Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)

2001-08-28 / 199. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS 28. KOMMENTÁR Az adófizető kérdez PÁKOZQI GERTRÚD Megszületett az adócsökkentésről szóló kormányhatározat. A par­lament valószínűleg jóvá is hagyja az igényelt és megelégedéssel fogadott javaslatot. Pedig a pénzügyminiszter és az őt delegáló bal­oldali párt - attól tartva, hogy összeomlik az egészségügy és az ok­tatási rendszer, illetve az egész elosztási szisztéma finanszírozása - hangos megálljtf!) kiált. Érvek mindkét oldalon vannak, kiszámít­hatatlan, mennyire lesz eredményes a javaslat végrehajtása. A kor­mány által elfogadott adócsökkentési tervezet azonban kétségkívül jobban megközelíti a baloldali miniszterek által is elfogadott kor­mányprogram törekvéseit. Érthető Brigita Schmögnerová aggodal­ma, hiszen eddigi működése alatt még mást sem csinálhatott, csak foltozhatta a költségvetés hol itt, hol ott kilyukadt zsákját. Becsüle­tére legyen mondva, az ő tevékenységének is köszönhetően annyit elért Szlovákia, hogy a külföld a korábbinál már stabilabb gazdasá­gú országként kezeli, óvatosan dicséri. Persze, az is hozzájárulna az ország gazdasági erősödéséhez, ha az állam minden tekintetben következetes adópolitikát folytatna. Ösz­tönző adópolitikára a vállalkozások fejlesztése, végső soron a mun­kahelyteremtés érdekében van szükség. De legalább ugyanilyen fontos a kivetett adók lehető leggyorsabb behajtásának szavatolá­sa. Mert míg az adóhivatali statisztikák arról szólnak, hogy milliár- dokkal növekedett a behajtatlan adók összege és hogy az elveszí- tettnek minősített adóhátralékok már meghaladják a 35 milliárdot, az adóját rendesen fizető és a befizetett adók állam általi ésszerű felhasználásában érdekelt polgár megalapozottan kételkedik az ál­lam működőképességében. És megalapozott a félelme, hogy ilyen laza adófizetési fegyelemmel még a legjobb adófizetési konstrukci­ón is veszít az ország. Pontosabban a polgár, mert a költségvetés­ben keletkező minden hiányt pótolni kell valahogy. A hiánypódás mindig adósságnöveléssel jár, aminek megtérítése valamilyen for­mában végül is kivétel nélkül az adófizető zsebét érinti. Akárcsak az a tény, hogy késnek a költségvetési kiadások lefaragását ered­ményező reformok, és hogy az egyes tárcavezetők vonakodnak a kiadások csökkentésétől. Vitathatatlanul jó dolog az adócsökken­tés, de nem ártana, ha az ezen munkálkodó politikusok közben ügyelnének az „olcsóbb” állam megteremtésére is. Az adózási fe­gyelemben a kisember példát mutat. Az ő béréből megkérdezése nélkül levonják az adót. Joga van kérdeznie. JEGYZET ' v a következő országos megméret­tetésig kétségbevonhatadanul le­gitim - tíz százalékával esetleg keresztbe akarna tenni a koalíci­ónak, a választásokig bármikor módja van rá. Hamžíkék és Mi- gašék az idővel zsarolnak, mert a választásokkal behatárolható idő, vagyis gyakorlatilag a két párt politikai mérhetőségének és hatalmának fennmaradó ideje őket is zsarolja. „Türelmeden ver a szivünk strázsát,/ mint az őr ha tudja már váltását./ Idegesen nyitunk száz fiókod’ - úja Babits Mihály Ősz és tavasz között című versében, s ha időszerű politi­kumba mártjuk a költő hallhatat­lan sorait, azok Hantinkra és Mi- gašra is remekül illenek. A „lebé­nult” baloldal idegesen nyitja az ügyek és álügyek száz fiókját. Az idő Mečiarban megtestesülve is zsarolja a baloldalt. Mert Mečiar egyelőre kihagyhatatlan jelene és valószínűleg megkerül­hetetlen jövője is Szlovákiának. Migaš és Hamžík, így vagy úgy, vállalva vagy kimondatlanul, de úgy véli, meghosszabbíthatók lé­pései, ha azokat Mečiar taktusai­hoz igazítja. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETI I PRESS, Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz dače Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrziink meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, *.AiL».az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. war<»i««is E-mail: redakcia@ujszo.com Hamžík és Migaš fiókjai KORPÁS ÁRPÁD A Polgári Egyetértés Pártja fel­hívja koalíciós partnereit, „egyér­telműen utasítsák vissza az ulti­mátumok és a zsarolás gyakorla­tát”. Természetesen Hamžíkék a Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsának szombati udvardi határozatára gondolnak. A Pol­gári Egyetértés Pártja az udvardi határozat után is egy húron pen­díti a Demokratikus Baloldal Pártjával. Lehetnének akár De­mokratikus Baloldali Egyetértés Pártja is. A közvélemény-kutatá­sok is azt mutatják, most és itt, vagyis a választásokig és a kor­mányban e két párt egymásra van utalva. Meg az erős, populis­ta hangnemre - egyfajta „kame­rapolitikára”. S van itt még valami. Hamžík azt mondja, nem kér a határidős zsa­rolásból. Pedig ő és Migaš az idővel is zsarol. Azzal, hogy ha a maga - mára semmivé illant, de- Legutóbb Tiso haláláról emlékezett meg, most meg a szlovák nemzeti felkelésről szónokol? (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ NOVÝ ČAS Nem hagyja magát megerőszakolni az MKP, írja jegyzetében Aleš Krátky. Szerinte nem lehet másképp értékelni a szombati döntést. Ha az MKP megbízhatatlan partnereinek akar feltételeket szabni, csak hogy ne kelljen távoznia, akkor elvesztet­te a csatát. Ismét csak azok kapnak lehetőséget, akik ezt nem egyszer tudatosan kihasználták. A jogkö­rökről szóló törvényre várni már csak egy romba dőlt házassághoz hasonlít: az alkoholista félj állandó­an gyötri feleségét, ám az mindig enged a rokonok nyomásának, és végül nem bontja fel a frigyet. Az MKP Uyen feleség, aki kék folttal a szeme alatt is enged, ám ugyanak­kor tudatában van annak, hogy a verekedés úgyis folytatódik. A cikk­író leszögezi: nem lesz jogkörökről szóló törvény, és az MKP egy hónap múlva is ott lesz, ahol most, csak né­hány kék folttal lesz több. Aztán a rokonok, még a külföldiek is megér­tik: Válni kell! A férj a bűnös. A szlovák nemzeti felkelés értelmezéséhez keresni kell a szlovákiai magyar önértéktudatot erősítő szempontokat „Mi közünk nekünk ehhez?” A bőség zavara mutatkozik a szlovákiai piros betűs ün­nepek sorában. A pénzügy­minisztérium kiszámította, hogy a munkanapok kiesése túlontúl megterheli az ál­lamkasszát. Vagyis csökken­teni kellene az ünnepek szá­mát. De hogyan? KISS JÓZSEF Bizonyos politikai berkekből aligha­nem azonnal érkezne a javaslat: semmi szükség a szlovák nemzeti felkelés emlékének még ébrentartá­sára sem. Kiváltképp ha ismernék annak a felmérésnek az adatait, amelyek a közelmúltban egy peda­gógiai lapban láttak napvüágot. Ezekből kiderül, hogy a szlovákiai középiskolások több mint húsz szá­zaléka szinte semmit sem tud a fel­kelésről. A magyar tanulók körében ez az arány megközelíti az ötven százalékot. A szlovákiai magyar po­litikusoknak nemigen lehettek illú­zióik, amikor a felkelés ünneppé vá­lása mellett álltak ki, hogy a szlová­kiai magyar közegben erősen érző­dik majd, a magyarok számára a fel­kelés hagyatékából hiányzik az a közvetlen közösségi lelki hatóerő, ami nem az eszmétől hajtott meg­győződésben, hanem a nemzeti ér­dekek védelmének emberi megfog- hatóságában rejlett. Ezzel kapcso­latban önkéntelenül is felidéződik a mindennapok emberének az a ma- gatartásmodellje és reagálásmódja, amelyet Tőzsér Árpád ért tetten a ri­port és a meditáló esszé műfaji lele­ményeit elegyítő, még 1964-ben megjelent, később kötetben is nap­világot látott, a Gyuri-tanyán című írásában. Ez a tanya, amelyet a né­metek később felgyújtottak, a felke­lés idején egy ideig a Petőfi-osztag partizánjainak is átmeneti nenedé- kül szolgált. A húsz évvel korábbi események emlékeinek nyomába eredő szerző viszont a helyi Béla bá­csi váratlan kifakadásával találko­zott: „Mi közünk nekünk, magya­roknak ehhez az egészhez?” Amikor Tőzsér gondolatai napvüágot láttak, a hatvanas évek közepén a politikai fellazulás adott ösztönzést az iroda­lomnak Ebben az ellentmondásos, feszültségekkel terhes időszakban a szlovákiai magyarság körében azonban igazi közéleti hatóereje alighanem csak egy fényképnek volt. A Petőfi-partizánosztag há­romnyelvű: oroszul, magyarul és szlovákul kiállított igazolványának a rozsnyói múzeumban őrzött ere­detijéről készült másolat évről évre megjelent a legtöbbször frázisos megemlékezések illusztrációjaként - de igazi önálló életet élő, önmagá­ért beszélő történelmi relikviaként. A felkelés szlovákiai magyar ember­közeli valósága nemritkán eleve be­leütközött a szlovák nemzeti rene­szánsz szűkkeblűségébe. Gyakran vált gúny tárgyává, hogy a felkelés Tragikomikus eset Farag- ho tábornok kálváriája a 42-es fekete cipővel. résztvevőinek huszad részét magya­rok tették ki. Persze, itt annak a ténynek a méltánylására lett volna szükség, hogy a részvétel nem szűkíthető le a két magyar partizá­nosztag és kisebb magyar csoportok fegyveres akcióira. Számot kellett volna vetni azzal, hogy Szlovákia hegyeiben a felbomlott első magyar hadsereg katonái szétszóródva, összességükben több ezren hol hoz­zácsapódtak, hol leváltak a szlovák partizánegységekről: haza akartak jutni az ősi földre. Helyzetük emlé­keztetett a Tizedes meg a többiek című fűm katonaszökevényeké. A szlovákiai magyar közírás és iroda­lom azonban ebből nem merített ösztönzést. Mint ahogy ahhoz is hi­ányzott a kellő politikai hátszél, hogy feltáruljanak az emberi sorsok görögtűztól mentes személyes meg­próbáltatásai és tragédiái. A Petőfi- osztag törzsparancsnokáról, a Kassa melletti Miglécről származó egykori parasztfiúról talán csak egyetlen egyszer, 1968-ban jelent meg olyan portré, ahol az újságíró nagy szavak helyett tényleg azt idézte, ami a volt partizán szájából valóban elhang­zott: azért volt büszke, mert meg­maradt egyszerű traktorosnak. Vagy miért övezi mindmáig titokza­tosság a Petőfi-osztag parancsnoká­nak, a Horthy-hadseregből átállt de­mokratikus érzelmű századosnak, Grubics Zoltánnak az eltűnését, aki nem tért vissza egy felderítő akció­ból? Az egykori harcostársak komor tekintettel zárkóztak el az erre irá­nyuló kérdések elől. De talán azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy a felkelés szlovákiai magyar képébe miért nem férhetett bele, vagy miért válhat mára már eljelen- téktelenedő aprósággá az olyan lé­nyeget láttató tragikomikus eset, mint a magyar fegyverszüneti dele­gáció vezetőjének, Faragho tábor­noknak a kálváriája a 42-es fekete félcipővel. A delegáció, mint isme­retes, a felkelés területéről szov­jet-szlovák közreműködéssel jutott ki Moszkvába, éléggé viszontagsá­gosán. Jó ideig élvezniük kellett Makarov ezredes embereinek vod- kás vendéglátással dúsított társasá­gát, magyarán: a kihallgatásokat. Már úgy tűnt, a repülőútból semmi sem lesz. Mígnem éjfélkor jött a ri­asztás: azonnali indulás, s Faragho tábornok a zólyomi szállodai szobá­ban a nagy sietségben - az elfo­gyasztott vodka mennyiségétől nyü- ván nem függetlenül - nem találta meg az ágy alatt 42-es fekete fél­cipőjét. A Moszkvából a budai vár pincéjébe küldött első rejtjeles üze­net úgy szólt, hogy azonnal juttassa­nak ki Moszkvába egy pár 42-es fe­kete félcipőt. Ezt otthon nem tudták mire vélni, mivel Uyesmi nem szere­pelt a rejtjelezésben. Faragho tábor­nok nyüván tudta, hogy esetleges kérésével Moszkvában megoldha­tatlan gondot okozhat, minthogy korábbi katonai attaséként alapos ismereteket szerzett az ottani viszo­nyokról. S nem ütközött meg azon, hogy Kuznyecov vezérezredes rá­kérdezett: tábornok úr, nekem nyu godtan megvallhatja: tényleg el­vesztette azt a félcipőt, vagy a m partizánjaink lopták el?! Anekdota) Gosztonyi Péter visszaemlékezések re gazdagon építő könyvében ma radt fenn a történet, amely legalábl annyira szórakoztató, mint a mennyire érzékelteti a magyar kiug rási kísérlet tényleges esélyeinek é: kudarcba fulladásának meghatáro zó történelmi körülményeit. A kiug rás sikertelensége természetesei nem a fekete félcipő eltűnésén mú lőtt. De talán az elevenbe vágó iró nia sziporkájával figyelmeztet a re ményvesztettségre: mitisjenlenthe tett volna a szlovákiai magyarsá; számára a felkeléshez csatlakozót magyarok szerepe - az átállás sike réhez kapcsolódva - a háború utár Igaz, a nagyhatalmak tárgyalóasz tálaitól sok jót már nem lehetett rt mélni. De a szlovákiai magyarsá talán valamelyest megmenekülhí tett volna a végveszéllyel fenyeget háború utáni hányattatásoktól, szülőföldjén, nem értelmiségét! megfosztva kellett volna vállalnia puszta megmaradásért vívott ha: cot. A súlyos következmények hat; sát máig, a demokratikus európ; értékrendbe betagozódva is éré; zük. íme, a felkelés öröksége irán saját szempontjaink kialakításána egyik jelzőlámpája, választ kérést Tőzsér riportalanyának máig nyuj talanító kérdésére: mi közünk m künk, magyaroknak ehhez az égés hez? Könnyelműség, megkésettsé habozás, hirtelenség, vagy megfoi tolatianság nem csak a története nagy forgatagaival szembeni kiszc gáltatottság kényszerpályáin járh messze ható következményeid« Talán nem is történelmi korszaki közötti szabados közlekedés, ha ; immár majd 60 évvel ezelőtti feji ményekben a mai válaszút elé kéri szlovákiai magyar politika is inti meket vélhet felfedezni. A szerző történész, a Szlovák T dományos Akadémia Politoló; ai Intézetének munkatársa I OLVASÓI LEVÉL A jóga igenis vallás Az Új Szó e rovatában jelent meg E. Hajts Kornél „Kövessük az igazsá­god’ című cikke. A szerző védelmé­be veszi a jóga kötelező oktatásá­nak tervét, és méltatlankodik, hogy püspöki körlevél tiltakozik a terv el­len. Leszögezi, hogy „a jóga nem vallás”, tehát az egyházaknak nincs okuk tiltakozni. A valóság az, hogy a jóga az indiai vallások (hinduiz­mus, buddhizmus) fontos tartóosz­lopa. Ezek hangsúlyozzák azt, amit a cikkíró is idéz, „hogy minden em­bernek kötelessége keresni az igaz­ságot, és ha megtalálta, követni.” E tan szerint az ember életének célja, hogy kitötjön a „karma" (az igazság okkult törvénye) szorításából. A karma szó cselekedetet jelent, és a tanrendszer szerint az ember min­denért, amit mondott és tett, a kar­ma kérielhetetien kozmikus törvé­nyének ítélete alá kerül. Mivel az embernek tervei, vágyai vannak, megvalósításuk során összeütkö­zésbe kerül embertársaival, ezzel elrontja életét, és a karma ítélete az, hogy meg kell ismételnie. Ebből a gondolatból fejlődött ki a lélek­vándorlás tanrendszere. De ez nem azt az örömet hozza, hogy megis­mételhető a földi élet, hanem azt a félelmet, hogy az ember nem tud kitömi az elrontott élet körforgásá­ból. Hogy kitörhessen, olyan mód­szerekre van szükség, amely meg­változtatja tudati állapotát. Ez a jó­ga, amelynek nyolc fokozata van. E fokozatok tiszteletre méltó etikai erőfeszítésekre is késztetik az em­bert, a szellem fegyelmezésére, me­ditációra és ennek csúcsa az „én” tudat kioltása. A megüresedett én­be belép az isteni vüág, és ezzel az ember elérkezik az istenivel való egyesülés állapotába. Maga a jóga szó összekötődést jelent, azt fejezi ki, hogy általa az ember a Brahmá- val, az istenséggel kötődik össze. Ez az összekötődés már az én tudat ki­kapcsolása, tehát önkívületi álla­potban történik. Ebből nyilvánvaló, hogy a jóga mennyire vallási té­nyező. A cikkíró nagy igazságot fe­jez ki, amikor azt mondja, Isten csak egy van. Arról azonban megi ledkezik, hogy az egy Isten egyedi utat adott, amin keresztül vele összekapcsolódhatunk. Ez az út J zus Krisztus. Ez így van a Szentírá ban: „Én vagyok az út, az élet és a igazság.” Amikor a hindu tanrend szer istenről beszél, ez alatt az isti ni világegyetemet, a kozmoszt éri amelynek része az ember is. így végső fokon az ember megistem'ti önmagát. Sajnálatos, hogy hona­tyáink sok más téves döntés után jóga ügyében is téves döntést hoz tak, és örvendetes, hogy a püspöl körlevél ezt hitbeli és lelkiismeret felelősséggel korrigálni akarja. Pándy Bertalan, Csicser

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents