Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)

2001-08-08 / 182. szám, szerda

Kitekintő - Hirdetés ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS 8. Amerika, London, Párizs, Öresund talán nem is olyan soká majd így emlegetik - ehhez csupán építeni kellett egy tizenhat kilométeres hidat, hétezer év után A skandináviai Mária Valéria óriáshíd (Öresundsbro Konsortiet) Pár hónapja történt, hogy Hanna Saellström Dániába utazott - életében harmad­szor. Ezúttal azonban „örök­re”: a svéd egyetemista úgy döntött, barátjával együtt Koppenhágában telepszik le. Mindketten úgy gondolják, a dán főváros az Öresund-régió szíve, ráadásul alig tizenhat kilométer autóútra van a dél­svédországi Malmőtől. SZŐCS LÁSZLÓ Most már. Azelőtt ugyanis, hogy két éve átadták a dániai Sjaellandot („Tengerfölded’) a dél-svédországi Skanéval összekötő Öresund hidat - amelyen egy éve lehet autópályán és vasúton közlekedni utoljára a bronzkori ember kelhetett át száraz lábbal a terepen. A közelmúltig pe­dig a háromnegyed órát vánszorgó komp volt az egyetlen ésszerű átke­lési lehetőség. Csodát tud művelni egy ilyen átke­lő: ez az elmúlt egy év tanulsága svédek és dánok számára egyaránt. Mária Valéria skandináv lépték­ben: sokkal hosszabb, sokkal többe került (kétmilliárd dollárba), és sokkal kevésbé hirdetik róla azt, mint dunai társáról, hogy a svéd/dán tankok ezen áthaladva fogják megszállni az országot. (Pe­dig: Dánia csak azóta kicsi, hogy sorra elvesztette skandináviai ko­ronabirtokait, mint ahogy minden háborúját is. Skane is dán fennha­tóság alatt volt - egészen a XVII. század közepéig.) Invázióról legfeljebb a szomszédba ádátogatók vonatkozásában lehet beszélni: az üzemeltetés első egy évében nyolcmillióan keltek át vas­úton - ez a vártnál több -, míg ötmillióan autóval, ami viszont ke­vesebb. (A hidat felépítő és működ­tető állami vállalat, az Öresundsbro Konsortiet precíz statisztikája azt is feljegyzi, hogy a 365 nap alatt bal­esetet szenvedett: egy fő.) Az utazók elképesztő számában benne foglaltatnak persze a napi ingázók is - számos vállalkozás te­lepült át a másik oldalra logisztikai okokból, vállalva a két adó- és Út­rendszer különbségéből adódó bo­nyodalmakat -, de felmérések ki­derítették: Skane 1,1 milliós népes­ségének 83 százaléka, míg Nagy- Koppenhága 1,8 milliós lakosságá­nak 58 százaléka kelt át a túlpart­ra. Pedig a hídpénz észak-európai mércével is borsos: egy személyau­tó oda-vissza 460 dán koronáért (2600 koronáért) járhatja meg az utat. Hiába, a konzorciumnak is vissza kell fizetnie valamiből a fel­vett milliárdos hiteleket, amelyek­re a két állam kormánygaranciát vállalt. Az útdíj csökkentését egy­előre nem is tervezik. Mi vonzhatott egy csapásra több millió embert a szomszédba? A své­deket a felmérés szerint leginkább - egynegyed arányban - a délnyugati szomszéd alacsonyabb árai: tízből több mint nyolcán vettek például valamilyen szeszes italt. A szuper­marketből kifelé jövet persze sokan a Tivoliban, Koppenhága „Luxem­burg kertjében” is eltöltöttek egy estét, vagy pillantást vetettek az Andersen meséjéből ismert Kis hab­leány vízparti szobrára. A dánok közel egyharmada svéd vendéglő­be, diszkóba, sportrendezvényre in­dult, vagy éppen körülnézni a kis egyetemi város, Lund székesegyhá­zában és Malmöhus várában. Szociológusok azt mondják: ezek az első, tapogatódzó lépések. Előbb jön a fogyasztás, vagy ahogy Jam Schauby, az Öresundsbro Konsor­tiet elemzője fogalmaz: „a régió in­tegrációjához a gyomron át vezet az út”. Később az addig idegen „közelkülföld” egyre ismerősebb lesz, az átruccanok később baráto­kat szereznek, esetleg egyetemre is odaát iratkoznak be, végül sokan családot is a túlparton alapítanak. Ez azonban a becslések szerint évti­zedekig is eltart majd: egyelőre mind a dánoknak, mind a svédek­nek csak két százaléka jár át tanul­ni, s előbbiek tizenhárom, utóbbiak hat százaléka a barátokat és a csalá­dot meglátogatni. A svéd egyete­mista, Hanna Saellström, a jelek szerint első fecskeként sietett előre. Panaszkönyv A kapcsolatokat egy trivialitás is akadályozza: skandináv és skandi­náv között nagy lehet a különbség. A közvélemény-kutatók „panasz­könyvében” például a hídon átkelt svédek a legnagyobb arányban (kö­zel 30 százalékban) arra panasz­kodtak: nem értik a dán nyelvet. - Elharapjuk a szavak végét - értel­mezte ezt kérdésünkre egy dán, aki egyébként maga sem tősgyökeres: csak itt, Sjaellandban mondja pél­dául az ablakot az angol „window”- ra hajazó kifejezéssel, amúgy szüle­itől a dán-német határhoz közeli Nord Slesvigben a német „Fenster”- re emlékeztető szót tanulta. S hiába az „egységes Európa” (1995 óta Svédország is tagja az Európai Uniónak), a praktikus nehézségek nem szűntek meg a nyelvi korlátok­nál. Az ádátogató svédek több mint egyötödének gondot okozott, hogy a dán oldalon hitelkártyával fizes­sen, és százból tizenketten arra sem jöttek rá könnyen, hogyan fizethet­nek a koppenhágai parkolásért. A pénzváltás csak pár százaléknak je­lentett nehézséget (azaz: nem talál­tak váltóhelyet), de - euró ide vagy oda - Öresund bankjainak még so­káig nem kell feladniuk ezt a tevé­kenységet. A német márka, a fran­cia frank vagy éppen az olasz líra jövő tavasszal kikerül a forgalom­ból, hogy átadja helyét az egységes pénznek, de a tizenötök mindkét skandináv tagországa kívül maradt a monetáris unión. Marad tehát a korona - svéd és dán bankjegyeken egyaránt. Míg dánok és svédek próbálgatják egymást, s biflázzák az úti szótár­ból a szomszéd fura nyelvén megfo­galmazott típusmondatokat („Jó napot/estét kívánok. Svéd/dán va­gyok. Hol találom a parkolóauto- matát/a mellékhelyiséget?”), a vál­lalatok fényévnyire a polgár előtt járnak, s már rég a másik oldalra te­lepültek, ha a logisztika úgy kíván­ta. Vagy éppen Óresundhoz köze­lebb: az ismert német Bayer gyógy­szergyártó skandináviai vezérkép­viselete például Stockholmból Kop­penhágába, a Daimler Chrysler au­tógyáré Malmőbe. Legfeljebb in­gáznak ezentúl a régió 170 ezer (!) vállalatának dolgozói. Ezt az ala­csony munkanélküliség is mutatja: Skanéban 3,7, Nagy-Koppenhágá- ban 4,4 százalék. Rohamléptekben halad előre eköz­ben a térség idegenforgalma is: a híd megépülése óta az európai át­lagot kétszeresen meghaladó, tíz- százalékos növekedést könyvelhe­tett el. Olyan beruházások nőttek ki a földből - s működnek immár egyre nagyobb kihasználtsággal - mint a koppenhágai repülőtér, a Kastrup melletti új Hilton hotel, amely csak egyetlen (igaz, nem ép­pen utolsó) eleme a Koppenhá- ga-Malmö régióban összeírható hetven minőségi szállodából és konferenciaközpontból álló háló­zatnak. Már most 32 ezer embert foglalkoztatnak a XXI. század egyik vezető gazdasági ágazatában, amely évi hétmillió szállodai ágy kihasználtsággal büszkélkedhet. A Ferring nemzetközi gyógyszer- gyártó cég pedig gondolt egy meré­szet: az átalakuló régión belül is egy vadonatúj vidékre költözött. Itt, Amager szigetén, Koppenhága bel­városától alig néhány percre alakít­ják ki Örestad negyedet, ahol húsz­A tengeri óriás ezer új lakosnak nyolcezer lakás épül egy ötezerszer-hatszáz méteres földcsíkon. A gyógyszergyártásban és a biotechnológiában egyébként Öresund - Nagy-London és a Párizs környéki Ile-de-France régió után - már most európai harmadik. Nem­csak az óriás cégek vannak jelen, hanem az iparág kis- és középvállal­kozásai is gombamód szaporodnak. „Medicina-völgy” - így hívják ma­gukat a kaliforniai számítástechni­kai szuperövezet, a Szilícium-völgy mintájára. A dán-svéd térség álma, hogy Észak-Európa vezető, s a föld­kerekség egyik kiemelkedő régiója legyen a minőségi, környezetkímélő iparágakban és a turizmusban. Amerika, London, Párizs, Öresund - talán nem is olyan soká. Csak kel­lett építeni hozzá tizenhat kilomé­ter hidat, hétezer év után. Koppenhága-Malmö, 2001. au­gusztus Vegyen egészet, fizessen részletekben! Használja ki 3000 koronán felül egyes termékek előnyös részletre való vásárlását. A helyszínen csak az ár 10%-át fizeti ki, a fennmaradó összeget tíz havi részletben, amely az áru értékének 10%-át teszi ki, törlesztheti. Nitra Az ajánlat csak a nyitrai hipermarketben és áruházban érvényes 2001. Vili. 8-tól 21-ig. VK-489

Next

/
Thumbnails
Contents