Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)

2001-08-28 / 199. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS 28. Kitekintő A Szent Péter-bazilika misztikumban egyesült közönsége azt gondolja a pápáról, ő gyakorolhatja a legjobb hatást a világra, erkölcsi integritása kisugárzik, morálisan kikezdhetetlen Térden állva hozott döntések Karol Wojtyla: ipari munkás, később bányász, amatőr szí­nész, a német megszállókkal szembeforduló ellenálló, utóbb a kommunizmus kér­lelhetetlen ellenfele. És időnként költő. Amikor egyik versében, A fegyver­gyári munkásban azt írta, „a világ sorsát én befolyásolni nem tudom”, még nem sejt­hette: későbbi hívei éppen ezt várják tőle. SERES ATTILA A Szent Péter-bazilika misztikum­ban egyesült közönsége pontosan azt gondolja fópásztoráról, hogy 6 gyakorolhatja a legjobb hatást a vi­lágra. Erkölcsi integritása kisugár­zik, morálisan kikezdheteden. II. János Pált a székesegyházban jelen lévő katolikusok valódi áhítattal fi­gyelik. Ő a legfőbb orákulum, Szent Péter utóda, Krisztus földi helytartója. A legtöbb hívő szemé­ben a pápa csalhataüan. A katoli­kusok lelki életének fő forrása a pá­pa, mert az egyház fejeként össze­köti őket Istennel és az egyházzal. Annál megrendítóbb élmény lehet mostanában a híveknek, hogy az eddig misztikummal övezett pápá­ban mindinkább ráismernek a be­tegséggel küszködő emberre. Az elgyengült, sebezhető, részvétet keltő halandóra. A katolikus egy­házfő ma is gyakori nyüvános sze­replésén a tévékamerák el-elkap- nak egy-egy pillanatot, amikor ar­cára kiül a szenvedés, bal kezének remegését pedig már nem tudja leplezni. A Vatikán által hivatalo­san soha el nem ismert - igaz, nem is cáfolt - betegség, a pápát sújtó Parkinson-kór egyre előrehaladot­tabb állapotba van. Ismerve II. Já­nos Pál hihetetlen lelki erejét és szívósságát, bizonyosra vehető: amíg ez emberileg lehetséges, da­colni fog betegségével. Átmeneti korszak Sokak számára emlékezetes az 1998 októberében, Rómában ren^ dezett ünnepségsorozat, amelyet II. János Pál pápává választásá­nak huszadik évfordulóján tartot­tak. Az esemény záróakkordja­ként 75 ezer hívő részvételével rendeztek misét a Szent Péter té­ren, ahol a meghatottságtól reme­gő hangú pápa önmagának tett fel kérdéseket.- Vajon éber és dolgos pásztora voltál-e egyházadnak? Eleget tet­tél-e a hívók várakozásának és az igazságra szomjúhozók vágyának, akik oly sokan vannak az egyhá­zon kívül is? A pápa ott, az ünnepségen nem vá­laszolt önnön kérdéseire, de azt kérte híveitől, imádkozzanak érte, hogy képes legyen küldetésének folytatására, a megkezdett misszió bevégzésére. A pápaság történetének szóhasz­nálatában a bevégezni fogalom azt jelenti, hogy uralkodni mindhalá­lig. A hagyomány is erre kötelez. II. János Pál 263 elődje közül ed­dig csupán egy akadt - V. Celesztin -, aki 1294-ben önként mondott le trónjáról. Lehet, hogy a lengyel pá­pa lesz a második? Fel-felröppen- nek az ezzel kapcsolatos találgatá­sok, de senki sem láthat a magas vatikáni falak, s legfőképpen a pá­pa gondolatai mögé. A Vatikán belső ügyeiben talán legtájékozot- tabbnak tartott amerikai újságíró, Robert Mayniham úgy fogalmaz: „Aki az utódlásról beszél, az rend­szerint keveset tud. Aki viszont bármit tud, az nem beszél.” Bárhogy alakuljon is II. János Pál személyes sorsa, uralkodjon még évekig, azt a helyzetet már nem fordíthatja vissza, amelyet a vati­káni megfigyelők „átmeneti kor­nak” minősítenek. Többnyire az el­múlt esztendő nagy jubileumától, Krisztus születésének 2000. évfor­dulójától számítják azt az időt, amikor elkezdődött a II. János Pál utáni korszakra történő felkészü­lés. Egyszersmind egyre-másra születnek azok a könyvek és publi­kációk, amelyek a történelem első kelet-európai pápáját méltatják. Többnyire úgy vélekednek, hogy II. János Pál katolikus egyházfői tevékenysége kettős eredménnyel járt. Egyfelől sikerült megállítania azt a folyamatot, amely a 70-es évek elejére a katolikus egyház „tragikus visszaszorulásával” fe­nyegetett. 1971-ben a világi sajtó­ba is kiszivárgott annak a tanul­mánynak a híre, amelyet a Vatikán Hittani Kongregációjának megbí­zásából készítettek. A jelentés ki­mutatta, hogy 1963 és 1969 között több mint nyolcezer pap kérte fo­gadalma alóli felmentését. Továb­bi háromezer kilépett. A tanul­mány azt jósolta, hogy a következő Tenzin Rabgye Rinpocsét három gyermek közül a dalai láma választotta ki, és erősítette meg abban, hogy egy tibeti láma reinkarnációja Még tanul a 13 éves tanító, de máris nagy felelősség FEHÉRVÁRY NÓRA Szeret focizni és úszni, télen pedig síelni és snowboardozni a tizenhá­rom éves Tenzin Rabgye Rinpocse. Ő az, akit három gyermek közül a dalai láma választott ki és erősí­tett meg abban, hogy egy tibeti lá­ma reinkarnációja. A tizenéves ta­nító annak apropóján adott inter­jút a Népszabadságnak, hogy Ma­gyarországon megtekintette az épülő meditációs központot. Hogyan szólíthatom? Rinpocse. Ez az újjászületett lá­mák megszólítása. Hogyan találtak rá önre? Gonszár Rinpocse volt a felelőse az újjászületett láma felkutatásá­nak. Több tibeti mesterrel konzul­tált, hosszú listán szerepeltek a je­löltek. Különböző jeleket kellett követniük, s végül ezek alapján választottak ki engem. Gondolom, az élete alapvetően megváltozott azzal, hogy egy ta­nítót ismertek fel önben? Elsősorban a nagy felelősséget ér­zem. Az előző mester tanítványai sokat várnak tőlem, ezért rengete­get kell tanulnom. Az a legfőbb feladatom, hogy folytassam elő­döm munkáját, és Buddha tanítá­sait átadjam az embereknek. Az elődeim tanító munkáját folyta­tom, feladatom, hogy segítsek az embereknek. Még tanul, vagy már tanít is? Mindig a tanulás az első, csak a tudás adhat biztos alapot a taní­táshoz. Svájci kolostoromban ké­szülök a tanításra, ami ideális helyszín. Vannak persze akik el­jönnek hozzám tanácsért, s ha tu­dok, segítek. De ez még nem ne­vezhető tanításnak, azt négy-öt év múlva kezdem el. Nyugati ember számára furcsa ez a felelősségteljes életforma, hiszen mégiscsak egy tizenhá­rom éves gyermekkel ülök szemben. Ez csak nektek, „nyugatiaknak” furcsa, Tibetben ez a tradíció ré­sze. Ott teljesen természetes, hogy valakire ilyen fiatalon nagy felelősség hárul. Úgy gondolom, ha már valakinek ilyen felelős­ségteljes küldetése van, minél ko­rábban kezd el tanulni, annál jobb. Számomra ez a teljesen ter­mészetes. A tibeti buddhizmuson belül a gelug vonalhoz tartozik. Négy tradíció létezik: a nyingma, a kagyü, a szakja és a gelug. Tulaj­donképpen ezek nagyon hasonló­ak, kicsik a különbségek. A gelug alapítója a XIV. században Cong- kapa volt, és ebbe a vonalba tartó­esztendőkben további húszezer pap fordít hátat hivatásának. Az­óta tudjuk, hogy a becslések túl óvatosnak bizonyultak, ám II. Já­nos Pál idejében megállt a folyamat. Másfelől: ha a jelenlegi pápa képes is volt feltartóztatni az egyház visszaszorulását, azokban az or­szágokban az ő erőfeszítése is ke­vés eredménnyel járt, ahonnan a pápák korábban a legbuzgóbb misszionáriusokat nyerték. Hol­landia korábban évente három­ezer papot szentelt, mára ese­ményszámba megy néhány tucat­nyi papszentelés. Az Egyesült Álla­mokban a kiugrott papok száma húszezer, miközben a szolgálatban maradók átlagéletkora magas. II. János Pál inkább a fejlődő világ­ban könyvelhet el sikereket. Pápa­ságának több mint két évtizede alatt különösen a fejlődő orszá­gokban, Latin-Amerikában és Afri­kában terjedt látványosan a katoli­kus vallás. Napjainkban ez a két kontinens adja a katolikus hívek felét. A vitathatatlan eredmények mel­lett nem tagadható, hogy a pápa rendíthetetiensége némely kérdés­ben - például a születésszabályo­zás merev tiltásában - nagy vitákat keltett. Sokan érthetetlennek tart­ják a Vatikán álláspontját, mivel az akkor is nemet mond például az óvszer használatára, amikor azzal életet lehetne menteni. Ezért a ka­tolikus egyházat is felelőssé teszik az AIDS világméretű terjedéséért. Az előbbi bíráló véleménnyel szemben állnak olyan mérvadó ál­láspontok, amelyek szerint II. Já­nos Pál kétségkívül megerősítette az egyházat, a Vatikán a protes­táns egyházszakadás óta nem volt olyan privilegizált helyzetben, mint ma, és évszázadok óta nem övezte olyan tisztelet, mint ma­napság. Thomas Reese pap-író az Inside the Vatican (A Vatikán be­lülről) című könyvében a pápa nagy erényének tartja, hogy „dön­téseit térden állva hozza”, s nem aszerint változtatja véleményét, hogy a népszerűségi mutatók mit tartanak róla. Az ostromlott vár Kevesen akadnak, akik kétségbe vonják, hogy II. János Pál a XX. század egyik kiemelkedő szemé­lyisége volt, s a társadalmi folya­zik többek között a dalai láma. Rajta kívül még számos nagy taní­tó, így elődöm, Rabten láma is. Ez a tibeti buddhista tradíció mit tud nyújtani a nyugati em­bereknek? A buddhizmus alaptam'tása, hogy elkerülendők a negatív dolgok, he­lyettük gondolatokkal és cseleke­detekkel pozitív dolgokat kell vég­hez vinni. Ezenkívül a gelug nagy hangsúlyt fektet egyrészt az alapos tanulásra, másrészt a tudatos élet­re. A harmadik a tökéletes meditá­Tenzin Rabgye Rinpocse matok alakulására is nagy befo­lyást gyakorolt. Persze ellenvéle­mények is akadnak. Egyes bírálói szerint II. János Pál kiváló ember, de pápaként nem kiemelkedő. Vannak olyanok is, akik szerint II. János Pál legnagyobb erénye, kér­lelhetetlen antikommunizmusa egyben legfőbb .belső gátja is. Egyik közvetlen munkatársa a pá­pa gondolkodását úgy jellemezte, mint az ostromlott vár kapitányá­ét. Szerinte a lengyel pápa nem tud kilépni abból a gondolati kör­ből, amely fiatalkori személyisé­gét alakította. Olyan körülmények között nőtt fel és vált érett ember­ré, ahol az egyházat előbb a nácik, majd a kommunisták üldözték. Az állandó támadások között igen megerősödött a pápa „ostromlott vári’ mentalitása, miközben nincs személyes tapasztalata a demok­ratikus és pluralista társadalom berendezkedéséről. így adódik, hogy amikor olyan kérdésekkel kerül szembe, mint a laicizmus, az egyház belső vitái, a fogyasztói kultusz vagy a relativizmus prob­lémája, ugyanazzal az „ostromlott vár” logikával próbál választ talál­ni, mint amellyel a kommunista titkosrendőrséget sikerült kiját­szania. Akadnak olyanok is, akik a pápa karizmatikus egyéniségében sem csak az erényt látják. Ezek a pápa jóságos atyai természetét, „isteni hasonlatosságát” az egyházi meg­újulás gátjaként emlegetik. Szerin­tük a katolikusoknak nagyobb fe­lelősséget kellene vállalniuk a döntésekben, s nem csupán csodá­latukról és szeretetükről biztosíta­ni a pápát. Tény, hogy II. János Pál tekinteté­ből is kiolvasható az a kettősség, amely személyiségét jellemzi. A miszticizmus és a cselekvő ember, kemény elszántság és ellágyuló szeretet. Mostanában éveinek szá­ma és a betegség egyaránt teher­ként nehezedik rá. A mozgásra is alig képes test kénytelen engedel­meskedni a nyughatatlan lélek­nek. Hiába az orvosok intelme, a pápai utazások szervezőinek ag­godalma, nincs változtatás a sűrű programban. A szentév fáradal­mait még ki sem pihent egyházfő máris maga mögött tudhatja a da­maszkuszi utat, ahol pápaként először lépte át egy mecset küszö­bét. Elment a „szakadár” Athénba és Kijevbe, és nem mond le régi ció: meg kell tanulni a gondolat irányítását. Hogyan telnek a napjai szerze­tesként? Még csupán szerzetestanuló va­gyok, de úgy élek, mint a szerzete­sek. A napirendem azonos velük. Ha betöltőm a 20. életévemet, ak­kor leszek „teljes értékű” szerze­tes. Különböző a nyári és a téli na­pirendünk. Nyáron a napom reg­gel hét órakor kezdődik, közös imádkozással a szentélyben. Nyolckor reggeli, majd a saját imám elmondása. Kilenctől, az el­ső tanórán nagyon sok szöveget kell kívülről megtanulnom, és új­ból elmondani azokat, amiket már tudok. Délben ebéd, aztán fél ket­tőig szabadidőm van. Kettőig fel­készülök a következő 60 perces órámra, ami filozófia és logika. Háromtól négyig dialektika óra van, ahol több tanuló részvételé­vel filozófiai viták folynak. Hét­főn, szerdán és pénteken négytől ötig angolóra, utána hatig mate­matika. Kedden és csütörtökön a buddhizmussal kapcsolatos angol nyelvű oktatás következik, majd a tibeti nyelvtannal és írással foglal­kozom, ami eléggé bonyolult. Mindennap hattól fél nyolcig újabb közös imádkozást tartunk, amit én vezetek. Ilyenkor, a rituá­lé közben különböző feladataim is vannak, amiket más nem végezhet II. János Pál vágyáról, hogy Moszkvába eljutva kísérelje meg begyógyítani az egy­házszakadás ezeréves sebeit. Taps az énekesnek De vajon milyen benyomásokat hagy zarándoklatainak állomásain az utazó pápa? A kérdés őt magát is izgatja. Megírták, hogy egy alka­lommal a külföldről hazainduló egyházfő azt tudakolta a nemrég bíborossá szentelt Tucci atyától, a pápai látogatások fő szervezőjétől, hogy szerinte tetszettek-e beszédei a híveknek. A szókimondásáról is­mert pap állítóľág így válaszolt:- Az a benyomásom, Szentatyám, hogy az emberek inkább az énekes­nek tapsolnak, mint magának a dal­nak. A frappáns választ azóta any- nyit ismételgetik egyházi körökben, hogy már-már szállóigévé vált. A példázat mindenesetre felveti a kérdést: az énekes távozásával va­jon milyen sors vár a dalra? Ma- radnak-e a törésvonalak, amelye­ket a pápa eddig a maga karizmati­kus egyéniségével elfedett, zsúfo­lásig megtöltve a stadionokat a vi­el. Fél nyolckor vacsora, majd fél kilenctől 45 percre összejönnek a tanulók és felmondják egymásnak az aznap megtanult szövegeket. Utána nincsen semmi kötött prog­ram. Elmehetek aludni, vagy be­szélgethetek, játszhatok a többi­ekkel. Hétvégén pedig csak a val­lással kapcsolatos saját gyakorla­taimat kell elvégeznem, a többi idő teljesen szabad. Mi a kedvenc játéka? Nagyon szeretek focizni és úszni, télen pedig megyek a hegyekbe sí­elni és snowboardozni. Visszatérnék arra, hogy a gelug tradícióhoz tartozik. E vonalon belül létezik egy úgynevezett Sugden-csoport, amelynek nem éppen súrlódásmentes a kap­csolata a dalai lámával. Ön is ehhez a csoporthoz tartozó ve­zető tanító. Még túl fiatal vagyok, hogy üyen- fajta politikai ügyekben állást fog­laljak. Ezért ezekről nem gondol­kodom, még igazán nem is érint. Mint minden tibeti, én is úgy tekin­tek a dalai lámára, mint politikai vezetőre, másrészt, mint vallásunk legfőbb emberére. Emellett a sze­mélyes tanítómesteremet is tiszte­lem benne, aki megáldott. Mivel rá kettős szerep hárul, ez gyakran konfliktusokhoz vezethet. Ez tör­tént a „Sugden-problémával” is. (ČTK/AP) lág minden pontján? Az ökume- nizmus, a keresztény egyházak megbékítése, a családi összetarto­zás erősítése, az evangélium világ­méretű kiterjesztése, a mea culpák sorozata: ezek a sorskérdések, amelyek oly közel állnak II. János Pál szívéhez, vajon az ő távozásá­val feledésbe merülnek-e? A katolicizmus sorsáért aggódók elismerik, hogy a szekularizáció, a vallástól való tömeges elfordulás ma sokkal inkább veszélyezteti az egyházat, mint korábban bármi­kor. Pedig az illuminizmus (az is­teni sugallat révén elérhető megvi­lágosodás) és a modernizmus (amely az egyházat megkísérli a- dekváttá tenni a tudományos felfe­dezésekkel) között vergődő egy­ház mindent elkövet, hogy feltar­tóztassa azt a folyamatot, amely azzal fenyeget, hogy a katoliciz­mus saját szülőföldjén, Nyugat- Európában szenved vereséget. Az eredményt ma még nem látni. Ami viszont szembetűnik, az a félig üres templomok és vallási szemi­náriumok szomorú látványa. Róma, 2001. augusztus hárul rá Tulajdonképpen mi ez a Sug- den? Követői ugyanis már Ma­gyarországon is létrehoztak egy elvonulási helyet, s ennek ön a szellemi vezetője. A Sugden egy - e világi - istenség, illetve szent a buddhizmusban. Ahogyan a katolikus vallásban, nálunk is több szent van. A tradí­ciónkban elfogadjuk és tiszteljük ezt az istenséget. Vannak azon­ban, akik nem. Mi azonban Sug­den mellett teljes mértékben elis­merjük a dalai lámát. Ő maga is sokáig hitt ebben, amikor átme­nekítették Indiába, és a tanító- mesterei közül az egyik ugyanígy hitt benne. A dalai láma azonban manap­ság óv a Sugden tiszteletétől, mondván, ez szektásodáshoz vezetne. Nyilatkozata szerint ez a tisztelet vallásuk elsatnyulá- sát okozná, lefokozza szellem­tiszteletté, ami ellenkezik a buddhizmus elveivel. Ez a probléma már többször fel­merült. Mi továbbra is tiszteljük a dalai lámát, vezetőnket, de tisz­teljük az istenségünket is. Olyan ez, mintha az egyik az anyánk, a másik az apánk lenne. Ennél azonban sokkal kézzelfoghatóbb problémák vannak az életünkben. Például az, hogy el kellett hagyni a hazánkat, idegen országokban élünk, mint menekültek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents