Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)
2001-09-26 / 221. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 26. j§ — KOMMENTÁR A második vonal MALINÁK ISTVÁN Szlovák külügyi illetékesek részéről is lehetett olyan nyilatkozatokat olvasni, hogy alapvető változásokra nem számítanak a nemzetközi politikában, viszont két héttel az Amerika elleni terrortámadás után éppen ilyen folyamatok beindulásának lehetünk tanúi. Azért érdemel ez említést, mert a külkapcsolatokban a rossz helyzetfelmérés lehetetlenné teszi az előrelátó tervezést, márpedig egy kis országnak sem árt, ha nem csak arra képes, hogy passzívan reagáljon a történésekre. A világ pár napja nem arra figyel, amit a vezető politikusok nyilatkoznak, mint a sokkhatás első óráiban, hanem a háttérmunkára. Eljött a szakértők, a szürke eminenciások - ha úgy tetszik, a második, a harmadik vonal embereinek - ideje. Számtalan tény jelzi, hogy a vüágpolitika eddigi irányaiban gyökeres fordulat kezdődött. Három hete nem tudtuk volna elképzelni, hogy megnyíljon - ha egyelőre csak korlátozottan is - az orosz légtér az amerikai gépek előtt. Ez, és ami utána következhet, más területeken is mélyreható változásokat indíthat el. Évtizedek óta nem járt brit külügyminiszter Iránban. Most nyilvánvaló üzenetet vitt, s már az amerikai-iráni viszony jégpáncélja is repedezik. Persze mint a teheráni jelzések mutatják, Irán a minimális együttműködési készségnek is megkéri az árát, dollárban. Szükség lesz az egész amerikai pénzügyi támogatási rendszer átértékelésére, különösen ha figyelembe vesszük, hogy mások is tartani fogják a markukat. Például a bin Laden elleni offenzívában hihetedenül megnőtt a közép-ázsiai - volt szovjet - köztársaságok jelentősége. Nem árt itt közbevetni, hogy a fanatikus iszlám terrorizmus pusztán katonai erővel, az iszlám kormányok közreműködése nélkül nem számolható fel. Erre, főleg a szegényebb államok, csupán Bush szép szemeiért aligha hajlandók. Lehet, hogy kiábrándító, és a fennkölt elvek jobban hangzanak, de eddig még minden válság, minden háború egyben üzlet is volt, és most hadd ne idézzük Montecuccolit. Vissza az előbbiekhez: az orosz vezérkari főnök a múlt héten a tádzsik fővárosban a tálibelle- nes Északi Szövetség vezetőivel a hathatós katonai segítségnyújtásról tárgyalt. Olyan emberek ültek egy asztalhoz, akik a szovjet-afgán háborúban ősellenségek voltak. Ez pillanatnyilag jó, de kerülnek még szembe is egymással, ha majd Moszkva a most is jelentős közép-ázsiai befolyását kiterjesztené a tálibok utáni Afganisztánra. •Ugyanis az Északi Szövetségben még mindig ugyanazok a kőkemény mudzsahidek ülnek, mint a nyolcvanas években. Rengeteg példát lehetne még említeni. És hajói belegondolunk, mindez azokban a folyamatokban is változásokat gerjeszt, amelyeket globalizáció gyűjtőnéven szoktunk emlegetni. Bankfrigy a láthatáron SIDÓ H. ZOLTÁN Ha minden a tervek szerint halad, akkor a hónap végén új tulajdonos kezébe kerül a Befektetési és Fejlesztési Bank (IRB). A kedvezőtlen hitelszerkezettel, sötét Rezeš-múlttal, két évig tartó kényszerfelügyelettel, pályáztatási botránnyal sújtott pénzintézet egyetlen hivatalos kérője az OTP Bank. A magyar pénzintézet a napokban nyújtotta át utolsó és végleges ajánlatát; ha a privatizációs tárca, s ezt követően a kormány is áldását adja az ügyletre, akkor gyakorlatilag lezárulhat a szlovákiai nagybankok magánosításánál folyamata. Az ügylet már jó ideje húzódik, ez részben a taktikázás, részben a folyamat bonyolultságának számlájára írható. A képhez hozzátartozik, hogy az OTP Bank nem különösebben nagyvonalú ajánlattal rukkolt elő. Nem csoda, hiszen az IRB a szlovákiai bank- rendszer állatorvosi lova, a létező összes problémával küszködött, illetve kínlódik, nála már csak a csődbe ment bankok jártak rosszabbul. Ha ebből a szempontból nézzük a dolgokat, akkor már az is dicséretes, hogy a tőkeerős magyar fél egyáltalán hajlandó életet lehelni belé. Szlovákia voltaképpen kényszerhelyzetben van. A környező országok már mind privatizálták bankjaikat, a térségünkben felvásárlási terveket dédelgető külföldiek jóllaktak, ráadásul nyakunkon a világgazdasági visszaesés. Ezt azért fontos tudatosítani, mert egyesek szerint az OTP nem lenne szerencsés gazda. Most nem a pénzintézet magyar volta kellemetlen (a pénznek se szaga, se nemzetisége nincs), hanem az a tény, hogy az OTP lakossági bank, vagyis a vállalatok, vállalkozók helyett a polgárok pénzügyi igényeit tartja szem előtt. Az eddig privatizált bankok szintén az utóbbira helyezték a hangsúlyt, ami kellemetlen lehet a vállalkozói szféra számára. De kár volna fanyalogni, hiszen aki utolsóként ébred, az már ne válogasson. « Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Juhász László (58238339) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Szentgáli Anikó - politika (58238314), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urban Gabriella-panoráma, téma (58238339), Fábián Éva-régió (58238310), J. Mészáros Károly-sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, ZachariáJ István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz dače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elelctronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. JPk A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, Aycjitíí*uaz ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található, of cjrťuiátiôMs E-mail: redakcia@ujszo.com- Új pártot alapítok. Nem tudsz eladni néhány elkoptatott politikust? (Pavel Jakubec rajza) TALLÓZÓ IZVESZTYIJA A lengyel parlamenti választások kapcsán a lap úgy ítéli meg, hogy Leszek Miller, a győztes Baloldali Demokratikus Szövetség elnöke és miniszterelnök-jelöltje nem lenne híve egy „új vasfüggönynek”, és elődeinél szívélyesebb kapcsolatokat fog ápolni a volt szovjet tagállamokkal. „Gondolták volna a nemrég még a vörösök ellen harcoló Szolidaritás szakszervezetet és az antikommunista Lech Walesát támogató lengyelek, hogy saját akaratukból minden nyomás nélkül tegnapi pártapparatcsikokat választanak az ország élére?” - teszi fel a kérdést az újság. Ugyanakkor hangsúlyozza, Miller nem szereti, ha egyáltalán szóba kerül az az időszak, amikor a Lengyel Egyesült Munkáspárt - amelynek egykor magas rangú tisztségviselője volt - birtokolta a hatalmat A terrortámadások után a legfontosabb az egyéni szabadságjogok és a biztonság viszonyának újrafogalmazása Kisebbség, politika, értelmiség A politikusok és a szakértelmiségiek együttműködéséről szervez tanácskozást szombaton Dunaszerdahe- lyen a Márai Sándor Alapítvány. Vezetői azért választották ezt az időpontot és ezt a témakört, mert a Magyar Koalíció Pártja az elmúlt időszakban komoly, akár belső válsággal is fenyegető helyzetbe került. HUNČIK PÉTER A megbeszélésnek azóta egy másik, rendkívül fontos aktualitása is lett: az amerikai terrortámadások nyomán kialakult helyzet a jövőben komolyan érintheti a kisebbségek politikai és társadalmi megítélését. Bevezetőmben egy fontos kérdést szeretnék tisztázni: militáns vallás-e az iszlám? A kérdésnek számomra nem vallásfilozófiai fontossága van, hanem azért érdekel, mert elképzelhető, hogy a jövőben az iszlámot is olyan másságként értékelik, mely különleges megközelítést, más kategorizálást tesz szükségessé. Ha végigtekintünk a másik két monoteis- ta vallás (zsidó, keresztény) történetén, vüágossá válik számunkra, hogy mindkét vallás életében olyan fejlődési folyamat játszódott le, mely az egyén életében is megtalálható. Csak az egyénnel szemben a fejlődési szakaszok nem években, hanem évszázadokban mérhetőek. Fejtegetésemben nem kívánom végigkövetni az említett vallások életútját, csupán egy problematikus szakasz közös jellemzőire hívnám fel a figyelmet. Ez a szakasz az egyén életében a 10. és 18. év közötti időszakot jelenti, s általában serdülőkor néven ismeretes. Ez az az időszak, amikor a gyermekkorból kilépő egyed sorozatosan konfliktusokba keveredik környezetével. Ha fellapozzuk az Ószövetséget, azt látjuk, hogy az izraeliták vallásuk serdülőkori szakaszában szülte állandó harcban álltak a környező vüág- gal. A kor legmodernebb katonai eszközeit alkalmazva irtottak mindenkit, aki megkérdőjelezte Istenük egyed ülvalóságát. Amikor a keresztény vallás elérte ezt a bizonyos serdülőkort (a XI. század táján), nála is megjelentek a pubertáskor jellegzetességei, melyek a keresztes háborúkban csúcsosodtak ki. Európa akkori keresztény uralkodói a kor legfejlettebb harcászati eszköztárával és logisztikai tudományával felvértezve indultak a Szentföld felszabadítására és útjuk során kiirtottak mindent és mindenkit, aki tagadta a misszió jogosságát, vagy egyszerűen csak más nézeteket ismert el, más valláshoz tartozott. A kereszténység serdülőkora egészen a XII. századig (egyéni mércével mérve a 17. életévig) tartott, hiszen a keresztes háborúk után jöttek a boszorkány- és eretneküldözések, majd a reformáció megjelenése utáni vallásháborúk. A serdülőkor elmúltával mind a két nagy vallás megnyugodott, és elkezdte élni felnőtt életét, melyben egyre nagyobb szerepet kapott a másság elfogadása és a konszolidált élet utáni vágy. Az iszlám a hetedik évszázadban keletkezett, és az egyénre átvetítve most került serdülőkorba (13 évszázados). A muszlimok a jelenlegi technológia legfejlettebb eszköztárát felhasználva ugyanazt akarják megcsinálni, amit az egykori izraelita vezetők, valamint a keresztény uralkodók és pápák tettek a maguk korában. Kérdés, hogy az iszlám vallásnak ezt a pubertáskori zavarát milyen módon lehet kezeim és mederben tartani. Az első és legfontosabb lépés a párbeszéd megindítása, egymás gondolkodásának, motivációs rendszerének megismerése lenne. Ha ugyanis nem értjük meg és ezért elutasítjuk a miénktől idegen gondolkodás- módot, tehát a másságot, akkor könnyen a magunk ásta verembe eshetünk bele. És itt érkeztem el mondanivalóm lényegéhez, mely a nemzeti kisebbségeket is közveüe- nül érintheti. Emlékezzünk csak vissza, hogy az amerikai tragédiát követően milyen gyorsan jelentkeztek az orosz vezetők, és figyelmeztettek arra, hogy a csecsének is érintve lehetnek az amerikai robbantásokban. Később a jugoszláv hadügyminiszter is megszólalt, és elmondta, hogy az albán csoportok is hasonló módszereket alkalmaznak, s a szerbek már régen végeztek volna velük, de a fejlett Nyugat ezt nem engedte meg. Attól tartok, hogy hamarosan radikális változás állhat be a másság, pontosabban a kisebbségek megítélése terén a világpolitikában. Mostanáig létezett egy virtuális egyensúly kisebbségek és többségi nemzetek között, mely szerint a kisebbség csak lélekszámúban alkot minoritást, egyébként jogállása, megítélése azonos a többségi csoportot alkotókéval. A terrortámadások után több szakember jelezte, hogy a közeljövő igazi kérdése az egyéni szabadság- jogok és a biztonság viszonyának újrafogalmazása lesz. Nem vitás, hogy az emberek döntő többsége Az első és legfontosabb lépés a párbeszéd megindítása. (még a több száz éves demokratikus rendszerekben élő polgárok is) a biztonságot fogják megjelölni prioritásként. Tehát hajlandók lesznek bizonyos, ma még pontosan meg nem határozható részt feladni egyéni szabadságjogaikból. Az emberi jogok korlátozása természetszerűleg azokat érinti majd a legkevésbé, akik minden szempontból az úgynevezett átlagember (-polgár) kategóriájába tartoznak. A kérdés az, hogyan érintik ezek az intézkedések azokat az embereket, akiket a másság kategóriájába szoktunk sorolni. Ide tartoznak az egyébként is különc polgárok, azok, akik életfilozófiájuk, gondolkodás- és viselkedésmódjuk mássága szerint különböznek a többségtől, a különféle szexuális és szociális kisebbséget alkotók csoportjai, a politikai és társadalmi szempontból minoritásba szorult csoportok képviselői, és azok is, akik etnikai és nemzetiségi alapon kerültek a másság kategóriájába, írásomban elsősorban az etnikainemzetiségi mássággal kapcsolatos változásokra szeretném felhívni a figyelmet. Attól tartok ugyanis, hogy az orosz és szerb politikusok mintájára rövidesen más, többnemzetiségű állam vezetői is felvetik majd e kisebbségek ügyét, és félő, hogy a terrortámadások után a Nyugat és Amerika érzékenysége- látásmódja e tekintetben változni fog. Félő, hogy a világ nagyobb gyanakvással nézi azokat a kisebbségi népcsoportokat, melyek gondolkodásuk, törekvéseik miatt eltérnek a többségi elképzelésektől, tervektől, vagyis a mértékadó normának tekintett irányvonaltól. A norma ugyanis az lesz (lehet), amit a mindenkori többség által elfogadott, és a számítógépek adattárába bevitt információk szerint a komputer és ennek alapján a döntéshozók normaként fogadnak el. A komputerizált világ - és ennek alapján a nagypolitika - nem fog odafigyelni az árnyalatokra, a me- tanyelvre. Elképzelhető, hogy a jövőben az a szó, hogy radikális, a terrorista kifejezés szinonimájaként fog szerepelni a döntéshozók szótárában. És gondoljunk csak vissza, hány alkalommal megtörténik, hogy radikálisnak nevezünk egy-egy kollégát, csoportot, politikai platformot. És hány alkalommal teszik meg ezt a többséghez tartozó politikusok, újságírók, ha a kisebbségiekről beszélnek? Tehát még a szókincsünk átalakítására is szükség lehet. Még elképzelni is rossz, de a közeljövőben talán arra is sor kerül majd, hogy épp egy általunk (Bordás Sándor, Hunčík Péter) kifejlesztett módszer alapján - lásd a FÉR című könyvben - a számítógépek adattárába bekerül az úgynevezett normális ember (népcsoport) lelki ujjlenyomata és ettől eltérő személyeké vagy kisebbségeké is. A régi Európa jelmondata az volt, hogy a másság gyönyörködtet (vari- etas delectat). A szombati tanácskozás résztvevőinek azon is el kell gondolkodniuk, hogy a jövőben milyenek lehetnek a magyar kisebbség társadalmi, politikai és kulturális lehetőségei ebben a beszűküléssel fenyegető, frusztrált új vüágban. A szerző a Márai Sándor Alapítvány elnöke VISSZHANG Igyekezünk fennmaradni Dusza István Ha majd a színpadról is vitatkoznak a hatalommal című, tegnap megjelent írásának néhány kitételével kell vitatkoznom. Nem szoktam meg tőle, hogy a tények alapos ismerete nélkül alkosson véleményt, ahogyan azt ez esetben teszi. Színházaink vezetőit azzal vádolni, hogy az önkormányzatiságot kérdőjelezik meg, amikor a szlovákiai magyarok jussát követelik az államkasszából - badarság. Aligha véletlen, hogy a vezető szlovák színházak a jövőben közvedenül a minisztériumhoz tartoznak majd. Az „állambácsi” ezzel előre biztosítja például a kassai szlovák színház fennmaradását és létét, miközben a Thália majd birkózhat műiden fillérért a megyei önkormányzattal. Nem szeretnénk mást, csak az or- welli megállapítást megváltoztatni: az egyenlők között végre ne legyenek egyenlőbbek. Úgy tűnik, Dusza István ennek a változtatásnak a szükségességét kérdőjelezi meg. Nem szokásom dicsérni parlamenti képviselőinket, most azonban megteszem. Átérezték annak fontosságát, hogy az elfogadott hatásköri törvényben az önkormányzathoz tartozás mellett nevesítve is rögzíteni kell országosan tájoló színházainkat, s ennek elfogadását teljes mellbedobással elérték. Nem az én asztalom, hogy a komáromi vagy egyéb magánszínházi kezdeményezéseket megítéljem. Abban sem vagyok illetékes, hogy ezzel kapcsolatos vitás kérdéseket oldjak meg. Azt viszont visszautasítom, hogy a kassai Thália Színház az elmúlt évtizedben a magánszínházak ellen dolgozott volna. Hiszen mi magunk, magánszínházi elemek nélkül - amelyeket a Thália Színházi Társasággal közösen gyakorolunk - már aligha léteznénk. Soha sem szóltunk bele abba, ha színészeink olyan kis helyeken is szerepeltek, ahová a „hivatalos” előadások nem fértek be. Fájó szívvel bár, de zokszó nélkül vettük tudomásul, ha egy-egy művészünk úgy döntött, önállóan próbálkozik színházi tevékenységgel. Kétségeink nem abból fakadtak, hogy magánelóadások jöttek létre, hanem azzal függtek- függnek össze, hogy egyre kevesebb, sok pénzt és munkát felemésztő színházi jellegű „nagy” produkció megvalósítására és tájolására lesz lehetőségünk, ha energiánkat elfecséreljük. Ezeket a látszólagos ellentmondásokat kell megbeszélni és megoldani, nem színházainkat hibáztatni fennmaradásuk miatti igyekezetükért. Kolár Péter a Thália Színház igazgatója
