Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)

2001-07-30 / 174. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 30. KOMMENTÁR Lélekbúvár az AI-ban TÓTH MIHÁLY Impozáns társadalomlélektani ismeretekkel rendelkező személyisé­gek voltak az Amnesty International (AI) alapszabályzatának meg­fogalmazói. Úgy rendelkeztek, hogy egy-egy rendőrségi, igazság­szolgáltatási túlkapást csak olyanok minősíthetnek, akik nem ál­lampolgárai a megbírált országnak. Nyilván tudták, hogy amely or­szágokban jelentős hajlam van a politikai vélemény, anyagi helyzet, faji hovatartozás stb. miatti megkülönböztetésre, ott a lakosság nem kis hányada hajlamos szemet hunyni az állam általi jogsértés láttán. És történik mindez a hazafiság, az államépítés, a rendteremtés je­gyében. Szlovákia kormánya aligha helyezi kirakatba az AI legutób­bijelentését a rasszizmusról. A dokumentum az ilyen értékelések iránt túlérzékenyek szempontjából nagyon kedveződen időpontban fogalmazódott meg. Karol Sendrei meggyilkolása, majd a kormány langyos reagálása, a vétkesek iránti megbocsájtó magatartás orkán­ként lesöpörte az asztalról azok érveit, akik hazafiságtól, államépí­tési buzgalomtól és rendteremtési mániától vezérelve akár a na­gyesküt is letették annak bizonyítására, hogy ez az ország jogállam, és nem érvényesül itt faji megkülönböztetés. Már az is égbekiáltó, hogy valamely országban fasiszta suhancok terrorizálják a lakosság nekik nem tetsző részét. De még ennél is rosszabb, ha rendőrök kö­vetnek el faji indíttatású bűncselekményt, a tetteket minősítők pe­dig -jogszabályokra hivatkozva - tagadhatják a tettek nemtelensé- gét. E kormány megalakulásakor minden szlovákiai magyar úgy vél­te, természetes, hogy a végrehajtó hatalomban a kisebbségi ügyek gazdája a magyar pártból kerül ki. Az itteni politikai és erkölcsi ká­oszra jellemző, hogy még e természetes igény érvényesülése is ku­darcfélébe torkollt. Ma az a helyzet, hogy a roma népesség egy em­berként elutasítja a miniszterelnök-helyettesi rangú emberjogi fe­lelőst. Azt a politikust, akinek feladata a cigánykérdés megoldása lenne. Kétségtelen, hogy ebben a kisebbségben a „káderkérdéseket” illetően nehéz egyezségre jutni. Viszont olyan egybehangzó visszau­tasítás, amilyenben Csáky Pál részesül, már a kormányfőt is gondol­kodásra kellene késztetnie. Dzurinda talán el is gondolkodna a kér­désen, ha a pártstruktúra káosza nem tette volna cselekvésképtelen­né. Viszont mindenképpen tény, hogy a romaügyi melléfogások ár­tanak Szlovákia nemzetközi megítélésének. Mindez - a szlovák na­cionalisták örömére - magyar irányítással történik. 1998 őszén fel­tételeztük, hogy kisebbségi politikus majd beleérzéssel viseltetik az összes kisebbség problémái iránt. Tévedtünk. JEGYZET Fehéren feketén SZENTGÁLI ANIKÓ Lapozgatom Ame Mann Roma történelem című könyvét. Nem lettem tőle fajgyűlölő, nem érzek belső késztetést a romák diszkri­minálására. Talán mert nem va­gyok roma, vagy mert - legalább körvonalaiban - ismerem más népek történelmét? Miért rossz, ha valaki kimondja, a romák In­diából vándoroltak Európába? A magyarok is Ázsiából jöttek a Kárpát-medencébe. Alexander Patkoló fájlalja a másság, az el­térő tulajdonságok bemutatását. Szerinte ez olyan benyomást kelt, hogy a romák nem Európá­ba valók. Talán a magyarok, vagy bármely más nemzet ősei külön­bek voltak? A rómaiak leigázták a barbárokat, keresztre feszítet­ték az elítélteket. A magyarok ősei nomád életet éltek, pogá- nyok voltak... Ezért talán nem vagyunk Európába valók? Aki rasszizmust akar kiolvasni Ame Mann művéből, ki is olvassa. Mi­ért keressük mindenben a rosszat? Miért kételkedünk? A könyv egyeden demokratikus or­szágban sem okozna felhördü­lést, nem szolgálna a „romák azonosítására”, mert hát ki akar­ná azonosítani őket? Kit érdekel, ki roma és ki nem? Ez a mi prob­lémánk. Tetszik vagy sem, Szlo­vákia rasszista állam. Ame Mann nem akart rosszat, csak túl naiv volt. Azt hihette, Szlovákia me­gérett egy ilyen könyvre... To­vább lapozgatok, feketével áthú­zott sorokon akad meg a sze­mem. Igen, meg kellett volna kérdezni a könyvben említett személyek rokonait, beleegyez- nek-e, hogy leírják híres elődeik nevét. A magánélet magánügy. Ezt az adatvédelmi biztos is me­gerősítette, és ajánlotta a kiadó­nak a könyv terjesztésének fel­függesztését. Ha valóban tör­vénysértés történt, miért kapha­tó még maisa kiadvány? Miért nem emelt senki sem hivatalos panaszt? Hol marad a bírósági ítélet? Az adatvédelmi biztos mi­ért elégedett meg az ideiglenes felfüggesztéssel? Mielőtt vála­szolnának és véleményt monda­nának, olvassák el a könyvet... Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urban Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva-régió (58238310), J. Mészáros Károly-sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax:'58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7704200, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tél.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit-értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax- 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz dače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, A,sir5^,i>az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. McirtuttMs E-mail: redakcia@ujszo.com- A főnök legújabb ötlete, hogy egyedül akarja meghóditani a Gerlachfalvi-csúcsot, ezért a többi elnöknek is építenünk kellett egyet-egyet. (Agócs Ernő karikatúrája) Osztrák-magyar hivatalos párbeszéd a határon a szlovák hazafi sorsáról Štúr úr az osztrák vámos skalpja lett Ľudovít Štúr, a szegény szlo­vák nép istápolója csak a sze­mét meresztgette, döbbenten húzta fel bozontos szemöldö­két a nemzet mindennapos gondjaitól ráncos homloka alatt, s a tehetlenség grima­szait sűrű korszakába is csak alig-alig nyelte el. KORPÁS ÁRPÁD Lelki szemeimmel még azt is látni véltem, amint megadóan vonogat- ja a vállát, meg-megropogtatva év­százados, de örök csontjait. Tör­tént mindez egy szlovákiai magyar fiatalember markában, ezen a nyá­ron, a szlovák-osztrák határon. Stúr Lajos aztán élettelenül simult vissza a történelembe és az ötszá­zas bankjegy vízjelei közé. Ez a történet arról szól, hogy a nemzet halhatalan lelkiismerete is mindig egy kicsit meghal, ha rányomják egy nagyobb címletű bankóra. Két honi magyar fiú a nyárra ki­Fontoskodva, megkerül- hetetlensége tudatában forgatta az útlevelet. váltotta az ausztriai munkaváll­alási engedélyt és egy határhoz közeli gazdaságban dolgozott. Na­pontajártak haza. Piszkos munka­ruhában jöttek most is. Egy vám­tiszt azzal tartóztatta fel, majd vonta félre őket, hogy az egyikük útlevele megrongálódott, haszna­vehetetlen. Az útiokmány állami tulajdon - mondta egyenruhás magabiztossággal -, s én, mint az állam alkalmazottja („Az állam én vagyok!”) akár be is vonhatnám. Szavait feszült csend követte, majd a vámos nagy gyakorlatról tanúskodó, remek lélektani érzék­kel afelől érdeklődött, megéri-e a fiúknak dolgozni. Azok már érez­hették, mire megy ki a játék, és a lehető legszűkszavúbban vála- szolgattak az összegszerű kérdé­sekre. A vámos fontoskodva, meg- kerülhetetlensége tudatában for­gatta az útlevelet, bele-belelapoz- gatott, kézfejét paskolgatta vele idegesítően. Amikor már egyre sűrűbben és lesve pillantgatott kö­rül, egyszerre megjelent egy tár­sa... A fiúk az érkezőre vetették te­kintetüket. A szabadulás remé­nyének másodpercnyi csendjét kö­tekedő vámosunk törte meg: Ti is ketten vagytok - mondta -, mi is ketten - bökött a másik egyenru­hásra - , tehát nekem is van ta­núm. Ha át akarsz jutni - fordult az útlevelétől megfosztott fiúhoz - , ülj vissza a kocsiba, tegyél az útlevélbe egy ötszázast, hozd ide, és mehetsz. Ha nem, csináltat­hatsz magadnak új útlevelet - tol­dotta meg még egy nyomós érv­vel. A fiú engedelmeskedett, mert igazából volt más választása. Saj­nálta volna az útlevéllel együtt el­úszó munkavállalási engedélyt és a zsebpénzt is. A tanulság? Ahhoz túl gyakran vá­lunk hasonló áldozatokká, hogy- sem kedvünk legyen tanmeséi kö­vetkeztetéseket levonni. Legfel­jebb sajnálhatjuk a fiút, hasonló esetekben magunkat, s némi er­kölcsi fölényérzettel - amúgy ma­gasztosan - akár az önmagát kor­rumpáló vámtisztet is, hogy lám, lám, milyen gyarló az ember. O Hogy miben rejlik nyomorúságunk? A vámos zsebében. bezzeg senkit sem sajnál. Ľudovít Štúrt is csak akkor, ha a vízjeleivel együtt nem simul engedelmesen a zsebében. Kde leží naša bieda, vagyis miben rejlik a mi nyomorúságunk? - kér­dezte a maga korában egy műve cí­mével a nap mint nap vámszedők skalpjává váló Štúr. A vámos zsebé­ben rejlik a nyomorúságunk, ahon­nan a halhatatlanok hangja sem hallatszik. A zsebből az ezresre nyomtatott Hlinka sem szólhat, például a magyarok ezeréves el­nyomásáról, csak a sajátjáról az ez­resen. Jó kapáskor, ha egy zsebbe kerülnek, akár Štúrral is el- dünnyöghet a fertőről. A fiúk már nem hallják. Távoztukban már csak az üti meg a fülüket, amit a vámos szól utánuk: Holnap is itt leszek. A NATO jövő évi csúcsértekezletét több mint 13 ezer cseh rendőr fogja biztosítani Prága is utcai harcokra készül HÁTTÉR Prága tavaly már farkasszemet nézett az antiglobalisták és anar­chisták mindent leromboló hor­dáival, s jövő ősszel ugyanezt kell tennie. A G8-as genovai csúcs ta­pasztalatai alapján nem sok jóra számíthat Közép-Európa talán legszebb városa. A NATO jövő novemberi csúcsér­tekezletét több mint 13 ezer rendőr és katona - köztük a kü­lönleges és antiterrorista egysé­gek mintegy 3000 tagja - fogja biztosítani. A cseh hatóságok elemzik a hét légfejlettebb ipari ország és Oroszország (G8) ge­novai csúcstalálkozójának biz­tonsági és tömegoszlatási tapasz­talatait is, s ezek alapján az a cél­juk, hogy erős kordont építsenek majd ki a konferencia színhelye és a város többi része között. A tanácskozást várhatóan abban a prágai Kongresszusi Központban tartják, amelyben 2000 szeptembe­rében a Nemzetközi Valutaalap és a A cseh kormány 803 millió koronát fordít biz­tonsági intézkedésekre. Világbank közgyűlése is lezajlott. Akkor mintegy 15 ezer ember tün­tetett a globalizáció ellen, s a tünte­tések súlyos utcai zavargásokhoz vezettek, amelyek során majdnem ezer embert tartóztattak le. A cseh belügyminisztérium azt várja, hogy a NATO-csúcs idején ismét tízezrek fognak tüntetni Prága utcáin. Az MTI szerint a cseh kormány 803 millió koronában jelölte meg a ren­dezvény költségeit, ennek az ösz- szegnek csaknem felét a biztonsági intézkedésekre tartják fenn. Ezek rendkívül szigorúak lesznek, hi­szen a NATO-csúcs alkalmával 46 ország államfőjét, illetve miniszter­elnökét várják Prágába. Egyébként ez lesz az első alkalom, hogy a NA­TO egy kelet-európai országban rendezi csúcsszintű találkozóját, amit Prága jelképes értékűnek tart. Várható, hogy a prágai csúcson döntés születik a szervezet további keleti irányú bővítéséről, (m, č) TALLÓZÓ .IHLS.y.NPAy.IEL.EGRAPH „Száz százalék”, hogy terroristák a következő tíz évben nukleáris, ve­gyi vagy biológiai bombát robban­tanak fel valamelyik amerikai vá­rosban - idézi a lap Clinton volt amerikai elnök terrorizmusellenes tanácsadóját, és átfogó elemzést közölt a terroristák kezébe kerülő tömegpusztító fegyverekről. Más amerikai szakértők azt mondták: a nukleáris alapanyagok nemzetközi csempészete egy ideje már szerve­zett formában folyik. Az amerikai energiaügyi minisztérium atom­fegyver-biztonsági felelőse szerint a hálózatban üzletemberek, bűnö­zők, vámhivatalnokok és kiábrán­dult katonatisztek működnek e- gyütt. A szakértő szerint annak a hi­vatalos becslésnek az alapján, hogy a csempészútvonalakon forgalma­zott kábítószerek valós mennyisége és az ebből sikeresen lekapcsolt mennyiség aránya ezer az egyhez, képet lehet alkotni a nukleárisfegy- ver-alapanyagok csempészetének mértékéről is. - Amit megtalálunk, az csak egy nagyon nagy jéghegy­nek a csúcsa - fogalmazott. Az ame­rikai hírszerző hivatal, a CIA eddig 12 olyan terrorcsoportot azonosí­tott, amelyek már bizonyíthatóan megpróbáltak dúsított urániumhoz vagy plutóniumhoz jutni atombom­ba gyártása végett. Ezek között cse­csen szeparatisták és palesztin szé- lesőségesek éppúgy vannak, mint az Amerika első számú közellensé­ge, Oszama bin Laden által vezetett iszlám mozgalom. Mindemellett kormányok is megjelennek vevő­ként „minden feketepiacok legfeke- tébbikén” - írta a brit lap, Eszak- Koreát, Iránt és Líbiát említve. Kadhafi ezredesről, Líbia ve­zetőjéről hírszerzési körökben tud­ják, hogy 5 millió dolláros érvényes vételi ajánlata van egy nukleáris robbanófejre. A fő beszerzési forrás változatlanul a Szovjetunió szét­esése után pusztulásnak indult egykori zárt atombombafejlesztő településhálózat, ahol az éhező, fá­zó és fizetés nélkül tengődő, egy­kor a szovjet tudományos elithez tartozó tudósokat könnyű némi készpénz fejében rávenni a bizton­sági előírások kijátszására. Alig két hete, hogy Grúziában letartóztat­ták a helyi kormány védelmi logisz-. tikai szervezetének vezetőjét, amint éppen 1,7 kilogrammnyi, fegyverminőségű plutónium Tö­rökországba szállítását szervezte. DER SPIEGEL Az európaiak egyre ingerültebbek Washington homályos Balkán-po­litikája miatt - a német hírmaga­zin Az UCK harcosait annak idején amerikai és brit szakértők képez­ték ki albániai táborokban koszo­vói bevetésre. Az Amerikai Hír­szerző Hivatalnál (CIA) senki sem ismeri jobban az UCK kulcsembe­reit, parancsnoki felépítését, pénz­ügyi támogatóit és fegyverszállító­it. Idén februárban, amikor UCK- harcosok Koszovóból kiindulva összecsapásokat provokáltak a nyugat-macedóniai határvidéken, a KFOR-erők kezdetben tétlenül szemlélték az eseményeket. Geor- gievszki macedón kormányfő az­zal vádolta Washingtont, hogy lé­nyeges értesüléseket tartott vissza a tervezett terrorakciókról. Miköz­ben a NATO terveket dolgozott ki az UCK lefegyverzésére, amerikai különleges egységek június végén 400 UCK-harcost evakuáltak a ma­cedón csapatok által körülzárt Áracsinovóból. A KFOR-jelzéssel ellátott páncélozott járművek és buszok a gerillák mellett 17 ameri­kai polgári személyt is elszállítot­tak Szkopje mellől. Az amerikaiak tehát macedóniai beavatkozásra buzdítják szövetségeseit, miköz­ben UCK-harcosokat képeznek ki, s emellett a macedón hadsereg is segélyt kap Washingtonból. A lap egy titkosszolgálati dossziéból idézve azt írja, hogy Macedóniá­ban ugyanaz az albán kamarilla szítja a háború tüzét, amelyet az amerikaiak ajnároztak. A macedó­niai nyugtalanság és az ebből faka­dó térségbeli ingatag helyzet ab­szolút szükséges előfeltétel e ka­marilla sötét üzelmei - kábítószer­csempészés, fegyver- és lánykeres­kedelem - folytatásához.

Next

/
Thumbnails
Contents