Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)

2001-08-08 / 182. szám, szerda

RÉGIÓINK ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS 8. LEPOROLT HÍRMORZSÁK Válogatás a rozsnyói Sajó Vidék hetilap száz évvel ezelőtt meg­jelent számaiból A krasznahorkai várat restaurálják Mint a pesti lapokban olvassuk, hogy az Andrássy grófok ősi fészkét az idő nagyon megviselte, úgy, hogy restaurálását már évekkel ez­előtt elhatározta a vár mostani ura, Andrássy Dénes gróf. A nagysza­bású restaurálás terveit Czigler Győző műegyetemi tanár már elké­szítette s a terv végrehajtásához azonnal hozzáfognak, mihelyt a ri­maszombati törvényszék az Andrássyak nemzetségi sírboltja ügyé­ben dönt. Eddigelé ugyanis a nemzetség monoki ága temetkezett az ősrégi várban a betléri ág egy részével, a mennyiben Andrássy Manó gróf egyik fiával és unokájával ide temetkezett. De valószínű, hogy Andrássy Gyula gr. miniszterelnök hamvai is oda fognak kerülni, minthogy a közel százezer koronába kerülő tőketerebesi mauzóleum vadvizes lett a közeli halastótól. - Mi ugyan tudjuk, hogy az urada­lom már évek óta dolgoztat egyes újításokon. így igen stíl- és korsze­rűen renoválták a beomlott két Rákóczy szobát a hangszerterem mellett. De csöppet sem stilszerü már a családi szobák előtti folyosó aszfaltja, valamint a várkapu egyszerű kivitelű fenyőfa ajtaja. Nagy tűz a szomszédban A „Magyar Papíripar Részvénytársaság” tulajdonát képező horkai cellulóze-gyár folyó hó 11-én eddig földeritetlen körülmények foly­tán kigyulladt s mielőtt mentéséhez foghattak volna, nagy részben leégett. A kár nagysága ismeretlen. Utcáink világítása Mióta letűntek utcáinkról a boldogemlékezetü petróleum-lámpák és az egész vármegye előtt büszke önérzettel dicsekszünk villanyvi­lágításunkkal, nem is sejti a jámbor idegen, hogy tulajdonképpen az a petróleumos-kor volt a boldogabb. Akkor legalább rendesen felgyújtották a lámpákat, melyek annyira, a mennyire mégis csak világosságot árasztottak az utcákra. - Most azonban igaz, hogy vil­lanykörték állanak a petróleum-lámpák helyén, csakhogy a nemes város nem enged a negyvennyolcból s mikor a kalendárium szerint a holdnak kell világítani, következetesen fénytelenek a villanykör­ték, mint szerdán este is a csucsomi-utcában. Hát hiszen igaz, vég­re is a fellegek az okai mindennek, s mi nem is akarjuk szemrehá­nyással illetni ezért a várost, de édes istenem, annyit csak óhajtha­tunk, hogy legalább tekintélyét vesse latba érdekünkben és paran­csolja meg a természetnek, hogy híven tartsa be a - kalendáriumot. Eldorádó nők számára Egy olyan hely, ahol sok az arany, sok a férfi és kevés a nő. Ez pedig az uj aranyország: Alaska. - Ebben a női paradicsomban 72 férfira csak 28 nő esik. Az odavaló férfiak, mihelyt megkapták szivök höl­gyétől a boldogító igent, sietnek az összekeléssel, mert könnyen megtörténhetik, hogy az illető meggondolja a dolgot és mást bol­dogít kezével. Nagy a választék a férfiakban. A háziasszonyok azonban igen meg vannak akadva, mert női cselédet nem igen kap­nak. Azaz ha van némelyiknek szobaleánya, nem sokáig szolgál, mert hamar elviszik feleségül. Abban a boldog országban vén kis­asszony egyáltalán nincs. Ott az idült hajadon korban leledző höl­gyek is kapósak. Megtörtént, hogy egy asszony a férje durvasága miatt válópört indított. Mielőtt a per véget ért volna, a menyecske huszonnégy házassági ajánlatot kapott! Ez már igazán az Ígéret és férjhezmenés fpldje! A Rozsnyói Állami Levéltár forrásaiból válogatta: Kmotrik Péter Kockaköveken rakott tűzön Totyogott a finom halászlé Párkányiak főztek Baján SZENTGÁLI ANIKÓ dén a szlovákiai magya­rok is részt vettek a nemzetközi bajai ha­lászléfőző népünnepé­lyen, mely hatodik alka­lommal került megren­dezésre. Az AssiDoman a.s. Štúro­vo színeiben szakácskodó párká­nyiak két bográcsban is főztek ha­lászlét. A főszakácsok Császár Vil­mos és Simon Ferenc voltak. A ká­nikulai hőségben (harmincnyolc fokot mértek a hőmérők) 2500 kondérban Totyogott az ízletes lé, és nem is akárhol: Baja város ut­cáin, az aszfalton. A város polgár­mestere hivatalosan este hatkor gyújtotta meg jelképesen a tüzet, kilenc-tíz órára pedig szinte nyo­ma sem maradt a vacsorának, az éhes tömeg jó ízűén megette. Közben néptáncegyüttesek, zene­karok, majd Lagzi Lajcsi szóra­koztatta a lakmározókat. Éjfélkor félórás zenés tűzijáték kápráztat­ta el a halászlémámorban fürdő­ket, majd hajnalig tartó vigada­lom következett. A párkányiak szerint Baján jó volt, finom volt, megérte a tikkasztó melegben ha­tórát buszozni, és közben néhány­szor eltévedni, letérni a helyes út­ról. Ha lesz hal, jövőre is benevez­nek, talán még nyerni is fognak! Az ínycsiklandó illatok vonzották az érdeklődőket Deákiban nincs gond a tűzoltó-utánpótlással, máris volt jelentkező az új gyerekcsapatba Lánycsapatot is szerveznek Bonyodalmak a locsolócső körül GAÁL LÁSZLÓ Jfc vezényszóra futásnak eredtek az addig egye- nes sorban, szinte vi­al, JlL gyázban álló fiúk és lá- nyok. Betanult mozdu­latokkal láttak munká­hoz, egyikük a fecskendőt kapta kézbe, néhányan a feltekert tömlő­ket bontották szét és kapcsolták ösz- sze, miközben egy kék egyenruhás fiú a motoros szivattyút indította el. Néhány gyakorlott mozdulat, és már zúdult is vastag sugárban a víz a tűzre. De csak az elképzelt vörös kakast öntötték jól nyakon, hiszen csupán gyakorlatról volt, szó, a deá- ki önkéntes tűzoltó-egyesület ifjúsá­gi csapatának gyakorlatáról. Ez a fiatal csapat három éve műkö­dik, eddig a gyerekek kategóriájá­ban - a Plameňák kategóriában - versenyeztek, idén léptek az ifika­tegóriába, ahol a 14 és 18 év közötti fiatalok versenyeznek. Ezt már Šte­fan Antalec, a deáki tűzoltó-egyesü­let parancsnoka mondta el, aki tá­volabbról figyelte a gyerekek sürgö- lődését. Nem így tűzoltótársa, Uhrin Gizella, aki közvetlen közelről biz­tatja, látja el tanácsokkal a gyereke­ket és futni sem rest mellettük, hogy az egész történést a kezében tartsa. Deákiban jelenleg az önkéntes tűz­oltó-egyesületben négy csapat mű­ködik, a legkisebbek - ahol 8 és 14 év közöttiek lehetnek - aztán az előbb említett ificsapat, valamint két felnőttcsapat is van. Ezenkívül idén tervezik létrehozni a lánycsa­patot. Ilyen már volt 15 évvel ezelőtt is, de az később szétesett. A nőknél ugyanis jóval nehezebb összehan­golni a munkát, mint a férfiaknál, hiszen ha egy tűzoltólány anya lesz, a kisbaba mellől nem járhat hetente tűzoltóedzésre. Minden csapat tíz- fős, küencen versenyeznek, és min­denütt van egy póttag. Deákiban nincs gond a tűzoltó­utánpótlással, hiszen az eddigi gye­rekcsapat csak idén lépett az ifika­tegóriába, de máris volt kiből felállí­tani az új gyerekcsapatot. Nem is kell toborozni, mert például a falu­napon vagy más hasonló alkalmak­kor, amikor a nagyközönség számá­ra is tartanak bemutatót, bárki, aki­nek tetszik ez a munka, jelentkez­het, legközelebb eljöhet az edzésre, és ha tetszik neki ez a munka, csat­lakozhat a csapathoz. Az edzés pedig úgy néz ki, hogy elő­ször is elkészítik a tűzoltótámasz­pontot, ami nem más, mint egy 2x2 méteres építmény, amelyen a moto­ros szivattyút helyezik el, mellette pedig egy nagy víztartályt. A ver­seny a vizestömlők kihúzásából, összekapcsolásából esetleg elosztók beiktatásából, a fecskendő rákap­csolásából áll, és a fecskendőből ki­lövellő vízsugárral még célba is kell találni. Persze mindezt időre kell el­végezni, amiben csak igazi csapat­munkával, összeszokott együttmű­ködéssel lehet jó eredményeket el­érni. Leggyakrabban a deáki ter­málfürdőben gyakorlatoznak, sőt vannak olyan gyakorlataik, ame­lyekkel az ott táborozó gyerekeknek tartanak bemutatót. Például a gye­rektábortól távolabb felgyújtanak egy szalmarakást, és az álmukból felriasztott gyerekek szeme láttára oltják el látványosan a tüzet, ami nagy élmény a kicsiknek. A tűzoltócsapatot a községi önkor­mányzat támogatja, sokat köszön­hetnek a polgármesternek, tavaly az ő jóvoltából lett a gyerekeknek új egyenruhájuk, amiben a versenyek­re járnak. De nemcsak ruhát, ha­nem új tömlőket is vásárolt a község a tűzoltóknak. Uhrin Gizella egyál­talán nem tartja különösnek, hogy nő létére tűzoltócsapat tagja: „Én úgy kerültem közéjük, hogy amikor a férjemmel megismerkedtem, ő már rég tűzoltó volt. Én is kezdtem velük járni a különféle rendezvé­nyekre, és amikor megalakult a női csapat 1986-ban, én is beléptem és parancsnoka is lettem. Három gyer­mekem van, és mindannyian tűzol­tók. A lányom idén nyolc éves és már benne lesz a női csapatban, de ő már születésétől kezdve jár velünk a tűzoltók közé.” A május végén Sókszelőcén megtartott járási tűzol­tóversenyen második helyezést ért el a deáki ificsapat, tavaly pedig a gyerekek kategóriájában első helyet sikerült megszerezniük. Oltják a képzeletbeli vörös kakast (A szerző felvételei) Gyermekeinket érdekli a múlt és a hagyományok, csak a megfelelő módon kell eléjük tárni a bennük rejlő értéket Népi mesterségek hete a vőki óvodában POMICHAL MÁRIA okatlan nyüzs­gés, víg gyerek­zsivaj hangzott a vőki óvoda udva­rán július első he­tében. Meglepet­ten figyeltek a helybeliek, hisz más években ilyentájt az óvoda már „nyári álmát” aludta a szep­temberi ébredésig. De ez az év más, mint az előzőek. Koszorús Márta igazgatónő a szülők képviselőjével kidolgozott egy ter­vezetet „Anyanyelvfejlesztó és nép­hagyományőrző program az óvodá­ban” címmel. Az Illyés Közalapít­vány anyagi támogatásával több, már megvalósult rendezvény után sor kerülhetett a Népi mesterségek hete elnevezésű nyári programra. A rendkívül sokrétű foglalkozáso­kon a vőki ovisokon kívül részt vet­tek féli és pozsonyi óvodások, a féli kiscserkészek, iskolák Félből, Vök­ről, Éberhartról, Pozsonyból és Po- zsonypüspökiről. Voltak, akik egy napra jöttek, mások végéig kitar­tottak. A foglalkozásokat Koszorús Márta igazgatónő, Dömötör Márta óvónő, Csenrák Ildikó óvónő és a szülők részéről Pomichal Mária tartották Nagy segítséget jelentett a féli és a püspöki nagycserkészek jelenléte, hiszen naponta 45-50 gyermek sürgött-forgott az udva­ron. S hogy a szülőknek minél ke­vesebb gondja legyen, a finom kosztról Horváth Márta, az óvoda szakácsnője gondoskodott. Az első nap népi gyermekjátékok felidézésével kezdődött: kalász­babát, sáskoszorút, fűzfasípot és falovacskát készíthettek az érdek­lődő kicsik és nagyobbak. Főleg a lányokat érdekelte a fűszőnyeg készítése, de a fiúk is besegítet­tek. Amikor ebbe belefáradtak, festhettek kőre vagy textilre, eset­leg növények terméseiből készít­hettek faliképet. Minden egyes te­vékenységnél a hozzá fűződő ha­gyományokról is szó esett: mit, miért és hogyan csináltak nagy- és dédszüleink. Szabó Lajos ko­sárfonó-mester, népművész és fe­lesége is ellátogatott Deákiból Vökre, hogy bemutassa ezt a vala­mikor mindennapos mesterséget. Lajos bácsi szünet nélkül mesélt a kosárfonó mesterségről. A kicsik, akik számára a kosárfonás még nehéz volt, a bemutató után gyöngyöt fűztek, krumplipecsé­tekkel textilre festettek és tovább szőtték a nagy méretű fűszőnye­geket is. Másnap Török Ágnes ke­ramikus az agyagozás rejtelmei­be vezette be a gyerekeket. Vala­mennyien örömujjongással fo­gadták Ági néni ígéretét: a név­jeggyel ellátott összes tárgyat ki­égeti, hogy valódi kerámiává vál­janak. Miután megfelelően kiszá­radnak, elszállítják őket Pozsony- püspökire, és Ági néni kemencé­jében elnyerik végső formájukat. A nagy és komoly munkát pihe­nésképpen üvegfestés, rongysző- nyegszövés és gyöngyfűzés vál­totta fel. A következő napon papírhajtoga­tás, üvegfestés, batikolás, gyöngy­fűzés volt a soron, aki akart rajzol­hatott is. Még a délelőtt folyamán megjelent két lovas „nomád” a szomszéd faluból: ők is látni akar­ták, mivel foglalkoznak a gyere­kek az óvodában. így történt, hogy a gyerekek, bár nem szere­pelt a tervekben, még a lovaglást is kipróbálhatták. Végül csütörtök délután az összes alkotást kiállították: gond volt mindennek helyet találni az óvo­da teraszán. Jöttek a szülők, a nagymamák és az érdeklődők, s hitetlenkedve néztek: ezt a ren­geteg mindent ezek a gyerekek készítették pár nap alatt? Az óvo­da krónikájába pedig gyűltek az elismerő bejegyzések. A gyerekek büszkén vitték haza alkotásaikat, kivéve a fűszőnyeget, amelyet so­kan és jó nagyra készítettek. Ez a hét bebizonyította, hogy gyermekeinket a számítógépek korában is érdekli a múlt és a ha­gyományok, csak a megfelelő módon kell eléjük tárni a bennük rejlő számtalan értéket. S amikor majd szülőkké válnak ők is, rá­döbbennek, hogy milyen felbe­csülhetetlen értékű kincsekre tet­tek szert gyermekkorukban. Pár nap alatt rengeteg mindent készítettek a vőki óvodások (A szerző felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents