Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)

2001-09-21 / 217. szám, péntek

20 IZVILÁG ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 21. RECEPTTÉKA Az ősz slágere, a szilva Elkészítése: A mirabellát leszárazzuk és meg­mossuk. A megmosott, félbe vágott szilvát kimagozzuk. A gyümölcsö­ket befőttesüvegekbe rétegezzük. 1 1 vizet a cukorral és a fahéjrúddal felforralunk, kihűtjük, és a gyümöl­csökre öntjük. Az üvegeket légmentesen lezárjuk, vízzel teli tepsibe állítjuk, és 80 fo­kon 30 percig gőzöljük. Rumos szilva 3 kg érett, de kemény szilvát alapo­san megmosunk, lecsepegtetünk. 2 1 vizet 75 dkg kristálycukorral felfor­ralunk, s ebbe a forrásban levő ol­datba beletesszük a szüvát. Pár per­cig főzzük, majd szűrővel kiszedjük és befőttesüvegekbe rakjuk. Az ol­datot még egy ideig tovább főzzük, majd forrón felöntjük vele a szilvát. Végül loccsantunk rá egy kis rumot, s a befőttesüvegeket lazáijuk. Szá­raz dunsztban hagyjuk kihűlni. Lepényszilva A nagyszemű szilvát megmossuk, elfelezzük és kimagozzuk. A lehető legszorosabban belerakjuk egy befőttesüvegbe, lezárjuk, és 80 fo­kon lassan, kb. 25 percig dunsztol- juk. A szilva levet enged, s télen a kelt tésztán olyan lesz, mint a fris­sen szedett. Gesztenyepüré Hibátlan friss gesztenyét vegyünk, jól mossuk meg, oldalt vágjuk be. Sütőlemezen terítsük szét, és kb. 8- 10 percre tegyük a sütőbe, míg ki­nyílik. Ekkor könnyűszerrel levá­laszthatjuk a héját. A megtisztított gesztenyét tegyük zománcozott lá­basba, és annyi hideg vizet öntsünk rá, hogyjól ellepje. Fedővel takarjuk le, és forraljuk fel, majd mérsékelt hőfokú sütőben addig főzzük, míg megpuhul és a levét teljesen fel­issza. Még melegen törjük át, mér­jük le, és mérjünk hozzá ugyan­annyi cukrot, mint a gesztenye, majd a gesztenye és cukor együttes súlyára számítva kilónként í deci vizet tegyünk hozzá. Mérsékelt hőfokú tűzhelyen folytonos keverés Vegyes kompót Hozzávalók 4 (kb. 1/2 1-es) üveghez: 1,5 kg mirabella (ringló), 1,5 kg szilva, 25 dkg finom kristálycukor, 2 fahéjrúd szilvának több fajtája van, mint bármelyik másik csonthéjas gyü­mölcsnek - összesen mintegy kétezer válto- zatban termesztik. A szilvában megtalálható az antioxi- dáns hatású E-vitamin, amely védi a sejteket a szabad gyökök okozta ká­rosodással szemben, és hátráltatni tudja az öregedés némely velejáró­ját, például a bőr ráncosodá­sát. A szilva az aszalás során víztar­talmának java részét elveszti, s így feldúsulnak benne a tápanyagok, bár hasznosítható mennyiségben csak káliumot és vasat tartalmaz. Előnyei ☆ E-vitamint tartalmaz ☆ jó káliumforrás Egyes reformboltokban tartanak sós vízben pácolt szilvát (umebusi), amelyet Ázsiában hagyományosan gyógyszerként használnak. Emész­tési panaszok esetén fogyasztják, például gyomorrontás, hányinger és székrekedés ellen. Lekvár, dzsem A lekvárok és dzsemek tápérték te­kintetében nemigen nyújtanak töb­bet a cukortartalmukban rejlő némi koncentrált energiánál; egy evőka­nálnyi mennyiségük mintegy 40 kcal energiát hordoz. Igaz, kapha­tók csökkentett cukortartalmú lek­várok is, melyekben feleannyi cukor és energia van, mint a hagyomá­nyos fajtákban. A gyümölcstarta­Hátrányaik ☆ sok bennük a cukor, de a tápértékük kicsi ☆ allergiás reakciókat válthat­nak ki lom csak igen kevés rostanyagot és vitamint biztosít, az előbbit a pek­tín, a magok és a gyümölcshéj jóvol­tából. A hőkezeléssel tartósított gyümölcs C-vitamin-tartalma nagy­mértékben csökken. A lekvárokat túlnyomórészt ke­nyérre, kalácsra kenve, sütemé­nyekhez és bizonyos tésztaételek­hez használják, de néhol külön édességként, önmagukban is fo­gyasztják őket. E hagyományban a legfőbb elem a birsalma - a mar­melád szó is a „birs” jelentésű por­tugál marmelóból származik, jólle­het az élelmiszeripar ma a citrusfé­lékből készült dzsemeket (nálunk viszont elsősorban a szilvaízt) jelö­li vele. Némely vidéken itthon is el­terjedt csemege a birsalmasajt, mely neve ellenére lekvár. Sok lekvár - akár a gyü­mölcs, amelyből készült - természetesen szerves ve- gyületeket, például szalicil- savszármazékokat tartalmaz, melyek az erre érzékenyeknél azonnali allergiás reakciót válthatnak ki. Az olcsóbb dzsemeket ráadásul nemegy­szer mesterséges színezőanya­gokkal teszik tetszetősebbé, amelyek néha ugyancsak kivált­hatnak allergiás rohamot. Kocsonyásító anyagok A pektín a zselatin gyümölcsökben található megfelelője. Mindkettő természetes kocsonyásító (géle­sítő) anyag, de míg a zselatin fehér­jeszármazék, a pektín szénhidrát. Pektín nélkül a dzsem folyékony lenne, akár a kompót leve. Mivel a gyömölcsök érése során pektintar- talmuk csökken, a dzsem és a gyü­mölcskocsonya csak megfelelő mennyiségű cukor jelenlétében vá­lik szilárd halmazállapotúvá. Őszi befőzés Nem sok jót állítanak az egészséges táplálkozás sza­kértői a nyalánkságokról, de ha meg akarunk valamit őriz­ni gyümölcseink ízéből-za matából, illatából télidőre is, mégiscsak legideálisabb a lekvá rok, dzsemek, befőttek készíté­se. Ráadásul a sütemények, tor­ták és egyéb ünnepi desszertek elengedhetetlen tartozékai. S mivel egészségünk fonto­sabb, mint ízlelőbimbóink édes ingerlése, a lekvá­rokkal kapcsolatban is ér­vényes az az ősi bölcses­ség, hogy mindent lehet, de mértékkel. Szilvalekvár A szilvalekvárt egyrészt érett, sőt túlérett szilvából készítjük, amely­nek húsa a magtól könnyen elvá­lik, másrészt az olyan szilvafé­lékből - főként a duránci szilvából - melynek húsa nyers állapotban magvatartó. Az éretlen és zöldes színű gyümölcsből főzött lekvár keserű, színe nem fekete, hanem barna. Főzéskor rendszerint gyor­sabban keményedik, látszatra eléggé besűrűsödik, de tárolásra alkalmatlan, hamar megromlik. A gyümölcsöt meg­mossuk, szárát 1*5 ------­le csipkedjük. A magokat úgy távo- lítjuk el, hogy a szilvát saját levé­ben vagy egy kevés vízben főzzük, a teljesen szétfőtt szilvát aztán na­gyobb nyílású szitán áttörjük. A gyümölcshús átjut, a magok a szi­tán maradnak. Kisebb mennyiségű szilva feldolgozásakor először el­távolítjuk a magot, és azután főz­zük meg a gyümölcsöt. Az egész, magostól főzött szilvából készített lekvár zamatos, kellemes magillatú és -ízű; ez az aroma hi­ányzik azokból a lekvárokból, ame­lyeknél a magot a nyers gyü­mölcsből főzés előtt eltávolítjuk. A főzés kezdetén a katlant fedéllel be­takarjuk, hogy a gyümölcs a gőzben gyorsabban puhuljon; csak egy ki­sebb adag felmelegedése és szétfőzése után szórunk további friss szilvát az üstbe. A kisebb mennyiségű, kimagozott szilvát zománcozott vagy rozsda- mentes lábasban is besűríthetjük. Ebben az esetben azonban nem nyerünk olyan jó minőségű készít­ményt, mint amikor a lekvárt üst­ben főzzük, mert a főzés rövidebb ideig tart, és a lekvár nem nyeri el a kívánt jellegzetes ízt, illatot, színt és sűrűséget. A szilvalekvárt csak ritkán édesítjük cukorral. Abban az esetben, ha ked­vezőtlen időjárás következtében a szüva nem érett be eléggé, kevés cukrot tartalmaz és savanyú, a kis adagban főzött magostól 1 kg friss szüvához 2-4 dkg cukrot teszünk. Kima- gozással a súly kb. 8%-kal csökken. A cukrot csak a sűrítés végén keverjük a lek­várhoz. Lassan szóljuk, hogy a sűrű lekvárban jól feloldódjék. Sűrű lekvárokhoz a cu­koradag egynegyedét már előbb is hozzáadhatjuk; ezzel a lekvárt kissé felhígítjuk, és megóvjuk attól, hogy odakozmáljon. A főzés akkor fejeződött be, mi­kor a lekvár a kanálról már nem esik le, és keverésnél a főzőkanál nyomán rés marad, amely csak lassan tűnik el. Úgy is megítél­hetjük a kellő sűrűséget, hogy a lekvárból hideg tányérra néhány cseppet ejtünk, és kihűlés után megvizsgáljuk a keménységét. A nagyon besűrűsített lekvár annyi­ra megkeményedik, hogy felhasz­náláskor szeletelnünk kell, és víz­zel föl kell hígítanunk. A híg lek­vár, amely felkeverve vizenyős, könnyen penészedik, és meleg helyen tárolva erjed is. Az ilyen lekvárt legfel­jebb 1 évig tá­rolhatjuk; ha tovább akar­juk tartósíta­ni, főzzük újra. A szilvalekvár ízét a főzés vé­ge felé beletett reszelt citrom­héjjal, vanília­rúddal, fahéjjal javíthatjuk. mellett addig főzzük, míg elválik az edénytől. Ekkor töltsük jól zárható üvegekbe, és szorosan lekötözve gőzöljük ki. A gőzölés időtartama a felforrástól számított 25-30 perc. Másnapig hagyjuk a levében kihűl­ni: száraz, hűvös helyen tároljuk. hűtjük, majd kiborítva alufóliába (vagy dupla zsírpapírba) göngyöl­jük. Száraz, hűvös helyen tartjuk. Finom ízt ad a birsalmasajtnak, ha a tűzről levéve kevés, durvára tört dióbelet keverünk közé, de ekkor nem lehet huzamosabb ideig tárolni. Birsalmabefőtt Szép, hibátlan, friss birsalmákat vá­lasztunk ki erre a célra. Meghámoz­zuk, magházát, magját kivágjuk, a gyümölcsöt tetszetős, egyenletes cikkekre vágjuk. Valamennyit be­dörzsöljük citrommal, és citromlé­vel ízesített vízbe tesszük. Erre azért van szükség, hogy a gyümölcs szép világos maradjon. Zománcozott edényben, a citromos vízben mérsé­kelt tűzön puhára főzzük. Ezután szűrőkanállal ugyancsak citromlé­Gesztenyebefőtt Hibátlan, válogatott friss gesztenyét jól megmosunk, zománcozott edényben félig puhára főzzük. Hé­jától megtisztítva, befőttesüvegekbe rakjuk, szorosan egymás mellé. Közben 1 kiló főtt gesztenyére szá­mítva 1 kiló cukorból 2 1/2 deci víz­zel, kis adag vaníliarúddal sűrű cu­korszirupot főzünk. Forrón ráönt­jük a gesztenyére, duplán, szorosan lekötözzük, és a szokásos módon kb. 25-30 percig gőzöljük. Saját gőzében hagyjuk kihűlni, és más­nap száraz, hűvös helyre rakjuk. Ki­tűnő köret pulykasülthöz, jércesült- höz vagy vadpecsenyékhez. Birsalmasajt A válogatott, érett birsalmát jól le­mossuk, héjával együtt cikkekre vágjuk. Zománcozott lábasba tesz- szük és annyi hideg vizet öntünk rá, hogy ellepje, majd puhára főzzük. Leszűrjük, jól lecsepegtetjük, főzőlevét félretesszük. A főtt gyü­mölcsöt áttörjük, lemérjük, és kilón­ként számítva 1 1/4 kiló cukorból szirupot főzünk annyi vízzel, hogy a cukrot ellepje, és a birsalma főzőle­vel ízesített hideg vízbe szedjük át, és kihűtjük. Főzőlevét félretesszük a birszselé készítéséhez. Közben sűrű cukorszirupot főzünk. 1 liter vízhez 65 deka cukrot veszünk. A teljesen kihűlt gyümölcsöt szitán jól lecsur­gatjuk és befőttesüvegekbe rakjuk, szorosan egymás mellé. A lehűtött cukorszirupot ráöntjük a gyümölcs­re. Szorosan lekötözzük és a szoká­sos módon gőzöljük. A felforrástól kb. 20-25 percig forraljuk. Levében lehűtjük és száraz, hűvös helyen tá­roljuk. Birsalmazselé Az eltett birsalmabefőtt és birssajt főzőlevéből készítjük (lásd az előb­bi két receptet). A két gyümölcs megszűrt főzőlevét lemérjük és zo­máncozott lábasba tesszük. Ugyan­annyi súlyú cukrot, mint amennyi a vének egy részét is hozzávesszük. A cukorszirupot addig főzzük, amíg a törésfokot elérte. Ezt úgy tudjuk meg, hogy a fakanál nyelét előbb a cukorba, majd azonnal hideg vízbe mártjuk. Ha a kanálra tapadt cukor törik, hozzátesszük az áttört főtt birsalmát, és mérsékelt tűzön foly­tonos keverés mellett addig főzzük tovább a masszát, míg a cukorkris­tályok elolvadnak benne, és a birsal­masajt pépszerű lesz. Ekkor megvi­zezett gerincformába töltjük, jól le­birslé súlya, hozzáteszünk, felfor­raljuk, a habját szűrőkanállal le­szedjük, és mérsékelt tűzön tovább forraljuk. Néhány percnyi főzés után 1-2 cseppet tányérra csepegte­tünk belőle, és a hűtőbe tesszük; ha ez, mint a kocsonya megdermed, a többit levesszük a tűzről, és előme­legített üvegekbe töltjük. Erősen le­kötjük, és száraz, hűvös helyen tá­roljuk. Gyümölcstorták, gyümöl­csös sütemények díszítésére, hideg krémekbe stb. használhatjuk fel. Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: ízvilág, Petit Press Rt., Prievozská 14/A, P. O. Box 49, 820 06 Bratislava 26, tel.: 02/582 38 310, fax: 02/582 38 343

Next

/
Thumbnails
Contents