Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)

2001-09-22 / 218. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 22. VENDÉGKOMMENTÁR Például Singer... BROGYÁNYI JUDIT Isaac Bashevis Singerről írnék néhány sort, arról a jiddis, majd angol nyelven alkotó íróról, aki 1904-ben született Lengyelországban és 1991-ben halt meg az Egyesült Államokban, miután 1978-ban No- bel-díjjal jutalmazták. Számtalan magyarra fordított művét olvasva úgy kell éreznem, mintha egy sajátos múzeumban járnék. Egy olyan világban, amely ma már nem létezik. Szigorú rabbik, hívő hasszidok, hitetlen zsidók, lengyelek, oroszok éltek benne, inkább rossz vüág volt, mégis, olykor mintha Chagall álombéli röpködő alakjait lámám. Ő is ezen a tájon élt, ugyancsak jiddisül beszélt gyermekkorában, később oroszul, majd franciául. Singer egy nagyon sokat szenvedett kisebbség létét és túlélési esélyeit örökítette meg. Egyik hőséről azt írta: „Aaron programja a jövőt illetően nem volt mindig következetes. Az egyik nap váltig azt hajtogatta, hogy a zsi­dóknak meg kell tanulniuk lengyelül, másnap ugyanezt mondta az oroszra... De bármit állított is, egy dologban biztos volt: a zsidóknak asszimilálódniuk kell.” Singer pedig éppen abban volt biztos, hogy nem kell asszimilálódnia semmilyen népnek, semmilyen kisebbség­nek. Nem az önkéntes asszimilálódás volt az oka annak, hogy az a közösség, amelynek Singer volt a krónikása - eltűnt, hanem a világ- történelem leggyalázatosabb ténye, a holokauszt. Singer nagysága abban keresendő talán, hogy teljességében tudta bemutatni elpusztí­tott népének világát. A maga esendőségében, a maga nagyságában. És hát azt kell mondanom, hogy ezért voltaképpen ez a közösség él is. Mindaddig él, amíg lesznek Singemek, ennek a varázslatos mese­mondónak olvasói. Alig egy évtizede történt, hogy a Lengyelország­gal szomszédos Litvániából elutazott egy Grigorij Kanovics nevű író, ugyanúgy, ahogyan egykor, 1935-ben Singer távozott Varsóból. Ka­novics oroszul és litvánul írt: ő a litvániai zsidók históriáját örökítette meg - regényei magyarul is olvashatók. Az a világ is már a múlté. Ka­novics hősei szintén befészkelnek a tudatomba, s Singer embereivel társalognak, majdnem úgy, ahogy - mondjuk - találkozhattak volna a cári birodalom másodrendű alattvalóiként valahol Varsóban, Vilni­usban, netán Vityebszkben, Chagall szülőföldjén. Lehet, hogy csak azért közeliek hozzám, mert kisebbségi olvasó vagyok? S ezért ér­zem: Singer, Kanovics történetei rólam is szólnak. JEGYZET A modem film- és tévéipar hazá­jában pontosan tudják, hogy mi az, ami ezekben a hetekben csak fokozná a fájdalmat. Amikor Hollywoodban a filmstúdiók át­íratják a katasztrófafilmek és erőszakra alapozott filmtörténe­tek forgatókönyveit, nem tesznek mást, mint hogy futnak a pénzük után. Az Amerikai Egyesült Álla­mok s a világ mozi- és tévénézői jó ideig nem szívesen nézik majd a virtuális katasztrófák és rém­történetek képsorait. Ezt legin­kább a nagy álomgyárakban dol­gozó forgatókönyvírók tudják. Ezért várhatóan az érzelmekre ható, a lelki feszültségeket oldó, az élet reményteliségét közvetítő történetek ideje jön el. Talán még boldogok is lehetnénk, hiszen az erőszak és a vér hazugsága he­lyett az érzelem, a részvét, az op­timizmus és a remény kerül a fil­mek középpontjába. Csakhogy az álomgyárban valószínűleg már az új háború lelki hátorszá­gát festik rózsaszínre. Ez a hábo­rú világméretű céljaival együtt mindig helyi jellegű lesz, csak az áldozatok és az őket sirató hétfáj­dalmas néma édesanyák, tehetet­lenségükben szűkölő édesapák, elmagányosodó testvérek lesz­nek ismét ráutalva a krisztusi szeretet egyetemességére. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Juhász László (58238339) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Szentgáli Anikó - politika (58238314), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly- sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapteijesztés, laprendelés: 59233403 fax- 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Nemcovej 32,055/6709548,6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Teijeszd: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press tetjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz dače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, totók és grafikonok teijesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, \ az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található, of ür<Utatoffi E-mail: redakcia@ujszo.com Álomgyári történetek DUSZA ISTVÁN Az áldozatok iránti kegyelet és a hozzátartozók iránti részvét nem vakíthat el senkit. Amerika nem­csak az üzleti világ központját el­pusztító terror kisemberáldoza­tainak, az odaveszett ablakmo­sóknak, a takarítónőknek, a pin­céreknek, a tűzoltóknak és a rendőröknek a világa. Róluk közvetlenül megtudhatjuk, mi­lyen mély fájdalommal keresik és siratják őket hátrahagyott csa­ládtagjaik. Annál kevesebbet tu­dunk a terrortámadás során odaveszett bankárokról, bróke­rekről, pénzügyi tanácsadókról, vezérigazgatókról, multinacio­nális cégek vezetői köreihez tar­tozókról, legkevésbé az ő család­tagjaikról. Igaz, halálukban mindannyian egyenlőek, mert az eddig az emberhalált egyenes adásban közvetítő televíziós hír­csatornák kiiktatják adásukból a romok eltakarítása során előke­rülő holttesteknek a távoli látvá­nyát is. A fájdalom ettől az ért­hetetlen utólagos óvatoskodástól semmit sem enyhül. Mentés után masszázs. Nehéz munka a New York-i Világkereskedelmi Központ romjainak eltakarítása és az áldoza­tok keresése, ezért önkéntesek masszázzsal is igyekszenek felfrissíteni a mentőbrigádok tagjait. (TASR/AP-felvétel) TALLÓZÓ DER STANDARD Ausztriában az amerikai terrortá­madások nyomán a vezetők az Egyesült Államokkal való szolidari­tást hangsúlyozzák, viszont a lakos­ság a semlegesség mellett foglal ál­lást. A politikusok arról vitatkoz­nak, hogy Ausztria adjon-e átrepü­lési engedélyt az amerikai és más repülőgépeknek. Herbert Scheibner védelmi miniszter az átvonulás en­gedélyezése mellett lép fel, de Ausztria lakosainak körében igen­csak elteijedt az Amerika-ellenes- ség. A különböző felmérések szerint 71, illetve 91 százalék a semleges­ség fenntartása mellett voksol, noha hosszú idő óta a legsúlyosabb vál­ságról van szó. Ausztriában nem lesznek tüntetések az átrepülési vagy átvonulási engedély ellen, de nem lesznek olyan szolidaritási megnyilvánulások sem, mint a ber­lini nagygyűlés. Azt akarjuk, hogy a világ lehetőleg hagyjon békén ben­nünket, különleges helyzetű ország­nak tekintjük magunkat, amelyre különleges szabályok érvényesek. A kérdés csak az, hogy csak a katonai semlegesség fenntartásáról van-e szó, vagy ez már az átmenet az er­kölcsi semlegességhez?” - írta a lap. HÉTVÉ(G)RE Légterünket és vérünket Manhattanben imára kulcsolt kezet találtak, a tíz összefo­nódott ujj görcsösen szorítot­ta egymást. Ezen kívül alig történt valami a héten. HOLOP ZSOLT Vagy ez még az elmúlt héten volt? Nehéz megmondani, már 11 napja szeptember 11-e van. Amerika tö- rölgeti könnyeit és eltakarítja a ro­mokat. Tízórai szünet. Bush elnök egy hangszóróval és egy nyugal­mazott tűzoltóval felhág a törme­lék tetejére, és a kamerák előtt showműsort rögtönöz a •tűzoltók­nak. Azt mondják, Amerika ilyen, így tudja feldolgozni a tragédiát, ezáltal tud mielőbb lábra állni, nemsokára megint mindenki majdnem happy lesz. Csóválom bús magyar fejem, ez már nem fér bele; de ha nekik jó, én nem aka­dékoskodom. Már második éjszaka álmodtam azt, hogy 10 ezerrel több halott van, csak teljesen logikátlanul le­tagadják. Mert az amerikai filmek­ben mindig mindent eltitkol a kor­mány. A magasra csapó iszlámelle­nes hangulatban két férfit öltek meg Amerikában. Egyikük sem volt muzulmán, ezt hívják eltévedt golyónak. Nyilván nehéz megérte­ni ilyen helyzetben, hogy až indiai­ak is hordanak olyasmit a fejükön, ami turbánnak vélhető, vagy hogy a koptok hamarabb voltak keresz­tények, mint mi. A kopt férfi az isz­lám vallási fanatizmus miatt hagy­ta el Egyiptomot, és vándorolt az ígéret földjére. Lejátszották az amerikai-kanadai NHL jégkorongliga első előkészületi mérkőzéseit, a Washington csúfos vereséget szenvedett, a New York Rangers fényes győzelmet aratott. Kedden és szerdán is játszottak a Bajnokok Ligájában. Most nyert az az Eindhoven, amely múlt kedden kikapott Nantes-ban. Játékosait ugyanis megviselte a terrortámadás híre, ezért első dolguk volt, hogy megóvják a mérkőzést. Mi lett vol­na, ha nyernek? A szlovákiai bajno­ki meccseken is egyperces csenddel emlékeztek az áldozatokra. Tényleg nagyon kevés borízű hang üvöltötte be a lelátóról, hogy úgy kell nekik, megérdemelték, ezt nektek Belgrá- dért, meg hasonlók. Van remény. Kiderült: a világ összes titkosszol­gálata tudta, hogy megtámadják Amerikát, és valamennyi szólt is az FBI-nak. Legalább ebben kivételek vagyunk: a SIS vagy nem tudta, vagy nem szólt. Aztán az is kide­rült, hogy az FBI is tudta, és erősen nyomozott néhány későbbi tettes után. Szóval mégsem olyan rossz az amerikai hírszerzés. Ismét bizo­nyítást nyert az is, hogy Közép-Eu- rópa a világ köldöke. Előbb a ma­gyar, majd a cseh, végül a szlovák Egyikük sem volt muzulmán, ezt hívják el­tévedt golyónak. sajtó derítette ki, hogy bin Laden- nek magyar, cseh, illetve szlovák kapcsolata van, velünk üzletel, in­nen szerez traktorokat és vegyi fegyvereket. így aztán legalább volt mit cáfolni. Dzurinda bejelentette, úgy fogunk viselkedni, mintha máris NATO- tagok lennénk, és bármilyen segít­séget megadunk Amerikának. Főleg légterünket és vérünket ad­juk. A kormányfő a miniszterekét kínálta. Amerika természetesen nem kért vért, fellégezhettünk. A hazai kórházak hónapok óta vér­adókat toboroznak, néhol kétség­beejtő a vérhiány. Gázálarcból vi­szont van elég. Leporoltuk, meg­számoltuk, ellenőriztük őket, min­denkinek jut. Nem hittem volna, hogy valaha viszontlátom ezeket az előző rezsimtől örökölt darabo­kat. Szakértők azt mondják, nem csak egy gázmaszkabálon jönné­nek jól, jobbakat még nem találtak ki. Viszont kicsit gyanús, hogy a csehek ugyanúgy elővették, meg­számolták, és kiderült, hcjgy náluk csak a fél országnak jut - ahogy háborús időkben szokás, a gyere­keknek, az időseknek és talán még néhány nőnek. Tudtommal ugyan­abból a közös csehszlovák raktár­ból kerestük elő ezeket a hideghá­borús ereklyéket. Tegnap végül megnyugodhattunk, nincs baj, hallhattuk, a szirénák működnek, ha baj lenne. És ez csak töredéke annak, amit egy hét alatt egyszerre kellene fel­dolgozni valahogy. Nekem nem nagyon megy. HETI GAZDA(G)SÁG Kivédhetetlen választási érv a gázár sorsa TUBA LAJOS Emelni vagy nem emelni - a köz­szolgáltatások árával kapcsolat­ban a kormánykoalíció a róka fog­ta csuka dilemmájával küzd. A közszolgáltató cégek (az áram-, a víz-, a gázszolgáltatók) a világ nor­málisan működő felében is általá­ban monopolhelyzetben vannak, így ezek a cégek a tisztességes (ál­talában 8 százalékos) haszon sze­rint szabályozzák áraikat. Nálunk viszont továbbra is érvényes, hogy ezek az árak még a beszerzési költ­ségeket sem fedezik. Első hallásra logikus is lenne ennek a sokáig tarthatatlan helyzetnek a felszá­molása. Igen ám, de a jövedelmek is a másutt szokásos szint töredé­két teszik csak ki, ezért minden ilyen árkorrekció esetében szociá­lis probléma, hogy mekkora terhet bír még el a lakosság. Mert aki a havi bevételének a felét kénytelen kifizetni a közüzemi számlákra, nem nagyon fogékony az egyéb­ként logikus érvelésre, mely sze­rint minél rövidebb ideig marad fenn a jelenlegi torz rendszer, an­nál hamarabb számíthatunk jobb életre. Márpedig, amikor már egy év sincs hátra a választásokig, minden vérbeli politikus profi tár­sadalomkutatóvá válik, és esze ágában sincs több tucat százalék­kal emelni, mondjuk, a földgáz árát. Ez a képlet egyszerű, csak ép­pen a mai kormánypolitikusok nem tudják ilyen könnyen a sző­nyeg alá söpörni a problémát. Áz állami gázszolgáltató 49 száza­lékos részvénycsomagjának privati­zálása során tízmilliárdos nagyság- rendű vételárkülönbséget jelent­het, hogy torz a gázárpolitika. Aki ezt nem hiszi, nézze meg a MÓL részvényárfolyamának alakulását, Időközben egyéb fontos területeken is vál­tozások történtek. miután az Orbán-kormány bele­nyúlt a földgázárképzésbe. így az­után a kormánypolitikusok bizto­sak lehetnek benne, bármit lépnek is, az ellenzék a választási kampány egyik központi témájaként kezeli majd a lakosságot ért veszteséget. De azért nem kell őket sajnálnunk, regnálásuk három éve alatt bőven elejét vehették volna ennek a hely­zetnek. Az is kiderült viszont, hogy a művileg alacsonyan tartott gázár nemcsak a lakosság számára bú- szociális funkcióval. Az ily módon a közös költségvetésből milliárdok­kal dotált magáncégek sorát olyan kolosszusok vezetik, mint a Slov- naft és a Duslo. Elvárhatnánk, hogy ennek véget vernek, már csak azért is, mert ezeket a cégeket annak ide­jén a csúcsmenedzsereik úgy tették zsebre, hogy a közösbe a valódi ér­ték teljesen nevetséges töredékét fi­zették be. Egyelőre azonban úgy tű­nik, hogy a kormánykoalíció ezt a nehezen hihető helyzetet sem ké­pes megoldani: a hamarosan indu­ló választási gyűléseken érdemes lesz firtatni, vajon miért. Időközben egyéb fontos területeken is változások történtek. Szeptember elején a kormányban jelentősen át­szabták a Schmögnerová-féle szür­ke adóreform-koncepciót. Az akkor karakán jobboldali pártok viszont azóta szép csendben visszakoztak, nehogy a Demokratikus Baloldal Pártja esetleg újra feldühödjön, és a Demokratikus Szlovákiáért Mozga­lommal karöltve a körmükre kop- pintson. A pénzügyminiszter pedig ezen felbátorodva közzétette a köz­ségi adókról szóló új javaslatát, ami­vel persze a kisember szintjén gon­dosan kompenzálná a másutt eset­leg csökkenő elvonásokat. Ebben sokféle adó szerepel, és elmondhat­juk, hogy az idegenforgalmiról az il­letékes szakmai szervezetek is csak a sajtóból értesültek. Ebbe a kategóriába sorolható a Devín Bankkal elúszott milliárdo- kért felelősök ügye is, amely egy­előre szintén a koalíciós béke oltá­rán fekszik. A vagyonalapi kötvé­nyek tulajdonosai jól teszik, ha odafigyelnek a posta értesítésére: a Nemzeti Vagyonalap bejelentése szerint jócskán akadnak olyanok, akiknek pénze visszaérkezik hoz­zá. Mivel az Általános Hitelbank vételára még mindig nem érkezett meg, a kifizetés továbbra is a taka­rékos variáns alapján folyik - most éppen az 1952 közepén születet­tek kapják meg a pénzüket. Azok alapján, ahogy szinte mindén pri­vatizálásra szánt állami nagyvál­lalat helyzete bonyolultabbnak mutatkozik, mint azt az illetéke­sek eredetileg hitték, egyelőre nem is számíthatunk a kifizetés fel- gyorsítására. Ezek közé tartozik a Szlovák Biztosító is. Megdöbbentő, hogy milyen kis visszhangot váltott ki, amikor a Penta Group a pénz­ügyminisztériummal összekacsint­va biztonsági emberekkel me­gerősítve halászta el a többi ér­deklődő elől az alaptőke-emeléí során felkínált részvényeket. Vé gül egy német kisrészvényes kel lett ahhoz, hogy ezt az arcpirítc eljárást megelégelve az ügyet bí róságra adja.

Next

/
Thumbnails
Contents