Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)
2001-09-14 / 212. szám, péntek
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 14. KOMMENTÁR Hogyan talpra állni? MOLNÁR NORBERT Bár az Amerikából érkező hírek továbbra is káoszról és pánikról szólnak, a hírtelevíziók tanúsága szerint lassan-lassan helyre áll a rend az országban, kivétel persze Dél-Manhattan, a pénzvilág központja, amely még mindig lezárva, romokban hever. Ez vonatkozik a pénzpiacra is: az 1929-33-as világgazdasági válság óta nem történt meg, hogy a New York-i tőzsde két napig zárva tartott volna, még a második világháború idején sem. Néhány elvakult, alattomos őrültnek sikerült elérnie azt, amit még Hidemek sem. Ezek az újkori kamikazék megmutatták, milyen lesz a jövő háborúja. Már nem zászlókat égetnek, hanem más jelképeket pusztítanak el, épületeket döntenek romba, de az általuk gyűlölt kapitalizmust nem semmisítik meg. Elemzők szerint fél éven belül ismét konjunktúra lesz Amerikában. Igazából lelkileg kényszerítették térdre az amerikaiakat, s velük együtt a demokratikus vüágot. A lerombolt épületek helyett gyorsan újakat lehet építeni, de a halottakat nem lehet visszahozni. Az élők biztonságérzetét nehéz lesz visszaadni, nem egyszerű a sokkot kiheverni. Ez az, ami évekbe telhet. És ki tudja, hozzájárulna-e ehhez, ha az Egyesült Államok válaszcsapást mérne valamelyik muzulmán országra. Csak reménykedni lehet, hogy Bush elnök és Powell külügyminiszter harcias nyilatkozatai második felindulásból születtek. Afganisztánban lövészárkokat ásnak (de minek?), a kormány azt bizonygatja, csak ártatlan embereket tudnának elpusztítani, az egész országban nincs annyi érték, amekkora az amerikai hadihajóké (kivétel bin Laden feje). Sejtelmes FBI-bejelentések szólnak terroristákról, akik két, nyilvánosságra nem hozott arab állam útleveleivel érkeztek Amerikába; talán majd azokon csattan a bosszú ostora... A keddi események legmegdöbbentőbb képei azok voltak, amelyeken palesztinok, irakiak és más arabok ünnepelték ártatlan ezrek halálát. Minél többször látják ezeket a képeket az Államokban, annál nagyobb az esélye annak, hogy a népharag esetleg válaszcsapásba hajszolja a konzervatív kormányt. De mit oldanának meg ezzel? Talpra állni másképp kell. JEGYZET előtt menekítette ki millióit a pénzintézetből. Ha a hitelesnek tűnő információ beigazolódik, akkor a banktitok lehető legdurvább megsértésének tényével szembesülünk. Végül is újra a szokványos helyzettel állunk szemben: a nagyhalak megússzák, a kishalak szerepét betöltő egyszerű betétesek pedig hónapokig várhatnak az alapjaiban korhadt bankban elhelyezett betéteik kifizetésére. A pénzintézet kényszerfelügyeletével megbízott Pavel Krupala órákat mesélhetne arról, hogy a pórul járt kisbetétesek milyen szívhez szóló leveleket írnak neki, hogy hozzájussanak nehezen összekuporgatott pénzükhöz. Talán nem volna érdektelen, ha ezeket a leveleket a baloldali politikusok olvasgatnák, addig is kevesebb idejük lenne idejétmúlt ötleteikkel bombázni a kormányt és a parlamentet. Azt már nem is merjük feltételezni, hogy esetleg a párt levonná a bank bukásából eredő konzekvenciákat, és legalább tessék- lássék bűnbocsánatot gyakorolna. A vezeklés kivitelezése az elmaradt voksok formájában a szavazókra hárul. Legalább ennyi öröme legyen a polgároknak, ha már a több mint 11 milliárd koronás bankszámlát velük fizettetik meg. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Juhász László (58238339) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Szentgáli Anikó - politika (58238314), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály- tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-maü: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz dače. Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok eleKtronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, Auciita^i.32 ellenőrzés eredménye a www.sme.skhonlapon található, of or< lilát «is E-mail: redakcia@ujszo.com Bankcsőd és bűntudat SIDÓ H. ZOLTÁN A Devin Bank a legkevésbé sem az „új időknek új dalaival” tört be a köztudatba. Ellenkezőleg, a (nálunk nem) régi, korrupt, urambátyámos korszakot idézi fel, amikor egy-egy vállalat, pénzintézet eredményességét nem az döntötte el, hogy mennyire ügyes, rugalmas a vezetése, hanem az, hogy mennyire kötődik az állam és az uralmon levő pártok csúcsvezetőihez. A gyakorlatilag csődbe ment bank aggasztóan sok és szoros szállal fonódott a Demokratikus Baloldal Pártjához, pontosabban a politikai szubjektum első emberéhez, Jozef Mi- gašhoz, a parlament elnökéhez. A pártelnökként hibát hibára halmozó, csetlő-botló politikus a pénzintézet augusztusi összeomlása napján a rá jellemző színvonalon reagált a hírre: „Most éppen vacsorázom.” Csak nehogy megfeküdje az étel a gyomrát, ugyanis bizalmas lapértesülés szerint a testvére, Dušan Migaš tulajdonában levő konfekcióüzem éppen két nappal a Devin Bank összeomlása TALLÓZÓ LEFIGARO A szaúdi milliomos családból származó Oszama bin Laden, az amerikai terrorcselekmények legfőbb gyanúsítottja minden olyan anyagi, technikai és személyi feltétellel rendelkezik, amelyek képessé teszik a New Yorkban és Washingtonban történt pusztító csapások megszervezésére és végrehajtására. Bin Laden környezetében a legjobb amerikai és brit egyetemeken végzett diplomások, mérnökök, orvosok, sőt püóták is megtalálhatók. Arról ugyan nincs közvetlen információ, hogy müyen szerepet játszott a szaúdi terrorista az amerikai merényletekben, de a nevével összefüggésbe hozott akciók mindegyike rá jellemző módon magas fokú technikai kidolgozottságról tanúskodik. Szaúd-Arábiában nagy építési vállalkozások tulajdonosa, de vannak érdekeltségei a bankvilágban és az élelmiszer-kereskedelemben is. Módjában áll, hogy hozzájusson a legkorszerľbb technikai eszközökhöz. Ezúttal azonban a jelek szerint túllőtt a célon, kényelmetlenné vált afganisztáni protektorai számára is. Kabul állítólag - bizonyítékok esetén - hajlandó lenne Washington kezére adni az iszla- misták szellemi vezérét. 2001. szeptember 11-én az Egyesült Államokat jelképesen pusztították el. Ám a sokezer halott nem jelképes halott mm 1 W 1 Ťtifi jiÉlfiftiárríftríiii ! JLá r (Reuters) TERROR ISOUR COMMON ENEMy A terror közös ellenségünk Láthatatlan háború kezdetén? 2001. szeptember 11-én nemcsak az Egyesült Államokat érte brutális terror- támadás, hanem az egész nyugati civilizációt, azt az értékrendet, amelyen ez a civilizáció nyugszik. Erről árulkodnak a támadás kiszemelt célpontjai. GRENDEL LAJOS A Világkereskedelmi Központ két felhőkarcolója a merénylők szemében alighanem a globalizáció jelképe volt, a Pentagon az amerikai katonai erőé. Akik a merényletet kitervelték és akik végrehajtották, nyilván tisztában voltak azzal, hogy a globalizáció visszafordíthatatlan folyamat, s hogy az amerikai katonai erőt megtörni egyetlen hatalom sem képes. Legföljebb jelképesen. 2001. szeptember 11-én az Egyesült Államokat jelképesen pusztították el. Ám a sokezer halott nem jelképes halott. Az Egyesült Államok csakúgy, mint a nyugati civilizáció ki fogja heverni a keddi terrortámadás okozta sokkot. Ám a romok alá temetett vagy az épületekben bennégett embereket senki sem táMindnyájunknak hitet kell tennünk a nyugati értékek mellett. masztja föl. Persze a merényletet kitervelő és végrehajtó fanatikus tömeggyilkosok számára az ember élete nem érték. S ami a legveszedelmesebb: a saját életük sem. Az ember szabadságát, méltóságát semmibe vevő, antiglobalista, Amerika-ellenes, szélsőjobboldali és szélsőbaloldali erők ugyanolyan kihívást jelentenek civilizációnkra, mint nemrég a fasizmus és a kommunizmus. 2001. szeptember lián minden eddiginél világosabban bebizonyosodott, hogy a történelemnek - Francis Fukuyama optimista jóslatával ellentétben - dehogyis van vége! Inkább új, és újra csak véres korszaka kezdődött el. Félő, hogy talán éppen a Hunting- ton-féle „civilizációk háborúja”. Ez egy láthatatlan háború lesz, amelyet nem nemzetek vagy országok vívnak egymással, hanem magukat a törvényeken kívül vagy a törvények fölé helyezkedő maffiaszerű érdekcsoportok azokkal a törvényekkel, civilizációs normákkal, amelyeknek jelenleg az Egyesült Államok a leghatalmasabb megtestesítője, s így a szimbóluma is. Mindnyájunk számára, akiknek a Az új kihívások elől nem szabad megfutamodni, sem elbújni. nyugati civilizáció értékei nem közömbösek, most hitet kell tennünk ezen értékek mellett. Az új kihívások elől nem szabad megfutamodni, sem elbújni. Ha lehet valami utólagos értelme sokezer vétlen ember halálának, akkor csakis az, hogy megerősíti bennünk - a mai világ jobbik, tisztességesebb felében - a szolidaritás érzését. Washingtontól Moszkváig és New Yorktól Pekingig. A kalózállamok és -mozgalmak elleni egybehangolt fellépés a kultúrállamok túlélésének feltételévé vált Csőd, bűn, tett és védtelenség CSABA LÁSZLÓ Az amerikai védelmi minisztérium és a Világkereskedelmi Központ elleni tömeggyilkos támadások az amerikai hírszerzés, védelem és terrorelhárítás csődjét jelentették. Az az ország, amelyben tudhatnak a követségrobbantó szaúdi milliárdos, Oszama bin Laden mobiltelefonos beszélgetéseinek tartalmáról, védtelennek bizonyult a bicskával fölszerelt légi terroristákkal szemben. Ez a hihetetlen esemény rámutat a technikai civilizáció korlátáira is. Hiába gyűlik a sok adat és hír az egyre nagyobb teljesítményű számítógépekben, ha azt senki nem használja a döntések meghozatalára. Például azért, mert még haza sem ért nyári vakációjáról az illetékes hivatalnok. Vagy azért, mert ha valaki negyedóránként kap rémisztő híreket, belefásul abba is. De ennél mélyebb Bizony feltűnt, hogy milyen laza és barátságos a reptéri ellenőrzés. összefüggések is akadnak. Például az emberi természet, amely kiszorítja tudatából a kellemetlenségeket. Hiába volt már számtalan támadás célpontja Amerika, amerikai intézmények, polgárok sora, az ezek védelmére hozott intézkedések fellazultak, kiürültek. Jómagam a merénylet előtti nap érkeztem haza Washingtonból. S bizony feltűnt, hogy milyen laza és barátságos a reptéri ellenőrzés. A szállodába elektronikus úton jelentkezhettünk be, semmilyen azonosító ókiratot nem kértek. Amikor a mexikói elnök, Amerika vitatott nagy szövetségese járt ott, a Fehér Ház előtt békésen labdázott egy csapat gyerek, kocogtak a polgárok s én is karnyújtásnyira (hogy ne mondjam, kőhaj ításnyira) voltam a két arra hajtó elnöki limuzintól. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nyílt, demokratikus társadalomban a vezetők nem a Tiltott Városban elzárva élnek. Megnyerő, ahogy a világ sorsáról döntő amerikai elnök egy jobb svábhegyi villa „erődítményéből” kormányozza országát. A nyílt társadalom - mint ahogy a számítógépesített bankrendszer is - védtelen a fanatikus elvakultság- gal szemben, a célzott és szervezett bűnelkövetés könnyű prédája. Ugyanakkor bizonyára csődjelenség az is, hogy az „amerikai imperializmus” két jellegzetes fellegvárát megsemmisítő, alaposan kitervelt „harci cselekmény” dicsőségét senki sem vállalta magára. A Nyugat elleni terrorakcióiról hírhedt mozgalmak és országok, beleértve Afganisztán tálib vezéreit, egyhangúlag elhatárolódtak a merénylettől. Úgy tűnik, a szervezők túllőttek a célon, hisz ilyen módon nem lehet az antiglobali- zációs, forradalmi célokat se elfogadtatni. Az erőszakos kapitaliz- musellenesség, a dühöngő Nyugat-fóbia is lejáratta magát, eszközeiben nem válogatva, a maga csődjéről téve tanúbizonyságot. És végül csődbe jutott az a nemzetközi jog- és intézményrendszer, amelyik a szuverén, öntörvényű nemzetállamok egyenrangú részvételére és együttműködésére épült, az ENSZ Biztonsági A globalizált világ tágas ugyan, mégse fér meg benne minden. Tanácsának kulcsszerepével. Ez a rendszer értékrendi közösséget és civilizációs normák betartását feltételezi. Ez a feltételezés ma nem jogos. Egyrészt azért, mert a nemzetközi vállalatok és a tőkepiac felülről, a régiók, mozgalmak és a világháló tevékenysége alulról kezdte ki az állami mindenhatóságot. Másfelől a számos új szereplő közt egyre több az olyan, amely az atlanti civilizációs normákat megtagadja és/vagy meghaladni próbálja. Ilyen értelemben a globális piacok és a globálissá vált szervezett bűnözés egyaránt igazolta Samuel Hun- tingtonnak a civilizációk háborújáról szóló tézisét. Nem vallások, világképek és magatartásmódok csapnak itt össze, amikor a tömeggyilkosság eszközként válik bevethetővé. A döbbenetes esemény rámutat annak az előző amerikai vezetés által képviselt nézetnek a csődjére is, amely szinte minden mozgalmat, irányzatot, államot, szervezetet és csoportot egyenértékűnek kezelt és saját logikájában próbált megérteni. A globalizált világ tágas ugyan, mégse fér meg benne egymás mellett a demokrácia és a terrorizmus. A kalózállamok és -mozgalmak elleni egybehangolt fellépés a kultúrállamok túlélésének feltételévé vált. A kérdés másik oldalaként viszont kirajzolódott az is, hogy a jóléti társadalmak önzése, a szegény államok gondja iránti érzéketlensége sem tartható fenn örökké. Csak onnan kerülnek ki a saját életüket semmire se tartó fiatalemberek, ahol a kilátásta- lanság, a boldogulás reménytelensége apáról fiúra száll. És a fejlődő világ jó részének zsákutcás fejlődése, gazdasági és társadalmi csődje aligha haladható meg az atlanti világ segítsége nélkül. Ez nem alamizsnát, hanem a fejlett országok munkahelyeit és jövedelmi kiváltságait fenyegető piacnyitás révén lenne lehetséges, és mint talán be is látjuk, sürgetően szükséges is. A szerző budapesti közgazdász, egyetemi tanár
