akiket Jézus meggyó­gyított, csupán egyetlen rendelkezett a hálaki- nyilvánítás képességé­vel. Bár Jézus tízüket gyógyította meg, tízüknek adta vissza a normális élet lehetőségét - köszönetét mondani csak egyet­len tért vissza hozzá. Mert kö­szönni nagyon nehéz, hálásnak maradni pedig még nehezebb. Mert ha megköszönök valamit, azzal tulajdonképpen elismerem, hogy szükségem volt segítségre. Az pedig egy csapásra lerombolja az én függetlenségem és önállósá­gom magamról kialakított míto­szát - igen, kellett jönnie valaki­nek, valaki erősebbnek, mi több, lehet, hogy okosabbnak és ügye­sebbnek is, hogy megoldja az én problémámat. Kénytelen voltam rá támaszkodni, elfogadni az ere­jét mint gyöngébb, kisebb, tehát függök tőle. Talán el kellene is­mernem, hogy bizony, ez is EN vagyok?! Mindenképpen. Mert le­het, hogy épp ez a beismerés lesz lelki feleszmélésem pillanata, ez hozza meg számomra az igazi gyógyulást önüdvözítő individua­lizmusomból, felfedezem, hogy van barátom, s hogy szükségem van rá... Ám amikor azt mondom, köszönöm, azzal megtisztelem azt a másik embert, sőt táplálom benne a jót. Értésére adom: csak így tovább - a te konkrét szeretet­teljes jóságod ugyanolyan konk­rét örömet szerzett nekem. Ami­kor tehát köszönetét mondok, közvetve segítek mindenkin, aki­vel az én jótevőm kapcsolatba ke­rül, hisz az ó jóságának belőlem áradó visszhangja arra ösztönzi majd őt, hogy a mások szükségét is észrevegye. Máskülönben há- ládanságommal nem fojtanám-e meg buzgóságát? S mi van akkor, ha én cselekszem a jót, és nekem nem mond senki köszönetét? Nos, ez jó esetben csak megtisztítja szándékaimat, figyelmeztet, hogy ne várjam el a viszonzást egyik kezemmel segít­ve, a másikat ugyanakkor borra­valóért nyújtva. Megbocsátom mások háládanságát, s rögtön kö­szönetét is mondok Istennek a ke­serű piruláért, mely hatásos el­lenszer az én öntelt büszkesé­gemre. Igen, ha megbotránkoztat engem, hogy mennyire háláda- nok mások, rögtön azt mondom, „megbocsátok”, s azonnal hozzá is teszem: „én soha nem szeret­nék háláüan lenni!” Főleg Isten ellen nem akarok vét­kezni hálátiansággal: mert léte­zem és észlelek, szeretek és sze­retve vagyok, mert soha nem ve­szi le rólam óvó kezét. Lelkemben hálával ismerem el, hogy bizony nemegyszer voltam lélekben kis­hitű, zavart, béna és fertőzött. Za­vart a saját beképzeltségemmel, béna a lelki lustaság miatt, fertő­zött a kísértésben kötött kompro­misszumoktól. Mély há­lával ismerem be az Úr előtt: hisz éppen ő volt az, aki ama legsötétebb nyomorúságomban ér­tésemre adta: „megújí­tok mindent”. Mindent, engem is, mikor így hív: „akarom, tisztulj meg”. A világmindenség min­denható Teremtője megérintett engem, és fölemelt, hogy a tengódés helyett újra teljes életet élhessek. A tíz közül, akiket Jézus meggyó­gyított, teljesen egészséges tulaj­donképpen csak egy lett. Míg azok a felületesen gondolkodók a teljes gyógyulás felé vezető út fe­lénél elakadtak, tizedik vándor­társuk megkereste orvosát, s lel­kileg is meggyógyult. Kilencen to­vábbra is leprások maradtak, a gondolat leprásai, nem lévén haj­landók keresni a visszaszerzett élet okát. A küenc háládan para­dox módon valószínűleg meg­ijedt a Mester hatalmától. Lehet, hogy tudat alatt féltek is: nem akar-e majd még mélyebbre ha­tolni, egészen az alá az ő meggyó­gyult bőrük alá? Nem ragaszfco- dik-e majd ahhoz, hogy a felépü­lés következetesen, teljes egészé­ben hasson, hogy a tisztulás fo­lyamata itassa át az ő belső vüá- guk legbelsőbb rétegeit is? Jól sej­tették: Jézus nem gondadan or­vos, aki a betegét egy lázmérővel meg aszpirinnel letudja. Nem, az ő rendelőjében a beteg hosszú ideig tartózkodik, mert ő a bűnös láz gyökeréig akar hatolni. Házi­orvosként ajánlja fel szolgálatát, de olyanként, aki kitart mellet­tünk „mindennap a világ végéig”, aki szüntelenül mellettünk van, hogy a kegyelem hatásos infúzió­jával szüntelenül erősítsen. A leprások meggyógyításával Jé­zus nem szenzációt akart kelteni, hanem Isten felhívását akarta közvetíteni: Jöjj, én nem csak a testi leprából gyógyítalak ki! Jöjj közelebb hozzám, érints meg en­gem, gyógyulj meg, s változtass a gondolkodásmódodon. Az infúzi­ós kezelés után Jézus transzfúziót kínál: nem akarod-e, hogy a te lel­ki ereidben az én vérem kering­jen? Nem akarsz az én vércsopor­tomba tartozni? Hogy Szent Pál­lal vallhasd: „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gál 2,20). NEM CSAK IGÉVEL ÉL AZ EMBER Töltött kel levél Hozzávalók: 8 szép kelkáposztalevél, 1,5 dl rizs, 10 dkg gomba, 15 dkg füstölt tarja, 2 tojás, 2 dl tejföl, 1 húsleveskocka, 2 gerezd fokhagyma, só, őrölt bors, petrezselyemzöld, ecet, olaj. Elkészítése: A rizst kevés olajon megpirítjuk, majd ráöntünk 3 dl vizet, ételíze­sítővel fűszerezzük, és lefedve puhára pároljuk. Hozzákeveijük az apróra vágott tarját és a felsze­letelt gombát. Sóval, borssal, fi­nomra vágott petrezselyem­zölddel fűszerezzük, majd két nyers tojással összedolgozzuk. A kelkáposztaleveleket enyhén sós, ecetes vízben 2-3 percig pároljuk. Mikor kihűlt, megtöltjük a rizses töltelékkel, feltekerjük és egymás mellé helyezzük egy lábasban. Annyi vizet öntünk rá, hogy el­lepje, beletesszük a húsleveskoc­kát, és fedő alatt készre pároljuk. Tálaláskor zúzott fokhagymával és finomra vágott petrezselyem­zölddel öszszekevert tejföllel lo­csoljuk meg. Azok, akik alapvető dolgokban nagyon különböznek egymástól, általában képtelenek hosszabb ideig együttélni Válunk, de miért is? hét az is, ha a házasfelek nem is­merik fel, hogy a házassághoz szükség van elhivatottságra, tü­relemre és a hosszú távú fe­lelősség vállalására, (jády) ÖSSZEÁLLÍTÁS alapvető különbségek az értékren­dek között, amelyek nemcsak kelle- metienek, hanem zavaróak is egy csatádon belül. Hogy két ember mennyire külön­bözik egymástól, az elsősorban a neveltetéstől függ. A családi háttér sokkal fontosabb és meghatáro­zóbb az ember viselkedését és élet- szemléletét illetően, mint azt álta­lában hisszük. Sokaknak azért vannak nehézségeik a házasság­ban, mert nem vették figyelembe partnerük kulturális és szociális hátterét akkor, amikor összeháza­sodtak. Jó példa erre az a nő, aki A súrlódások egy másik oka éppen az a tendencia, hogy az emberek az évek során teljesen természetes módon megváltoznak. Az a fiatal­ember, akit húszévesen a motoro­zás, a játék, és nem a munka érde­kel, harmincéves korára talán úgy megkomolyodik, hogy azt tíz évvel korábban elképzelhetetlennek és nagyon unalmasnak találta volna. Természetesen ugyanez vonatko­zik a nőkre is. A passzív, döntés- képtelen és férjük támogatásától függő nők, ahogy öregszenek, sokkal önállóbbak és felnőttebbek lesznek, amit a féljek nem mindig fogadnak örömmel. Az emberek hét-tíz évenként meg­változnak. E számok talán pontat­lanok, de a tényt, hogy változunk, nem cáfolja. Ez az egyik oka, hogy sokéves házasság után is válnak el emberek. A harmincadik életév pszichológiai és gyakorlati értelemben nagyon nehéz időszak a legtöbb házasság­ban. Mikor valaki eléri ezt a kort, egészségesen megváltozik, ami a Akadályozhatja még a kapcsolat harmóniáját, ha nem veszik figye­lembe, müyen alapvető különbsé­gek vannak férfi és nő között. A nők szeretnek arról beszélni, mit éreznek, és tudni akarják, partne­rük hogyan érez. A férfiak viszont nem feltédenül igénylik, hogy tud­ják, mi megy végbe feleségük lelké­ben. Ha van is gondjuk, nemigen akarják megosztani társukkal, szí­vesebben oldják meg egyedül. A szexualitásnak is fontos szerepe van a házasságokban: összetarthat olyan párokat, amelyek között amúgy ellentétek vannak, ugyan­akkor zavara szétzilálhat egyéb­ként (gazdasági egységként, csa­ládként) jól működő kapcsolatokat. Más oka is lehet a problémáknak. Vannak, akik azt gondolják, a há­zassággal a másik fél a tulajdonuk lesz. Mikor azt mondják, az enyém vagy, arra gondolnak: azt teszed, amit mondok, csak oda mehetsz, ahová engedlek. Sokkal jobb a házasságuk azoknak, akik nem veszik komolyan ezt a birtok­lási elvet. Jelentős mértékben be­folyásolhatja a kapcsolat jövőjét mindaz, amit a partnerek a vesze­kedés hevében vagy düh hatására mondanak egymásnak. Mindenki­nek meg kellene tanulnia, hogy veszekedés közben ne nyissa ki a száját csak azért, hogy a másikat megbántsa. Számos további súródás oka le­Ellentétek Azokkal az emberekkel érezzük jól magunkat, akik többé-kevésbé olyanok, mint mi, hasonló a gon­dolkodásuk, akivel egyezik az ízlésünk, ha a szabadidő eltölté­séről, ételről, politikai nézetekről vagy bármi másról van szó. Ezért meglehetősen fontos, hogy meg­vizsgáljuk, ki tudunk-e jönni azzal, akivel együtt szeret­nénk élni. Alapvető össze nem illés esetén, a partne­rek különbözősége olyan mélyen gyöke­rezik, hogy békés egy­más mellett élésük szinte leheteden. Pél­dául egy mélyen val­lásos ember nagyon boldogtalan tud lenni egy ateistával. Nem illenek össze azok a személyek sem, akik­nek teljesen eltérő vé­leményük van a gye­rmeknevelésről (szi­gorúan vagy lazán kell-e fogni a gyere­ket), a pénzügyi (ho­gyan osszák be a pénzt, spóroljanak-e) és más fontos kérdé­sekről. Ezek olyan meglepődve tapasztalta, hogy fér­je semmit nem segít a háztartás­ban, a gyerekekkel sem foglalko­zik, viszont rendszeresen eljár a barátaival szórakozni. A férfi olyan családban nőtt fel, ahol az apa elment dolgozni, hazajött, le­pihent és a társadalmi életét telje­sen függedenítette a feleségétől. A férfi mamája ezt eltűrte. A leendő párok számára az egyik legjobb tanács, hogy töltsenek mi­nél több időt jövendőbelijük csa­ládjával. Figyeljék meg, hogyan vi­selkednek egymással, mi a vélemé­nyük a vallásról, a házasságról, a gyermeknevelésről, hogyan bán­nak a pénzzel, és hogy hangosan veszekednek-e, vagy nyugodtan beszélik meg a dolgokat. Senki ne higgye, hogy jövendőbelije lénye­gesen másként fog viselkedni, mint amit a családjában tapasztalt. Az emberek olyanok, amilyenné nevelik őket. Igaz, hogy változhat­nak, de ehhez évekre van szükség. Biztosak lehetünk benne, hogy a közös életünkbe szervesen beépül­nek azok az elvek, az az életmód és az a vérmérséklet, amelyet társunk a családjából hozott. Mások lettünk másik félnek nem biztos, hogy tet­szik, sőt egyene­sen zavarja. A férfiak gyakran önzőbbek, célirá­nyosabbak és ál­talában sokkal érettebbek lesz­nek. A nők ebben a korban már ke­vésbé függnek a másiktól, kevésbé hajlandók az együttműködés­re, és nem olyan félénkek. Egy bi­zonytalan férfi számára az ilyen változás komoly problémákat okozhat. Ha ő maga nem sokat változott, míg a felesége igen, akkor az érettségi színijük el­térése miatt komoly aránytalansá­gok adódhatnak. Ha a nő sokkal érettebbé válik életének e szaka­szában, műit a férje, akkor úgy érzi, félj helyett egy gyerekkel él együtt. így válnak ők Európában Franciaország, Nagy-Britannia és a skandináv államok vezetik a válási sta­tisztikát. Az olaszok, a portu­gálok és a spanyolok tartanak ki egymás mellett leginkább. (A katolikus egyház befolyása nem elhanyagolható). Spa­nyolországban a hetvenes évek végéig büntették a házas­ságtörést, s csak újabban van lehetőség a válásra. A svéd jog a legengedékenyebb: a férj és a feleség kijelenti a bíró előtt, hogy nem akarnak együttélni, és szinte azonnal elválasztják őket. Ha viszont gyermekük van, kötelező kivárni a hat hó­napos gondolkodási időt. A németeknél egy évig kell kü­lön élni, a gyermekes párok­nak három évig. A válóper költsége az ádagkereset ötszö­rösébe is kerülhet. Mindenütt a közös vagyon okozza a leg­csúnyább vitákat, ezért egyre gyakoribb, hogy a különva­gyonról még a házasodás előtt szerződést kötnek. OKTÓBER 15. AV1LAI SZENT TERÉZ ÜNNEPE Az 1515-1582 között élt kasztíliai katolikus szűz, egy­háztanító, a spanyol katoli­kus írók, a spanyol hadsereg, valamint a fejfájástól szen­vedők védőszentje. 1533-ban apja akarata ellenére karme­lita kolostorba lépett. 1562- ben IV. Pius pápa felhatalma­zására hozzáfogott a karmeli­ta női rend megreformálásá­hoz, visszaállítva a régi szigo­rú szabályokat. A nővérek sa- rutían karmelitáknak nevez­ték magukat. Teréz reform­munkája mellett számos könyvet írt, amelyek a miszti­kus teológia legjobbjai közé tartoznak. XV. Gergely pápa 1622-ben szentté avatta, VI. Pál pápa 1970-ben egyházta­nítónak nyilvánította, mely megtiszteltetésben rajta kívül csak Sienai Szent Katalin és Usieux-i Szent Teréz része­sült a szent életű nők közül. OKTÓBER 18. SZENT LUKÁCS ÜNNEPE Az I. században élt antiokhiai származású evangélista, a harmadik evangélium és az Apostolok cselekedetei című kanonikus könyv írója. Ő az orvosok, a művészek, a csip­keverők és a nótáriüsok védőszentje, továbbá a mé­szárosok patrónusa. Való­színűleg antiokhiai orvos volt, s Szent Pált munkatár­saként elkísérte missziós út­jaira. Néha festőnek is mond­ják, a római Santa Maria Maggioréban őrzött Mária- képet a hagyomány az ő művének tulajdonítja. A néphit szerint ezen a napon kezdődik a répaszüret. Ezen­kívül ha Lukács-cédulácskát tesznek a betegre megfelelő szöveggel, úgy az még akkor is meggyógyul, ha az orvosok már lemondtak róla. Próbaválás A válságban levő kapcsolat nem feltédenül végződik vá­lással. A házasság megújulá­sa, vagyis a gondok sikeres megoldása az egyik lehetsé­ges út. Erre azonban mindkét félnek törekednie kell. Az együttmaradást segíti elő a próbaválás, amely az ameri­kai tanácsadók gyakorlatá­ban alakult ki. Ennek során a házastársak egy ideig külön élnek, s csak ezután határoz­nak végleg. Van lehetőségük kipróbálni a párjuk nélküli életet, kiderülnek a szabad­ság előnyei és hátrányai. E lég nehéz lenne pontos statisztikai adatokkal jj kimutatni, hogy sor­rendben mi okozza a leggyakrabban a há­zasságok felbomlását. A válási okok között gyakran szere­pel az alkoholizmus, a fizikai bán­talmazás és a külső kapcsolat meg­jelenése. Annak vizsgálata, hogy mitől romlott meg a házasság, sok esetben már értelmeden, hiszen mi­re a felek a bíróságig jutnak, kapcso­latuk annyira elmérgesedik, hogy csak a válás hozhat számukra meg­nyugvást. Vannak, akik a bontóper benyújtását csak figyelmeztetésnek szánják. De a per visszavonása után hamarosan újra a bíróság előtt áll­nak, mert az együttélés gondjait to­vábbra sem tudják megoldani. Párválasztás, ésszel

Next

/
Thumbnails
Contents