Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)

2001-08-15 / 188. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS 15. WKKKtm KOMMENTÁR Béketűrő papír MALINÁK ISTVÁN Macedóniára is érvényes az a találó mondás, mely szerint a Balká­non mindig több történelmet csinálnak maguknak, mint amennyi­vel meg tudnak birkózni. Ezzel is magyarázható, hogy a macedón és a macedóniai albán politikai pártok vezetői által hétfőn aláírt békemegállapodást a nemzetközi sajtó nagyon visszafogottan érté­keli. A dokumentum jó alap a rendezéshez, az ország stabilitásá­nak helyreállításához. De csak akkor, ha megvan hozzá a kellő poli­tikai akarat a macedónok meg az albánok részéről. Az eufória azért sem indokolt, mert a megállapodásba olyan fékeket is beépítettek, amelyek lehetővé teszik bármely érintett fél visszatáncolását. Az el­ső gond mindjárt az, hogy az albán kisebbség jogait jelentősen ki­szélesítő okmányt a Nyugat szinte rákényszerítette az e jogokat so- kalló macedónokra, Georgievszki kormányfő vagy Trajkovszki ál­lamfő többször keveredett kemény vitába mind az EU, mind az USA közvetítőjével. A macedón vezetők végül is aláírták az ok­mányt, de életbe lépéséhez - ez az egyik legkomolyabb fék - a par­lament ratifikálása is szükséges. Azt pedig senki nem tudja megjó­solni, hogyan szavaznak majd a macedón képviselők, akik, mint mindenütt, elsősorban választóik elvárásainak akarnak megfelelni. Márpedig a szláv macedón lakosság körében nem éppen albánba­rát hangulat uralkodik, ami - csak a múlt heti véres eseményeket tekintve - valahol érthető is. Ez a tényező a kormánycsapatok és az UCK közötti harcoknál is veszélyesebb: az utcára vitték a politizá­lást, felkorbácsolták az indulatokat, eluralkodott a bosszúállás szelleme. Szerepel a megállapodásban az UCK-gerillák fegyverei­nek NATO általi begyűjtése és megsemmisítése is. Csakhogy a tár­gyalásokból éppen az érintettet, az UCK-t zárták ki, ami macedón részről nem volt okos taktika. Másrészt vannak koszovói tapaszta­latok, ott is volt fegyverbegyűjtés, az ottani UCK-t fel is oszlatták. E művelet hatékonyságát érzékelteti, hogy a macedóniai albánok most éppen Koszovóból kapták a legtöbb fegyvert és más segítsé­get. A NATO pedig hangsúlyozza, csak akkor küldi Macedóniába a három és fél ezer katonát, ha a fegyvernyugvás tartósnak bizonyul, mert erővel egyik fél oldalán sem kíván beavatkozni. Úgy tűnik te­hát, elég egy-két merénylet, gerillatámadás, és minden kezdődik elölről. A lényeg: a békemegállapodás csak egy hasznos papír. Ma­ga a béke az albánok és macedónok akaratától, józanságától függ. JEGYZET Kivan, mint a két kerekem JUHÁSZ LÁSZLÓ Mondtam magamnak, elég a tespedésből, elő azzal a bicikli­vel, már mióta itt ázik-fázik az erkélyemen, nem győzöm ta­kargatni, inkább tekergetni kellene most már, hogy végre itt a nyár és meleg az idő. Meg aztán amióta az útkarbantar­tók nekiestek a Kikötői hídnak, szinte lehetetlen időben beérni a szerkesztőségbe, a köhögő 86-os busz addig zötyög, amíg neki tetszik, árkon-bokron ke­resztül, feltárva a hering- szerűen összezsúfolódó, közle­kedő tömegnek meseszép fővárosi betondzsungelünk eleddig ismeretlen zugait. A tízkoronás jegy már nem elég, tizennégy helyi egységet meg eszem ágában sincs áldozni er­re a kéjutazásra. Elő tehát por­törlő, pumpa, olaj meg kilen­ces kulcs, liften le, kalandra föl. Az első pár száz méteren le­előzöm a buszt, hűt az ellen­szél, szívom a benzingőzt, gyö­nyörűség. Jobbkézszabály, előnyadás kötelező. Volt itt va­lahol kerékpárút, hajói emlék­szem... Meg is van, amolyan van is, meg nincs is alapon. Nagyon érdekesek ezek a po­zsonyi bicikliutak, általában sehova sem vezetnek, de azért, gondolom, ki lehetett pipálni a magisztrátuson megvalósított feladatként. Budapesten a ke­reszteződésekben irányjelző táblák mutatják, melyik út ho­vá vezet, Pozsonyban csak a megérzésében bízhat a kere­kező, persze, annál izgalma­sabb a biciklizés, az ember so­hasem tudja, hová lyukad ki. A hídra érve valóban gyor­sabbnak bizonyulok néhány szitkozódó autósnál, könnyű nekem, a híd alatt, külön uta­konjárva taposom a pedált. A túlsó parton aztán eltévedek, a bicikliút szőrén-szálán eltűnt ugyanis. így végül mégis késve érek munkába. Holnap Po­zsonyban nagyszabású kerék­páros napot tartanak, én azon­ban - izomlázasan - úgy dön­töttem, nem is olyan sok pénz az a tizennégy korona a busz­jegyért... Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly- sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-maü: reklama@ujszó.com, inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFTV Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz dače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, az ellenőrzés eredménye a www.sme.skhonlapon található. * arc-utáni E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ PRAVDA A nyomozók, ügyészek és bírók is tévedhetnek, és előfordulhat, hogy ártadan személyt tartóztatnak le bűncselekmény elkövetésének ala­pos gyanúja miatt, majd zárnak börtönbe több évre. Az ügyészi fel­ügyelet nem mindig működik úgy, ahogyan kellene - ismerte el Müan Hanzel főügyész. Dániel Lipšic, az igazságügyi minisztérium hivatal- vezetője nem zárta ki, hogy a való­di tettesek helyett olykor ártatla- nokat is elítélnek. Oleg Tchoryk ukrán származású férfi túszszedés és Ján Ducký volt gazdasági mi­niszter meggyilkolásának vádja miatt több mint két és fél évet töl­tött börtönben. Előbb az ügyész ál­lapította meg, hogy túszszedésre nem került sor, majd a kerületi bí­róság ejtette a gyilkossági vádat. Anastázia Balážová meggyilkolása ügyében is először ártatíanokat tartóztattak le, csak később fogták el az igazi bűnösöket. Egy pozso­Lám, a meleget ő is nehezen viseli (ČTK-felvétel) nyi ügyvéd megerősítette, ilyen esetből sok van. Az újabb kor egyik legjelentősebb magyar gondolkodója születésének kilencvenedik évfordulójára emlékezünk Bibó aktualitása és Szlovákia A rendszerváltás óta kevés szlovákul megjelent könyv­nek volt olyan jelentős vissz­hangja, mint éppen Bibó Ist­ván tanulmányai válogatott gyűjteményének (István Bi­bó: Bieda východoeu­rópskych malých štátov. For­dította: Katarína Králová. Kalligram, Pozsony, 1996). E. FEHÉR PÁL Érdemes erre a tényre emlékeztetni ezekben a napokban, amikor az újabb kor egyik legjelentősebb ma­gyar gondolkodója születésének ki­lencvenedik évfordulójára emléke­zünk. Annak idején, 1997-ben tudomá­nyos konferenciát rendeztek Po­zsonyban e könyvről, melynek anyaga egy kétnyelvű, ám kis pél­dányszámban kiadott kötetben je­lent meg. A könyvecske mára ritka­sággá lett, éppen ezért érdemes visszaidézni a Bibóról szóló szlovák vélekedéseket. És éppen lehetne keseregni azon, hogy Bibó évtizedekkel halála után kezdett hatni a Magyarországgal szomszédos országokban, például Szlovákiában is, de csak abban az esetben, ha tudatosítjuk: Bibó a ma­gyar közegben sem 1945 és 1948 között hatott, amikor legnagyobb vállalkozásait írta és közreadta, ha­nem jóval később, és gondolatai a rendszerváltást készítették elő, mégpedig nem csupán a Kádár­rendszer ellenfeleinél, hanem a re­formkommunisták köreiben is. (Életművének hazai gondozója, Hu­szár Tibor is reformkommunista­ként volt ismert.) Bibó magyaror­szági felfedezése és aktualizálása érdeme volt - többek között - azok­nak a fiatal értelmiségieknek, akik róla nevezték el szakmai kollégiu­mukat, amelyből a mai Magyaror­szág legnagyobb kormánypártja nőtt ki. (Más kérdés, de roppant fontos feladat lenne annak az elem­zése, hogy a Fidesz müyen okok mi­att adta fel ezt az eszmei öröksé­get...) Ám arról se feledkezzünk meg, hogy Bibó reneszánsza egybe­esett az eurokommunizmus kísérle­tével és a magyarországi baloldal­nak a szociáldemokrata hagyomá­nyokhoz és jelenhez történő közele­désével. Bibó természetesen nem volt sem eurokommunista, a szoci­áldemokráciát pedig - úgy tetszik - lebecsülte, legalábbis nem ismerte fel eszmei-ideológiai erejét, ám ön­magát közel érezte a baloldalhoz, ahogyan erről megrendítően vallott a Duna Televízióban a napokban közvetített önéletrajzi interjújában, nem a pártokat értve ezalatt, ha­nem az ideákat. Egyébként Rudolf Chmelnek igaza van, aki így jelle­mezte: „Nem politizáló történész volt, és nem volt historizáló politi­kus. Függeden értelmiségi volt, a szó legjobb értelmében.” Tömören szólva: Bibó eszméire műidig akkor volt szükség, amikor a demokrácia megteremtése és erősítése került egy adott társadalom cselekvési na­pirendjére, és szükségét érezte a gyakorlat elméleti háttere megszer­zésének is. Ebben az értelemben pe­dig a magyar és a szlovák, illetve a cseh recepció szinkronban volt. Jellemző ebből a szempontból Ján Čamogurský megközelítése. Elis­merésébe némi szarkazmus is ve­gyül, amikor ekképp fogalmaz: „A szlovákoknak nincs Bibó formátu­mú gondolkodójuk, de megmarad­tak Közép-Európa színpadán, és nem is siránkozunk történelmünk zsákutcás voltán”, mint ezt Bibó tet­te volt - egészíthetnénk ki Čamo- gurskýt, ám korántsem nevezve egy bonyolult probléma elemzését „si­ránkozásnak”. Ugyanakkor Čamo­gurský elismerése annál értéke­sebb, mivel egy olyan politikustól származik, aki gyökeresen más ál­láspontot képvisel a nemzetről, mint Bibó, s ezt nem is titkolja: „A szlovákok elemi erkölcsi elvek ma­gatartásán alapuló vitalitásuknak köszönhetik, hogy történelmük so­rán fennmaradtak” - szögezi le, majd kiegészíti ezt a legutóbbi szel­lemtörténeti indíttatású közlését imigyen: „A népfogyatkozás megál­lítása Magyarországon, eseüeg a la­kosság számának növekedése je­lentősebben befolyásolná az ország geopolitikai helyzetét, mint a ma­gyar történelem tökéletes intellek­tuális elemzése”. Mintha csak a mai budapesti kormányprogram eló- képletét olvasnók, kiegészítve az­zal, hogy Bibó elemzései szinte fel­eslegesek, elvi és általános szintre emelve: nem elmélkedni kell, ha­nem cselekedni. Čamogurský fel is tette a kérdést: „Hány gyermeke volt Bibó Istvánnak?”, mintha ez egy történelmi probléma elemzésé­nél számíthatna. Figyelemreméltóan azonosul vi­szont Bibó eszmerendszerével Mi­lan Nič prágai politológus, aki Müan Hodža és Bibó közép-európai vízióit méri össze. „Hodža nem vette észre a közép-európai kis nemzetek naci­onalizmusában íjiegnyilvánuló ag­resszív, demokráciaellenes eleme­ket. Szárnyaló, archaikus nyelveze­te és a nemzeti mozgalmak roman­tikus szemlélete iránti hajlama éles ellentétben van Bibó logikus, figyel­Bibó István stílusa logi­kus és megfontolt, hang­vétele kritikus. mesen megfontolt stílusával és kriti­kus hangvételével.” A Hodža és Bibó közötti különbségek elemzéséből Nič ilyen lényeges következtetésre jut: „Bibó helyesen érvelt azzal, hogy a kisebbségek elidegenedése a nemzeti államokkal szemben mély­reható. Megmagyarázta ennek lé­lektani lényegét, és azt állította, hogy az államhatalom alkalmazta módszerek, akár toleránsak és civi­lizáltak, akár nem, erre lényegében nincsenek hatással. A probléma magva ugyanis az, hogy az utódál­lamok nemzeti államokként hatá­rozzák meg magukat. A konfliktus az identitás szintjén kezdődik. A ki­sebbségi élet másodrangú, és ez az állapot tartósan elviselhetetlen.” Arra is érdemes felfigyelnünk, hogy Bohumil Doležal komoly párhuza­mot vont Tomáš Garrigue Masaryk, Emanuel Rádl (az ő kisebbségekkel kapcsolatos elveiről annak idején Balogh Edgár emlékezett melegen) és Bibó István nemzetfelfogása kö­zött, és megállapította, ezek az el­méletek , jelentős segítség a roman­tikus misztifikációknak lerombolá­sában... és annak keresésében, ami az itteni nemzeti közösségeket összeköti egyrészt egymással, más­részt az egész latin Európával...” A kitűnő szlovák történész, Ivan Ka­menec Bibó Zsidókérdés Magyaror­szágon 1944 után című tanulmá­nyát részint Juraj Spitzer mintegy négy évtizeddel későbbi könyveivel hasonlítja össze, részint hangsú­lyozza a magyar tudós megállapítá­sainak általános érvényességét: „Bi­bó István tanulmányaiban elsősor­ban a magyarországi realitást tag­lalja. Fél évszázaddal előtti polgár­társainak és mai utódainak fájdal­mas és sokszor kényelmetlen kérdé­seket tesz fel. Ezek azonban egyete­mes jellegűek, bár többé-kevésbé módosulnak az egyes országok sajá­tosságai szerint.” Szomorúan kell azonban konstatál­ni, hogy a Bibó-recepció szlovák (cseh) folyamatából a szlovákiai magyar értelmiség lényegében ki­maradt, vagy legalábbis nem a probléma súlyának megfelelően vett részt ebben. Csupán egyetlen lehetséges témát vernék fel: mennyire termékeny le­hetne egy összehasonlító vizsgálat Fábry Zoltán és Bibó István munkái között. Nincsen nyom arra, hogy Bi­bó ismerte volna Fábry munkáit, holott például az Európa elrablása ugyancsak érdekelhette volna, Fábry pedig egyszerűen meg sem is­merhette Bibó munkásságát, hiszen ezek számára hozzáférhetetlenek voltak. Bizonyos azonban, hogy munkásságukban, eszmerendsze­rükben, legfőképpen pedig huma­nizmuskoncepciójukban sok-sok párhuzamosság lelhető fel. Ezt a munkát is el kellene végezni egyszer, hogy Bibó István centenári­umára méltóképpen készüljünk fel, s hogy akkor ne formális kegyeleti aktusként hasson a megemlékezés, hanem a Bibó által felvetett rendkí­vül fontos és mindmáig aktuális problémákról szólhassunk. OLVASÓI LEVÉL Ki kell lépni a koalícióból Az augusztus 10-i számban meg­jelent Rossz ötlet című Olvasói le­vélre szeretnék reagálni. Búra Ist­ván lévai lakos írja le véleményét, s állítja, „nagyon sok” emberrel egyeznek nézetei. Örömmel vála­szolom meg levelében feltett kér­déseit. Első kérdése, hogy ki jogo­sítja föl az MKP vezetőségét a ko­alícióból való kilépésre. A válasz egyszerű: az MKP alapszabálya. Továbbá azt írja, hogy büszkék voltunk a párt kormányba kerülé­sére. Ez így igaz, de mire kell büszkének lenni? Talán arra, hogy milyen magas pozíciókban vannak képviselőink, vagy az eredményekre? Igen, sok mindent elértek politikusaink, de tudja-e Uram, hogy Ön jelenleg Szlovákia másodrendű polgára? Vagy hogy a közigazgatási reform szerint a 600 ezres felvidéki magyarság minden kerületben abszolút ki­sebbségben marad, s hogy így a kétfordulós választások után a hi­vatalokban majd rólunk, de nél­külünk döntenek? Ön szerint szélsőséges az a párt, amely a 99. pofon után felveti a távozás le­hetőségét? Azt írja továbbá, hogy „palánk mögül” nem lehet politi­zálni. Uram, a palánk olykor meg is védhet, s egyben felhívom fi­gyelmét a romániai belpolitikai helyzetre s ott az RMDSZ szerepé­re. Kétségbe vonja továbbá a la­kosság körében végzett felmérés eredményét, mely szerint 70%- unk a kilépést szorgalmazza. Em­lékeztetni szeretném az országos elnökség egyhangú kilépési dön­tésére, amely jórészt pozitív vissz­hangot váltott ki a lakosság köré­ben, ismerettségi körömben töb­ben használták a „végre” szót. Vé­leménye szerint nem bízhatunk ezután képviselőinkben, ha kilép­nek a koalícióból. Ellenkezőleg. Csak akkor bízhatunk bennük, ha teljesítik választási programjukat, s ha ez másképp nem megy, pró­bálkozzanak „kívülről”. Egyetér­tek Önnel abban, hogy megosz­tott az MKP ebben a kérdésben. Az egyik vonal úgy gondolja, ki kell lépni, a másik oldal pedig azt, hogy lti kellene lépni. Ebben á két véleményben egyetlen szó a kö­zös: a „kilépés”. Stugel Tibor Garamkövesd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents