Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)

2001-09-10 / 208. szám, hétfő

2

Vélemény és háttér

ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 10.

KOMMENTÁR flHHHPt

Többfrontos tény

SZILVÁSSY JÓZSEF

Csak a tudatlan vagy eszelős elemző vitathatja azt a tényt, hogy a Magyar Koalíció Pártjának az ország - és ezáltal a szlovákiai magyar nemzeti közösség - sorsáért érzett felelőssége lendítette ki a vakvágányra taszított közigazgatási reformot. Az udvardi határozat szuper adunak vélt lapot ütött ki a szlovák nacionalisták kezéből, hiszen a dokumentumban még ők sem találtak etnikai elemet. Ultimátumot is csak az emleget, aki a fenti két ok miatt nem tudatosítja, hogy a szeptember végi időpont eredetileg a kormány által meghatározott időrendben szerepel. A friss fejlemények néhány szlovákiai magyar sérel- mi politikust is nyugtalanítanak, hiszen ma már korántsem biztos, hogy az ó forgatókönyvük válik valóra. Mindkét tábornak üzent Bu- gár Béla, amikor egyértelművé tette, hogy a pártvezetés számára a politikai akarat és a törvények tartalma a döntő. Nem pedig az, hogy a jogi normákat melyik napon fogadják el. A nyugati döntéshozók is újra megbizonyosodhattak arról, hogy az MKP nem szűk látókörű, és nem is nacionalista párt. Ez a politikai tőke rövidesen sorsdöntő lehet, hiszen bármilyen kormány is alakul jövőre, nem lesz érdeke kiásni a csatabárdot a választók voksai révén feltehetően megerősített MKP ellen, amely nem bólintott rá a megyehatárokra. És csak erre a választási ciklusra mondott le a beneši dekrétumok érvénytelenítésének szorgalmazásáról, miként a szlovákiai magyar egyetem ügyéről is. Európában nem rossz a széljárás: Strasbourgban kifogásolták a magyarok támogatása nélkül jóváhagyott nyolcmegyés modellt. Több német politikushoz hasonlóan az osztrák államfő szintén figyelmeztette Václav Havelt: Csehország addig aligha nyer bebocsátást az Európai Unióba, amíg nem tépi ki a kollektív bűnösség elvét érvényesítő rendelkezések írmagját is, ami intő jel Szlovákia számára. Erdélyben rövidesen magyar magánegyetem nyílik. Ezek a fejlemények a lehetséges kitörési pontokat jelzik az MKP számára. Ám ezen az ütőn nem melldöngetéssel és nemzetieskedő jelszavak szajkózásával lehet haladni, hanem csakis átgondolt stratégiával. Amihez viszont korszerű szellemi muníció, tudományos háttérmunka szükségeltetik. Bármennyire is erőltetem magam, nem elékszem arra, hogy ez a párt bármikor is felcsillantott volna üyen erényeket.

Elnök polgártárs

TÓTH MIHÁLY

Arról készül a szlovák parlament dönteni, hatályon kívül helyezze-e a Büntető Törvénykönyv azon paragrafusait, amelyek a közjogi méltóságok úgymond becsmérlőinek bírósági elítélését szolgálják. Van törvényhozó, aki szerint legfőbb ideje a pártállamnak e jellegzetes kellékét múzeumba tenni. De olyan is van, aki sajátosságokra hivatkozva csak félmegoldást ajánl. Kilátásainkat sejtesse velünk az alábbi két esemény, amely látszólag egyáltalán nem függ össze: 1. Nyugat-Euró- pa egyik monarchiájának uralkodóját a minap séta közben inzultál- ták; valaki epertortát nyomott a koronás orcába; 2. Szlovákia köztársasági elnöké megsértődött, mert a parlament elé terjesztett országértékelését egy kommentáríró keményen megkritizálta. Két államfő, és - igaz, nehezen összehasonlítható módon - mindkettejüket becsmérelték. De mekkora különbség a reagálásukban! A királynak, azt követően, hogy arcáról lekaparták az édesipari terméket, első dolga volt, hogy aggódva az iránt érdeklődött, a gorillák beavatkozása köziben az elkövetőnek nem esett-e bántódása. Egy bulvárlap munkatársa hallani vélte, hogy a sértett a tettessel megígértette, az udvari konyhába eljuttatja a torta receptjét. Politikai folklór... Elnökünk reagálása pontosan arányban állt nagyvonalúsága mértékével; elnökgyalázá- sért feljelentette az újságírót. Nem Rudolf Schustert és nem is a szlovákiai jogszolgáltatást minősíti ez elsősorban, hanem a sajtót. Pozíciójától ihletve valaki megengedhette magának egy újságíró vélemény- nyüvánítás miatti perbe fogását. Ahelyett, hogy a véleményformálók a tiltakozás egyeden célravezető formáját, az elnök sajtóbeli bojkottját választották volna, úgy tettek, mintha soha semmit nem hallottak volna a jogegyenlőségről. Langyos tiltakozásokat ugyan megfogalmaztak, és a szerkesztőségekben naponta strigulálták, a perbe fogott újságíró hány nap szilendumot kapott. Pedig a főszerkesztők többsége még slapaj se volt akkor, amikor a lapok munkatársait arról fejtágították legfelsőbb szinten, hogy miről mit gondoljanak. A génekig hatolt a szolgalelkűség. E demokráciában nem érzik a politikusok, hogy számukra kitüntetés, ha nevük megemlíttetik a sajtóban. Elnök polgártárs. A büntetőjogban az államfőt is csak ezzel a teljes egyenlőségre utaló titulussal szabadna illetni. Enélkül se Schuster, se mások nem tudják feledtetni, hogy 1968 és 1989 között csődöt mondtak.

Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Juhász László (58238339)

Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342)

Rovatvezetők: Szentgáli Anikó-politika (58238314), SidóH. Zoltán-gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Utbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - légió (58238310), J. Mészáros Károly - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István.

Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857,

Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543.

Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés:

59233403 fax: 59233339

Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200,59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: rekJama@ujszo.com

, inzercia@vyvsme.sk

; Kassa: B. Némcovej 32,055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava.

Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT.

Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben.

Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz dače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2

Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok tetjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem óraink meg és nem küldünk vissza. jrÁ A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja,

»»öiiErau32ellenőrzés eredménye a www.sme.skhonlapon található. oi ortuiotom E-mail: redakcia@ujszo.com

Aki nem lép egyszerre... (a NATO-ba). Cseh-szlovák közös hadgyakorlat kezdődött Lešťen. (ČTK-felvétel)

TALLÓZÓ

DIE PRESSE

A bécsi lap Magyarország: a trend a kétpártrendszer irányába hat címmel közölt cikket a magyar belpolitikáról. Megállapítja, hogy a párt- rendszer, amelyet jelenleg még hat párt képvisel a parlamentben, zsugorodóban van. A kis pártoknak a felmérések alig adnak esélyt a partementbe jutásra, kivétel a MIÉP, amely továbbra is felfelé ívelő ágban van. A párt a mérleg nyelvévé válhat, de ez elkerülhetetlenül következményekkel járna Magyarország uniós csatlakozására nézve. A Fidesz azon van, hogy begyűjtse az FKGP politikai maradványait, és hogy a jobboldal nagy gyűjtőmozgalmává váljon. „Bírálói azt vetik a Fidesz szemére, hogy egyre inkább nacionalista színezetű retorikát használ, és polarizálja a társadalmad’. „A politológusok a magyarországi pártpolitikai fejleményekben vüágos trendet látnak: ez kétpártrendszer felé vezet, amelyben a középtől jobbra és balra egy-egy nagy néppárt van. A kettő koalícióját az áthidalhatatlan személyi és ideológiai ellentétek miatt kizárják.”

Akár el is bocsáthatják a szlovákiai magyarok megfigyelésére szakosodott titkosszolgálati ügynököket

Megfigyelők és megfigyeltek

Igazából ma sem lehet tudni - miért is lenne titkosszolgálat, ha csak úgy mezei állampolgárok kideríthetnék? hogy a Szlovák Információs Szolgálat (SIS) milyen módon kapja feladatait.

DUSZA ISTVÁN

A SIS felügyeletére az érvényes alkotmányos jogrend szerint illetékes parlament - akár testületileg, akár képviselői által - jogosult-e feladatokat adni a titkok kiderítésére, valamint a napnál világosabb dolgok titkosítására szakosodott szervezetnek? Ha igen, akkor képviselői által vagy testületéi révén? Egyáltalán milyen jogai vannak a mezei állampolgárnak, aki amikor négyévente választ, aligha gondol arra, mennyit ruház át a saját megfigyelésére „hasznosítható” jogokból és kötelességekből az állam parlamentárisán ellenőrizhető erőszakszervezeteire. A sima agyú rendőröket, akik holtra vernek állampolgárokat vagy futni hagynak rendőr és nem rendőr sima agyúakat, választott képviselőink a belügyminiszteren keresztül megregu- lázhatják. Más a helyzet a független bíróságokkal, ahol a bírák embertől és alkotmánytól kapott jogköreikkel úgy élnek vissza, mintha Istentől származtatnák hatalmukat. Visszahívásukra igencsak nehézkes partementális folyamatokat kell elindítani, vagy köztörvényes bűnöket kell rájuk bizonyítani. Még ennél is különb a hatalmi jogkör érvényesítése a titkos- szolgálatnál. Amikor vezetőik a plénum előtt számot adnak beosztottaik tetteiről, hermetikusan lezárják a partementet.

Ezért sem értem, hogy Anča M.

pártelnökké és parlamenti képviselővé lett mezei állampolgár néhány hete milyen jogcímen adott feladatot a SIS-nek egyes magyarok megfigyelésére. Pártelnökként aligha járhatott el. Parlamenti képviselőként, ha lenne ilyen jogköre, ránézve is kötelező lenne a titoktartás. Mezei állampolgárként meg legfeljebb arra van joga, hogy ő maga is megfigyelt legyen. Ebben a kegyben minden jel szerint részesül is, amit idegen hatalom szolgálatában álló újdonsült férjének köszönhet. Az meg egyenesen nevetséges, hogy tájékoztatást kért a szlovákiai magyarok legális és illegális szervezkedéseiről. Az illegálisokról legfeljebb találgathat az újságíró és Anča M., hacsak

Meg kell figyeltem! - szól a jámbor „hejszlovákok” óhaja.

ő maga nem tagja valamelyiknek, a legálisokról meg bárki tudomást szerezhet, ha van telefonja, internetkapcsolata és jövedelme a telefonszámla kiegyenlítésére. Nagyon érdekes dolgokat találhat az ember a belügyminisztérium honlapjának pártokat, állampolgári társulásokat, nonprofit szervezeteket és alapítványokat felvonultató listáján. Az állampolgári társulások eléggé terjedelmes és nehézkesen kezelhető listájában is kiismerheti magát az ember, ha van türelme egyszer végigfuttatnia a tízezres listát, s közben feljegyzi a nemzeti közösségek bejegyzett társulásainak segédsorszámait. Ha már másodszor keresi meg azokat, elegendő a sorszámokat kihalászni a pergő számsorból. A dolog igazából nem bizalomgerjesztő, mert lehetetlen egyenként végigolvasni a polgári társulások nevét, más elektronikus keresési módot egyelőre nem fedeztem fel a belügyminisztérium honlapján. Éppen ezért felelősséget nem vállalva az adatok pontosságáért: 2001. szeptember 4-én éjfélkor a lista frissítésének utolsó dátumaként 2001. augusztus 31-ét jelölték meg. A politikai pártok listáját ennél régebben, 2001. július 27-én frissítették. Ennek megfelelően a tévedés lehetőségét fenntartva - sok egyéb adat mellett - az alábbi tényeket találtam:

A belügyminisztérium bejegyzési listáján eddig nem találtam meg sem a Csemadokot, sem a Magyarok Világszövetségének Szlováldai Szervezetét. Talán ma, holnap vagy holnapután meglelem. Márpedig Anča M. mezei állampolgár ez utóbbira igencsak kíváncsi. Persze kérdés, mind ez ideig miért nem izgatta ennek a szatelitegyletnek a tevékenysége, amelyben sokáig igencsak ismert, egykori és mai parlamenti képviselők tevékenykedtek? Igencsak aktívak voltak egészen addig, amíg volt mit osztogatniuk balatoni üdülésekként, aktatáskában áthozható tiszteletdíjakként, visz- sza nem térítendő támogatásokként és hitelekként, a státustörvényben megadott töredékjogoknál ezerszeresen nagyobb előjogokkal élve Magyarországon. Ezt a szatelitegyletet azóta sem jegyezték be, s ha igen, akkor igencsak körmönfont módon álcázták. Valójában nem is kellett bejegyeztetni, mert a Csemadok, a Pódium Színházi Társaság és ehhez hasonló polgári társulások kollektív tagjai a Magyarok Világszövetségének, így ez a szatelitegylet amolyan koordinációs „micsodája volt a micsodáknak a micsodában”.

Most azonban, miután nemcsak előjogokat és pénzeket osztogat az „egyenlóek között egyenlőbb” szlovákiai magyaroknak, hanem immár a magyar állam kijelölt templomegereként jogokat követelő memorandumot is közread - természetesen az osztogatok kiválása után - igencsak szemet szúrt a szlovák nacionalistáknak. Meg kell figyeltem! - szól a jámbor „hejszlovákok” óhaja. Nem először. A baj csak az, hogy azok, akik ezeket a jogköveteléseket - beneši dekrétumok eltörlése, magyar egyetem alapítása stb. - politikai taktikájuk részeként a kormányba lépéskor feladták, a készülődő jogsértést látva hallgatnak. A kevésbé tájékozott szlovákiai magyar mint mezei állampolgár még azt hiszi, hogy ez a Magyarok Világszövetségének Szlovákiai ... tanácsa, csoportja, szervezete, klubja vagy micsodája, valami egetrengetően államellene- set akar. Pedig amit abban a memorandumban leírtak, azt 1998 őszéig a Magyar Koalíció Pártjának programja is tartalmazta, s tartalmazza mind a mai napig. Sokan ezért szavaztunk rá. Minek ezt tagadni. Ezért is vettük tudomásul, hogy az „eurotaktika” nevében a kormányprogramból ideiglenesen kimaradtak ezek a dolgok. Tiszta sor. Csakhogy ezúttal egy várható jogsértésre készülnek. Valószínűleg értelmiségi vitaklubokat, kaszinói asztaltársaságokat, polgári nóegyletek hímzóestjeit, kocsmai haveri köröket figyeltetnek meg az Anča M.-hez hasonló nemzetvédó szlovákok. Nem kellene végre megszólalniuk azoknak, akik - ha nem értenek is egyet a memorandum szerzőinek politikai nézeteivel - azért még nem adták fel az emberi és állampolgári jogok védelmezését?

VISSZHANG: Ad: INTERJÚ JARÁBIK GABRIELLÁVAL; ÚJ SZÓ, SZEPTEMBER 8.

Nem kérünk a demagógiából!

A szombati Új Szóban Jarábik Gabriellával, a Kulturális Minisztérium Kisebbségi Főosztályának vezetőjével jelent meg beszélgetés. A téma hosszabb elmélkedést és válaszadást kívánna, most azonban csak néhány rövid észrevételre szorítkozom. 1999 elején, amikor a nemzetiségi kultúrák finanszírozásának pályáztatási módja bevezetésre került - mint a Csemadok OT akkori elnöke és a „pénzosztó bizottság” vezetője - kifejtettem fenntartásaimat, hogy ez csak ideiglenes pótmegoldás, és nem garantálja a szlovákiai magyar (és a többi nemzetiségi) kultúra hosszabb távú fennmaradását és fejlődését. Az állam finanszírozási kötelezettségét és ennek módozatait törvényekben kell rögzíteni, amelyek ugyan nem mindenhatóak, de egy jogállamban kikerülhetetlenek. A minisztérium törvényalkotási tervébe ezen dokumentumok kidolgozása bekerült, azonban egyetlenegynek az előkészítésére sem került sor olyan szinten, hogy az a kormány, majd a partement elé kerülhessen. Ha ezek megszülettek volna, ma nem kellene részletkérdésekről cikkezni, magya- rázgatni a minisztérium elégtelen bizonyítványát, és nem kellene pénz- és kulturális minisztériumi hivatalnokokkal vitatkozni a könyöradományok sorsáról. Nagyon sajnálom, ha a szlovákiai magyar kultúrát felügyelő főhivatalnokunk előtt a sok-sok előterjesztett dokumentum és költségvetés ellenére még ma sem világos, milyen összegre van szükség építkezésünk befejezéséhez. Ez nem az én és a Thália Színház munkáját, hanem Jarábik Gabriella tevékenységét minősíti. Ha én időről-időre számokkal és tényekkel alátámasztva felhívom a figyelmet a szlovákiai magyar kultúra - ezen belül színházaink - nyomorúságára és lehetséges bukására, akkor saját emberünktől nem ennek cáfolatát kívánom hallani, hanem a megoldási lehetőségekről szeretnék eszmét cserélni. A Thália „ideiglenesen” harminckét éve albérletben dolgozik a kassai Magyar Ipariskola volt tornatermében. Úgy gondolom, hogy megérdemli ez a színház és rajta keresztül a kelet- és közép-szlovákiai magyarság, hogy egyetlen magyar intézménye végre emberi körülmények között, saját épületben tevékenykedjen. Azt a demagóg szöveget pedig, amely arra hivatkozva kérdőjelezi meg a támogatást, hogy „amikor árvíz van, a kórházakban nincs fűtés, az iskolák tetejét leviszi a szél...” kereken visszautasítom! Az elmúlt harminckét évben minden nyugat-szlovákiai orientáltságú kormány pontosan erre hivatkozott, ha rólunk volt szó. Ha az Új Szótól lehetőséget kapok, nagyon szívesen adok részletes tájékoztatást a Thália Színházzal összefüggő minden egyéb kérdésről is.

Kolár Péter,

a Thália Színház igazgatója