Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)

2001-08-07 / 181. szám, kedd

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS KOMMENTÁR A jó hírnév értéke PÁKOZDI GERTRUD Állítólag van némi foganatja a korrupció elleni küzdelemnek. A Köz- beszerzési Hivatal pl. az eredményhirdetés előtti utolsó pillanatban állította le az államkincstári célokat szolgáló számítógép-hálózatra ki­írt pályázatot. Mert az egyik jelentkező meg akarta vesztegetni a pá­lyázati bizottság elnökét. Pechje volt a pályázónak: tisztességes mi­nisztériumi hivatalnokkal találta szemben magát. Akárcsak az ameri­kai kézben levő kassai vasműnek azok az alkalmazottai és szállítói, akiket a társaság Etikus magatartási kódexének megsértésével, kevés­bé finoman: korrupcióval vádolnak. Lehetséges, hogy a minisztériu­mi hivatalnok esetében a kormány korrupcióellenes harca is szerepet játszott abban, hogy fény derült a megvesztegetési kisérletre. De való­színűbb, hogy az ajánlatot tevő szempontjából rossz volt a címzett. A kassai vasmű pedig komoly magántársaság. Számára mindennél fon­tosabb a tisztességes üzletfél hírének megőrzése, és ezt a maga eddig már bevált eszközeivel próbálja elérni. Olyanokkal, melyek nálunk még fölöttébb szokadanok. Ha vállalati alkalmazottat csípnek rajta korrupt magatartáson, búcsút mondhat állásának. És szerződésbon­tással kell számolnia annak a szállítónak is, amelyikről bebizonyoso­dik, hogy megsértette a tisztességes kereskedelem szabályait. Már- már mesébe illőnek tűnnek a fenti hírek akkor, amikor naponta az ilyenekkel szöges ellentétben álló esetek tucatjairól értesülünk. „Fönt­ről” és „lentről” egyaránt. Tud róla falu, város, járási és kerületi hiva­tal, tud róla bíróság, minisztérium - a suttogáson kívül mégis alig tör­ténik valami. Nem csoda, hogy üyen viszonyok között a közvélemény már ott is csúszópénzre váró politikust, hivatalnokot, pedagógust, bí­rót stb. sejt, ahol ilyen praktikákat elutasító hivatalnokok töltenek be döntéshozói tisztségeket, ahol hálapénzt nem ismerő orvosok várják a betegeket stb. De amíg a hivatalokban, a bíróságokon olyan ütemű lesz az ügyintézés, amüyen, amíg az egyetemekre kerülés rendszere lehetőséget ad leendő hallgatók csúszópénz általi bejuttatására, ad­dig nehezen hisszük el, hogy e téren változik valami, és „fent” és „lenn” egyaránt továbbra is inkább fehér hollónak számít az olyan hi­vatalnok, aki kikéri magának, hogy tisztességtelen ajánlattal zaklat­ják. A legnagyobb vesztegetések a gazdaságban történnek. Újgazda- géknál még olcsó portéka a jó hírnév; sok privatizátor még ma sem hiszi el, hogy meggazdagodása tartós, jó hímeve pedig érték lesz. JEGYZET Vitéz János háborúja MOLNÁR IVÁN Napsütéses vasárnap délután a ligetben. A nyár forrósága eny­hült ugyan, ám továbbra is elvi­selhetetlen, a vidéki nagyváros apraja-nagyja így a közeli folyó­parton és a liget fáinak árnyéká­ban keres menedéket. Nem mesz- sze egy vándorcirkusz állította fel sátrát, előtte egy bohóc, piros krumpliorral és szülés maskará­ban próbálja felhívni a közeli ját­szótér gyerekeinek és a mellette lévő kocsmában söröző szülők fi­gyelmét. A sátor mögött lövöl­dék, körhinták és a legmoder­nebb, űrszerkezeteknek is beillő, gyerekcsalogató masinák. A liget egy eldugott zugában vándor bábjátékos állította fel sátrát. „Vi­lágraszóló” produkciója rögtön kezdődik, a színpad előtti térsé­get népes gyereksereg veszi kö­rül, és még mielőtt az előadás megkezdődne, már a szülők is ott tolongnak a gyerekek háta mögött. A kicsi színpad függönye elhúzódik, az előadás megkez­dődik. Vitéz János jelenik meg, majd sorra a többi bábu. Pülana­tokon belül megszerzik a gyere­kek elismerését, akik hol sikítva, hol nevetve adnak hangot csodá­latuknak. Lassan-lassan a közeli játszótérről is eltűnnek a gyere­kek, és a kocsmában is már csak azok ülnek, akik nem gyerekkel jöttek. Vitéz János sorra győzi le az ördögöket, a szellemeket és mindenkit, aki az úljába áll. Az előadás azonban a felénél sem tart, amikor egyre több gyerek idegesen kezd mocorogni, hátra­pillantanak a szüleikre, akik ag­gódva nézik órájukat. Aztán, tel­jesen érthetetlenül, egyre több gyerek áll fel a legnagyobb szín­padi csihi-puhi idején, hogy szó nélkül siessen el szüleivel. Nem panaszkodnak, nem sírnak, hogy hagyják őket végignézni az elő­adást, sót a szülők talán még ma­radnának is. Mikor már lassan csak a nézők fele maradt, egy kis­lány, akit a szülei már kétszer visszaparancsoltak, szemében könnyekkel áll fel a padra és szi­pogva kiabálja: Anyuka, menjünk haza, én is meg akarom nézni a Pokémonokat! És a Pokémonok győztek. Vitéz János legyőzte az ördögöket és a szellemeket, nem számolt azonban azzal, hogy hőstette egybeesik a gyerekek ál­tal a japán filmgyártás csodájá­nak kildáltott rajzfilm vetítésével. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7704200, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz tlače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrziínk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, Audit^eíu32 ellenőrzés eredménye a www.sme.skhonlapon található. m circulations E-mail: redakcia@ujszo.com ( http://go.to.funpic ) En és a kisöcsém TALLÓZÓ SME A lap Grigorij Mesežnikov polit lógus véleményét közli, mely sz rint az MKP távozása esetén ne zárható ki az előrehozott választ sok lehetősége. A szakértő szeri a jelenlegi válság okozói Migaš< és Hamžíkék, akik a pénteld ti gyalásokon egyáltalán nem, val mint a KDH, amely részben ne támogatja az MKP által megfog: mázott hárompontos feltételt, f bás azonban az MKP is, aki hagy magát sarokba szorítani. Mesežr kov szerint az SDĽ és az SOP ké viselőinek kijelentései, melyek kisebbségi kormány támogatói ságának biztosítására irányú tárgyalásokról szólnak, azt mute ják, hogy nem számolnak az MK val, mint kormánypárttal, s csendestársként sem tudják elké zelni, ami nagy felelőtlenség baloldali politikusok részére Emellett a HZDS mindent megte; majd az előre hozott választást érdekében. Az egykori jugoszláv tagköztársaság sokáig a béke oázisa volt, s már-már úgy tűnt, nem válik hadszíntérré Macedóniai araszolások A történelem nem mindenki számára útmutató, konsta­tálhatnánk fanyar feddéssel, a macedónok esetében sem­miképpen sem az. A hóna­pok óta tartó háborúskodás után viszont most eljuthat­nak oda, ami már a kezdet kezdetén is kézenfekvő volt - a kölcsönösen elfogadható megállapodásig. SINKOVITS PÉTER Az egykori jugoszláv tagköztársas­ág sokáig a béke oázisa volt, s már- már úgy tűnt, Horvátországgal és Boszniával ellentétben nem válik hadszíntérré. A régi Jugoszlávia le­gelmaradottabb területe korábban sem hallatott sokat magáról, a la­kosság elsősorban dohánytermesz­tésből, halászatból és a turizmusból tengette életét, a belgrádi nagypoli­tikába nemigen szólt bele. A titói korszak a macedónok többségének a konszolidált nyugalmat jelentet­te, a korábbi bolgár, görög és albán területszerző igények semlegesíté­sét. Az országból - annak szétesése után - Macedónia csendben vonult ki, majd két évvel ezelőtt is szó nél­kül befogadta a szerbek által Koszo­vóból elűzött albán menekültára­datot. Lappangó belső problémái azonban ez év elején robba­násszerűen törtek a felszínre a helyi albánság törekvései révén, ame­lyeknek a felfegyverzett koszovói gerillák adtak nyomatékot. Mace­dónia lakosságának összetételét vizsgálva ez egyáltalán nem vélet­len: az immár függeden állam mintegy 60 százaléka macedón, bő 30 százaléka albán, a maradék szűk 10 százalékot a bolgárok, a törökök és a görögök teszik ki. Az albánok amolyan társnemzeti koncepciót próbálnának megvalósítani (erről a belgrádi lapok alig tesznek emlí­tést, inkább a hadszíntéri tudósítá­sokra szorítkoznak), a szláv nemze­tállam eszméjét védő szkopjei veze­tés azonban eddeig a fegyveres megtorlás eszközét választotta, nem okulva a végzetesen elhibázott müosevicsi politika vereségeiből. Mára a helyzet lényegesen megvál­tozott, elosztóban a szláv kizáróla­gosság és csökönyösség. Ennek vol­taképpen két fontos oka van. Az egyik: létszámbeli fölénye ellenére a macedón hadsereg képtelen ko­molyabb eredményt elérni albán el­lenállókkal szemben, így egyfajta patthelyzet alakult ki. A másik: a balkáni sajátos gondolkodásmódot kiismerő Nyugat ezúttal idejekorán kapcsolódott be a válság rendezé­sébe, megfékezve a tűzfészek kiter­jedését. A nemzetközi közösség akt­ív szerepvállalása döntő lehet az el­következő napokban is; Ohridban, a két macedóniai szláv és a két ma­cedóniai albán politikai párt tárgy­alásaiba közvetítőként bekapcsoló­dott az USA képviseletében James Pardew, az EU részéről pedig Fran­cois Léotard, hasonlóképpen Ro­bertson és Solana is gyakorta láto­gatott a térségbe. Az egyengetés azonban ezúttal sem látszik könnyű feladatnak, mert maga a macedón vezetés is két szárnyra szakadt. A mérsékelt Borisz Trajkovszki elnök a tolerancia híve, míg a héják ve­zetőjeként Ljubcso Georgievszki kormányfő továbbra is elsősorban a fegyverek erejében bízik, a kilátás­ba helyezett nyelvtörvényben pedig az ország szétszakadásának kezde­tét látja. Az alkotmánymódosítási vitában aztán mégis tett némi en­gedményt, úgyszintén az albánok is elálltak kezdeti maximalista köve­teléseiktől. Mindenképpen komoly eredménynek könyvelhető el, ami­ben eddig megállapodtak: az albán nyelv hivatalos a szkopjei parla­mentben, valamint azokon a terüle­teken, ahol az albán ajkú lakosság részaránya eléri a 20 százalékot. / arányosságra kell törekedni rendőrség összetételében is (ki éven belül ezer albán nemzetiség rendőrt képeznek ki), de a közpon ellenőrzés megmarad. Az alko mánymódosítás és más belső refo mok azért sem halaszthatók t< vább, mert Macedóniának minteg százezer saját menekültjéről is goi doskodnia kell (fele macedón, fel albán), akik a közvetlen tűzharcé miatt kénytelenek voltak elhagyt otthonukat. így került például Sz: rajevó sorsára Tetovo. Politikai helyzetismerók a jövő al; kulását elsősorban az Egyesült Áll: mok helyezkedésétől teszik függi vé, amely e pillanatban még nei egészen egyértelmű. George Bus elnök minapi üzenetében ugya hangsúlyosan elítélte az albán fegi veresek erőszakcselekményeit, t gyanakkor Condoleezza Rice amer kai nemzetbiztonsági tanácsadó ul rajnai látogatásán rávette tárgyalt partnerét arra, hogy állítsa le fegt verszállításait a macedón kormán számára. Mindazonáltal az USA e nöke is kifejezte azon meggyőződi sét, hogy a jelenlegi válságra polit kai megoldást kell találni. Hossza kitérők után ezt Szkopjéban is egyr inkább felfogják. 1945 augusztus hatodikán ledobták az atombombát Hirosimára, három nap múlva Nagaszaki következett Ötvenhat éve nyílt meg a pokol kapuj a STOPI-HÁTTÉR Ötvenhat éve nyűt meg a pokol ka­puja Hirosima felett. 1945. augusz­tus 6-án hajnali 2 óra 45 perckor egy amerikai B-29-es bombázó re­pülőgép emelkedett a levegőbe a Ti- nian-szigeten fekvő amerikai tá­maszpontról, majd Japán felé vette útját. Az Enola Gay bombázó speci­álisan átalakított gyomra olyan gyü- kos szerkezetet rejtett, amely egyet­len pillanat alatt gyökeresen változ­tatta meg a világot. „Vakító fény töl- ' tötte be a pilótafülkét” - írta Paul Tibbets ezredes, az első atombom­bát ledobó B-29-es pilótája. „Vissza­fordultunk, hogy megszemléljük Hirosimát. A várost egy ronda felhő takarta el, kavarogva, gomba alak­ját öltve. Egy pillanatig senki sem jutott szóhoz. „Odanézz!” - kiáltott fel a másodpilóta, Robert Lewis, Tibbets vállát ütögetve. Lewis azt mondta, érzi a maghasadás ízét: olyan volt, mint az ólomé. Majd el­fordult, és jegyzeteim kezdett nap­lójába: „Uramisten! Mit tettünk?” (Newsweek 1995. július 25-i száma, „Hiroshima: August 6, 1945”) A ci­nizmus különös példája, hogy a 80 ezer ember életét kioltó bombát hordozó gépet Tibbets ezredes saját anyjáról nevezte el. A Nagaszakira és Hirosimára ledobott atombom­bák két különböző típust képvisel­tek. A Little Boy működése dúsított uránon alapult. Elve az ágyúmód­szer volt, amelynek lényege, hogy a robbanást, vagyis a láncreakciót úgy indítják be, hogy a kisebb urán­töltetet belelövik egy nagyobbá. Ez­zel szemben a Fát Mannek plutóni­umtöltete volt, és a köré elhelyezett robbanóanyagok egyidejű felrob­bantásával 22 Idlotonna TNT-vel megegyező erejű pusztítást végzett. A Little Boy, azaz kisfiú fedőnevű, 4000 küogrammos atombomba robbanása 15 kilotonna dinamit erejével ért fel. A felszállás után há­rom és fél órával a kisfiú elhagyta a B-29-es bombarekeszét, és helyi idő szerint 8 óra 15 perckor, hatszáz méterrel a földfelszín felett addig soha nem tapasztalt detonációval a föld színével tette egyenlővé a város majdnem küencven százalékát. A detonáció során képződő hatalmas hő és a légnyomás közvetlen káro­kat okozott, míg a jelentős radioakt­ív sugárzás késleltetve fejtette ki sá­táni hatását. Azok az emberek, akik látták az eseményt, így írták le a lát­ványt: „Egy második Nap jelent meg az égbolton.” A hőhullám, amint el­érte a várost, felégetett mindent maga előtt, beleértve az embereket is. A bomba által keltett légnyomás­hullám szinte az összes épületet le­rombolta 2,5 kilométer sugarú kör­ben, majd a megforduló széllökés visszafelé újra pusztított. A város­ban ez a vihar okozta a legnagyobb kárt. A sugárzás hatása csak később érződött. Azok, akik a legnagyobb dózist kapták, néhány hét, hónap múlva haltak meg. A többieknél később jelentkeztek a sugárfertőzés hatására kialakuló betegségek. So­kan genetikailag károsodtak, és később rengeteg gyermek született rendellenességgel, mások teljesen meddővé váltak. A becslések szerint az év végére mintegy 140 000 em­ber halt meg a hirosimai robbanás következményeként. Az első hábo­rús atombomba számlájára végső soron körülbelül 200 000 ember ha­Az első atombomba számlájára kb. 200 000 ember halála írható. lála űható. Három nappal később hasonló tűzgolyó jelent meg Japán fölött. Az atombomba második ál­dozatává Nagaszaki városa vált, és bár a Fat Man, azaz a kövér ember töltet sokkal nagyobb erejű volt, mint a kisfiú, Nagaszaki földrajzi adottságainak köszönhetően a bomba kisebb pusztítást okozott, mint elődje. Nagaszaki egyébként csak másodlagos célpont volt, ere­detileg Kiusu szigetét vette célba a Bockscar nevű B-29-es, de a sziget felett uralkodó rossz időjárás miatt az akkoriban vadászrepülőgépeket gyártó Mitsubishi gyárnak otthon adó Nagaszaki felé fordult. A tám adás hatalmas pszichológiai csapás mért a már amúgy is legyengült Ja pánra. Hirohitó császár augusztu 14-én elfogadta az amerikaiak álta kialakított megadási feltételeket, é szeptember másodikén a ÜSS Mis souri hadihajón aláírta a feltétel nél küli fegyverletételről szóló nyüatko zatot. Áz amerikai katonai vezeté akkori véleménye szerint csak eg; ilyen erődemonstráció révén lehe tett elérni Japán feltétel nélküli ka pitulációját. A vüág történetébei bevetett két atombomba a katona történelem egyik legvitatottabb sze replője. Az amerikai vélemény sze rint ugyanis a bombák bevetése a le hetséges másik megoldással, a part raszállással szemben több százeze: japán és amerikai katona, valamin civil életét kímélte meg. Úgy szá mohák, hogy egy partraszállá: rendkívüli emberveszteséggel jár volna mindkét oldalon. A magyaré zatot a mai napig nem sikerült telje sen elfogadtatni a világgal. Az sen tisztázott, hogy a feltétel nélküli ka pituláció lehetetlen lett volna, főlej ha a Szovjetunió hamarabb hadb: lépett volna Japán ellen (a szovjetéi két nappal a hirosimai bombázá: után üzentek hadat Japánnak). Sol kérdés maradt megválaszolatlanul de azok, akik megválaszolhatnál őket, már rég nincsenek közöttünk t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents