Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)
2001-08-13 / 186. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS 13. KOMMENTÁR Udvarába kiáltott szó SZILVÁSSY JÓZSEF Szerkesztőségünk a rendszerváltás hektikus hetei óta nem kapott ennyi levelet és faxot, mint az elmúlt napokban. Tartalmuk szinte azonos: a Magyar Koalíció Pártja kilépjen-e a kormányból vagy még ne tegye ezt. Másfoglalástól függetlenül ezekben az őszinte sorokban sokféle aggodalom sajog. Polgámesterek arra figyelmeztetnek, hogy jelentős állami támogatással környezetvédő és lakásépítő programokba kezdtek, s ha nem lesz magyar a miniszter vagy a járási tisztségviselő, vajon mi a garancia arra, hogy ezek a pénzforrások nem apadnak el? „Csaknem naponta a szemembe vigyorog a HZDS egyik levitézlett helyi vezére: csak menjetek, mi majd jövünk” - úja az egyik állami hivatalnok. Nyilván mindketten értesültek Migaš és Meäar néhány héttel ezelőtti titkos találkozájáról, s arról is, hogy Hamžflt - vélhetően nem a törpepárttá züllött SOP, hanem saját politikai túlélése érdekében - a HZDS pártvezérének egyik kikiáltójává alacsonyodon. Mit szólnak majd a nyugati partnerek, hogy az MKP a parlamenti logika szerint kora ősztől egy társaságba kerül Meéiarékkal és Malíko- váékkal, s az vajon jó lesz-e nekünk, ha Szlovákia a belpolitikai válság vagy szalonképtelen kormánya miatt belátható időben nem kerül be az Európai Unióba és a NATO-ba, s akkor majd esetleg még Magyaroszágra vagy Ausztriába sem utazhatunk? - áll egy másik levélben. Megtiszteltetés számunkra, hogy olvasóink megosztják velünk gondolataikat, akik vélhetően a sajtó kínálta nyilvánosságon kívül nem találnak más fórumot, ahol őszintén kifejthetnék a véleményüket. Ezt a feltevésünket látszik igazolni az a tény is, hogy az MKP járási elnökségeinek a többsége elsöprő arányban szavazott a kilépés mellett, viszont az említett levelek és néhány közvélemény-kutatás alapján a kilépést, illetve a bennmaradást javaslók száma között nincs ekkora különbség. Ezér most aztán végképp nincs helye semmiféle indulatnak, előítéletnek, bármiféle nyomásgyakorlásnak és sugalmazá- soknak. Az MKP vezetőinek, nem utolsósorban pedig a felelősségteljesen gondolkodó, független sajtónak minden lehetséges eszközzel arra kell törekednie, hogy minden észérv, bölcs vélemény és felvetés ne a pusztába, hanem az Érekújvárhoz közeli Udvardba kiáltott szó legyen, ahol a párt Országos Választmánya augusztus 25-én tanácskozik. S ahol csak ilyen szakmai és morális feltételek közepette hozhat valóban megfontolt döntést. Rest válságkezelők TÓTH MIHÁLY Az ország pártok közötti felparcellázása 1998 őszéig kórossá fajult. Még ennél is nagyobb baj, hogy orvoslását az 1998 őszén hatalomra kerültek meg se kísérelték. Az akarat hiányát jól mutatja az a puhatolózás, amely az MKP koalícióból való távozását követő magatartására irányul. A vérmesebb parcellázok ezt így fejezik ki: ne csak a miniszterek és államtitkárok távozzanak pozícióikból, hanem ezek sleppje is. A takarítónőket is beleértve. Dzurinda környezete mérsékeltebb. Hídja, milyen nemzetközi következményei lehetnek annak, ha a ciklus bejeződéséig még szavazásra bocsájtott megkerülhetetlen törvényeket Európa politikai szalonjaiban nemkívánatos pártok segítségével fogadják el. A válságkezelői restség abban nyüvánul meg, hogy a koalícióban még nem fedezték fel, mi miatt ábrándul ki igazán a választópolgár. Nem azért, mert Meéiar úthengerre emlékeztetőén politizál, mert a köztársasági elnök kisszerűsége egy szatócséval vetekszik, mert Slota meggazdagodott. Ezek is szerepet játszanak ugyan a rokon- és ellenszenv kialakulásában. De a meghatározó az ország felparcellázásához fűződő viszony; választást nyerhet, aki hitelt érdemlően meghirdeti a pártok szerinti országparcellázás leépítését.Van, aki megelégedne a magyar miniszterek és államtitkárok távozásával. Mások az MKP által delegált összes „íróasztal” kirúgásával ijesztgetnek. Főleg a másik lehetőség annak beismerését jelenti, hogy ebben az országban hivatalos politikává vált a pozíciók párttagság szerinti elosztása. Szokásjog alapján gyökeret vert a megélhetési politizálás. Az MKP vissza nem térő lehetőséget szalasztana el azzal, ha most a megélhetési politizálás meghonosításában való három évnyi részvétel beismerése helyett inaszakadtáig állítaná: mi a minisztériumi osztály- vezetőktől kezdve a járási hivatalnokokig csupa hétpróbás szakembert segítettünk hivatalhoz. A beismerés hitelessé tenné a javítás szándékát. Nem az MKP által javasoltak szakmai kvalitásait vonom kétségbe. Talán kiválóak, talán nem. Csak arról van itt szó, hogy most itt az alkalom, rá lehet pirítani a stílus meghonosítóira, és hozzáfogni a természetes állapot kialakításához. Lehet, fájna ez néhány tucat hivatali szegénylegénynek, de tekintélyalapozó magatartás lenne. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzerda@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz dače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jov fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok eleKtronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, Audita^e,uazellenőrzés eredménye a www.sme.skhonlapon található, ofcircuiitoos E-maü: redakcia@ujszo.com- Hallotta, öreganyám? A spanyol olívaolajat légyölő galócából gyártják! (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Teller Ede kapja meg elsőként az újraélesztett Corvin-lánc kitüntetést, amelyet Várhegyi Attila, a kulturális tárca politikai államtitkára nyújt át holnap San Franciscóban. A lap szerint a hír azért is pikáns, mert a Hor- thy-korszak legkiemelkedőbb tudományos-kulturális kitüntetését, a Corvin-láncot annak idején Teller - zsidó származása miatt - nem kaphatta volna meg. A most 93 éves Teller Ede budapesti tanulmányait követően Németországban végezte egyetemeit, Hitler hatalomra kerülésekor göttingeni állását feladva előbb Koppenhágába, majd Londonba, végül 1935-ben az Egyesült Mamokba távozott. Itt részt vett az atombomba kifejlesztését célzó történelmi Manhattan-tervben, később a nevéhez fűződik a hidrogénbomba létrehozása, s Reagan alatt a csillagháborús programnak is egyik ösztönzője volt. Jó lenne tiszta vizet önteni a pohárba, s nyilvánosságra hozni, miként szólnak az érvek mindkét oldalon Ne az érzelmek diktáljanak Washington aggódik, ráncolta homlokát amerikai barátom, egy jelentős amerikai (nem kormányzati) szervezet regionális igazgatója. Éppen a tengerentúliról jött, konzultációkkal töltötte szabadságát a szlovák kormánykoalíció bizonytalan sorsa miatt. JARÁBIK BALÁZS A State Departmentben, vagyis az amerikai külügyminisztériumban úgy látják, hogy az MKP a szlovák kormány egyetlen stabü tényezője, s ha elhagyja a koalíciót, semmilyen garancia nem lesz a kormány és az ország politikai stabüitására. Egy instabil országban pedig bármi megtörténhet, főleg altkor, ha a haldokló baloldal és a már halott polgári egyetértők rángatják majd kényük- kedvük szerint a magára maradt Dzurindát, a KDH kárörvendő mosolya kíséretében. Egy instabü országban pedig könnyen elhúzódhat az EU- és a NATO-csatlakozás. Nem ez volt az első és utolsó beszélgetés, amelybe az MKP bejelentése után csöppentem. Washington véleménye azonban csupán egy dolog, az elvhű amerikaiak azt az érvet nem veszik figyelembe, amely az SDĽ és az SOP számára talán a legfontosabb: a jövő év lehetséges privatizációs zsákmánya. Az SOP nem jut be a parlamentbe, s lehet, hogy az elkövetkező négy évben az SDĽ is a parlamenten kívüli pártok sovány kosztját eszi majd. Miért rövidítenék meg „királyságukat’ egy kerek évvel - szól a nagyon is logikus kérdés. Persze az MKP kilépése főleg itthon téma. Van is bőven mellékszála. A legújabb párt - amelyről csak annyi bizonyos, hogy magyar és föderalis- ta- nevében eddig csak egy ember szólalt meg. Annál buzgóbb ebben a témában Duray Miklós és Kvarda József, akik az új magyar párt (?) témáját mint véres kardot hordozzák végig az országban. Szerintük a kilépés vagy bennmaradás témája megosztja a magyarságot, s az elégedetetlenség olyan széles társadalmi bázis, amelyen a ‘98-ban az irredentagyanús jelképekkel az MKP-listán botrányt kavaró Mi- hajlovics és néhány társa pártot tudnának alapítani. Nem tudom elképzelni, hogy Duraynak bármi köze lehetne a „föderalistákhoz”, úgy tűnik, a pártalapítás híre azoknak kedvez, akik a mindenáron való kilépést szorgalmazzák. Kvarda hozzáállása a legfigyelemreméltóbb, hiszen a párt önkormányzati szakértőjének felelőssége kétségtelen az MKP decentralizációs álláspontjának képviseletében. Helyben is vagyunk. Ezt a témát valóban nem lehet megkerülni Szlovákiában, bárkivel beszél is az ember, előbb-utóbb szóba kerül. Éppen ezért jó lenne tiszta vizet önteni a pohárba, s nyilvánosságra hozni, miként szólnak a különböző érvek a két oldalon - politikai, gazdasági érvek és az érzelmi tartalamúak. Természetes, hogy a parlamenti szavazás után az érzelmek diktáltak, ezért senkit sem lehet felelősségre vonni. Jómagam a hírhedt parlamenti szavazás utáni hangulatban valóban nem láttam más megoldást, mint a kilépést. Bár már akkor is bizonyos volt, hogy kilépés és kilépés között különbség van. Ha az országos tanács elfogadja az MKP elnöksége kilépést szorgalmazó javaslatát, akkor jó lenne, ha végre elVilágossa vált, hogy az MKP soraiban nem uralkodik teljes egység. hangzana a pro és kontra, és az érvekkel a széles nagyközönség is megismerkedhetne. Az MKP már készített egy üyen elemzést, nagy kár, hogy nem hozta nyilvánosságra. Ha valóban igaz, hogy nincsenek érvek a bennmaradás mellett, úgy rendben van. A különböző gazdasági, kulturális és oktatási támogatások esetleges elvesztése azonban nem lehet mindegy. Bár az MKP vezetése valóban mindent elkövet a különböző kisebbségi jogok és támogatások biztosítására a kilépés esetében is, a megegyezéshez azonban partnerekre van szükség. A tárgyalások viszont világossá tették, az SDĽ-nek és az SOP-nak esze ágában sincs megegyezni. A kisebbségi kormányban úgy diktálhatnak, ahogy akarnak, s a magyarok kivonulása után azt tesznek majd Dzurindával, amit jónak látnak. így lesz az ország instabil. S erre mondták szlovák újságíróismerőseim: tudod, hogy bószíthetik fel a baloldalt és az SOP- t a magyarok? Ha maradnak. Az MKP elnökségének újabb, a küé- pést támogató állásfoglalásával azonban a helyzet egyértelmű. Ha az MKP OT mégis a maradásra szavaz, a párt vezetését teszi lehetetlenné. Ugyanakkor az is vüágos, hogy az MKP soraiban nem uralkodik teljes egység a kilépéssel kapcsolatban, az elnökség egyhangú döntése ellenére sem. A minden áron való egységkeresés ebben a kérdésben egy elnökség-kisemberek konfliktushoz is vezethet, ha a párton belül nem lesz hajlandóság a másik fél meghallgatására. Az MKP úgy kerülheti el a belső ellentéteket, ha nyilvánossá teszi az érveket ebben a vitában és felhagy az érzelmi húrok pengetésével. Ellenkező esetben sok kis magyar érezheti úgy, hogy a vezetés meg sem hallgatja őket, hanem fut saját imidzse után. Augusztus 25-én nehéz helyzetben lesz az a maroknyi magyar. Olyan döntést kell hozma, amelyet nemcsak a párt járási szervezetei, hanem a szlovákiai magyarok többsége is támogat. Nem Washingtonért. Magunkért. Más posztkommunista országokban is történtek hasonló kezdeményezések, de mindenki megállt félúton Megnyílhatnak az ŠtB-archívumok KOKES JÁNOS Csehországban újabb lépést tettek a kommunista múlttal való leszámolás útján. A parlament felsőháza, a szenátus, a napokban törvénymódosítást fogadott el, miszerint a jövőben a volt csehszlovák kommunista Állambiztonsági Hivatal (ŠtB) gyakorlatilag majd minden irata nyilvánosan hozzáférhető lesz. A jelenleg érvényes, a még egykamarás cseh parlament által 1996- ban elfogadott szabályozása szerint, ugyanis mindenki csak azokba a dokumentumokba tekinthet bele - mégpedig bizonyos szabályok szerint-, amelyeket a titkosszolgálatok róla készítettek. Az érdekelt külön kérésre azt is megtudhatja, ki rejlik a mögött a fedőnév mögött, aki róla az ŠtB-nekjelentgetett. Ugyanakkor különféle, harmadik személyek neve, be van feketítve az okmányokban. Mind az akkori, mind a most elfogadott törvényjavaslatot is a jobboldali erők vitték keresztül, a baloldal nagyrészt ellenezte, míg a centrumhoz tartozó kereszténydemokraták mindig is megosztottak voltak az ügyben. A most elfogadott módosítás szerint viszont mindenki minden iratba belenézhetne, s csupán a külföldi állampolgárok doszsziéi maradnának zárva. A felmérések szerint a törvénymódosításnak esélye van a végső sikerre, mert a képviselőházban a Polgári Demokratikus Párt, a négyes koalíció többsége, s néhány szociáldemokrata honatya is támogatni kívánja. Az alsóházban a törvénymódosítás megvitatására várhatóan szeptember közepén kerül sor. A törvény életbe léptetéséhez Václav Havel államfő aláírása is szükséges. Addig azonban minderről komoly belpolitikai vita várható, ugyanis a probléma nem is olyan egyszerű. Számomra kétségtelen, hogy a levéltárakat Csak részben adna valóságos képet a titkosszolgálati rendszer működéséről. hozzáférhetővé kell tenni a történészek, a kutatók és a nagyközönség számára, hiszen e nélkül lehetetlen megismerni a majdnem fél évszázados kommunista múlt valóságának egyik meghatározó oldalát. Másrészt azonban nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az egykori állítólag 150 ezer dossziéból csak mintegy 60 ezer maradt fenn. A rendszerváltás óta már 12 év telt el, ami elegendő idő ahhoz, hogy bizonyos erők, illetve azok a fontos személyiségek, akik ennek szükségét érezték, már régen gondoskodtak a számukra kompromittáló dokumentumok „megfelelő rendezéséről”. Tehát ha arra kerül a sor, akkor megint csak a kishalak kerülnek horogra, illetve azok, akikről a politikai ellenfél előre beszerezte a kompromittáló információkat. Emlékezzünk csak vissza, hogy mennyi kérdőjel volt például Jozef Migaš vagy Jan Káván állítólagos ügynöki múlijával kapcsolatban. A Szlovákiában már évek óta nem érvényes, de Csehországban továbbra is alkalmazott, 1991- ben elfogadott lusztrádós törvény is csak félmegoldás. Az elmúlt évek számos bírósági pere pedig egyértelműen bizonyítja, hogy azok közül, akik szerepelnek az ŠtB nyilvántartásában, nem mindenki volt besúgó. Az erősen jobboldali Lidové noviny is beismerte, számos oka volt és van annak, hogy valaki felkerült a listára. A dossziék megnyitása tehát ezen a téren is számos dolgot tisztázhatna. Másrészt az irattárak megnyitása - a dokumentumok nagy részének eltűnése miatt is - csak részben adna valóságos képet a titkosszolgálati rendszer működéséről. Érdekes, hogy Csehországban mind a négy mai titkosszolgálat ellenzi az archívumok megnyitását. Elsősorban azzal érvelnek, hogy a volt irattár közös cseh-szlovák archívum, így sok esetben külföldi állampolgárok érdekeit sértené a nyilvánosság. Itt érdemes megjegyezni, hogy a volt szocialista országok közül eddig csak az egykori NDK titkosszolgálati archívumai hozzáférhetőek nyilvánosan és mindenki számára. Más posztkommunista államokban történtek lépések ez irányban, de mindenki megállt félúton, ha egyáltalán eljutott odáig. A leggyakoribb indok a nemzetbiztonság, illetve a volt fontos ügynökök életének veszélyeztetése. Ezt is meg lehet érteni, mert valóban nem fekete-fehér dologról van szó. Másrészt érdemes még elmondani: bár Csehországban mindenki megnézheti az esetleg róla vezetett aktákat, az átlagembert nem igen érdekli a téma. Az emberek saját környezetükben úgyis tudják, hogy ki kicsoda, függetlenül az ilyen-olyan kapcsolatoktól. Az irattárak megnyitása még Németországban sem vezetett súlyos gondokhoz. A téma azonkívül ma már egyre inkább csak a történészeket izgatja. Nekik pedig szükségük van arra, hogy szabadon kutathassák a dokumentumokat.
