Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)
2001-08-18 / 191. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS 18. Szombati vendég Csáky Pál miniszterelnök-helyettes szerint csak ősszel lehet minden lényeges szempontot figyelembe véve dönteni az MKP kilépéséről a kormányból ' Nem a szívünkre, az eszünkre kellene hallgatnunk- Nem azt szorgalmazom, hogy minden áron maradjunk, hanem a higgadt döntés-előkészítés rendkívüli fontosságát hangsúlyozom A elmúlt napokban állandóan a média vezető híreiben szerepel Csáky Pál, aki az MKP elnökségének hivatalos állásfoglalásaival ellentétben, feltehetően árnyaltabban ítéli meg a kormányban maradás vagy a kilépés dilemmáját. Vele beszélgettünk. SZILVÁSSY JÓZSEF Kormányalelnök úr, a kívülállóknak úgy tűnik, hogy ön egyszemélyes belső ellenzéke az MKP elnökségének. Egyik elnökségi tag ki is mondta, hogy Csáky Pál ellentétbe került a testület többi tagjával. Mi tehát a valós helyzet? Ami nyüvánosságra kerül egy-egy tájékoztatás, nyilatkozat vagy tudósítás révén, az nem mindig jellemzi pontosan a kialakult helyzetet. Én eddigi megnyilvánulásaimban arra igyekeztem felhívni a figyelmet, hogy az MKP ennek a választási ciklusnak a legfontosabb és nyilvánvalóan a legsúlyosabb döntése előtt áll. A kormánykoalícióból való kilépéssel kapcsolatban pedig több elnökségi tagnak is árnyaltabb a véleménye. Fején találta a szöget az a barátom, aki a minap felhívott és azt mondta: ha a szívére hallgat, akkor az azonnali távozást szorgalmazná, ám az esze azt súgja neki is, hogy a végső döntés előtt alaposan mérlegelni kellene minden szempontot és várható következményt. Osztom a véleményét, és ugyanezt az álláspontot képviselem. Még akkor is, ha valójában az MKP az egyetlen koalíciós tényező, amely következetesen megtartotta a koalíciós szerződést, és máig ragaszkodik a kormány- program teljes valóra váltásához. Akkor arra kérem, fejtse ki észérveit olvasóinknak. Egy bizonyos idő eltelte után három bővített mondat mindenképpen bekerül majd a történelem- könyvekbe. Az egyik az lesz, hogy ez a kormánykoalíció nehezen állt össze, sok hibát követett el,- de mégis, Szlovákia eddigi történelmében a legmarkánsabban képviselte a nyugati orientáció és a demokrácia értékrendjét, s ebben a folyamatban az MKP a legstabilabb és szavahihető pártként, az utóbbi időben pedig már a legerősebb kormánypártként hajtómotorja volt a nyögvenyelős, de mégiscsak jó irányba haladó változásoknak. A második mondatban azt rögzítik majd, hogy a szlovákiai magyar nemzeti közösség több mint nyolc évtized után jutott el oda, hogy önálló politikai azonosságtudatot képviselő pártja révén kormányzati tényező lett és részt vállalt az ország irányításában. Nagyon szeretném, ha a harmadik megállapítás nem arról szólna, hogy formálisan - hangsúlyozom: formálisan! - az MKP kilépése miatt veszítette el parlamenti többségét a kormánykoalíció, és ezzel teret adott a visszarendeződés, a magyarság és az ország számára egyaránt kedvezőtlen folyamatok felgyorsulásának. Vajon helytálló-e az Uyesfajta elemzés, amikor rrfár a napnál is világosabb, hogy valójában két hatalmi centrum létezik Szlovákiában. A szüntelenül gyengülő, szinte már cselekvőképtelen kormánykoalíció, valamint a parlamenti történéseket döntően befolyásoló tömörülés, amelyhez a Mečiarékhoz átpártolt SDL és SOP is tartozik. Nem indultak már be hetek óta az ön által feltételezett folyamatok, amelyek miatt az MKP most csupán kellő válaszlépésre készül? Ma még szerintem nem lehet ilyen egyértelműen jellemezni a kialakult helyzetet. Nem feledhetjük azt sem, hogy a világ összes demokratikus parlamentjében gyakran előfordul, hogy valamüyen, számukra fontos döntés előtt a kormánypárti honatyák egy része összefog az ellenzékkel. Akár rossz törvény keresztülhajszolása érdekében. Még az Egyesült Államokban vagy például Németországban is. Bármennyire fájdalmas és felháborító, főleg a hazai magyarság vagy a szlovákiai demokrácia ügye számára, ami megesett, azért nem kizárt, hogy július 4-én a pozsonyi parlamentben is ez történt. Kora őszig mindenképpen kiderül, hogy valóban az ön által említett forgatókönyv alapján, hosszabb távú politikai alku köttetett, s akkor tényleg semmi keresnivalónk a koalícióban. Ne feledjük azt sem, hogy a parlament eddig csupán két olyan jogi normát fogadott el, amelyek a ma még működésképtelen rendszer vázai. Még nincs meg a végső törvény a jogkörök átruházásáról, amelyről éles vita folyik. Ma még nem tudni, milyen lesz a valódi közigazgatási reform, és lesz-e egyáltalán. Ez is csak leghamarabb szeptemberben derül ki. Ennél is később kerül napirendre a jövő évi költségvetés kérdése. Az MKP három kormánytagja a nyár elején nem szavazta meg a sarokszámokat, több pénzt kértek környezetvédelemre, lakásépítésre, régiófejlesztésre, kisebbségi kultúrák támogatására. Elképesztő lenne, ha például a magyar párt konstruktív ellenzéki pozícióból a parlamentben megszavazná ezeket a megnövelt tételeket, amelyeket aztán a vélhetően baloldali beállítottságú új tárcavezetók a saját érdekeik szerint osztanánák szét. Visszakérdezek: Mennyi jutna vajon Dél-Szlovákiába? Szerintem egyértelmű a válasz... Ezeket a döntéseket azért a kormány támogatásának feltételeként konstruktív ellenzékként is befolyásolni lehet... Csak részben és meggyengült politikai súllyal. Nagyon sérülékeny lenne ez a pozíció. Elvégre addig egyetlen ellenzéki párt sem deklarálhatja azt, hogy sok mindenben támogatja majd a kormányt, amíg nem győződött meg arról, hogy mire bólint rá. Ha elfogadható a program és a javaslat, érdemes azokat belülről támogatni. Ha elfogadhatatlan, akkor ellenzéki pozícióból sem lehet ilyesmibe beleegyezni. Aztán az sem mellékes szempont, hogy távozásunkkal felborulnak az erőviszonyok a kabinetben, megerősödik a baloldal. Valóban hallani olyan feltételezéseket, hogy ha kilép az MKP, a baloldal bizalmatlansági indítványt teijeszt be Dzurinda ellen, szakértői kormány alakul, amelyet állítólag az államfő sem ellenez. Mit szól mindehhez? Erről ma még korai bármit is mondani, miként arról a feltételezésről is, hogy a kisebbségi kormányt egyfajta alku alapján esetleg Me- čiarék támogatnák. Mindkét elgondolás megvalósításához egyértelmű politikai lépéseket kell tenni. Vagyis nem az MKP van lépés- kényszerben és időzavarban. Az sem elképzelhetetlen, hogy bizonyos politikai erők csak arra várnak, az MKP felmondja a koalíciós szerződést, ami felmentést adhat nekik titkos terveik valóra váltásához. Ezért mondom, hogy a bölcs politikus azt is alaposan felméri, hogy mi lesz döntésének a következménye nemzeti közösségünk, de az ország szempontjából is. Aki indulatos, az habozás nélkül rácsapja az ajtót a partnerére. Aki higgadtan mérlegel, óhatadanul felteszi a kérdést, mi lesz ezután, mi lesz holnap és holnapután. Azt azért senki sem állíthatja, hogy az MKP elnöksége hirtelen felindultságában javasolta az Országos Tanácsnak a kilépést, hiszen hónapok óta figyelmeztette partnereit arra, hogy ha a nyolcmegyés modellt hagyják jóvá vagy lepaktálnak az ellenzékkel, akkor otthagyják a koalíciót... Ez így van. Én csupán arra figyelmeztetek, hogy a végjátékban né veszítsük el az idegeinket. Természetesen morális tartásunkról, elveinkről sem mondhatunk le. Ha tehát az Országos Tanács a kilépés mellett dönt, akkor a magyar miniszteri klub vezetőjeként mindent megteszek azért, hogy méltóság- teljesen távozzunk a kormányból. Külföldről is sokasodnak az aggodalmaskodó hangok, mind többen — legutóbb a pozsonyi amerikai nagykövetség ügyvivője - óva intik a Magyar Koalíció Pártját a kockázatos döntéstől. Miért csak a magyar pártot figyelmeztetik, hiszen nem az MKP nyitotta meg Pandora szelencéjét? Néhány napja az Egyesült Államokban jártam, azelőtt pedig több nyugati politikussal is tárgyaltam. Mindannyian úgy szemlélik Szlovákiát, hogy ott kétfajta lényeges tömörülés létezik. Egyik a Nyugatorientált kormánykoalíció, amelynek oszlopos tagjai a magyarok, a másik táborba Mečiarék tartoznak, akik szalonképtelenek a számukra. Az árnyalatok távolról nem mindig látszanak. Számunkra súlyos következményekkel járna, ha ők bármeddig is úgy vélekednének, hogy a mi kilépésünkkel borult fel a kormánykoalíció, s hara- pózott el a belpolitikai válság. Azt, hogy a nyolcmegyés modellt fogadták el a kormányjavaslat helyett, nem nagyon izgatja őket. Az önkormányzatiság elveinek tényleges megnyirbálásáról viszont ma még nem sokat tudnak, hiszen nemrég kaphatták meg - ha egyáltalán már megkapták - a jogi norma angol fordítását. Mindezek ismeretében szeptemberben pártunk vezetőinek tájékoztatni kell a brüsszeli, washingtoni és más nyugati döntéshozókat arról, hogy miért akarjuk otthagyni ezt a koalíciót. Hazai magyarságunk számára most is fontos és valószínűleg a jövő évtől sorsdöntő lesz az ő támogatásuk. Mindenképpen el kellene kerülni hát azt a helyzetet, hogy Günter Verheugen vagy más felelős politikus másfél év múlva, vagy bármikor azt vesse a szemünkre, hogy mit panaszkodtok, hiszen ti is hozzájárultatok a szlovákiai belpolitikai helyzet megromlásához. Megemlítek még egy tanulságos tényt. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség nem olyan régen az ott is széthúzó, a magyar igényeket elutasító koalíció miatt ugyancsak a kilépést fontolgatta, végül főleg azért maradtak, mert nem akarták, hogy bűnbaknak kiáltsák ki őket. Miután Iliescu ismét hatalomra jutott, nagyon átgondolt feltételekhez kötötték a külső támogatást. Az igazsághoz tartozik viszont, hogy ez a modell mintha már kifulladóban lenne Romániában. Eddig jórészt az országos és a nemzetközi összefüggéseket elemeztük, nézzük hát az MKP és magyarságunk szempontjait. A koalíciós tárgyalások során lemondtunk a hazai magyar egyetem követeléséről, cserébe még a nyitrai magyar kar sem nyílt meg. Nem rendeződött a gazdátlan földek ügye. Nem szorgalmaztuk a területi autonómiát, bízva abban, hogy a magyarlakta vidékek regionális parlamentjeiben kellő súllyal és hatáskörrel vehetünk részt a közügyek és sorskérdéseink intézésében. Ez a jogos elvárásunk sem teljesült. Akkor minek maradjunk ilyen szószegő partnerek társaságában? Én nem azt szorgalmazom, hogy minden áron maradjunk, hanem a higgadt döntés-előkészítésnek és a kellő időpont megválasztásának a rendkívüli fontosságát hangsúlyozom. Jómagam is tisztában vagyok az ön által említett szomorú tényekkel. De azért azt sem feledhetjük, hogy három éve a dél-szlovákiai régiók tisztességes - igaz, az ország gazdasági gondjai miatt még mindig nem elegendő - támogatást kapnak. A magyar oktatási szakemberek révén is erősödött iskoláink autonómiája. Legalább kétszáz magyar szakember ismerkedett meg az államirányítás, a különböző állami vállalatok és bankok vezetésének gyakorlati tudományával, ami tovább gyarapítja eddigi elméleti tudásukat. S azért az sem mellékes, hogy manapság a magyar ember gond nélkül beszélhet a helyi vagy a járási hivatalokban az anyanyelvén, reggel nem kell rettegve kezébe vennie az újságot, hogy mit forral már megint Mečiar vagy a Szlovák Nemzeti Párt a magyarok ellen. Csak hát az MKP a júliusi botrányos parlamenti szavazás után mégsem mondhatja, hogy spon- gyát rá, kormányozzunk még egy ideig együtt, mintha mi sem történt volna... Ha pusztán az érzéseinkre hallgatunk, valóban régen hátat kellett volna fordítani ennek az elvtelen társaságnak. Csak hát akadnak-e más politikai partnereink idehza? Száz szlovák honatya helyett mégsem importálhatunk a brit alsóházból ugyanennyi demokratát. Vagy az MKP is igyekszik valamiféle modus vivendit találni - persze, mindez csak partnereink politikai akaratával lehetséges -, vagy elefántcsonttoronyba vonulva elfordul a valóságtól. Csakhogy a szlovákiai magyarságnak ezután is ebben a közegben kell élnie. Sokáig jómagam is úgy gondoltam, hogy Szlovákiában kétféle markáns erő létezik, a hazai és külföldi demokrata számára elfogadhatatlan, Mečiar vezette HZDS és a demokratikus elveket támogató tömörülés. Néhány hete azonban erősen összemosódott a kétféle értékrend. A HZDS már ugrásra készen áll. Nem szabadna felgyorsítani ezt a folyamatot. Nem szabadna, hogy a bűnbakok mi legyünk. Meg kellene várni, hogy egyértelmű legyen, ki mit akar, s kinek vannak itt sanda szándékai. Az eddigi mečiari politizálás egyébként úgy is értelmezhető, hogy ez a pártvezetés bosszúja azért, mert a magyarok 1991-ben és három évvel később hozzájárultak a megbuktatásához. Akad rosszakarat a kormánypárti oldalon is, hiszen sok gőgös partnerünket a sárga irigység fogja el, hiszen mi vagyunk á legerősebb kormánypárt, az ő preferenciáik pedig csökkennek. Éz is oka lehet annak, hogy csak azért is elvették az MKP megalapozott javaslatait. Megalapozott? Sokak szerint a Duna menti megyével kapcsolatos javaslat mögött kevés szakmai érvet sorakoztattak fel. Járhatóbb út lett volna, ha egy idő után az MKP olyan tizenkét megyés modellről tárgyal, ahol a déli régiókban számunkra is elfogadható a magyarság aránya. Az MKP Elnökségében kifejtettem ezzel kapcsolatos véleményemet. Egyébként egészséges dolog az önkritika, ám az önmarcangolás semmiképpen. Rövidesen eljön az ideje az alapos elemzésnek. Jelenleg azonban a jövő heti országos választmányi ülés előkészítése, a megalapozott érvek felsorakoztatása a legfontosabb feladat. Van még mit mérlegelni azt követően, hogy Jozef Migaš kihirdette a regionális parlamenti választások időpontját? Igen, habár ez a döntés - amely elsősorban a baloldali párton belüli nézetellentétek következménye - jelentősen beszűkíti a koalíciós pártok mozgásterét, de azért a kompetenciatörvény vonatkozásában mégsem teljesen.- Nem az MKP van lépéskényszerben és Időzavarban (Somogyi Tibor felvételei)- Száz szlovák honatya helyett mégsem importálhatunk a brit alsóházból ugyanennyi demokratát
