Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)

2001-08-07 / 181. szám, kedd

Kultúra ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS 7 A Bralen Táncszínház tanfolyamai Pozsony. Sikeres budapesti és görögországi fellépése után a Bralen Táncszínház visszatért a szlovák fővárosba, és tegnap elindította nyári tánctanfolyamait a Slovnaft vegyipari szakmunkásképző inté­zetének sportcsarnokában. A kurzusokat naponta 300 kezdő, hala­dó és hivatásos táncos látogatja Szlovákiából és a szomszédos Cse­hországból. A klasszikus, a modern és a dzsessztáncon kívül az ér­deklődők improvizációs tanfolyamon is részt vehetnek. (SITA) A játék mint a világ szimbóluma Rimaszombat. Hivatásos és amatőr képzőművészek találkoznak abban a nyári képzőművészeti táborban, amely augusztus 13. és 19. között lesz a Kurinci-tó partján. A hazai alkotókon kívül cseh, ma­gyar, horvát, német és és lengyel vendégeket várnak a rendezvény­re. Az idei tábor témája: A játék mint a világ szimbóluma. (SITA) MOZI POZSONY HVIEZDA: Pearl Harbor (amerikai) 17, 20.30 HVIEZDA - KERT­MOZI: Szeretném, ha szeretnél (amerikai) 21.15 MLADOSŤ: Sze­ret, nem szeret (szlovák) 15.30, 17.30 Magnólia (amerikai) 20 CHARLIE CENTRUM: Lázadók és szeretők (cseh) 20.30 Pasik és csajok (amerikai) 18.45 A mexikói (amerikai) 18 Ragyogj! (ameri­kai) 17 A szerelem hálójában (amerikai) 18 Amerikai szépség (amerikai) 18.15 Az angol beteg (amerikai) 20.15 Radírfej (ameri­kai) 20.30 Mezei liliomok (szlovák) 20 KASSA TATRA: Macska-jaj (német-francia-jugoszláv) 17.45, 20 CAPITOL: Krokodil Dundee Los Angelesben (amerikai-ausztrál) 18, 20 ÚSMEV: Pearl Harbor (amerikai) 17.30, 20.30 DÉL-SZLOVÁKIA LÉVA-JUNIOR: Ilyen a boksz (amerikai) 18 AMFITEÁTRUM: Sakál­tanya (amerikai) 21.30 GALÁNTA-KERTMOZI: Pasikés csajok (ame­rikai) 21PAT -AMFITEÁTRUM: Beépített szépség (amerikai) 21 GYŐR PLAZA: A csábítás elmélete (amerikai) 18, 20 Evolúció (ameri­kai) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Hannibal (amerikai) 20 Lara Croft: Tomb Raider (amerikai) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 A leskelődő (amerikai) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 A múmia visszatér (ame­rikai) 14, 17.30, 20 Nincs több suli (amerikai) 16.30, 18.30, 20.30 Az ördögűző - rendezői változat (amerikai) 14.45, 17.15, 19.45 A pók hálójában (amerikai) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Resz­kess, Amerika! (francia) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Shrek (ame­rikai) 13.15, 15.30, 17.45 Vad kanok (amerikai) 13.30, 15.30 Izgalmas előadások laza, kötetlen Sziget-stílusban Se dobok, se trombiták ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Budapest. Tegnap már céloztam rá, hogy napokat el lehet tölteni a Szigeten anélkül, hogy jobb prog­ram híján zenét kellene hallgatnia a kedves látogatónak. A különböző civil szervezetek utcájának végigjá­rásához minimum fél nap szüksé­geltetik, ha minden környezetvé­delmi, drogmegelózó, jogi, tovább­tanulási vagy lelki tanácsadó szol­gálat, családsegítő és humanitárius szervezet kihelyezett részlegénél meg szeretnénk állni. Ezek a hőség ellenére egész nap gőzerővel tájé­koztatnak, segítenek, tanácsadnak és meghallgatnak, lehet vicces és komoly önismereti teszteket töltö­getni, virágot ültetni, vallásról és filozófiáról vitázni. A délután a szabadegyetemé. Izgalmas és in­teraktív előadások hallhatók neves esztétáktól, történészektől, geneti­kusoktól, egyetemi tanároktól, mé­dia-filozófusoktól és íróktól, ter­mészetesen a hely szellemének megfelelő lazasággal és közvet- lenésggel fűszerezve. Az antiglo- balizációs mozgalomnak például egy teljes délutánt szenteltek, pro és kontra szólalhattak meg az ille­tékesek, ám szó volt a képregény­ről, a városrendezés kérdéseiről és a magyar filmről is. A Szivárvány­sátor eddigi legizgalmasabb prog­ramja a meleg médiáról tartott vita volt, ahol homoszexuálisoknak szóló lapok és rádióműsorok szer­kesztői csaptak össze a többségi sajtó képviselőivel. Az irodalmi es­teken pótolható mindaz, amiből határon túli vegetálásunk közepet­te egész évben kimaradunk. Neves költők és írók olvasnak fel legújabb kötetükből, vezetnek vitákat és rendeznek költőversenyt az ifjú po­étáknak. Az Élet és Irodalom idén külön sátorban vonultatta fel Jancsó Miklóst, Tamás Gáspár Mik­lóst, Eörsi Istvánt és dr. Máriást, hogy csak néhány nevet ragadjak ki. Á performanszokon pedig meg­lepően sokan bámulják a történé­seket, gyakran be is kapcsolódnak az akciókba, azt hívén, hogy ilyet ők is tudnak. Az össznépi dobolás ez évben sem maradhatott el, spontán alakult ki, és a biztonsági­ak által lett erélyesen felfüggeszt­ve. De ez már a dobokról szólna. Itt berekesztem. (juk) Szieszta a Szigeten (Dömötör Ede felvétele) Tangóharmonikázott, szaxofonozott, végül a klarinétot választotta Dunai Tamás színművész Az alsó szomszéd néha felkopog „Amikor szomorú vagyok, elvonulok, és magamnak zenélek." (Szabó László felvétele) Hangszer a színész kezében. Egy klarinét. Fújta diákkorá­ban meg a katonaságnál is, a katonazenekarban. Szegő­dén, az egyetemen elrakta. Vissza, a tokba. Magyar-fran­cia szakon végzett. Utána ke­rült a színművészetire. Ta­nárként lett színész. Most megint zenél Dunai Tamás. Hatalmas energiával fújja a hangszert a pódiumon. Majd pedig szaval és énekel. Eddigi előadói estjeinek gyöngysze­meit mondja újra. BÁRÁNY JÁNOS Mikor találkozott a klarinéttal? Édesapám az összes rézfüvós hang­szeren játszott Mohácson, a fúvós- zenekarban. Egyszer szóltak, kelle­ne egy klarinétos, mert a bácsi, aki addig játszott a hangszeren, meg­öregedett, és szerette volna már ab­bahagyni. Kezembe nyomták hát a klarinétot, melyen fél év alatt meg­tanultam egy olyan szólamot, amit május elsején egy teherautón éb­resztőzeneként el lehetett fájni. Ezt a kezdő zenélést meghallotta Tornai Ferenc zenetanár barátunk, akinek az édesapja apámmal zenélt a fú­vószenekarban, merthogy Mohá­cson apáról fiúra szállt a zenélés, és tanítani kezdett. Hat év alatt nyolc év anyagát vettük át Ferenccel, aki látta, mennyire szeretem a klariné­tozást, hát száguldottunk a tan­anyagban. Nagyon jó szakember volt, ma a salzburgi Mozarteum ta­nára. Úgy készített fel, hogy jó klari­nétos legyek. Színész lett, majd zenész. A színé­szek zenekarában. Bubik István szólt a szinkronstúdió folyosóján, hogy alakulgat a Szí­nészzenekar. Akkor már két bulin túl voltak. Az LGT-nosztalgiaestre készültek, hiányzott a szaxofon. Hívtak, mire azt mondtam, nincs hangszerem. Erre szereztek egyet. Egy hónapig próbáltunk, együtt lak­tunk Sasvári Sándorral, Makrai Pál­lal meg a többiekkel. Nagyon sokat gyakoroltunk. A közönség szeretett bennünket. A Budai Parkszínpad nézőterén például a koncert végén a fenekük alatt lévő párnát dobálták az ég felé. Nagyon jó banda voltunk. Sajnálom, hogy egyeztetési, műsza­ki, szervezési okokból megszűnt a Színészzenekar. Ám, ha jól tudom, egy másik vár­ta. A Budapest Klezmer Band. Látták az egyik előadói estemet, melyen természetesen zenéltem is. Régi mániám, hogy vers és zene együtt él csak igazán a pódiumon. Hiszen maga a nyelv is zenél. A ma­gyarban még a legegyszerűbb sor­nak is van ritmusa. Az pedig a zene alapja. A magyar nyelv gyönyörű. Szebb, mint a francia vagy az angol. Tehát láttak pódiumon, azután jött a Hegedűs a háztetőn a Madách Színházban, ahol társulati tag va­gyok. Kerényi Imre rendező lebon­totta a darabról a hollywoodi má­zat, nagyzenekar helyett a Budapest Klezmer Bandre bízta a zenét. Jávo­ri Ferenc, a zenekar vezetője mun­kácsi zsidó családból származik, és mindent tud a zsidó zenéről, amit tudni kell. Mélyről szólaltak meg a dallamok. Döbbenten hallgattam ezeket a próbákon. Mondtam is a többieknek, ez világszínvonal, hoz­zájuk fel kell nőni. Hogyan került közelebb hozzá­juk? Meghívtak az egyik koncertjükre, ahol nemcsak a Hegedűs a háztetőn néhány slágerét énekeltem el, ha­nem klarinétoztam is velük. Sőt egy dalt is előadtam. A legújabb cédéjükön rajta van. Azután elvittek magukkal koncertezni Jeruzsálem­be. És visznek majd Antwerpenbe is, a Konzertgebau színpadára. Ez a hangszer hányadik a sorban? Az első egy tangóharmonika volt. Harminckét basszusos Weltmeister. Baloldalt gombok, jobbra billen­tyűk. Ha megszólalt egy akkord, tudtam, miből állt össze, és azt is, meddig mehetek el. Első klarinéto­mat a zeneiskolában kaptam. Ez a mostani cseh hangszer. Amati. Francia fejjel. Franciaországba is magával vitte tavasszal? Francia sanzonokat énekeltem, Adyt, József Attilát, Kassákot sza­valtam franciául Párizsban. Orosz Zoltán és Orsó Gábor Emerton-díjas zenészek kísértek gitáron és harmo­nikán. Egyébként én is megkaptam az Emerton-díjat. A Hegedűs a ház­tetőn Tevje szerepéért. Párizsban, a Magyar Intézetben nagy sikerünk volt, Tours és Porto közönsége sem akart leengedni a színpadról. Örü­lök, hogy találkozhattam Judit de Gerandot grófnővel, a Teleki család leszármazottjával, aki teljes lényé­vel azon dolgozik, hogy minél job-' ban megismertesse a magyar kultú­rát a francia közönséggel. Otthon mit szól a család, amikor gyakorol? A feleségem, aki angol szakos tanár­nő, elviseli. Ugyan nem zenész, de érzi, hogy ez nekem fontos, inkább elvonul a másik szobába. Az alsó szomszéd néha felkopog. Gyerme­keim zenélnek. Márton, az idősebb újságíró-gyakornok, pozonon ját­szik. Mihály, a kisebbik klarinétozik, zenét szerez és rapszövegeket ír. Egyébként angol szakos bölcsész- hallgató, mellette idegenvezető. Ti­zennégy éves Eszter lányom pedig kiválóan zongorázik. Akad-e pillanat, amikor kiül az er­kélyre, és csak magának játszik egy kedves melódiát? Amikor szomorú vagyok. Ha bánta­nak, megaláznak, átnéznek rajtam. Szavakkal úgysem tudnám kifejezni azokat az érzéseket, amiket olyan­kor érzek. Fogom magam, olyan helyre megyek, ahol nem lát senki. És zenélek magamnak a csöndben. Aczel az irodalmi esszére összpontosít, annak is egy szikárabb alapváltozatára Három hét, 17 ezer előadás Jó gondolkodás - jó írás KÖNYVAJÁNLÓ Emlékeznek még Umberto Eco Ho­gyan írjunk szakdolgozatot? című, néhány évvel ezelőtt magyarul is megjelent könyvére? Az útmutató­ra, amely időszűkében vergődő fő­iskolások és egyetemisták utolsó mentsvárául szolgál (t)? Az alap­műre, melynek mindig volt plusz egy ötlete, hogyan lehet túljutni azon a bizonyos nagy megmérette­tésen? (Pl.: Ha végképp nincs időd, szerezz be egy távoli egye­temről egy már megvédett szak- dolgozatot, s add le sajátod gya­nánt.) Nos, Richard Aczel Hogyan írjunk esszét? című vékony könyvecskéje egyrészt kevesebbet, másrészt töb­bet ígér. Kevesebbet, amennyiben nem kíván csodaszer lenni, nem ígéri, hogy briliáns pennájú, ruti­nos és sikeres toliforgatóvá válik mindenki, aki átlapozza. Pusztán az írásbeli kifejezés egyik olyan alapműfajával, az esszével ismer­tet meg bennünket, amellyel kö­zépiskolától felfelé előbb-utóbb mindenki találkozik. Ugyanakkor a kiadvány nagyobb feladatra is vállalkozik. „A jó írás jó gondolko­dás eredménye. Ha azt mondjuk valakiről, hogy jól ír, akkor ezzel azt állítjuk, hogy gondolatait vilá­gosan és meggyőzően rendszerez­te” - állítja bevezetőjében a szerző. Azaz, a kiadvány elsődlegesen ar­ra összpontosít, hogy az írást meg­előző, kísérő és követő tudatfolya­matokat rögzítse és tudatosítsa ol­vasóiban. Ily módon túllép a szűk iskolai kereteken, az írással „hiva­talból” foglalkozók körén - a gon­dolkodásról szól, az érvelő gon­dolkodás és annak formába önté­sének technikáiról. Richard Aczel könyvének van né­hány nagy erénye. Elsősorban az, hogy nemcsak tematizálja a gon­dolkodás fontosságát, hanem fel­építésével egyszerűen rákénysze- rít bennünket. Nem pusztán esz­mefuttatásokat, elméleteket, té­nyeket és tanácsokat olvashatunk az esszé mibenlétével kapcsolat­ban: az írás egyes szakaszait is­mertető szövegrészek után mind­untalan gyakorlatokba, feladatok­ba ütközünk, amelyek mintegy fekvőrendőrként folyamatosan lassításra kényszerítenek bennün­ket, s amelyek alapos átgondolása után haladhatunk csak tovább. További erőssége a könyvnek, hogy nem sumákolja el a tényt: az esszének, az esszé stílusának szá­mos üdvözítő változata lehetséges. Aczel az irodalmi esszére összpon­tosít, annak is egy szikárabb, tény- szerűbb alapváltozatára. Közis­mert világirodalmi alkotások pél­dáin mutatja be az esszé megírásá­hoz kapcsolódó folyamatokat: az esszékérdés értelmezését, az ötlet­vadászatot, a vázlat elkészítését, a szerkezet felépítését, a bevezetés, a befejezés, a címadás lehetősége­it... Mindezt komoly alapossággal, ugyanakkor gyakorlatias, ötlete­ket, trükköket sem nélkülöző for­mában. A szerző az egyszer-egyszer felbuk­kanó példák mellett újra és újra visszatér Katherine Mansfield Miss Brill című novellájára, melynek szö­vege a kiadvány függelékében meg­található. Csakúgy, mint egy, a mű­ről szóló esszé, amellyel saját írását összevetheti bárki, aki kedvet ka­pott ahhoz, hogy a könyv áttanul­mányozása során megszerzett kész­ségeit azonmód kipróbálja, (as) (Richard Aczel: Hogyan írjunk esszét? Osiris Kiadó, Budapest 2000) Edinburghi Fesztivál Edinburgh. Vasárnap este megkez­dődött a világ legnagyobb kulturális és művészeti rendezvénysorozata, a háromhetes Edinburghi Fesztivál, a The Fringe. A fesztivált először 1947-ben rendezték meg, a háború utáni Európa kulturális kapcsolatai­nak újjáépítése jegyében. Az első rendezvényre sok együttes hívat­lanul érkezett, ezek a „fringe”-en, vagyis a külterületeken léptek fel. Már a következő évtől így hívták a fesztivált. Idén 49 országból több mint 600 színtársulat érkezett Edin- burgh-ba, köztük a New York-i Ba­lett, a bostoni szimfonikus zenekar és a bécsi Burgtheater. A városban 175 helyszínen 17 ezer előadást tar­tanak a három hét alatt. (MTI) Európai Filmakadémia-tag Incze Ágnes sikere Berlin. Az Európai Filmakadémia tagjai sorába választotta Incze Ág­nest. A filmrendező az I love Buda­pest című munkával mutatkozott be az idei filmszemlén, az alkotást a zsűri megosztott díjjal jutalmazta az első filmesek kategóriájában. Az I love Budapest legutóbb a Karlovy Varyban rendezett fesztiválon sze­repelt sikerrel. (MTI) *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents