Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)
2001-09-12 / 210. szám, szerda
RÉGIÓINK ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 12. LEPOROLT HÍRMORZSÁK Válogatás a Sajó Vidék - rozsnyói vegyes tartalmú hetilap száz évvel ezelőtti számaiból Villamos erő Hogy közönségünket a villamos erő ipari és házi felhasználhatási módjáról és nagymérvű hasznáról tájékoztassuk, összeírtuk azokat a műhelyeinket, melyeknek gépeit mozgásba hozza. A „Sajóvölgy vili. r. t.” A köz és magán világításon kívül a következő ipari czélok- ra szolgáltatja az áramokat és kihasználja a nappali üzemben tartással a Sajó vizét. 1)A salgó-tarjáni kőszénbánya r.t. rozsnyói fűrész telepét egy 40 lóerős motorral; 2) Hokky Béla tímár mesternél egy 5 lóerős motorral hajt négy ipari gépet, a melyek a timáriparhoz szükségesek; 3) Lenkey Ferencz asztalos mesternél egy 5 lóerős motor 5 asztalos gépet; 4) Hricz András kerékgyártónál egy 5 lóerős motor 5 bognár mesterséghez szükséges gépet; 5) Regula Károly kovács méternél egy lóerős motor hajt egy fúró gépet; 6) Ráth Károly gépjavító műhelyében 2 drb (á 2 lóerős motor) hajt fúró, gyalu és rovátkoló gépeket; 7) Mojses Andor hentesnél egy 5 lóerős motor hajt húsvágó, husőrlő, kukorica és árpaörlő gépeket; 8) Mojses Andor sertéshizlalójába egy fél lóerős motor a sertéseknek szükséges vizet szivattyúzza; 9) Herrman I. könyvnyomdájában egy negyed lóerős motor hajt két nyomdai gépet; 10) Szilvássy Nándornál fél lóerős motor egy vizhuzó szivattyút hajt; 11) A Pósch-féle kertben fél lóerős motor a vízvezetéki vizhuzó szivattyút hajtja; 12) a tűzifa fűrész a mely minden lakó háznál a tűzifát felvágja egy 5 lóerős motor által hajtatik. - A kaszinó helyiségben egy szellőztető motort hoz mozgásba az elektricitás. - Feymann László házánál egy varró gép van már villamos erőre berendezve, továbbá ruha vasalásra, és tea főzésre való készleteket is lehet villamos erővel hajtani. Midezt a nagy közönség szives figyelmébe ajánljuk, megjegyezve, hogy Fejmann Lászlónál mindezt meg lehet tekinteni. A Magyar honvéd udvariassága Az Abauj-Szántó és Vidéke legutóbbi számában olvassuk „Augusztus hó 30-án a 12-ik honvédgyalogezred zenekara térzenét adott nekünk; ritka s kedves szórakozásban részesítette közönségünket, az érdeklődés is nagy volt, ott volt a város apraja-nagyja, de ott volt az előkelő hölgyközönségünk is nagy számban szebbnél-szebb toalettekben, sajnos a hűvös idő miatt itt-qtt az őszi felöltő és a róka boák domináltak. Egy kedves epizódról sem feledkezhettünk meg. Egyik vigkedélyü polgártársunk a szép zene behatása alatt odaállt a dandárparancsnok nagyváradi Baranyay Imre ezredes elé s úgymond: Méltóságos Uram! Huzasson el valami jó magyar nótát. Az ezredes udvariasan felelte: Nagyon szívesen s szólt az épen ott lévő karmesternek, a ki a következő pillanatban rá is zendittetett egy ropogós csárdásra. Hát biz ehhez nem vagyunk szokva, sajnos - annál szívesebben vesszük az ezredes úr udvariasságát s kösözne- tet mondunk érte úgy neki, műit a zenekarának. Hiába a magyar - magyar akkor is, ha német vezényszó alatt is szolgálja a hazát és a királyt.” - Vájjon mi megköszöntük-e zenekarunknak, midőn a főtéren rázendített a Rákóczy indulóra? A rozsnyói levéltár anyagaiból Kmotrik Péter válogatta. Pénzért egy kutatócsoport tagja lehet az archeoturista - megtűrik maguk között a profi régészek A kellemeset a hasznossal JUHÁSZ KATALIN archeoturista lelki vüágát nehezen érti meg a laikus szemlélő. Ez a szerzet súlyos összegeket fizet azért, hogy egy elhagyatott, legtöbbször isten háta mögötti helyen túija a földet a nyári huszonnyolc-harminc fokban, profi régészek ugráltassák őt, dirigáljanak neki, hogy mit és hogyan csináljon, aztán esténként legjobb esetben egy faház többágyas szobájában hajtsa nyugovóra fejét. Az archeoturista „archetípusa” év közben egy zajos nagyvárosban éli a hétköznapi polgárok izgalommentes életét, egy hivatalban dolgozik, és buzgón böngészi a szaksajtót, valamint szörfözik az interneten, a nyári hónapokra gondolva. Ám nem jutányos árú tengerparti üdülések érdeklik, hanem hobbijának megfelelő elfoglaltság, egy régészeti ásatás, ahol pénzért egy kutatócsoport tagja lehet, ahol hajlandóak őt megtűrni maguk közt a profi régészek. A Kassa-kömyéki járásban található Alsómizslye község első látásra semmi érdekeset nem tud felkínálni a turistáknak. A látszat azonban csal, Európában már most jól cseng ez a falunév, 3500 évvel ezelőtt pedig még jobban csenghetett, mivel a mostaninál sokkal jelentősebb település állt a mai falu határában. A Kelet-szlovákiai Múzeum szakemberei szerint az akkori Európa egyik legfejlettebb és legnagyobb bronzkori központjáról van szó, amelynek feltárása fokozatosan, lépésról-lé- pésre folyik immár 12 éve. Saját szakállukra, szervezetlen formában azonban jóval előbb kezdték itt a földet túrni a kíváncsi régészek, egyikük 25 éve minden nyarát itt tölti. Ladislav Olexa 1995-ben megunta az állandó pénztelenséget és az állam vállvonogatását, polgári társulást alapított, melynek egyik feladata a támogatók keresése és a lelőhely külföldi propagálása. Az igyekezetnek meg is lett az eredménye, előbb a hazai egyetemek régészhallgatói verekedtek nyaranta az alsómizslyei tábori férőhelyekért, majd Csehországból, Lengyelországból és Nyugat-Európából is egyre többen érkeztek. Ez nem is csoda, hiszen kevés helyen fordulnak elő bronzkori leletek ekkora mennyiségben és ilyen jó állapotban. A kassai múzeológusok a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársait is megnyerték az ügynek, egy ideje közösen dolgoznak a helyszín feltárásán, bár az állandó pénzszűke miatt módszeres munka helyett csak úgynevezett megőrző feltárást végezhetnek. Ez is hatalmas eredményeket hozott, egy egész falu került elő a föld alól, a megmaradt agyagpadlók és tűzhelyek alapján rekonstruálni lehet a lakóházakat, a falak alapján pedig az utcákat. A bronzkori település az ottmán kultúra része volt, időszámításunk előtt a 16. században épülhetett, és húsz méter széles, hat méter mély árok védte a betolakodók elől. A régészek eddig 740 sírt tártak fel - évente 12-13-at - ami már önmagában ritkaságnak számít. A sírokban talált csontvázak alapján következtetni lehet a temetkezési szokásokra. Dárius Gašaj, a kassai Kelet-szlovákiai Múzeum munkatársa érdekes dolgokra hívta fel a figyelmet, többek közt arra, hogy a közveszélyes bűnözőket, összeférhetetlen elemeket őseink a temető szélére hántolták el, holttestüket pedig megcsonkították, hogy a sírból való visszatérés veszélye még véletlenül se fenyegessen. Egyes holttesteken kötéllel való összekötö- zés nyomait fedezték fel, ezek az emberek vagy rabszolgák, vagy hadifoglyok voltak, ám az sem kizárt, hogy korabeli rituális gyilkosságok áldozataiként végezték. A temetkezésben egyébként szigorú hierarchia uralkodott: középre, a fő helyekre a leggazdagabbak kerültek, temérdek bronz ékszerrel, vázákkal, értéktárgyakkal együtt, sőt kerámiaedényekben ételt és italt is tettek melléjük. Ezek a leletek egyébként a négy éve létrehozott helyi régészeti múzeumba kerültek, egy részük a Kelet-szlovákiai Múzeumban is megtekinthető. Ebből a kis magánmúzeumból egyébként Európa- szerte ismert zarándokhelyet szeretnének kreálni a vállalkozó kedvű szakemberek, akik Kassa testvérvárosában, a németországi Wuppertalban is megértő fülekre és segítő kezekre találtak. Az ottani egyetem egyik professzora nyolc éve minden nyarát Alsómizslyén tölti, ő verbuválta az első német egyetemistákat, és ő népszerűsíti hazájában az ar- cheoturizmus lehetőségét is. Németországban egyébként ötven éve nem tapasztaltak ekkora érdeklődést a őskor iránt, mint napjainkban. A múzeumokban nyüzsögnek a látogatók, a történelmi atlaszokat szétkapkodják, az egyetemekre pedig évről évre több régészhallgató jelentkezik. Hazánkban a helyzet korántsem ilyen örömteli, ám ez a tény a kassai régészek lelkesedését egyáltalán nem csökkenti, nekik elég, ha néhány hazai támogató megérti a dolog fontosságát, illetve ha külföldről csörgedezik a kutatások folytatásához szükséges pénz. Egy 3500 évvel ezelőtt készített csörgőnek gyönyörű hangja tud lenni, még mobiltelefonon keresztül is. A gyermekjátékot egy német archeoturista ásta elő idén augusztusban, a kassai régészek pedig ilyen humoros módon, az ősi játékszer és a GSM összeeresztésével csődítették a helyszínre a sajtót. A lelet Európa legrégebbi játékszere, jelenleg még nem tudni, Alsómizslyén marad-e, vagy felkerül a kassai múzeumba. Az archeoturizmus fellendítésére mindenesetre ideálisnak bizonyult, az idei látogatók többsége jövőre is vissza kíván térni, méghozzá nem egyedül. A sírokban talált koponyákat pedig a kontinens egyik legelismertebb atropológusa kívánja megvizsgálni, úgyhogy Alsómizslyéről mostantól bizonyára gyakrabban fogunk hallani. Annál is inkább, mivel a Collegium Myssle nevű polgári társulás immár kétszáz tagú, a szimpatizánsok pedig Európa sok országába elviszik a régésztábor hírét, hogy a közvélemény ne tekintse a nyaranta földet túró idegsebészeket, hivatalnokokat és matematika- tanárokat flúgos csodabogaraknak. Az Alsómizslyén feltárt leletek a Kelet-szlovákiai Múzeumba kerülnek (Archívum) Először rendezték meg a Gombaszögi Nyári Ifjúsági Tábort, de a szervezők - több szlovákiai magyar ifjúsági szervezet tagjai - már készülnek a következőre Egy héten át zenétől volt hangos a gombaszögi katlan MÉSZÁROS DEZSŐ incs olyan fesztivál vagy tábor, melynek ne lenne kicsi kis múltja, vagy valamilyen előzménye. Ez alól az idei Gombaszögi Nyári Ifjúsági Tábor sem volt kivétel. Visszamehetnénk egészen a legendás őrsújfalusi táborokig vagy szemügyre vehetnénk az elmúlt nyarak táborait, az 1998-as NyIT-et Ghymesen, vagy az 1999-es Köbölkúti ifjúsági Tábort. Az idei tábor azonban - melyet Gombaszögön rendeztek meg - több ifjúsági szervezet közös munkája révén valósult meg július 24. és 30. között. Kedd délután. Már felállítottuk a mozisátrat (mely a későbbiekben büféként is szolgált), valamint felhúztuk a tábor zászlaját a főhadiszállásként szolgáló faház tetejére. Az első táborlakók - főleg középiskolás és főiskolás diákok - is megérkeztek. Az első este mézédesen indult, hiszen a rögtönzött színpadon a Méhek léptek fel. Zümmögött is az egész tábor a nevetéstől és a műsoruk alatt kialakult jó hangulattól, amely csak fokozódott az ismerkedős nosztalgiabuli alatt. Másnap reggel a táborrádió zenéjére ébredt a tábor. A rádió a spontán ötletek forrásaként is szolgált, melyek időnként lázba hozták az egész tábort. Naponta érdekes és tanulságos előadások várták az efféle szórakozásra szomjazó táborlakókat. Kisgyörgy Péter, aki bejárta Földünk valamennyi kontinensét, utazásai meséjével és diaképeivel vonzotta maga köré az embereket. Zombori Ottó csillagász a Hold kémlelésével és leírhatatlan előadásával kápráztatta el a táborlakókat. Pásti György, aki borbírálatra tanított - természetesen nemes borok segédletével -, szintén nagy sikert aratott. Az előadás alatt sok mindent megtudott az, aki nemcsak a nemes italok kóstolásával volt elfoglalva, hanem egy kicsit figyelt is az elismert borszakértőre. Vissy Károly meteorológus pedig meghozta a várva várt jó időt. A meteorológia mellett mesélt felejthetetlen útjáról az Antarktisz- ra, az örök hó és jég birodalmába. (A Gömöri Ifjúsági Társaság archívumából) de a táborlakók is jó hangulatot teremtettek A magyarországi Méhek performanszával „hangolódott fel" a tábor. Az esték pedig a koncertekéi és a fergeteges, hajnalig tartó bulikéi voltak. A tábor rögtönzött színpadán sokféle zene képviseltette magát. Az emberkék elgondolkozhattak azoknak a megzenésített verseknek a mondanivalóján, melyeket a Kor-Zár és a ZBK adott elő nagyon nagy sikerrel. Tombolhattak a kiváló zenét játszó Nonsens koncertjén, és a cipőjüket is elkoptathatták a népzene hallatán a tánctanár oktatásának segédletével. Az ír zene szerelmesei pedig a Greenfields zenéjét hallgathatták, ha nem vettek rész a kifulladásig tartó táncházon, melyet a zenekar táncosa tartott az érdeklődőknek. A koncertek után reggelig tartó örömzenélések mellett és a nosztalgiabulikon mulatott, aki még bírta. Természetesen a tábor nagy része csak hajnalban tért nyugovóra. A sportról sem feledkeztek meg a szervezők. Azoknak, akik annyira belemélyedtek az aktív pihenésbe, hogy még a délelőtti lustálkodás sem szerepelt a programjukban, az asztalitenisz-bajnokság jelentette a kánaánt két napon keresztül. A keményebb sportág szerelmeseinek a birkózás lehetett a kihívás, a szokatlan iszapszőnyegen. Szerepelt még a programban tájfutás Illés Péterrel Gombaszög rengetegében; az egyik résztvevőnek annyira tetszett a táj, na meg a futás, hogy rátriplázott a többiekre és két óra késéssel haladt át a célvonalon. A programok sora e felsorolással még nem ért véget. Hisz nem említettem az egész héten zajló kézműves-foglalkozásokat (nemezelés, gyöngyfűzés, üvegfestészet). Továbbá azt az egynapos kirándulást, melyen a táborlakók megtekintették Krasznahorka büszke várát, valamint Várhosszúréten Ullman István fafaragóműhelyét. A bátrabbak pedig lemerészkedtek a Krasz- nahorkai-barlangba, ahova csak felszereléssel és vezetővel lehet menni, de az út végén ott a világ legnagyobb cseppköve.
