Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)
2001-09-13 / 211. szám, csütörtök
8 Külpolitika ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 13. Fontos nemzetközi események maradnak el az Amerika elleni terrortámadások miatt Logikus lenne, ha a macedónok és az ottani albánok álláspontja felcserélődne Elhalasztott tanácskozások Az egyedüli garancia (TASR/AP-felvétel) ÖSSZEFOGLALÓ New York/Stockholm/Moszkva/ Gáza. Az egyesült államokbeli terrorcselekmények miatt számos nemzetközi esemény elhalasztását jelentették be a hírügynökségek. New Yorkban keddről tegnap délutánra halasztották az ENSZ-köz- gyűlés soron következő, 56. ülésszakának megnyitóját. ENSZ-források közölték: az ülésszak megnyitója és az elnök megválasztása után a közgyűlés várhatóan rögtön terrorizmusellenes határozatot fogad el. A világszervezet minden bizonnyal későbbi időpontra, vélhetően a jövő évre helyezi át a gyermekek helyzetéről rendezendő, eredetileg szepMTI-HÍREK Kabul/Peking. Az ellenzéki északi szövetség hajtotta végre a tegnap hajnali Kabul melletti robbantásokat - közölte Bismillah Khan, a tálibellenes erők egyik parancsnoka. Amerikai illetékesek azonnal cáfolták azokat a feltételezéseket, hogy az afgán főváros felől hallatszó robbanásokhoz az USA-nak - a New York és Washington elleni terrorista támadások megtorlásaként - valamilyen formában köze lenne. A Kabultól északkeletre fekvő katonai-személyforgalmi repülőtér elleni légitámadásban a tálibellenes erők a közepes hatótávolságú orosz rakéták mellett két harci helikoptert is bevetettek. A robbantások mintegy 10 percen át hallatszottak, a Hét halott, 49 sérült Harcok Dzsenínben Jeruzsálem/Dzsenín. Hét palesztin, köztük egy 11 éves kislány vesztette életét tegnap a Dzsenínbe és a környező településekre behatoló izraeli harckocsik és helikopterek lövései következtében. Az AP szerint a halottak között van három olyan palesztin, akik a feltételezések szerint fegyveresen harcoltak Izrael ellen. Az izraeliek szétromboltak három épületet - egy rendőrőrsöt és két lakóházat - is, amelyek Izrael szerint terrorista akciókat előkészítő központokként szolgáltak. (MTI) MTI-JELENTÉS Oslo. Az olajdollárokban dúskáló, ám a magas adók és a gondoskodó állam hiányosságai miatt csalódott norvégok voksai visszavetették a kormányzó munkáspártot a hétfői parlamenti választásokon. Egyelőre nyílt kérdés, hogy a munkáspárt vagy az előretörő konzervatívok teremthetnek-e kormánytöbbséget a parlamentben. A szavazatok össze- számlálása után kiderült: a szociáldemokrata Norvég Munkáspárt a voksok 24,4 százalékát mondhatja magáénak, ami 1909 óta a párt legrosszabb eredménye. Jan Petersen több mint tíz éve ellenzékbe szorult konzervatívjai 21,2 százalékon állnak, a jobboldali populista Haladó Pártnak 14,7 százaléka van, a kereszténydemokraták 12,4 százalékot gyűjtöttek. A választási részvétel 74,5 százalékos volt, valamivel kisebb a négy évvel korábbi 78,3 százaléknál. Jens Stoltenberg munkáspárti kormányfő elismerte, hogy pártja nagyon rosszul szerepelt, s kijelentette: nem ragaszkodik minden áron a hatalomhoz, de hiba lenne lemondani a kormányzati felelősségről. A lehetséges koalíciós partnerek kötember 19-ére tervezett közgyűlési külön ülés kezdetét. A rakétavédelmi rendszerek jövőjéről folyó orosz-amerikai konzultációk mára tervezett, londoni fordulóját is elnapolták. A brit fővárosban Georgij Mamedov orosz külügyminiszter-helyettes és John Bolton amerikai államtitkár-helyettes vezetésével tárgyalt volna a két delegáció. Ismeretes, hogy Igor Ivanov orosz és Colin PoweU amerikai külügyminiszter találkozóját szeptember 19-re tűzték ki. Stockholmban nem tartják meg a baloldali politikai vezetők e hét végére tervezett találkozóját. Göran Persson svéd kormányfő lett volna a házigazdája a az úgynevezett retálibok légvédelmi tűzzel válaszoltak. Bismillah Khan a Reutersnek telefonon elmondta, hogy a csapást megtorló akciónak szánták, mivel a tálibok az utóbbi időben sorozatosan lőtték gépeiket. A tálib katonák lezárták a légikikötőt, de időnként felszálló repülőik azt bizonyítják, hogy egyes kifutópályák nem sérültek meg. A hatóságok nem adtak információt sem az áldozatok számáról, sem a károkról, az afgán AIP hírügynökség azonban két repülőgép és egy lőszerraktár elpusztításáról számolt be. Korábbi feltételezések szerint az ellenzéki erők a vezérük, Ahmed Sah Maszud tábornok ellen elkövetett vasárnapi merényletre válaszul nyitottak rakétatüzet. Az afgán ellenzék pekingi képviselője, Abdul Basir Podgorica. Vojiszlav Kostunica jugoszláv és Milo Djukanovics montenegrói elnök podgoricai megbeszélése után egyaránt úgy értékelte, hogy Szerbia és Montenegró kapcsolatai nem kielégítőek, és politikai eszközökkel kell előmozdítani a két jugoszláv tagköztársaság viszonyát. A szerb és montenegrói álláspontban továbbra is vannak eltérések a szövetségi állam sorsát illetően. Úgy értékelték, hogy a jugoszláv és a szerb kormány által elfogadott platform a szövetségi viszonyok átzött említette a (12,4 százalékot szerző) Szocialista Baloldali Pártot és Kjell Magne Bondevik volt miniszterelnök kereszténydemokratáit. Bondevik azonban hűvösen reagált az ajánlatra. „Nehezen érthető, hogy (Stoltenberg) meg akarja őrizni hatalmát.” A konzervatív Petersen úgy véli, hogy „a munkáspártiak történelmi mélypontot jelentő eredménye üzenetet jelent, miszerint kormányváltásra van szükség”. Mint az AFP megjegyzi, a Stoltenberg-kormány „technikailag” nem köteles lemondani: a konzervatívokra hárul a feladat, hogy a 165 tagú stortingban, az egykamarás parlamentben többséget hozzanak össze a jelenlegi kabinet leváltására, ami heteket igényelhet. „A nem szocialista pártoknak közös alapot kell találniuk ahhoz, hogy kezükbe vegyék a hatalom gyeplőjét. Ehhez idő kell” - mutatott rá a konzervatívok vezére, s ő is együttműködési felhívással fordult a kereszténydemokratákhoz. Bár Norvégia - a hatalmas északitengeri olajkészletek révén - még sohasem volt ilyen gazdag, és az ENSZ épp most jelölte meg olyan országként, ahol a legjobb élni, megfigyelők szerint a választókat formista csúcsértekezletnek, a- melyre mások mellett Tony Blair brit és Lionel Jospin francia kormányfő, Gerhard Schröder német kancellár és Thabo Mbeki dél-afrikai elnök kapott meghívást - összesen 14 állam- vagy kormányfő lett volna jelen. A kötetlen tanácskozáson a piacgazdaságon alapuló szociáldemokrácia új útjait vitatták volna meg. Arafat palesztin elnök tegnap kezdett volna kétnapos látogatást Szíriában, de úgy határozott, az amerikai események miatt ezt néhány nappal elhalasztja. A tárgyalások az előzetes várakozások szerint áttörést hozhattak volna a feszült palesztin-szí- riai kapcsolatokban, (m) Hotak tegnap azt áhította, hogy az Amerika elleni keddi terrorcselekmények mögött vélhetően egy terrorista „háromszög” áh. „Úgy hisz- szük, hogy ez egy hármas szövetség Oszama bin Laden, a tálibok és a pakisztáni katonai hírszerzés, az ISI között” - fogalmazta meg véleményét a politikus. Az esetleges amerikai megtorló csapásoktól való félelem miatt több nemzetközi segélyszervezet tervezi Afganisztán elhagyását, többségük tegnap sürgősségi tanácskozást tartott. Az ENSZ alkalmazottai a hírek szerint már a múlt csütörtökön elkezdték a távozás előkészítését. A Shelter Now International segély- szervezet hittérítéssel vádolt munkatársait továbbra is őrizet alatt tartják a tálib hatóságok. alakításáról nem szentírás, viszont jó alap a párbeszéd folytatására. Mindketten megismételték korábbi álláspontjukat. Kostunica Jugoszlávia fenntartására törekszik, Djukanovics szerint Szerbiának és Montenegrónak a jövőben két független és nemzetközileg elismert államként kell rendeznie kapcsolatait. Találkozójuk előtt megtartották a jugoszláv védelmi tanács ülését, amelyen szó esett az országhatárok veszélyeztetettségéről. Felmérték, milyen esélye van annak, hogy Koszovóból át- teijedjenek Montenegróra a terrorcselekmények. csalódással töltik el az oktatási és az egészségügyi rendszer hiányosságai. A munkáspárti kormány a gondoskodó állam további adóemelések nélküli védelmére alapozta kampányát, míg a konzervatívok egyebek közt az adók enyhítését és az oktatás mélyreható reformját ígérték. A norvég adók a legmagasabb között vannak Európában, és az államkassza roskadozik az olajdollároktól, amelyeket „a jövő nemzedékeknek szánt” alapokba tesznek. Ugyanakkor a kórházakban egyre hosszabbak a sorok, olyannyira, hogy számos pácienst külföldön kell kezelni, és minden ötödik gyermek anélkül hagyja el az iskolát, hogy megtanulna helyesen írni-olvasni. Az október közepén kezdődő parlamenti ülésszakon intenzív alkudozások várhatók a különböző pártok között. Politológusok szerint bármilyen színű lesz is a megalakuló kormány, stabilitási problémákkal küszködik majd az ország rendkívüli politikai széttöredezettsége miatt, miközben a norvég alkotmány nem teszi lehetővé az arányos szavazással négy évre választott parlament feloszlatását - írja az AFP. A macedón legfelsőbb vezetők kijelentették, hogy miután a fegyverbegyűjtési akció befejeződik, a NATO által odavezényelt egységeknek el kell hagyniuk az országot. ONDREJCSÁK RÓBERT Eléggé meglepő a macedón álláspont, hiszen szinte az önálló Macedón állam tíz évvel ezelőtti megalakulása óta állomásoznak az országban a nyugati hatalmak egységei. Igaz nem nagy számban, inkább csak jelképesen - kivéve természetesen a koszovói akció alatt és azt követően Macedóniába küldött erőket, de ezek túlnyomó részben csak átvonultak, illetve logisztikai feladatokat láttak el az ország területén. Ezek az egységek a múltban kimondatlanul is a Milosevics vezette Szerbia esedeges déli irányú kalandját voltak hivatottak megakadályozni. Miután a Szerbia felől fenyegető potenciális veszély megszűnt, már nem olyan fontos Szkopje számára a NATO jelenléte. Az albánok akcióit követően azonban az ország vezetői felismerték, hogy egyedül nem képesek elhárítani a veszélyt, így a nyugati hatalmakhoz fordultak, amelyek ezúttal viszonylag jelentős haderőt telepítettek az országba. ' Nem járható a katonai út A NATO erői garanciát jelentettek Szkopje számára, hogy sikerül elhárítani az „albán veszélyt”. Mi az oka, hogy a macedón vezetés mégis a kivonásukat szorgalmazza, a helyi albánok vezetői pedig a nyugati katonák maradását szeretnék? Hiszen az lenne a logikus, ha a két fél álláspontja felcserélődne, tehát ha az albánok követelnék a kivonást, a macedónok pedig a maradást. A háború, amely a csapatkivonás után kirobbanhat, hosszú távon egyértelműen a macedónoknak lenne hátrányosabb, ezért nekik kellene mindent megtenniük, hogy a NATO jelen legyen az országban. A hangsúly a hosszú távú megoldáson van. Lehetséges, hogy a macedón vezetők nem ilyenben gondolkodnak, az albánok pedig ezt vagy tudják, vagy legalábbis sejtik. Ezzel magyarázhatók a látszólag fejtetőre állított álláspontok. Konkrétan azzal, hogy a macedónok ki akarják használni az albánok viszonylagos és minden bizonnyal csak időleges (az utánpótlás nem igazán probléma Koszovóból és a nyugati albán diaszpóra által pénzelve) meggyengülését azáltal, hogy a NATO beszedi a gerillák fegyvereinek egy részét. Ettől azt remélik, hogy rövid távon, katonai úton megoldhatják az albánkérdést Macedóniában. Erre utalnak egyes híszerzési források is, melyek szerint a macedón hadsereg intenzív fegyvervásárlásba kezdett - az aknavetőktől a légelhárító rakétákig. Ha ez a feltevés igaznak bizonyul, a macedón hadsereg azonnal támadást indít az albán fegyveresek ellen, amint a NATO kivonja erőit Macedóniából. Csak remélhető, hogy ezt elkerülendő a NATO a fegyverbegyűjtésre megszabott harmincnapos határidő letelte után sem vonja ki alakulatait, amelyek a továbbiakban stabilizációs, békefentartó - vagy inkább háborúmegelőző - erőkként maradhatnának az országban. Könnyen a visszájára fordulhat Ha mégsem, akkor - a felek valószínűsíthető szándékainak ismeretében - annak eléggé gyászos következményei lehetnek Macedónia és az egész térség békéjére nézve. Az esetleges macedón számítás, hogy gyorsan, rövid távon, tehát fegyveresen kezelje a problémát, nagyon hibásnak bizonyulhat. Igazolódna, hogy a macedón vezetésnek a békés rendezésről hangoztatott szándékai sosem voltak komolyak, minden lépése csak félrevezetés és időhúzás volt, hogy katoFegyverbegyűjtő német katonák nailag jobb pozícióba kerüljön. Ez pedig végzetes lehet az ország nemzetközi megítélése szempontjából, hiszen eddig a nagyhatalmak melett a közvélemény is támogatta Macedónia törekvéseit egysége megőrzésére. Egy ilyen lépéssel mindez könnyen a visszájára fordulhat, ami végzetesnek bizonyulhat Skopje számára. Fokozottan érvényes ez a nemzetközileg ennyire ingatag helyzetben lévő országra, amelynek ráadásul hihetetlenül gyorsan növekvő kisebbsége szeparatista törekvéseivel is szembe kell néznie. Ezért Szkopje egyetlen reménye a nemzetközi támogatás lehet, ennek viszont alapfeltétele a válalt kötelezettségek pontos betartása. A háborús próbálkozással tehát az ország jövőjét tennék kockára. Ezen túlmenően az is kérdéses, hogy a macedón hadseregnek a fegyver- szállítások jelentette erősítés ellenére sikerülne-e döntő katonai sikert elérni az albán lázadók ellen. A döntő siker ugyanis az ellenfél megsemmisítését, legalábbis harc- képtelenné tételét jelentené. Itt azonban jogos a kérdés, ki is valójában az ellenfél ? Az „albán felszabadító hadsereg” vagy netán az egész macedóniai albán kisebbség ? El lehet-e egyáltalán választani egymástól a kettőt? Az eddigi balkáni tapasztalatok - nemcsak az elmúlt tíz évre, hanem az évszázados történelmi tapasztalatra is gondolva - és a hasonló jellegű konfliktusok azt mutatják, hogy nem igazán. Ez nem reguláris hadseregek közötti háború lenne. Lehet vereséget mérni a macedóniai albánok egyes alakulataira, sót többet meg is lehet semmisíteni, de ezzel csak tovább romlana a helyzet. Itt is csak egyetlen megoldás lehetne igazán eredményes, a totális és végleges megoldás, vagyis a fegyverforgatásra képes férfilakosság teljes likvidálása. Ez viszont egyértelműen népirtás, ami napjaink Európájában már nem lehet eszköz még az ország egységének megőrzése ürügyén sem. Ráadásul az sem egyértelmű, képes lenne-e a macedón hadsereg egy ilyen feladat végrehajtására. Annak ellenére, hogy az albán gerillák meggyengülnek, miután a NATO egységei begyűjtenek tőlük körülbelül 3000-3500 fegyvert, bizonyára marad még náluk épp elég harci eszköz (a macedón fél szerint több tízezer fegyver van az albánok kezén, sőt egyesek 80 ezerről is beszélnek). Az is bizonyos, hogy az albánok nem a legmodernebb fegyvereiket adják le, hanem az előirányzott háromezres darabszámot a legelavultabbakkal akarják letudni. A koszovói tapasztalatok is azt mutatják, hogy az albánoktól az összes fegyvert szinte lehetetlen begyűjteni Ezért bármilyen mértékű is legyen a NATO „aratása”, valószínűsíthető, hogy a macedóniai albánok harcképessége nem csökken egy kritikus szint alá, nem válnak teljesen védtelenné, számítanak arra, hogy a másik fél esetleg meggondolja magát. Jól működik a fegyverutánpótlás Az albánok fegyverutánpótlása eléggé jól működik a szomszédos Koszovóból, ahol a NATO-erők- nek nem sikerült az összlétszám- hoz képest jelentős mennyiségű fegyvert összeszedni az ottani albánoktól. Koszovóba viszont az államhatalom összeomlása idején Albániából özönlött ellenőrizhetetlen mennyiségben a fegyver - nemes egyszerűséggel kifosztották az albán hadsereg fegyverraktárait. Mindezen túl az albán fegyveresek számíthatnak Nyugat-Eu- rópában élő testvéreik jelentős anyagi támogatására is, így például Svájcból. Tehát macedón kormánynak azon kellene gondolkodnia, hogyan hosszabbítsa meg a NATO csapatok állomásoztatásának idejét. Ha mégis kikényszerítené távozásukat és felrúgva a megállapodásokat fegyveres harcot kezdeményezne az albánok ellen, azzal nemcsak a szavahihetőségét ját- szaná el a világ előtt, hanem kockára tenné az ország jövőjét is. Egymillió eurós gyorssegély Brüsszel. Az Európai Bizottság további egymillió eurós gyorssegélyt helyezett kilátásba a macedóniai konfliktus miatt otthonuk elhagyására kényszerült személyek megsegítésére. A támogatás keretében mintegy 45 ezer úgynevezett belső menekültnek, illetve az őket befogadó hatezer családnak küldenek élelmiszercsomagokat és egészségügyi felszereléseket, amelyeket a bizottság humanitárius hivatalának (ECHO) közvetítésével juttatnak el a helyszínre. A válság kirobbanása óta az ECHO eddig 25 ezer macedóniai menekültnek juttatott élelmiszersegélyt. (MTI) Tűzpárbaj az ellenzéki északi szövetség és a tálib kormányzat fegyveresei között Hajnali robbanások Kabulban Visszaesett a Norvég Munkáspárt, Jens Stoltenberg mégis maradni szeretne Bizonytalan a kormányváltás Politikai eszközökkel rendezni a szövetségi viszonyokat Változatlan álláspontok MTI-HÍR
