Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)
2001-09-22 / 218. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 22. VENDÉGKOMMENTÁR Például Singer... BROGYÁNYI JUDIT Isaac Bashevis Singerről írnék néhány sort, arról a jiddis, majd angol nyelven alkotó íróról, aki 1904-ben született Lengyelországban és 1991-ben halt meg az Egyesült Államokban, miután 1978-ban No- bel-díjjal jutalmazták. Számtalan magyarra fordított művét olvasva úgy kell éreznem, mintha egy sajátos múzeumban járnék. Egy olyan világban, amely ma már nem létezik. Szigorú rabbik, hívő hasszidok, hitetlen zsidók, lengyelek, oroszok éltek benne, inkább rossz vüág volt, mégis, olykor mintha Chagall álombéli röpködő alakjait lámám. Ő is ezen a tájon élt, ugyancsak jiddisül beszélt gyermekkorában, később oroszul, majd franciául. Singer egy nagyon sokat szenvedett kisebbség létét és túlélési esélyeit örökítette meg. Egyik hőséről azt írta: „Aaron programja a jövőt illetően nem volt mindig következetes. Az egyik nap váltig azt hajtogatta, hogy a zsidóknak meg kell tanulniuk lengyelül, másnap ugyanezt mondta az oroszra... De bármit állított is, egy dologban biztos volt: a zsidóknak asszimilálódniuk kell.” Singer pedig éppen abban volt biztos, hogy nem kell asszimilálódnia semmilyen népnek, semmilyen kisebbségnek. Nem az önkéntes asszimilálódás volt az oka annak, hogy az a közösség, amelynek Singer volt a krónikása - eltűnt, hanem a világ- történelem leggyalázatosabb ténye, a holokauszt. Singer nagysága abban keresendő talán, hogy teljességében tudta bemutatni elpusztított népének világát. A maga esendőségében, a maga nagyságában. És hát azt kell mondanom, hogy ezért voltaképpen ez a közösség él is. Mindaddig él, amíg lesznek Singemek, ennek a varázslatos mesemondónak olvasói. Alig egy évtizede történt, hogy a Lengyelországgal szomszédos Litvániából elutazott egy Grigorij Kanovics nevű író, ugyanúgy, ahogyan egykor, 1935-ben Singer távozott Varsóból. Kanovics oroszul és litvánul írt: ő a litvániai zsidók históriáját örökítette meg - regényei magyarul is olvashatók. Az a világ is már a múlté. Kanovics hősei szintén befészkelnek a tudatomba, s Singer embereivel társalognak, majdnem úgy, ahogy - mondjuk - találkozhattak volna a cári birodalom másodrendű alattvalóiként valahol Varsóban, Vilniusban, netán Vityebszkben, Chagall szülőföldjén. Lehet, hogy csak azért közeliek hozzám, mert kisebbségi olvasó vagyok? S ezért érzem: Singer, Kanovics történetei rólam is szólnak. JEGYZET A modem film- és tévéipar hazájában pontosan tudják, hogy mi az, ami ezekben a hetekben csak fokozná a fájdalmat. Amikor Hollywoodban a filmstúdiók átíratják a katasztrófafilmek és erőszakra alapozott filmtörténetek forgatókönyveit, nem tesznek mást, mint hogy futnak a pénzük után. Az Amerikai Egyesült Államok s a világ mozi- és tévénézői jó ideig nem szívesen nézik majd a virtuális katasztrófák és rémtörténetek képsorait. Ezt leginkább a nagy álomgyárakban dolgozó forgatókönyvírók tudják. Ezért várhatóan az érzelmekre ható, a lelki feszültségeket oldó, az élet reményteliségét közvetítő történetek ideje jön el. Talán még boldogok is lehetnénk, hiszen az erőszak és a vér hazugsága helyett az érzelem, a részvét, az optimizmus és a remény kerül a filmek középpontjába. Csakhogy az álomgyárban valószínűleg már az új háború lelki hátországát festik rózsaszínre. Ez a háború világméretű céljaival együtt mindig helyi jellegű lesz, csak az áldozatok és az őket sirató hétfájdalmas néma édesanyák, tehetetlenségükben szűkölő édesapák, elmagányosodó testvérek lesznek ismét ráutalva a krisztusi szeretet egyetemességére. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Juhász László (58238339) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Szentgáli Anikó - politika (58238314), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly- sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapteijesztés, laprendelés: 59233403 fax- 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Nemcovej 32,055/6709548,6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Teijeszd: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press tetjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz dače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, totók és grafikonok teijesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, \ az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található, of ür<Utatoffi E-mail: redakcia@ujszo.com Álomgyári történetek DUSZA ISTVÁN Az áldozatok iránti kegyelet és a hozzátartozók iránti részvét nem vakíthat el senkit. Amerika nemcsak az üzleti világ központját elpusztító terror kisemberáldozatainak, az odaveszett ablakmosóknak, a takarítónőknek, a pincéreknek, a tűzoltóknak és a rendőröknek a világa. Róluk közvetlenül megtudhatjuk, milyen mély fájdalommal keresik és siratják őket hátrahagyott családtagjaik. Annál kevesebbet tudunk a terrortámadás során odaveszett bankárokról, brókerekről, pénzügyi tanácsadókról, vezérigazgatókról, multinacionális cégek vezetői köreihez tartozókról, legkevésbé az ő családtagjaikról. Igaz, halálukban mindannyian egyenlőek, mert az eddig az emberhalált egyenes adásban közvetítő televíziós hírcsatornák kiiktatják adásukból a romok eltakarítása során előkerülő holttesteknek a távoli látványát is. A fájdalom ettől az érthetetlen utólagos óvatoskodástól semmit sem enyhül. Mentés után masszázs. Nehéz munka a New York-i Világkereskedelmi Központ romjainak eltakarítása és az áldozatok keresése, ezért önkéntesek masszázzsal is igyekszenek felfrissíteni a mentőbrigádok tagjait. (TASR/AP-felvétel) TALLÓZÓ DER STANDARD Ausztriában az amerikai terrortámadások nyomán a vezetők az Egyesült Államokkal való szolidaritást hangsúlyozzák, viszont a lakosság a semlegesség mellett foglal állást. A politikusok arról vitatkoznak, hogy Ausztria adjon-e átrepülési engedélyt az amerikai és más repülőgépeknek. Herbert Scheibner védelmi miniszter az átvonulás engedélyezése mellett lép fel, de Ausztria lakosainak körében igencsak elteijedt az Amerika-ellenes- ség. A különböző felmérések szerint 71, illetve 91 százalék a semlegesség fenntartása mellett voksol, noha hosszú idő óta a legsúlyosabb válságról van szó. Ausztriában nem lesznek tüntetések az átrepülési vagy átvonulási engedély ellen, de nem lesznek olyan szolidaritási megnyilvánulások sem, mint a berlini nagygyűlés. Azt akarjuk, hogy a világ lehetőleg hagyjon békén bennünket, különleges helyzetű országnak tekintjük magunkat, amelyre különleges szabályok érvényesek. A kérdés csak az, hogy csak a katonai semlegesség fenntartásáról van-e szó, vagy ez már az átmenet az erkölcsi semlegességhez?” - írta a lap. HÉTVÉ(G)RE Légterünket és vérünket Manhattanben imára kulcsolt kezet találtak, a tíz összefonódott ujj görcsösen szorította egymást. Ezen kívül alig történt valami a héten. HOLOP ZSOLT Vagy ez még az elmúlt héten volt? Nehéz megmondani, már 11 napja szeptember 11-e van. Amerika tö- rölgeti könnyeit és eltakarítja a romokat. Tízórai szünet. Bush elnök egy hangszóróval és egy nyugalmazott tűzoltóval felhág a törmelék tetejére, és a kamerák előtt showműsort rögtönöz a •tűzoltóknak. Azt mondják, Amerika ilyen, így tudja feldolgozni a tragédiát, ezáltal tud mielőbb lábra állni, nemsokára megint mindenki majdnem happy lesz. Csóválom bús magyar fejem, ez már nem fér bele; de ha nekik jó, én nem akadékoskodom. Már második éjszaka álmodtam azt, hogy 10 ezerrel több halott van, csak teljesen logikátlanul letagadják. Mert az amerikai filmekben mindig mindent eltitkol a kormány. A magasra csapó iszlámellenes hangulatban két férfit öltek meg Amerikában. Egyikük sem volt muzulmán, ezt hívják eltévedt golyónak. Nyilván nehéz megérteni ilyen helyzetben, hogy až indiaiak is hordanak olyasmit a fejükön, ami turbánnak vélhető, vagy hogy a koptok hamarabb voltak keresztények, mint mi. A kopt férfi az iszlám vallási fanatizmus miatt hagyta el Egyiptomot, és vándorolt az ígéret földjére. Lejátszották az amerikai-kanadai NHL jégkorongliga első előkészületi mérkőzéseit, a Washington csúfos vereséget szenvedett, a New York Rangers fényes győzelmet aratott. Kedden és szerdán is játszottak a Bajnokok Ligájában. Most nyert az az Eindhoven, amely múlt kedden kikapott Nantes-ban. Játékosait ugyanis megviselte a terrortámadás híre, ezért első dolguk volt, hogy megóvják a mérkőzést. Mi lett volna, ha nyernek? A szlovákiai bajnoki meccseken is egyperces csenddel emlékeztek az áldozatokra. Tényleg nagyon kevés borízű hang üvöltötte be a lelátóról, hogy úgy kell nekik, megérdemelték, ezt nektek Belgrá- dért, meg hasonlók. Van remény. Kiderült: a világ összes titkosszolgálata tudta, hogy megtámadják Amerikát, és valamennyi szólt is az FBI-nak. Legalább ebben kivételek vagyunk: a SIS vagy nem tudta, vagy nem szólt. Aztán az is kiderült, hogy az FBI is tudta, és erősen nyomozott néhány későbbi tettes után. Szóval mégsem olyan rossz az amerikai hírszerzés. Ismét bizonyítást nyert az is, hogy Közép-Eu- rópa a világ köldöke. Előbb a magyar, majd a cseh, végül a szlovák Egyikük sem volt muzulmán, ezt hívják eltévedt golyónak. sajtó derítette ki, hogy bin Laden- nek magyar, cseh, illetve szlovák kapcsolata van, velünk üzletel, innen szerez traktorokat és vegyi fegyvereket. így aztán legalább volt mit cáfolni. Dzurinda bejelentette, úgy fogunk viselkedni, mintha máris NATO- tagok lennénk, és bármilyen segítséget megadunk Amerikának. Főleg légterünket és vérünket adjuk. A kormányfő a miniszterekét kínálta. Amerika természetesen nem kért vért, fellégezhettünk. A hazai kórházak hónapok óta véradókat toboroznak, néhol kétségbeejtő a vérhiány. Gázálarcból viszont van elég. Leporoltuk, megszámoltuk, ellenőriztük őket, mindenkinek jut. Nem hittem volna, hogy valaha viszontlátom ezeket az előző rezsimtől örökölt darabokat. Szakértők azt mondják, nem csak egy gázmaszkabálon jönnének jól, jobbakat még nem találtak ki. Viszont kicsit gyanús, hogy a csehek ugyanúgy elővették, megszámolták, és kiderült, hcjgy náluk csak a fél országnak jut - ahogy háborús időkben szokás, a gyerekeknek, az időseknek és talán még néhány nőnek. Tudtommal ugyanabból a közös csehszlovák raktárból kerestük elő ezeket a hidegháborús ereklyéket. Tegnap végül megnyugodhattunk, nincs baj, hallhattuk, a szirénák működnek, ha baj lenne. És ez csak töredéke annak, amit egy hét alatt egyszerre kellene feldolgozni valahogy. Nekem nem nagyon megy. HETI GAZDA(G)SÁG Kivédhetetlen választási érv a gázár sorsa TUBA LAJOS Emelni vagy nem emelni - a közszolgáltatások árával kapcsolatban a kormánykoalíció a róka fogta csuka dilemmájával küzd. A közszolgáltató cégek (az áram-, a víz-, a gázszolgáltatók) a világ normálisan működő felében is általában monopolhelyzetben vannak, így ezek a cégek a tisztességes (általában 8 százalékos) haszon szerint szabályozzák áraikat. Nálunk viszont továbbra is érvényes, hogy ezek az árak még a beszerzési költségeket sem fedezik. Első hallásra logikus is lenne ennek a sokáig tarthatatlan helyzetnek a felszámolása. Igen ám, de a jövedelmek is a másutt szokásos szint töredékét teszik csak ki, ezért minden ilyen árkorrekció esetében szociális probléma, hogy mekkora terhet bír még el a lakosság. Mert aki a havi bevételének a felét kénytelen kifizetni a közüzemi számlákra, nem nagyon fogékony az egyébként logikus érvelésre, mely szerint minél rövidebb ideig marad fenn a jelenlegi torz rendszer, annál hamarabb számíthatunk jobb életre. Márpedig, amikor már egy év sincs hátra a választásokig, minden vérbeli politikus profi társadalomkutatóvá válik, és esze ágában sincs több tucat százalékkal emelni, mondjuk, a földgáz árát. Ez a képlet egyszerű, csak éppen a mai kormánypolitikusok nem tudják ilyen könnyen a szőnyeg alá söpörni a problémát. Áz állami gázszolgáltató 49 százalékos részvénycsomagjának privatizálása során tízmilliárdos nagyság- rendű vételárkülönbséget jelenthet, hogy torz a gázárpolitika. Aki ezt nem hiszi, nézze meg a MÓL részvényárfolyamának alakulását, Időközben egyéb fontos területeken is változások történtek. miután az Orbán-kormány belenyúlt a földgázárképzésbe. így azután a kormánypolitikusok biztosak lehetnek benne, bármit lépnek is, az ellenzék a választási kampány egyik központi témájaként kezeli majd a lakosságot ért veszteséget. De azért nem kell őket sajnálnunk, regnálásuk három éve alatt bőven elejét vehették volna ennek a helyzetnek. Az is kiderült viszont, hogy a művileg alacsonyan tartott gázár nemcsak a lakosság számára bú- szociális funkcióval. Az ily módon a közös költségvetésből milliárdokkal dotált magáncégek sorát olyan kolosszusok vezetik, mint a Slov- naft és a Duslo. Elvárhatnánk, hogy ennek véget vernek, már csak azért is, mert ezeket a cégeket annak idején a csúcsmenedzsereik úgy tették zsebre, hogy a közösbe a valódi érték teljesen nevetséges töredékét fizették be. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a kormánykoalíció ezt a nehezen hihető helyzetet sem képes megoldani: a hamarosan induló választási gyűléseken érdemes lesz firtatni, vajon miért. Időközben egyéb fontos területeken is változások történtek. Szeptember elején a kormányban jelentősen átszabták a Schmögnerová-féle szürke adóreform-koncepciót. Az akkor karakán jobboldali pártok viszont azóta szép csendben visszakoztak, nehogy a Demokratikus Baloldal Pártja esetleg újra feldühödjön, és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal karöltve a körmükre kop- pintson. A pénzügyminiszter pedig ezen felbátorodva közzétette a községi adókról szóló új javaslatát, amivel persze a kisember szintjén gondosan kompenzálná a másutt esetleg csökkenő elvonásokat. Ebben sokféle adó szerepel, és elmondhatjuk, hogy az idegenforgalmiról az illetékes szakmai szervezetek is csak a sajtóból értesültek. Ebbe a kategóriába sorolható a Devín Bankkal elúszott milliárdo- kért felelősök ügye is, amely egyelőre szintén a koalíciós béke oltárán fekszik. A vagyonalapi kötvények tulajdonosai jól teszik, ha odafigyelnek a posta értesítésére: a Nemzeti Vagyonalap bejelentése szerint jócskán akadnak olyanok, akiknek pénze visszaérkezik hozzá. Mivel az Általános Hitelbank vételára még mindig nem érkezett meg, a kifizetés továbbra is a takarékos variáns alapján folyik - most éppen az 1952 közepén születettek kapják meg a pénzüket. Azok alapján, ahogy szinte mindén privatizálásra szánt állami nagyvállalat helyzete bonyolultabbnak mutatkozik, mint azt az illetékesek eredetileg hitték, egyelőre nem is számíthatunk a kifizetés fel- gyorsítására. Ezek közé tartozik a Szlovák Biztosító is. Megdöbbentő, hogy milyen kis visszhangot váltott ki, amikor a Penta Group a pénzügyminisztériummal összekacsintva biztonsági emberekkel megerősítve halászta el a többi érdeklődő elől az alaptőke-emeléí során felkínált részvényeket. Vé gül egy német kisrészvényes kel lett ahhoz, hogy ezt az arcpirítc eljárást megelégelve az ügyet bí róságra adja.
