Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)
2001-08-20 / 192. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS 20. TÉMA: AZ MKP OT ÜLÉSE ELŐTT W1 A Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsának hét végi ülése előtt egyre több olvasónk ad hangot a kilépést, illetve a kormányban maradást alátámasztó véleményének Magyarságunk dilemmája: menni vagy maradni Az MKP OT augusztus 25-i ülése előtt - amelyet zárt ajtók mögött tartanak Udvardon - mind többen közük szerkesztőségünkkel a kilépést, illetve a kormányban maradást alátámasztó véleményüket. Szerkesztőségünk minél több érvnek, okfejtésnek ad nyilvánosságot. így teremti meg az együttgondolkodás lehetőségét. Olvasóink, munkatársaink állásfoglalásait remélhetően azok is mérlegelik majd, akiknek joga és felelőssége ebben a sorsdöntő kérdésben végső határozatot hozni. Az alábbi hozzászólásokat a napilap terjedelméhez igazodva rövidítve, csupán lényeges felvetéseket meghagyva közöljük. Az eredményekről nem szabadna megfeledkeznünk Úton maradni QUO VADIS, SZLOVÁKIAI MAGYARSÁG? Fóthy János szerint az MKP úgy próbált politizálni, hogy a mi jogaink is érvényesüljenek A szlovák közvélemény kedvezően értékelte az MKP kormányzati tevékenységét, a magyar választók pedig azt gondolták - focinyelven szólva -, jól játszik ez a csapat, belehal a szépségbe, de gól - eredmény-, az nincs. Megszavaztuk az alkotmányt azzal a preambulum- mal, amely továbbra is másodrendű állampolgárokká degradál bennünket. Mit kaptunk érte? Semmit, pedig a politikában az adok-kapok elve dominál, ott csak érdekek vannak. Akkor telt be a pohár, amikor botrányos közigazgatási törvényt hagyott jóvá a parlament. A köz- igazgatási törvény elfogadása a Cuper-féle javaslattal „fűszerezve” nemcsak a magyarokat érinti hátrányosan, hanem a koaoh'ció válságát és Szlovákia identitáshiányát is tükrözi, s megkérdőjelezheti az EU-csatlakozást. Az MKP úgy próbált politizálni, hogy a mi jogaink is érvényesüljenek. Sajnálatos, hogy az utóbbihoz nem sikerült megfelelő szövetségeseket, támogatókat találnia. A szlovák politika - néhány igazi demokrata törekvéseit leszámítva - magyarellenességben még mindig egységes. A politikusok nemcsak az ellenzékkel, hanem az ördöggel is készek lepaktálni, ha a magyar érdekek meghiúsításáról van szó. Találóan állapította meg Grendel Lajos „A gladiátor és a rókák” című írásában (Új Szó 2001.3.27.): „Az MKP szövetségesei sem jobbak holmi zsugori falusi szatócsnál.” Lemondtunk az autonómiáról, bízva abban, hogy a közigazgatási törvény keretében az önigazgatás helyhatósági szinten megoldódik. Csalódnunk kellett. Lemondtunk a magyar egyetemről, aminek az lett a következménye, hogy még önálló karalapítására sincs remény, hiszen a kormányjavaslat pusztába kiáltott szó. A parlament ugyan elfogadta a kisebbségi nyelvi chartát, de ez, jó végrehajtó rendeletek nélkül csak kirakati tárgy. A szlovák koalíciós partnerek - a sok pofon ellenére - most maradásra biztatják az MKP-t, sőt bűnbaknak akarják kikiáltani. Valójában ők a bűnösök, mert szabotálták a kormányprogram teljesítését, nem tartották be a megegyezéseket, korrupciós botrányokba keveredtek, Palackától, Košovantól, Kinče- šen, Tóthon át Hamžíkig. Lejáratták a kormányt, azt a kormányt, amelynek az MKP is tagja. így jutott el az MKP arra a felismerésre, hogy hamiskártyások között a becsületes játékos csak veszíthet. Betelt a pohár, mondja az MKP. Szerintem már kicsordult. Az MKP kormánybeli szereplését Sütő András „Egy lócsiszár vasárnapjai” című drámájából vett idézettel lehet legrövidebben jellemezni: „Egyezkedés közben veszett el mindenünk...” Az MKP zsákutcába került, mondják egyesek, elveszítette arculatát, mondják mások. A politika nem ismeri a tehetetlenséget, hanem mindig felelőst keres! Bebizonyosodott, ebben az átmeneti időszakban, a demokrácia hajnalán egy kisebbséget képviselő politikai párt nem lehet - megalkuvás nélkül - egyidőben a kormány tagja és érdekvédelmi szervezet. A szlovákiai magyar választópolgárnak - ha reálisan gondolkodik - jelenleg mégsincs más alternatívája, csak az MKP. Félő, a szlovákiai magyarság nem fog a végtelenségig ü- lúziókra szavazni, mert elvárja, hogy az őt képviselő párt a nemzeti identitástudat megőrzéséért, az alapvető emberi jogokért és az ön- rendelkezésért vívott harcban nem alkuszik meg és nem hátrál meg. Miroslav Kusýnak „A szlovákiai magyarok sajat megye iránti igényeiről” című cikke, amely a napilapban jelent meg a múlt év decemberében, most lett igazán időszerű: „A szlovákiai magyar kisebbség képviselői saját megye kialakítása mellett szállnak síkra. Ha ez a reform számukra csalódást okoz, természetesen logikus, hogy visszatérnek a magyar kisebbség etnikai alapon nyugvó autonómiája létrehozására irányuló követelésükhöz. Ez a követelés reális és logikus lesz, és nem tudom elképzelni, hogyan tudna a szlovák politikai képviselet ezzel a követeléssel az európai intézményekkel szembesülni, amikor 16 európai ország, kb. 50, kisebbségek által lakott területén ilyen vagy amolyan típusú etnikai autonómiát ismer el... Az EU-tagságra pályázó országban ezt a követelést összehasonlíthatatlanul jobban lehet érvényesíteni, mint Mečiar idejében” - írja a politológus, akinek a gondolatai akár irányt mutathatnak, miként juthatunk ki a zsákutcából. Az MKP-nak fel kell vállalnia, amiről ideiglenesen lemondott, s aminek a fejében szülte semmit sem kapott. Követelnie kell a beneši dekrétumok érvénytelenítését, a szlovákiai magyar egyetem megalapítását és a területi autonómiát.. A szerző a Somolja és Vidéke Kulturális Társulás elnöke Sokkal többet tudunk intézni a magyarság számára ebben az országban akkor, ha ezt a kormány részeseként tesszük Lesz-e öngól az OT udvardi ülésén? JUHOS FERENC Idestova három éve magyarságunk fellélegzett: hosszú tárgyalások, sok vita után olyan kormánycsapat alakult, amelyben magyar szakemberek is fontos tisztségekbe kerültek. Ám a kezdettől fogva csikorgott a gépezet. Nem kaptuk meg a mezőgazdasági tárcát, máig nem rendeződött a gazdátlan földek ügye, még szeptemberben sem nyílik meg a nyitrai magyar pedagógiai kar. Ma még nehéz megjósolni, müyen lesz a közigazgatási reform. Ezek a tények csalódással töltenek el bennünket, de azért az eredményekről sem feledkezzünk meg. Megerősödött iskoláink autonómiája, jelentős lakás- építési program indult, a magyarok lakta régiókban és településeken jelentős környezetvédelmi beruházások kezdődtek. Mindez jelentős mértékben az MKP jelölte miniszterek, államtitkárok és más tisztségviselők érdeme. Az eredményekről nem szabadna megfeledkeznünk. Az is igaz, nem mindent sikerült elérnünk abból, amire számítottunk. Ám sokféle nemes magot vetett el ez a kormánykoalíció. Ki fogja gondozni és ki fogja learatni? Ne engedjük oda azokat, akikre nem szeretnénk bízni a betakarítást. Azt sem tévesztSZÁRAZ DÉNES Már 1998 őszén egyértelmű volt: az MKP a szlovák kormány külpolitikai kirakatbábúja lesz, és a következő választások közeledtével a mélyérzelmű szlovák választópolgárok végett igyekezni fognak megszabadulni tőlünk. Persze mindezt európa- konfortosan kell véghez vinni, hogy ne élje szó az Európa-ház elejét, ne találjanak benne kivetnivalót még a NATO nagyurai sem. A legjobb tehát az lenne az ó szemszögükből, ha az MKP maga tenné meg nekik azt a szívességet, hogy saját döntése alapján lépne ki a kormánykoalícióból, mintegy cserbenhagyva a demokrácia „mérföldköves léptékű építőit”. 1998-ig az egyik szlovákiai magyar elődpártunk alapító tagjaként különböző szinteken részt vettem a nagypolitikában. Az OT-üléseken is sokszor a bűvöletébe estem azoknak a pártelnöki megnyilatkozásoknak, miszerint meg kell mutatnunk, hogy velünk nem lehet packázni, hogy befolyásosak vagyunk, hogy rajtunk keresztül vezet az út Európába, és erre rá kell jönniük a szlovák demokratáknak is. Most viszont ott tartunk, hogy a Demokrata Párt egykori képviselőm kívül szinte senkire sem számíthatunk. Ma már kissé másként látom a történéseket: A Rákóczi Szövetség által életre hívott Érsekújvár és Vidéke Célalap vezetőjeként 1992 óta módomban áll figyelni egy szűk, de nemzetiségi szempontból reprezentatív régió életének alakulását. Statisztikai adatok is bizonyítják, hogy például az 1994 és 1998 közötti időszak müyen sokat ártott a szlovákiai magyarságnak. A különböző bátor kiáüások ellenére a mečiarizmus sok embert bizonytalanított el a magyarságába vetett hitében. A célalap vezetőjeként viszont azt is elmondhatom: 1998 óta lassú, de folyamatos hangulatváltás észlelhető a térségben. Annak, hogy 1998hetjük szem elől, hogy a tervezett kilépés nemcsak néhány országos tisztségviselőt érint, hanem sok száz, talán sok ezer magyar tisztség- viselőt, akik munkájukkal, de az MKP iránti elkötelezettségükkel is letették a névjegyüket. S akik rövidesen, önhibájukon kívül egzisztenciális gondokkal szembesülhetnek. Magyarságunk jövőjét akár sorsdöntőén is meghatározó verdiktet szerintem nem az Országos Tanácsának, hanem az MKP rendkívüli közgyűlésének kellene kimondania. így még több felelősségteljes álláspont hangozhatna el, több lehetőség lenne az árnyalt helyzetelemzésre, mely a jó döntés alapvető feltétele. Ekkor talán mindannyian felismernénk: nem szabadna úgy feltenni a kérdést, hogy küépni vagy maradni? Azt keüene mérlegelnünk, miként maradhatunk úton. Miként járulhatunk hozzá ahhoz, hogy Szlovákia ne tévessze szem elől azt az hányt, a- mely a tényleges demokrácia fele vezet. Csak így teremtünk esélyt ahhoz, hogy az MKP európai értékrendjével, belpolitikai súlyával, nemzetközi tekintélyével segítse Szlovákia előrehaladását. Ezáltal hazai magyarságunk boldogulását is. A szerző Nádszeg polgármestere tói az MKP kormánytényezővé vált sok kedvező lélektani hatása van: az emberek kezdik leverni kisebbségi létünkből fakadó gátlásaikat, újra emelt fővel járnak az utcán, és nem félnek magyarul beszélni a közterületeken. Újra emberszámba veszik a magyart a járási hivatalokban is, magyarul beszélő osztályvezetők i- gyekeznek segíteni nemcsak a polgároknak, hanem a magyar iskoláknak, óvodáknak, kulturális intézményeknek. Nyugodtan taníthatunk iskoláinkban, nem fenyeget az alternatív képzés bevezetésének veszélye. Emelkedik a magyar iskolákba, óvodákba beíratott gyerekek száma. Növekszik az önbizalmunk, úgy é- rezzük, nemcsak jó magyarnak lenni, hanem érdekünk is a magyarság vállalása. Ezen az anyaországi státustörvény tovább lendület. Nem hiszem, hogy ezek a lélekben megerősödött emberek számonkérik politikusainkon a választásokon azt, hogy a meghiúsult Komárom megye miatt miért nem léptek ki a kormányból. Nem hiszem, hogy a felvidéki választó gyalogmagyar emiatt Ficóra, Ruskóra fog szavazni, mert annál bölcsebb, hogy Mečiarékat vagy a mostani koalíció minket kiebrudáló pártjait válassza. Nem hiszem, hogy a választások után kormányra kerülő pártok az MKP-nek kedvezőbb pozíciót biztosítanának a jelenleginél. Akkor minek és hova akarunk küépni? Együtt akarunk szavazni a parlamentben Mečiarékkal és Malütová- ékkal? Vagy továbbra is támogatjuk a kormánykoalíciót? Úgy, hogy már elzavarták az áüamapparátusból a magyarokat? Félbehagyunk megkezdett dolgokat, meghiúsítunk terveket! Fölösleges erőfitogtatásnak tartom a küépést a kormányból akkor, amikor semmit sem nyerünk, de sokat veszíthetünk vele. A szerző érsekújvári gimnáziumi tanár KOVÁCS FERENC A kormányban helyet foglaló miniszterelnök-helyettesünk és két miniszterünk évente körülbelül 7 milliárd korona elosztásáról dönt, különféle alapokon, alapítványokon, dotációkon és egyéb pénzügyi utakon át. 1996-ban az Érsekújvári járás az Állami Környezetvédelmi Alapból 42 mülió koronát kapott. Ezt a járás akkori vezetősége úgy osztotta el, hogy a párkányi körzet 21, többségében magyar nemzetiségű falvának és Párkány városnak ebből egy fülér sem jutott. Ilyesmi ma nem fordulhat elő. A Környezetvédelmi Alap elosztását a miniszter úr a maga kompetenciájába vonta össze, és ha több nem is, de összességében a magyarok lakta falvaknak is jut belőle annyi, amennyi jár. Mi a biztosíték arra, hogy ez így maradna a kilépés után is? Nekünk, polgármestereknek ez távolról sem mindegy, mi fejleszteni kívánjuk falvainkat, s ehhez pénzre van szükség. BORDÁS SÁNDOR Ha játszadozni kezdünk Sigmund Freud személyiségelméletével, és segítségével megpróbáljuk a szlovákiai politikai pártokat ábrázolni, érdekes összefüggéseket kaphatunk. Az ösztönén (Es), amely ösztöneinket tartalmazza, és azok azonnali kiélését szeretné megvalósítani, legjobban a Szlovák Nemzeti Párt és a Mečiar- féle Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom karakterének felel meg. Hiszen ezek gátlástalanul, szinte szabályok nélkül szeretnék véghezvinni (és realizálják is) kitörő destruktív és kevésbé destruktív törekvéseiket. Az én (Ich) tartomány felé közeledik a Demokratikus Baloldal Pártja (SDĽ) és az összes többi szlovák párt, kivéve a Demokrata Pártot (DS), amely már gyakorlatilag szétesett. Freud szerint az énnek szervező és egyensúlyteremtő feladata van. Késlelteti és szelektálja az ösztönén törekvéseit. Az én harmadik része a felettes én (Überich), amely gyakorlatilag e személyiség másik pólusát képezi és a társadalmi értéAz MKP kormányba lépésével különféle áüami, gazdasági, pénzügyi és egyéb jelentős pozíciókba kb. 600 magyar nemzetiségű ember került, akikhez bizalommal fordulhatunk, sokkal nagyobb eredménnyel, mintha nem ók lennének ott. Különféle hivatalokban, bankokban és mindenhol, ahová magyar ember ügyintézése során betér, jobb, barátságosabb a fogadtatása mint három évvel ezelőtt volt - mindenki tudja, hogy mögötte egy kormánypárt áü, amely védi jogait. Ez és sok minden más megszűnik, ha az MKP kilép a kormányból. Ma már majdnem mindenki számára vüágos, hogy ennek az áüamnak kilenc évvel ezelőtt nem lett volna szabad megalakulnia. De megtörtént, mi itt élünk, és nekünk sem mindegy, milyen az ország nemzetközi megítélése. Ha az MKP kilép a kormányból, a megítélés romlik, amiért minket tennének a szlovákok felelőssé. Hiányzik ez? Ugyanakkor erre a világon senki sem kénykeket, a szabályokat, az erkölcsöt, a lelküsmeretet tartalmazza. Tisztességes és felelősségteljes politizálása végett ide sorolom a szétesett Demokrata Pártot (Šebej, Langoš és csapata), valamint az MKP-t. Es ami az egész személyiséget mozgatja Freud szerint, az a libidó. Szlovákia libidója a pénz mint hajtóertő és főleg a „bűnös pénz”, ami egyes pártokat és személyeket összeköt (sajnos nem csak eUenzékieket). A jelenlegi kormány nagyon „bársonyosan” kezelte és kezeli az olyan fontos, a választópolgárokat érintő és érdeklő bűncselekményeket, amilyen például Michal Kováč fiának elrablása, a Nafta Gbely, a kassai VSŽ, a Komáromi Hajógyár ügye, nem beszélve a bírósági korrupciókról, melyekkel az ország arra a szintre jutott, ahol a pénz diktálja az igazságot. Nem hiszem, hogy a MKP-nak mint kormányon levő pártnak tovább keü asszisztálnia a fenti történésekhez, nem beszélve az eruópai szintű magyar követelések teljes ig- norálásáról a többi kormányzó párt és a parlament részéről (alkotmány, szeríti az MKP-t, csak vezető politikusaink többé-kevésbé saját elhatározásáról van szó. Az Érsekújvári járásban a párt járási elnökének kérdésére 14 faluból 12 alapszervezet a kormányban való maradáshoz ragaszkodik. A vüágon minden alkotmánnyal rendelekező országban működő politikai párt elsőrangú törekvése, hogy a parlamentbe és a kormányba kerüljön, a maga belátása szerint is irányíthassa országa ügyeit. Mi, akik ott vagyunk, viszont inkább kilépünk, Malíková asszony és társainak őszinte örömére? Akkor már kérjünk is tőlük valamiféle dicsérő elismerést. Igaz, több koalciós párt nem úgy viselkedik velünk szemben, ahogyan keüene, és ahogyan azt az általuk is elfogadott kormányprogram megkívánná. Mind igaz az, ami az ország mostani rossz területi felosztásával kapcsolatosan elhangzott. De látni kell azt is, hogy még jó pár évtizedig nem lesz olyan szlovák politikus, aki támogatná a nevesítetlen földek, területi felosztások, önkormányzatiság, a beneši dekrétumokat nem is említve stb.). Nem elegendő, ha Szlovákia demokratikus működését egy tucat demokratikusan gondolkodó szlovák és az MKP felettes énje akarja csak megvalósítani, akkor, amikor az ösztönén agresszív, destruktív, paranoid és időnként pajkos energiái (SNS, HZDS, SDĽ) gátlástalanul elsöprik a gyenge én (Ich) -SDK, SDKÚ, KDH, SOP - realitásszervező feladatát. Ha az MKP most küép a kormányból, erősítem fogja az emberekben az erkölcsi gondolkodást, azt a hitet, hogy igenis vannak elvek, szabályok, amelyek szerint lehet és érdemes élni. Ha úgy tetszik: megerősödik Szlovákia felettes énje, ami nagyon ráfér erre az országra. Ezért is ki keü lépni a kormányból, méghozzá a lehető legrövidebb időn belül. Ha erre nem kerül sor, kialakulhat az emberekben egy olyan vélemény, hogy minden eladható, minden megvehető, minden a kereskedelem tárgya lehet, még a lelkünk és az érzelmeink is. Ezt pedig nem volna heKomáromi megye létrehozását. így üyen követelésünk sokáig merő ábránd marad csak, ábrándok pedig nem képezhetik a mindennapi életről hozott felelős döntések alapját. A kerületi székhelyhez a magam részéről annyit: tíz és fél éve vagyok polgármester, ezen idő alatt egyszer sem jártam a Nyitrai Kerületi Hivatalban, nem volt ott egyáltalán mit intéznem, nem tudom, hogy néz ki belülről az épület. Ilyen szempontból nekem mindegy, hogy a kerületi hivatal Nyitrán, Komáromban vagy akár Kukutyinban is van. Polgármester társaim és az én véleményem is az, hogy sokkal többet és jót tudunk intézni a magyarság számára akkor, ha ezt a kormány részeseként kívánjuk megtenni. Ä mindannyiunk által nagyrabecsült udvardi polgárok sem érdemelnék meg azt, hogy falujuk az Udvardi öngól megjegyzéssel kerüljön be az itteni magyar történelembe. A szerző Köbölkút polgármestere lyes megvárni, mivel már így is gondok vannak, és vaüjuk be, az MKP kormánytényezőként az össz- szlovákiai magyarsággal kapcsolatban a kétnyelvű bizonyítványokon kívül nem ért el jelentősebb eredményt. Kari Poper írja: „Igen, szükségünk van reményre; remény nélkül élni, ez meghaladja erőnket. De nincs többre szükségünk, és nem is szabad többet kapnunk.” Nekünk, magyaroknak a reménynél talán nem is szabad többet kapnunk, mert könnyen elveszítheijük énazonosságunkat, ha úgy tetszik önmagunkat. Tulajdonképpen örülök annak, hogy a szlovák politikai elit, hol tudatosan irányítva, hol pedig öntudatlanul a magyaroknak csak reményt ad és semmi többet, mert így a szlovákiai magyarságot tanulásra, egységre, európai gondolkodásra serkenti. Valószínű az üyen és az ehhez hasonló magatartásnak köszönhetően vagyunk jelen 1100 éve a Kárpát-medencében. A szerző pszichiáter A „hamletivá" túlzott kérdés más szemszögből Kilépni vagy nem kilépni? Kialakulhat az emberekben egy olyan vélemény, hogy minden eladható, minden megvehető Erkölcsi kötelesség az MKP kilépése
