Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)
2001-08-16 / 189. szám, csütörtök
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS 16. KOMMENTÁR Értéktelen értékpapír SIDÓ H. ZOLTÁN Egyes törvényeknek az a sorsuk, hogy folyamatosan, ám mindig a teljesség igénye nélkül módosítják őket. Ez az átok sújtja az értékpapírokról szóló jogszabályt is, amelyet eddig 12 alkalommal csiszoltak tovább, ám már most biztos - s ez most nem babona hogy a 13. módosítás is kudarcot vall. A kormány tegnapi ülésén ugyanis az Értékpapír-forgalmazók Szövetségének szakmai érveit félresöpörve olyan törvénytervezetet fogadtak el, amely gyakorlatilag ellehetetleníti a vagyonjegyes privatizáció első hullámában megszerzett részvények tulajdonosait. A Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter által vehemensen védett tervezet ugyanis egyéb hiányosságai mellett csak az értéktőzsdén hivatalosan jegyzett társaságok átvétele esetében teszi kötelezővé a nyilvános ajánlattételt a részvények felvásárlására. A nyilvános ajánlattétel jelenleg viszont az egyedüli módja annak, hogy jutányos áron adhassuk el részvényeinket. E megoldás lépéshátrányba kényszeríti a vagyonjegyes privatizáció során magánkézbe adott vállalatokat, amelyek mögött mind a mai napig sokszor kisrészvényesek állnak. Már megszokhattuk, egyre több törvénymódosítást azzal indokolnak, hogy az európai uniós csatlakozás miatt szükséges a változtatás. Azonban a pénzügyminisztérium az Európai Unió értékpapírokról szóló irányelveit hibás fordításból vette át. Talán az időhiány okozta a lazaságot? Ugyanis a törvénymódosítást már évekkel ezelőtt meg kellett volna tenni, az Európai Unió tavalyi, Szlovákiáról szóló országjelentése is bírálta az e téren tapasztalható elmaradást. Lehet, hogy apróság, de mégis: a tegnapi kormányülésről kiadott hivatalos kommünikében három miniszter nevét is tévesen írták le. Ilyen lazaságot tapasztalva nem vitás, hogy az értékpapírok forgalmazását szabályozó törvénytervezetet rövidesen újra kell módosítani, hacsak a parlament - magát megemberelve - nem javítja ki a szarvashibákat... Vajon mit tud Csáky? TÓTH MIHÁLY Ettől a kérdőmondattól hangos most a dél-szlovákiai táj. Vajon mitől bátorodott meg az MKP egyik kulcsembere, aki - akár csak az alapítók többsége - sem a párt létrejötte előtt, sem azóta nem nagyon titkolta, hogy az egységet mindennél nagyobbra tartja. Ilyen közhangulatban mitől vált oroszlánná a magyar párt által delegált miniszterelnök-helyettes? Ősi demokráciákban is különféle nívón nyilvánul meg a politikai bátorság. Van, aki felperdül a söröshordóra. Mások információk birtokában próbálják meggyőzni választóikat. Csáky Pál a koalícióból való kilépés kérdésében még akkor se válhatna hordószónokká, ha politikai génjei miatt esetleg hajlama lenne erre. Már egy évtizede jár Brüsszelbe és más fővárosokba, ezért a demokratikus világ szlovákiai magyarok iránti elvárásait illetően a legtöbbünknél tájékozottabb. Amikor az egység lángpallosú őreit meghazudtolva kijelenti, hogy hírlapi tudósításokkal ellentétben soha nem szavazott a koalícióból való kilépésre, nem tesz mást, mint hogy tájékozottságának nívóján nyilvánul meg. Ez igy természetes» Csáky Brüsszelbe jár, ezért jól tájékozott. A szlovákiai magyarság egész eddigi történelme azt mutatja, hogy nagy változásaink előidézésében 1918-tól egyfolytában a nemzetközi viszonyok játszották a főszerepet. Néha ugyan mosolyt fakaszt, ahogy politikában iskolázatlan, de könnyen begerjeszthető emberek egyfajta nyári Mikulásként emlegetik a NATO- t és az EU-t, amely minden betegségre hoz gyógyírt. Bárhogy van is, kisebbségi létünk kezdete óta most először kínálkozik alkalom arra, hogy mind az az állam, amelynek polgárai vagyunk, mind pedig az a nemzet, amelyhez anyanyelvűnk révén tartozunk, olyan szövetségi rendszerhez csatlakozzék, amely emberszabásúbb a lehetséges alternatívánál. Csáky Pál kötelessége, hogy tanulmányozza: „hány óra van”. Most úgy teljesített, ahogy kell. A párt több vezetője viszont úgy tesz, mintha soha nem hallott volna arról, vajon az MKP Brüsszelben és Washingtonban mivel kelt rokonszenvet vagy ellenérzést. Egy kis létszámú testületben kiagyalt tömegpszichózist összetévesztették a demokráciával. Sokan borítékoltuk ezekben a napokban, hogy a kilépésnek a hírhedt 99,9 százalékban kikiáltott hívei aligha nyerik el a Nyugat szimpátiáját. Csáky erre figyelmeztet. ■untuu a*m«» Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztóségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@uiszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz dače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői joe fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, AycütB^wyaz ellenőrzés eredménye a www.sme.skhonlapon található, of cir< unton* E-mail: redakcia@ujszo.com Irgalmas nővérek, lent is, fent is, jobbra is, balra is... (Reuters-felvétel) TALLÓZÓ DIE PRESSE A szlovákiai kormányválságot e- lemzi a neves bécsi napilap, amely szerint az MKP tagjai közül még mindig sokan bíznak abban, hogy a magyar párt az elnökség javaslata ellenére végül mégsem lép ki a koalícióból. Bugár Béla - pártjának azzal a feltételével, hogy csakis a tizenkét megyés modell jóváhagyása esetén maradnak a kormányban - túlságosan kockázatos játszmába kezdett, véli a szemleíró. A szerző véleménye szerint Szlovákiában a legtöbben Robert Fico populista pártjának jövő szeptemberi erőteljes térnyerésétől tartanak. Ennek a megakadályozása érdekében akár Mečiarral is hajlandók alkura lépni. A lap úgy véli, erre utal Pavol Hrušovskýnak az a minapi kijelentése is, hogy ha az MKP kilépne a kormányból, akkor szeretnék, ha kívülről, csendestársként támogatná a kabinetet, s ha ilyen egyezséget nem tudnak elérni, akkor a Mečiar vezette HZDS-szel fognak tárgyalni ugyanebben az ügyben. A késleltetett autonómia nemzetközi üggyé válhat; befolyásos személyiségek látványos és veszélyes elméletei Milyen vajdasági sorsrendezést? Egy vajdasági képviselő gondolatmenete: „A kilátásba helyezett privatizációs törvény miatt miért adnánk el a gyárainkat, hogy aztán azon a pénzen fizessék ki a mi búzánkat; miért nem adjuk el ehelyett a búzát azoknak, akiknek már van pénzük, és akkor megmaradnak a gyáraink, de a pénzünk is.” SINKOVITS PÉTER Rövidebben össze sem lehetne foglalni annak lényegét, miért siettetnék a vajdaságiak saját autonómiájuk ismételt kivívását, s e törekvést Belgrád miért lassítaná. Az egykor hat köztársaságból és két tartományból álló Jugoszlávia államberendezését szabályozó 1974- es alkotmány a tartományok státusát már-már a köztársaságok jogkörével egyenlítette ki, ez időnként ta- gadhatadanul gyengítette Szerbia pozícióit. A szerb állam megerősítésének örve alatt tizenkét esztendővel ezelőtt Milosevics egyik első ténykedése éppen az autonóm jogok megszüntetése volt. A háborúkhoz vezető „minden szerbet egy hazába” jelszó azonban nem is olyan burkoltan egy másik célkitűzést is világossá tett. Ez pedig így hangzik: minden pénzt Belg- rádba! Ezzel megkezdődött a fejlettebb Vajdaság kíméletlen kizsákmányolása, a Szerbiához tartozó másik tartományt, Koszovót pedig a rendőrség szállta meg. A milosevicsi rezsim megbuktatására szövetkezett Szerbiai Demokratikus Ellenzék (SZDE) pártjai a múlt év legelején Athénben tanácskozva megállapodtak a Vajdaság kérdését illetően, s a választási kampány idején is fennen hirdették az autonóm jogok visszaállításának szükségességét. A múlt esztendőben hatalomra kerülő SZDE azonban a témát mindeddig egyszerűen elfektette, mondván, sürgősebb problémák is tornyosulnak. Ez nem is vitás, hiszen a súlyosbodó gazdasági gondok, majd a volt államfő letartóztatása és Hágába való kiadatása, úgyszintén az ezt követő kormányválság nemcsak megviselte a vezető elitet, de kikezdte az SZDE belső egységét is. A 18 pártból verbuválódott szövetség szakadozni látszik, s ez mégin- kább arra kényszerítette a vajdasági vezetőket, hogy a leghatározottabban sürgessék, a Vajdaság ügye Mindkét esetben továbbra is Belgrádból kormányoznának. kerüljön végre terítékre. Ennek van gyakorlati oka is: ha a vajdasági autonómia tényleges visszanyeréséhez a szerb alkotmányt kell módosítani, ahhoz a szerbiai parlamentben kétharmados szavazat- többség szükségeltetik. Ez jelenleg megvan, ám ha az SZDE időközben (a rebesgetett választások nyomán) részeire vagy apróbb koalíciókra bomlana, ez a többségi előny már nem szavatolt. Bár a képlet ez idő tájt sem igazán tiszta, hiszen a Kostunica államfő nevével fémjelzett Szerbiai Demokrata Párt (SZDP) egyértelműen szembehelyezkedett a vajdaságiak törekvéseivel. Mi több, a minap az SZDP egyik tagja, Rada Marinkov (aki mellesleg a tartományi képviselőház egyik alelnöke) évi szabadságát töltve a következőképpen nyilatkozott: „Milyen autonómiát? Személyesen megyek el Konstunicához, hogy megmondjam neki, küldjön tankokat azokra, akik az elszakadást akarják, akiket pedig nem taposnak el a tankok, személyesen intézem el. Késsel) ” Nenad Csanak, a vajdasági képviselőház elnöke azonnal nyílt levélben fordult Vojiszlav Kostunica jugoszláv elnökhöz, fasiszta fenyegetésnek minősítve Marinkov kijelentését, s annak a pártból való kizárását követelte. Nem kevésbé veszélyesek azok a teóriák, amelyekkel befolyásos személyiségek rukkoltak elő az utóbbi időben. Veszélyesek, mert látványosak. Az egyik szerint Szerbia a jövőben régiókból tevődne össze, a másik szerint esedékes a társadalom decentralizálása, s bővülnének az önkormányzatok jogkörei. Elfelejtik azonban hozzátenni, hogy mindkét esetben továbbra is Belgrádból kormányoznának. Ismét mások (köztük Drágán Marsicsanin, a szerb szkupsti- na elnöke) úgy vélik, előbb meg kell várni azt a hat-nyolc hónapot, amely alatt eldől, fennmarad-e Jugoszlávia, vagy Szerbia önálló állammá válik, s csak ezt követően lehet hozzákezdeni az új alkotmány megfogalmazásához. A tarka összetételű, kétmilliós Vajdaság, sajátos kultúrájával, munkaszokásaival, tradícióival önálló politikai szubjektum, az idők folyamán körülhatárolt tájegység. Területe mentes maradt a legutóbbi balkán háborúktól. Helyzete azonban nem változott az elmúlt hónapok során, mert az új vezetés késlekedik a milosevicsi rendszer valódi lebontásával. Ez a kényelem Belgrádnak meg is felelne, ezt tükrözi az a koncepció, mely szerint a Vajdaság területén levő vállalatok eladásával kapcsolatos határozatokat a fővárosban hoznák meg, az ebből származó pénz pedig egy kasszába, a belgrádiba kerülne. Július utolsó napjaiban tárgyalt a három legjelentősebb vajdasági párt vezetője, Nenad Csanak (Szociáldemokrata Liga), Mile Iszakov (Vajdasági Reformisták) és Kasza József (VMSZ). A tartomány lakossága többségének véleményét (a magyarokét is) tükrözve követelményként szabták meg az SZDE vezetésének, az új alkotmány meghozataláig függesszék fel azokat az érvényben levő jogszabályokat, amelyek nem teszik lehetővé a Vajdaság teljes jogkörű autonómiáját, ellenkező esetben a tartományi képviselőház referendumot ír ki, a kérdést pedig intemacionalizálják. Minden halasztás csak újabb gondokat szül, Szerbiának pedig erre semmi szüksége - állítják. Az SZDE vezetősége augusztus 22-e és 25-e között foglalkozik a Vajdaság leendő státusával, ennek kimenetele legalább kétesélyes. A szerző újvidéki munkatársunk Glasgow-ban már korábban tiltakoztak, amiért nagy számban telepítettek a városba külföldi menekülteket Fajgyűlölet - újdonság a brit szigeteken SÓKI TIBOR Úgy tűnik, Nagy-Britannia többé nem a menekültek mennyországa. Szinte nem telik el hét, hogy ne érkeznének riasztó hírek a jövevények és a britek közti konfliktusokról. Eddig rendszerint Angliában történtek nyugtalanító események, mint a bradfordi tüntetés, melynek során ázsiai fiatalok egyetlen éjszaka alatt romhalmazzá változtattak egy utcát, újabban azonban Skócia is megmozdult. Pár nap leforgása alatt két menekültet ért fegyveres támadás Glasgow-ban. Előbb egy törökországi kurdot gyilkoltak meg néhány késszúrással feltehetően faji indíttatásból, később pedig egy iráni férfit szúrtak hátba fehér támadói. Ugyanakkor arról is hírek érkeztek, hogy ázsiai fiatalok késekkel támadtak egy fehér férfira. A hír több mint nyugtalanító. A rasszista jellegű támadások újdonságnak számítanak a brit szigeteken. Nem mintha a faji idegenkedés teljesen ismeretlen lenne. A britek is emberek, bennük is élnek alantas indulatok, és sokan közülük nem nézik jó szemmel a menekültek és a „mások” számának növekedését. Csakhogy Európa más részeitől eltérően a szigetországban nem ildomos rasszista és xe- nofób szólamokat harsogni. Legalábbis eddig nem volt ildomos. Bradford egyértelműen faji jellegű összecsapás színhelye volt. A tüntetéseket elszigetelt támadások sora előzte meg. Érdemes azonban megjegyezni, hogy nem mindig a fehérek voltak a támadók, ahogy az általában Közép-Európában lenni szokott. Glasgow-ban sem lehet tagadni a konfliktus faji eredetét. A helyi lakosság már korábban tiltakozott, amiért túl nagy számban telepítettek oda menekülteket. Most aztán betelt a pohár. A szlovákiai, csehországi közvéleményt ez a téma persze a romák miatt érdekelheti elsősorban. Nos, az ő életük sem feltétlenül felhőtlen a britek között. A nyilvánosság egy része tudatosítani kezdi, hogy a közép-európai menekültek többsége csak élősködni érkezik az országba. Erre utalnak azok az angol napilapokban megjelent cikkek, amelyek a metrón és a londoni utcákon (meglehetősen erőszakosan) kolduló cigányokkal foglalkoztak. Hiába szerepel a kormánypárt nevében a „munkás” jelző, Nagy-Britannia kapitalista ország, tehát eredendően anyagias. így aztán semmi sem bószíti jobban a derék briteket, mint amikor valaki élősködni próbál rajtuk. Néhány csehországi roma családnak is meggyűlt már a baja angol környezetével. A nézetkülönbségek oka (az alantas fajgyűlölő indulatokon kívül) rendszerint az, hogy a jövevények nem hajlandók elfogadni a helyiek szokásait, s megzavarják őket mindennapi életükben. Senki sem szereti a túl hangos szomszédot. Avagy mi mái hozzászoktunk ahhoz, hogy egyes embertársaink a ház előtt, az utcán töltik napjaikat. A szigetországban ez elképzelhetetlen. Az is riasztóan hathat a britek szá mára, hogy egyre inkább úgy tű nik, a jövevények lehengerlik őket Egyes kimutatások szerint Lón donban 2005-re kisebbségber lesznek a fehérek. Aki szétnéz í városban, ezen egyáltalán nem le pődik meg. Ez a tény persze nerr feltétlenül rossz. Legalábbis neír annak, aki csak fajokban tud gon dolkodni. Ugyanakkor mi, szlová kiai magyarok tudjuk, milyen ér zés kisebbségben élni. Érthető hogy senki sem vágyik rá. Pláne h: a leendő többség már előre jelzi nem biztos, hogy békében akar él ni a többiekkel. Márpedig Brad fordban ez történt.
