Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)
2001-09-24 / 219. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 24. Riport - hirdetés 9 A küküllőkeményfalvai székely mester egy hónapig Szlovákiában is dolgozott Világba nyíló kapuk Petresen áll Kárpát-medence legnagyobb székelykapuja Egy régi könyvben olvastam, hogy aki valódi székelykaput akar csináltatni, az Udvarhelyen keressen magának fafaragót. Az ottani mestereknek gazdag a fantáziájuk, ügyes a kezük és meg tudnak küzdeni az anyaggal. FARKAS OTTÓ Székelyudvarhely mellől, Küküllókeményfalváról hívott fafaragó mestert Csornai Lászó feledi magánvállalkozó is, aki petresi farmjának bejárata elé szeretett volna székelykaput faragtatni. Korábban egy ismert társaságnál érdeklődött, de Bíró Lázár, a kft. igazgatója nem vállalta a munkát, mondván, osztrák piacra dolgoznak, alig győzik teljesíteni a megrendeléseket. Ám maga helyett kükküllókeményfalvai komáját, Miklós Gábor Tibort ajánlotta. „Nem szívesen jöttem Szlovákiába, mert sok rosszat hallottam az országról” - mondja Tibor. „Szlovákgyarmaton jártam, de ottani élményeimről most nem szívesen beszélnék. Szóval, voltak bizonyos szlovákiai tapasztalataim, megmondom őszintén, féltem. A megbízóm nyugtatott, szavatolja a biztonságomat. Hittem is neki, meg nem is. Inkább Magyarországon vállaltam egy kisebb munkát, Alsónémetiben faragtam kopjafát. Annak ünnepélyes felavatására is eljött Laci, a szlovákiai vállalkozó, aki addig győzködött, amíg végül megegyeztünk. Most már azt mondom, hál’ Istennek, Petresen ugyanis hamar megváltozott a Szlovákiáról alkotott véleményem. El vagyok ragadtatva, az itteni emberektől és a tájtól. Ha nem a gyönyörű Székelyföld lenne a hazám, nem vágynék el innen.” Miklós Gábor Tibor otthon sem unatkozik, mégis inkább külföldön szereti letenni a kézjegyét. Munkái a Tűzföldtől Thaiföldig a világ számos országában megtalálhatók. Azt mondja, legújabban az akt domborművek a legkelendőbbek. Korábban küküllőkeményfalvai műhelyében fiatalokat oktatott a fafaragás tudományára, eddig százöten kerültek ki a keze alól. „Hazudnék, ha azt állítanám, mindenkiből kiváló mestert faragtam” - folytatja Tibor. „Volt, akinek a legelején azt tanácsoltam, jobban jár, ha eladja a vésőjét és a pénzen furulyát vesz magának vagy valami mást. Erre a mesterségre születni kell. Sok tanítványomra büszke vagyok. Néhányan jobbak, mint én. Többségük külföldön dolgozik, élnek a tengerentúlon is. Senkivel nem tartom a kapcsolatot. Nekem a faragás nem munka, hanem szórakozás...” - körülnéz és halkan megjegyzi. „Meg ne hallja a vállakozó, mert még azt találja mondani, szórakoztam nála egy hónapot, elég volt, visz haza. A végén még én fizetek neki a kvártélyért” - mondja nevetve. Úgy emlékszik, nyolcéves lehetett, amikor a kezébe került nagyapja egyik munkája. Amikor kigyönyörködte magát benne, utánozni kezdte. A sokadik kísérlete sikerült, és bár a munka egyáltalán nem hasonlított az eredeti alkotáshoz, büszkén mutogatta mindenkinek. Ez volt az első sikerélménye. Épületszigetelőnek tanult, de szabad idejében mindig farics- kált valamit. A hetvenes évek elején a kezébe került egy pálinkásüveg, amelynek címkéjén egy székely paraszt tartotta a borókapálinkát. Megtetszett neki a rajz, és kifaragta. Megkérte a bútorüzemben dolgozó testvérét, vigye be a gyárba, lakkozza be. Ott éppen német megrendelőknek dolgoztak, faragott szekrényeket gyártottak. A cég igazgatójának is megtetszett a dombormű, azonnal érte küldetett. Felvette, és különleges feladatokkal bízta meg. Önálló műhelyt rendeztek be neki, évekig egyedi darabokat készített külföldi, főleg svéd, osztrák és német megrendelőknek. „A faragás is szerencse dolga” - állítja Tibor. „Néha kosztra sem telik, máskor pedig dúskál az emÉvekig egyedi darabokat készített külföldi megrendelőknek. bér a megrendelésekben. Én a szerencsésebbek közé tartozom, eddig kevesebbet álltam árnyékban és többet a napfényes oldalon. Főleg akkor ment jól a sorom, amikor Nikolae Ceaucescu elnöknek dolgoztam. A szekusok rendelték meg a munkát, ők jöttek a faragásokért is. Nagyon jól megfizettek. Ceausescuval többször találkoztam, dicsérte a munkáimat, de ő nem volt szimpatikus. Ismertem minden róla szóló gúnydalt. Egyszer akkor jöttek a titkosrendőrök a faragásokért, amikor az elnökről énekeltem gúnyolódó nótát. Az akkor Romániában a legnagyobb bűncselekmények közé tartozott, elsápadtam. Azt hittem, engem is elvisznek, nem csak a fát. De rendesek voltak, úgy tettek, mint akik semmit nem hallottak. A vidéken akkoriban a sógorom volt a fővadász, és mivel Ceausescu szeretett vadászni, baráti viszonyban álltak egymással. A sógoromtól tudom, hogy amikor hozzájuk látogatott, elvitték kiállításokra, előadásokra, különböző rendezvényekre. Egy alkalommal találkozott az egyik faragásommal, állítólag mindjárt rámutatott, hogy csomagolják be neki. Azután százával rendelt hasonlót. Úgy tudom, a készülő és atombiztosra tervezett elnöki palotát díszítették volna vele. Több mint három évig dolgoztam az elnöknek, a politikai változások idején már tizennégy alkalmazottam volt.” A romániai rendszerváltás Után Tibor bezárta műhelyét és egy jónak ígérkező ajánlatért Magyarországra költözött. Tehetős adonyi vállalkozó hívta meg birtokára, és megbízta egy hatalmas szálloda építésével. A többszörös milliomos azonban hirtelen meghalt, Tibor családjával munka nélkül maradt Magyarországon. A helyi tanács kilencezer forintos havi fizetésért megbízta a park gondozásával, de mindent csinált, még kutyákat is oltott. Egy idő után úgy érezte, süllyesztőbe került. Aztán gondolt egy nagyot. Három évvel ezelőtt elbúcsúzott lányától, négy unokájától, ve- jétől, aldk Magyarországon maradtak, ő pedig hazaköltözött a Székelyföldre. Szerencséje volt, mert azonnal kapott megrendeléseket, és gyorsan talpra állt. Újra boldog, ismét azt csinálhatja, amit szeret, meg is él belőle. Egy teljesítetelen vágya azonban még maradt: szeretne legalább egyszer lenézni az Eiffel-torony tetejéről. Mivel küküllőkeményfalvai családi házát már kijavíttatta, most a párizsi útra gyűjt. Petresen pedig azóta felállították a székelykaput; a hét méter széles és hat méter magas alkotás Miklós Gábor Tibor szerint a Kárpát-medence legnagyobb székelykapuja. Az ünnepélyes kapuavatáson csak a farm dolgozói vettek részt. Székely szokás szerint Csornai László borral kínálta a kapu alatt álló mestert. „Amíg az üvegből a bor el nem fogy, a kapu alatt állok. Ha addig nem szakad rám, örökké állni fog” - ismételgette Miklós Gábor Tibor, ugyancsak székely szokás szerint. Miklós Gábor Tibor fafaragó és Csornai László vállalkozó (A szerző felvételei) VŠEOBECNÁ ÚVEROVÁ BANKA sőt, a 2001. XII. 27-i sorsoláson autót vagy más ajándékot nyerhet 02/50 55 25 39, 02/50 55 27 81 02/50 55 26 89, www.vub.sk Kontakt szolgáltatás - ingyenes infóvonal napi 24 órán át: 0820 43 88 88 VK-753
