Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)

2001-09-12 / 210. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 12. KOMMENTÁR Oly korban élünk... SZILVÁSSY JÓZSEF Jelen időben suttogom Radnóti halhatatlan sorait, miközben döbben­ten szemlélem az irtóztató amerikai képsorokat. Olyan korban élünk ma is, amikor az embernek méltatlanul nevezett gazemberek, nacio­nalista, vallási fanatizmussal, megannyi más mai mákonnyal elkábí­tott alakok önként és kéjjel ölnek. Zokogó izraeli és palesztin gyerme­kek villannak elém, s velük együtt hátborzongató terrorcselekmények vérbe fagyott véden áldozatai, balkáni taposóaknák által elpusztult vagy megnyomorított szerencsédének, afrikai törzsi háborúkban el­pusztult milliók. Jaj, Istenem, a világ...- sóhajtom falfehéren másik költőóriásunkkal. Tegnap újra megbizonyosodhattunk arról, hogy emberi aljasság, hitvány bosszú és féktelen gyűlölet ellen hipermo­dern technikai eszközök sem nyújtanak védelmet. Sok mindent sej­tett, sok mindenről tudott a legkorszerűbb eszközökkel felszerelt amerikai titkosszolgálat, igyekezett is megtenni a lehető legszigorúbb óvintézkedéseket, mégis bekövetkezett a véres kedd. Sokszor és soká­ig fogják elemezni ennek a gyáva és értelmeden támadásnak a kiváltó okait. Azt például, hogy hiába a lélegzetelállító műszaki vívmányok, csak nem lesz boldogabb és békésebb a világ. Még gazdagabb a gaz­dag, de egyre több a szegény ember, akik közül sokan elképesztő nyo­morukban bedőlnek a legaljasabb hazugságoknak és uszításoknak. Mérföldes léptekkel halad előre a technika, de vívmányait sokan nem az emberiség boldogulására, hanem saját gyilkos terveik megvalósítá­sára használják. És nem ismernek könyörületet. Vérszomjasán, hideg­vérrel gyilkolnak tovább, ölnek meg véden felnőtteket, gyermekeket és csememóket szinte naponta. Ezekben a tragikus órákban az nyújt számomra némi enyhet, hogy az Egyesült Államok vezető politikusai első döbbenetükben sem emle­gettek bosszút. Azt hangsúlyozták, minden korszerű, törvényes esz­közt bevernek, hogy felderítsék és bíróság elé állítsák az elvetemült tetteseket és felbujtóikat. Hiszem, hogy a világ valamennyi kormánya és bűnüldöző szerve segíteni fogja őket. Mert végre álljt kell paran­csolni fanatikus és őrült diktátoroknak, az emberi haladás és az évez­redek óta létrehozott szellemi értékek esküdt ellenségeinek. Végre meg kell fékezni a véres, ostoba feneségeket. Végre el kell érni, hogy a tudomány és a technika csodálatos eredményeit anyagi és szellemi ér­telemben vett építkezésre és ne egymás elpusztítására, gyűlöletkeltés­re használjuk. Végre össze kellene fognia a világ minden jóindulatú emberének, hogy ne a gonoszság uralja el Földünket. JEGYZET tál, nem késel el. Gyors, félhiva­talos-kötelező mosoly a főnök­nek, elő a határidőnaplóval, egy gombnyomás a számítógépen, és előtted az egész világ. Egy perc, szólnál a kollégádhoz, talán se­gítséget kérnél, talán válaszolnál neki, de ezt már sohasem tudja meg senki. Csak a hatalmas csattanás, aztán a még nagyobb robbanás. A füst­felhő mindent belep. Álmaidat, vágyaidat, céljaidat. Nem látod, hogyan zuhannak alá ötveneme- letnyi magasságból holttestek, a lángoló házból menekvést re­mélő élők, hogy jönnek a híradó­sok, a mentők, a rendőrök, a tűzoltók, hogy az első torony után magába roskad a második. Gyorshír 2001. szeptember li­án: Terrortámadás-sorozatot kö­vettek el az Egyesült Államok el­len. Leomlott a New York-i World trade Center, Washingtonban lángol a Pentagon, miután re­pülőgép ütközött az épületekbe. Robbanás történt a Capitolium- ban, a Fehér Házat evakuálják, a tőzsdén leállt a kereskedés. Az ál­dozatok száma több ezer. Ameri­kai ellencsapás várható. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Juhász László (58238339) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Szentgáli Anikó -politika (58238314), SidóH. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly- sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: Ó58/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Áz igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapteijesztés, laprendelés: 59233403 fax: 592333Ó9 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz tlače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, Ausi/ríi,32 ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. »i E-mail: redakcia@ujszo.com Képzeld el GRENDEL ÁGOTA Reggel vekkercsörgésre ébredsz, nyújtózkodsz, kiszállsz az ágy­melegből. Kibotorkálsz a konyhá­ba, közben kidörzsölöd az álmot a szemedből. Kávét, teát főzöl, pirítod a kenyeret, vajat, szalá­mit, sajtot, paprikát, paradicso­mot szeletelsz. Megterítesz. Óva­tosan benyitsz a hálószobába, ahol féljed még a fejére húzza a takarót - csak öt percet - mor­molja félálomban, incselkedve kitakarod, átsietsz a gyerekszo­bába; két szép szőke lurkó utazik az álmok vonatán. Az anyai csók mindent legyőz, még az álom­tündért is. Es kezdődik a reggel. A hol a zoknim? Ki látta a füzete­met? Ne hagyd itthon a tízórai­dat! Négyre menj a gyerekekért, vidd őket anyámhoz. Ugye nem felejtetted el, hogy mozijegyet vettem hatra? Azt ígérted, utána kettesben elmegyünk vacsorázni. Vigyázz magadra! Búcsúpuszi mindenkinek. A közlekedési dugó, a tömeg már nem idegesít, megszokott reggeli móka, legyintesz. Időben indul­New York, kedd reggel... (Juhász László felvétele) TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA A lap értesülése szerint az eperjesi ruhaipari vállalat előre tudott ar­ról, hogy a Devín Bankot kényszer­felügyelet alá helyezik. A bank egy magát megnevezni nem kívánó munkatársa szerint a vállalat au­gusztus 22-én kivette a pénzinté­zetben elhelyezett pénzét, két nap múlva pedig a jegybank kényszer­felügyelet alá helyezte. Ha ezt az óvintézkedést a cég nem teszi meg, többmilliós betétét elvesztet­te volna. Kiderült, hogy nemcsak a bank, hanem a szóban forgó válla­lat is közel áll a Demokratikus Bal­oldal Pártjához, igazgatója ugyan­is Jozef Migaš sógornője; Mária Migašová. Szakértők szerint a bankszámla bármikor megszüntet­hető, vagy a pénz más bankba utalható. Ernest Valko ügyvéd sze­rint vagy véletlen volt az időzítés, vagy kiszivárgott az információ. A bankban nemcsak a vállalat őrizte pénzét, hanem alkalmazottait is erre kényszerítette, mondván: ez így szokás. Ezt az állítást viszont több bankban cáfolták. Terror az Ardoyne utcában - tűrhetetlen, soha semmivel sem menthető a gyermekeket célba vevő agresszivitás Éltanulók a gyűlölet iskolájából Ardoyne protestáns utca Észak-Belfastban, ahol egy katolikus leányiskola is van. A legutóbbi hírek szerint már nem csatatér, helyreállt a feszült nyugalom. GÖRFÖL ZSUZSA Annyi érthetetlen erőszakról érke­zik hír Észak-írországból, hogy az emberek talán el is felejtették, hogy az Ardoyne Road már szere­pelt a hírekben. A katolikus-pro­testáns ellentétek ugyanis nem először vezettek ott olyan barbár cselekedetekhez, mint 4-11 éves katolikus kislányok megfélemlíté­se, kővel dobálása. Az iskola ugyanis már 32 éve áll az „üt­közőzónában”, egy katolikus és egy protestáns negyed határán. A múlt heti erőszakhullám első fel­vonása június közepén robbant ki, katolikusok állítólag megvertek egy protestáns férfit, aki brit zász­lót akart felerősíteni egy lámpa­vasra. Néhány protestánsnak erre az az eredeti ödete támadt, meg­akadályozzák a katolikus kislányo­kat, hogy az ő utcájukon menjenek iskolába. A több évszázada tartó konfliktus által torzult gondolko­dásmódjuk szerint úgy vélték, ne­mes bosszú lesz, ha a gyerekeket nemcsak hosszabb útvonalra kényszerítik, hanem arra is, hogy iskolájukba a hátsó bejáraton át menjenek. A megalázónak szánt válaszcsapás túl jól sikerült, s a belfasti hagyományok szerint összecsapásokba torkollt. A fe­szültségnek a szünidő vetett véget, de a tanévnyitó napján kiderült, hogy a protestánsok bosszúja is „iskolaköteles” - csak vakáción volt, el nem múlt. Még valamikor a hetvenes évek ele­jén, amikor az IRA csúcsra járatta terrorista tevékenységét, Belfast­ban elkezdődött egy folyamat, amely részben magyarázatot ad az Arboyne Roadon történtekre is. A tehetősebb protestánsok kezdtek elköltözni a vallási hovatartozás szerint szigorúan felszabdalt város­ból az új külvárosokba és a fokoza­tosan „alvóvárosokká” változó kö­zeli kisvárosokba. A sokkal szegé­nyebb és népesebb keresztény ír családok ezt nem tehették meg, de vették maguknak a bátorságot, ‘ hogy a negyedeikben kialakuló sú­lyos lakáshiányt a korábbi protes­táns fellegvárakba való beszivár­gással enyhítsék. A protestánsok in­vázióról kezdtek beszélni és meg­kongatták a vészharangot. Addig is­meretien formát öltöttek a konflik­tusok, egyre több helyen, egyre többször alakultak ki a korábbi vá­rosrészek közötti ellenségeskedé­sek mellett és helyett amolyan utca­beliek közti összecsapások. A szél­sőséges protestáns erők felettébb agresszív módon reagáltak, ha egy volt protestáns környék teljesen el­néptelenedett, majd egykettőre ka­tolikus fellegvárrá változott. Észak- Belfastban, ahol az Ardoyne utca is fekszik, különösen erőteljes ez a változási folyamat. A még maradó, a katolikus túlsúly miatt aggódó protestánsokat köny- nyű megkömyékezniük a szélsősé­ges protestáns csoportoknak, példá­ul az Ulsteri Védelmi Szövetségnek (UDA), amely júliusban megvonta támogatását az északír békemegál­lapodástól. Alapos a gyanú, hogy az a bizonyos Vörös Kéz Védelmezői nevű csoport, amely a múlt szerdai Ardoyne utcai bombamerényletet vállalta, valójában maga az UDA hiszen vagy harminc évvel ezelőtt már használta ezt a fedőnevet. Az UDA most azzal érvel, hogy a Sinn Fein, az IRA politikai szárnya az en­gedékeny britektől egyre több en­gedményt követel és kap, miközben az IRA még mindig nem adta le a fegyvereit. Igaz, az UDA sem, de a A megalázónak szánt válaszcsapás túl jól sikerült. békefolyamat első, legreménytelje- sebb szakaszában erre valóban több hajlandóságot mutatott, mint az ír Köztársasági Hadsereg. Az Ardoyne Roadon történtek után azonban az UDA aligha állíthatja, hogy különb az IRA-nál. A kívülálló egyszerűen nem érti, mi­ért mondanak rendre csődött az északír konfliktus rendezésére irá­nyuló erőfeszítések. Nyilván nagy igazság van abban a belfasti mon­dásban, amely még a legkeményebb időszaknak számító hetvenes évek­ben született, s amely szerint az, aki úgy véli, hogy érti, miről van szó Ulsterben, egyszerűen kevés infor­mációval rendelkezik. A zsigeri gyűlölet, az örökölt bizalmadanság, a hétköznapokhoz elválaszthatatia­nul hozzátartozó félelem valóban értheteden és felfoghatadan azok számára, akikhez kegyes volt a sors. A gyerekeket célba vevő agresszivi­tás azonban soha semmivel nem menthető. Belfastban ezúttal jobbára csak rendfenntartók sérültek meg, de a konfliktus középpontjában kislá­nyok álltak. Ezért nem túlzás párhu­zamot vonni a Szent Kereszt Katoli­kus Leányiskola növendékei és a szektariánus, nemzeti vagy faji gyűlölet gyermekáldozatai között például Afrikában, a Közel-Keleten, Indiában - de a Balkánt sem hagy­hatjuk ki. S mindenképpen hangsú­lyozni kell: a gyerek akkor is áldo­zat, ha a konfliktust túléli, ha csak szemlélője a véres eseményeknek, a perverz politikának. Nincs például különbség az Ardoy­ne utcai rettegő kislányok és Elian Gonzáles között, aki a kubai-ameri­kai sokfelvonásos idegjáték véden áldozata. Szemtanúja volt anyja ha­lálának, s mintha csak azért mentet­ték volna ki a háborgó tengerből, hogy beledobják a politika mocská­ba. Maga a nagy Fidel Castro kötöt­te a nyakába az úttörők vörös kendőjét, s most mint a kubai dele­gáció hivatalos tagját akarja őt visszavinni az Egyesült Államokba, New Yorkba, a szeptember végi ENSZ-konferenciára a gyermekek jogairól. Ha valóban megteszi, ha valóban megteheti, ez is bizonyítja majd, hogy túl sok az eminens a gyűlölet iskolájának felső tagoza­tán, miközben van Belfastban egy elemi, amelynek csak a hátsó kapu­ja biztonságos. Az államközi súrlódások ellenére a kis alpesi országba változatlanul szívesen utaznak nyaralni vagy síelni a szomszédok Látványosan lehűlt a német-svájci viszony DOROGMAN LÁSZLÓ A néhány napja létrejött német­svájci megállapodás a zürichi re­pülőtér légiforgalmának korlátozá­sáról, illetve a délnémet községek­nek fizetendő svájci kártérítésről csupán egy szelete a két szomszédos ország nem éppen felhődén viszo­nyának. Utóbbi paradox módon ép­pen a hidegháború lezárultával és a Kohl-Schröder kormányváltással fordult rosszabbra. Tény, hogy a kis alpesi országba változatlanul szívesen utaznak nyaralni vagy síelni németek milli­ói. Svájc fontos kereskedelmi part­nere Németországnak, és ötletgaz­dag cégei éppúgy elismerést válta­nak ki a Rajnától északra, mint művészei és kulturális intézmé­nyei. Utóbbit jelzi, hogy tavaly a zürichi Schauspielhaust választot­ták a kritikusok az év legjobb né­met nyelvű színházává. Ami megváltozott, az a politikai helyzet. Elmúltak azok az idők, amikor a megosztott Németország különös jóindulattal tekinthetett a semleges kis szomszédra mint olyan országra, amellyel szemben (ritka kivételként) nem kellett bűntudatot éreznie. 1998 óta Né­metország északibb (a rajnai Hel­mut Kohl helyett a hannoveri Ger­Különös jóindulattal tekinthetett a semleges kis szomszédra. hard Schröder a kancellár) és kele­tibb (Bonn helyett Berlin a főváros) lett, egyúttal pedig jóval magabiz­tosabban lép fel a nemzetközi po­rondon. Svájc eközben kicsúszott a közel-keleti válsággal, a balkáni konfliktusokkal és az Európai Unió bővítésével foglalkozó német poli­tika látómezejéből. Mint Berlinben megjegyzik, erről főként a svájciak tehetnek. A berni kormány ugyanis makacsul elutasít­ja mind az EU-, mind az ENSZ-csat- lakozást; ezáltal pedig a gazdag Svájc külpolitikai szempontból tör­pe marad. Mint az ország berlini nagykövete keserűen, de találóan megjegyezte: hazájának .jóindulatú mellőzés” jut osztályrészül a német fővárosban. Német vélemény szerint tetézi ezt, hogy a svájciakban Németországgal szemben mindig is meglevő bizal- madansághoz újabban erőteljes ki­sebbségi érzés járul. Egyes berni honatyák nyíltan hangoztatják, hogy a kétoldalú viszony még soha nem volt ennyire rossz, és attól sem riadnak vissza, hogy „egyre inkább imperialista fellépést” vessenek Ber­lin szemére. A zürichi repülőtér kö­rüli vitában a svájci bulvárlapok címlapjáról csak úgy harsogtak a „zsarolás”, „megalázás”, „légihábo­rú” szavak, a tekintélyes Neue Zür­cher Zeitung pedig egyenesen „nagyhatalmi allűrökkel” vádolta Németországot. (Az 1998 óta fújdo- gáló új szeleket jelzi, hogy Kohl kor­mánya fittyet hányt a dél-badeni községek panaszára; régi keletű gondjukat a Schröder-kormány ka­rolta fel, államközi tárgyalásokat kezdeményezve a zajártalom csök­kentéséről.) Német kommentátorok véleménye szerint a kétoldalú vi­szony csakugyan lehűlt (a tíz évvel ezelőttihez képest), ám hőfoka még ma is normálisnak mondható. Ezzel együtt elismerik, hogy a köl­csönös megértés érdekében mind­két félnek nagyobb erőfeszítéseket kellene tennie. Példaként említik a két törvényhozás viszonyát. A Bun­destag képviselői nem kevesebb, mint 160 ország honatyáival tarta­nak fenn intézményesített kapcsola­tokat. A berni parlament nincs rajta a jegyzéken... A szerző a Magyar Távirati Iroda munkatársa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents