Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)
2001-08-14 / 187. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS 14 KOMMENTÁR A hivatalnok ceruzája PÁKOZDI GERTRÚD A költségvetési szervezetek gazdálkodását felügyelő intézmény, a számvevőszék jogi és gazdasági szakembereit jó néhány helyen kívánják újfent a pokolba. A „legjobb védekezés a támadás” bevált módszerét alkalmazva azt állítják az ellenőrző szervről, hogy rosz- szul értelmezi a költségvetési gazdálkodási szabályokat. Tény, hogy jelentésében nem éppen hízelgő dolgokat állapított meg a közpénzek, tehát adóink felhasználásáról. Ellentámadásba lendültek például a Szlovák Televízió illetékesei, így érvelnek az oktatási tárcánál, az egészségügyben, de még a kormányhivatalban is. Előfordul, hogy milliókról van szó, a százezres nagyságrendű tételeknek pedig se szeri, se száma. Több mint gyanítható, hogy a szuperrevízió végül a számvevőszéki jelentésben szereplő tényeket erősíti meg. Noha szomorú jelenség a közpénzek tékozlása, a pazarlásról szóló bejelentés következtetéseinek csak örülhetnénk. Az adófizető polgár számára megnyugtató érzés lenne, hogy valahol valakik mégiscsak őrködnek a közintézmények gazdálkodása fölött. Ha nem így lenne, szinte reménytelenség lenne abban bízni, hogy valaha is olyan viszonyok lesznek, melyeknek köszönhetően a költségvetési pénzekből gazdálkodó szerv számára ugyanazt jelenti a törvény betűje, amit a gazdálkodását ellenőrző szerv számára. Tévedés ne essék, merészség lenne feltételezni, hogy az ellenőrzések hatására egy csapásra megszűnnek országunkban a közpénzekkel való visszaélések, a hivatalokban megszűnik a közvagyon hanyag nyilvántartása, hogy a köz- szolgálati tévében ezentúl csakis szabályszerűen fizetnek bért, tiszteletdíjat. Ilyen esetek mindig is voltak, és lesznek is. Tévedhetetlen hivatalnok nincs. De jogállamban a tévedésért, a bizonyított visszaélésért, megvesztegetésért az elkövetőnek felelnie kell. Akkor is, ha egyszerű beosztott, akkor is, ha kormányhivatali vezető. Jogállam ott van, ahol nemcsak a filléres tévedések elkövetőit vonják felelősségre, hanem azokat is, akik milliós tételekkel gazdálkodtak rosszul az adófizetők rovására. A drága közhivatali autó által megtett minden fölösleges küométer az adófizetőt terheli. Magas beosztású közhivatalnok részéről a pazarlók mentegetése, félreértelmezhető törvényekre hivatkozás legalább olyan visszatetsző, mint maga a törvénysértés. JEGYZET Kit érdekel az irodalom? JUHÁSZ KATALIN Van, hogy nagyon nekibúsulok. Két eset lehetséges ilyenkor: magamba folytam, avagy kiírni magamból a gondot, bajt, az annak megfelelő műfajban. Számos irodalmi művel lenne szegényebb az emberiség, ha a költő, illetve szépíró fejszét (vagy nők esetében sodrófát) markolt volna meg toll helyett. Én billentyűzetet szoktam ragadni, ha elkap a depi, most épp annak kapcsán, hogy az irodalom láthatóan a kutyát se érdekli mifelénk. írók egymás közt mi másról is sóhajtoznának, és én nemrég értem haza Gombaszögről, a hazai magyar fiatal írók harmadik nyári táborából, ahol állandó téma volt a visszhangtalanság, az olvasói és írói pénztárcák vékonysága, a közélet közönye. Sebaj, mondom, majd a sajtó világgá röpíti azt az örömteli tényt, hogy mintegy ötven fiatal, illetve az átlagnál lassabban öregedő tollforgató találkozott, versengett, vitázott, hallgatott előadásokat és olvasta fel legújabb műveit festői környezetben. A Kossuth adó küldött is egy mikrofonos zsurnalisztát, a Pátria rádió kassai részlege telefonon érdeklődött, még a Szlovák Rádióban is említették az akciót egy alkalommal, ám nagyjából ennyi volt az érdeklődés a sajtóorgánumok részéről. Nem mondom, hogy látványos, ahogy irodalmárok körbeülik a tábortüzet, verset faragnak vagy műfordítanak kis csoportokban, esetleg az internetes szépirodalomról vitáznak, ám az már valami, ha pezsgővel öntenek le egy újonnan megjelent antológiát, melynek szereplői szinte hiánytalanul meg is jelentek a helyszínen. Félreértés ne essék, nem kritizálni akarom a Szlovák Televízió mifelénk csak „Nyugat-szlovákiai magazinénak becézett magyar adását, sem a többieket, akik fél nap alatt akár tíz íróinterjút is készíthettek volna. Csak épp a nagyközönséget sajnálom, amiért nem szerezhetett tudomást a Szlovákiai Magyar írók Társaságának ez évi legnagyobb szabású akciójáról. Illetve marad az oly gyakori megoldás: írjanak a szervezők tudósítást saját rendezvényükről. így lesz. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly- sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fűknek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-maü: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Nemcovej 32,055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press tetjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz tlače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrziínk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található, ot oríütttora E-mail: redakcia@ujszo.com- Drága kisunokám, nagyon nehéz az életed. Most a jóga bevezetésétől kell félned, ha felnősz, akkor meg a munkanélküliségtől. (Gossányi Péter karikatúrája) TALLÓZÓ NAPI GAZDASÁG A lap értesülései szerint a Magya Szocialista Párt országos terjesztési újságot indít Honlap címmel. A la pót az MSZP megbízásából ; MédiaPol Kft. adja ki, az első szán várhatóan 30 ezer példányban jele nik meg augusztus 20-án. A Honia pot a későbbiekben havi vagy kétha vi rendszerességgel adják ki. i nyomtatott újságot online változa is erősíti. A Nemzeti Kulturáli Örökség Minisztériuma lapnyilvár tartó osztályán Honlap-Holnap né ven szerdán jelentette be lapmdítá: szándékát Huppán Béla, a MédiáPc ügyvezető igazgatója. Tájékoztatás szerint csupán adminisztratív ok; voltak annak, hogy ő, és nem a MSZP kérelmezte az újság engedi lyeztetését. Jelenleg Magyarorsz; gon egy új lap indításához magát személyeknek csak a személyi ig; zolványuk számát kell megadniu kérelmükben. Az engedélyezteti mindössze három napot igényel. Honlap nem pártlap, hanem közék ti újság lesz, állítja Huppánné Deá Katalin főszerkesztő. Európa és Amerika felelőssége a közel-keleti történésekért évtizedek óta vitathatatlan és cáfolhatatlan Érnek a gyűlölet gyümölcsei Egy európai vagy amerikai számára teljesen érthetetlen, hogy akadnak olyanok, akik hajlandóak öngyilkos merényletet elkövetni számukra ismeretlen, egyszerű emberek ellen. Csakhogy a Közel-Kelet nem Európa és nem Amerika. GÖRFÖL ZSUZSA Tisztában vagyok vele, nagyon banálisán hangzik ez a megállapítás, de több mint fél évszázad történései bizonyítják, hogy lényegének tudatosításához nem elég egy pillantás a térképre, de még a kulturális, vallási vagy akár faji különbözőségek értelmezése sem. Azokból a társadalmipolitikai viszonyokból kell(ene) végre helyes következtetéseket levonni, melyek kialakulásához mind Európa, mind Amerika jelentős mértékben hozzájárult. Még egyértelműbben: felelősségük vitathatatlan és cáfolhatatlan. A klasszikus „Osszd meg és uralkodj!” ugyanúgy kitörölhetetlenül rányomta bélyegét a térségre, mint a későbbi, általában az ENSZ talaján hozott döntések, melyek legjellemzőbb vonása mindig is az volt, hogy hűen tükrözték a nemzetközi politika pillanatnyi állását, általában a kelet-nyugati szembenállás aktuális mértékét. Az egyetlen állam, amely a világszervezet döntése alapján jött létre, de ezeket a határozatokat megszegve, fokozatosan az Egyesült Államok és persze szövetségesei - amolyan előretolt bázisa lett a térségben. Mégpedig annak ellenére, hogy évtizedekig baloldali, szocialista kormánya volt, s a kibucok lényegében kommunák, amelyek^ kommunista elméletet talán a legteljesebb mértékben valósították és valósítják meg. A Szovjetunió és csatlósai - politikai és filozófiai szempontból teljesen logikátlanul - a magántulajdont védelmező, vallásos arab államok oldalára álltak, bár egykettőre kiderült, hogy a szocializmus exportja nem lesz rentábilis, a politikai befektetések eredménye pedig nem lesz szocializmus. Kialakult ennek a fura viszonyrendszemek egy máig ható veszélyes vonulata: Izrael és arab szomszédai „leszoktak” a felelősségvállalásról, elvárták és elvárják, hogy patrónu- saik, illetve a nemzetközi közösség aktívan vegyen részt konfliktusaik rendezésében, tetteiket utólag fenntartások nélkül hagyja jóvá, azok következményeit támogassa, vagy ha balul sültek el, hát eliminálja. Viszályaik során közvetítsen, békekötéseiket garantálja, megvalósításukat ellenőrizze, s persze megfelelően honorálja is. Magyarán: ebben a térségben eddig még az összes háború és fegyveres konfliktus azzal zárult, hogy kártérítést mindig a kívülállók fizettek, s nekik kellett jó előre honorálniuk a szembenálló felek által beígért, de soha meg nem tartott fegyveres önmegtartóztatást is. Ebből a perverz politikai-gazdasági üzletből azonban tízezrek maradtak ki: a hontalanná vált palesztinok, akiknek nem sikerült kitörniük a menekülttáborok küátástalan nyomorából a megszállt területeken vagy a szomszédos arab államokban. 1948 óta lényegében segélyekből élnek, egyre nagyobb zsúfoltságban és egyre kilátástalanabbul. Az ő életükben az oslói egyezmény sem jelentett reménysugarat: az egyik fő ok, amiért a békefolyamat leállt, éppen a menekültek visszatérésének határozott izraeli elutasítása volt. A palesztin autonómia területén levő táborok lakóinak helyzete sem jobb: Izrael immár „hivatalosan” sem érzi magát felelősnek a Izrael és arab szomszédai „leszoktak” a felelősségvállalásról. sorsukért, a palesztin hatóság pedig a maga korlátozott lehetőségeivel egy két év alatt természetesen nem tudta azt a csodát produkálni, amire ebben az ügyben szükség lenne. így aztán az történt, amit egyik fél sem akart: a békekötést követően meggyengült radikális palesztin szervezetek erőre kaptak, és az általuk ne- velt-fanatizált öngyilkosjelötlek a szó szoros éretelmében szétrobbantották a palesztin-izraeli megbékélés esélyét is. Nem a problémák fegyveres megoldásának hívei, nem az Ótestamentumra hivatkozó, az ígéret Földjének megosztását elutasító radikális zsidó erők, hanem a paleszti militáns szélsőségesek ásták a Jasszer Arafat pozícióját, fosztott; meg őt amúgy is szerény mozgást rétől és befolyásától. Arafat félreál] tását akarta elérni Ariel Sáron i amikor tavaly szeptemberben pr vokatív látogatást tett a jeruzsáler Templomhegyen, megsértve az is lám hívők vállási érzékenységét i aláásva a békefolyamat ingatag fu damentumát. Saront az a meggy ződés vezérelte, hogy az elmara hatatlan erőszakos palesztin vála után meglesz az esélye a hataloml való visszatérésre - ami meg is lt -, s egyben lesz ürügy a paleszt harcosokkal való leszámolásra. J azonban alaposan elszámolta m gát, mintha egy tapasztalatlan ha nagyocska lenne, aki még sose hallott arról, hogy a reguláris hads regnek semmi esélye a gerillákk szemben, hacsak nem akar válog tás nélkül gyilkolni. Szabra és Sati után ezt azért Sáron sem merte v; lalni, ennek ellenére túl sok a p lesztin polgári áldozat, de immár izraeli is. Arafat tárgyalna - de 1 nek a nevében? Sáron még mind nem akar tárgyalni, a lassan örök kormánytag Sünön Peresz viszo igen - de nincs kivel. Az amerikai újra készek közvetíteni, az európ; ak is megelégelték a sok vért, m aktivizálódnának - de úgy tűnik gyűlölet gyümölcsei még nem ért be, még nem elég-keserűek. De tö mint ötven év tapasztalatai alapj ki lehet jelentem: lassan közeleg tárgyalások ideje. Romániában sokan az életüket is kockáztatják, annyira félnek a munkanélküliségtől, s ez tragédiákhoz vezet Újabb szerencsétlenség a halál tárnájában CSÍKY PÉTER Néhány nappal ezelőtt Románia és a térség legnagyobb bányavidékén, a Zsü völgyében, a Vulcan bányában újabb hatalmas robbanás rázta meg az egyik vájatot. Csak órákkal a tragédia után lehetett teljes bizonyossággal felmérni a véres valóságot: tizenhárom bányász felismerhetet- lenségig összeégett holttestét hozták a felszínre, a tizennegyedik maradványait később sikerült megtalálni, további kettő súlyos égési sérüléseket szenvedett. Vulcan legle- pusztultabb negyedében, ahol a szerencsétlenül járt bányászok többségének a családja lakott, gyász és elkeseredés lett úrrá, sajnos, nem először az utóbbi két évtized során. Ezúttal huszonegy gyermek maradt árván és szinte küátástalan helyzetben, a román kormány által beígért anyagi segítség ellenére is. A „halál tárnájának” is nevezett bányában nem ez a legelső szerencsétlenség. Alig másfél évtized alatt több mint 100 vájár vesztette életét. A legtöbb tragédia a robbanásveszélyes metángázok jelenléte miatt következett be. Minimális odafigyeléssel és anyagi támogatással sok esetben meg lehetne előzni a bajt; a mostani tragédia a bánya főmérnöke szerint nem történt volna meg, ha beszerelik a régóta kért, 150- 200 doüár értékű gázdetektort. Az eddigi legsúlyosabb tragédia 1986- ban történt, amikor is hasonló okok miatt 57 bányász vesztette életét. Három évvel később újra robbant a bánya: 27 halott. A „Kárpátok Géniusza” azonban hathatós hallgatást parancsolt, a tragédiákról csak a diktátor bukása után szerzett tudomást a vüág. Balesetek 1990 után is voltak. 1994, 1997, 1998 - megannyi fekete év a bánya történetében. Persze Románia nem az egyetlen kelet-európai ország, ahol szülte rendszeresek a súlyosabbnál súlyosabb bányaszerencsétlenségek. Az utóbbi években több mint húsz nagyon súlyos baleset történt a régióban. A listát Ukrajna vezeti, ahol az utóbbi tíz évben nyolc súlyos katasztrófa volt. A legmegrázóbb egy 1990-es eset, amikor egy teljes bánya beomlása után 180-an vesztették életüket. Visszatérve Romániára: szinte naponta haüani halálos balesetekről az iparban, az erdőgazdaságokban, az építkezéseken, a kikötőkben... Az éves mérleg: több száz súlyos baleset, több száz halott, több száz nyomorék. A súlyos sérültek száma megközelíti a tízezret. És ez a szám évről évre nő, habár az alkalmazottak száma állandóan csökken! A tragédiák okai elsősorban a szegénységben keresendők. Az egyéni és az állami szegénységben egyaránt. Mert mi késztetné máskülönben a dolgozókat arra, hogy tudatosan vállalják az ágyútöltelék szerepét a munka harcáüásaiban, mint az, hogy még ezeket a harcállásokat is elveszíthetik és akkor munka, megélhetés nélkül maradnak. Másik eset: nemrég, június 5- én a midiai hajógyárban tíz munkás száüt alá az egyik készülő tankhajóba, tudván, hogy életveszélyes, amit csinálnak: két héttel korábban négy társuk égett össze súlyosan úgy; azon a helyen. Kockáztattak. Éí bekövetkezett robbanás során mi a tízen életükkel fizettek. A csa dók 70 miüió lejt (hozzávetőleg s; zezer szlovák korona) kaptak feji ként a román kormánytói és a ha gyártól. És minden megy tovább. Ahogy egy vezető román napilap ta, ahol 1-3 a halottak száma, a metésre illik elmennie egy helyi 1 talmasságnak; ha 4-6 áldozat v: akkor már államtitkár dukál, eni több esetében egy miniszter is m jelenik a temetésen. Ha Vulcant is húsznál többen haltak volna m a fotósok és tévéoperatőrök a i niszterelnököt kaphatták volna 1 csevégre. Fő a nyüvánosság és imázsjavítás. A munkavédelem dig továbbra is csak propagan szöveg marad. Egészen a következő egy tucat lőttért ontott igazi és krokx könnyekig. A szerző Csíkszeredái munkatársunk
