Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)

2001-08-24 / 196. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS 24. KOMMENTÁR Krajcáros történelem TÓTH MIHÁLY íróasztalom egyik fiókja csordultig megtelt a Kilépjünk - ne lépjünk ki című MKP-dilemma érlelódése óta publikált véleményekkel. A párt döntéshozó fórumának tanácskozása előtt gyorsmérleget készí­tettem az érvekről. A véleményüket megfogalmazók legalább há­romnegyed része csak történelemmel argumentált. Naiv iskolames­terek még örvendenek is; lám, mennyire tájékozottak vagyunk a rég­múlt évszázadokról és az aligmúlt évtizedekről. A határokon innen és határokon túl hatni kívánó magyar politikusok nem csekély há­nyadának is megdobogtatja szívét a historizálási hajlam e kézzelfog­ható megnyilvánulása. De nem mellőzhető kérdés, hogy a történe­lemmel érvelés túlzásba vitele vajon hasznos gondolatokat sugall-e itt és most. Konkrétabban; Udvardon. Még világhatalmak is csak rit­kán engedhetik meg maguknak a kevésbé fontos és a nagyon fontos megkülönböztetésének elhanyagolását. Amióta Európában nagypo­litikai tényezővé vált a kisebbségi kérdés, nagyon sok messzetekintő (és nemcsak kisebbségi) gondolkodó figyelmeztetett arra, hogy ha bármelyik minoritás politikusai hatékonyak akarnak lenni, megkü­lönböztetett figyelmet kell fordítaniuk a mellékes és a lényeges, diffe­renciálására. Kisebbségünk politizálásában a történelemmel érvelés túltengése kimondottan a mellébeszélésre, a problémák leegy­szerűsítésére, gondolkodásbeli elrenyhülésre csábít. Egy történelem- könyv krajcárokért megvásárolható. Elolvasása után a súlyos kérdé­sek könnyű megválaszolására hajlamos kisebbségi ember egyedül annyi buta kérdést tud feltenni, hogy ezeket száz akadémikus se tud­ja megválaszolni. Mert vajon konvertibilis-e, mondjuk, 1918 őszének „árfolyama” 2001 nyaráéval? Vagy kisebbíti-e az 1938-ban politizáló szlovákiai magyar vezetők bűnét, hogy hét évvel később megfogal­mazták a beneši dekrétumokat? Ráadásul ami itt 12 éve történik, az semmi korábbihoz nem hasonlítható. így a politika mesterségét se lenne szabad naftalinszagú vitézkötésben művelni. Úgy nagyjából az egyszerű választópolgár is megérezte 1998 őszén, ki pártolja, illetve ki ellenzi politikusaink közül az MKP koalícióba lépését. Most is hall­ható, látható, olvasható azok megnyilvánulása, akik minden, szá­munkra kedvezőtlen politikai fejleményt közvetlenül Clemenceau, Beneš és a többiek mesterkedéseiből eredeztetnek. Az ilyen szemlé­let felszabadítja a szlovákiai magyar politikát a lényeges és a még lé­nyegesebb megkülönböztetésének kötelezettsége alól. JEGYZET Mečiar köpönyege DUSZA ISTVÁN Nem volt meglepő, amikor a Lu­na magántévé Fullánk című poli­tikai tóksójában Gyurovszky Lászlóval, az MKP parlamenti képviselőjével szemben szerdán este három olyan politikus ült, akik valamikor egy időben voltak a HZDS tagjai. Ma már csak Ivan Gašparovu: a tagja a magát nép­pártként jelölő mozgalomnak. Boris Zala az egyik legnagyobb pártköpönyeg-forgató, s jelenleg Fico baloldali populista pártjá­nak, a Smemek az egyik teoreti­kusa. Ivan Mjartan pedig prágai nagyköveti posztot kapott a vezér hűséges szolgálatáért, amit később a Stred szatellitpárt meg­alapításával hálált meg. Egy ilyen illusztris politikusi társaságban kellett Gyurovszky Lászlónak helytállnia, amit tisztességgel meg is tett. A dolog annak kap­csán érdemes továbbgondolásra, hogy a szlovákiai pártspektrum jelentős részét Mečiar is úgy ke­zeli, mint a HZDS egykori tagjai­nak próbálkozásait az önálló po­litizálásra. A minap a nyitrai Hvi­ezda rádiónak adott interjújában a tőle megszokott lekicsinylő mo­dorban ennek hangot is adott. Mondván: azokba a pártokba mindenki tőlük került. Hogy mindez mennyire jelent valami­fajta egységesített politizálást a már most elkezdődött választási kampányban, illetve az esetleges győzelem után, ma még csak sej­teni lehet. Abból is, amit a három politikus Gyurovszkyval szem­ben érvként igyekezett hangoz­tatni. Abban egységesek lesznek, amit a magyar nemzetiségű ál­lampolgárokkal szemben bevet­nek. A vitában hosszasan fejte­gették, hogy az MKP politizálásá­val akkor van bajuk, ha az túllép a pénzügy, a szociális politika, a környezetvédelem és a vidékfej­lesztés határain, s az állampolgá­rijogok, a nemzed kisebbségek jogai, autonómiája, oktatásügye, kultúrája és a közigazgatási re­form terepeire tévedve próbál meg elvszerűen politizálni. Más­különben elégedettek a kor­mányban elvégzett munkájukkal, csak ne jönnének minduntalan a nemzeti kisebbségek gondjaival. Hát ez az! Mert ha már itt sem lennénk, nagyon megszeretné­nek bennünket. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urban Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - légió (58238310), J. Mészáros Károly- sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapteijesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz dače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, Aydiuhieíu32 ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. otarcUi4t<»ns E-mail: redakcia@ujszo.com- Ne mérgelődj, drágám. Szegény kilépett a koalícióból, és nem volt hová mennie. (Gossányi Péter rajza) Macedóniába NATO-csapatok érkeznek, hogy begyűjtsék az albánok fegyvereit Esély a balkáni békére A mintegy 400 előőrs már el­helyezkedett Szkopje környé­kén, s akár folytatódhat is a NATO újabb 3100 katonájá­nak bevonulása Macedóniá­ba, ahol várhatóan egy hó­nap alatt begyűjtik és meg­semmisítik az albán lázadók önként leadott fegyvereit. SINKOVITS PÉTER A remények szerint ezzel befeje­ződnek a Balkán e térségében a volt Jugoszlávia szétesésével kapcsola­tos - megszakításokkal tíz éven át tartó - harci cselekmények. (Ha sor kerülne az utolsó kapocs felszakítá­sára, azaz Szerbia és Crna Gora is búcsút intene egymásnak, ez már nem járna háborúval.) El kell ismerni, a Nyugat és az Észak-atlanti Szövetség - nyilván okulva a korábbi történésekből -, ezúttal idejekorán rajtolva, meg­akadályozta egy köztársaság lángba borulását, az összetűzések viszony­lag kevés emberáldozattal zárultak. Bár a béke még törékeny. A két-két macedóniai szláv, illetve albán párt egyezsége kompromisszumok soro­zata, amely nem egy folyamat vége, hanem legfeljebb a közepe. A Nyu­gat rokonszenvét és támogatását él­vező Macedónia számára most min­denesetre kivételes lehetőség nyílik, hogy alkotmányát módosítva erő­teljesen felgyorsítsa a reformfolya­matokat és megteremtse az ehhez szükséges belső békét. Nem elha­nyagolandó tényező továbbá, hogy a lázadó macedóniai albán gerillá­kat nem az Albániához való csatla­kozás vezérelte (ott még rosszabb az életszínvonal), sem a protektorá­tus alatt álló bizonytalan Koszovó- val esedékes területi szövetség. Ók helyben akartak jogokat. Lássuk tehát már a végeredményt, azaz a megállapodás némely fontos kitételeit. Nos, az alkotmányból tör­lik, hogy Macedónia a macedónok nemzetállama, államalkotóvá a polgárok válnak. A parlamentben bevezetik a kettős többséget, amely szerint a törvények elfogadásához az albán többség is kell. Az albán hi­vatalos nyelv lesz a parlamentben és ott, ahol az albánok a lakosság­nak legalább 20 százalékát teszik ki. Az albánok arányos képviseletet kapnak az alkotmánybíróságon, a legfelsőbb bíróságon, a közhivata­lokban és a rendőrségen. Kiegyenlí­tik az ortodox, a mohamedán és a katolikus egyház helyzetét. Az év végén előrehozott választásokat ír­nak ki. Úgyszintén: a NATO megbí­zást kap a gerillák leszerelésére. Az előzményeket illetően: minden január 22-én kezdődött, amikor az albánok megöltek egy macedón rendőrt. A harcok február 12-én robbantak ki, az albánok fokozato­Belgrád viszonyu­lása lényegében kény­szeredetten öncinikus. san nyomultak előre, számos tele­pülést elfoglalva, majd a macedón hadsereg indított ellentámadást. Június végén Solana lép fel közve­títőként, majd rövidre rá a tárgya­lásokba bekapcsolódik Léotard az EU és Pardew az USA részéről. Hosszas alkudozás után augusztus 12-én a macedón kormány tűzszü­netet rendelt el, a rá következő na­pon pedig a felek aláírták a meg­állapodást. Most pedig érkezhet­nek a NATO-csapatok. Szkopje ezzel komoly esélyhez jut (az ott élő albánok szintén). A ma­cedónok körében joggal él több mint egy évszázada a veszélyérzet. Még egyes mai szerb történelem­könyvekben is Macedóniát szerb területként emlegetik, Bulgáriá­ban pedig azt mondják, hogy ma­cedón nemzet nem létezik, nyelve is csak a bolgárnak egy nyelvjárá­sa. A görögök szerint viszont a ma­cedónok görögök voltak (Görögor­szág részéről régóta húzódik a vi­szály Macedónia neve és zászlaja körül). Mindezek ellenére a Jugo­szlávia testéről békésen leváló Ma­cedónia a külföldről érkező veszé­lyeket mindeddig elkerülte. A ba­jok belül kezdődtek, de ezt sikerült leföldelni. Az egyezmény aláírását üdvözölte a nemzetközi közösség, valamint Belgrád és Tirana is. Moszkva szokásosan kételyeinek adott hangot. Belgrád viszonyulá­sa lényegében kényszeredetten öncinikus, hiszen Kis-Jugoszlávia közvetetten elismerte, hogy má­sutt (ezúttal Macedóniában) igen­is van ok a kisebbségek elégedet­lenségére. A szerbek pedig most bizonyára azon tanakodnak, hogy a „kifizetődő erőszak” a macedóni­ai albánok esetében miért vezetett eredményhez, viszont a Horvátor­szágban, Boszniában és Koszovó­ban élő szerbség jogait védő „indo­kolt erószak”-ot miért kísérte soro­zatos vereség és megvetettség. Nem tételezünk fel különösebb előrelátást a macedón kormány tagjainak részéről, utólag azonban még bölcsnek értelmezhető dönté­sük, hogy belementek: államukat a polgárok államává nyilvánítsák. Ha ugyanis ragaszkodnak ahhoz az elvhez, hogy az irányítás a több­ségi nemzetet illeti meg, harminc év elteltével furcsa helyzetbe ke­rülnének. Ismerve a demográfiai mutatókat, 2030-ban Macedóniá­nak albán nemzetiségű államfője és miniszterelnöke lenne, s az ai- bánság irányítaná a katonaságot és a rendőrséget is. Ez persze a távoli jövő. Macedónia sorsát jelenleg a tűzszünet betar­tása, az albán ellenállók lefegyve- rezése - és egy esedékes Balkán­konferencia egyengetheti. A szerző újvidéki munkatársunk TALLÓZÓ PRAVDA Vladimír Meäarral közölt rnósfél ol­dalas helyzetelemző inteijút a lap. Ebben a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnöke Mikuláš Dzurin- dát teszi elsősorban felelőssé a je­lenlegi kormányválságért, aki sze­rinte Ivan Miklošsal alkot a demok­ráciában megengedhetetlen érdek- csoportot. A volt miniszterelnök szerint ezt a sokféle politikai érték­rendet megtestesítő kabinetet csak a privatizációs érdekek tartják össze. Az újságírónak arra a meg­jegyzésére, hogy az előző kormányt ugyanez jellemezte, az exminiszte- relnök ezt válaszolta: „Vegyék el tőlük a privatizációs lehetőségeket, és ez a kabinet nem éli meg a követ­kező hónapot.” A pártelnök el­mondta azt is, hogy jól érzi magát Trencsénteplicen nagyapai szerep­ben. Nem tart attól, hogy szalon- képtelen lenne a Nyugat számára: „Várjuk meg a jövő évi parlamenti választások - amelyekre szerinte már márciusban vagy júniusban is sor kerülhet - eredményeit, s azután jelentősen megváltozhat a külföld véleménye. (...) Egyébként sosem mondtam, hogy ismét kormányfő szeretnék lenni” - válaszolta egy to­vábbi kérdésre. Mečiar szerint Dzu- rinda most azon fáradozik, hogy a következő választási ciklusra ugya­nezt a kormánykoalíciót tákolja össze, azzal a különbséggel, hogy Migašék helyére Ficóékat szeretnék megnyerni. Az MKP Országos Taná­csának döntése előtt ennyit mon­dott: „A köztársasági elnöknek nem kell elfogadnia a magyar kormány­tagok lemondását. Arra kényszerít­heti őket, hogy maradjanak a helyü­kön. Ha az MKP mégis kilépne a kormányból, akkor vüágos a straté­giája: meglépni a közös felelősség- vállalástól és megtartani minden tisztséget az állami hivatalokban.” HO SP ODÁR SK ENOV ÍNY A demokrácia hiányának vírusa címmel közöl jegyzetet a lap a kor­mánykoalíción belüli viszonyokról: „A helyzet komolyságára következ­tethetünk az MKP vezetőinek kije­lentéseiből, akik már nem is annyira a pártjuk kormányban maradásá­nak feltételeiről, hanem a Dzurin- da-kormány közelgő bukásáról be­szélnek. Ez a bukás közvetlen mó­don nem a mi döntésünktől függ - hangoztatják a szlovákiai magya­rok. Felmérték, hogy a koalíción be­lüli viszonyok törékenysége és ha­missága már régen politikai nyo- morgásra kárhoztatta a kormányt.” NEUE ZÜRCHER ZEITUNG Ha nem működik a terv, és a NATO egységeinek nem sikerül a mega­dott határidőre begyűjteniük a fegy­vereket Macedóniában, s kivonják a csapatokat, az annyit tesz, hogy a transzatlanti biztonság fő letétemé­nyese, a 19 államból álló szövetség meghunyászkodik. A dilemma vüá­gos: a Balkánon tenni kell valamit, de senki nem kész valóban csele­kedni, mert a kockázat túl nagynak látszik, ezért a szép ígéreteket több­re értékelik, mint a valódi lehetősé­geket. Ahelyett, hogy az egységek­nek olyan mandátumot adnának, amelynek alapján szükség esetén beavatkozhatnak, a kudarc le­hetőségét figyelembe sem veszik. A szakszervezetek kezdeményezik, hogy tiltsák meg a 16 éven aluliak foglalkoztatását a mezőgazdaságban Vég(zet)es nyári munka a brit szigeteken SÓKI TIBOR Bár Közép-Európában a földműve­sek többsége már letudta az aratás­sal és az azt követő munkákkal járó gondokat, a britek számára csak most kezdődik igazán a mulatság. Ahogy otthon is szokás, a brit szige­teken is fiatalkorú diákok hada dol­gozik a szünidő alatt a földeken. Ez mindenkinek jó, gondolhatnánk sa­ját tapasztalataink alapján. A föld­műves értékes segítséget kap akkor, amikor a legtöbb munka vár rá, a di­ák meg szert tesz némi zsebpénzre. És az így megszerzett tapasztalatok sem elhanyagolandók. Előfordulhat azonban, hogy Nagy­Britanniában hamarosan véget ér a gyümölcsöző diák-paraszt együtt­működés. Egyre többen kezdenek rájönni, hogy a mezei munka vesz­élyes is lehet, és hogy a farm nem játszótér. Olyanok is akadnak, akik szerint a földművelés a legveszélye­sebb munkák közé tartozik. Ezt a számok is igazolni látszanak. A brit szigeteken hetente egy ember veszti életét a földeken. Tavaly négy fiatal­korú számára vált végzetessé a nyá­ri munka, az elmúlt hat évben pedig összesen huszonhét gyermek vezs- tette életét ilyen jellegű munkavég­zés közben. Sokkoló adatok. Tény, hogy egyes mezőgazdasági gépek kifejezetten veszedelmesek. Elég rá­juk nézni. A gyerekek nem valók az éles pengékkel, láncokkal felszerelt herkentyűk közelébe. Legalábbis ezt vallják a közlekedési és általános szakszervezetek vezetői, s kezde­ményezik, hogy a hatóságok tiltsák be a 16 éven aluliak foglalkoztatását a mezőgazdaságban. A farmerek már előre jelezték, nem tetszik ne­kik az ötlet, a szakszervezetek ezút­tal túl messzire mennek. A főként családi alapon működő brit farmo­kon természetes, hogy a gyermekek segítenek szüleiknek. Ráadásul a száj- és körömfájás miatt amúgy is nehéz napokat látott mezőgazdaság számára csak újabb csapást jelente­nének a korlátozó intézkedések. Konfliktus van tehát kialakulóban a szakszervezetek és a farmerek kö­zött. A problémát talán megoldhat­ja az az egyszerű és kézenfekvő ja­vaslat, hogy a gyermekeket, mielőtt a földekre engedik, fel kell vüágosí- tani és figyelmeztetni a veszélyekre. Talán az sem volna rossz, ha csak olyan munkát végeztemének velük, amely során nincsenek kitéve élet­veszélynek. E két ötleten talán otthon is érde­mes lenne elgondolkodni. A ma­gánkézben levő földeken egyre gyakrabban látni meglepően fiatal „munkásokat”, bár nálunk nem tu­dunk hasonló tragédiákról, de az ördög nem alszik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents