Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)
001-10-12 / 235. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 12. Gondolat Együttgondolkodásra, hozzászólásra kérjük oktatásügyi szakembereinket, gyakorló pedagógusainkat, a szülőket és a tanulókat, mindenkit, akinek van mondanivalója Újszerű kihívások a közoktatásban ALBERT SÁNDOR T '-ff ársadalmunk és azon I belül közoktatásunk is ff válaszúihoz érkezett. Újszerű kihívásokra ■■■■■■ kell reagálnunk. Át kell értékelnünk iskoláink feladatát, és meg kell fogalmaznunk távlati céljainkat. Problémafelvető írásomban kérdéseket fogalmazok meg és közös gondolkodásra szólítom fel oktatásügyi szakembereinket, gyakorló pedagógusainkat, tanulóinkat és szüleiket. Mindenkit, akinek van mondanivalója, és mindenkit, akinek nem közömbös közoktatásunk további alakulása, hiszen iskoláink minőségétől függ gyerekeink boldogulása. Szlovákia az Európai Unióba igyekszik. Ez is indokolja, hogy az élet minden területén, tehát az oktatásügyben is igazodjon az uniós elvárásokhoz, az európai normákhoz, az új világ kihívásaihoz. A csatlakozási tárgyalások folyamán az oktatásügy fejezetét ugyan lezárták, de tennivaló így is akad bőven. Habár a nézetek és elképzelések e tekintetben is megoszlanak. Munkahelyi beosztásom révén állandó kapcsolatban állok oktatási szakemberekkel, gyakorló pedagógusokkal és pályakezdő fiatalokkal egyaránt. Beszélgetéseink során bizony olyan vélemények is elhangzanak, hogy semmilyen változtatásra nincs szükség, hiszen iskoláink ma is eredményesek, jól teljesítenek. Diákjaink megállják a helyüket a külföldi egyetemeken és jól szerepelnek a nemzetközi olimpiászokon. Ebben az okfejtésben a gondot az jelenti, hogy az említett eredmények és sikerek nem a közoktatás hatékonyságát bizonyítják, hanem egyéni eredményekről és sikerekről szólnak. Oktatásügyünk állapotának ez nem lehet objektív mércéje. Ne feledjük, hogy a 21. század újszerű kihívásaira nem lehet hagyományos válaszokat adni. Olyan ez, mintha a Tesla gyár még ma is fekete-fehér televíziókkal látná el a piacot, és közben csodálkozna, hogy miért nincs irántuk kereslet. Mégpedig annak ellenére, hogy ezek a készülékek vüág- színvonalat képviselnek. Igen ám, csak közben megváltozott a világ, és megváltoztak a fogyasztók igényei is. Ma már mindenki színes televíziót vásárol. Iskoláink is jók voltak. Még 10-15 évvel ezelőtt is teljesítették feladatukat. Mára viszont elavultak, rugalmatlanná váltak és (főleg a szakközépiskolák és szakmunkás- képző intézmények) többnyire munkanélkülieket nevelnek. Mi az, ami megváltozott, mi az, amire mindenképpen reagálnunk kellene? A teljesség igénye nélkül megemlítjük a legfontosabb trendeket: 1. A pénzhiány Szlovákia jelenleg a bruttó hazai termék (GDP) kb. 3,7 százalékát költi a közoktatásra, míg az európai átlag ennek csaknem a duplája. Ez az összeg csak az oktatásügyi dolgozók béralapjára elegendő. Az iskolák üzemeltetésében egyre gyakoribbak a fennakadások. Több iskolában már a gázt és a villamos áramot is kikapcsolták. Érdemes egy pillantást vetni a közoktatás költségvetésének alakulására is: 1995-ben 5,2%; 1996-ban 5,0%; 1997-ben 4,8%; 1998-ban 4,6%; 1999-ben 4,4%; 2000-ben 3,7%. Ez a csökkenő tendencia Európa országainak többségében kimutatható, miközben az iskolák üzemeltetési költségeit meghatározó energiahordozók árai felfelé ívelnek. A kiutat valószínűleg a több forrásból való finanszírozás kidolgozásában kell keresni. Kérdések: • Milyen változtatásokat kellene megvalósítani az állami költségvetés struktúrájában ahhoz, hogy a közoktatás zavartalan működése ...•• —................................ ■—■ .....— .......... ■—.......... „I , III W Nagy Jó zsef: Megbélyegzett föld (a Síkföldi képek sorozatból) 2001, tollrajz, vázlat és a minőségi oktatás egyaránt biztosítva legyen? • Milyen egyéb forrásokból lehetne kiegészíteni az iskolák költség- vetéseit? 2. A csökkenő gyereklétszám A statisztikai hivatal kutatóintézetének adatai szerint 1989-ben 80 116 gyermek született, 2000-ben csak 55 151.1989-ben a 4 éven aluli gyermekek száma 416 470 volt, 2000-ben már csak 285 576. Az oktatásügyi tárca kimutatásai szerint az általános iskolák tanulóinak létszáma 1991 és 2015 között 70 000-ről kb. 48 000-re csökken. A középiskolák tanulóinak létszáma az említett időszakban 297 649-ről 224 922-re csökken. 2015- ben tehát 72 727 diákkal kevesebb lesz, mint 1991-ben volt. Ez a létszámcsökkenés valószínűleg iskolák bezárásához, tanárok és tanítók elbocsátásához fog vezetni. Az iskolák túlélésének feltétele az oktatás minőségének a biztosítása, az iskolahasználók igényeinek a kielégítése, a munkaerőpiac elvárásaihoz való igazodás stb. lesz. Kérdések: • Hogyan biztosítható az oktatás minősége hosszú távon? • Hogyan válhatnak (válhatnának) rugalmasabbá iskoláink? • Hogyan mérhetők az iskola- használók igényei és a munkaerő- piac elvárásai? 3. A teljesítményekben mutatkozó különbségek Európa-szerte megfigyelhető, hogy hasonló körülmények és azonos feltételek mellett működő iskolák lényegesen eltérő eredményeket produkálnak. Angliai kutatók egy csoportja kimutatta, hogy az iskola eredményességét vagy eredménytelenségét döntő mértékben az igazgató személyisége határozza meg. Ezt követi az igazgató helyetteseinek és a tanároknak a felkészültsége. Leegyszerűsítve úgy is lehetne fogalmazni, hogy „amilyen az igazgató, olyan az iskola”. Kérdések: • Mennyire érvényes az említett megállapítás Szlovákia magyar tannyelvű iskoláiban? • Milyen szempontokat kellene figyelembe venni az iskola igazgatójának kiválasztásakor? • Az igazgató személyének kiválasztását a tantestületre kell bízni, az iskolahasználók elvárásai alapján kell dönteni, esetleg oktatási Iskoláink még 10-15 évvel ezelőtt is teljesítették feladatukat. Mára viszont elavultak, rugalmatlanná váltak és (főleg a szakközép- iskolák és szakmunkás- képző intézmények) többnyire munkanélkülieket nevelnek. szakembereket, pszichológusokat stb. kell felkérni a megfelelő személy kiválasztására? • Az igazgató személyiségén kívül milyen egyéb tényezők befolyásolják iskoláink eredményességét? 4. Az általános képzés felértékelődése A Munka-, Szociális és Családügyi Kutatóintézet legújabb felmérése is megállapítja, hogy „az iskolák elszakadtak a valóságtól”. A munkáltatók ugyanis azokat a fiatalokat részesítik előnyben, akik idegen nyelveket beszélnek, jártasak a számítástechnikában, kommunikatívak, tudják és hajlandóak is továbbké- pezni magukat stb. Ezeket az ún. kulcskvalifikációkat ezért az iskolában kellene elsajátíttatni. Az iskolák viszont nem ezt tanítják, hanem szakmákra vonatkozó tárgyi tudást adnak. A tárgyi tudással viszont az a gond, hogy ebben a gyorsan változó vüágban nagyon hamar elévül. A ma átadott tudásanyag a háromnégy év múlva pályakezdő fiatal szempontjából mit sem ér. Arról nem is szólva, hogy a kisvállalkozók többsége a túléléssel van elfoglalva, és fogalma sincs arról, hogy mi lesz vele 3-4 év múlva. Ezért hosszú távon a szakképzéssel szemben támasztott igényeit képtelen megfogalmazni. Mára egyértelművé vált, hogy az általános és a középiskolák elsődleges célja: megtanítani a gyerekeket tanulni, felkelteni a tudás iránti iérdeklődésüket, és felkészíteni őket az egész életen át való tanulásra. Úgy tűnik tehát, hogy az általános képzés számít ma a legjobb szakképzésnek. A tulajdonképpeni szakképzést érettségi után, hosz- szabb-rövidebb tanfolyamokon kell megoldani. Kérdések: • Hogyan alkalmazkodhat ma egy szakközépiskola a munkaerőpiac elvárásaihoz? • Mi az, amit alap- és középfokon mindenképpen oktatni kellene? • Középiskoláinkban van-e helye a szakképzésnek? 5. A kétszintű tantervek A kétszintű tanterv azt jelenti, hogy az állam a tananyagnak csak egy részét, kb. 60 százalékát határozza meg központi tanterv formájában. Ez lenne az a tananyag, amit az adott iskolatípus valamennyi tanulójának el kellene sajátítania. Az eredményességet kívülálló intézet mérné fel (pl. sztenderdizált tesztek segítségével). Ez egyúttal a „kimenet” összehasonlíthatóságát is biztosítaná, és feleslegessé tenné a felsőbbfokú iskolák által szervezett felvételi vizsgákat. A tananyag további, kb. 40 százalékát az iskola határozná meg a helyi igényekhez igazodva. Ebből következik, hogy a tantervnek ezt a részét az iskola közösen dolgozná ki (vagy legalábbis egyeztetné) a diákokkal, a szülőkkel, a helyi vállalkozókkal, a felsőbbfokú intézményekkel stb. így alakulhatna ki az iskola saját arculata és így válhatna az iskola a tanárok és az iskolahasználók iskolájává. Amíg ez nem így lesz, addig senki sem érzi az iskolát igazán a sajátjának. Addig az iskola csak azt teljesíti, amit számára a központi tanterv előír (vagy azt sem). A parlament által elfogadott hatásköri törvény sajnos meg sem említi a tartalmi szabályozást. Ez azt jelenti, hogy a kétszintű tantervek bevezetésére még várnunk kell. Kérdések: • Az oktatási törvény rendelkezései lehetővé teszik az egyes tantárgyak tartalmának 30%-os módosítását. Ön ezt a lehetőséget elégségesnek tartja, vagy a kétszintű tantervek bevezetését szorgalmazza? Miért? • Ön szerint van igény közoktatási intézményeinkben a kétszintű tantervek bevezetésére? • A kétszintű tantervek esetleges bevezetése milyen gyakorlati problémákkal járna iskoláinkban? 6. A minőségbiztosítás Az „európainak” tartott közoktatás talán két legnagyobb értéke az autonóm iskola és a minőség. Az autonóm iskola alapjait a jogalanyiság határozza meg, de elengedhetetlen feltétele további hatáskörök átruházása az állami hivatalokról az önkormányzatokra, illetve közvetlenül az iskolákra. A hatásköri törvény előrelépést jelent ezen a téren, de a tartalmi szabályozás átruházása nélkül az iskolák továbbra is „bénák” maradnak. Hogyan állunk a minőséggel? A minőség biztosítása mindenekelőtt pénz kérdése) de nem csak az. A pénzen kívül szakmailag jól felkészült pedagógusokra van szükség. Tudatosítanunk kell azt is, hogy az iskola ma szolgáltatást nyújt, és ezért alkalmazkodnia kell a partnerek (diákok, szülők, munkáltatók stb.) elvárásaihoz. A túlélésre csak annak az iskolának van esélye, amelyik folyamatosan jól teljesít. Ezt viszont nem lehet a véletlenre bízni. Ki kell építeni a minőségbiztosítás belső rendszerét. Ebben az igazgatóé a kulcsszerep, de a folyamatba be kell vonni az intézmény valamennyi dolgozóját. A teljeskörű minőségbiztosítás (Total Quality Management - TQM) mára az európai országok többségében az iskolák napi gyakorlatává vált. Bevezetése és alkalmazása Szlovákiában is elkerülhetetlen. Kérdések: • Miért van szükség, ill. szükség van-e egyáltalán a minőségbiztosítás bevezetésére iskoláinkban? • Hogyan képzeli el a minőségbiztosítás kiépítését és alkalmazását iskoláinkban? 7. A pedagógus-továbbképzés A pedagógus-továbbképzés szükségességéhez nem férhet kétség. Egy OECD-tanulmány például úgy fogalmaz, hogy „aki öt éven át nem képezi magát, az elveszíti tanítói alkalmasságát”. Európa orTudatosítanunk kell azt is, hogy az iskola ma szolgáltatást nyújt, és ezért alkalmazkodnia kell a partnerek (diákok, szülők, munkáltatók stb.) elvárásaihoz. szágainak döntő többségében a továbbképzés rendszerét intézményesítették. Habár az is igaz, hogy az EU tagállamaiban nem kötelező továbbképzésről beszélnek, hanem arról, hogy a pedagógusnak joga van továbbképeznie magát. A továbbképzés a karrierlétrán való előrehaladás feltétele is egyúttal. Szlovákiában a vezetőképzésen kívül nincs intézményesített továbbképzési rendszer, viszont kiépítése elengedhetetlen. Annál is inkább, mert a közeljövőben várhatóan olyan feladatokat kell pedagógusainknak megoldaniuk, amire az egyetemek és főiskolák nem készítették fel őket. Példaként megemlíthetjük a pedagógiai programok kidolgozását (ha bevezetésre kerülnek a kétszintű tantervek) vagy a minőségbiztosítási rendszerek bevezetését és alkalmazását. Kérdések: • Mennyiben tűnik indokoltnak a pedagógusok továbbképzési rendszerének intézményesítése (kötelezővé tétele)? • Milyen témakörökkel kellene foglalkozni a pedagógus-továbbképzések során? Nagy József: Jelenlét (a Síkföldi képek című sorozatból) 2001, tollrajz, vázlat
