Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)

2001-09-04 / 203. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 4. KOMMENTÁR Újabb gáz(ár)kitörés PÁKOZDI GERTRÚD A földgáz árának februári emelésekor kormánypolitikusok jelen­tették ki, hogy az idén ez lesz az utolsó. Úgy látszik, a muszáj na­gyobb úr az adott szónál, esetünkben az érdekegyeztető tanács­ban született megállapodásnál. A testület pénteki ülésén ugyanis a gazdasági minisztérium illetékese javasolta, hogy már október 1-jétől átlagosan 19,3 százalékkal számlázzanak többet a gáz köbméteréért. A szakszervezet tiltakozik, mert még nagyobb mértékű lesz az elszegényedés. Véleményüket ezúttal osztják a munkáltatók is, miközben a kormányt februárban tett ígéretére emlékeztetik. Érdekes, hogy legutóbb Ivan Mikloš miniszterelnök-helyettes volt az, aki politikai okokra hivatkozva szorgalmazott megfontoltabb döntést. Ö volt az, aki a gázáremelés hangulatrontó hatását emle­gette. Pedig akkor is tudta, amit ma is hangsúlyoz: a hazai gázár mélyen a beszerzési költségek szintje alatt van. Politikai nyomás­ra nyert akkoriban egy hónapot a kisfogyasztó, és ennek köszön­hetően január helyett „csak” februártól fizetett többet a gázért. Valószínű, hogy a gazdasági minisztérium áremelési javaslata gazdaságilag megalapozott érvekre épül, beleértve azt is, hogy a gáz árának 2004. január elsejétől már - a méltányos nyereséggel együtt - tükröznie kellene a valós költségeket. Ez a fogyasztó szá­mára azt jelentené, hogy három év alatt a jelenlegi ár mintegy 70 százalékos emelésével számolhat. És, persze, azzal is, hogy a gázár emelkedése - az elektromos energia fogyasztói árának ja­nuártól ismételten kilátásba helyezett emelésével együtt - na­gyon gyorsan beépül majd a fogyasztói árakba is. A pénteki javaslatról a közeljövőben még bizonyára sok szó esik, bár aligha kérdéses a tárgyalások végkimenetele. Pillanatnyilag az a tét, hogy a gázművek 49 százalékát lehető legjobb áron ad­ják el. Nyilvánvaló, hogy a gáz fogyasztói árának mielőbbi reális­sá tételében ez a tény is közrejátszik. Az áremelési érveket azon­ban bizonyára jobban megértené a lakosság átlagjövedelemből tengődő része, ha látná, tapasztalná, hogy a szerény körülmé­nyek között élők nemcsak a választások közeledtével jutnak a hatalomgyakorlók eszébe. JEGYZET Első az iskola HOLOP ZSOLT Nem baj, ha okos a gyerek, csak hülye legyen! - tűzte zászlajára egy meg nem neve­zett vidéki kisiskola, melynek meg nem nevezett tanára to­vábbadta e kis rémtörténetet a Kelet-Európábán élünk soro­zatból. Arról van szó, amit már az óvodában is mindenhol tud­nak, hogy kevés a gyerek, és egyre kevesebb születik. Aki tud számolni hatig, pontosan meg tudja mondani, hogy egy- egy faluban hány év múlva kell bezárni az iskolát, hiszen ha két éve csak három gyerek szü­letett, abból nem lesz egy osz­tály. Éz a kis számok törvénye. Hacsak jövőre nem születnek hirtelen hároméves gyerekek, vagy nem költöznek hatos ik­rek a faluba - de még a legöre­gebbek se emlékeznek valami hasonlóra sem. Ha tehát nincs gyerek, csinálni kell, mégpedig papíron, egyből kettőt, igaz, az a másik egy ki­csit szellemileg visszamaradott lesz vagy legalábbis nehezen kezelhető. A pszichológussal már meg van beszélve, el sem kell hozzá vinni a gyereket, ki­állítja a papírt, és lehet lobog­tatni a hivatalban. Mert ha Pis­tikének van ilyen papírja - le­gyen bár a legfürgébb észjárá­sú az osztályban -, az igénye­sebb pedagógusi munka miatt két gyereknek számítják be és ki van az osztálylétszám. Pisti­kének nem is kell tudnia róla, csak a kellően felvilágosult szülőnek, aki tudatosítja, hogy ezzel egy egész osztályt ment­het meg. Első az iskola. Az még nyitott, hogy el lehet-e tit­kolni ilyesmit egy kis faluban, s nem fogják-e csúfolni Pap- íronhülye Pistikét. De éppen ezért kívánatos, ha a legfür- \ gébb észjárású gyerekre esik a választás. A billog nem nyomja rá bélyegét fejlődésére, és ha középiskolába jelentkezik, nem küldik vele a papírt, vagy a pszichológus megállapítja, hogy későn érő típus, vagy be­igazolódik a népi bölcsesség, hogy utolsókból lesznek az elsők. Meg az a diákbölcsesség is, hogy nem az életnek tanu­lunk, hanem az iskolának. » Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz dače, Záhradnická 151, 820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok eleKtronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, AvciitBwuaz ellenőrzés eredménye a www.sme.skhonlapon található. ot arcúm«« E-mail: redakcia@ujszo.com- Nem akarok megint első osztályba menni! (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ KURIER Wolfgang Schüssel kancellár el­zárkózott az Európai Unió bővíté­séről tartandó ausztriai népsza­vazás lehetőségétől, s úgy véli, ha sikerül lezárni a csatlakozási tár­gyalásokat 2002 végére, nem szabad egy országot a másik mi­att várakoztatni. - Az emberek nem vízióként, hanem kézzel fog­hatónak akarják látni Európát, s ebbe az irányba ható érveket kell felhozni a bővítés mellett. - vélte a kancellár. Viszont a csehországi temelíni atomerőmű körüli cseh- osztrák nézeteltérést a kancellár európai kérdéssé kívánja tenni, mert csak ez az út vezethet el oda, hogy európai normákat dol­gozzanak ki az atomerőművek biztonságára vonatkozóan. Ért­hetőnek mondta a csatlakozási vétóval való fenyegetőzést arra az esetre, ha az osztrák határ kö­zelében lévő erőműben nem ér­vényesülnek a maximális bizton­sági előírások. A FIFA válasza szerint a magyar szakszövetségnek jogában áll ott és annyi újságírót akkreditálni, amennyit csak akar A mérkőzés folytatódik Mármint a magyar-román labdarúgó-mérkőzés. Igaz, a bíró még nem fújta meg a kezdést jelző sípot, mégis harsonák harsognak, borzol­ják a kedélyeket. CSÍKY PÉTER Pedig viszonylag szépen kezdődött minden. Az történt, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség értesítette ro­mán társszervezetét, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel és hogy ne alakuljon ki a két és fél év­vel ezelőtti eset, amikor nagyon sok újságíró nem kerülhetett fel az akk- reditációs listára, a Romániából ér­kező kollégák a helyszínen is kér­hetnek belépőt a mérkőzésre, nem kell hozzá a Román Labdarúgó Szö­vetség közvetítése. Ez vonatkozik minden Romániából jött újságíróra. Ezt utóbb külön is pontosították. Na már most, a román szakszövet­ség és maga a labdarúgó válogatott sajtófőnöke is úgy értelmezte ezt a lépést, mint ami megsérti a maga jogkörét. Azt "mondja, hogy ez pél­dátlan arcátlanság, ellenkezik a FI­FA meg az UEFA előírásaival, hogy ezt nem lehet annyiban hagyni. És nem is hagyja. Feljelentést tesz a FIFA illetékes szervénél, melyben elpanaszolja a dolgot. Körülbelül eddig jutott az ügy, amikor a román sajtó lecsapott a koncra. És nem csak a sportlapok, nem akármilyen újság, hanem az egyik legtekinté­lyesebb román napilap, a bukaresti Adevarul nem kisebb befolyású ír­noka, mint maga a lap főszer­kesztője vezércikkben foglalkozik az üggyel. ŕ Olvassuk, miket ír. Mert tanulságos nagyon. Idézet: „(...) Mivel a 2002- es vüágbajnokságra csak a magyar igazolvány segítségével nem lehet kijutni, Magyarországnak szeptem­ber 5-én sorsdöntő mérkőzést kell játszania Románia csapatával a se­lejtezők keretében. A magyar szak- szövetség úgy látta jónák, hogy egy faxot küld a román szövetségnek, melyben arról értesítette, hogy az erdélyi magyar újságírók direkt Bu­dapesten kapják meg az akkreditá­lásokat anélkül, hogy a Román Lab­darúgószövetség kémé ezt. A FIFA és az UEFA szabályai szerint az or­szágok közti mérkőzésekre az újság­írók akkreditálása csak a nemzeti szakszövetségeken keresztül törté­nik. A magyarok azt mondják, hogy ezt ők is tudják, de ettől nem fáj a fe­jük, így hát kiadják a belépőket, mert erkölcsi felelősséget éreznek az erdélyi magyar újságírók iránt, íme ezt látjuk, ha a távolba nézünk a magyar igazolvány vízjelein ke­resztül. Néhány román állampol­gárt felmentenek egy hivatalos ro­mán szervezet szabályai alól. Egy szakma képviselői között vaskos diszkriminálást végeznek külföld­ről. A Román Labdarúgószövetséget megakadályozzák, hogy alkalmaz­zon számszerű, minőségi, erkölcsi (...) válogatási elveket olyan újság­írókkal szemben, akik ebben az or­szágban eszik a kenyeret. Lényegé­ben Budapest semmibe vesz egy ro­mán hatóságot. Ma a labdarúgószö­vetség, holnap a román rendőrség, holnapután Románia kormánya. Minden út helyes, csak a romániai magyarok ne érezzék magukat egy­szerű állampolgároknak. Budapest politikai célja az, hogy a romániai magyarok előjogokkal bíró réteg­nek számítsanak, akik nem kell, hogy alávessék magukat az egysé­ges román nemzeti állam törvényei­nek. Végül oda fogunk jutni, főleg, ha Romániának nem sikerül integ­rálódnia az euroadantí szervezetek­be, hogy a romániai magyar köztör­vényes bűnözők Budapesten fognak panaszkodni, etnikai vagy politikai üldözöttként tüntetve fel magukat. Érezve a Nyugat támogatását, Ma­gyarország nehezen kivédhető nyo­mást gyakorolhat bármüyen buka­resti kormányra. Az erdélyi magya­rok Magyarországon fognak tanul­ni, Magyarországgal fognak üzlete­ket kötni, az újévet a magyar óra szerint fogják ünnepelni, még az élelmük is, mert jobb és olcsóbb, szintén magyar lesz. De a vécére né­ha-néha mégis csak Románia terü­letén fognak járni. (...) A magyar szakszövetség lekezelő magatartá­sa, a románok nyüt megsértése egy váradan hiba Budapest legújabb propaganda-hadjáratának gépeze­tében. Az is elképzelhető, hogy az il­letékeseket „berendelik a pártba” és megkérdezik tőlük, mi az ördögöt csinálnak, ennek még nem jött el az ideje. Ami történt, hirtelen megvilá- gíija az Orbán-kormány igazi szán­dékait, míg a Románia felé mutatott látszat teljesen más(...)” Eddig az idézet. És nem egy szatiri­kus lap, ahol megjelent, hanem Ro­mánia vezető napilapja. A FIFA vá­laszolt a romániai feljelentésre. Ezt azonban már nem várta meg az Ad­evarul főszerkesztője. A válaszban ugyanis az állt, hogy a magyar szak- szövetségnek jogában áll ott és annyi újságírót akkreditálni, ahol és amennyit csak akar. A mérkőzés te­hát folytatódik... Amikor a néptestvériségről 6,3 kilométernyi irodalmat biztosan összeírtak, 6,3 kilométer „áthidalhatalan" maradt Mikor kerülnek sínre kapcsolataink? KORPÁS ÁRPÁD A visegrádi négyek soros elnöke­ként Magyarország a visegrádi álla­mok infrastrukturális kapcsolatai­nak fejlesztését tekinti egyik legfon­tosabb feladatának. Orbán Viktor a hétvégi békéscsabai szlovák-ma­gyar kormányfői találkozón (Szlo­vákia konzulátusának megnyitó­ján) a sajtóval közölte, a visegrádi négyek éves programjába igyekszik „becsempészni” az Ipolyság és a magyarországi Drégelypalánk közt 1963-ban katonapolitikai okok mi­att felszámolt 6,3 küométeres vas­úti pályaszakasz felújításának ügyét is. A párkányi Mária Valéria híd és az egyre inkább körvonala­zódó Miskolc - Kassa autópálya­építés után ez a szlovák-magyar kölcsönös nyitás következő jelképe lehet. S ami még fontosabb: nem csak jelkép, hanem eszköz is a két ország két - de történelmi, gazda­sági, kulturális kölcsönösségében, egymásrautaltságában és remélhe­tőleg uniós jövőjében egy - régiójá­ban a mindennapos kapcsolattar­táshoz. Az Ipoly völgyi vasutakat is a vasút­építés aranykorának számító dua­lizmus idején, a múlt század utolsó évtizedeiben építették. A Párkányt Losonccal és a Korponát Budapest­tel összekötő két vasúti tengelyt a trianoni békeszerződés gyakorlati­lag éppen az egyetlen közös: az Ipolyság és a Drégelypalánk közti szakaszán szelte ketté az államha­tárral. T. G. Masaryk Csehszlováki­ájának létszükséglete volt a Duna (Párkány) és Közép-Szlovákia (Korpona, majd a vonal továbbépí­tésével 1925-től Zólyom) közti vas­úti összeköttetés. Az Ipolyt az első világháború győztesei Kalondától a Dunáig határfolyónak nyüvám'tot- ták, Prága azonban megkapta a Csata- Ipolyság vonalszakasznak a folyó déli, vagyis bal partján húzó­dó részét is az ipolysági vasútállo­mással együtt. A békeszerződés ki­kötötte, hogy a Csehszlovák Állam­vasutak használhatja a Párkány - Losonc vonal magyarországi, Hont és Ipolytamóc közti részét. Mivel Csehszlovákia nem tudott anyagi­lag hozzájárulni az általa is hasz­nált magyarországi szakasz korsze­rűsítéséhez, ez az ún. passage- forgalom 1927-ben megszűnt. Prá­ga a II. világháború után az 1938 és 1945 között teljes egészében Ma­gyarországhoz tartozó Csata - Ipolyság vonalat újra visszakapta, de a határforgalom Ipolyság és Drégelypalánk között már nem in­dult meg. A használaton kívül álló, 6,3 kilométeres szakaszt 1963-ban katonapolitikai okok miatt felszá­molták. Ami a két vüágháború közti kisantant és a revizionizmus lég­körében - igaz, békeszerződéssel és csak egy ideig - működött, a szocia­lista tábor mosolyoffenzívától kí­sért, valójában sajátosan „hideghá­borús internacionalizmusában” nem működhetett. Akkor, amikor az üzemeltetésnek a szólamok alapján természetesének kellett volna lennie. Akkor, amikor a nép­testvériségről és a kisebbségek híd­szerepéről 6,3 kilométernyi irodal­mat minden bizonnyal összeírtak, 6,3 kilométer „áthidalhatalan” ma­radt. 1989 után a balassagyarmati, illet­ve ipolysági székhelyű Ipoly Unió, a szlovákiai és magyarországi önkor­mányzatok és civilszervezetek a vo­nalszakasz újjáépítését kezdemé­nyezték. Legutóbb, idén augusztus 18-án a régió lakosai, az Ipoly Unió, az Ipoly Eurorégió és az Ipoly - Ga­rant Területfejlesztési Ügynökség a két helyiség közti jelképes vonato­záson nyüatkozatban szólította fel a két ország kormányfőit a pálya- szakasz újraépítésére. Ha a 6,3 küométeres szakaszt fel­újítanák és korszerűsítenék a Zó­lyom - Ipolyság, illetve a Drégelypalánk - Vác vonalakat, csökkenhetne az e vonalakkal észak-déli irányban nagyjából pár­huzamos, Ipolyságon is keresztül­haladó E77-es főút növekvő teher­forgalma. Az Ipolyság Parassapuszta, illetve a Szlovák­gyarmat - Balassagyarmat határát­kelőhelyeken 1994-ben összesen közel 80 ezer, míg tavaly már majd­nem 116 ezer tehergépjármű haladt át, ezek egy meghatározó részét vasútra lehetne tenni, miáltal csök­kenhetnék a környezetszennyezés a természeti kincsekben gazdag tát­rai nemzeti parkok és a Duna - Ipoly Nemzeti Park mentén haladó főút környezetében. A szakasz fel­újításával a Budapest és Lengyelor­szág között 84 küométerrel rövi- debb összeköttetés jönne létre, mint a jelenlegiek bármelyike. Eurocityvel a Krakkó - Budapest tá­vot akár öt órás szintidővel tehet­nénk meg. Szlovákia jobban az or­szágos vérkeringésbe kapcsolhatná a vasutat nélkülöző, gazdaságilag is hanyatló nagykürtösi régiót. A hiányzó 6,3 küométerből hat Magyrország területére esik, há­romszáz méter Szlovákiáéra. Ma­gyarországon e szakasz újraépítése egyes számítások szerint 7-800 mil­lió forintba, Szlovákiában 1,5 mülió koronába kerülne, természetesen a korszerűsítés költségei nélkül. A vasúti töltés megvan. Úgy tűnik, most már az akarat is a sínek lefek­tetésére. A múlt kötelez, a jelen kö­vetel. A jövő pedig nem könyörül: minél később kerülnek sínre kap­csolataink, annál drágábban fize­tünk meg a csak vasúttalan közel­múltat felmutatni tudó jelenért - mindannyian.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents