Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)
001-10-11 / 234. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 11. TÉMA: HIDAK 11 Általában az embernek fogalma sincs arról, éppen milyen hídon kel át, vagy éppen milyenen fog átkelni Kezdetben volt a folyó Majd a csónak. Problémás átkeléseket áthidalandó, hidakat kezdett építeni az ember fia. Kezdetben a patak két partját kötötte össze, ma már kontinenseket. MOLNÁR NORBERT Híd - az az építmény, amelyen valamely utat, vasutat, hajócsatomát (vízvezetéket) átvezetünk ezekkel kereszteződő völgy, vízfolyás vagy más út egyik oldaláról a másikra és pedig úgy, hogy az áthidalt völgy, vízfolyás vagy közlekedési vonal számára az építményben a kellő számú és nagyságú nyílás szabadon maradjon. így fogalmaz a hídról Révai nagy lexikona 1914-ben. Valószínű, ennél van egyszerűbb definíció is, csak nem biztos, hogy pontosabb. Révai szerint többféle híd van: viadukt (völgyhíd), gyalog-, közúti, vasúti vagy csatornahíd; kő-, fa-, vas-, beton- és vasbetonhíd; geren- dahíd, ívhíd, függőhíd; mozgatható, emelkedő, forgóhíd; hajóhíd; mederhíd; csőhíd; úszóhíd; ferde híd; ártéri híd; vendéghíd, állvány- híd, munkahíd, szétszedhető híd. Általában az embernek fogalma sincs arról, éppen milyen hídon kel át, vagy éppen milyenen fog átkelni. Nem tudjuk a hidak nevét, fajtáját, legfeljebb híresekét. Azokért hajlandók vagyunk messze tájakra utazni, csak hogy láthassuk őket. Tudtam, hogy szép a Lánchíd BuA firenzei Ponte Vecchio dapesten, elmentem Portóba megnézni a Duerón átívelőt, New Yorkba a Brooklyn Bridge-t és a George Washingtont, Washingtonban a Potomac felett terpeszkedő Arlington Memorial Bridge-t, végiggyalogoltam Londonban a Tower Bridgen, órákat töltöttem Prágában a Károly hídon, hosszú percekig bámultam a Ponte Vecchiót Firenzében, az Angyalvárhoz vezető St. Angelót Rómában, csodáltam a pozsonyi Új hidat is (egykoron Szlovák Nemzeti Felkelés híd, lásd, a hidak is a politikai ízlés játékszerei), amelyet egymás közt csak Ufó hídnak nevezünk, s amelyet a nyugatiak jogtalanul Európa egyik legrondább hídjának neveznek. Aztán itt van a komáromi híd, amely évtizedekig helyettesítette számomra a nem létezőt, de mától a komáromi válik számomra szinte nem létezővé. Pedig szeretem. Mindegyiket szeretem. Legkomolyabb hídélményem (ha van ilyen) mégis a Delaware iker- hídjaihoz kapcsolódik, talán mert az ikerépítmények manapság már más jelentést is hordoznak. Ót dollárért megjártuk oda-vissza, a Delaware folyón átívelő egyik monst(archívum) rumon mentünk oda, a másikon vissza, és akkor döbbentem rá, hogy a hidak különlegesek, onnantól kezdve virtuálisan gyűjtöm emlékezetemben a hidakat, előkapartam a korábban látottakat, hogy elevenen éljenek emlékeimben. Évekig hittem azt, hogy a hídava- tás szomorú. Arany balladáit olvasva egyet mindig kihagytam, nem akartam elfogadni, hogy áldozatokat kell hozni egy újért. Mától egy másik hidat szeretek a legjobban, amelynek már a csonkjait is szerettem. Mert ezt már félteni kell. JEGYZET Hidak és szerepek GRENDEL ÁGOTA Felhőtlen gyerekkorunkban imádtunk az akkor még egyetlen, a dicső szovjet hadsereg építette pozsonyi hídon sétálni. Sok-sok, nagyjából hasonló korú unokával mérgelődött szegény nagyanyám, aki nemigen tudott ráncba szedni bennünket. A legmerészebb produkció - ma a gondolatába is beleborzongok - az volt, hogy fölültünk a híd korlátjára. Ezt már csak azzal tudtuk fölülmúlni, hogy néhány lépésnyit végigegyensúlyoztunk rajta. Hajói emlékszem, tízévesek sem lehettünk, s isteni csoda, hogy ilyen teljesítmények után megértük a későbbi korokat. A következő hídemlék egy vasúti röphídhoz köt. Ez még mindig a gyerekkorom. Akkor épült, a város peremén, a vasúti sínek fölött ívelt át. Megszületésének első hetét ennek tétjén töltöttük. Integettünk a mozdonyvezetőknek, fittyet hányva arra, hogy a gőzös pö- fögése maradandó nyomokat hagy arcunkon, de főként ruhánkon. Volt is utána néhány atyai, anyai, de a szikraeső csodálatától a fakanál sem tudott volna elrettenteni. Aztán, valamikor a felnőttkor küszöbén kiderült, hogy nem a kőből, fémből, fából épült hidak a legjelentősebbek, hiába kötnek össze partokat, városokat, országokat. Ezek jelentőségét csupán az építészek becsülik túl, meg néhány szenvedélyes világutazó (akikről tudjuk, jelentős részük nem a keleti blokk valamelyik országából került ki). Az igazi híd a nemzeti kisebbség - hirdették fennen azok, akiket a sors többségi létre ítélt, kisebbségi szemmel nézve, a szó pozitív értelmében. Hogy nem tudtak, vagy nem akartak, netán nem tudhattak, nem akarhattak (mert tiltotta a rendszer) mit kezdeni velünk, kisebbségbe szorultakkal, s ezzel akartak vigasztalni bennünket, létünket így akarták legalizálni, fontossá tenni, csinosítani? Talán azok tudják, akiket megbíztak a szereposztással.- Maguk pedig lemennek híd- ba, a szomszédos országok politikusai pedig szépen átsétálnak, átgázolnak rajta - gondolhatták kajánul a szereposz- tók-rendezők. Akik mindig tudták, érezték, mikor lehet, mikor kell velünk érvelni, pajzsként maguk előtt tartani, kártyapakliból elővenni, talonba tenni. A hídszerep fogalma, remélem, egyszer s mindenkorra eltűnik a szótárunkból. Most, hogy áll már a Mária Valéria híd, amelynek csonkja pontos tükre volt országok egymáshoz való viszonyának. LÁNCHÍD KÁROLY HÍD Hivatalosan Széchenyi István nevét viseli, de nincs ember Budapesten, aki így hívná a Lánchidat. 1849-ban készült el, a maga korában a technika magas színvonalát képviselte, és ma is figyelemre méltó emléke a klasszicista építészetnek. Annak idején nem csupán a két folyammenti város közötti közlekedésben jelentett forradalmi változást, hanem a társadalom szerkezetében is, a „hídpénz" szerény összegével először támadva meg a nemesi adómentesség hagyományát. Első volt a Dunán átívelő állandó hidak közül. Megszületését gróf Széchenyi Istvánnak köszönhetjük, akinek egy teljes hétig kellett várakoznia, hogy átjusson a folyó egyik partjáról a másikra édesapja temetésére. Ekkor született meg az a gondolat fejében, hogy állandó hidat kell építeni a városnak. Prága augusztusban nyilvános gyűjtést írt ki, amelynek bevételét a világ- örökség részének nyilvánított Károly híd felújítására fogják fordítani. A Károly híd a cseh főváros egyik legismertebb nevezetessége és látnivalója. A régi kőhidat nagyon megviselte az is, hogy a II. világháború után évtizedeken keresztül télen sót használtak az úttestre hullott hó eltakaritására. A híd, amelynek alapjait a 14. század első felében rakták le, elsősorban a barokk szobrairól nevezetes. Ez a híd köti össze a történelmi Óvárost a Malá Straná- val. A mészkőhídon már több évtizede nincs autós forgalom, kizárólag gyalogosok használják. Ezen a hídon folyt a csata a hódító svédekkel, majd fél ezredév után itt akarta kimenteni Jaroslav Hašek a vízbe fojtott Nepomuki Szent Jánost. 16 ívével és szép szobraival köti össze a folyó két partját. PONT NEUF Bár a neve azt jelenti, hogy új híd, valójában Párizs legöregebb hídja. Du Cerceau és des Illés tervezte, III. Henrik helyezte el alapkövét 1578-ban, átadására pedig IV. Henrik alatt került sor 1606-ban. A hidat olyan remekül tervezték meg, hogy az első elképzelésekhez képest kirobbanó forradalmi újdonságként hatott. Eddig a városi hidakat magas házak szegélyezték, a folyó nem is látszott, itt viszont keresték a Szajnára való távlati rálátást. A híd két középső ívével hatalmas kilátóteraszt emel a folyó fölé. A párizsiak rögtön megérezték a híd fontosságát: kedvenc találkozó- és sétahelyükké vált. Egy korabeli mondás szerint a nap minden órájában lehetett rajta látni fehér lovat, szerzetest és örömlányt A XVI. század elején itt született meg a francia komikus színház, itt lépett fel a kor leghíresebb tréfamestere: Tabarin. A MOSZTARI ÖREG HÍD 1566-ban Hajrudin, a neves török építész, Sinannak, az isztambuli Kékmecset építőjének tanítványa tervezte a mosztari Öreg hidat. Az egyíves híd nem egyszerűen a város két részét kötötte össze, hanem építészetileg is egyedülálló megoldásnak számított a maga korában. Mosztar a török elleni harcok során több támadást is elszenvedett, a híd azonban a XVII. és a XVI- II. században is érintetlen maradt. A horvát hadsereg 1993 novemberében a Neretvába ágyúzta, egyúttal súlyosan megrongálta a két végén álló, XVII. századi tornyokat, s lerombolta a közvetlen közelében lévő, XVI. századi történelmi muzulmán városrész házait. A híd értelmetlen elpusztítása megdöbbenést váltott ki a világ közvéleményéből. Európa most azért fog össze, hogy megpróbálja életre kelteni a kőhidat és a város évszázados épületeit. TOWER BRIDGE Az 1894-ben átadott Tower Bridge a Big Ben mellett London legfontosabb jelképe. A viktoriánus kori pazar építményt gótikus kőtornyok tartják. Tetejére lift viszi fel a turistákat, látogatókat. A híd két tornyának legfelső emeletét fedett átjáró köti össze. Az emeleteken kiállítások és múzeumok várják a látogatókat. Az egyik teremben több nagy gőzpumpa dolgozik, amelyek a két torony között lévő hidat felemelik, hogy a nagyobb hajók áthaladhassanak. A Tower Bridge volt egyébként a világ első felnyitható hídja. A hídon a turisták egy filmet is megnézhetnek a híd történetéről és megnyitásáról. Odaföntről pedig fenséges kilátás nyílik a Towerra, a parlament épületére, London városára és az alatta folyó Temže folyóra. ÖRESUND HÍD Két évvel ezelőtt adták át a dániai Sjaellandot a dél-svédországi Skanéval összekötő 16 kilométeres Öresund hidat, amelyen egy éve lehet autópályán és vasúton közlekedni. Csodát tud művelni egy ilyen átkelő: ez az elmúlt egy év tanulsága svédek és dánok számára egyaránt. Mária Valéria skandináv léptékben: sokkal hosszabb és sokkal többe is került (kétmilliárd dollárba). Az üzemeltetés első egy évében nyolcmillióan keltek át vasúton, míg ötmilli- óan autóval. Az utazók számában benne foglaltatnak a napi ingázók is, számos vállalkozás települt át a másik oldalra. A felmérések kiderítették: Skane 1,1 milliós népességének 83 százaléka, míg Nagy-Koppenhága 1,8 milliós lakosságának 58 százaléka kelt át a túlpartra. Pedig a hídpénz borsos: egy sautó oda-vissza 460 dán koronáért (2600 koronáért) járhatja meg az utat.
