Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)

2001-08-02 / 177. szám, csütörtök

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS 2. K' ' KOMMENTÁR t Kazahsztáni kaland MOLNÁR IVÁN Olajmezők, befolyásos kiskirályok, kalandorok, mesés gazdagság, Ka­zahsztán. A mondat nem egy új amerikai kalandfilm reklámszövege, hanem a mindennapos szlovák valóság. A kaland, amit Nafta Gbely olajvállalatunk vezetői szőnek és ami - legalábbis szerintük - lassan a végéhez közeledik. Hogy a produkcióba mi, egyszerű halandók mennyi pénzt pumpáltunk, arról egyelőre csak találgatások folynak, a kiszivárgott hírek azonban már most dollármilliókról szólnak. A Naf­ta korábbi vezetőinek a fejében még 1996-ban született meg az öüet, hogy a nagy világvállalatokhoz hasonlóan ők is megpróbálnak ter­jeszkedni a hatalmas nyereségekkel kecsegtető fejlődő piacokon. Erre a kazahsztáni Anacot szemelték ki, amelynek akkor 68 százalékos tu­lajdonrészét 539 ezer dollárért, vagyis csaknem 27 millió koronáért vették meg. Később ezt alaptőke-emeléssel a jelenlegi 81 százalékra emelték, és további 23 millió dollárt pumpáltak a cégbe. Látszólag azonban egyáltalán nem számoltak a rizikókkal, így a szerződéseket is rendkívül előnytelenül kötötték meg. Az Anaco örökös vezetője Sa- gat Tügelbaev lett, aki kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezik az ország­ban. Ő, a helyi törvényeket kihasználva - a szlovák befektetéseket kö­vetően - kiutasíttatta a szlovák szakembereket az országból, a céggel így kénye-kedve szerint azt tett, amit csak akart. A Nafta ekkor Ladis­lav Pankovics független szakembert bízta meg a cég feletti ellenőrzés visszanyerésével. Neki fél év alatt sikerült megteremtenie a feltételeit annak, hogy az Anaco visszakerüljön a Nafta fennhatósága alá. Ekkor azonban a cég két jelenlegi vezetője - Ján Holčík, az igazgatótanács alelnöke és Pavol Radočák, a cég külföldi tevékenységéért felelős osz­tály vezetője - lépett közbe, meghiúsítva mindazt, amit Pankovics el­ért. Pankovics szerint a két vezetőt az Anaco igazgatótanácsába vá­lasztották, és Tügelbaewel együtt az elmúlt időszakban szinte „kira­bolták” a céget, hogy mostanra túladjanak rajta. A Nafta Gbely ve­zetőségének e hét végéig kellene benyújtania többségi tulajdonosá­nak, a Szlovák Gázmüveknek (SPP) az eladással kapcsolatos terveit. Pankovics szerint ezzel az említett vezetők szabadrablását legalizál­nák. A Nafta vezetői hallgatnak, és a médiumoknak is azt ajánlják, fogják a szájukat, hiszen minden negatív információ a Nafta értékét csökkentheti. Egyébként is, már tavaly sikerült bírósággal is kimon­datniuk, hogy Pankovicsnak hallgatnia kell az ügyről. JEGYZET són jövőknek már nagyon össze kellett húzniuk magukat. Erre egyikük, egy nagyon öntudatos hölgy megjegyezte: „Ez azért van, mert mostanában már olyan emberek is járnak ide, akik azelőtt nem, és nem zavarja őket, mennyi helyet elfoglal­nak.” A célzás persze többek kö­zött nekünk is szólt, még ha nem is hozzánk intézte szívélyesnek nem mondható szavait. Kicsit meglepődtem. Nem értettem az erélyes hölgy „földhözragadt” gondolatmenetét. Mert ha az ember ki korán kel, aranyat, de legalábbis jó helyet lel alapon reggel idejében a víz felé veszi az irányt, akkor természetesen a számára legmegfelelőbbnek tűnő földterületet veheti egy bi­zonyos időre birtokba. Bár­mennyire korosnak tűnt is az asszonyság, az azért mégsem lehetséges, hogy az idők kezde­te óta odajár. Valamikor ő is elő­ször telepedett le a tó partján. De erre már talán nem emlék­szik. Mint ahogy bizonyára arra sem, hogy idáig minden való­színűség szerint nem vette meg a tópart olyannyira szívéhez nőtt szeletét. Addig pedig - akár tetszik neki, akár nem - közterület. Ahol nem csak őrá és társaira süthet a nap. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetók: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Uibán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly- sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztóségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7704200, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFTV Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz tlače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok eleKtronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, AvdiiBĹ^?uaz ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található, ót cirtunfcôti: E-mail: redakcia@ujszo.com Egy kis hely a nap alatt MISLAY EDIT Ilyenkor, nyár derekán, amikor a hőmérő higanyszála ritkán süly- lyed harminc fok alá, víz mellett lehet igazán élvezni a forró na­pokat. Legalábbis a víz- és napi­mádók szerint. S hogy az emlí­tett tábor elég népes, azt a tö­mött strandok, vízpartok bizo­nyítják. Nem kell mindig messzi­re utazni, hiszen többnyire min­den település közelében van egy folyó vagy tó, amelynek pariján az ember kis motyójával letele­pedhet. Elég, ha kiválasztja a megfelelőnek látszó tenyérnyi helyet, és pár órára átadhatja magát a boldog semmittevésnek. Az elmúlt hétvégén mi is így tet­tünk a párommal. A verőfényes nap korán kicsalt bennünket kedvenc tópartunkra, s mivel alig volt még ott ember, választ­hattunk, a part melyik csücske a legrokonszenvesebb. Idővel egy­re jobban benépesedett a kör­nyék, fogyott a hely. Szomszéd­ságunkba fokozatosan egy népes társaság jobbára nyugdíjas korú­nak látszó tagjai érkeztek. A ké­- Egek, engem klónoztak! ( http://go.to.funpic ) f TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA Augusztus végéig befejezik az Eu­rópai Unió (EU) támogatásai kö­rüli visszaélések kivizsgálását, ál­lítja a napilapnak adott interjú­ban az integrációs miniszterel­nök-helyettes. Mária Kadlečíková hangsúlyozta, Szlovákia mégis megkaphatja azokat a pénzesz­közöket, amelyeket az unió ko­rábban befagyasztott a visszaélé­sek gyanúja miatt. Mint ismere­tes, az Európai Bizottság jelenleg is dolgozik Szlovákiáról szóló je­lentésén. Mária Kadlečíková sze­rint csatlakozásunk egyik feltéte­le, hogy Pozsony bebizonyítsa, konkrét lépéseket tett a hasonló esetek elkerülése érdekében. Az Európai Unió tiszteletben tartja majd az Állami Számvevőszék vizsgálatának eredményeit. A miniszterelnök-helyettes megje­gyezte, kevés a nyelvileg is kép­zett szakember, többre lenne szükség, bár az is igaz, hogy je­lenlegi alkalmazottait is alig tud­ja megfizetni. Az eddigi támogatásokhoz képest kevés az új elem a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényben Határon túli szegény rokonok Az elmúlt másfél évben fe­lelős politikusok számtalan­szor mondták el, a státustör­vényre elsősorban azért van szükség, hogy a határon túli magyarok végre ne érezzék magukat turistának Magyar- országon. A szomszédos ál­lamokban élő magyarokról szóló törvényt tanulmányoz­va azonban szomorúan kell tudomásul vennünk, hogy a jogszabályban szinte semmi sincs, ami alapján ezután otthon érezhetnénk magun­kat az anyaországban. RUDAS DÓRA A törvény megszületését feltéte­lezhetően leginkább a Magyaror­szágon évek óta feketén dolgozók várták, remélve, ez majd megold­ja problémáikat. A15. paragrafus­ban meghatározott három hóna­pos munkavállalási engedély azonban nem jelent reális segítsé­get a határon túli munkavállalók­nak. Az mindenki számára egyér­telmű, hogy a magyarországi vál­lalatok nem három hónapos, de még csak nem is féléves munka- szerződéssel fogják megoldani az esetleges szakemberhiányt. Ezt a kérdést évek óta sikeresen rende­zik az államközi egyezmények. A határon túlról érkezetteknek elsősorban az építkezések, az idénymunkák maradnak. Az pe­dig tény, hogy háromhavi bérből sem Ukrajnában, sem Romániá­ban, sem Jugoszláviában, sem Szlovákiában nem lehet megélni. Márpedig ha valaki munkavállalá­si engedélyt kap Magyarországon, automatikusan nyilvántartásba kerül. Ha pedig nyilvántartásba kerül, könnyebben ellenőrizhető: a határátkelőnél, a bejelentett munkahelyen, lakhelyen - azután is, hogy lejárt a munkavállalási-, engedélye, de valamilyen módon tovább szeretne dolgozni. Joggal feltételezhető tehát, hogy az egész évi megélhetést kevesen fogják felcserélni három hónapos vi­szonylagos biztonságért. Nem elég világos az sem, hogy á mun­káltatóknak, akik a feketén dolgo­zókat elsősorban azért alkalmaz­ták, mert nem kellett utánuk járu­lékot fizetni, miért éri majd meg munkavállalási engedéllyel ren­delkező és immár járulékköteles külföldieket alkalmazniuk. Nem sok újat ígér a törvény a 7. pa­ragrafusban meghatározott társa­dalombiztosítási ellátás és egész­ségügyi szolgáltatás területén sem. Aki munkavállalási enged­éllyel dolgozik Magyarországon, a járulékok fizetése alapján eddig is megkapta az átlagos ellátást. Ala­pítványi segítséggel évek óta van mód arra, hogy a határon túlról ér­kező betegek költségeit megtérít­sék, az országok közötti kétoldalú szociális biztonsági (szociálpoliti­kai) egyezmények pedig státustör­vény nélkül is működnek. A tör­vény nem ad arra lehetőséget, hogy az anyaországban munkavi­szonnyal nem rendelkezők Ma­gyarországon egészségügyi vagy szociális, esetleg nyugdíjellátásra vonatkozó biztosítást kössenek. Az elfogadott státustörvény nagy csalódást okozhat azoknak a szülőknek és diákoknak, akik azt hitték, hogy státusigazolvánnyal a zsebben szabad az út a magyar- országi felsőoktatási intézmé­nyekbe. A 9. paragrafus alapos áttanulmányozása után ugyanis kiderül, erről szó sincs. Az első és második pont ugyan kimondja, hogy a törvény hatálya alá tarto­zó személyek jogosultak a Ma­gyar Köztársaság területén egye­temi, főiskolai szintű alapképzés­ben, kiegészítő alapképzésben, részképzésben, doktori és mes­terképzésben, általános, illetőleg szakirányú továbbképzésben és akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzésben részt venni, a harmadik pont azonban egyértelművé teszi, hogy mindez csak a miniszter által évente meghatározott számú diákra vo­natkozik. Magyarország tehát a kedvezménytörvényben is ra­gaszkodik ahhoz a meghirdetett elvhez, miszerint a határon túli- aknak szülőföldjükön kell boldo­gulniuk, és minden lehető módon csökkenteni kell az elvándorlást, tehát korlátozni kell a Magyaror­szágon tovább tanulók számát. A jövőben is marad a minisztérium által meghatározott keret, ami évente néhány tucat gyereknek teszi csak lehetővé a magyar álla­mi ösztöndíjjal támogatott ma­gyarországi tanulmányokat. Ha a kereten kívül valaki az anyaor­szágban akar diplomát szerezni, ezután is vállalnia kell - ponto­san úgy, mint eddig - a szemesz­terenként tetemes tandíjat. Az Megalázó meggyőződés­ből vállalt magyarsá­gunk megkérdőjelezése. évek óta igénybe vehető kedvez­ményeket csak a diákigazolvány, a pedagógusoknak pedig a peda­gógusigazolvány nyújtotta új és tágabb keretek haladják meg. Nem kétséges, hogy rendkívüli jó szándék szülte, ennek ellenére akár rossz érzéseket is kelthet a nevelési-oktatási támogatás ötlete. A 14. paragrafus tételei szerint Magyarország taneszköz-támoga­tásban részesítheti azokat a csalá­dokat, amelyek legalább két gyere­ket nevelnek és azok magyar tan­nyelvű oktatási intézménybe jár­nak. Rendkívül felfokozottak az ezzel kapcsolatos várakozások. Az érintett szülők többsége alanyi jo­gon járó, évenkénti egyszeri kész- pénzbeli támogatásra számít, azt csak nagyon kevesen tudják, hogy ez a támogatás csak pályázat útján nyerhető majd el. A jogszabály szövege alapján egyébként úgy tűnik, egyelőre még maguk a tör­vényalkotók sem tudják, milyen is lesz ez a támogatás. Nem túl reális az a politikusi elképzelés, hogy a támogatás fejében a kisebbségi magyarok körében majd megsza­porodik a magyar iskolába járó di­ákok száma. Az a magyar szülő ugyanis, aki a könnyebb jövő re­ményében szlovák, román, vagy ukrán iskolába adja gyerekét, né­hány ezer forintért nem valószínű, hogy lemond meggyőződéséről, miszerint az embernek csak az ál­lam nyelvén megszerzett tudás je­lenthet biztos jövőt és kenyeret. Ma már a magyar szülők többsége is elsősorban a színvonal alapján szeretne gyerekének iskolát vá­lasztani. Az anyaország ezért job­ban tette volna, ha a határon túli családok szegény rokoni szerepbe degradálása helyett inkább a ma­gyar iskoláknak nyújtott volna olyan konkrét támogatást, ami ha­tékonyan segíthetné a versenyben maradást az egyre erősebb konku­renciaharcban. A státusigazolvánnyal rendel­kezőknek jelentős segítséget je­lenthet a 8. paragrafusban meg­határozott, Magyarországon igénybe vehető utazási kedvez­mény, bár azt egyelőre senki sem tudja, hogy pontosan mit is tartal­maz majd a negyedik pontban jel­zett külön jogszabály, ami az uta­zási kedvezmények részleteit ha­tározza meg. A tervek szerint az igazolvánnyal rendelkezők évente négyszer vehetik igénybe a 90 szá­zalékos utazási kedvezményt. Itt azonban számítani kell a magyar- országi honpolgárok határon túli magyarokról kialakult, sajnos, ál­talában nem túl hízelgő vélemé­nyére. Remélhetőleg siketül elérni a magyar közvéleménynél, hogy a jegypénztárakban ne románoz- zák, fotózzák vagy ukránozzák le az igazolványt felmutatókat. A törvény rendkívül megalázó ele­me meggyőződésből vállalt ma­gyarságunk megkérdőjelezése. Kanadában élő barátomra - aki szlovákiai magyarként emigrált külföldre, és már évek óta kanadai állampolgár - a kanadai szlovák nagykövetségen szinte rátukmál­ták a határon túli szlovákoknak já­ró igazolványt, ami az utazási kedvezmények mellett ingatlan- vásárlásra, ingyenes oktatásra is lehetőséget nyújt Szlovákia terü­letén. -Ezzel szemben magyar bi­zonyítványaim, nyelvtudásom és főleg meggyőződésem ellenére engem és papírjaimat valamilyen hivatalnoknak kinevezett díszma­gyar vizsgálja majd. Ami ennél is érthetetlenebb, hogy ötévente új­ra és újra bizonyítanom kell, hogy igazán magyar vagyok. A 21. pa­ragrafus első pontjának b/ bekez­dése szerint ugyanis az igazolvány érvényességi ideje a 18. és 60. életév közötti személy esetén öt év, az érvényesség lejárta után pe­dig az igazolvány kiadásával kap­csolatos eljárást teljes egészében ismét le kell folytatni. Attól tartok, hogy a határon túli magyarok többsége nagy csalódást érez majd, ha részletesen is megis­meri a magyar parlamentben nagy többséggel elfogadott és a határon túli politikusok ovációjától kísért kedvezménytörvényt (Lásd Új Szó, 2001. július 28.). Ez ugyanis má­sodrendű polgárokat csinál belő­lünk - most éppen az anyaország­ban, emellett ismét lesznek majd jó és rossz magyarok attól függő­en, hogy kiváltják-e vagy sem a státusigazolványt. A törvényből egyébként nem derül ki, hogy mi lesz azokkal a magyarokkal, akii nem kérnek a fényképes igazol­Akár rossz érzéseket is kelthet a nevelési-okta­tási támogatás ötlete. vánnyal járó, az érintettek adataii a magyar titkosszolgálat által kor látlanul ellenőrizhető kedvez ménytörvény előnyeiből. (A 21 paragrafus 7. pontja szerint a nyíl vántartásba került adatok a ma gyarországi Központi Statisztika Hivatal mellett kiadhatók többel között a bűnüldöző szerveknek,: nemzetbiztonsági szolgálatoknál és az idegenrendészeti hatóságok nak). Ezek az emberek vajon auto matikusan elveszítik-e azokat í kedvezményeket - pl. magyar álla mi ösztöndíj a szülőföldön továbl tanulóknak, vagy ingyenes ma gyarországi könyvtárlátogatás - amelyeket eddig státustörvén; nélkül is élvezhettek. A kedvezménytörvény miatt kia lakúit nemzetközi vita kapcsái leginkább azokat a határon túl politikusokat sajnálhatjuk, akii az elmúlt években komolyan dől goztak azon, hogy polgári elvekr épített, európai szintű kapcsola alakuljon ki a magyar kisebbsé; és a Magyarországgal határos or szágok többségi nemzetei között Nagy kár, hogy a magyar kor mány valós segítség, az eddigi tá mogatások csöndes megerősítés és bővítése helyett, elsősorban választások előtti harc részekén felhasználható hangzatos státus törvénnyel igyekezett támogató kát szerezni határon innen és tú mégpedig úgy, hogy alig-alig sikt rült figyelembe vennie a határo túl élő magyarok valós igényeit é szükségleteit. A szerző a TV2 szlovákiai tudd sítója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents