Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)

2001-07-02 / 151. szám, hétfő

Kultúra ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 2. Lux in Tenebris - A barokk Szlovákiában Pozsony. A Szlovák Nemzeti Galéria nagyszabású vállalkozása­ként Lux in Tenebris címmel látott napvilágot az a CD-ROM, amely a barokk korszak szlovákiai fejezetét dolgozza fel harminckét ta­nulmányban. Ezenkívül 450, kommentárral ellátott képet, bibliog­ráfiát is tartalmaz a CD-ROM, sót segítségével az érdeklődők meg­tudhatják, hol találhatók Szlovákiában barokk kori műemlékek. A tanulmányokat a szlovák szakembereken kívül elismert osztrák és magyar kutatók írták. A szerzők között van például Buzási Enikő, Galavics Géza és Rózsa György, (t) Emlékezetünk titkairól a Bibianában Pozsony. Emlékezetünk titkai címmel látható kiállítás a Bibiana nemzetközi gyermek művészeti házban. Az emberi agy működésé­nek rejtelmeibe bevezető izgalmas kiállítás 8-14 éves gyerekek számára készült, s az ismereteken kívül játékos, vidám teszteket is kínál a látogatóknak. Az Emlékezetünk titkai szeptember 30-ig te­kinthető meg. (s) MOZI ______________________POZSONY______________________ HVI EZDA: Szívörvény (amerikai) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA KERTMOZI: Horrorra akadva, avagy tudom, kit ettél tavaly nyáron (amerikai) 21.15 MLADOSŤ: Csokoládé (amerikai) 17.30 Szeret, nem szeret (szlovák) 15.30, 20 OBZOR: Con Air (amerikai) 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Lázadók és szeretők (cseh) 18.30, 20.30 Szeret, nem szeret (szlovák) 17 Mi kell a nőnek? (amerikai) 17.30 Hannibal (amerikai) 20.30 Árvák hercege (amerikai) 18.45 Magányosok (cseh) 20.45 Feketelistán (amerikai) 20; 322 (szlo­vák) 19 KASSA CAPITOL: Szívörvény (amerikai) 15.45,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA LÉVA-AMFITEÁTRUM: A sebezhetetlen (amerikai) 21.30 GYŐR PLAZA: Addig jár a korsó a kútra... (francia) 14, 16, 18 Beépí­tett szépség (amerikai) 19.45 Eszeveszett birodalom (amerikai) 13, 14.45, 16.30 Farkasok szövetsége (francia) 17.15, 20 Hannibal (amerikai) 15, 17.30, 20 A mexikói (amerikai) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Mi kell a nőnek? (amerikai) 15.30, 17.45, 20 A múmia visszatér (amerikai) 13, 17.30, 20 Nincs több suli (amerikai) 13.15, 15.15, 17.15 Sebhelyek (amerikai) 14.45, 17.15, 19.45 A szívem érted RAPes (amerikai) 13.45, 20 Taxi 2 (francia) 13.30, 15.30 15 perc hírnév (amerikai) 13.30, 15.45, 18, 20.15 A Vakvagányok sikere a moszkvai filmfesztiválon Nicholson életműdíjas MTI-TUDÓSÍTÁS Moszkva. Jack Nicholson ameri­kai filmszínész és honfitársa, Hen­ry Bean elsőfilmes rendező kapta a 23. moszkvai nemzetközi filmfesz­tivál fő díjait. Nicholson, aki a tíz­napos rendezvény legnevesebb sztárvendége volt, életpályáért kapta a neves orosz film- és szín­házi rendezőről, Konsztantyin Sztanyiszlavszkijról elnevezett ki­tüntetést. Az Arany Szent György díjat Henry Bean kapta a Believer (Hívő) című filmjéért, amely egy, a fasizmus vonzáskörébe került zsi­dó diák történetét meséli el. A zsű­ri a filmfesztivál különdíját az irá­ni Raksam Bani Etamadnak ítélte az iráni főváros, Teherán életéről szóló, A város bőre alatt című film­jéért. A nemzetközi filmkritikus szövetség (FIPRESCI) díját Tímár Péter Vakvagányok című filmje nyerte el. Az orosz kritikusok díját Erik de Bruyn elsófilmes holland rendező Vad kagylók című filmje Jack Nicholson (ČTK/AP-felvétel) kapta. A fesztivál keretében rende­zett vetítések során Jancsó Miklós retrospektív filmsorozatát is lát­hatták a nézők. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Selye János Egyetemért Alapít­vány a Budapesti Közgazdaságtu­dományi és Államigazgatási Egye­tem együttműködésével verseny- pályázatot hirdet ♦ 5 tanársegédi státusra a Buda­pesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem révko­máromi képzési központjába szlo­vák állampolgárságú hallgató ré­szére, aki egyben PhD tanulmá­nyait nappali tagozaton a Buda­pesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemen foly­tatja. A PhD tanulmányok költségmen­tesek, és emellett 50 ezer Ft/hó ösztöndíjat biztosítunk. A pályázathoz csatolandó mellék­letek: ♦ a pályázó szakmai önéletrajza ♦ a felsőfokú végzettséget igazoló oklevél közjegyzői hitelesítéssel el­látott másolata ♦ az idegennyelv-tudást igazoló okirat közjegyzői hitelesítéssel el­látott másolata ♦ a pályázó publikációinak jegyzé­ke pontoss bibliográfiai adatokkal Pályázni 2001. augusztus 15-ig az e célra készült pályázati űrlapokon lehet. A pályázati űrlapok és to­vábbi információk beszerezhetőek az alábbi címen és internetol­dalon: Selye János Egyetemért Alapít­vány P. O. Box 71 Tiszti Pavilon 945 05 Komárno Tel.: 035/7782-330, fax: 035/ 7713-819, mobil:0905/864-434 E-mail:selyecollege@ba.telecom. sk http:/ www.selye.sk Gondolatok Jankovics Marcell Húsz esztendő Pozsonyban című könyvének újrakiadása kapcsán Egy magára maradt polgár jlankovk* Mai'ceil Hftsz esztendő Fozsom bao •ILI.) B.vno Furcsa érzésekkel olvassa az ember újra Jankovics Mar­cell könyvét. Nem annyira annak múlt századi jellegére, sokkal inkább időtállóságára csodálkozhat rá. MOLNÁR IMRE Jankovics Marcell pozsonyi lokál- patrióta volt, aki szerette nemzetét, aggódva figyelte sorsának alakulá­sát, és a magára maradt ember esélytelenségével igyekezett men­teni, ami menthető. Vezetője volt ugyan a XIX. századi múltra (alapí­tásának éve 1874) visszatekintő po­zsonyi Toldy Körnek, de magyar- ságvédó munkáját sohasem kísérte a más nemzetek iránti gyűlölet vagy intolerancia. Újra kiadott könyvének sorait éppúgy, mint egyéb nagyszerű írói munkáit nem fűti az indulat. Nem vádiratot akart írni, hanem, ahogy maga fogalma­zott: „Túdnom kellett, hogy (...) a magyar problémák könyvtárakat tölthetnének meg, mert gondok melegágyát évtizedek óta sokféle kéz művelte nekünk, mert a problé­mák gyökere messze elágazik a ho­ni talajba és messze idegen földbe és idegen lelkekbe. (...) Ezt a sziszi­fuszi munkát mindig vállaltam, és húsz esztendőből csak egy pár tí­pust akarok bemutatni. (...) Nincs e szomorú korképben egyetlen szem­rehányó szó.” Jankovics Marcell könyve az ország területvesztésének, s egy nemzet széthullásának, lelki meghasonlott- ságának hiteles leírása. Lehetne akár Pozsony balladájának is ne­vezni, mert egy város (az egykori magyar koronázó város) válságos sorsát ismerjük meg az impérium­váltás idején. Könyvét úgy olvas­suk, hogy tudjuk azt is, a város, amelyről Jankovics oly bensőséges szeretettel ír, nincs többé. Maradé­kát az 1945 utáni magyartalanítás, a hontalanság négy esztendeje pusztította el végleg. Mintha tudta, érezte volna ezt maga a szerző is, mert az ő Pozsonyáról úgy olva­sunk, hogy közben az az érzésünk támad, ilyen város soha nem is volt, legfeljebb csak a mesében. A Csehszlovák Köztársaság állam­keretébe került, mintegy egymilli­ós magyar népcsoport Trianon utá­ni eszmélődésének és önmagára találásának legnagyobb akadálya a területi elkülönülésből fakadó kö­zösségi tudat hiánya volt. Ennek a területi széttagoltságnak az új nép­csoporti identitás kialakulására nézve két fontos jellemzője volt. Egyrészt e tájegységek korábban semmiféle szerves fejlődésből faka­dó viszonyban nem lehettek egy­mással, hiszen minden területi egységnek kialakult a maga déli irányba mutató regionális kapcso­latrendszere. Az új, mesterséges ál­lamhatár az elválasztott részeket elszigetelte egymástól; a draszti­kus beavatkozás az új határ mind­két oldalán zárványokat, kulturális és gazdasági szempontból is perifé­riává süllyedő területeket hozott létre. A magyar kultúra szempont­jából ilyen zárvánnyá zsugorodik össze a szemünk előtt Jankovics kedves városa, amely épp a magyar kultúra egyik kisugárzó központja és más népek kultúrájának befoga­dó állomása volt. A korábban Bécs szellemi vonzás­körében élő város kényszerű el­zártsága miatt, néhány év alatt a „mindenható Budapešť’ szellemi gyarmatává süllyedt vissza, min­denfajta önállóság nélkül. A magá­ra maradt város magára hagyott polgárai öntudatukban megtipor­va, szinte észrevétlenül vesztették el lábuk alól a magyar művelődés megtartó talaját. Jankovics érzék­letes, szociológiai pontosságú mű­ben tárja elénk az emberi szellem felmorzsolódásának állomásait is. Ezek mindenekelőtt a létbizonyta­lanság, az ebből fakadó megfélem- lítettség, az atomizáltság, a felesle­gesség érzése és az önfeladás. De akik mégsem adják fel, azoknál is megjelent a sóvárgó „múltba- nézés” és a „múltból élő” magatar­tás kelléke, a kiúttalanság, a jövő­vesztés érzése. Jankovics jegyzeteiben hű króni­kásként ír a pozsonyi magyarok ki­telepítéséről, letartóztatásokról, idegen hivatalnokok és egyéb álla­mi alkalmazottak magyar csalá­dokhoz való betelepítéséről, az ál­lás- és vagyonvesztésekről, a tö­megmanipuláció kicsinyes mutat­ványairól, a múlt eltörlésének már- már orwelli rendelkezéseiről. Po­zsony tiltakozott, később elnémult, aztán passzivitásba vonult, majd lassan mindenbe beletörődött. A város új korszakának első napjai­ban nyolc ártatlan polgár életét ol­tották ki a megszálló seregek pus­kagolyói. Jankovics Marcell nevü­ket és haláluk pontos dátumát is feljegyzi. A „hős” megszálló sereg silány operettjelenethez hasonló körülmények közt foglalta el Po­zsonyt, melyet aztán rövid idő alatt alakított át a maga képére. A barbár kezdetek után óvatosan kialakuló magyar egyletek, a lopva beinduló belterjes társasági élet hí- nátja sokáig száműzte a magas kul­túra értékeit Pozsonyból és környé­kéről. Az elszigeteltség pedig ezt a helyzetet tartósítva olyan szelektív mintakövetésre sarkallt, melynek eredményeként sokáig csak a szá­zadfordulós millenniumi magyar világ megfakult díszletei képvisel­hették a régi/új fővárosban a ma­gyar kultúrát. Áz új határ kijelölése után Károlyi, majd a vörösök Budapestjének ma­gatartása mérhetetlen csalódást okozott a leszakadt országrészek­ben. A pozsonyiaknak, éppúgy, mint más elszakított városok pol­gárainak, folyamatosan nemcsak azt kellett megélniük, hogy nem fontosak senkinek és sorsukkal se­hol sem törődnek igazán, hanem azt is tapasztalniuk kellett, hogy új gazdáik, afféle harcban szerzett zsákmányként kezelik személyüket és tulajdonukat. S e frissen támadt nagy étvágyú mohósággal szem­ben ott maradtak magukra marad­va ők, a pozsonyi polgárok, köztük Jankovics Marcell. Az információk hiánya miatt nem sokat tudhattak egymás élethely­zetéről és az azt meghatározó vi­szonyokról sem. Egyetlen jellemző mozzanatként érdemes kiemelni, hogy az újonnan létrejött és Cseh­szlovákiában kisebbségi viszonyok közé kényszerülő magyar népcso­portnak hosszú ideig nem volt olyan sajtóorgánuma, amely az új ország különböző részein élő ma­gyarságot összekötötte volna. Egy ilyen lapnak Pozsonyban kellett volna létrejönnie, ehelyett Prágá­ban indult meg 1922-ben Prágai Magyar Hírlap névvel. Ennek töb­bek között az lett az egyik követ­kezménye, hogy az 1920 tavaszán sebtében lebonyolított nemzetgyű­lési választásokon a szlovenszkói magyarság nem tudott egységesen fellépő, közös pártot alkotva részt venni. Jankovics ilyen messze nem halad előre az időben, de hogy milyen jó szemű és empatikus érzületű író volt, az bizonyítja, hogy meglátásai szinte mind beigazolódtak. Köny­vében ügyelt arra, hogy forrásérté­kű feljegyzéseit ne holmi kisebbsé­gi aktivistaként, hanem egy auto­nóm pozsonyi magyar polgár élmé­nyeiként örökítse meg. Ha a ki­sebbségi kérdésről elvétve papírra vet is valamit, azzal máig zavarba ejtően a lényegre tapint. A húsz esztendő Pozsonyban című könyvet olvasva olykor szinte az az érzésünk, hogy egy száz éve beren­dezett múzeum tárgyai közt já- runk-kelünk. Ám ennek a múze­umnak a berendezése szinte a sze­münk előtt elevenedik meg és lesz máig szóló kérdésbe kódolt üzenet. Ki hinné el például, hogy már het­ven évvel ezelőtt leírható volt ez a mondat: „Közép-Európa. Ez volt és ez ma is a kérdések kérdése, s aki erről tiszta képet és tárgyilagos íté­letet tudna megírni, szebb költe­ményt írna, mint az Énekek éneke. Sorsdöntő kérdése ez legalább fél tucat szomszédos kisebb nemzet­nek, és egyensúly kérdése a nagy­hatalmaknak, mert ha Közép-Eu- rópában megindul a lelkek rengése (...), titkos szeizmográfok jelzik a rengést diktátorok és alkotmányos diktátorok és minden világnézetek nagymesterei álmatlan éjszakáin.” A könyv 1938-ban fejeződik be. Az első bécsi döntés a magyarság dia­dalünnepe volt. Jankovics azonban „száraz szemmel” üyen sorokat írt le az idő tájt is: „Húsz évig szinte reszketett jobbom, hogy megértő, békülő, szerető baráti kezet nyújt­hassak - a szlovákoknak. Húsz évig vártam egyetlen meleg igaz kéz­szorításra. Várok, várok, tovább vá­rok (...) Ezért a könyv végére egyetlen írásjelet tehetek, a nagy kérdőjelet: ?” E kérdőjelre, éppúgy, mint Jan­kovics Marcell egyéb feltett kérdé­seire, azóta sem adott még igazán választ az idő. Külföldön rövidített változatban forgalmazzák Jan Svérák cseh rendező legújabb filmjét, a Sötétkék világot Augusztusban lesz a szlovákiai bemutató ČTK-JELENTÉS Prága. Jan Svérák rendező kényte­len valamivel rövidebbre vágni leg­újabb filmje, a Sötétkék vüág külföl­di változatát. Előző munkájához, az Oscar-díjas Koljához hasonlóan ugyanis ebben a filmben is vannak olyan dialógusok, amelyeket nem lehet lefordítani. Jan Svérák tájé­koztatása szerint a Sötétkék világot idáig tizennégy ország vásárolta meg. A második világháborúban az angol királyi légierő kötelékében szolgálatot teljesítő cseh pilóták tör­ténetét egyebek között Ázsiában, Ausztráliában, Mexikóban, Brazíliá­ban, Németországban, Olaszország­ban és Skandináviában láthatják majd a nézők. Még folynak a tárgya­lások arról, hogy az amerikai és az angol piacon melyik cég fogja for­galmazni Svérák alkotását. A film készítői jelenleg azon dolgoznak, hogy a Sötétkék világ bekerüljön a velencei fesztivál programjába. A szlovákiai - és egyben a torontói - bemutató augusztusra várható. Csehországban a filmet a premier óta eltelt öt hét alatt félmillió néző látta. „A kisebb városokban úgyne­vezett repülős premiereket tartot­tunk, a 158 előadáson körülbelül 30 ezren voltak kíváncsiak a Sötétkék világra” - mondta a Cinemart igaz­gatója, Jan Jira. A Prágán kívüli be­mutatókon nemegyszer az alkotók is részt vettek. Május közepe óta a filmesek és a színészek negyven helységet kerestek fel. „Örülök, hogy a történetnek, amely lényegé­ben szomorú, ekkora sikere van a mozinézők körében. Jó érzés, hogy vannak, akik többször is megnézik” - közölte Zdenék Svérák, a forgató- könyv készítője. Ondrej Vetchý František Sláma szerepében (Archív felvétel)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents