Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)

2001-08-22 / 194. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS 22.

Interjú W1

Bugár Béla lapunknak kifejtette, a Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsának ülése előtt már csak az a kérdés, hogy az MKP mikor lépjen ki a kormányból

Három nappal az MKP Országos Tanácsának idehaza és külföldön egyaránt nagy érdeklődéssel várt ülése előtt Bugár Béla pártelnököt kértük fel helyzetelemző beszélgetésre.

SZILVÁSSY JÓZSEF

Több mint egy hónap telt el az MKP Elnökségének ülése óta, amelyen-e hét végére összehívták a párt országos tanácsát, s azt javasolták a testületnek, fogadjon el olyan határozatot, hogy a Magyar Koalíció Pártja kilép a kormányból. Nem volt elhamarkodott ez a döntés?

Semmiképpen. Ugyanis előzőleg országos tanácsunk többször is arra figyelmeztetett, hogy ha a szlovákiai közigazgatási reform részeként a nyolcmegyés modellt fogadják el, méghozzá az ellenzéki pártok segítségével, akkor kormányválság alakulhat ki. Július 4-én pontosan ez történt a pozsonyi törvényhozásbán. Három kormányzati tényező, vagyis az SDL, továbbá az SOP - sőt még a Mikuláš Dzurinda vezette SDK honatyái is - leszavazták a kabinet javaslatát. Az ellenzékkel ösz- szefogva valósággal kibelezték az eredeti, tizenkét megyés modellt, és tulajdonképpen Mečiar elképzelését szentesítették. Ezekután csak egyetlen tisztességes választásunk lehet: a kilépés. Vüágosan elmondtuk, hogy az MKP következetesen reformpárti. Az európai léptékű közigazgatási reformokat pedig az említett politikai erők megtorpedózták. Járási elnökségeink ülései és tagságunk véleménye alapján úgy látom, hogy ma már nem az a kérdés, vajon kilépjünk-e vagy maradjunk, hanem az, hogy azonnal hagyjuk-e ott a kormányt vagy van értelme kivárni még néhány hetet.

A szlovák kormányfő nemrég éppen az Új Szónak azt nyilatkozta, hogy a nyolcmegyés modell ugyan nem a legjobb megoldás, de mégis csak több a semminél, hiszen végre megkezdődhet a közigazgatási reform, amely Szlovákia európai uniós csatlakozásának egyik előfeltétele. Brüsszelben is kedvezően fogadták azt a hírt, hogy jövőre végre nálunk is megalakulhatnak a másodfokú önkormányzatok. Mi a véleménye ezekről az elemzésekről?

A kormányfő igyekezett megmagyarázni a saját, elégtelen bizonyítványát és elkendőzni személyes felelősségét a történtek miatt, mert ő is sok mindenért hibáztatható. Például gyakran úgy érkezett a Koalíciós Tanács üléseire, hogy előzőleg már alkut kötött Jozef Migašsal. A nyolcmegyés modell egyértelműen magyarellenes, mert olyan választási körzeteket állapított meg, amelyek miatt a 25 magyarlakta déli térség csaknem felében az MKP jelöltjeinek kevés esélye lesz arra, hogy akár egy is bekerüljön közülük a regionális parlamentekbe. Ráadásul az első - az említett kormánypártiak és Mečiarék alkotta új politikai szövetség számára nem megfelelő eredmény után a házszabályt és az alkotmányt megsértve új szavazást rendeltek el, és így sikerült keresztülhajszolniuk azt a módosítást, amelynek alapján a megyei önkormányzat elnökének megválasztása kétfordulós lesz. Ugyanis Nagyszombat és Nyitra megyében reális esélyünk lenne arra, hogy az első fordulóban a magyar jelölt legyen a győztes. Ezt a lehetőséget a szlovák kereszténydemokraták is igyekeztek mindenáron megakadályozni. A jóváhagyott törvény valójában az önkormányzatiság elveinek megcsúfolása. Ami pedig Brüsszelt illeti, ők kezdetben csupán a közigazgatási törvény jóváhagyásának tényét üdvözölték. Nem véletlen, hogy betek óta hallgatnak az ottani döntéshozók, mert már tájékoztattuk őket a valós tényekről. Valószínűleg a legközelebbi országjelentésbe is bekerül, hogy Szlovákia közigazgatási

törvényének több rendelkezése ellentmond az európai értékrendnek.

Egyre több nyugati politikus, hétfőn lapunk hasábjain éppen az Egyesült Államok pozsonyi ügyvivője, az elmúlt héten pedig harminchat neves szlovákiai személyiség, a szlovákiai belpolitikai válság elkerülése érdekében önmérsékletre, kilépési szándékának alapos megfontolására kérte az MKP vezetőségét. Figyelembe veszik ezeket az aggodalmakat a végső döntéskor?

Jómagam is tárgyaltam az elmúlt napokban több nyugati ország pozsonyi nagykövetével. Ők ugyancsak döntésünk várható következményeinek alapos elemzésére kértek bennünket. Nekik szintén azt válaszoltam, hogy nem mi nyitottuk fel Pandora szelencéjét. A Magyar Koalíció Pártja mindmáig a legstabilabb politikai erő, szavahihető partner, hónapok óta pedig már a legerősebb kormánypárt is. Ám nem feledhetjük, hogy a csaknem három évvel ezelőtt megkötött koalíciós szerződésben erre a választási ciklusra - éppen a belpolitikai stabilitás, a demokratikus reformok sikere érdekében - lemondtunk a szlovákiai magyar egyetemről, cserébe bekerült a kormányprogramba a nyitrai magyar pedagógiai kar megalapításának igénye. Ez a kar azonban még a rövidesen kezdődő tanévben sem nyílik meg. Nem kaptuk meg a mezőgazdasági tárcát, ám partnereink beleegyeztek abba, hogy a gazdátlan földek az állami földalapból az önkormányzatok kezelésébe kerülnek. Valósággal elszabotálták ennek az egyezségnek a végrehajtását is. Ideiglenesen lemondtunk arról is, hogy megnyitjuk a területi autonómia létrehozásának kérdését, hiszen elképzeléseink szerint a jó közigazgatási reform révén a magyarok, a dél-szlovákiai polgárok számos területen kezükbe vehetnék sorsuk, szülőföldjük jövőjének alakítását. Erre olyan jogi normát fogadtak el, amely - mint már említettem - megcsúfolja az önkormányzatiság elveit. Ekkor telt be a keserű pohár. Erre már nem legyint- hetünk, nem mondhatjuk felelőde- nül, hogy spongyát rá, kormányozzunk együtt még egy ideig, mintha mi sem történt volna. Egyértelműen a reformfolyamatok megfeneklése miatt kényszerülünk távozni a kormányból. Az MKP csak akkor maradna, ha a reform folytatására reális esély lenne. Nagyra becsülöm, hogy a kormánykoalíció egyben- maradása érdekében szót emeltek a

legnevesebb szlovák értelmiségiek is. Csak hát azt kérdem tőlük tisztelettel és keserűséggel, vajon miért nem akkor szólaltak meg, amikor a számunkra elfogadhatatlan megyehatárokról és választójogi törvényről szavaztak a parlamentben, vagy korábban, amikor a Magyar Koalícó Pártját többször is leszavazták a koalíciós partnerek.

Az ANO vezetői szerint a Magyar Koalíció Pártjának azonnal távoznia kellene a kormányból. Ha másképp döntenének, akkor szerintük ezzel csak azt igazolnák, hogy az MKP is érdekelt a még esedékes privatizációs bevételekben. Mi a véleménye erről? Nyilván a nemrég alakult politikai tömörülés vezetőit is nyugtalanítja az MKP jelentős és töretlen támogatottsága, s ezért megpróbálnak bennünket is befeketíteni. Próbálkozásaik teljes kudarcra vannak ítélve, mert az MKP országos és regionális tisztségviselőit még politikai ellenfeleink sem tudták gyanúba keverni egyetlen korrupciós ügy kapcsán sem. Mi nem azért vártunk heteket a végső döntéssel, nem azért mérlegelünk alaposan, mert még érdekeltek lennénk valamilyen privatizációs bevételben. Egyetlen célunk az volt, hogy augusztus végéig időt, lehetőséget adjunk tagságunknak, vezetőségünknek, hogy magyarságunk és az ország érdekeit is mérlegelő, felelősségteljes döntést érleljünk ki.

Sokasodnak azok a hangok is, amelyek arra kérik a magyar párt vezetését, hogy legalább néhány hónapra halassza el a kilépést, mert addigra talán a koalíciós partnerek is jobb belátásra térnek. Ez a megoldás elképzelhetetlen?

Elvben nem. Ám azzal, hogy a házelnök kihirdette a regionális parlamenti választások időpontját, jelentősen csökkentette az értelmes kompromisszum megkötésének lehetőségét. Erre halvány esély csak abban az esetben kínálkozna, ha sikerülne olyan jogi normában szót értenünk, amely az európai gyakorlatnak megfelelően, valamint a Szlovákiai Falvak és Városok Társulásának követeléseit teljesítve ruházna át jogköröket a megyei ön- kormányzatokra, s ugyanilyen demokratikusan rendelkezne az ön- kormányzatok vagyonáról. Elképzelhető, hogy az Országos Tanács tagjai közül felvetik, hogy függesz- szük fel néhány hétre vagy hónapra a küépésünket. Csak hát mi a garancia, hogy feltételeink teljesülnek, tehát valóban európai léptékű kompetenciatörvény születik? Ki szavatolja vajon, hogy ha esetleg jó kormányjavaslat kerül a parlamentbe, akkor ott nem szavazzák le ugyanazok a politikai erők, amelyek ezt már a közigazgatási törvénnyel megtették, s amelyek minden lehetséges eszközzel fékezik a tényleges közigazgatási reformot és a központi államhatalom lebontását? Jozef Migaš nem zárta ki, hogy a számukra megfelelő kompetenciatörvény elfogadása érdekében ismét összefognak az ellenzékkel. Ezzel ismét egyértelművé tette, hogy ő tulajdonképpen Mečiarék elgondolásainak az egyik végrehajtója.

Sokan azt kérdezik, miért akar az MKP konstruktív ellenzékbe vonulni, amikor az országban nincs más alternatíva, mint eddigi partnereik további támogatása.

Ha a kormányban maradnánk, éspedig minden feltétel nélkül, altkor a kabinet és a parlament minden döntéséért viselnünk kell a felelősséget. Márpedig nem adhatjuk nevünket és becsületünket ilyen rossz közigazgatási törvényhez, a szűnni nem akaró privatizációs botrányokhoz, a pártok közötti és a pártokon belüli vitákhoz, amelyek kiábrándítják a lakosságot, törékennyé teszik a lassan mégiscsak javuló Szlo- vákia-képet. Nem volt semmüyen pozíciónk a belügyi és az igazságügyi tárcánál, ezért sem osztozhatunk a felelősségen amiatt, hogy egyetlen olyan súlyos törvénytelenséget sem sikerült máig bírósági ítélettel lezárni, amelyet Mečiar orzságlása idején követtek el, holott erre is ígéretet tettünk választóinknak. Konstruktív ellenzéki szerepben támogatni fogunk minden olyan törvényt, amely elősegíti Szlovákia európai integrációját és a szlovákiai magyarság boldogulását, azonosságtudatának az erősítését. De már nem vagyunk hajlandók szemet hunyni viszálykodások és botrányosan rossz döntések fölött.

Távozásuk után kisebbségi kormány marad az országban. Ez mindenképpen tovább élezi majd a belpolitikai feszültségeket, s lényegesen ronthalja Szlovákia integrációs esélyeit, hiszen az észak-atlanti szövetségbe és az Európai Unióba csak olyan jelöltet fogadnak be, amelynek stabil a belpolitikai helyzete. Nem tart attól, hogy az ország éppen a kibontakozó belpolitikai válság miatt ismét kimarad a NATO-ból, lelassulnak a csatlakozási tárgyalások is, s mindezért majd a Magyar Koalíció Pártját teszik felelőssé? Hazai és külföldi partnereink jól tudják, hogy a demokratikus értékrendet meszemenően tisztelő, következetes politikát folytatunk. Egyáltalán nem rajtunk múlik Szlovákia eredményes integrációja, mi eddig is sokat tettünk, számtalanszor lobbiztunk külföldi partnereinknél az ügy érdekében. Nem mi tárgyaltunk titokban Mečiarral, a házelnök, aki ugyebár az SDĽ elnöke és Pavol Hamžík, az SOP vezetője. Túdatosítjuk a felelősségünket magyar nemzeti közösségünk és az ország sorsáért, ám éppen ezért nem fogadunk el a koalícióban statisztaszerepet. Nem lehetünk csupán valamiféle bokréta a kormány kalapján, amellyel tetszelegni lehet Brüsszelben és máshol. Ha annyira fontos és nélkülözheteden a Magyar Koalíció Pártja, vajon koalíciós partnereink miért nem tudatosították ezt akkor, amikor leszavazták csaknem minden javaslatunkat, s ezzel mai hangzatos kijelentéseik ellenére valósággal kitessékeltek bennünket a koalícióból? Ráadásul mi ma is azt mondjuk, hogy ha koalíciós partnereink rákényszerítenek a kilépésre, mi nem kívánjuk megbuktatni a kormányt, sót az ország integrációját továbbra is támogatni kívánjuk. Ellenzékiként már 1994- ben, a Moravčík-kormány idejében bizonyítottuk, hogy az integráció legelkötelezettebb hívei vagyunk, hiszen még a kormányon kívül is határozottabban támogattuk az ország belépését a NATO-ba és EU-. ba, mint a Moravčík-kabinet egyes koalíciós pártjai.

Egyre többen figyelmeztetnek arra, hogy ha az MKP távozik a kormányból, akkor Mečiar valójában már most hatalomhoz jut, hiszen pártjának támogatásától függhet a kisebbségi kormány sorsa. Nem tart ettől a veszélytől?

A jelenlegi felmérések szerint Mečiar pártja jövőre ugyanúgy megnyeri a szlovákiai választásokat, mint 1998-ban. Most sem a magyarok voksaival. A nagy kérdés az, hogy ezúttal sikerül-e olyan kormányt alakítania, amely szalonképes lehet Nyugaton és a szomszédainknál. Elsősorban a kormánykoalíciós pártoktól függ, sikerül-e elérnie a célját. Partnereinknek és az ősztől esedeg kisebbségbe szoruló kormánynak két választása van. Az első, hogy elfogadják a mi támogatásunkat, s ha eredményes lesz együttműködésünk, akkor enyhülhetnek, akár meg is szűnhetnek a jelenlegi aggodalmaskodó hangok, tehát nem csökkennek Szlovákia integrációs esélyei. A másik alternatíva, hogy Mečiarnál kilincselnek, ám ebben az esetben a következményekért ők viselik a felelősséget. Nyilván nem csak számunkra volt szembeötíő, hogy immár most is több alkalommal - tehát amikor még a kormányban vagyunk - az SDĽ és az SOP hathatós segítségével az történt a parlamentben, amit Mečiar akart.

Milyen feltételeket szabna az MKP a csendes támogatás fejében?

Ezt még korai részletezni. Azt viszont elmondhatom, hogy ezúttal is csak olyan költségvetési tervezetét szavazunk meg, amely figyelembe veszi a dél-szlovákiai régiók és a magyarság érdekeit is. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy ha felmondjuk a koalíciós szerződést, akkor ezen dokumentum alapján csupán a miniszterek és az államtitkárok távoznak. Azoknak a személyeknek a visszahívásáról, akiket az országos és más állami hivatalokban mi jelöltünk különféle tisztségekbe, semmiféle írásos egyezség nem rendelkezik. Az ő maradásuk nyüván a csendes támogatásunk egyik feltétele lehet.

Beszélgetésünk során végig egyértelműen nyilatkozott. A hivatalos tájékoztatások is szüntelenül a vezetőség teljes nézetazonosságát hangoztatják. Néhány sajtó- nyilatkozat alapján viszont úgy tűnik, azért mégsem teljesen egységes az MKP elnöksége.

Nézzük a tényeket. A július 5-i elnökségi ülésünkön minden jelenlévő egyetértett azzal, hogy augusztus végére összehívjuk az Országos Tanácsot, amelynek azt javasoljuk, hozzon döntést a Magyar Koalícó Pártja kilépéséről a kormányból. Csáky Pál a szavazáskor valóban nem volt jelen, ám felhívtam őt telefonon, kihangosítottam a készüléket, ezért minden jelenlevő hallhatta, hogy ó is támogatta javaslatunkat. A legutóbbi tanácskozásunkon senki sem ellenezte a kilépést. A vita arról folyt, hogy azonnal távozzunk-e vagy szabjunk feltételeket, és ha azok meghatározott időn belül nem teljesülnek, akkor hagyjuk el a koalíciót. Tehát igazat mondott Farkas Pál, amikor arról tájékoztatta a médiát, hogy egyetíen elnökségi tagunk sem ellenzi a kilépést. Kár, hogy néhány magánvéleménynek minősülő nyilatkozat kisebb félreértést okozott tagságunk egy részében.

Szeptembertől Magyar Föderalis- ta Párt néven valószínűleg új magyar politikai erő jön létre, amelynek egyik alapítója kijelentette, hogy radikálisabban kell a magyarság ügyét képviselni, mert a Magyar Koalíció Pártja már-már nemzetáruló politikát folytat. A szombati döntés után nem tart-e pártszakadástól, vagy attól, hogy a csalódottak esedeg az új magyar tömörülésbe lépnek át? Bármilyen is lesz az országos tanácsunk hétvégi határozata, biztosan meglesz a politikai ára. Mégsem félek attól, hogy lényegesen csökkenne támogatóink száma, akik eddig is méltányolták pragmatikus, de elveinket soha fel nem adó politizálásunkat. Aki pedig új magyar pártot alapít, az szerintem politikai öngyilkosságot követ el, mert polgáraink elsöprő többsége nem támogatja azt, aki szekértáborokba terelné magyar nemzeti közösségünket. Mi egyébként sosem mondtunk le arról a követelésünkről, hogy érvénytelenítsék a beneši dekrétumokat. Nem adtuk fel azt az igényünket sem, hogy nyissanak magyar egyetemet Szlováldában. Egy másik kormányban vagy kormányon kívüliként újra hangot adunk ezeknek a követeléseinknek idehaza is. Külföldi partnereink előtt eddig is elmondtuk ezeket az igényeinket.

Szombaton lehet-e olyan döntést hozni, hogy annak az MKP, magyarságunk és végső soron az ország jövőjére nézve se legyen súlyos politikai ára?

Minden erőnkkel erre törekszünk. Olyan döntést kell kivajúdnunk, amely után pártunkban senki sem érzi magát győztesnek vagy legyő- zöttnek, vagyis bármelyik tagunk vagy szimpatizásunk akkor is vállalni tudja tiszta lelknsmerettel a határozatot, ha az történetesen nem felel meg teljes mértékben elvárásainak és annak a lehetőségnek, amelyet a jelenlegi súlyos belpolitikai helyzet megoldása érdekében ő a legcélravezetőbbnek tart. Ennek az egységnek a megerősítése a legfontosabb feltétele annak, hogy az MKP sikeresen szerepeljen az év végi megyei és a jövő évi országos parlamenti választásokon.- Az MKP következetesen reformpárti (Somogyi Tibor felvételei)

■ Bármilyen lesz az OT hétvégi határozata, biztosan meglesz a politikai ái

Ne legyenek győztesek és legyőzöttek