Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)
2001-09-11 / 209. szám, kedd
2 Vélemény és háttér T ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 11. KOMMENTÁR wKtlHNH Hol van az a gyár? PÁKOZDI GERTRÚD A Nemzeti Vagyonalap több milliárdot próbál bírósági úton visszaszerezni olyan, még az 1994-1998-as időszakban kötött privatizáflós szerződések megtámadásával, amelyek tisztasága fölöttébb vitatható. Több tucat ilyen eset aktája lapul bírósági fiókokban, de még egyet sem sikerült lezárni. A vagyonalap elnöke nem tehet mást, legfeljebb kesereg a szomorú tényen, és lemond még a reményéről is annak, hogy az alap részére visszaszerezzen néhány milliárdot. A bűncselek- ményszagú magánosítások révén szerzett vagyon egy része felszívódott a nagy gazdasági zűrzavarban, több gyanúsan privatizált gyár ellen csődeljárás folyik. A vagyonalap próbálkozott a peren kívüli megállapodással is, csekély sikerrel: eddig csupán egy esetben bontottak szerződést. A vagyonalap már lemondott további ilyen ügyek bíróság elé utalásáról. Nincs értelme, lassan őrölnek az igazság istennőjének malmai. Valószínű, hogy mire esetleg újabb ügyek kerülnének sorra, a szereplők eltűnnének a gazdasági színtérről. Arra gondolni sem mer az ember, hogy netán kéz kezet mos alapon mondanak le az újabb szerződés-felülvizsgálatokról. Elejét véve annak, hogy egy 2002-es évi valószínű kormányváltás esetén az 1998 őszét követő privatizációs ügyekben kezdődjék szimatolás. Meg hát abban bízhatunk, hogy a mostani privatizálok - okulva az előző garnitúra bűnben fogant magánosítási praktikáiból - nem esnek kísértésbe. Nagy halakról beszélt a minap a belügyminiszter is, megjegyezve, hogy miközben a milliárdokat rablók vígan a szemünkbe röhögnek, nem történik semmi. A nagy halak azok a magánosítók, akik az utóbbi évtizedben nyilvánvalóan törvénytelenül jutottak óriási vagyonokhoz, kedvező hitelekhez és egyéb kedvezményekhez. Az átalakulás vesztesei - a munkanélküliek, a rosszul kereső pedagógusok, nővérek, a kisnyugdíjasok stb. - azt kérdezik: hol van az a gyár, amely nem is oly rég még üzemképes volt. Ilyen viszonyok között már csak abban bízhatnak, hogy előbb-utóbb elfogy a privatizálnivaló, s hogy az új tulajdonosok majd tulajdonosként viselkednek, a furcsa körülmények között szerzett vagyonok tulajdonosait pedig egyértelmű törvények akadályozzák meg az alagútépítés folytatásában. Talán még azt is megérjük, hogy a bűnüldözők nemcsak tyúktolvajokat lepleznek le bravúros nyomozással, hanem a törvények fehérgalléros megszegőit is. JEGYZET Könyökcső és nyelvtő HOLOP ZSOLT Nem azért kellett volna módosítania a parlamentnek a választási törvényt, mert a kormánypártok azt ígérték, „megváltoztatjuk azt a borzalmas jogszabályt, amit Mečiarék fogadtak el”, és legalább néhány ígéretet illenék teljesíteni. Nem is azért, mert a törvényt az EBESZ is bírálta és még bőven lenne idő módosítására: Szlovákiában egy évvel a választások előtt még sose volt meg az aktuális törvény, melynek betűje szerint aztán a következő évben az urnákhoz járultunk. Elsősorban azért lett volna szükség a módosításra, hogy a polgár válassza meg a parlamenti képviselőket, mert most nem tudom ki választja, de biztos, hogy nem mi. Hogy teljesen világos legyen: ha egy parlamentbejutó párt jelöltlistája harmadik helyén mondjuk egy kályhát indít (az egyszerűség kedvéért neve legyen Péter), akkor az a kályha szerez képviselői mandátumot és négy évig gyakorolja. Kap két asszisztenst és már csak azt kell megoldani, hogyan fog szavazni. A pártfegyelem biztosítva van. Mert nem szült még anya olyan képviselőjelöltet, akinek sikerült volna a preferenciaszavazatokkal bekarikáztatnia magát a parlamentbe. Az adott pártra leadott voksok tíz százalékát ugyanis csak olyan személyek szerezték meg, akik egyébként is befutó helyen indultak. Ez tökéletesen megfelel a listát összeállító pártközpontoknak, mert az kerül a parlamentbe, akit oda szánnak. És tökéletesen megfelel azoknak, akik befutó helyre kerülnek, mert még a választót sem kell győzködniük, hanem a listaállításnál legfeljebb néhány tucat „nagyon fontos embert”. Ehhez pedig nem kell más, csak könyök (könyökcső a kályhához, hehe) meg erős nyelvtő. És ha egy hajszállal mégis lemaradunk a képviselői helyről, nem kell mindjárt tüzet okádni, mert a töredékszavazatok elosztása után egy-két pótképviselői hely mindig jut, és persze ezt is teljesen önkényesen „ítélheti oda”, mint egy kitüntetést, a párt. Lehet gyakorolni a szép, szabályos karikákat, van rá egy évünk. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Juhász László (58238339) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Szentgáli Anikó - politika (58238314), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Áz igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@uiszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,055/6709548,6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztést osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz dače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, totók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, AycjiiauFMuaz ellenőrzés eredménye a www.sme.skhonlapon található, ót arculat«« E-maü: redakcia@ujszo.com Egy őrültet hoztunk be. Azt ordibálja az utcán, hogy politikus lesz és nem fog lopni egy fillért sem! (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ SME Az általam elolvasott anyagokban nem találtam semmit, ami alátámasztaná a bűnvádi eljárás megindítását - nyilatkozta Milan Hanzel főügyész-a Roman Kvas- nica-üggyel kapcsolatban. Ismeretes, hogy a Kelet-szlovákiai Vasmű „reprivatizációjában” szereplő jogász telefonjait lehallgatta a titkosszolgálat, ám ezt Roman Kvasnica megtudta. Milan Hanzel megjegyezte: a Legfőbb Ügyészség még nem fejezte be a vizsgálatot. HOSPODÁRSKY DENNÍK A köztársasági elnök válaszolt a napilap kérdéseire. Rudolf Schuster pozitívan nyilatkozott az ország makrogazdasági helyzetének megszilárdulásáról. Szerinte ugyanakkor hiba, hogy Szlovákia nem képes nagyobb figyelmet szentelni az idegenforgalom fejlesztésének, és vannak még hiányosságok a törvénykezés terén. Nyugati szomszédunknál csak a mintegy 50 ezres lengyel kisebbség él többé-kevésbé összefüggő területen Cseh kisebbségvédelmi törvény Csehországban a júniusban elfogadott kisebbségvédelmi törvény hivatalosan augusztus 2-án már életbe lépett. Bár a közlöny csak megkésve, néhány napja jelent meg, a törvény a közlöny megjelenésének napjától lép hatályba. A törvény hivatalos száma 273/2001, tehát az érdeklődők a cseh törvénytárban e szám alatt találják meg. KOKES JÁNOS Jellegzetesnek tartom, hogy az elmúlt több mint két hónap alatt a cseh sajtóban tudtommal egyetlen írás sem jelent meg, amely részletesebben ismertetné, elemezné a kisebbségvédelmi törvényt. Ez is jól jelzi, hogy a cseh társadalomban milyen súlya van a nemzeti kisebbségeknek, illetve az ó sajátos gondjaikat mennyire vállalja fel a többségi lakosság. Ismét megmutatkozott, hogy a cseh lakosságot a kisebbségek helyzete nem érdekli. Kivéve Észak-Morvaország határ menti vidékeit, ahol mintegy 50 ezer lengyel él többé-kevésbé összefüggő területen és sajátos kisebbségi jogok igényével. Ilyen szempontból nézve azt hiszem, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének is el kellene gondolkodnia azon, hogy továbbra is helyes-e az az alapállás, miszerint a szervezet nem „érdekvédő, mert a jogokat senki sem támadja”. Nos nem támadja, de nem is igen veszi figyelembe, holott a nemzeti kisebbségek éppen olyan adófizetői az államnak, mint mások. Meggyőződésem, hogy a magyar szövetségnek ezen a területen aktívabbnak kellene lennie, s általában: a csehországi kisebbségek részéről nagyobb, határo- zottab és összehangoltabb politikai aktivitásra van szükség. Ennek egyik kerete és tere lehet a kormány nemzeti kisebbségi tanácsa, amelynek új szabályrendelete éppen most készül. Bár a törvény szerint a tanács élén a jövőben miniszter fog állni, hatásköre sajnálatosan továbbra is szinte változatlan, szűk és korlátozott. A tanács lényegében csak javasolni tud bizonyos dolgokat, eldönteni nem. Várható, hogy szabályrendelete majd tételesen is felsorolja azokat a kisebbségeket, amelyeket hivatalosan elismernek. Ézt a felsorolást a szakértők és a kisebbségek képviselői már az új törvénytől várták, de ebből végül kimaradt. A javaslat szerint a következő kisebbségekről van szó: bolgár, görög, horvát, lengyel, magyar, német, roma, ruszin, szlovák, ukrán. Ezek a kisebbségek aztán hivatalosan képviselve lesznek a kisebbségi tanácsban, ami lehetőséget nyújt nekik, hogy legalább ezen az úton véleményeiket, nézeteiket eljuttathassák a kormányhoz. Eddig a kisebbségi tanácsban csak hat nemzetiség volt jelen. Érdemes megjegyezni, hogy a magyarok eddig is képviselve voltak, s képviselőik munkáját elismeréssel méltatták. A kormány kisebbségi tanácsa egyfajta mintául fog szolgálni a regionális vagy helyi szintű önkormányzatok és hatóságok mellett felállítandó kisebbségi bizottságok számára. Jelenleg Prágában és Karvinán működik ilyen. A prágai bizottságban a magyar szövetség is képviselteti magát. Helyi szinten a magyaroknak Prágában, Brünnben és Ost- raván vannak jól kiépített kapcsolataik a városi szervekkel, a prágai vezetés viszonylag erőteljes támogatást nyújt a kisebbségeknek. A Moldva-parti kisebbségeket eddig két érdekes, a váPrága viszonylag erőteljes támogatást nyújt a kisebbségeknek. ros pénzéből kiadott könyv is bemutatta, de bizony ezek sem kaptak nagyobb nyilvánosságot a médiákban. Az új törvény kötelezi a kormányt, hogy rendelet útján szabályozza a nemzeti kisebbségek tevékenységére az állami költségvetésből nyújtandó támogatás feltételeit és módozatait. A kisebbségi tanács új statútuma, illetve az előbb említett rendelet, igen fontosak a csehországi nemzeti kisebbségek számára. Az ígéretek szerint mindkét dokumentum még az idei év végéig megszületik. A nemzeti kisebbségek számára rendkívül fontos és érzékeny anyanyelvi oktatás kérdését nem a kisebbségi törvény, hanem az oktatási törvény fogja rendezni. Ezt azonban a parlament még nem fogadta el, s kérdéses, hogy erre a jövő tavasszal záruló választási ciklusban egyáltalán sor kerül-e. Mivel anyanyelvű iskolákra reálisan csak a lengyeleknek van lehetőségük, a figyelem az esetleges kétnyelvű osztályokra, illetve a kisebbségi nyelvoktatásra irányul. Ilyen osztályokat például a németek szeretnének, de gond összehozni a megfelelő számú gyereket. A szlovákoknak több helyen is lehetne saját iskolájuk, de részükről - bár voltak próbálkozások egy prágai gimnázium létrehozására - eddig erre nem volt igény. Érdektelenség miatt szűnt meg a karvinái szlovák iskola is. Prágában viszont már sikeresen működik egy „bolgár” iskola. A csehországi kisebbségek jövője szempontjából igen jelentős jelzés lesz, hogy az idei márciusi népszámláláskor hányán jelentkeztek, vállalták nemzetiségüket. Egyelőre csak részleges adatok vannak, azok is csak néhány kisebbségről, amelyek nem teszik lehetővé semmiféle következtetések levonását, a magyarokról még részleges adatok sincsenek. A tíz évvel ezelőtti népszámláláskor valamivel több mint 20 ezer ember vallotta magát magyarnak Csehországban. A közelmúltban tett szigorítások ellenére a brit menekültjogi rendszer még mindig túlságosan nagyvonalú Menetrend szerint közlekedő menekültek SÓKI TIBOR Főhet a fejük a Nagy-Britanniát Franciaországgal összekötő Csala- gút kezelőinek. Pár nap leforgása alatt kétszáznál is több menekültet tartóztattak fel az építmény őrei. Előbb egy 44 fős csoportot állítottak meg, aztán 80, majd körülbelül 100 menekült következett. Az elmúlt pár nap bizonyította, a Csa- lagút az illegális menekültek első számú célpontja lett. A helyzet komolyságát jelzi, hogy emiatt már feszültség alakult ki a brit és a francia kormány között. London azt szeretné, ha a franciák bezárnák az alagút déli vége közelében működő menekülttábort, onnan indulnak ugyanis útjukra a Csala- gút vándorai. Párizs másban látja a megoldás kulcsát. A franciák szerint Nagy- Britannia még mindig vonzó a csak anyagi hasznot kereső menekültek számára. A megoldás egyszerű, szigorítani kell a törvényeket. Ha Anglia nem lesz olyan vonzó, a menekültek nem akarnak majd mindenáron a szigetországba jutni. Lehet valami Párizs érvelésében, ezt mi, közép-európaiak tudhatjuk a legjobban. Romák ezrei keltek útra Csehországból, Romániából és Szlovákiából, hogy megfejjék a brit menekültrendszert. Utoljára a csehországi romák kerültek a fiRomák ezrei keltek útra, hogy megfejjék a brit menekültrendszert. gyelem középpontjába, akik miatt a brit bevándorlási hivatal emberei már a prágai repülőtéren ellenőrzik a szigetországba utazókat, de ez megint csak emberjogi viták forrása lett. Az etnoturizmus mindenkinek árt. A briteket kihasználják, nekünk nehezebb a dolgunk, ha utazni akarunk, s ha sikerül netán eljutnunk Nagy-Bri- tanniába, esetleg kellemetlen támadások célpontjává válhatunk. Egy hetilapban nemrégiben megjelent cikk szerzője habzó szájjal küldte haza a közép-európaiakat, mondván, hogy már akkor sem szívesen hallgatta a nyavalygásukat, amikor kommunizmus volt, most meg nincs kommunizmus, hát tessék otthon maradni. A szerzőnek különösen a „fehér csehek” nem fértek a begyébe. Köszönhetően az illető zavaros stílusának (és gondolatvilágának) némi extra gondolkodás kellett ahhoz, hogy az ember rájöjjön, a cikk írója a menedékstátust kérő romákra gondolt, akik szerinte ingyenélők, s koldulással, lopással keserítik az angolok életét. Az a tény, hogy a Csehországból érkező „menekültek” mind romák, illetve hogy a cikkben említett „fehér csehek” legfeljebb turistaként, au pairként látogatnak a brit szigetekre, elkerülte a szerző figyelmét. Bármilyen ostoba is az írás, egy lényeges dologra rámutat - bár elég homályosan. Igazuk van a franciáknak. A közelmúltbeli szigorítások ellenére a brit menekültjogi rendszer még mindig túl nagyvonalú. A jogi eljárás lassú (jó néhány csehországi és szlovákiai roma család két-három éve él Angliában, még mindig a tárgyalások végére várva), s míg nem születik döntés a menekültek ügyében, lakást és pénzt is kapnak. Bár nem sokat, a segélyből egyre nehezebb megélni, és mégis... Nem véletlen, hogy a Csala- gútban lassan nemcsak a vonatok közlekednek menetrend szerint, hanem a menekültek is. Ha az unió tagországai - köztük Nagy-Britannia - összehangolnák menekültpolitikájukat, egy csapásra megszüntethetnék a Csala- gút és a prágai repülőtér gondjait. A Szlovákiával szemben bevezetett vízumkényszerről nem is beszélve.
