Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)

2001-09-19 / 215. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 19. KOMMENTÁR Ördögi körbe lépünk MALINÁK ISTVÁN Bármely pillanatban kezdődhet az amerikai válaszcsapás, megnyitva azt a hosszadalmasnak ígérkező háborút, amely alapvetően külön­bözni fog minden eddigitől. Pontosabban attól, amit a XX. század má­sodik felében a háború alatt értettünk. Ezt nem lehet majd a fotelból végignézni a CNN egyenes adásában, mint az Öböl-háborút vagy Ju­goszlávia bombázását. Az afgán hegyekben eddig minden nagyhata­lom vereséget szenvedett, legutóbb a katonai szuperhatalomnak te­kintett Szovjetunió a maga tízéves háborújában. Bushra a hazai köz­vélemény részéről nagy nyomás nehezedik, hogy mielőbb adja ki a támadási parancsot. Viszont az a legutóbbi kijelentése, hogy Amerika megnyeri a terrorizmus elleni háborút, de ennek ára lesz, jelzi: Was­hington olyan ingoványos talajra léphet, amely kiszámíthatadan mó­don és alapvetően megváltoztathatja a világpolitikát. Dőreség azt hin­ni, hogy a terrorizmus elleni harcot Amerika egyedül vagy csupán eu­rópai szövetségeseivel megnyerheti. Ezt jelzi Pakisztán vagy Szaúd- Arábia kulcsszerepe, de a Musarraf-rezsim könnyen belebukhat - kü­lönösen ha Iszlámábád katonai konfliktusba keveredik saját torzszü­löttjével, az afganisztáni Talibannal - abba, hogy támogatja az USA-t. Hasonló helyzetben vannak más iszlám országok is, amelyekre Was­hington számít. Szinte kivétel nélkül egy vékony, Amerika-barát ve­zető réteg áll dühödt, Amerika-ellenes milliók élén. Elsősorban az USA palesztin-izraeli konfliktusban játszott - pontosabban: nem ját­szott - szerepe miatt. A politikai farkasvaksággal megvert katona, Sá­ron pedig épp a napokban akarja kihasználni az arabellenes hangula­tot, hogy végleg leverje a palesztin ellenállást! Nem olyan egységes a vüág ebben a kérdésben, mint Európából látszik; nem véletlen, hogy a válaszcsapást a terrorizmust elítélő iszlám kormányok a totojázásá- ról ismert ENSZ égisze alatt képzelnék el, ami Washington számára elfogadhatadan. Katonai szakértők nem tanják lehetségesnek az Öböl-háborúhoz hasonló szárazföldi hadműveletet, és a légierő sem lehet olyan eredményes, mint Jugoszláviában. Kommandóegységek- akár több tízezer amerikai és brit katona! - sebészi pontosságú bea­vatkozásait tartják a legjárhatóbb útnak. A Bush által említett árat először ők fogják megfizetni, mint anno a szovjet desszantosok. Az iszlám szélsőségesek válaszát csak sejtem lehet. Ördögi kör, amely csak akkor szakadhat meg, ha a katonai akciók mellett politikai esz­közökkel zúzzák szét politikai és gazdasági hátterüket. JEGYZET Látszat és valóság DUSZA ISTVÁN Napokig küzdöttem, hogy sike­rüljön magamra kényszeríteni a hallgatást. Tüdatosan keriiltém az írást, amely minden bi­zonnyal kívül esett volna el­lenőrzött akaratomon. Tartot­tam tőle, hogy a tehetetlen düh ösztönössége és a hírözön mani­puláló hatása uralt volna. Lehe­tetlennek tűnt fel a látszólagos és az igazi valóság képernyőn át felénk árasztott elegyének hatá­sa alatt igazat írni, akár csupán a saját belső lelki valóságunkról is. Azon a kedden külső és belső emberi mércék és léptékek vál­toztak meg. Remélem, visszafor­díthatatlanul a krisztusi szeretet nevében. Az emberiség mégis igazságtalanul viselkedik egy ál­tala megalkotott vallás ártadan hitvallóival szemben. Elfeledke­zik arról, amit a többi egy- vagy többistenhitű vallás és felekezet a leírt történelem során terroris­ta gaztettként saját „egyeden és igaz hite” nevében ezerszer el­követett. Európa kultúrája és a belőle kisaijadt amerikai kultú­ra ismét vélt civüizációs felsőbbrendűségébe szerelmes. Ezt emlegetve liheg bosszút az iszlám vallás egésze ellen. Elfe­ledkezik saját öngyilkos keresz­tény szektáiról, az amerikai óslakók kipusztításáról, a hindu vallási vüág igazságtalan kaszt­rendszeréről, Afrika törzsi fana­tizmusáról, Kína ideológiai dik­tatúrájáról, a szerb ortodoxok és a horvát katolikusok mohame­dán bosnyákokon elkövetett tö­meggyilkosságairól, de légiókképp az északír protestán­sok ordasságáról. Nincs mentség egyikre sem. Ezért kellene ugya­noda sorolni valamennyit, ahová az iszlám szekták öngyilkos ter­roristáit. Nem tudom, mi történt volna Belfastban a katolikus gye­rekekkel, ha iskolába menet a protestáns fanatikusokkal szem­ben nem védelmezik őket a rendőrök. Ha szeptember 11-én igazán megváltozott a létező vi­lágrend, akkor várhatóan ezekre a kérdésekre is választ adnak az új világrend kiödői és majdan fegyverekkel kikényszerítői. A pénz hatalma helyett a szeretet hatalma nevében. Utóbbihoz azonban nem kell a fegyver. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Juhász László (58238339) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Szentgáli Anikó - politika (58238314), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit-értékesítési és üzemeltetési osztály -, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax- 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Nemcovej 32,055/6709548,6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press teijesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz tlače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok teijesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Jry A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, „uöiiíísuaz ellenőrzés eredménye a www.sme.skhonlapon található, or oriubtara E-mail: redakcia@ujszo.com (Reuters-felvétel) Békeüzenet Amerikának. Új-zélandi diákok aláírásokat gyűjtenek az amerikai válaszcsapás ellen Az Egyesült Államoknak Afganisztánban van egy jó szövetségese: a tálibok ellen harcoló földalatti mozgalom Bin Laden holdbéli táj ura Az USA által meghirdetett terrorizmus elleni harc híré­re Afganisztán felé fordult a világ. „Hivatalosan” ott rejtőzködik a világ első szá­mú terroristája. Oszama bin Laden jól választott. SZABÓ GERGELY Amerika egyelőre vár. Hírekre, bi­zonyítékokra. Nincs könnyű dol­ga. Az már most világos, hogy egy esetleges Afganisztán ellen indí­tott háború nem végződhet az ira­ki vagy a panamai történésekhez hasonlóan. Itt nincs kit megfélem­líteni, mert mindenki fél, nem le­het akárkit megvásárolni, mert a pénzt egyszerűen nincs mire köl­teni abban a koldusszegény or­szágban, ahol gyakorlatilag megszűnt a gazdaság, nincs tele­vízió, nincs távközlés; akadozik az áramszolgáltatás, az utakon pedig elefántnyelő lyukak tátonganak. Keveset érne, ha az USA néhány diverzáns egységet bin Laden fel­tételezett tartózkodási helyére dobna. A hadseregben állítólag senki nem akad, aki pastu vagy darí nyelven beszélne; még kevés­bé olyan, aki különbséget tudna tenni a két nyelv több tucat táj szó­lása között. Nincs az a színész, aki egy iszlám fanatikust híven el tud­na játszani éveken át úgy, hogy ál­landóan betonbunkerekben és barlangokban alszik, nappal fegy­verrel a hátán a hegyek között me­netel, közben rothadt zöldséget eszik és nőket még csak fényképen sem láthat, mert az is tilos. A térségben minden fehér gyanús. Aki elhagyja Kabult, a fővárost - ahol akad néhány vízöblítéses WC, van néhány kilométernyi aszfalto­zott út, sőt néhanapján hosszabb időre bekapcsolják az áramot -, az számíthat arra, hogy állandóan ár­gus szemekkel figyelik majd, bár­merre jár az országban. Ha egyál­talán arra jár. A CIA is bevallotta, hogy szakértői Afganisztánt csak fényképről ismerik, valójában te­hát valószínűleg békés kispolgá­rok, akik nem kockáztatnának meg egy olyan bevetést, ahol rend­kívül nagy a hasmenés veszélye. Amerikának azonban van egy jó szövetségese: a tálibok ellen har­coló földalatti mozgalom. Számos jel arra mutat, hogy van egy vi­szonylag normálisan gondolkodó réteg, amely lelkében nem adta meg magát az országot uraló fa­natikus eszméknek. Bár az iszlám rezsim tiltja, a lányokat állítólag föld alatti iskolákban tanítják, sok férfi turbánja alatt rejtegeti haját - ez is tilos -, néha eredeti népzenét is hallani lehet a lehalkított mag­nókról. A tálibok számukra bitor­lók, ellenség, akitől félni lehet, sőt félni ajánlatos, de legyőzetni ma­gát általa kevesek hajlandók. A ti­zenhatodik században Perzsia próbálta elfoglalni a területet; 1880-ban a britek akarták az indi­ai gyarmathoz csatolni. Sikertele­nül. Amikor jött a hatalmas és erős Szovjetunió modern fegyvereivel, katonák tízezreiből lettek hősi ha­lottak egy értelmetlen háborúban. A tálibok azonban már eleve „bent” voltak, elég volt egy pilla­nat csupán, amikor a hosszan el­nyúló testvérháború okozta gyen­geséget kihasználva hatalomra juthattak. Ha azonban az USA a hagyományos módszerekkel tény­leg megtámadja Afganisztánt, egyszerűen elvesztheti hallgatóla­gos segítőtársait. Ahol ugyanis va­lakit életben hagynak - és az em­ber most talán ennek is örülhet Af­ganisztánban -, akkor kérdéses, hogy vajon azt fogja-e választani, aki lebombázza, és elveszi tőle még azt is, ami megmaradt. A táli­bok sem titkolják, hogy a városok lebombázásával csak Afganisztán szenved majd, ők nem. A 6500 főt alkalmazó VSŽ jelenleg azon cégek összessége, amelyek nem kellettek az amerikai US Steel befektetőnek Nagytestvér, kistestvér és a leányok JUHÁSZ KATALIN Kevés szó esik mostanában az egy­kori kassai ipari kolosszus, a Kelet­szlovákiai Vasmű maradványáról, a VSŽ részvénytársaságról. Márpedig a 19 leányvállalatot tömörítő cég ma is 6500 főnek ad munkát, a va­gyonjegyes privatizáció első hullá­mának köszönhetően pedig mint­egy 80 ezer kisrészvényest érdekel a cég további sorsa. A vállalat igazgat­ótanácsa ráadásul nyereséget jósol év végére, merészen tervezik a jövőt, bár e merészség mértéke csak a következő, rendkívüli közgyűlés után lesz egyértelműen meghatá­rozható. Ha le akarnánk egyszerűsí­teni a tényeket, a VSZ jelenleg mindaz, ami nem kellett az ameri­kai befektetőnek. A hosszas előké­szítést követően nagy nehezen még­iscsak Kassára érkező US Steel ugyanis kizárólag az acélgyártással, illetve jövedelmező dolgokkal kíván foglalkozni, nem pedig a Rezeš-érá- ban összevásárolt többi leányválla­lattal, melyek között az utazási iro­dától a takarítócégen át a kórházig minden van. Nem is kerülhették vol­na el a csődöt, ha a US Steel vállalat USX Corporation néven ismert eu­rópai részlege meg nem könyörül rajtuk, és nem tehermentesíti a cé­get. A VSŽ-nek jelenleg nincsenek adóhátralékai, igaz, több mint 500 peres ügye van, amire külön pénz­alapot kellett elkülönítenie, hold­ingjelleggel működik, 77 vállalat­ban van részesedése, közülük 21- ben 50% fölötti. Két alappillére a dobsinai Kovostroj és a könnyűfém­konstrukciókat gyártó kassai VSŽ Inžiniering, előbbi 833 millió, utób­bi pedig 1 447 millió korona nyere­séget produkált a tavalyi év folya­mán. A többi vállalat zömmel az amerikai nagytestvér megrendelé­seit lesi, javításokat, mosást-vas- alást, üdültetést, személyszállítást, karbantartást vállal. A holding rész­vényeinek csaknem 25%-át az emlí­tett USX Corporation birtokolja, 21% felett az állami Transpetrol, 16% felett pedig a Nemzeti Vagyon­alap rendelkezik, tízszázalékos cso­maggal van jelen a Bank Austria, a többi húsz részvényes pedig három százalék alatti tulajdonnal rendel­kezik. A VSŽ-részvények az éves je­A részvényesek megsza­vazták, hogy 170 korona osztalékot kapjanak. lentés szerint 2000-ben a börze leg­keresettebb részvényei közé tartoz­tak, év végén hatodikok lettek az öt­venes „nészerűségi listán”. A vállalat hétfői közgyűlése előtt a legtöbb találgatásra a nyereségré­szesedés mértéke, azaz az osztalé­kok nagysága adott okot. A szétosz- tatlan nyereség összege 3,3 milliárd korona, az igazgatótanács javaslata alapján ez részvényenként 120 ko­ronát jelentett volna a tulajdono­soknak, miután a törvény értelmé­ben a cég 150 milliót a tartalékalap­ba utal. Az elmúlt héten kiszivár­gott, hogy néhány fontos részvényes 200 korona feletti összeggel lenne elégedett. A felügyelőtanács végül 170 koronás, kompromisszumos ja­vaslatot teijesztett a közgyűlés elé, ez amiatt okozott fokozott izgalma­kat, mert napokon át olyan hírek ér­keztek, hogy amennyiben a közgyűlés 120 koronánál magasabb részvényenkénti osztalékot szavaz meg, a vállalat elnök-igazgatója, Anton Bidovský, illetve a teljes igaz­gatótanács lemond. A nagy vehe­mencia a közgyűlés napjára jócskán alábbhagyott, sőt Bidovský nyilat­kozatban utasította vissza a lemon­dás lehetőségével foglalkozó újság­cikkeket, mondván, hogy a testület­ben még csak szó sem esett ilyes­miről. (Ki tudja, honnan szedték a zsurnaliszták az információkat egy héttel a közgyűlés előtt...?) Az igaz­gató szerint nem forog fenn a média , felhasználásának” esete. Csak a rend kedvéért jegyezzük meg, hogy a VSŽ felügyelőtanácsá­nak John H. Goodish, a kassai US Steel elnöke is tagja, a nagytest­vérről pedig tudni lehet, hogy tár- gyalgat a Transpetrol-részvények megvásárlásáról, az állam pedig ter­mészetesen legalább annyit szeret­ne visszakapni, amennyit annak idején befektetett. A 170 koronás összeg két részből áll: 90 korona a VSŽ tavalyi nyereségéből, 80 pedig a vállalat által a közelmúltban beke­belezett VSŽ Inžiniering elmúlt évekbeli nyereségéből származik. Ez utóbbi összeggel az igazgatóta­nács is egyetértett, ama bizonyos 90 korona helyett azonban csupán 40- et szerettek volna megszavaztatni. A jelen lévő részvényesek viszont 99%-os, letaroló többséggel hagy­ták jóvá a felügyelőtanács javasla­tát. Bidovský erre úgy reagált, hogy semmi baj, a vállalatnak meg se kottyan a 800 milliós „többletkölt­ség”, bár előzőleg úgy nyüatkozott, hogy a stabilitás és a fejlesztés le­hetőségének biztosítása érdekében állapítottak meg 120 koronás rész­vényértéket. A cég egyébként, erejél demonstrálandó a napokban kivár befektetni 150 milliót a VSŽ Inžinie ringbe. A Vihorlat Snina gépgyártó részlegének megvásárlását, amit már hosszabb ideje fontolgatnak szintén a közeljövőben szeretnél nyélbe ütni. Mivel a jövő januártó hatályba lépő törvénymódosítás ér telmében egy részvénytársaság csal abban az esetben fizethet osztalé kot, ha nincsenek adósságai a; előző évekből, decemberig szükséj van egy rendkívüli közgyűlés össze hívására. A VSŽ ugyanis az 1997 98-as rossz gazdálkodás „eredmé nyeképp” 10 milliárd koronás vesz teséget tart nyilván. Ennek egy ré szét úgy kívánják előteremteni hogy az említett rendkívül közgyűlésen alaptőke-csökkentés hajtanak végre, az ezévi tervezet nyereségből 1,3 milliárd koronát et re szánnak. Rendet kell csinálni a le ányvállalatok háza táján is, enne ékes példája az említett VSŽ Oce beolvadása a nagy egészbe, ezt szír tén hétfőn szentesítette a közgyűlé: A privatizációs minisztérium is sze retne mielőbb tisztán látni VSŽ-úg) ben, legalábbis így fogalmazó: hétfőn Vladimír Drozda államtitká Szerinte kérdéses, eladják-e az ami rikaiaknak az állami részesedés mivel a Transpetrol részvényesi jobban járnának, ha önállóan be csátanák áruba részesedésüket.

Next

/
Thumbnails
Contents