Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)

2001-09-21 / 217. szám, péntek

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 21. Vasárnap ingyenes tárlatlátogatás Pozsony. A pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria rendszeres népsze­rűsítő programja a Vasárnap délutánok a Szlovák Nemzeti Galériá­ban legközelebb most vasárnap lesz. 15 órától az érdeklődők a ku­bizmus előtt tisztelgő Kubizmus és kubománia Csehországban és Szlovákiában című kiállítást tekinthetik meg lektori kísérettel. A ki­állított anyagot, Katarína Bajcurová, a galéria igazgatója, a kiállítás kurátora ismerteti. A belépés díjtalan. A kiállítás iránt meglehető­sen nagy az érdeklődés: a szeptember 6-ai megnyitó óta kétezernél többen tekintették meg. Feltehetően nemcsak azért, mert e tárlatra a diákok és nyugdíjasok számára ingyenes a belépés, hanem mert a kubizmus sokakat vonz a kiállítótermekbe, (tébé) SZÍNHÁZ ___________________POZSONY___________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Rómeó és Júlia 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Össztánc 19 KIS SZÍNPAD: Kés a tyúkban 19 KASSA THÁI.IA SZÍNHÁZ: Én és a kisöcsém 19 ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Tarts ki, drágám 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Kismadár 13 MOZI POZSONY HVIEZDA: Macskák és kutyák (am.) 15.15 Fast and the Furious (am.) 17,19, 21 MLADOSŤ: Sötétkék világ (cseh) 15.15,17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Macskák és kutyák (am.) 17.30 Csokoládé (am.) 16.30 Bridget Jones naplója (ang.-am.) 20.45 Kondomédia (fr.) 19 Lázadók és szeretők (cseh) 18 Ryan közlegény megmentése (am.) 17.30 Gladiátor (am.) 20.15 Crazy Beautiful (am.) 18.45 KASSA DRUŽBA: Taxi 2. (fr.) 16,18; 15 perc hírnév (am.) 20 TATRA: Málená (am.) 16,18 Tök állat (am.) 20 CAPITOL: Pearl Harbor - Égi háború (am.) 15.45,19 ÚSMEV: Fast and the Furious (am.) 16,18,20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Érzéki csalódás (am.) 19.30 LÉVA - JUNIOR: Pasik és csajok (am.) 16.30,19 GALÁNTA - VMK: Bíbor folyók (fr.) 17.30,20 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Shrek (am.) 19 GYŐR PLAZA: Belphégor - A Louvre fantomja (fr.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15, 22.15 Betépve (am.) 14.45, 17.15, 19.45, 22.15 Bridget Jónes naplója (ang.-am.) 14, 16, 18, 20, 22 Dr. Dolittle 2. (am.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15, 22.15 Evolúció (am.) 13.15, 17.45, 22.30 Final Fantasy - A harc szelleme (am.-jap.) 20, 22 Jurassic Park 3. (am.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15, 22.15 Lara Croft: Tomb Raider (am.) 15.30, 20 A majmok bolygója (am.) 15, 17.30, 20, 22.30 A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok meg gondolatait a hallgatókkal, majd Vladimír Filo püspök szentbe­szédéből hangzik el részlet. 9.30- kor komolyzenei műsor, az Évszá­zadok zenéje jelentkezik. 10 óra 5' perctől a Randevú első részében be­szélgetést hallhatnak elsősökkel az iskolakezdés élményéről, valamint a randevús gyerekek elmondják, hogy mit jelent a „tisztaság fél egészség” szólás. Az ifjúsági részben katonaköteles fiatalok mondják el véleményüket az amerikai terrortá­madás utáni helyzetről, és vendég lesz Nagy László is, a komáromi Jó­kai Színház színésze és ügyelője. 14.05-tól az Anyanyelvűnk című nyelvművelő műsorban Mayer Judit olvassa fel írását a rádióban és az új­ságokban előforduló hibákról. 14.15-tól Kapcsolják a BBC magyar adását, ezt követi A kultúra világa. Témáiból: Franciaországban készül új lemeze a nemzetiségi összetételű Hegedős zenekarnak. Dunaszer- dahelyen kiállítása látható Orosz István grafikusművésznek. A Hazai tájakon a III. Országos citeratalálko- zóról sugároz összeállítást. Ismét je­lentkezik a Köszöntő, melyet a Nap­zárta követ, (-art-) Szombaton 8 órakor indul az adás a Hétről hétre című publicisztikai ma­gazinnal. A műsorban foglalkoznak a háborús készülődés lélektani ha­tásaival, a magánorvosok e heti sztrájkjával, az eurónak a gyakorlat­ba való bevezetésével. 11.05-től or­vosi tanácsokkal jelentkezik Dr. Kiss László, aki az idült veseelégtelen­ségről szól. Ezt a honismereti soro­zat, a Vándorbot követi, amelynek témája: Csallóközcsütörtök köztéri szobrai. A 11.30-kor kezdődő Hazai tükör szerkesztője Ürge Tamás, aki mikrofonjával Gellér községbe láto­gatott. A déli hírek után nótacsokor, melyben Kovács Apollónia 75. szü­letésnapja alkalmából az énekesnő dalaiból hallhatnak válogatást. 13 órakor jelentkezik az Irodalmi mo­zaik. Megemlékeznek Mikola Anikó költőről, és beszámolnak a Posoni- um Irodalmi Díjak átadásáról. 13.30-tól Tallózó, melyben - többek között - megismétlik az oszteopo- rózissal kapcsolatos tudnivalókat. 14.05-kor a Slágerhullámot hallgat­hatják nemcsak a fiatalok. 15 óra­kor ismét jelentkezik a Glóbusz. A műsorban az egyik legnagyobb ha­zai utazási iroda vezetői értékelik a nyári turistaszezont, valamint szó lesz arról is, hogy nyáron a Magas- Tátrában és a Balatonnál is telt ház volt. 16 órától hírek, majd a Köszön­tőt hallgathatják. Vasárnap hírekkel és aktuális sport­összefoglalóval kezdődik az adás. 8.15-kor jelentkezik A héten történt. Fél kilenctől meseműsor kezdődik. 9 órától a katolikus félórában Mó­zes Gyula muzslai plébános osztja Nem csupán a szakembereket szerették volna megszólítani a dunaszerdahelyi nemzetközi konferencia szervezői A népzenekutatás feladatairól Kétnapos nemzetközi népze­nei konferenciának adott otthont az elmúlt hét végén Dunaszerdahely. A rendez­vényről Ág Tibor népzene- gyűjtővel, karnaggyal, Pávai Istvánnal, a budapesti Zene- tudományi Intézet Népzenei Osztályának vezetőiével, Já­nosi Andrással, az Óbudai Zeneiskola tanárával és Hu­szár Lászlóval, a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Vá­lasztmányának titkárával beszélgettünk. RÁCZ VINCE Egyszeri rendezvényről vagy konferenciasorozatról van szó? Huszár László: Konferenciasoro­zatról van szó; a kétévente meg­rendezett Kecskeméti Népzenei Találkozón, ha jól tudom, 1992- ben született egy ötlet, hogy a pá­ratlan években a határon túl le­gyen népzenével foglalkozó konfe­rencia. Ezt 1993-ban Komárom­ban rendezte meg a Néprajzi Tár­saság. A tavalyi kecskeméti találko­zón megegyeztünk, hogy idén Dunaszerdahelyen rendezzük meg, mivel mi is működtetünk népzenei adattárat, publikálással is foglal­kozunk. Már korábban is kapcso­latban voltunk Pávai Istvánnal, Já­nosi Andrással, Ág Tibor pedig az adattárunk szakmai vezetője, te­hát a konferencia szakmai prog­ramjának megfogalmazására őket kértük fel, így a Csemadok Területi Választmánya pusztán a háttér­szervezést végezte. Jánosi András: Az alapötlet Hu­szár Lászlóé volt, ő kért meg, segít­sek kidolgozni a programot, abból az alapgondolatból kiindulva, hogy melyek a népzenekutatás legfontosabb teendői a harmadik évezred elején. Ezen az ösvényen továbbhaladva alakítottam ki a programtervezetet, melyet aztán Pávai Istvánnal megbeszéltünk és közösen elfogadtunk. Célunk volt, hogy ne csak a hivatásos népzene- kutatókat szólítsuk meg, hanem azokat is, akik pusztán csak kedve­lik a népzenét vagy meg kívánják őrizni a jövő számára. Milyen témakörök szerepeltek a konferencia programján? Pávai István: Az első szekcióban a népzene archiválásáról, a korszerű eszközök használatáról - digitali­zálás, katalogizálás - volt szó, a második szekció témája az archí­vumokhoz való hozzáférés volt. Szombaton a népzene oktatásának kérdéseivel, valamint a népzené­nek a közművelődésben betöltött szerepével foglalkoztunk. Az egész Kárpát-medencei magyarság kép­viselői itt voltak. A vajdaságiak saj­nos nem tudtak eljönni, de Domo­kos Mária, akivel szoros kapcsolat­ban állnak, beszámolt az archivá­lás ottani helyzetéről. A népzene, a népdal általában egy-egy nép lelkivilágát, vér- mérsékletét fejezi ki. Ebben a vonatkozásban mi mondható el (Dömötör Ede és Somogyi Tibor felvétele) Ág Tibor és Huszár László a magyar népzenéről? Igaz-e a keleti búskomorság? Ág Tibor: Én nem érzem. Nem egé­szen így van. A népzenei hagyo­mány nagyon összetett, aki azt mondja, hogy pentatónia vagy ke­leti örökség, az egy kicsit felelőtle­nül dobálózik a szavakkal, mert a mi népzenénkben minden van, a gregorián énektől kezdve egészen a mai modem nótákig. Az, ami át­alakult, mindig attól függött, hogy abban a bizonyos közösségben, amely átvette, milyen hagyomá­nyok uralkodtak. Például Gömör- ben tényleg erős volt a pentaton hagyomány, annyira, hogy még a műdalokat is pentatonizálták. A Mátyusföldön vagy a Csallóköz­ben azonban az ember nyomát sem találja a pentatóniának. Ha volt is olyan népdalváltozat, azt is vv A mai gyűjtőnek " sokkal felkészül­tebbnek kell lennie, mint 50-60 évvel ** ezelőtt. >> inkább mollosították az átvételnél. Egy olyan kérdést is fel lehetne vetni a konferenciákon, hogy a to­vábbélés folyamán a népdal, a népzenei anyag hogyan változik, pozitív vagy negatív módon. A ré­gi, tehát a hagyományos átvétel­nél, átadásnál a népdalok válto­zása mindig attól függött, hogy az illetőnek volt-e jó zenei hallása és emlékezőtehetsége vagy sem. Csak hát akkoriban volt valami, ami most nincs: a közösség formá­ló ereje. A közösség aztán szelek­tálta, mi az, ami nem felel meg az ízlésének, és azt nem terjesztette tovább. Ma ez a közösség, ez a sze­lektálás nincs, ezt a munkát ne­künk kell elvégeznünk. Mennyire tud azonosulni a mai fiatalság a népzenével? Ág Tibor: Azt hiszem, hogy a fia­talság azon rétege, amely keresi a gyökereket, az egyúttal szereti a népzenei hagyományt és műveli is azt. A kérdés az, hogy a sok-sok népdal közül melyik az, amelyik megfogja a fiatalokat, és melyik megy el a füle mellett. Ez szintén egy nagyon érdekes tanulmány té­mája lehetne, megfigyelni, hogy mely népdalokat kedvelik a fiata­lok. Van-e esélye a népművészetnek a jellegtelen tömegkultúra szorí­tásában a túlélésre? Jánosi András: A tömegkultúra szerepét nehezen tudná betölteni, mert sokkal elmélyültebb tudást igényel. A magyarországi táncház­mozgalomban egy csomó érdekes jelenség volt tapasztalható. Észre kellett vegyük, hogy a délszláv táncháznak sokkal nagyobb tö­megvonzása van, mert sokkal ki­sebb odafigyeléssel elsajátítható táncokat kínál a tömegeknek. A magyar táncházak esetében az a nehézség adódik, hogy alapfokon is sokkal nagyobb energiát kell be­fektetni. Ameddig a média arra ösztönzi a fiatalságot, hogy minél felületesebb szórakozást keressen, addig nagyon nehéz lesz tömege­ket megmozgatni. Folyik-e még népzenegyűjtés vi­déken, vannak-e még nótafák? Ág Tibor: Nem mernék határozot­tan sem igent, sem nemet monda­ni. Ez egy összetett kérdés, ugyan­is attól függ, ki gyűjt és kitől gyűjt. A mai gyűjtőnek sokkal felkészül­tebbnek kell lennie, mint 50-60 évvel ezelőtt, mert itt számolni kell az olyan dallamokkal, melyek már úgy kerültek vissza publikáci­óból, rádióból, a jó hallású falusi ember ugyanis azt is megtanulja. Valamikor, Kodály idejében, a múlt század elején elegendő volt úgy szelektálni, hogy ez műdal, ez pedig valóban népdal. Bartók leír­ta pontosan, a népzenei hagyomá­nyok értékesebb része a szűkebb értelemben vett népdal, a paraszt­zene, a tágabb értelemben vett népzenében már városi dalok is lehetnek. A mai gyűjtőnek viszont tudnia kell, mit gyűjtöttek előtte, tehát mit találtak meg, mi a helyi és mi az, ami máshonnan szárma­zik. Teljesen mások a kritériumok. Kodály Zoltán a Magyar népzene című tanulmánya újabb kiadásá­nak előszavában írja, hogy ma már új népdalokra nem lehet szá­mítani a gyűjtés során, de a meg­lévőnek a további versszakait és változásait feltétlenül figyelem­mel kell kísérni. Nagy-nagy fel­adat és lehetőség hárul a pedagó­gusokra, ugyanis a zenei tanköny­vekben, amelyek elég silányak ná­lunk, szerepelnek ugyan népdal­ok, de maga a népdal abban a pil­lanatban, hogy tananyaggá válik, már nem vonzza a gyerekeket, te­hát ez azt jelenti, hogy azoknak a pedagógusoknak, akik népzenét tanítanak, feltétlenül olyan han­gulatot kell teremteni az órán, ami élményt jelent a gyereknek. Ha ezt az élményt nem találja meg a zeneórán a tanuló, akkor esetleg a dallamot megtanulja formálisan, de el is felejti. Csak az marad meg a fiatalok lelkében, ami élmény­hez kapcsolódik, a tanítónak úgy kell tanítania a népdalt, hogy az élmény legyen, s nem pedig csak elénekelni szárazon, nem szólva arról, hogy a népdalnak az az egy­féle változata, ami a könyvben van, csak egy változat abból a sok­ból, ami még ma is él egyes hely­ségekben. Különösen óriási lehe­tőségek rejlenek a napköziben, ott rengeteg idő van arra, hogy köze­lebb hozzák a néphagyományt a gyerekekhez. Rengeteg naptári szokásunk van, melyeket nemcsak énekelni lehet, hanem meg is le­het eleveníteni. Vegyük csak a ka­rácsonyi szokásokat, a mendiká- lást, a betlehemezést: ha el­játsszák a gyerekek, az örök életre megmarad bennük, azt nem felej­tik el, mert az nem tananyag, az rögtön élménnyé válik. Fehér Kriszta első kötetének mai bemutatója elé - a férfi-nő kapcsolatot boncolgatja, más-más oldalról szemlélve Nem csak magának ír, figyel az olvasóra JUHÁSZ KATALIN Megint azzal kezdem, amivel ilyenkor szoktam, mert hangoz­zék bármily patetikusan is: örül a lelkem, ha első verseskötete jele­nik meg fiatal alkotónak, komoly kiadónál, szép kivitelben. Fehér Kriszta szűk szakmai körökben nem új versenyző, a szép emlékű Pegazus-találkozók egyikén tűnt fel még anno, aztán elhallgatott, de csak azért, hogy most annál na­gyobb vehemenciával gázolhas­son bele ama bizonyos állóvízbe. Első kötetében (Ünneprontás, AB­ART, Pozsony) főleg saját magával foglalkozik, ez még inkább szim­patikussá teszi ót számomra. Az il­lusztrációkként szolgáló fura szá­mítógépes kollázsokon, Bálint Arthur munkáin is ő látható, stili­zálva, önmagával díszíti a kötetet, egy férfi kollégám szerint „ilyen külsővel nem is csoda...” Fehér Krisztának azonban a bensője is fi­gyelemre méltó. Érzékeny, ám se­bezhetőségét minduntalan leplez­ni igyekvő, követelődző, ám adni is hajlandó, kitárulkozva szeretni vágyó, ám a csalódást nehezen vi­selő. Ilyen lehet a kötet alapján, de talán csak jól játssza szerepeit. Az Ünneprontás versanyaga ugyan nem végig egyenletes színvonalú, egy-két alkotást én valószínűleg nem válogattam volna be (Avatás, Hétfő, Hajnalok, Kéredzkedés, Se), ám akadnak azért telitalála­tok is (Karácsony és Szilveszter között, Tekintés, Utó, Szerelem). Fehér Kriszta tulajdonképpen mindig ugyanazt, a férfi-nő kap­csolatot boncolgatja, más-más ol­dalról szemlélve, gyakran kívülál­lóként, felülnézetből figyelve ma­gát, magukat. Rímekből nincs sok, talán egy sem, az eredeti képzet- társítások viszont „működnek”, a sorok lüktetnek, a szókapcsolatok rejtvényfejtésre buzdítanak, és a kedves olvasó egyszer csak azon veszi észre magát, hogy ezek egy­általán nem rejtvények, hiszen minden világos, lám, mégiscsak érthetőek a kortárs versek. Az ol­vasói sikerélmény oka, hogy a köl­tő nem markol túl sokat, ám azt jól meg is fogja, nem ereszti. Prof­izmus, mondhatnánk, ha lenne ér­telme e szónak ilyen viszonylat­ban. Inkább mondjuk azt, hogy Fehér Kriszta figyel az olvasóra, nem csak magának ír, önző vilá­gunkban ez nagy szó. A bizalom- gerjesztő kötet bemutatójáról egyébként senki sem késett le, ma lesz Vágsellyén, a Večierka épület kultúrtermében. Este 19 órától le­het találkozni a fiatal költőnővel, ünnepet ülni, vagy éppen ünnepet rontani.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents