Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)
2001-08-17 / 190. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS 17. 9 Életmód „Életem és művészetem a tengerből született - hangoztatta a huszadik század egyik legkülönösebb előadóművésze, Isadora Duncan, aki az egész világot meghódította Az érzelmek tánca és a tánc hatalma Archívum FELDOLGOZÁS A XX. század elején egy táncosnőnek karcsúnak, a klasszikus balett ha- gyományaihoz hűnek, fiatalnak kellett lennie, és rendelkeznie kellett valamiféle ártatlan kacérsággal. A legendás Isadora Duncan azonban sikerei csúcsán kövérkés, dundi hölgy volt, piros tunikát viselt, rézszínű hajat, nem érdekelték a klasszikus koreográfia szabályai és nem titkoltan „férfiasán” viselkedett. Ha tetszett neki egy férfi, egyértelműen értésére adta, hogy akarja őt, s ha az nem túlságosan ellenkezett, egyszerűen elvette, amit akart. Isadora elvált édesanyja négy gyermeket nevelt, mégpedig elég különös módon, zenét tanított nekik. Beethovent, Mozartot és Chopint játszott, Shakespeare-t, Shelley-t olvasott fel nekik. Isadora élete három dologból állt: az iskola, a tánc és az óceán alakította. „Életem és művészetem a tengerből született.” - hangoztatta később. Zongorakíséretet szerzett és magánszalonokban kezdett fellépni táncával. Duncanék chicagói házát azonban elpusztította egy tűzvész, ezért Isadora úgy döntött, Európába utaznak. 1899-ben kölcsönkért az ismerőseitől 300 dollárt és egy marhaszállító hajóval Londonba utaztak. A British Múzeumban olyan táncrajzokat talált, amelyeknek témája már Amerikában is foglalkoztatta. Nem volt azonban komolyabb szerződése, ezért 1900- ban áthajózott a La Manche csatornán, és szerencsét próbált Párizsban. Rodin és Carrier, a két szobrász ajánlásával a fiatal táncosnő bekerült a felsőbb társaságba. Ennek köszönhetően koncertsorozatot rendezett saját tánctermében. Loia Fuller, földije ajánlatát elfogadva Bécsbe utazott turnézni. Itt gyorsan talált egy impresszáriót, akinek segítségével Budapesten is fellépett, s faképnél hagyta kolléganőjét. Ekkor elérte a siker dicsősége: Isadora nyitott kocsiban hajtott keGyermekeit szállító kocsi a Szajnába zuhant, Patrick és Deidra vízbe fulladt. resztül a magyar fővároson és kocsiját mindig virágözön borította. Elhódította a tokaji bor, a nagy mulatságok, a társaság, amelyet addig nem ismert. Egy magyar tenorista karjaiban átadta magát az érzéki örömöknek. Karlovy Varyban, Mariánské Láz- neban is táncolt, Németországi turnéján pedig olyan jól megtanult németül, hogy Nitzschét és Schopenhauert eredetiben olvasta. Bayreuthban megismerkedett Cosima Wagnerrel, a zeneszerző feleségével, táncolt a Tanháuser című Wagner-operában, az akkori időkben megbotránkoztatóan, szinte teljesen meztelenül, egy szál római tunikában. A helyi balerinák részéről ezért mély megvetésben részesült. A kimerítő turné után Ithakában pihent meg. A helyi lakosok megrökönyödésére itt telket várásolt fivérével és antik házat építtetett rajta. Platón olvasása arra késztette, hogy tánciskolát alapítson, amelyet 1904-ben Grünwaldban nyitott meg. Egy évvel később turnézni indult a klasszikus balett bölcsőjébe, Pétervárra és Moszkvába. Berlinbe való visszatérése után megismerkedett Gordon Craig rendezővel, kapcsolatuk két évig tartott, mielőtt megszületett volna közös gyermekük, Deidra, Isadora elhagyta a férfit. Isadora diákjaival lépett fel - először Baden-Baden- ben, majd Pétervárott és Londonban. Amerikában véletlenül meglátta őt a Metropolitan karmestere, Walter Drösche. A nyolcvanfős zenekar által kísérve Isadora elemében érezte magát, és teljesen magával ragadta a közönséget. Ezúttal luxusgőzössel utazott Európába és egy 250 ezer dolláros csekkel a retiküljében. Mellé szegődött a szerencse és Párizsban eltáncolta élete kulcsfontosságú szerepeit. Házat vett, magához vette lányát, és meseszerű életet élt új élettársával, Paris Singer milliomossal. Elutaztak Pompei- be, télen Egyiptomba, Patrick fiuk születését Versaillesben ünnepelték meg, majd Devonshirbe költöztek, Singer kastélyába. A férfi házasságot ajánlott neki, Isadora próbaházasságot javasolt, de még a határidő letelte előtt megszökött egy másik férfivel. 1913-ban Chopin gyászindulójára adta elő koreográfiáját. Amikor a táncot befejezte, kezével eltakarta szemét, ne lássák, hogy könnyezik, másik karja szinte törötten lógott teste mellett. Előérzet lett volna? Néhány nap múlva ugyanis megtudta a szomorú hírt: a gyerekeit és a nevelőnőjüket szállító kocsi a Szajnába zuhant, Deidra és Patrick vízbe fulladt. Paris Singer úgy látta, enyhíthet Isadora fájdalmán azzal, ha majd fiatal táncosnőket oktathat. Megvásárolta számára a párizsi Bellevue hotelt, hogy ott alapíthasson iskolát. Kitört azonban az első világháború és a növendékek Amerikába utaztak. Isadora egyedül maradt - még egy gyermeket szült, egy fiút, aki azonban csupán néhány órát élt. Aztán ó is elutazott. Attól kezdve különböző férfiaknak tett ajánlatot azzal, hogy gyermeket nemz- zenek neki, ő pedig majd egyedül felneveli. 1921-ben kezdődött karrierje vége, a közvélemény megbotrán- kozott testalkatán. Búcsúfellépése elbűvölte Kraszin, orosz nagykövetet. Szerződést ajánlott Isadorának, de ő aláírás helyett megírta követelményeit Lu- nacsarszkij népművelési komisszárnak. Hitte, hogy a forradalom utáni Oroszországban sikerül neki a tömeg életét kultiváltabbá tenni táncművészettel. „Nem akarok pénzről beszélni. Tánctermet akarok, házat magamnak és növendékeimnek, egyszerű ételt és egyszerű görög tunikákat. A tömegnek akarok táncolni, a munkásoknak, akiknek szükségük van a művészetemre, és akiknek sohasem volt pénzük arra, hogy eljöjjenek megnézni a táncomat. Ha elfogadja a feltételeimet, eljövök és dolgozni fogok az Orosz Köztársaság és gyermekei jövóéért.” A válasz így hangzott: „Adunk Önnek iskolát és ezer gyermeket, s ehhez a Livadia palotát a Krímen.” De Lunacsarszkij nem sejtette, hogy Isadora ilyen gyorsan megérkezik. Az utolsó pillanatban rekvirálta Geltzer primabalerína lakását. Isadora semmit sem látott, csak táncolt, és naiv kommunizmusa Oroszországban nevetség tárgyává tette. A kormány neki adta Balasova táncosnő magánpalotáját, szolgáit és negyven tehetséges gyermeket, csakhogy nem volt ennivaló és tüzelő. Az egyik táncteremben megismerkedett Szergej Jeszenyinnel, a szőke hajú, kék szemű fiatal költővel. Odaintette őt magához, hogy telepedjen le a lábához. Végigsimította haját és azt mondta: „Zo- lotaja golova”. Mindenkit meple- pett, hogy Isadora, aki mindössze tíz szót tudott oroszul, éppen ezt a kettőt ismerte. Aztán szájon- csókolta őt. Amikor egy idő után hazatért, Jeszenyint magával vitte. Feleségül ment hozzá, hogy egy kupéban utazhassanak, és közös szobában lakhassanak.. A francia sajtó ezekkel a szavakkal köszöntötte: Salome férjezetten érkezik haza. Legyen boldog és táncoljon. Szülőföldjére, Amerikába azonban csak alapos vizsgálat után léphetett, férje miatt au- gyanis feladta amerikai állampolJeszenyinnel folytatott élete aláásta jóhírét, rombolta személyiségét. gárságát, és csak szovjet útlevele volt. A Jeszenyinnel folytatott megterhelő élet aláásta jóhírét és személyiségét is. Alkoholizmusa olyan méreteket öltött, hogy szanatóriumba kellett vonulnia. Utolsó filléreikből Párizsba és Moszkvába utaztak. Isadora még táncolt Kiszlovodzskban, Bakuban, Tbilisziben, Kijevben és Türkméniában . Lenin tiszteletére két táncot koreografált. Orosz- országi tartózkodását a Nagyszínházban fejezte be, amelyre a nagypolitika képviselőit is meghívták. Másnap búcsuzás nélkül párasztruhában Berlinbe utazott. Nem volt szerződése, pénze, sem barátja, emlékeit írta meg, hogy pénzhez jusson. Amikor tudomást szerzett Jeszenyin haláláról, ő is a halálra gondolt. 1926 Nagypéntekén a tánctermet tempíomi díszbe öltöztette és Beethoven Adagiojára és Chopin Gyászindulójára táncolt. A párizsi Mogado színház idősebb növendékei szervezték meg Isadora búcsúestjét. Isadora viszont saját elveszejtésén dolgozott. Nice-be utazott és minden pénzét elköltötte. A legnagyobb nyomorból újra Singer mentette ki. Egyszer azonban meglátott egy versenyautót és megismerte annak olasz tulajdonosát. 1927 szeptember 14-én autózni indultak. Isadora vörös kendőt kötött a nyakába, amelyet még kétszer körbetekert egy hosszú rojtos selyemsállal. Tánclépéseket lejtve kiment a házból, a kocsiból visszaszólt: „Isten veletek barátaim, megyek a hírnév után.” Az autó elindult, a sál a hátsó kerékre tekeredett és megfojtotta a táncosnőt. Volt félje, Singer te- mettette el. (-da-) Isadora (középen) és Jeszenyin esküvői képe. Archívum Az „érthetetlen" szerelem Szergej Jeszenyinl8 évvel fiatalabb volt Isadoránál és feltűnően hasonlított elvesztett Patrick fiára. Jeszenyin nem tudott angolul, Isadora nem tudott oroszul. Isadora tiltotta szerelmének, hogy egyedül eljárjon otthonról, nehogy bajba keveredjen, Jeszenyin pedig mindig megszökött, és a város utcáit rótta. Az orosz falu gyengéd hangú, törékeny lírikusa Isadorát ütötte-verte. Az idősödő és elhízott Isadora pedig, fizette Jeszenyin adósságait és inni kezdett. Ez a kapcsolat senkinek sem tetszett. Isadora barátai ezért Jeszenyint vonatra ültették és Perzsiába küldték, ő pedig két nap múlva visszajött és feleségül vette Isadorát. Visszatért Isadorával Oroszországba, majd elhagyta. Öngyilkossága előtt a szentpétervári Európa szállónak abban a szobájában, ahol esküvőjüket ünnepelték, saját vérével írta le: „Ég veled, barátom, isten áldjon, elviszem szívemben képedet. Kiszabatott: el kell tőled válnom, egyszer még találkozom veled. Isten áldjon, engedj némán elköszönnöm. Ne horgászd a fejedet, hiszen nem új dolog meghalni a földön, és nem újabb persze élni sem. (Rab Zsuzsa ford.) „Nem az a fontos, hogy mi történik velünk, hanem az, hogy mit teszünk a történtek hatására" - állítja Budavári László magyarországi parapszichológus Járjuk a saját utunkat ZALABAZSUZSA A jövőtől nem szabad félni. El kell tervezni, hogyan tovább és megvalósítani, amit ■■■ lehet. A bölcs ember nehéz időkben edződik és tanul, míg a gyenge jellem éppen ekkor omlik össze. Nem érdemes kiborulnunk, mindent feladnunk, mert mindig jön valamilyen váratlan esemény vagy pillanat, ami borúra derűt és a problémákra megoldást hozhat. „Az egyetlen, amit tehetünk, hogy mindig megpróbálunk talpon maradni, felülemelkedni a problémákon, s úgy élni az életünket, hogy lehetőleg soha ne kelljen megbánnunk a tetteinket, az érzéseinket és a gondolatainkat. A bensőnk nyitottsága és a kiegyensúlyozott lelkiállapotunk csakis tőlünk függ. Csak mi alakíthatjuk cselekedeteinkkel, illetve cselekedeteink eredményeképpen változó hangulatunkkal. Bármit is teszünk, az visszahat a lelkivilágunkra, a gondolkodásunkra és a sorsunkra is” - vallja Budavári László parapszichológus, a budapesti székhellyel működő Fény a Fényben elnevezésű ezoterikus egyesület állandó előadója, majd így folytatja biztató üzenetetét: „Bármilyen élethelyzet alkalmas arra, hogy a bensőnket pozitív irányba alakítsuk. Gyakran azzal vagyunk elfoglalva, hogy „mi történik velünk”, holott az a legfontosabb, hogy „mit teszünk”. Vagyis állapotunkat, „megítélésünket” nem az befolyásolja, hogy milyen hatások érnek, hanem az, r r I ■ ■■ I rr ■ // | ne féljünk a jovotol hogy miként reagálunk ezekre a hatásokra, és milyenekké válunk a reagálásaink eredményeképpen. Ha azt kérdezzük magunktól, hogy „miért történik pont velem mindez?”, „miért vagyok én ilyen helyzetben, mivel érdemeltem ki?”, arra csak az lehet a válaszom, hogy „mert ez a legalkalmasabb körülmény arra, hogy cselekedeteinkkel a megfelelő irányba alakíthassuk állapotunkat” - állapítja meg a parapszichológus, aki szerint sohasem az a rossz, ami történik, hanem az lehet rossz - vagy jó -, ahogy mi cselekszünk a történések hatására. Egy konkrét példával is alátámasztja fejtegetéseit Budavári László: „Ha meglopnak, nem az a karmám, hogy megloptak, hanem az, miként reagálok arra, hogy megloptak. Ha minden, ami történik, egji lehetőség a változásra, vajon mi lehet egy esetleges büntetés vagy jutalmazás? Bizony nem más, mint egy újabb lehetőség. Mivel minden cselekedetünk a legoptimálisabban segítheti a beteljesülésünket, a földi pályafutásunk teljesítését, akár jó történik velünk, akár rossz, maximálisan minket segít, minket tesz tapasztaltabbá, bölcsebbé. A problémák legyőzése, a kiegyensúlyozottság megélése egyéni, személyre szabott feladat. Néha pillanatok, néha évtizedek-évszázadok szükségesek hozzá. Egy biztos: meg kell próbálnunk a saját lábunkra állni, a saját utunkat járni, és soha nem a tőlünk nagyobbak árnyékában vergődni, meghúzódni és szorongani - kiszolgáltatottakká válni”. Archívum
