Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)
2001-09-22 / 218. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 22. Családi Kör 11 A dohányzó szülők gyermeke gyakrabban beteg, asztmás, mint a nemdohányzóké Rossz IDEÁL dohányzás a nemdohányzók szemében rendkívül undorító szokás, ráadásul számos ellentétet szülhet társaságban, nem is szólva egészségromboló hatásáról. Már a múlté az a hamis vélekedés, hogy a dohányos csak a saját szervezetét rongálja. Sajnos, nemcsak azt, ezért közérdekű kérdés a dohányzás háttérbe szorítása. A dohányos úgy érzi, életerőt, energiát nyert. A valóságban az történik, hogy a nikotin összehúzza az ereket, ezáltal valamivel gyorsabban kering a vér. A szív erre reagálva gyorsabban kezd verni, hogy mindenhová megfelelő mennyiségű oxigén jusson. A dohányos ilyenkor remekül érzi magát, közben a szíve szinte segítségért kiabál. A nikotin a májban rakódik le, így azt is károsítja. Károsodik a vese, a gyomor és a bélTörténelmi dohányfüst Az első európai, aki megismerte a dohányfüstöt, Kolumbusz volt. A felfedező 1492-ben Kuba szigetén találkozott először a szivar taba- cosnak nevezett kezdetleges formájával: a helybeliek összecsavart dohánylevelet dugtak egyik orrlyukukba, meggyújtották, füstjét belélegezték. A Nicotiana tabacu- mot Európában kezdetben gyógyszerként alkalmazták: a vízkór, a tüdővész, a csúz, a fekély, a szemölcs és egyéb kórok ellen hatásos csodaszerként tartották számon. A pipázás szokását Angliában 1586-ban honosította meg Sir Walter Raieigh. Ő tette elfogadottá a dohányzást Erzsébet királynő udvarában. Ugyancsak a XVI. század végén jött rá Medici Katalin udvarának egyik francia nemese, hogy az illatos dohánypor az orrba dugva kellemesen izgatja a nyálkahártyát: így született meg a tubák. A pipá- zást és a dohányrágást a harmincéves háború idején terjesztették el Kurópa-szerte a katonák. A szivar pedig Spanyolországból indult el hódító útjára. A cigaretta Európa országaiba csak az 1854-es krími háború idején jutott el. Hozzánk kissé késve érkezett meg, sokáig a pipázás számított a dohányzás legnépszerűbb formájának. A főúri családokban viszont inkább a burnótozásnak, azaz a tubák élvezetének hódoltak. Meglepően korán megszólaltak a dohányzást ellenző hangok: az 1622-ben Leidenben megjelent Tabacologia, vagyis a dohányról szóló monográfia szerzője, a német Johann Meander már felhívta olvasói figyelmét arra, hogy a dohány főleg a fiatalság szervezetére ártalmas. szokás rabjai rendszer is. A szén-monoxid, vagyis az egyik égéstermék a vö- rösvérsejtekből kiszorítja az oxigént. A dohányos tehát kevesebb oxigénhez jut, álmosabb, érzékenyebb, nem tud koncentrálni, hamarabb lesz ideges. A kátrányszármazék az ajakra és a nyelvre kerül, eljut a garatba, a torokba, a tüdőbe is. Ez a kátrány eldugaszolja a tüdő hörgőit, amelyek lévén létrejön maga a légzés. A dohányos tehát itt is kevesebb oxigénhez jut, sokat köhög, kínlódik. A nők számára a dohányzás több veszéllyel jár, mint a férfiaknál. Az erős dohányos nő gyakrabban vetél el, több a halvaszülés. Ha a kismama szülés előtt is szívja a cigarettát, a magzat passzív dohányos lesz, en nek megfelelően kevesebb oxigént kap az anyaméhben.'1 Emiatt gyakoribb a szellemileg elmaradott gyermek szüle tése, az újszülött súlya is kisebb, mint a nemdohányzó anya gyér- 1 mekéé. A dohányzó szülők gyermeke hajlamosabb az asztmára, légúti bajokra, gyakrabban beteg, mint a nemdohányzóké. Azok a szakemberek, akik a dohányzásról való leszokással foglalkoznak, lényegében két módszert különböztetnek meg: egyik a végpont módszer, amikor máról holnapra hagyjuk abba a dohányzást. A másik a redukciós módszer, amikor a cigarettafogyasztást fokozatosan csökkentjük nullára. A végpont módszer az eredményesebb: a volt dohányosok 90 százaléka ilyen módon hagyta abba végleg a dohányzást. A végpont módszer azoknak ajánlott, akik még soha nem próbáltak leszokni, és elég erősnek érzik magukat ahhoz, hogy azonnal leállja- nak. Ha az előbbivel már kudarcot vallottunk, vagy úgy érezzük, hogy Tipikus dohányosbetegségek Rák: 10 tüdőrákos beteg közül 9 dohányos. Más rákos megbetegedések (például szájüregrák, gyomorrák) is sokkal gyakoribbak a dohányzók körében. Vérellátási zavarok: A dohányzóknál hamarabb előfordulhat az érelmeszesedés, melynek gyakori következménye a szívinfarktus, az érszűkület, valamint a rettegett impotencia. Génkárosodás: Az örökítőanyagban számtalan változást hagy maga után a cigarettázás. Többek között egy speciális gén is károsodik, mely a rák elleni küzdelemben játszik fontos szerepet. Tüdőtágulás: A dohányzók gyakrabban betegszenek meg a tüdő felfúvódottsága miatt. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a tüdőtágulást nemsokára a harmadik leggyakoribb halálokként tartják majd számon. SZEPTEMBER 24. A SZÍV VILÁGNAPJA A Kardiológiai Világszövetség szeptember 24-ét nyilvánította a szív világnapjává, melyet első alkalommal 2000-ben tartottak meg. A szívbetegségek legfontosabb kockázati tényezői az eddigi ismeretek szerint a magas vérkoleszterinszint, a dohányzás, a magas vérnyomás, az elhízás és a cukorbetegség. A szívkoszorúér-megbetegedés miatti halálozások száma ajavuló orvosi ellátás és főleg a táplálkozási szokások megváltozása miatt sok országban csökkenésnek indult, de Európában így is ez a leggyakoribb halálok. Sokkal jobban leszünk 20 perc múlva: A szívverésünk száma, a vérnyomásunk és a testhőmérsékletünk olyan lesz, mint a nem dohányzóké. 8 óra múlva: Az oxigén kiűzi a vérünkből a veszélyes szén- monoxidot. 24 óra múlva: A halállal végződő hirtelen szívinfarktus kockázata csökken. 48 óra múlva: Javul az illat- és az ízérzékelés. 3 nap múlva: A légzésünk egyre könnyebb lesz. 3 hónap múlva: A vérkeringésünk is jobb lesz. A tüdőnk 30 százalékkal több oxigén felvételére képes. 9 hónap múlva: A nikotin okozta krónikus köhögés megszűnik. Lényegesen fittebbnek érezzük magunkat. 2 év múlva: A szívinfarktus és a tüdőrák kockázata sokkal kisebb lesz. A gyógyszerek sem képesek meghosszabbítani a tüdőbeteg dohányosok életét, a tüneteket enyhítik csupán A reggeli köhögés a betegség tünete (lehet) PÉTERFI SZONYA dohányzás következtében évente legalább hárommillió ember hal meg. A cigarettázás ugyanis a tüdő károsodásához vezet, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felmérései szerint a világon 600 millióan - Szlovákiában a 40 évnél idősebbek 8-16 százaléka - szenvednek krónikus tüdőbetegségben. Annak ellenére, hogy a tüdőgyógyászok nem győzik hangsúlyozni: gyógyíthatatlan betegségről van szó, melynek kialakulása összefügg a káros anyagok, főleg a dohányfüst belélegzésével, nem csökken a cigarettá- zók száma. A hazai statisztikák szerint a lakosság 34 százaléka (egyre növekszik a nők aránya) dohányzik. A betegség alattomosan, szinte észrevétlenül alakul ki, holott á reggeli köhögés figyelmeztető jel lehet. Sajnos, a dohányosok az első cigarettára állítólag azért gyújtanak rá, hogy felköhögjék a lerakódásokat. Később a kínzó köhögéssel az ún. mellkasi sípolás, valamint állandósuló légszomj is párosul. A tünetek egyértelműen a tüdő megbetegedését jelentik, ám sokan mégsem mennek orvoshoz. A kór terjed, a betegség utolsó szakaszában oxigénpalackra szorulnak. Halálukat rendszerint fulladás okozza. Mivel a krónikus tüdőbetegség gyógyíthatatlan, és az orvosságok csak a beteg életminőségét javítják, a tüdőgyógyászok figyelmeztetnek: aki nem képes lemondani a cigarettázásról, vegye komolyan a reggeli köhögést, és keresse fel a szakrendelőt. CSALÁDI KÖRBEN AZ ORVOSSAL Ésszerű diétára van szükség Cukorbetegség jeligére: „A cukorbetegségről gyakran olvashat az em- ■ bér. Én a cukorbetegek helyes táplálkozásáról szeretnék többet megtudni, ugyanis cukorbeteg rokonaink azt állítják, hogy a sok húst az orvos „parancsára" eszik. Zöldséget, gyümölcsöt, tésztafélét nagyon keveset. Ez így megy hosszú évek óta. Ma már annyit írnak az egészséges életmódról, helyes táplálkozásról, a betegségek megelőzéséről..." ( Nagyon örültem ennek a levélnek és kérdésnek, mert annak ellenére, hogy • már több éve más szemlélet uralkodik a cukorbetegek táplálkozását ületően, a sok húsra alapozott diéta mítosza még eléggé uralkodik a köztudatban. A sok hús fölösleges, sőt a vese működését ronthatja is. Ahhoz, hogy a szervezet a cukrot megfelelő módon hasznosíthassa, inzulin szükséges. Ez a hormon teszi lehetővé, hogy a szőlőcukor bejuthasson a sejtekbe. A cukorbetegség az inzulin viszonylagos vagy abszolút hiányát jelenti. Az első esetben diéta, esetleg gyógyszerek szükségesek, az utóbbiban a beteg inzulint is kell, hogy szúrjon magának. Az étkezésben tulajdonképpen a racionális diétát kell betartani, néhány apróbb módosítással. Alapelv a mértékletesség, egy 80 kg súlyú, könnyű munkát végző ember energiaszükséglete 10 000- 12 000 kJ, idősebb korban 10- 20%-kal kevesebb. Elsősorban növényi eredetű táplálékot kell fogyasztani. A zsírtartalmú anyagok maximum az energia 30%-át képezhetik. A fő fehérjeforrás legyen hal, baromfi, hüvelyesek (beleértve a szóját is). A tésztafélék, kenyér, egyéb szénhidrátok mennyisége általában 200 g lehet. Fontos a táplálék rosttartalma, amit szintén a zöldségek, teljes őrlésű lisztből készült kenyér és péksütemény biztosít. Mivel a cukorbetegeknek gyakran a vérnyomásuk is magasabb, ezért a sófogyasztás ne haladja meg a napi 5 grammot. Mivel ezek az alapelvek az ésszerű diétában is érvényesülnek, kivételes eset, hogy a cukorbetegnek külön pénzbeli támogatásra lenne szüksége. A megvalósítás szempontjából tanácsos, hogy vegyenek egy, az utóbbi években cukorbetegek számára kiadott szakácskönyvet. Ebben az említett alapelveken kívül az egyes élelmiszerek energiatartalmát is feltüntetik, és recepteket is ismertetnek. Csontvelőt ajándékozhat Esély az életre jeligére: „22 éves fiú vagyok. Immár második alkalommal ■ írok, az első levelemre ugyanis nem kaptam választ. Pedig azt is az Uj Szó címére küldtem még tavaly. Csak azt szeretném megtudni, hogy kihez kell fordulnia annak, aki halála esetén szeretné felajánlani transzplantációs célokra minden olyan belső szervét, amely erre alkalmas. De nem valami tudományos kísérletekre..." Í A nálunk érvényes törvények szerint csak annak a szervei nem transzplantál- • hatók, aki ezt életében megtiltotta. A természetes halállal elhunytak szervei transzplantációs célokra általában nem alkalmasak. A halált okozó betegség és a haldoklás folyamata ugyanis súlyos szervkárosodást okoz. Kivételt képez pl. a szaruhártya, esetleg a csontszövet, az izompólyák, s talán a bőr. A magzati szövetek felhasználását pedig egyéb előírások is szabályozzák. A legtöbb szervátültetésre alkalmas szerv olyan donorból származik, aki általában baleset következtében a további élettel összeegyeztetheteden súlyos agykárosodást szenvedett, de egyéb belső szerve nem sérült meg. Külön nyilatkozatot emiatt nálunk nem szükséges tenni. Ha valóban segíteni akar valakin, és nem egy kiszámíthatadan személyes tragédiával, akkor ennek is megvan a módja. Sok leukémiás (fehérvérűségben szenvedő beteg) teljesen meggyógyítható csontvelő-átültetéssel. Csontvelőt pedig élő, egészséges ember ajándékozhat. Nem szükséges meghalni ahhoz, hogy valaki más élhessen. Sőt, együtt örülhet azzal, akinek újjászületésében segített. % fey Dr. Balázs Ferenc kardiológus-belgyógyász Bőrgyógyászati probléma Tavasz jeligére: „Kb. 3-4 éve kezdtek el viszketni a füleim. Sok orvosnál jár- ■ tam már, különböző krémeket kaptam, ami egy ideig segített. Újra és újra kiújult, kiszáradt a fülem és kellemetlenül viszket, ami sokszor fülgyulladáshoz vezetett. Később a szemem környékén (tavasz elején, de néha télen is) kiszárad a bőr, és viszkető piros folt jelent meg. Néha náthával is kombinálódik. Hozzáadódott még ugyanez a végbél tájékán is. I Sok olvasói levélben találkoztam már bőrelváltozásokkal összefüggő kérdés- • sei. Ezek megválaszolása elég nehéz, mert egy nagyon pontos leírás sem annyira életszerű, mint egy jó fénykép, és legpontosabb akkor is a közvetlen vizsgálat. Ráaadásul egy bőrelváltozás eredetét kideríteni gyakran még Sherlock Holmesnak sem egyszerű. Az Ön leírása alapján valószínű, hogy a bőrelváltozásokat külső tényező okozza. A lehetséges i okoknak még a leírása is terjedelmes: elsősorban a különféle élelmiszerek, élelmiszerekben levő adalékanyagok, továbbá lehet valamilyen fémre való allergia (fülbevaló, egyéb ékszer, derékszíjcsat, villámzár), textília festékanyaga, mosószer, bármelyik kozmetikum. Röviden, bármi, amivel a bőr érintkezésbe kerülhet. Más oka valamilyen (elsősorban gomba eredetű) fertőzés lehet. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az egyes gyógyító szándékkal adott kenőcsök, krémek is tartalmazhatnak olyan adalékokat, amelyek a fentebb említett panaszokat előidézhetik. Van ugyan néhány belgyógyászati betegség is, amelyek tünetei között előfordulhatnak hasonló panaszok, de valószínűbb, hogy elsősorban bőrgyógyászati problémáról van szó. Azt tanácsolom, hogy alaposan figyelje meg, milyen körülmények között rosszabbodnak a tünetei. Emellett célszerű lenne immunológiában és allergológiában jártas bőrgyógyásszal megbeszélnie a teendőket. Kedves Olvasóink! jeligés leveleiket továbbra is a Családi Kör címére küldjék. azt véghezvinni leheteden, forduljunk a másik módszerhez. Jelöljük ki azt a napot, amelytől kezdve többé nem gyújtunk rá. Ha a redukciós módszert választottuk, rögtön tűzzük ki a pontos dátumot, hogy mikorra akarjuk a célunkat elérni. Négy-nyolc hétnél ne legyen távolabb ez az időpont! Addig a bizonyos napig pedig napról napra egyre ritkábban gyújtsunk rá. Legjobb, ha már az elején kiválasztunk olyan időszakokat (például az evést követő egy-két óra), amelyeket azonnal füstmentessé teszünk. Fontos, hogy a kezdés napja stresszmentes időszakra essen! Ilyenkor jobban ellenállunk a kísértésnek. Már az első napokban fel fog tűnni, hogy bizonyos helyzetekben automatikusan keressük a cigarettát. A cigarettamentes időszak elején számolni kell a mellékhatásokkal: idegesség, türelmetlenség. A leszokás k legnehezebb feladata ezekkel a megbirkózni. ft Jót tesz, ha a szokásos napi 1« programunkon változta- TL tunk. Evés után ne üldögéljünk, inkább sétáljunk egy kicsit. Kerüljük az olyan I helyeket, ahol sokan do- \ hányoznak. Ha is- \ merőseink és kollégá- \ ink cigarettával kínálnak, barátságosan f * utasítsuk el őket. Nemet mondani nem a gyengeség, hanem éppen az akaraterő jele. A szánk és a kezünk számára találjunk valami elfoglaltságot, hogy pótoljuk a megszokott mozdulatokat. Tartsunk otthon egészséges rágcsálnivalót (például répát, almát, cukormentes rágógumit). Nem árt, ha be- szerzünk egy kicsi gumilabdát vagy valami hasonlót, amivel a kezünket legfoglalhatjuk, ha nagyon idegesek vagyunk, (jády)
