Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)
2001-09-12 / 210. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 12. Régióink Keszölcésen szerencsére nincs gyakran tűz, de az önkéntes tűzoltók készen állnak arra, hogy a helyszínre érjenek a somorjai állandó ügyelet megérkezése előtt Három év alatt közösséget építettek Szaporodnak a kupák. Az elmúlt hét végén Both Vince két újabb trófeát helyezhetett el a vendéglő polcán. szarvai telefonközpont digitalizálásának köszönhetően viszont néhány hónapja felszabadult az eddig a helyi analóg központnak helyet adó szomszédos helyiség, így azt mostanában alakítják át közösségi szobának. Három évvel ezelőtt csak úgy tudtak a körzeti fordulóból továbbjutni a járási versenyre, hogy az élen két somorjai raj végzett, tovább viszont településenként csak egy juthatott. Ekkor elhatározták, hogy a helybeli fiatalokat összefogva komoly munkába kezdenek. Kis falu lévén serdülőcsapatot nem tudtak kiállítani, így a felnőttcsapatban a 16 évesek a harmincasokkal együtt futnak a versenyeken. A gyakorlás az első gyümölcsét tavaly hozta meg: a körzeti versenyen másodikok lettek. Ez a siker nem várt mozgást indított be a faluban: a helybeli hölgyek is jelezték, hogy szívesen lennének tűzoltók. így alakult meg tavaly ősszel a női csapat, amelynek a tinédzserektől a negyvenévesekig terjedő tagsága eleinte a tömlővel és más tűzoltó szerszámokkal, valamint a stafétafutással is- merekedett, idén márciustól pedig a vizet is kipróbálhatták. TUBA LAJOS ddig tíz év alatt egy kupát nyertünk, most viszont egy év alatt tízet - mondogatják Keszölcésen az önkéntes tűzoltók, miközben gyakorolnak, hogy az őszi meghívások során se valljanak szégyent. Keszölcés 123 lakosával a Duna- szerdahelyi járás egyik legkisebb faluja. Legtöbben azért ismerik, mert mellette van a bősi felvízcsatornán átvezető komp. Két évtizede még a megszűnés fenyegette, a vízlépcsőépítés elvitt kilenc házat, de a legnagyobb csapást a húsz évig tartó építési tilalom jelentette: a közel háromszázas lé- lekszámból alig száz maradt. Keszölcés korábban Vajkához tartozott, de a vízlépcső miatt a nyolcvanas években Nagyszarvához csatolták. 1993-óta viszont önállóan igyekszik megmaradni. A legaktívabb szervezet A harminctagú önkéntes tűzoltószervezet természetesen a kisközség legaktívabb szervezete, amely ráadásul idén komolyan öregbítette a falu hírnevét. „Nálunk 1888 óta létezik önkéntes tűzoltóság, vagyis a környék egyik legrégibb szervezete a miénk” - mondja Sághy Zoltán titkár. Both Vince elnök, aki ezt a tisztséget az édesapjáról vette át, ehhez a közelmúlttal kapcsolatban annyit tesz hozzá, hogy bár nem volt mindig ennyire intenzív a munka, mint manapság, csak egyetlen évben történt meg, hogy nem tudtak rajt küldeni a körzeti versenyre. Egyszer három embert kellett máshonnan hívniuk, de elmentek, és nem is végeztek az utolsó helyen. A keszölcési tűzoltószertár szerény kivitelű, mindössze egyetlen utánfutó áll benne, amelyet a versenyekre az ilyen alkalmakkor kölcsönkért doborgazi tűzoltó Avia szokott elvontatni. A nagyA keszölcési önkéntes tűzoltók lelkes csapata (Archívum) Nők a csapatban A csapat lelkesedésére jellemző, hogy idén az összes hétvégét a fekete-piros egyenruhában töltötték. Ha nem versenyen voltak, akkor gyakoroltak.: szombat esténként vízzel a tűztámadást, vasárnap délelőtt pedig a stafétát. Ennek eredménye várakozáson felüli volt, a sikeres sárosfai körzeti verseny után mind a férfi, mind pedig a női csapat megnyerte az alistáli járási versenyt. A férficsapat tagjai szívesen emlékeznek vissza erre a versenyre, hiszen első csapatként indulva mindkét versenyszámban olyan szintidőt teljesítettek, amelyet egyik utánuk induló sem volt képes túlteljesíteni. Az eredményhirdetéskor az is kiderült, hogy a 120 másodperc alatti összesített idejük járási rekordnak számít. Ezután következett a Nagyszombat melletti kerületi verseny, ahol mind a két csapat az ötödik helyen végzett. „Itt már komoly műszaki hátrányban is voltunk - meséli Both Vince. - A jobb anyagi hátterű csapatok ugyanis kétezer köbcentiméteres szivattyúkkal versenyeznek, míg mi csak ezerkétszáz köbcentiméteressel. A különbség annyi, hogy míg a tűztámadás során a mi szivattyúnk tíz másodperc alatt tók-vendéglőben állítottak közszemlére. Ottjártunkkor pedig éppen a következő, Pozsonypüspöki versenyre készültek (amelyen, mint azóta megtudtuk, újabb két kupával gazdagították a gyűjteményüket). Állandóan készenlétben Az önkéntes tűzoltó élete persze nem csak versenyekből áll. Keszölcésen szerencsére nincs gyakran tűz, de az önkéntes tűzoltók készen állnak arra, hogy a tíz percre lévő somorjai állandó ügyelet megérkezte előtt ilyen esetben A jó szereplés különféle versenyekre szóló meghívásokat is eredményezett. megtegyék, amit tudnak. A kisebb tüzeket eddig sikerült is eloltaniuk, amikor viszont tavaly kigyulladt az egyik ház kamrája, és az ebből keletkezett tarlótűz már a szomszédos házat is veszélyeztette, szükség volt a Somorjáról komolyabb felszereléssel érkező kollégák közreműködésére. Sághy Zoltán szerint egyébként is So- morja az önkéntes tűzoltóság jányos támogatóknak számító szövetkezeten és önkormányzaton kívül a felszőszeli Varemont, a poszonyi Pavol Feijanec és a helybeli Bertók- vengéglő is segítette őket. Hárman a régiek közül Keszölcésen hárman élnek azok közül, akik a harmincas évek végén, vagyis több mint hetven évvel ezelőzttt álltak önkéntes tó- zoltónak: Katona István, Pénzes József és Koleszár László. Katona István szerint annak idején a tűzoltók komoly részesei voltak a parádés eseményeknek, búcsú idején díszsorfalat álltak, és hagyományosan ők rendezték a bált, de éppen úgy részt vettek a vajkai úrnapi körmeneten is. Elin- te ő volt a trombitás vagy másképp a tűzfújó, majd pedig sokáig parancsnok. Az akkor még több mint négyszáz lakosú faluban általában 20-22 tűzoltó volt. Az önkéntes tűzoltók akkoriban nem számíthattak szponzorok támogatására, és a falunak sem volt pénze ilyesmire. Egyenruhaként is csak blúzt varrattak maguknak Doborgazon, amihez csákót viseltek. Egy kézi fecskendőjük volt, amelyet nyolc ember pumpált. Ezt az előző generációktól örökölA keszölcési községi információs táblát a Nemzetközi Dunai Kerékpárút mentén a tűzoltók közösen avatták fel a szintén a községben lakó Miklós László miniszterrel (A szerző felvételei) nyomja a kilencvenöt méteres tömlő végére a vizet, addig a nagyobb szivattyúnak erre csak hat és fél másodperc kell. Megfelelő gyakorlással a merítéskor be lehet ebből hozni valamit, de teljesen nem tudjuk lefaragni a hátrányt.” A kerületi versenyen, Nagyszombat mellett tehát nehéz dolguk volt. Ügyességgel azért lehet korrigálni a műszaki előnyt, de persze teljesen nem tudják behozni. A jó versenyszereplés egyben különféle kupákra szóló meghívásokat is eredményezett, így azután idén versenyeztek már Pozsonyban, Fürön, Felsőszeli- ben, Somorján sőt még a Púchov melletti Rybanyban is, szorgalmasan szaporítva a kupagyűjteményüket, amelyet egyelőre a helybeli Berrásbeli bástyája, onnan kapják a munkájukhoz szükséges szakmai segítséget: velük és a tejfalusi tűzoltókkal szoktak közös taktikai gyakorlatokat tartani. Hideghéti Pál keszölcési polgármester elégedetten nyugtázza az önkéntes tűzoltók sikereit. Bár az utaztatásuk és egyéb kiadások jócskán megterhelik a kis falu költségvetését, főleg azért örül a fejleményeknek, mert a helybeli fiatalok egy összetartó közösséget alakítanak ki, amelyben a fiúk és a lányok egyaránt nagy keddvel vesznek részt a közös munkában. Három évvel ezelőtt a tűzoltók egyenruháit közösen vették a somorjai Kék Duna Szövetkezettel, az egyéb szükséges kiadásokat pedig idén a hagyomáték és Katona Pista bácsi még mindig jól emlékszik arra a vajkai tűzre, amikor a víztároló medencébe motorral szivattyúzták a vizet, ők viszont ugyanekkora teljesítménnyel kiöntözték azt. Egyébként főleg bemutatókat tartottak, összeszedték a megmaradt száraz növényeket és a régi focipályán meggyújtva a doborgazi, vajkai és a szarvai önkéntes tűzoltókkal együtt közösen eloltották. Keszölcésen egyébként nagy tűz akkoriban nem volt, így ha észrevették, hogy a környező falukban tűz ütött ki, összetrombitálták a csapatot, lovakat fogtak a szivattyú elé és odavonultak. A fecskendő a háború után a szövetkezetben végezte, és ott kallódott el. A magyarországi Lehr György és Csáky Pál miniszterelnök-helyettes mellett Tempfli József megyéspüspök kapott oklevelet a múlt héten a községben Ipolybalog fejlődésének előmozdítója a három új díszpolgár BODZSÁR GYULA íszpolgáravató ünnepséget tartottak szeptember __ 8-án Ipolybalogon. Ősi, Árpád-kori templomában a Tempfli József nagyváradi megyéspüspök által celebrált ünnepi szentmise után tartották a díszpolgáravatást. Balogh Gábor polgármester a képviselő-testület egyhangú döntése alapján három neves személyiségnek adta át a díszpolgári címet igazoló oklevelet. Ä településért és a Felvidék magyarságáért kifejtett érdemeiért dr. Lehr György főtanácsadónak (Magyarország) és Csáky Pál miniszterelnök-helyettesnek, a településért és a Kárpát-medence magyarságáért kifejtett érdemeiért Tempfli József megyéspüspöknek. Köszöntőjében a polgármester egyebek mellett arról is szólt, hogy a község önkormányzata a jövőben meg kíván emlékezni mindazokról, akik valamely jelentős eredményt hozó munkájukkal, tevékenységükkel Ipolybalog további fejlődésének előmozdításán, hírnevének öregbítésén fáradoztak, és akik példamutató emberi magatartásukkal egyébként is köztiszteletnek örvendenek. Hogy a díszpolgári címet kapott három jeles férfiút mi fűzi Ipoly- baloghoz? Balog Gábor elmondta, amikor eldöntötték, hogy iskolájuk Ipolyi Arnold nevét kívánja felvenni, Lehr György segítette a gondolat megvalósítását, elvállalta az iskola fővédnöki tisztségét, a névadót ábrázoló festményt adományozott a tanintézménynek, és mintegy kétezer- nyi kötetet a községi könyvtárnak. Csáky Pált régebbi szálak fűzik nemcsak az iskolához, melynek diákja volt, hanem a településhez is, hiszen a 70-es években gyakran vissza-visszajárt a községbe segítve az egyházközség életének szebbé és gazdagabbá tételét, orgonajátékával kedvet adott sok fiatalnak az énekléshez, és a mai, országos és nemzetközi fesztiválokon sikeresen szereplő Szent Korona Kórus „alapjait” is ő rakta le. Jelenlegi állami tisztségében sem feledkezett meg a faluról, hiszen rendkívüli pénzsegéllyel támogatta egykori alma materének karbantartási és fejlesztési költségeit. Természetesen a felvidéki magyarság sorsáért nagy felelősséget érző, ezen könnyíteni és jobbítani szándékozó példás emberi magatartása, cselekedetei, társadalmi és politikai kiállása is méltóvá teszi őt arra, hogy kivívja a szlovákiai magyarság nagyrabecsülését. Ami pedig Tempfli Józsefet illeti, akit II. János Pál pápa 1990-ben nevezett ki Nagyvárad 81. megyéspüspökének, ő először 1995- ben járt ezen a vidéken, mégpedig a szomszédos Ipolykeszin, püspökelődjének, Ipolyi Arnold- nak a szülőfalujában. Tavaly pedig, amikor a balogi alapiskola Ipolyi Arnold nevét vette fel, a névadó ünnepségen a püspök úr tartotta az avatóbeszédet. Idén egyébként már második alkalommal fordult meg az Ipoly mentén Tempfli atya, aki ez év januárjában Balassagyarmaton Madách- díjat kapott Fráter Erzsébet hamvainak megmentéséért, exhumálásáért. A Kárpát-medence magyarságáért végzett sokoldalú munkásságát számos kitüntetés, emlékérem, plakett és oklevél is bizonyítja, és amint azt Balogh Gábor megjegyezte, mindenki, aki az összmagyarságért tesz valamit, azt értünk is teszi.
