Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)

2001-08-03 / 178. szám, péntek

Életmód ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS 3. Régi ruhadarab sok-sok új részlettel gazdagodott: a legforradalamibb újítást nyaraláskor értékeljük igazán, amikor egy nadrágot csomagolunk be, de kettőt pakolunk ki! megoldása: a térdmagasságig fel­érő szexis hasíték. így a hivalkodó­an felhasított szűk szoknya erős konkurrenciát kapott. A felhasított nadrág óriási előnye, hogy a nem teljesen ideális lábúak is bátran hordhatják, mert eltünteti a girbe- görbe, vagy túl vékony lábakat - ilyenkor mindenki csakis a hasíték látványára figyel. Aki úgy gondol­ja, a hatást még fokozhatja: strasszkirakásokkal, hímzéssel. Nagyon érdekes eredményt érhe­tünk el, ha a nadrágot többféle anyagból állítjuk össze, a térd alat­ti bővülő rész készülhet teljesen el­térő színű anyagból is. Az anyagok közül az idei nyár szí­ne az egyszerre csábos és elegáns fehér, viszont a bordűrös minták, a merész virágminták, a piros-fehér társítás is nagyon divatos. A nad­rágok másik érdekessége, hogy el- túlzottan hosszú a száruk, még magas sarkú cipővel viselve is szin­te kötelezően söprik a földet. A nyár másik újdonsága a kétféle célt szolgáló nadrág, melynek lé­nyege, hogy egyetlen nadrágot az időjárás szerint apró mozdulattal átalakíthatunk kaprinadrággá. Ez a nadrág a térd magasságában gombolással, esetleg cipzárral van ellátva. A forradalmi újítást nyara­láskor értékeljük igazán, amikor egy nadrágot csomagolunk be, de kettőt pakolunk ki! Ezekhez a jó, de legalábbis karcsú alakot igénylő nadrágokhoz rövid derekú felsőrészek vi- selendők: fiatal lányok szűk to­pokat, a többiek pedig érdekes kurta blúzokat, merész kivágá­sú, hátat, dere­kat szabadon hagyó pólókat hordjanak. A legideálisabb, ha a parányi fel­ső is a nadrág anyagából ké­szül. MALIK ÉVA A z idei szeszélyes nyár nagy divatja a nadrág. Az elmúlt években eb­ben az évszakban gamgmi eléggé mellőzött ru­hadarab most virág­korát éri, hiszen a sok-sok érdekes új részlettel leheteden őszig várni, azonnal viselni kell. (Még szeren­cse, hogy a mostanáig tartó áldaüan esőzések miatt is nagyon jól jött ez a szupermodem ruhadarab.) A trapéz nadrágok nagyon szexi­sek lettek. Alapkövetelmény, hogy a csípőre lecsúsztatva viseljük őket, viszont újdonságnak számít a nadrág aljának bolondos nyári Ha nem ismerjük a déli tengerpartok nyári szerelemeinek pontos játékszabályait, jobb, ha nem bonyolódunk bele, mert érzéseink könnyen magukkal ragadhatnak Utazás az élvezetekért, avagy a szexturizmus (Illusztrációs felvétel) FELDOLGOZÁS A mit nálunk romanti­kus nyári szerelem­nek vagy hirtelen fel­lángolásnak nevez- fggggmggn nek, azt a világ egyéb részem sokkal dur­vább szavakkal fejezik ki: szex­turizmus. Több tízezer nyugat-európai turista, főként nő folytatja ezt a gyakorlatot nyárról-nyárra a tizenhét éves korú­tól a hatvanévesig, gyakran időseb­bek is. Az ilyen szexturista már előre tudja, hogy nem a tenger, a gyü­mölcs és a homár miatt utazik délre, hanem elsősorban a szép fiatal férfi­akért. Ezért barátját, férjét feltétle­nül otthon hagyja. Egyedül utazik vagy a gyerekeivel és a barátnőjével - ez a változat elterjedtebb, mert nem feltűnő. A közép-európai nők­kel ellentétben, akik romantikus szerelmi kapcsolatként élik meg a déli férfiakkal való találkozást, hosszabb ideig tart, amíg hagyják magukat elcsábítani, s hazatérésük után esetleg a folytatásról ábrán­doznak, a nyugat-európaiak megér­kezésük után azonnal a gyönyörök élvezetébe vetik magukat. Nem járnak egész héten az illatozó éttermek körül, hogy az utolsó na­pon kóstolják meg a tenger gyü­mölcseit, és nem küldözgetnek csábító tekintettel üzeneteket az érdeklődő férfiaknak, hanem ki­elégítik vágyaikat. Ráksalátát ren­delnek az első adandó alkalom­mal, s ugyanilyen gyorsan vetik magukat az első forró vérű szerető karjaiba. Egy pillanatra sem merül fel azonban bennük, hogy a déli csábítót összehasonlítsák a férfi­vel, aki otthon várja őket. Az egyik a biztonságot, a hátországot és a szerelmet jelenti számukra, a má­sik viszont a szenvedély fellobba- nását és a nyári kalandot. A nyaralásról hazavisznek néhány kagylót, ajándéktárgyat és Juan, Francesco vagy Nikos fényképét, s ezzel véget is ért számukra a nyár. S ugyanúgy, ahogy otthon a für­dőkádba nem szórnak tengeri sót, hogy a tenger képzetét keltsék, s a kiszáradt kagylóhéjat sem akarják életre kelteni, a szenvedélyes déli férfit is meghagyják emlékeik egyik zugában. Egy felmérés szerint, amelyet né­hány éve az olasz idegenforgalmi minisztérium készített, a nyugat-eu­rópai nők negyven százaléka nyü- tan bevallotta, hogy Olaszországba azzal a reménnyel utazik, hogy a szenvedélyt találja meg ott, míg har­minc százalékuk elsősorban a gaszt­ronómiai élvezeteket keresi. Hason­ló vágyakkal utaznak Spanyolor­szágba, Portugáliába, Horvátor­szágba és Görögországba is. A helyi férfiak mindezt nagyon is jól tudják, büszkék erre, és ennek mefelelően viselkednek. A tenger­part csábítói perzselő tekintettel bűvölik a fürdőző hölgyeket. Min­dig akad egy-egy hölgy, aki ezt a tekintetet viszonozza. Mindkét fél tudja azonban, hogy a bűvölet csu­pán néhány napig tart, ismerik a játékszabályokat. „Ha délelőtt a strandra indulok, az apám csak vállon vereget és elmo­solyodik.” Mondja a harmincnégy éves Jorgosz. „Tizenkét vagy tizen­három éves lehettem, amikor nagybátyám így szólt hozzám: Nézd meg alaposan a keletről ér­kező férfiakat. Vüágos, seszínú, ritka haj, lógó hasukon fényképe­zőgép, hátuk leégett, foszladozik a bőrük. Feleségeiknek nem sok örö­mük telik bennük. A mi felada­tunk, hogy egy kis boldogságot nyújtsunk nekik.” Jorgosz ezt meg is próbálta két évvel később, és azonnal siker ara­tott. „Ha elcsábítasz egy külföldi nőt, az szinte társadalmi érdek. Jó neked, mert a szex szórakozás, jó neki is, mert nagyszerűen érzi ma­gát veled, és főként az idegenfor­galomnak hozol hasznot, mert a nő otthon elmondja a barátnői­nek az élményeit, és a következő évben ők is eljönnek.” A szerelem, amit mindebbe a ki­tűnően működő képletbe beleke­vernek a keletről jövő lányok, meglepi az itteni férfiakat. Több­nyire egyáltalán nem értik, mit akarnak ezek a nők, miért nem akarnak velük azonnal lefeküdni, az utolsó vagy utolsó előtti napon aztán megteszik, és egyszerre csak sírni kezdenek, és látogatóba hív­ják őket hazájukba. Persze, elmé­letileg megtörténhet, hogy egy­másba szeretnek, de ennek na­gyon nagy véletlennek kell lennie. „Nem tudok egyetlen házassággal végződő tengerparti szerelemről sem. Azt hiszem, ha valamelyik barátom azzal jönne haza, hogy az egyik turistalányt akarja feleségül venni, a rokonai az hinnék, hogy megőrült.” A nyári „szerelemnek” ez a for­mája is létezik tehát, s jó előre tudni, mire számíthat az ember, ha egy idegen ország földjére lép. Mindenkinek szíve joga, hogy mit választ, csak ismerje a játékszabá­lyokat, egy nyári kalandtól ne várjon sírig tartó szerelmet, s ha­zatérése után ne adja be azonnal a válókeresetet hirtelen unalmassá vált férje ellenében, (-da) TM O D MBintHÉlBI A mellékletet szerkeszti Bolemant Lilla E-mail: reklama@ujszo.com , levélcím: Új Szó, Prievozská 14/A, Bratislava, tel.: 077/ 582 38 308 A nadrágok virágkora

Next

/
Thumbnails
Contents