Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)
2001-07-09 / 156. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 9-K KOMMENTÁR Kokárdás hazárd TÓTH MIHÁLY Abban a pillanatban, amikor Mikuláš Dzurinda a közigazgatási reformról szóló parlamenti zárószavazás előtt arra szólította fel pártjának képviselőit, hogy mondjanak igent a HZDS által kreált rendszerre, a kormányfő elveszítette a jogát, hogy a továbbiakban akár egy szóval is bírálja azt az állam- és közigazgatási rezsimet, amely Vladimír Mečiar állambölcseleti jegyeit viseli magán. Bizonyos szempontból hasonlóak lettünk a fejlett nyugati demokráciákhoz, de ebben nincs sok köszönet. Kevésbé igényes politológusok olykor még rámutatnak arra a frázissá laposodott tényre, hogy jobb társadalmakban az esetek döntő hányadában a lakosság többsége észre se veszi, ha pl. a konzervatívokat szocdemek váltották fel a kormányzásban, vagy fordítva. Azóta, hogy a koalíció fő erejének első embere az ország meg- erőszakolójának nyoszolyája mellé állt, és gyertyával a kezében asz- szisztált az aktus második menetéhez, a HZDS íróasztal-szaporító közigazgatási koncepciója érvényesülésének prolongálásához, már elmondhatjuk, Szlovákia is azok közé az országok közé tartozik, amelyekben a politikával nem hivatásszerűen foglalkozók szinte észre se veszik a kormány és ellenzéke közötti különbséget. Az a baj, hogy a különbséget a gyérülő számú demokraták is kevéssé tudják észlelni. Az ember borzongva gondol 1939 márciusára, amikor Tiso páter 24 óra alatt megteremtette az egypártrendszert. Persze ne hasonlítsuk össze az összehasonlíthatatlant. Csakhogy az a legszomorúbb, hogy a pártvezetők az 1939-ivel összehasonlíthatatlan körülmények között is úgy viselkednek, mintha soha nem következett volna be 1989. november 17-e. Tévedés ne essék, csak a széllelbélelt primitívek merészelik Meéiartól elvitatni a Saulból Paullá válás jogát. De az előrehaladás miniszterelnökünk általi lemérése nem következhet be annyi idő alatt, mint amennyi Tisónak akkor az egypártrendszer létrehozásához kellett. Dzurinda legalább két napig ha töprengett volna Mečiar viselt dolgain; 5-6 perce lett volna a HZDS országlása egy-egy mérföldkövének körüljárására. Nem az a baj, hogy 8 lett a 12-ből. Afölött nehéz napirendre térni, hogy a reformot illető egység - mint a szlovák egység már annyiszor - olyan hazafias alapon jött létre, amelyet tisztességes társadalomban idegengyűlöletnek neveznek. JEGYZET Pozsonyi panoptikum BODNÁR GYULA Habár hetedik kormányunkat és ötödik kormányfőnket fogyasztjuk a rendszerváltás óta, ahhoz képest meglehetősen rosszul nézünk ki, s a helyzet folyamatosan változatlan; Mint tudjuk, kutyából nem lesz szalonna, függetlenül attól, hogy a szóban forgó, többnyire választott önjelölt figurák a hatalom vagy az ellenzék vadászmezőin tűnnek-e fel éppen. Igaz, a nagypolitikában, de még a kicsiben is, a helyiben, előfordulhat, hogy ilyen-olyan érdekek mentén bizony lesz kutyából szalonna, csakhogy abból a magunkfajta mezei polgár nem eszik. A nagypolitikánál maradva, azért a még mindig sajtótörvény nélkül működő médiumoknak is szerepük van a kitetsző helyre felkapaszkodott vagy oda feltuszkolt két-három tucat politikus, illetve pozícióik konzerválásában. Elég egy elszólás, egy pitiáner ügy, és nyomban a közfigyelem fókuszába emelik őket. Megtörtént nem egy ízben, hogy huszonnégy órán belül két szlovák televízióban és egy rádióban volt vendég ugyanaz a miniszter, parlamenti képviselő, pártelnök. Dehogy is csak Mečiarról van szó. Persze, a konkurenciaharc, mármint a médiumok között, legyen szó az írott vagy elektronikus sajtóról. Az nem lehet, hogy XY ott igen, nálunk nem. Rohanj azonnal, redaktorkám! Tisztelet a kivételnek, ez nem a nyilvánosság képviselete, ez nem a sajtó kontrollszerepének a gyakorlása, ez nem tájékoztatás, ez a szenzációhajhászás, a felszínes bulvárstílust képviselő szerkesztői-új- ságírói magatartás megnyilvánulása. Rejtett sztárcsinálás olyan alakokból - is! -, akiknek a közjó gyarapítása csak a szónoklataikban jelent meg, tehetségükből azonban - jóllehet, ez sem kevés - pusztán a saját meggazdagodásukra futotta, a közpénzek lenyú- lásával. Vállalva a demagógia vádját, megkérdezném, hányán, hányszor ültek végig például falusi képviselő-testületi ülést. Az országos lapok, rádiók, televíziók munkatársai közül is? Én azt hittem, a demokrácia lent kezdődik. Lehet, de nálunk eddig a fentiekről, a fentről szól minden. Onnan is jön. Már ami... Azért nézünk ki úgy, ahogy. A szerző a nagymegyeri SPTV magántelevízió munkatársa Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly- sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7704200, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Áz igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schjarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapteijesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, Au(titB^,„az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található, of ciíioinora E-mail: redakcia@ujszo.com Azt kell megennie a kormányfőnek, amit emberei főztek. És ezt nem feltétlenül csak a tálban illatozó juhtúrós galuskára kell érteni. (TASR-felvétel) TALLÓZÓ FÁZ A Frankfurter Allgemeine Zeitun; című német lap pénteki kommen tárjábán részletesen leírja mindazt ami az elmúlt hét szerdáján a pozso nyi parlamentben lezajlott. A; elemzés így zárul: „A Magyar Koalí ció Pártjának elnökéről semmikép pen sem mondható el, hogy kémén) nacionalista lenne. Bugár Béla mér sékelt és jól felkészült politikus, ak a mai szlovákiai közéletben inkábt kivétel, mintsem a gyakorlatot jel lemző egyik személyiség. Ha ő azi állítja, hogy Szlovákia számára fe kete szerdát jelent, ami a pozsony törvényhozásban lezajlott, és felszó Htja Dzurindát, hogy mindebbő vonja le a megfelelő személyi követ keztetéseket, mert képtelen szava tolni a kormányprogram valóra vál tását, s nem tud fellépni a kormány párti baloldal és az ellenzék straté giai szövetsége ellen, akkor ezek £ Bugáitól különösen szokatlan, éle; szavak egyértelműen azt jelzik hogy súlyos a belpolitikai helyzet.’ A Magyar Koalíció Pártjának nem akadtak partnerei, mégsem állítható, hogy hibátlan volt a politizálása Foltok az érem másik oldalán A szlovák nacionalisták és az államhatalom végleges lebontásától irtózó érdekcsoportok szerdai parlamenti összeborulásáról minden lényegeset megírtunk. A tisztesség úgy kívánja, hogy vizsgáljuk meg az érem másik oldalát is. SZILVÁSSY JÓZSEF Semmi szándékom sincs bűnbakot keresni vagy beállni azok közé, akik a történtek után kárörvendően vagy részigazságokat sarkigazsággá felfújva ismételgetik, hogy lám, lám, mi bezzeg megmondtuk: még ma is alig akadnak demokraták az országban, következésképpen demokráciát szinte lehetetlen építeni Szlovákiában. Gondolatmenetemet sokkal inkább az a tapasztalat vezérli, amely szerint ahogy a házasságokban a váláskor, úgy a kormányválság idején sincs, vagy csak nagy ritkán akad olyan helyzet, amikor az egyik fél mindenben és mindenért ludas, a partnere pedig makulátlan. Természetesen fontos, sót perdöntő a két fél vétkességének a mértéke és az aránya. Ezeket szem előtt tartva egyértelműen leszögezhetjük, hogy a jelenlegi szlovák döntés-előkészítő és döntéshozó érdekcsoportok előítéleteit, valódi szándékait és legkülönbözőbb korlátoltságait ismerve, itt és most szinte semmi esélye sem volt a Magyar Koalíció Pártjának arra, hogy beleegyezzenek a Duna menti megye létrehozásába, vagy akár csak olyan délvidéki megyei önkormányzatok megalakításába, amelyekben a magyarok arányszáma meghaladja vagy megközelíti a számottevőnek mondható harminc százalékot. Pedig a magyar politikai tömörülés még az utóbbi elgondolás életbeléptetése érdekében is a lehető legnagyobb kompromisszumkészséget és nyitottságot mutatta. Gondoljunk az MKP Országos Tanácsának néhány héttel ezelőtti határozatára vagy a pártvezetőknek azokra a megnyilatkozásaira, amelyekben több tucatnyi alkalommaljelezték, hogy készek tárgyalni az ésszerű megoldásokról. Am partnereiknél mindannyiszor süket fülekre találtak, akik az idő tájt már nyüvánvalóan az ellenzékkel cinkoskodtak, s boszorkány- konyhájukban már ott fortyogott a demokrácia és az önkormányzatiság elveit megcsúfoló paktum. Mindezeket a kétségtelen tényeket tudatosítva sem mondható el azonban, hogy annak a bizonyos éremnek a másik oldala ragyogóan fénylik, vagyis a Magyar Koalíció Pártjának elmúlt másfél éves ténykedése hibátlan lett volna. Három nem lényegtelen gondot említek. Az egyik mindenképpen az, hogy hónapokig, hetekig kutattam minden lényeges dokumentum iránt, több háttérbeszélgetésre kértem az illetékes politikusokat, ám mindezek után sem győződtem meg arról, hogy az MKP illetékesei megfelelő szinten és módon készítették elő a közigazgatási reformokkal, valamint a leendő megyehatárokkal kapcsolatos javaslataikat. Kutakodásaim során túl sok térképvázlatot nyomtak a kezembe, és túl kevés olyan iratot, amelyek nem közhelyeket és jelszavakat, hanem valóban megalapozott szakmai érveket tartalmaznak. Máig nem tudok hát szabadulni attól a véleményemtől, hogy a tervezetek kidolgozói nem használták fel számos magyar és nem magyar, de velünk szimpatizáló polgármester, valamint több tudományos intézményünk szellemi kapacitását. Mintha lebecsülték volna a nemzeti közösségünk jövője és boldogulása szempontjából sordöntó közigazgatási reform és az együttgondolkodás jelentőségét. Az is meggyőződésem, hogy potenciális külföldi szövetségeseinket sem tájékoztattuk kellőképpen. Jól tudom, hogy az európai uniós tisztségviselők, még a hivatalnokok is, minden hájjal megkent, nemzetiségi ügyekben pedig fölöttébb óvatos diplomaták, akik érthetően nem szívesen avatkoznak bele a többségi nemzet és a kisebbség vitáiba, ameddig azok a parlamenti demokratizmus keretei közé szoríthatóak. Nekik nyilvánvalóan mások a szempontjaik, mint nekünk, szlovákiai magyaroknak. Ám ha kitartóan és felkészülten mondjuk el érveinket, például azt, hogy a szerdán megvont, pontosabban változatlanul hagyott megyehatárok olyan nemzetközi szerződéseket is sértenek, amelyeket Szlovákia is aláírt, hiszen történelmi - nemcsak magyarok lakta, hanem csaknem színtiszta szlovák - tájegységeket szabdalnak szét továbbra is, továbbá gátolják e térség lakosait, beleértve a kisebbségieket abban, hogy közvetlenül és számarányuknak megfelelően beleszólhassanak az általuk lakott régiók közügyéinek az intézésébe, akkor erre egészen biztosan felfigyelnek az európai illetékesek is. Még hatásosabb az érvelés, ha nem tolmács segítségével, hanem vüágnyelven beszélgetnek velük, s nem néhány röpke percre vagy órára liheg el bárki Brüsszelbe vagy ront be Strasbourgba. A sikeres érdekképviselet alapja természetesen az, hogy az MKP kidolgozza - ha még eddig nem tette - a céltudatos és folyamatos külföld lobbizás stratégiáját. Az utóbbin sosem volt nagyobb esélye, mini napjainkban, amikor a párt ki tűni nemzetközi tekintélynek örvend fontos szerepet tölt be a konzervatn pártokat tömörítő EDU-an, vala mint az Európai Néppártban, aho szavának, véleményének egyre na gyobb a súlya. Nem tartom szeren esésnek azt sem, hogy a párt testüle tei túlságosan gyakran lebegtettél meg a kormánykoalícióból való ki lépés lehetőségét, s ezzel egyre in kább saját szavahihetőségüket kér dőjelezték meg. Bizonyságul a: MKP Elnöksége elmúlt csütörtök döntésének szlovák visszhangja idézem: Rudolf Schuster azonna úgy nyilatkozott, hogy azért nen eszik olyan forrón a kását. Grigori Mesežnikov, az ismert politológu; ugyancsak úgy vélekedik, hogy a2 MKP augusztusig megszelídül, meri addigra jócskán enyhülnek radikáli: szándékai. Július Gembický szlovál szemleíró pedig a Národná obrodí hasábjain biztosra veszi, hogy a ko rábbi zsarolásaihoz hasonlóan ezút tál is csak vaklármát csap az MKE vezetősége. Ugyanez a napüap szombaton kárörvendő címében é: cikkében tudni véli, hogy a magya rok a Transpetrol magánosításánál a lehetősége miatt mindenképpen í kormányban maradnak. Súlyos döntés előtt áll az MKP Or szágos Tanácsa és ennél is nehezebt feladatok előtt a párt. Ezért tartón fontosnak, hogy a kétségtelen erények elismerésén kívül a vélt vagy valós hibákat ne söpörjék a szőnyeg alá. Mert csak beismerésük és fel számolásuk, vagyis alapos önvizsgálat után lehetséges a jelenleginél is hatékonyabb érdekképviselet amelyre a jövő évi választások utár különösen nagy szüksége lesz a Arra is kaphatók voltak, hogy a bányabéka alatti támogatottságukat látva, cinkosságra lépjenek az ellenzékkel Úri becsület, avagy kutyából nem lesz szalonna AGÁRDY GÁBOR A hosszú kisebbségi évtizedek után a szlovákiai magyarság legitim politikai képviselete, az MKP kivere- kedte a kormányban való részvételt. Megkötötte a koalíciós szerződést, és mint úriemberhez illik, tartotta is magát hozzá, hiszen bizonyos kifogásai ellenére magáénak is vallotta a kormányprogramot. A sors fintora, hogy ezt a kormány- programot elsősorban éppen az egyik koalíciós partnere, a Demokratikus Baloldal Pártja (SDĽ) kezdte ki a nevesítetlen földek kapcsán, majd szavazott saját koalíciós miniszterelnöke ellen, fúrta meg a közigazgatási reformot, és csinált még sok „úri huncutságot”. De ebben nem maradt magára: biztos támogatóra talált az ugyancsak koalíciós „Schuster-pártban”, az SOP- ban. Még arra is kaphatók voltak, hogy a bányabéka alatti támogatottságot látva cinkosságra vetemedtek az ellenzékkel, felrúgva minden úri egyezséget. Sok gondjuk nem volt, hiszen majdnem minden pártban megtalálhatók a régi harcostársaik. Az 1989-es események után a kommunisták Weiss vezetésével szelleműitek át SDL-é, dr. Janics Kálmán (akkori parlamenti képviselő) közben nagyot legyintve ezt mondta képviselőtársainak, hogy „kutyából nem lesz szalonna”. Egy évtized távlatából is igaza volt, előre látta az eseményeket. Ez csak azt bizonyítja," hogy a talán genetikailag kódolt politikai (és más) gerincferdülésükből ezek a személyek nem tudnak kigyógyulni. Sőt hasonszőrű társakra leltek, és lepak- táltak velük, a civilizált Európában szalonképtelen ellenzékkel, miközben (nem egészen önzetlenül) a miniszterelnök és pártja is besegít nekik! „Na, ez már sok a többnél!” - így mondaná magyarul tanuló szlovák ismerősöm. Mert ha úri huncutság is a politika, azért van úri becsület is. A kettő között van némi különbség. Sajnos, ha véletlenül egy magyar érdekeket védő ügyről is szó van, akkor nincs demokrácia, kisebbségvédelem, kormánykoalíció meg ellenzék, hanem csak magyarellenes, frusztrált képviselők, tisztelet a kivételnek! Mindent mérlegelve javasolni kell az MKP Országos Tanácsának, hogy ki kell lépni az olyan kormányból, ahol nincs úri becsület. Mert „aki Uyen dolgokra vetemedik, az nagyobb gazságokra is képes” - mondaná a régi klasszikus politikus. Egy kisebbségi politikai tömörülésnek, amely körömszakadtáig támogatta és stabil kormánytényezőként próbálta végrehajtani a kormányprogramot, nincs mit veszítenie egy évvel a választások előtt - ugyanis a közigazgatás: reform megszavazásakor kirajzolódott a következő választások győz tes koalíciója, amelytől nem ál messze a nacionalizmus, populiz mus és a régi időkből átörököli kriptokommunizmus sem. A leen dő szlovák kormányoknak egyszer: mindenkorra meg kellene tanulni uk, hogy ha a magyar kisebbség po litikai képviselete szerződésben elkötelezte magát egy ügy mellett azt védeni fogja, és tartja magái hozzá, még ha nem is felel meg tel jesen az elvárásainak. Egyszerűen csak azért, mert például így egyezett meg, vagy így írta alá a koalier ós szerződést. A szerződésszegőnél pedig előbb-utóbb számolnia kell a politikai következményekkel, meri civüizált országokban a koalíció: szerződés semmiképpen sem olyar papiros, amely csakis a lakás legkisebb helyiségében használandó. V
