Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)
2001-08-08 / 182. szám, szerda
RÉGIÓINK ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS 8. LEPOROLT HÍRMORZSÁK Válogatás a rozsnyói Sajó Vidék hetilap száz évvel ezelőtt megjelent számaiból A krasznahorkai várat restaurálják Mint a pesti lapokban olvassuk, hogy az Andrássy grófok ősi fészkét az idő nagyon megviselte, úgy, hogy restaurálását már évekkel ezelőtt elhatározta a vár mostani ura, Andrássy Dénes gróf. A nagyszabású restaurálás terveit Czigler Győző műegyetemi tanár már elkészítette s a terv végrehajtásához azonnal hozzáfognak, mihelyt a rimaszombati törvényszék az Andrássyak nemzetségi sírboltja ügyében dönt. Eddigelé ugyanis a nemzetség monoki ága temetkezett az ősrégi várban a betléri ág egy részével, a mennyiben Andrássy Manó gróf egyik fiával és unokájával ide temetkezett. De valószínű, hogy Andrássy Gyula gr. miniszterelnök hamvai is oda fognak kerülni, minthogy a közel százezer koronába kerülő tőketerebesi mauzóleum vadvizes lett a közeli halastótól. - Mi ugyan tudjuk, hogy az uradalom már évek óta dolgoztat egyes újításokon. így igen stíl- és korszerűen renoválták a beomlott két Rákóczy szobát a hangszerterem mellett. De csöppet sem stilszerü már a családi szobák előtti folyosó aszfaltja, valamint a várkapu egyszerű kivitelű fenyőfa ajtaja. Nagy tűz a szomszédban A „Magyar Papíripar Részvénytársaság” tulajdonát képező horkai cellulóze-gyár folyó hó 11-én eddig földeritetlen körülmények folytán kigyulladt s mielőtt mentéséhez foghattak volna, nagy részben leégett. A kár nagysága ismeretlen. Utcáink világítása Mióta letűntek utcáinkról a boldogemlékezetü petróleum-lámpák és az egész vármegye előtt büszke önérzettel dicsekszünk villanyvilágításunkkal, nem is sejti a jámbor idegen, hogy tulajdonképpen az a petróleumos-kor volt a boldogabb. Akkor legalább rendesen felgyújtották a lámpákat, melyek annyira, a mennyire mégis csak világosságot árasztottak az utcákra. - Most azonban igaz, hogy villanykörték állanak a petróleum-lámpák helyén, csakhogy a nemes város nem enged a negyvennyolcból s mikor a kalendárium szerint a holdnak kell világítani, következetesen fénytelenek a villanykörték, mint szerdán este is a csucsomi-utcában. Hát hiszen igaz, végre is a fellegek az okai mindennek, s mi nem is akarjuk szemrehányással illetni ezért a várost, de édes istenem, annyit csak óhajthatunk, hogy legalább tekintélyét vesse latba érdekünkben és parancsolja meg a természetnek, hogy híven tartsa be a - kalendáriumot. Eldorádó nők számára Egy olyan hely, ahol sok az arany, sok a férfi és kevés a nő. Ez pedig az uj aranyország: Alaska. - Ebben a női paradicsomban 72 férfira csak 28 nő esik. Az odavaló férfiak, mihelyt megkapták szivök hölgyétől a boldogító igent, sietnek az összekeléssel, mert könnyen megtörténhetik, hogy az illető meggondolja a dolgot és mást boldogít kezével. Nagy a választék a férfiakban. A háziasszonyok azonban igen meg vannak akadva, mert női cselédet nem igen kapnak. Azaz ha van némelyiknek szobaleánya, nem sokáig szolgál, mert hamar elviszik feleségül. Abban a boldog országban vén kisasszony egyáltalán nincs. Ott az idült hajadon korban leledző hölgyek is kapósak. Megtörtént, hogy egy asszony a férje durvasága miatt válópört indított. Mielőtt a per véget ért volna, a menyecske huszonnégy házassági ajánlatot kapott! Ez már igazán az Ígéret és férjhezmenés fpldje! A Rozsnyói Állami Levéltár forrásaiból válogatta: Kmotrik Péter Kockaköveken rakott tűzön Totyogott a finom halászlé Párkányiak főztek Baján SZENTGÁLI ANIKÓ dén a szlovákiai magyarok is részt vettek a nemzetközi bajai halászléfőző népünnepélyen, mely hatodik alkalommal került megrendezésre. Az AssiDoman a.s. Štúrovo színeiben szakácskodó párkányiak két bográcsban is főztek halászlét. A főszakácsok Császár Vilmos és Simon Ferenc voltak. A kánikulai hőségben (harmincnyolc fokot mértek a hőmérők) 2500 kondérban Totyogott az ízletes lé, és nem is akárhol: Baja város utcáin, az aszfalton. A város polgármestere hivatalosan este hatkor gyújtotta meg jelképesen a tüzet, kilenc-tíz órára pedig szinte nyoma sem maradt a vacsorának, az éhes tömeg jó ízűén megette. Közben néptáncegyüttesek, zenekarok, majd Lagzi Lajcsi szórakoztatta a lakmározókat. Éjfélkor félórás zenés tűzijáték kápráztatta el a halászlémámorban fürdőket, majd hajnalig tartó vigadalom következett. A párkányiak szerint Baján jó volt, finom volt, megérte a tikkasztó melegben hatórát buszozni, és közben néhányszor eltévedni, letérni a helyes útról. Ha lesz hal, jövőre is beneveznek, talán még nyerni is fognak! Az ínycsiklandó illatok vonzották az érdeklődőket Deákiban nincs gond a tűzoltó-utánpótlással, máris volt jelentkező az új gyerekcsapatba Lánycsapatot is szerveznek Bonyodalmak a locsolócső körül GAÁL LÁSZLÓ Jfc vezényszóra futásnak eredtek az addig egye- nes sorban, szinte vial, JlL gyázban álló fiúk és lá- nyok. Betanult mozdulatokkal láttak munkához, egyikük a fecskendőt kapta kézbe, néhányan a feltekert tömlőket bontották szét és kapcsolták ösz- sze, miközben egy kék egyenruhás fiú a motoros szivattyút indította el. Néhány gyakorlott mozdulat, és már zúdult is vastag sugárban a víz a tűzre. De csak az elképzelt vörös kakast öntötték jól nyakon, hiszen csupán gyakorlatról volt, szó, a deá- ki önkéntes tűzoltó-egyesület ifjúsági csapatának gyakorlatáról. Ez a fiatal csapat három éve működik, eddig a gyerekek kategóriájában - a Plameňák kategóriában - versenyeztek, idén léptek az ifikategóriába, ahol a 14 és 18 év közötti fiatalok versenyeznek. Ezt már Štefan Antalec, a deáki tűzoltó-egyesület parancsnoka mondta el, aki távolabbról figyelte a gyerekek sürgö- lődését. Nem így tűzoltótársa, Uhrin Gizella, aki közvetlen közelről biztatja, látja el tanácsokkal a gyerekeket és futni sem rest mellettük, hogy az egész történést a kezében tartsa. Deákiban jelenleg az önkéntes tűzoltó-egyesületben négy csapat működik, a legkisebbek - ahol 8 és 14 év közöttiek lehetnek - aztán az előbb említett ificsapat, valamint két felnőttcsapat is van. Ezenkívül idén tervezik létrehozni a lánycsapatot. Ilyen már volt 15 évvel ezelőtt is, de az később szétesett. A nőknél ugyanis jóval nehezebb összehangolni a munkát, mint a férfiaknál, hiszen ha egy tűzoltólány anya lesz, a kisbaba mellől nem járhat hetente tűzoltóedzésre. Minden csapat tíz- fős, küencen versenyeznek, és mindenütt van egy póttag. Deákiban nincs gond a tűzoltóutánpótlással, hiszen az eddigi gyerekcsapat csak idén lépett az ifikategóriába, de máris volt kiből felállítani az új gyerekcsapatot. Nem is kell toborozni, mert például a falunapon vagy más hasonló alkalmakkor, amikor a nagyközönség számára is tartanak bemutatót, bárki, akinek tetszik ez a munka, jelentkezhet, legközelebb eljöhet az edzésre, és ha tetszik neki ez a munka, csatlakozhat a csapathoz. Az edzés pedig úgy néz ki, hogy először is elkészítik a tűzoltótámaszpontot, ami nem más, mint egy 2x2 méteres építmény, amelyen a motoros szivattyút helyezik el, mellette pedig egy nagy víztartályt. A verseny a vizestömlők kihúzásából, összekapcsolásából esetleg elosztók beiktatásából, a fecskendő rákapcsolásából áll, és a fecskendőből kilövellő vízsugárral még célba is kell találni. Persze mindezt időre kell elvégezni, amiben csak igazi csapatmunkával, összeszokott együttműködéssel lehet jó eredményeket elérni. Leggyakrabban a deáki termálfürdőben gyakorlatoznak, sőt vannak olyan gyakorlataik, amelyekkel az ott táborozó gyerekeknek tartanak bemutatót. Például a gyerektábortól távolabb felgyújtanak egy szalmarakást, és az álmukból felriasztott gyerekek szeme láttára oltják el látványosan a tüzet, ami nagy élmény a kicsiknek. A tűzoltócsapatot a községi önkormányzat támogatja, sokat köszönhetnek a polgármesternek, tavaly az ő jóvoltából lett a gyerekeknek új egyenruhájuk, amiben a versenyekre járnak. De nemcsak ruhát, hanem új tömlőket is vásárolt a község a tűzoltóknak. Uhrin Gizella egyáltalán nem tartja különösnek, hogy nő létére tűzoltócsapat tagja: „Én úgy kerültem közéjük, hogy amikor a férjemmel megismerkedtem, ő már rég tűzoltó volt. Én is kezdtem velük járni a különféle rendezvényekre, és amikor megalakult a női csapat 1986-ban, én is beléptem és parancsnoka is lettem. Három gyermekem van, és mindannyian tűzoltók. A lányom idén nyolc éves és már benne lesz a női csapatban, de ő már születésétől kezdve jár velünk a tűzoltók közé.” A május végén Sókszelőcén megtartott járási tűzoltóversenyen második helyezést ért el a deáki ificsapat, tavaly pedig a gyerekek kategóriájában első helyet sikerült megszerezniük. Oltják a képzeletbeli vörös kakast (A szerző felvételei) Gyermekeinket érdekli a múlt és a hagyományok, csak a megfelelő módon kell eléjük tárni a bennük rejlő értéket Népi mesterségek hete a vőki óvodában POMICHAL MÁRIA okatlan nyüzsgés, víg gyerekzsivaj hangzott a vőki óvoda udvarán július első hetében. Meglepetten figyeltek a helybeliek, hisz más években ilyentájt az óvoda már „nyári álmát” aludta a szeptemberi ébredésig. De ez az év más, mint az előzőek. Koszorús Márta igazgatónő a szülők képviselőjével kidolgozott egy tervezetet „Anyanyelvfejlesztó és néphagyományőrző program az óvodában” címmel. Az Illyés Közalapítvány anyagi támogatásával több, már megvalósult rendezvény után sor kerülhetett a Népi mesterségek hete elnevezésű nyári programra. A rendkívül sokrétű foglalkozásokon a vőki ovisokon kívül részt vettek féli és pozsonyi óvodások, a féli kiscserkészek, iskolák Félből, Vökről, Éberhartról, Pozsonyból és Po- zsonypüspökiről. Voltak, akik egy napra jöttek, mások végéig kitartottak. A foglalkozásokat Koszorús Márta igazgatónő, Dömötör Márta óvónő, Csenrák Ildikó óvónő és a szülők részéről Pomichal Mária tartották Nagy segítséget jelentett a féli és a püspöki nagycserkészek jelenléte, hiszen naponta 45-50 gyermek sürgött-forgott az udvaron. S hogy a szülőknek minél kevesebb gondja legyen, a finom kosztról Horváth Márta, az óvoda szakácsnője gondoskodott. Az első nap népi gyermekjátékok felidézésével kezdődött: kalászbabát, sáskoszorút, fűzfasípot és falovacskát készíthettek az érdeklődő kicsik és nagyobbak. Főleg a lányokat érdekelte a fűszőnyeg készítése, de a fiúk is besegítettek. Amikor ebbe belefáradtak, festhettek kőre vagy textilre, esetleg növények terméseiből készíthettek faliképet. Minden egyes tevékenységnél a hozzá fűződő hagyományokról is szó esett: mit, miért és hogyan csináltak nagy- és dédszüleink. Szabó Lajos kosárfonó-mester, népművész és felesége is ellátogatott Deákiból Vökre, hogy bemutassa ezt a valamikor mindennapos mesterséget. Lajos bácsi szünet nélkül mesélt a kosárfonó mesterségről. A kicsik, akik számára a kosárfonás még nehéz volt, a bemutató után gyöngyöt fűztek, krumplipecsétekkel textilre festettek és tovább szőtték a nagy méretű fűszőnyegeket is. Másnap Török Ágnes keramikus az agyagozás rejtelmeibe vezette be a gyerekeket. Valamennyien örömujjongással fogadták Ági néni ígéretét: a névjeggyel ellátott összes tárgyat kiégeti, hogy valódi kerámiává váljanak. Miután megfelelően kiszáradnak, elszállítják őket Pozsony- püspökire, és Ági néni kemencéjében elnyerik végső formájukat. A nagy és komoly munkát pihenésképpen üvegfestés, rongysző- nyegszövés és gyöngyfűzés váltotta fel. A következő napon papírhajtogatás, üvegfestés, batikolás, gyöngyfűzés volt a soron, aki akart rajzolhatott is. Még a délelőtt folyamán megjelent két lovas „nomád” a szomszéd faluból: ők is látni akarták, mivel foglalkoznak a gyerekek az óvodában. így történt, hogy a gyerekek, bár nem szerepelt a tervekben, még a lovaglást is kipróbálhatták. Végül csütörtök délután az összes alkotást kiállították: gond volt mindennek helyet találni az óvoda teraszán. Jöttek a szülők, a nagymamák és az érdeklődők, s hitetlenkedve néztek: ezt a rengeteg mindent ezek a gyerekek készítették pár nap alatt? Az óvoda krónikájába pedig gyűltek az elismerő bejegyzések. A gyerekek büszkén vitték haza alkotásaikat, kivéve a fűszőnyeget, amelyet sokan és jó nagyra készítettek. Ez a hét bebizonyította, hogy gyermekeinket a számítógépek korában is érdekli a múlt és a hagyományok, csak a megfelelő módon kell eléjük tárni a bennük rejlő számtalan értéket. S amikor majd szülőkké válnak ők is, rádöbbennek, hogy milyen felbecsülhetetlen értékű kincsekre tettek szert gyermekkorukban. Pár nap alatt rengeteg mindent készítettek a vőki óvodások (A szerző felvétele)
