Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)

001-10-09 / 232. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 9. Kultúra Az alsósztregovai kastély dolgozószobájában tartotta Az ember tragédiája első olvasópróbáját az új Nemzeti Színház nyitó előadására összeállt ünnepi társulat Ádám, Éva és Lucifer az oroszlánbarlangban Az elmúlt hét végén Aisó- sztregován, a Madách-kas- télyban mutatta be Szikora János, Az ember tragédiájá­nak rendezője azokat a mű­vészeket, akik közreműköd­nek az új budapesti Nemzeti Színház nyitó előadásának szánt produkcióban. A be- mutatóig-megnyitóig - 2002. március 15-éig - per­sze bőven van még idő; a fo­lyamatos próbák is csak ja­nuárban kezdődnek. ALMÁSI SÁRA A „nemzeti” bejelentés, valamint a kastély dolgozószobájában, Ma­dách Imre nevezetes „oroszlánbar­langjában”, a Tragédia születésé­nek helyszínén most megtartott, első olvasópróba - méghozzá a szerző halálának évfordulójára időzítve - leginkább azt bizonyí­totta, hogy az előadás alkotó- és háttércsapata jó előre igyekszik biztosítani az új Nemzeti Színház­ra való várakozás hosszú évei alatt fokozatosan történelmivé nemese­dő nyitó eseményt megillető köz- érdeklődést. Alsósztregován pén­teken minden összejött: hely (és szelleme), szimbolikus időpont, a művészek Budapestről kiilönb- usszal érkező népes csapata s az őket követő sajtósereg... „Miért jöttünk Alsósztregovára? Szándék és nem véleden az, hogy az új Nemzeti Színház nyitó pro­dukciója utazással kezdődik - hangsúlyozta Szikora János. - Az utazás arra kényszeríti az embert, hogy elhagyja biztonságot nyújtó környezetét, búcsút mondjon azok­nak a sablonoknak, amelyek között mindennapi életét éli. Az utazás el­hagyása annak, amit ismerünk, kö­zeledés az ismeretlen felé. Tulaj­donképpen minden színházi alko­tás így kezdődik. Miért jöttünk Alsósztregovára? Szeretném felhív­ni a figyelmüket egy izzó szemű, hallgatag figurára. A kamerák nem fogják rögzíteni, csak képzeletünk pillantása előtt mutatkozik. Én, amióta a Tragédiával foglalkozom, egyre élesebben látom az alakját. Látom, ahogy itt ül a kastély ebéd­lőjében, ahova Mihály cseléd kis harangja hívta; látom a könyvtár- szobában, amint a polcról leemeli a Pfennig magazin valamelyik évfo­lyamát, és a kandallóhoz húzódó gyerekeknek fellapozza a történe­lem nagy képeit. Látom anyja szo­bájában, kiterítve az ágyon, amint csendesen suttogja utolsó bűneit a jóbarát lelkész feloldozására várva. Arra az emberre gondolok, akinek csak a nevét tanultuk meg az iskolá­ban, de a történetét elfelejtettük, vagy nem is emlékeztünk rá soha. Jó volna, ha e színházi ünnep fé­nyéből az ő emberi alakjára is hull­na egy kis sugár.” „Reprezentálni szeretné a sokarcú magyar színészet gazdagságát.” Szikora János Az ember tragédiája választásának személyes és művé­szi okait elemezve kiemelte, meg­győződése szerint Madách Imre emberiségkölteménye a megírása óta eltelt majd’ másfél száz év alatt semmit sem veszített aktualitásá­ból, a műben szereplő kérdések a mai napig megkerülhetetlenek: mi a létezés célja, hogy áll a jó és a A Nemzeti Színház nyitó előadásának társulata olvasópróba közben Madách Imre dolgozószobájában rossz harca, mit kezdhetünk a sza­badsággal és a determináltság- gal... Mindennek nem mond el­lent, hogy nyüvánvalóan létezik egy maximálisan racionális, hét­köznapi indok is: ha végigfuttatjuk magunkban a lehetséges nyitó pro­dukciók sorát, ugyancsak rövidke listát kapunk. A Nemzeti megiiyb tójaként kizárólag magyar mű jö­het számításba, azon belül is klasszikus értékű, veretes alkotás. (Bár én azért csendesen eljátszot­tam a gondolattal: mi lenne, ha? Mi lenne, ha az új Nemzeti mond­juk új darabbal nyitna? Aztán gyorsan leintettem magamat: ilyen jelentőségű eseményen biz­tosra kell menni. De azért tovább­ra sem hagy nyugodni, rímként tér vissza a rendezői krédó: utazás az ismeretlenbe...) Ha leszámítjuk a Csongor és Tündét, amelyet a ta­valyi Vörösmarty-bicentenárium tiszteletére több színház is elővett, gyakorlatilag kétesélyessé vált a verseny: Bánk bán, avagy Az em­ber tragédiája. 2002-ben ez utób­bié lesz a színpad: a darabé, valamint alkotójáé. Azé az „izzó szemű és hallgatag figuráé”, aki minden eszméből kiábrándulva sem volt képes mindent tagadó végső üzenetet megfogalmazni, csak annyit: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” Válogatott alkotói gárda irányítá­sával, válogatott szereposztásban kerül színre az új Nemzetiben a Tragédia. Előbb azokat említsük, akik - talán a premiert leszámítva - nem állnak majd a színpadra: a díszleteket Milorad Krstic, a jelme­zeket Tresz Zsuzsa tervezte, az elő­adás zenéjét Márta István jegyzi. A dramaturg Telihay Péter (áld az elmúlt évadban Moliere Tartuffe- jét a komáromi Jókai Színházban rendezte, az előadás jelmezter­vezője pedig Tresz Zsuzsa volt), a mozgás felelőse Juronics Tamás, a Szegedi Kortárs Balett vezetője, az akciórendező pedig Pintér Tamás. S a szereplők: Ádámot Szarvas Jó­zsef, a kaposvári színház tagja ala­kítja, Évaként Pap Verát, a Vígszín­ház művésznőjét láthatjuk majd, Alföldi Róbert pedig a „tagadás ősi szelleme”, Lucifer bőrébe bújik. S hogy kikből áll a teremtést dicsérő „hitvány sereg”? Raksányi Gellért első megjelenése alkalmával Mi­hály arkangyalként a változandó s változatlan egyesítőjeként, a végte­len idő alkotójaként, az Erőként ünnepli az Urat, hogy legvégül „pi- romániás” kazánfűtő Lutherként végezze; Bodrogi Gyula a boldog­ságot és bölcsességet teremtő Jósá­got éltető Ráfael arkangyalként kezdi és széklábfaragó Michelan- gelóként fejezi be, Bitskey Tibor Csoportkép a kastély előtt (Dömötör Ede felvételei) pedig az anyagot teremtő Eszme előtt leboruló Gábor arkangyaltól az álomképekben elmerülő marha­pásztor Platóig vezető utat járja be. Az Ádám-Éva-Lucifer alaphármast leszámítva szinte minden művész több figurát kelt életre az előadás­ban, így Berek Kati, Hirtling István, Kőszegi Ákos, Demeter András, Székhelyi József, Varga József, Kiss Jenő, Mészáros Tamás, Kristán At­tila, Barabás Botond, Básti Juli, Gubík Ági, Sztárek Andrea, Hőgye Zsuzsanna, Czeglédi Eszter és Orosz Barbara is. Csak az Eszkimó „átütemezhetetlen”, őt Kovács La­jos alakítja. „Sokfelől jöttünk: Budapestről és Beregszászról, Kecskemétről és Komáromból, Temesvárról, Békés­csabáról, Marosvásárhelyről - mondta el a továbbiakban a rende­ző, Szikora János. - Sokfélék va­gyunk. Azt tartja a színházi ta­pasztalat, hogy a jó szereposztás fél siker. A Tragédia szereposztását ennél egy kicsit több ambíció moz­gatta. Nemcsak a sikert keresi, ha­nem reprezentálni szeretné a sok­arcú, sokszínű magyar színészet gazdagságát. Egyben az az óhaj is megtestesül benne, bárha soha ne lehetne minket, sokfélének szüle­tett művészeket ideológiákkal egy­formára gyúrni vagy elválasztani egymástól.” Egy örök Ádám. A Madách-síremlék az alsósztregovai kastély parkjában Rigele Alajos alkotása. Március 15-én megnyithatja kapuit a színház Majdnem kész a Nemzeti ORIGO-HÍR Külföldi magyar tudományos műhelyek 5. fóruma A magyar szaknyelvről MTI-JELENTÉS Gróf Széchenyi Ödön életútjának dokumentumai Hazakerült a hagyaték MTI-JELENTÉS Budapest. Hosszas huzavona után a tervek szerint 2002. március 15-én megnyithatja kapuit az új Nemzeti Színház. A színházat eredetileg az Erzsébet téren akarta felépíttetni a főváros. Az épület alapjait ki is ásták, azon­ban 1998 októberében az Orbán- kormány akkori kulturális miniszte­re, Hámori József felbontotta a szer­ződést. Ezután a kormány az Erzsé­bet tér helyett a Városligetben akarta felépítem az új Nemzetit, de a főváros vezetése ebbe nem egyezett bele. Végül a ferencvárosi expótelket jelölték ki az épülő Nemzeti helyéül. A tervpályázatot Vadász György épí­tész nyerte, végül mégis Siklós Má­ria kezdte meg az épülét tervezését. Bár az épület még nem készült el tel­jesen, azt már ma is látni, hogy fog kinézni a Nemzeti. Budapest. A környező országok magyar tudományos műhelyeinek 5. fórumát csütörtökön és pénteken tartják Debrecenben, a tanácskozás témája: a magyar szaknyelv a kü­lönböző szakterületeken és a külön­böző országokban - hangzott el az eszmecserét beharangozó sajtótájé­koztatón tegnap Budapesten. Be- rényi Dénes akadémikus, a fórumot rendező Magyar Tlidományosság Külföldön akadémiai elnöki bizott­ság vezetője elmondta: a Magyar Tüdományos Akadémia (MTA) a legutóbbi évtizedben nagy erőfeszí­téseket tett az államhatárokon kívü­li magyar tudományosság integrálá­sára. E kérdések koordinálására Glatz Fe­renc, az MTA elnöke 1996-ban hoz­ta létre a Magyar Tudományosság Külföldön elnevezésű bizottságot. A testület négy különböző programot működtet, ezek egyike az úgyneve­zett Kapcsolatok Program, amely­nek feladata, hogy az MTA külföldi állampolgárságú úgynevezett külső tagjaival és a világon bárhol másutt dolgozó magyar kutatókkal kapcso­latot építsen ki. Az együttműködés fontosságát hangsúlyozva Berényi Dénes rámutatott: nyilvánvaló, hogy a szomszédos országokban dolgozó magyar kutatókkal kiépí­tendő kapcsolatoknak különös a je­lentősége. - Ha például csak arra utalunk, hogy a magyar történelmi emlékek igen fontos és jelentős ré­sze az országhatáron túli területe­ken van, illetve a környező orszá­gokban lejátszódó természeti jelen­ségek milyen hatással vannak Ma­gyarországra, akkor a kapcsolattar­tás fontossága máris érthető - mondta. A küszöbönálló kongresszusra mintegy százhúszon jelezték részvé­teli szándékukat. A konferencia be­vezető előadását Kemény Gábor nyelvész tartja, gondolatait A ma­gyar szaknyelvről nyelvészeti szem­pontból címmel fejti ki. A tanácskozáson egy-egy előadás foglalkozik a különböző fontosabb tudományterületekkel a témában, így például elemzik a magyar szak­nyelv helyzetét a különböző orszá­gokban a biológia és az orvostudo­mányok, az agrártudományok, a társadalomtudományok, a termé­szettudományok és a műszaki tudo­mányok területén. Budapest. Gróf Széchenyi Ödön Németországban őrzött kéziratos hagyatékának hazatérése alkalmá­ból rendeztek ünnepséget szomba­ton Budapesten, az Országos Szé­chényi Könyvtárban. Az anyagot a Németországban élő Széchényi Alexandra grófnő (Ale­xandra Freifrau von Werde) őrizte meg az utókor számára. A hagyaték hazatérését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának három éve indult Ithaka programja tette lehetővé. A program szándéka, hogy a külföldön lévő, ám magyar vonatkozású műtárgyak, forrás­anyagok visszakerüljenek Magyar- országra. A minisztérium jóvoltá­ból az idén második alkalommal gazdagodik a nemzeti könyvtár Széchényi anyagokkal. Az év elején Széchenyi Zsigmondné helyezett el értékes iratokat a gyűjteményben. Akkor Széchényi Viktor és Széché­nyi Dénes hagyatékából kerültek dokumentumok az intézménybe, akik a könyvtáralapító gróf időseb­bik gyermekének, Széchényi Lajos­nak a fiai voltak. Ezúttal a másik fivér, Széchenyi Ist­ván, Ödön nevű fiának kéziratos anyagával gazdagodik a könyvtár. Széchenyi Ödön (1839-1922) szer­vezte meg a pesti tűzoltóságot, a tö­rök szultán meghívására közremű­ködött az ottani tűzoltási szervezet létrehozásában. Jelentős szerepet játszott a magyar hajózás, valamint a nemzetközi mentőszolgálat fej­lesztésében, illetve kezdeményezé­sére valósították meg a budavári siklót. Az ismertető szerint az iratanyag főleg Széchenyi Ödön életútját do­Az értékes forrásanya­got 2002-ben tárják a nagyközönség elé. kumentálja, de található benne for­rás a legnagyobb magyar másik fiá­ra, Széchenyi Bélára, valamint a szülőkre vonatkozóan is. Széchenyi Béla (1837-1918) földrajzi és geo­lógiai kutatató volt, több expedíció­ban vett részt. Az értékes forrásanyagot 2002-ben tárják a nagyközönség elé, a könyv­tár alapításának 200. évfordulójá­ról megemlékező kiállításon. A főbejárat Duna felőli oldala (Fotó: origo)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents