Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)

2001-08-23 / 195. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS 23. KOMMENTÁR WKKKKttk Hőség és szlovák sör MOLNÁR IVÁN Izzadt, egymás lábát gyúró embertömeg, fúvószenekarok, sör, virsli, traktorok. Ha az ember nem botlana lépten-nyomon a nyugati cégek reklámtábláiba és a bejárat fellett nem lenne ott hatalmas betűkkel a felirat - Agrokomplex 2001, akkor akár a hetvenes években is érez- hetné magát, hiszen Szlovákia legnagyobb mezőgazdasági szakvásá­rának szellemisége azóta szinte semmit sem változott. Korábban a kommunista mezőgazdaság legújabb vívmányainak bemutatása volt a cél, ezt mára a hazai, az eredeti szlovák termé­kek ajnározása váltotta fel, show-elemekkel spékelve. Erre a jelek szerint persze égető szükség van, hiszen a gombamód szaporodó külföldi üzletláncok fokozatosan teljesen kiszorítják a hazai keres­kedőket a piacról. Ennek ellenére idén kevesebb kiállító vett részt a szakvásáron, mint tavaly. A rendezők ezt is a külföldi üzledáncok számlájára írják, hiszen szerintük elsősorban ezek kegyeltjei ma­radtak távol, számukra ugyanis biztosítva van az eladás. A kiállítók szerint azonban számos érdekeltet a nem éppen alacsony bérleti díjak tántorítottak el a részvételtől. A rendezők által megszólított cégek közül így csak minden ötödik vett részt a szakvásáron. Csök­kent a külföldi kiállítók érdeklődése is a nemzeti pavilonok iránt, ami nagyrészt annak a számlájára írható, hogy külföldön erre nem adnak dotációt. A szlovák kiállítók a földművelésügyi tárcától per­sze erre is kapnak pénzt. A kiállítás egyik legnagyobb problémája idén is a hőség volt, ami már tavaly is sokakat elriasztott. Most ugyan többen látogatták meg a vásárt mint tavaly, a 175 ezres nézőszám azonban így is el­marad a várakozásoktól. A légkondicionálás nélküli pavilonokban Pavel Koncoš földművelésügyi miniszter szintén megizzadt, ezért ő is javasolta, hogy a szakvásárt legközelebb tegyék át szeptemberre. Erről azonban a rendezők hallani sem akarnak, hiszen szerintük a kiskerti bemutatókat csak ilyenkor lehet tartani, ráadásul jövőre az autószalont korábban rendezik, tehát jövőre is marad az augusztu­si tikkasztó hőség. Ennek a hírnek valószínűleg a sörgyártók örül­nek a legjobban, söreik ugyanis a legkelendőbb árucikknek számí­tanak a vásáron. JEGYZET Pedagógusok dicsérete JUHÁSZ KATALIN Ilyen lehet, amikor az ember hozzácsapódik a maratoni fu­tókhoz. Öt kilométerig élvezi a tömeg lelkes biztatását, aztán kifulladva ül le az útszélre, és maga is biztatni kezdi az egyre fáradtabb mezőnyt. Nyári egyetem folyik Kassán pe­dagógusok részére. Százötve­nen gyűltek össze, ez pedig bi­zony hírértékkel bír, tehát fog­tam magam, és elindultam va­sárnap este az eseményt szak­mai alapon megtekinteni, majd pedig annak rendje s módja sze­rint „letudósítani”. Nem kell saj­nálniuk engem, másnap rende­sen kialudtam magam, nem úgy, mint a résztvevő tanárok, volt kollégáim. Mert bizony konformista pályaelhagyó, a pe­dagógustársadalom szégyene vagyok. Engedtem a kötetlen munkaidő, valamint az alig ezer koronával magasabb fizetés csábító ígéretének, és otthagy­tam a neveletlen, büdös kölykö- ket, tanulják meg mástól az an­gol rendhagyó igéket. E „büdös kölykök” kedvéért gyűltek össze a pedagógusok egyhetes fejtágításra az augusz­tusi harmincöt fokban, ahelyett, hogy az egész éves strapát kö­vetően a strandon pancsolná­nak. Figyelem az arcokat a megnyitón. A kisebbségi peda­gógus felelőssége, többet, job­ban, nevelni is, nem csak taníta­ni, új pedagógiai irányzatok, személyes viszony, küldetéstu­dat - egy csomó frázis, melye­ket ezerszer hallottam, de itt és most egyáltalán nem tűnnek közhelyeknek. Ne hagyjuk a lángot kialudni. Brrrr! Ám a te­remben többen párás szemmel bólogatnak. Rádöbbenek végre, ezek megszállottak, akik nevet­séges fizetésért, gyakran em­bertelen körülmények között végzik a dolgukat, akiket épp ezért annyira, de annyira lehet irigyelni, és olyan jó lenne köz­éjük tartozni. Telefonálgatni kezdek, és meg­tudom, hogy hajdani 14 tagú egyetemi csoportunkból ma csupán ketten tanítanak, a leg­többen nemhogy a pályáról, de az országból is elmenekültek. Nem szépítem, bizony megfuta­modtunk. Pedig öt évvel ezelőtt tele voltunk világmegváltó ter­vekkel. Szégyen reánk. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztóségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz dače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, AVCjii8^,uaz ellenőrzés eredménye a www.sme.skhonlapon talámató. ót cir<ui4t«is E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ :f: VJESNIK A horvát lap beszámolója szerint irredenta, nagy Magyarországot ábrázoló, többnyelvű plakát jelent meg Csáktornyán, a Zrínyi-kastély kapuján. A megyei önkormányzat vezetői nem állítják, hogy a plaká­tot magyarok függesztették ki, de szerintük nem véletlen, hogy ak­kor történt ez, amikor a muraközi magyarok egyet nem értésüket fe­jezik ki azzal a horvát-szlovén megállapodással kapcsolatban, amely a megye területén a két or­szág közötti határvonal tervezett kijelöléséről szól. A lap azt is fur­csállja, hogy a horvát kormány egyeden tagja sem reagált a nagy- kanizsai Trianon-emlékmű újbóli felállítására. A Vjesnik szerint nincs politikai súlyuk Magyaror­szágon a Muraköz utáni évszáza­dos vágyálmoknak, csupán szur­- Azt mondta, nem kell kilépni! (Peter Gossányi karikatúrája) kálódásról van szó, de azért nem árt figyelmesnek lenni. A Magyar Koalíció Pártja kormánypárti partnereinek rossz politikai ízlése és mellébeszélései miatt került csapdába Bugár súlyos döntés előtt áll Idestova négy évvel ezelőtt, amikor a Markíza kereske­delmi televízió oroszlán- részt vállalt az SOP létrejöt­tében, s nagy szerepe volt abban, hogy ki legyen az SDK szóvivője, a szlovák ér­telmiségiek és a diplomaták hallgattak. ŠTEFAN HRÍB Mások, főleg az akkori ellenzéki po­litikusok azt hangoztatták, hogy Mečiart végre le kell győzni. Ezért nem vetették meg sem a gőgös Pa­vol Rusko (aki akkor még azt sugall­ta a tévéjében, hogy nem a Magyar Koalíció Pártjával, hanem Slotáék- kal kell egyezkedni), sem pedig a nevetséges Schuster segítségét (aki eljátszotta azt, hogy mennyire sze­reti az MKP politikusait, ám ezt a szánalmas színjátékot csak azért rendezte meg, hogy magyaljaink a köztársaságielnök-választáskor rá szavazzanak). Akkor is hallgattak a szlovák értelmiségiek és a diploma­ták, amikor nem sokkal ezután Mi­kuláš Dzurinda és Jozef Migaš rang­rejtve, nagy titokban a parkokban sétálgatott órákon át, és arról alku­doztak, hogy miképpen osztozza­nak a hatalmon. Ezzel a másodhe­gedűs szerepébe szorították és me­galázták a Magyar Koah'dó Pártját, holott addig éppen az MKP volt - és lehetett volna továbbra is - az SDK legközelebbi partnere. Ezek a tulaj­donképpen senki által sem bírált, titkos alkuk aztán oda vezettek, hogy az SDĽ aránytalanul sok pozí­cióhoz jutott a Dzurinda-kabinet- ben. Ekkor a legtöbb kormánypárti politikus és a média többsége azt hangoztatta, hogy a kabinet mega­lakulása elképzelheteden kompro­misszumok nélkül. Sőt még olyan vélekedések is elhangoztak, hogy az SDĽ már a mienk, szíwel-lélekkel reformpárti, s ezért a nagy titokban sétálgató, parkokban alkudozó két személy egymáshoz illő páros. Amikor aztán az SDK néhány ve­zetője egyértelműen megsértette az előzetes egyezségeket, mert nem voltak hajlandók visszatérni az ötpárti koalícióhoz, s nem tá­mogatták az anyapártok teljes jogi szubjektumának és mozgásteré­nek a visszaállítását, derék politi­kusaink és diplomatáink szintén nem nyitották ki a szájukat. Pedig ez a makacsság a legerősebb koalí­ciós tömörülés széteséséhez, a jobboldal meggyengüléséhez és végső soron a kormányfő pozíció­jának a megrendüléséhez vezetett. Ebből a folyamatból legtöbbet az SDĽ profitált, újra csak az MKP hátrányára. Mindezt azonban csak nagyon kevesen vették észre, s még kevesebben adtak hangot rosszallásuknak. A legtöbben azt harsogták, hogy a jobbközépen is „integrálni” kell, s egyébként is a KDH sosem lesz a miénk, mert nem liberális párt. A nagy néppárt­ról alkotott agyszülemény sokak józan eszét homályosította el. És bekövetkezett a közigazgatási reformmal kapcsolatos nagy átve­rés, amelyet síri csend követett. Csak Dzurinda ragyogott, és ,jó hírről” gagyogott, az Európai Unió pedig tájékozatlanul és cinikusan üdvözölte a rossz reform beindítá­sát. És ebben a pillanatban harsant fel a Magyar Koalíció Pártjának határozott hangja: Elég, egy ta­podtat sem tovább! Ennek a párt­nak még van önbecsülése. Bugár Béla jól tudta, hogy ha másképp cselekszik, vagyis szemet huny a történtek fölött, akkor a gerincte­len és jellegtelen politikusok szint­jére süllyed. És egyszeriben min­denki rikácsolni kezdett. Valójá­ban ez a legfelháborítóbb az egész­ben, ez az igazi botrány. Mert azok a neves szlovák értelmiségiek, akik aláírták azt a nyilatkozatot, amely­nek a szerzője ismeretlen, bizony nem tettek tanúbizonyságot böl­csességről és felelősségérzetről. Mert milyen magatartás az, hogy addig hallgatok, ameddig a gán- csoskodások, politikai mélyütések és átverések másokat érintenek, s csak akkor szólalok meg, amikor már a következmények vala­mennyiünket érinthetnek. Rövid­látó és önző ez a magatartás, rá­adásul a szlovák értelmiségiek azt szeretnék bizonygatni és elhitetni, hogy ha Bugárék kilépnek, akkor ők lesznek a bűnbakok. Ez a nyilat­kozat nem a nemzet által joggal el­várt, tisztességes elvi magatartás­ról tanúskodik. Valójában a túlon­Azt szeretnék elhitetni, ha Bugárék kilépnek, ők lesznek a bűnbakok. túl olcsó, az értelmiségiekhez mél­tatlan hazugságokat és csúsztatá­sokat erősíti. A szöveg ugyan lát­szólag kiegyensúlyozott, a Magyar Koalíció Pártját hősiesen védelme­zi és elmarasztalja, egyszersmind valamennyi kormánypártot hibáz­tatja a kialakult helyzet miatt. És éppen ez a legnagyobb hibája. Az igazság ugyanis mindig konkrét, személyhez vagy szubjektumhoz kötött, miként a felelősség is. A „ki­egyensúlyozott” állásfoglalás való­jában elködösíti az igazságot. Leg­alább a nyilatkozatot jegyző poli­tológusoktól és szociológusoktól elvárható lett volna nagyobb intel­lektuális tisztesség. Csődöt mondtak a diplomaták is. Most arról győzködik a Magyar Koa­líció Pártjának vezetőit, hogy simul­janak az elvtelen politizáláshoz, mert különben a velünk szemben eddig jóságos, megértő EU és a NA­TO összevonja a szemöldökét, ne­tán haragra geijed. Ezzel nemcsak olyan ügybe avatkoznak be, amely kizárólag egy-egy párt felségterüle­te, hanem kétségbe vonják az MKP politikai érettségét és felelősségér­zetét is. Három éven át nem voltak képesek felismerni azokat a jelensé­geket, amelyek a jelenlegi belpoliti­kai válsághoz vezettek, s most sem azokra igyekeznek nyomást gyako­rolni, akik a jelenlegi helyzetet okozták. Joggal merül hát fel a kér­dés: müyen diplomaták az üyenek? A Magyar Koalíció Pártja a kor­mánypárti többség rossz politikai ízlésének és jellemtelenségeinek csapdájába került. Nemrég ebben vergődött a Demokrata Párt és a KDH is. Ez a kisebbik rossz ízlése, a hallgatás, amikor nevén kellene nevezni a dolgokat, amikor nem szabadna szemet hunyni bizonyos események és politikai összefonó­dások fölött. Az ilyesfajta elvtelen magatartás megnyilvánulása az is, hogy a súlyos baidövéseket az in­tegráció fontosságával igyekeznek palástolni és elbagatellizálni. Nem és nem akaiják tudatosítani, hogy az egyetlen járható út Szlovákia tényleges demokratikus átalakulá­sa. És ezt nekünk kell kivajúdni. A civilizált Európa mindezek alól nem ad felmentést, ezért is hiába­való rájuk hivatkozni, velük taka­rózni, ahogy azt szlovák kormány- párti politikusok, értelmiségiek és diplomaták próbálják. Bugár Béla még életében nem állt ilyen súlyos döntés előtt. A szerző a Domino fórum fő- szerkesztője Csak a koalíció fennmaradó részén múlik, hogy az MKP, vagy inkább a HZDS támogatásáért folyamodik-e Magyar barátaim, egy csónakban evezünk PETER ZAJAC kötött - és az SDKÚ, illetve a DS ál­Vártam, a szlovák értelmiségiek mi­kor fejezik ki a jelenlegi kormányko­alíció tevékenysége miatti elégedet­lenségüket. Élvártam, hogy jelzik elégedetlenségüket a mečiari rend­szer okozta sérelmek jóvátételénél tanúsított tehetetlenség miatt. El­vártam, hangot adnak felháborodá­suknak a botrányok miatt, amelyek­kel a kormánykoalíció azt mutatta az embereknek, hogy megveszte­gethetősége mennyire nem külön­bözik az előző kormányétól. S elvár­tam azt is, hogy a kisebbséginyelv­használati törvény jóváhagyásakor támogatni fogják a polgárok jogát az anyanyelvű szertartásokra, az al­kotmány módosításakor pedig a preambulum polgári jellegét. Mély felháborodásuk kifejezését vártam, amikor már vüágossá vált, hogy az SDĽ és az SOP a HZDS-szel tál is támogatott - üzlete révén a közigazgatási reform helyett a mečiari felfogású államépítés fe­jeződött be. Nyugtalanított a hallga­tás. Végül jött harminchat szlovák közéleti személyiség nyilatkozata. Árra szólították fel az MKP-t, ma­radjon a kormányban. Magam is osztom a mély felháborodást. Az igazság viszont kézzelfogható. A fel­hívást jegyzők azt írják, hogy az MKP távozásával a kormány elveszí­tené parlamenti többségét. Az MKP viszont támogatását ajánlja a kor­mánynak. Csak a koalíció fennma­radó részén múlik, hogy inkább a HZDS támogatásáért folyamodik-e. Az aláírók felszólítják a kormányt, vigye végbe programját. Ez azonban nem valószínű, s nem csupán a bé­rek százszázalékos emelésére vagy a munkanélküliség ígért jelentős csökkentésére gondolok. Ma már nyüvánvaló, hogy ez a kormány nem valósítja meg és nem is fejezi be a közigazgatás, a nyugdíjrend­szer, a közpénzfelhasználás, az egészségügy és az oktatásügy re­formját sem. A felhívás aláírói sze­rint keresni kell az MKP kormány­ban maradásának lehetőségeit. Ez a lehetőség azonban a valódi közigaz­gatási reformhoz való visszatérés lett volna. Jozef Migaš házelnök Mi­kuláš Dzurinda kormányfő által is üdvözölt döntése, hogy a megyei választásokat december elsejére ír­ják ki, ezt a lehetőséget kizátja. Az aláírók szerint az MKP koalíciós partnerei sokszor nem vették figye­lembe a párt jogos érdekeit. Ez tény. De az aláírók egyben azt is úják, ha a belpolitikai fejlődés eltérne az ed­digi demokratikus, reform- és integ- rádópárti irányvonaltól, azért első­sorban azokat terhelné a felelősség, akik elutasították a demokratikus erők további együttműködését, és saját önző érdekeiket részesítették előnyben. Kik azok? Az MKP, vagyis e felhívás címzettje? Az az MKP, amely az integrádós és reformprog­ramot a kormányban szorgalmazta és támogatta? Nem inkább a kor­mánykoalíció azon részéről van szó, amely ezt a programot fékezte, szét­rombolta, vagy bólogatott destruk­ciójához? Vagy mindenkit fe­lelősség terhel, a felelőst és a nem felelőst is? Én ebben a pillanatban - csak úgy, a magam nevében - szük­ségét érzem elmondani Szigeti Lászlónak, Czajlik Józsefnek, Barak Lászlónak és sokaknak, akiket bará­taimnak tartok, hogy jobban mint ezelőtt bármikor, érzem: egy csó­nakban evezünk. A szerző irodalomtudós, volt par­lamenti képviselő, a berlini Hum­boldt Egyetem vendégtanára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents