Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)

2001-08-22 / 194. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS 22. Interjú W1 Bugár Béla lapunknak kifejtette, a Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsának ülése előtt már csak az a kérdés, hogy az MKP mikor lépjen ki a kormányból Három nappal az MKP Országos Tanácsának ide­haza és külföldön egyaránt nagy érdeklődéssel várt ülé­se előtt Bugár Béla pártel­nököt kértük fel helyzet­elemző beszélgetésre. SZILVÁSSY JÓZSEF Több mint egy hónap telt el az MKP Elnökségének ülése óta, amelyen-e hét végére összehívták a párt országos tanácsát, s azt ja­vasolták a testületnek, fogadjon el olyan határozatot, hogy a Ma­gyar Koalíció Pártja kilép a kor­mányból. Nem volt elhamarko­dott ez a döntés? Semmiképpen. Ugyanis előzőleg or­szágos tanácsunk többször is arra fi­gyelmeztetett, hogy ha a szlovákiai közigazgatási reform részeként a nyolcmegyés modellt fogadják el, méghozzá az ellenzéki pártok segít­ségével, akkor kormányválság ala­kulhat ki. Július 4-én pontosan ez történt a pozsonyi törvényhozás­bán. Három kormányzati tényező, vagyis az SDL, továbbá az SOP - sőt még a Mikuláš Dzurinda vezette SDK honatyái is - leszavazták a ka­binet javaslatát. Az ellenzékkel ösz- szefogva valósággal kibelezték az eredeti, tizenkét megyés modellt, és tulajdonképpen Mečiar elképzelé­sét szentesítették. Ezekután csak egyetlen tisztességes választásunk lehet: a kilépés. Vüágosan elmond­tuk, hogy az MKP következetesen reformpárti. Az európai léptékű közigazgatási reformokat pedig az említett politikai erők megtorpe­dózták. Járási elnökségeink ülései és tagságunk véleménye alapján úgy látom, hogy ma már nem az a kérdés, vajon kilépjünk-e vagy ma­radjunk, hanem az, hogy azonnal hagyjuk-e ott a kormányt vagy van értelme kivárni még néhány hetet. A szlovák kormányfő nemrég éppen az Új Szónak azt nyilat­kozta, hogy a nyolcmegyés mo­dell ugyan nem a legjobb megol­dás, de mégis csak több a sem­minél, hiszen végre megkezdőd­het a közigazgatási reform, amely Szlovákia európai uniós csatlakozásának egyik előfelté­tele. Brüsszelben is kedvezően fogadták azt a hírt, hogy jövőre végre nálunk is megalakulhat­nak a másodfokú önkormány­zatok. Mi a véleménye ezekről az elemzésekről? A kormányfő igyekezett megmagya­rázni a saját, elégtelen bizonyítvá­nyát és elkendőzni személyes fele­lősségét a történtek miatt, mert ő is sok mindenért hibáztatható. Példá­ul gyakran úgy érkezett a Koalíciós Tanács üléseire, hogy előzőleg már alkut kötött Jozef Migašsal. A nyolc­megyés modell egyértelműen ma­gyarellenes, mert olyan választási körzeteket állapított meg, amelyek miatt a 25 magyarlakta déli térség csaknem felében az MKP jelöltjei­nek kevés esélye lesz arra, hogy akár egy is bekerüljön közülük a re­gionális parlamentekbe. Ráadásul az első - az említett kormánypártiak és Mečiarék alkotta új politikai szö­vetség számára nem megfelelő eredmény után a házszabályt és az alkotmányt megsértve új szavazást rendeltek el, és így sikerült keresz­tülhajszolniuk azt a módosítást, amelynek alapján a megyei önkor­mányzat elnökének megválasztása kétfordulós lesz. Ugyanis Nagy­szombat és Nyitra megyében reális esélyünk lenne arra, hogy az első fordulóban a magyar jelölt legyen a győztes. Ezt a lehetőséget a szlovák kereszténydemokraták is igyekez­tek mindenáron megakadályozni. A jóváhagyott törvény valójában az önkormányzatiság elveinek meg­csúfolása. Ami pedig Brüsszelt illeti, ők kezdetben csupán a közigazgatá­si törvény jóváhagyásának tényét üdvözölték. Nem véletlen, hogy be­tek óta hallgatnak az ottani döntés­hozók, mert már tájékoztattuk őket a valós tényekről. Valószínűleg a legközelebbi országjelentésbe is be­kerül, hogy Szlovákia közigazgatási törvényének több rendelkezése el­lentmond az európai értékrendnek. Egyre több nyugati politikus, hét­főn lapunk hasábjain éppen az Egyesült Államok pozsonyi ügyvi­vője, az elmúlt héten pedig har­minchat neves szlovákiai szemé­lyiség, a szlovákiai belpolitikai válság elkerülése érdekében ön­mérsékletre, kilépési szándéká­nak alapos megfontolására kérte az MKP vezetőségét. Figyelembe veszik ezeket az aggodalmakat a végső döntéskor? Jómagam is tárgyaltam az elmúlt napokban több nyugati ország po­zsonyi nagykövetével. Ők ugyan­csak döntésünk várható következ­ményeinek alapos elemzésére kér­tek bennünket. Nekik szintén azt válaszoltam, hogy nem mi nyitottuk fel Pandora szelencéjét. A Magyar Koalíció Pártja mindmáig a legstabi­labb politikai erő, szavahihető part­ner, hónapok óta pedig már a leg­erősebb kormánypárt is. Ám nem feledhetjük, hogy a csaknem három évvel ezelőtt megkötött koalíciós szerződésben erre a választási cik­lusra - éppen a belpolitikai stabili­tás, a demokratikus reformok sikere érdekében - lemondtunk a szlováki­ai magyar egyetemről, cserébe be­került a kormányprogramba a nyitrai magyar pedagógiai kar meg­alapításának igénye. Ez a kar azon­ban még a rövidesen kezdődő tan­évben sem nyílik meg. Nem kaptuk meg a mezőgazdasági tárcát, ám partnereink beleegyeztek abba, hogy a gazdátlan földek az állami földalapból az önkormányzatok ke­zelésébe kerülnek. Valósággal elsza­botálták ennek az egyezségnek a végrehajtását is. Ideiglenesen le­mondtunk arról is, hogy megnyitjuk a területi autonómia létrehozásá­nak kérdését, hiszen elképzeléseink szerint a jó közigazgatási reform ré­vén a magyarok, a dél-szlovákiai polgárok számos területen kezükbe vehetnék sorsuk, szülőföldjük jövő­jének alakítását. Erre olyan jogi nor­mát fogadtak el, amely - mint már említettem - megcsúfolja az önkor­mányzatiság elveit. Ekkor telt be a keserű pohár. Erre már nem legyint- hetünk, nem mondhatjuk felelőde- nül, hogy spongyát rá, kormányoz­zunk együtt még egy ideig, mintha mi sem történt volna. Egyértelműen a reformfolyamatok megfeneklése miatt kényszerülünk távozni a kor­mányból. Az MKP csak akkor ma­radna, ha a reform folytatására reá­lis esély lenne. Nagyra becsülöm, hogy a kormánykoalíció egyben- maradása érdekében szót emeltek a legnevesebb szlovák értelmiségiek is. Csak hát azt kérdem tőlük tiszte­lettel és keserűséggel, vajon miért nem akkor szólaltak meg, amikor a számunkra elfogadhatatlan megye­határokról és választójogi törvény­ről szavaztak a parlamentben, vagy korábban, amikor a Magyar Koalícó Pártját többször is leszavazták a ko­alíciós partnerek. Az ANO vezetői szerint a Magyar Koalíció Pártjának azonnal távoz­nia kellene a kormányból. Ha másképp döntenének, akkor sze­rintük ezzel csak azt igazolnák, hogy az MKP is érdekelt a még esedékes privatizációs bevételek­ben. Mi a véleménye erről? Nyilván a nemrég alakult politikai tömörülés vezetőit is nyugtalanítja az MKP jelentős és töretlen támo­gatottsága, s ezért megpróbálnak bennünket is befeketíteni. Próbál­kozásaik teljes kudarcra vannak ítélve, mert az MKP országos és re­gionális tisztségviselőit még politi­kai ellenfeleink sem tudták gyanú­ba keverni egyetlen korrupciós ügy kapcsán sem. Mi nem azért vár­tunk heteket a végső döntéssel, nem azért mérlegelünk alaposan, mert még érdekeltek lennénk vala­milyen privatizációs bevételben. Egyetlen célunk az volt, hogy au­gusztus végéig időt, lehetőséget adjunk tagságunknak, vezetősé­günknek, hogy magyarságunk és az ország érdekeit is mérlegelő, fe­lelősségteljes döntést érleljünk ki. Sokasodnak azok a hangok is, amelyek arra kérik a magyar párt vezetését, hogy legalább néhány hónapra halassza el a ki­lépést, mert addigra talán a koa­líciós partnerek is jobb belátásra térnek. Ez a megoldás elképzel­hetetlen? Elvben nem. Ám azzal, hogy a ház­elnök kihirdette a regionális parla­menti választások időpontját, jelen­tősen csökkentette az értelmes kompromisszum megkötésének le­hetőségét. Erre halvány esély csak abban az esetben kínálkozna, ha si­kerülne olyan jogi normában szót értenünk, amely az európai gyakor­latnak megfelelően, valamint a Szlovákiai Falvak és Városok Társu­lásának követeléseit teljesítve ru­házna át jogköröket a megyei ön- kormányzatokra, s ugyanilyen de­mokratikusan rendelkezne az ön- kormányzatok vagyonáról. Elkép­zelhető, hogy az Országos Tanács tagjai közül felvetik, hogy függesz- szük fel néhány hétre vagy hónapra a küépésünket. Csak hát mi a garan­cia, hogy feltételeink teljesülnek, te­hát valóban európai léptékű kompe­tenciatörvény születik? Ki szavatol­ja vajon, hogy ha esetleg jó kor­mányjavaslat kerül a parlamentbe, akkor ott nem szavazzák le ugyan­azok a politikai erők, amelyek ezt már a közigazgatási törvénnyel megtették, s amelyek minden lehet­séges eszközzel fékezik a tényleges közigazgatási reformot és a közpon­ti államhatalom lebontását? Jozef Migaš nem zárta ki, hogy a számuk­ra megfelelő kompetenciatörvény elfogadása érdekében ismét össze­fognak az ellenzékkel. Ezzel ismét egyértelművé tette, hogy ő tulaj­donképpen Mečiarék elgondolásai­nak az egyik végrehajtója. Sokan azt kérdezik, miért akar az MKP konstruktív ellenzékbe vo­nulni, amikor az országban nincs más alternatíva, mint eddigi part­nereik további támogatása. Ha a kormányban maradnánk, és­pedig minden feltétel nélkül, altkor a kabinet és a parlament minden döntéséért viselnünk kell a felelős­séget. Márpedig nem adhatjuk ne­vünket és becsületünket ilyen rossz közigazgatási törvényhez, a szűnni nem akaró privatizációs botrányok­hoz, a pártok közötti és a pártokon belüli vitákhoz, amelyek kiábrán­dítják a lakosságot, törékennyé te­szik a lassan mégiscsak javuló Szlo- vákia-képet. Nem volt semmüyen pozíciónk a belügyi és az igazság­ügyi tárcánál, ezért sem osztozha­tunk a felelősségen amiatt, hogy egyetlen olyan súlyos törvénytelen­séget sem sikerült máig bírósági íté­lettel lezárni, amelyet Mečiar orzságlása idején követtek el, holott erre is ígéretet tettünk választóink­nak. Konstruktív ellenzéki szerep­ben támogatni fogunk minden olyan törvényt, amely elősegíti Szlovákia európai integrációját és a szlovákiai magyarság boldogulását, azonosságtudatának az erősítését. De már nem vagyunk hajlandók szemet hunyni viszálykodások és botrányosan rossz döntések fölött. Távozásuk után kisebbségi kor­mány marad az országban. Ez mindenképpen tovább élezi majd a belpolitikai feszültségeket, s lé­nyegesen ronthalja Szlovákia in­tegrációs esélyeit, hiszen az észak-atlanti szövetségbe és az Európai Unióba csak olyan jelöl­tet fogadnak be, amelynek stabil a belpolitikai helyzete. Nem tart attól, hogy az ország éppen a ki­bontakozó belpolitikai válság mi­att ismét kimarad a NATO-ból, le­lassulnak a csatlakozási tárgyalá­sok is, s mindezért majd a Magyar Koalíció Pártját teszik felelőssé? Hazai és külföldi partnereink jól tudják, hogy a demokratikus érték­rendet meszemenően tisztelő, kö­vetkezetes politikát folytatunk. Egyáltalán nem rajtunk múlik Szlo­vákia eredményes integrációja, mi eddig is sokat tettünk, számtalan­szor lobbiztunk külföldi partnere­inknél az ügy érdekében. Nem mi tárgyaltunk titokban Mečiarral, a házelnök, aki ugyebár az SDĽ elnö­ke és Pavol Hamžík, az SOP vezető­je. Túdatosítjuk a felelősségünket magyar nemzeti közösségünk és az ország sorsáért, ám éppen ezért nem fogadunk el a koalícióban sta­tisztaszerepet. Nem lehetünk csu­pán valamiféle bokréta a kormány kalapján, amellyel tetszelegni lehet Brüsszelben és máshol. Ha annyira fontos és nélkülözheteden a Ma­gyar Koalíció Pártja, vajon koalíciós partnereink miért nem tudatosítot­ták ezt akkor, amikor leszavazták csaknem minden javaslatunkat, s ezzel mai hangzatos kijelentéseik ellenére valósággal kitessékeltek bennünket a koalícióból? Ráadásul mi ma is azt mondjuk, hogy ha koa­líciós partnereink rákényszerítenek a kilépésre, mi nem kívánjuk meg­buktatni a kormányt, sót az ország integrációját továbbra is támogatni kívánjuk. Ellenzékiként már 1994- ben, a Moravčík-kormány idejében bizonyítottuk, hogy az integráció legelkötelezettebb hívei vagyunk, hiszen még a kormányon kívül is határozottabban támogattuk az or­szág belépését a NATO-ba és EU-. ba, mint a Moravčík-kabinet egyes koalíciós pártjai. Egyre többen figyelmeztetnek ar­ra, hogy ha az MKP távozik a kor­mányból, akkor Mečiar valójában már most hatalomhoz jut, hiszen pártjának támogatásától függhet a kisebbségi kormány sorsa. Nem tart ettől a veszélytől? A jelenlegi felmérések szerint Me­čiar pártja jövőre ugyanúgy meg­nyeri a szlovákiai választásokat, mint 1998-ban. Most sem a magya­rok voksaival. A nagy kérdés az, hogy ezúttal sikerül-e olyan kor­mányt alakítania, amely szalonké­pes lehet Nyugaton és a szomszéda­inknál. Elsősorban a kormánykoalí­ciós pártoktól függ, sikerül-e elérnie a célját. Partnereinknek és az ősztől esedeg kisebbségbe szoruló kor­mánynak két választása van. Az el­ső, hogy elfogadják a mi támogatá­sunkat, s ha eredményes lesz együtt­működésünk, akkor enyhülhetnek, akár meg is szűnhetnek a jelenlegi aggodalmaskodó hangok, tehát nem csökkennek Szlovákia integrá­ciós esélyei. A másik alternatíva, hogy Mečiarnál kilincselnek, ám ebben az esetben a következmé­nyekért ők viselik a felelősséget. Nyilván nem csak számunkra volt szembeötíő, hogy immár most is több alkalommal - tehát amikor még a kormányban vagyunk - az SDĽ és az SOP hathatós segít­ségével az történt a parlamentben, amit Mečiar akart. Milyen feltételeket szabna az MKP a csendes támogatás fejében? Ezt még korai részletezni. Azt vi­szont elmondhatom, hogy ezúttal is csak olyan költségvetési terveze­tét szavazunk meg, amely figye­lembe veszi a dél-szlovákiai régiók és a magyarság érdekeit is. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy ha felmondjuk a koalíciós szerző­dést, akkor ezen dokumentum alapján csupán a miniszterek és az államtitkárok távoznak. Azoknak a személyeknek a visszahívásáról, akiket az országos és más állami hi­vatalokban mi jelöltünk különféle tisztségekbe, semmiféle írásos egyezség nem rendelkezik. Az ő maradásuk nyüván a csendes tá­mogatásunk egyik feltétele lehet. Beszélgetésünk során végig egy­értelműen nyilatkozott. A hivata­los tájékoztatások is szüntelenül a vezetőség teljes nézetazonossá­gát hangoztatják. Néhány sajtó- nyilatkozat alapján viszont úgy tűnik, azért mégsem teljesen egy­séges az MKP elnöksége. Nézzük a tényeket. A július 5-i el­nökségi ülésünkön minden jelenlé­vő egyetértett azzal, hogy augusz­tus végére összehívjuk az Országos Tanácsot, amelynek azt javasoljuk, hozzon döntést a Magyar Koalícó Pártja kilépéséről a kormányból. Csáky Pál a szavazáskor valóban nem volt jelen, ám felhívtam őt te­lefonon, kihangosítottam a készü­léket, ezért minden jelenlevő hall­hatta, hogy ó is támogatta javasla­tunkat. A legutóbbi tanácskozá­sunkon senki sem ellenezte a kilé­pést. A vita arról folyt, hogy azon­nal távozzunk-e vagy szabjunk fel­tételeket, és ha azok meghatáro­zott időn belül nem teljesülnek, ak­kor hagyjuk el a koalíciót. Tehát igazat mondott Farkas Pál, amikor arról tájékoztatta a médiát, hogy egyetíen elnökségi tagunk sem el­lenzi a kilépést. Kár, hogy néhány magánvéleménynek minősülő nyi­latkozat kisebb félreértést okozott tagságunk egy részében. Szeptembertől Magyar Föderalis- ta Párt néven valószínűleg új ma­gyar politikai erő jön létre, amely­nek egyik alapítója kijelentette, hogy radikálisabban kell a ma­gyarság ügyét képviselni, mert a Magyar Koalíció Pártja már-már nemzetáruló politikát folytat. A szombati döntés után nem tart-e pártszakadástól, vagy attól, hogy a csalódottak esedeg az új ma­gyar tömörülésbe lépnek át? Bármilyen is lesz az országos taná­csunk hétvégi határozata, biztosan meglesz a politikai ára. Mégsem fé­lek attól, hogy lényegesen csökken­ne támogatóink száma, akik eddig is méltányolták pragmatikus, de el­veinket soha fel nem adó politizálá­sunkat. Aki pedig új magyar pártot alapít, az szerintem politikai öngyil­kosságot követ el, mert polgáraink elsöprő többsége nem támogatja azt, aki szekértáborokba terelné magyar nemzeti közösségünket. Mi egyébként sosem mondtunk le arról a követelésünkről, hogy érvénytele­nítsék a beneši dekrétumokat. Nem adtuk fel azt az igényünket sem, hogy nyissanak magyar egyetemet Szlováldában. Egy másik kormány­ban vagy kormányon kívüliként újra hangot adunk ezeknek a követelése­inknek idehaza is. Külföldi partne­reink előtt eddig is elmondtuk eze­ket az igényeinket. Szombaton lehet-e olyan döntést hozni, hogy annak az MKP, ma­gyarságunk és végső soron az or­szág jövőjére nézve se legyen sú­lyos politikai ára? Minden erőnkkel erre törekszünk. Olyan döntést kell kivajúdnunk, amely után pártunkban senki sem érzi magát győztesnek vagy legyő- zöttnek, vagyis bármelyik tagunk vagy szimpatizásunk akkor is vállal­ni tudja tiszta lelknsmerettel a hatá­rozatot, ha az történetesen nem fe­lel meg teljes mértékben elvárásai­nak és annak a lehetőségnek, ame­lyet a jelenlegi súlyos belpolitikai helyzet megoldása érdekében ő a legcélravezetőbbnek tart. Ennek az egységnek a megerősítése a legfon­tosabb feltétele annak, hogy az MKP sikeresen szerepeljen az év végi me­gyei és a jövő évi országos parla­menti választásokon.- Az MKP következetesen reformpárti (Somogyi Tibor felvételei) ■ Bármilyen lesz az OT hétvégi határozata, biztosan meglesz a politikai ái Ne legyenek győztesek és legyőzöttek

Next

/
Thumbnails
Contents