Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)

2001-07-24 / 169. szám, kedd

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 24. KOMMENTÁR — Statisztikai diplomás PÁKOZDI GERTRÚD Már megszokhattuk, hogy a munkanélküliség nyomasztó terhének enyhítése érdekében újabbnál újabb ötletekkel állnak elő a politiku­sok. A legtöbb populizmustól bűzlik, és mint ilyen, teljesen híján van a feladat szakszerű megközelítésének. Legújabban Ľubomír And- rassy, ay SDĹ alelnöke rukkolt elő javaslatával; a pályakezdő, de mun­kát nem találó fiatalokat 8 hónapos kötelező szakmai gyakorlatra kel­lene felvenni. Hasonló javaslatot pár héttel korábban már a Nemzeti Munkaügyi Hivatal is tett. A szakmai gyakorlatot az állam finanszí­rozná. Amennyiben a pályakezdő nem fogadná el a felkínált lehetősé­get, törölnék a munkát keresők csoportjából. Munkanélkülisége ide­jén így kevesebb segélyben részesülne. A pályakezdők foglalkoztatására az utóbbi évtizedben már voltak itt hasonló próbálkozások. Kiadósán visszaéltek vele egyes munkáltatók. A végeredmény az lett, hogy az állami támogatás fejében felvett fiatal nem az iskola befejezése után, hanem egy évvel később állhatott be a munkahelyet keresők sorába. Nincs rá garancia, hogy az Andrassy-fé- le „megoldással” nem élnének vissza a munkaadók, elsősorban a pü- lanatnyilag foglalkoztatottak rovására. A munkáltató utcára tenne olyanokat, akik munkáját egy pályakezdő is könnyen megtanulná, csak azért, hogy felhasználhassa a kilátásba helyezett állami támoga­tást. Azt csak a valóságtól teljesen elrugaszkodott politikus gondol­hatja, hogy időközben - mint egy mesében - a rátermett és szorgal­mas fiatal nélkülözhetetlenné válik foglalkoztatója számára, és szak­mai gyakorlatának leteltével tartósan alkalmazza. A munkaügyi hivatalokban minden nyáron menetrendszerűen megis­métlődik, hogy középiskolák, egyetemek frissen végzett fiataljai duz- zasztják fel az állástalanok már-már megcsappanni látszó népes sere­gét. Most sincs ez másképp. Mielőbbi munkába állásuk, foglalkoztatá­suk nemcsak azért lenne üdvös, mert nem a munkanélküliek számát növelnék, hanem azért is, hogy megszerzett tudásukat idehaza kama­toztathatnák, így nem kellene az agyelszívástól tartani. Az érdekes csak az, hogy miközben minden politikus fújja a leckét, állítja, hogy a munkahelyteremtéshez kedvező gazdasági környezetre van szükség, továbbra is hiányoznak az ezt garantáló színvonalas törvények. Amíg nem látnak napvüágot, maradnak a populista javaslatok, a sehová sem vezető álmegoldások. Meddig búja ezt az ország gazdasága? JEGYZET Mit rejt a csomagolás LAJOS P. JÁNOS Az utóbbi időben a zsebtolvajok leggyakoribb célpontja a lakos­ság nagy része által már nélkü- lözhetetiennek tartott mobilte­lefon. Mivel egy ilyen készüléket pár éve már tőlem is elloptak, biztonságos, a nyári melegben hordott vékonyabb ruhához is használható viselési megoldást kerestem egy szupermarketben. Találtam is egy praktikus, övre akasztható, bőrből készült tele­fontokot, potom 400 korona el­lenében már vihettem is haza. Számolva a később kiderülő esetleges hibákkal, a számlát megőriztem. És mit ad isten, ép­pen csak egy napig örülhettem praktikus szerzeményemnek, amikor az egy lendületesebb ko­csiba szálláskor telefonostul az ülések közé esett. Sebaj, gondol­tam, a számla megvan, még ma választok egy másik, megbízha­tóbb típust, és esetleg ráfizetek néhány koronát a jobb minőség­re. A meglepetés akkor ért, ami­kor az elárusító közölte, hogy az általam bemutatott áru nem az, ami a számlán szerepel, ők ezt a típust nem is árusítják, sót soha nem is árusították, de ha gondo­lom, váljam meg a főnökét, ép­pen vacsorázik. A hozzáállásá­ból nyilvánvaló volt, hogy nem nagyon bízhatok panaszom gyors kivizsgálásában. Kérte még az eredeti csomagolást is, amire már kicsit indulatosabban reagáltam, és elértem, hogy főnöke keresésére induljon. Mintegy félórányi várakozás és a vérnyomásom folyamatos emelkedése közben lemondtam arról, hogy hivatalos úton sze­rezzek érvényt igazamnak. Az egyébként is ritka eladói jelenlé­tet kihasználva levettem a polc­ról egy újabb, feltételezésem szerint már valódi, a kifizetett számlának megfelelő telefonto­kot, és gyorsan kicsomagolva te­lefonostul az övemre akasztot­tam. Habár a pulzusom kicsit magasabb volt a szokásosnál, amikor a pénztár mellett elsétál­tam, de igazságérzetem egyen­súlyba billent. Az eset óta min­dig kicsomagoltatom az éppen vásárolt árut, és előfordult már az is, hogy a szép csomagolás elektronikus mütyür helyett húsdaráló-alkatrészt rejtett. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly- sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7704200, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fűknek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Nemcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press teijesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz tlače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, *„oitíltiuazellenőrzés eredménye a www.sme.skhonlapon található, orarcatűm E-mail: redakcia@ujszo.com Néhány száz roma miatt az angolok korlátozzák a szabad mozgáshoz való emberi jogot Brit „rasszista fal” Rasszista diszkrimináció vagy természetes, elfogadha­tó megelőző intézkedés, amellyel egy állam védekezik a feltételezett, nem kívánt be­vándorlók ellen - így hangzik az a konkrét kérdés, amely körül nagy vita robbant ki Prágában, miután múlt héttől a ruzynéi repülőtéren az an­gol bevándorlásügyi hivatal emberei ellenőrzik a London­ba utazókat. KOKES JÁNOS Bár a kormányközi megállapodás alapján a „Nagy-Britanniába utazó­kat” kellene ellenőrizni, tény és va­ló, hogy az első három napon a brit ellenőrök csak a sötétebb bőrszínű­eket, tehát a romákat hívják be egy kis beszélgetésre irodájukba. Az el­ső napokban mintegy harminc személlyel közölték, hogy „nem ja­vasolják” kiutazását. A hatályos előírások alapján ennek okát nem közölték, mert nem kötelező. Mivel a ,fehéreket’ figyelemre sem mél­tatják a reptéren, teljesen nyilván­való, hogy az intézkedés csak a ro­mákat érinti. Meg is szólaltak azon­nal a roma szervezetek, s nyűt diszkriminációt, tüntetéseket, tilta­kozásokat emlegetnek. Miloš Ze­man cseh miniszterelnök viszont természetes dolognak minősítette, ha egy állam ilyen formában is már eleve megszűri a területére látoga­tókat. A cseh kiilügy pedig annak örül, hogy az intézkedés következ­tében megszűnik a veszély, hogy London vízumkényszert vezet be a szigetországba látogató cseh állam­polgárok számára. Tavaly havonta mintegy 200 cseh állampolgár kért politikai menedéket Nagy-Britanni- ában, ami miatt London vízum- kényszerrel fenyegetődzött. Az sem titok, hogy a menedéket kérők egy­két kivételtől eltekintve mind romák voltak, ami egyfajta jogosultságot ad a brit lépésnek. Itt valahol aztán be is zárul a bűvös kör, amelyből a romáknak nehéz, szűrte lehetetlen kitörniük. A prágai repülőtéren az utazástól eltanácsolt romák között például voltak olyanok is, akiknek degeszre volt tömve a pénztárcájuk, retúrjegyük is volt, s mégsem tet­szettek az angoloknak. Más eltaná­csolt viszont nem tagadta, azért in­dult a szigetországba, hogy mene­Az eltanácsoltak között voltak olyanok, akik re- túrjeggyel rendelkeztek. déket kérjen. A téma közismert, s eddig egyetlen kelet-európai ország sem talált rá gyógyírt. Rövid távon valószínűleg nincs is. Prágában és Európában a politiku­sok egyelőre hallgatnak, vagy ért­hetőnek és elfogadhatónak minősí­tik az ellenőrzéseket. A cseh sajtó vi­szont nyüt diszkriminációról, meg­különböztetésről ír. Petr Uhl, ismert embeijogi harcos, mérsékelt hang­nemben kérdőjelezte meg az el­lenőrzések törvényességét, s azt kö­veteli: hozzák nyilvánosságra a cseh-brit megállapodás dokumen­tumait, hogy tisztázható legyen a háttér. A szerző úgy véli, hogy az in­tézkedés ellentmond a cseh alkot­mánynak, s ezért meg kellene szün­tetni. A liberális Mladá fronta Dnes című lap szerint a ruzynéi el­lenőrzés olyan, műit korábban az Ústí nad Labemben épült, cseheket a romáktól elválasztó fal. Most azonban a világ nem szólal meg, nem fog megszólalni, mert érti a briteket, hiszen mindenkinek joga van meghatározni, kit enged be sa­ját területére. De hol marad akkor a személyek szabad mozgásához való emberi jog? A cseh politikusok is hallgatnak, holott helyénvaló lenne feltenni a kérdést: mi a rosszabb: az hogy néhány száz roma visszaél a brit bevándorlási törvényekkel, vagy pedig hogy Ruzynében* „brit rasszista fal” épült? A konzervatív Lidové noviny szintén rasszistának minősítette az intézkedést, s azt ál- lítja, hogy a britek semmivel sem ke­vésbé rasszisták, mint a csehek. Le­szögezi, hogy a romák esetében elsősorban szociális, gazdasági problémáról van szó, s amíg ez nem lesz megoldva, addig a roma prob­léma létezni fog. A romáknak Nyu­gaton sincs sokkal jobb társadalmi helyzetük, mint Keleten. A különb­ség csak az, hogy Nyugaton jobban igyekeznek ezt a problémát kezelni, s tán ezzel magyarázható, miért me­nekülnek a cseh romák Nyugatra. I TALLÓZÓ DIE WELT Hiba lenne lemondani a csúcstalál­kozókról, A világnak szüksége van a csúcstalálkozókra - ugratja ki már címében a lap a genovai csúcs szo­morú mérlege miatt a G8-találkozók értelméről kibontakozó vitában. HANDELSBLATT A német gazdasági napilap „G8 sok befektetéssel, kevés eredménnyel” címmel hangsúlyozza, hogy módo­sítani kell az eddigi mamuttalálko­zók gyakorlatán, de nem az utcai erőszak, hanem a címben jelzett aránytalanság miatt. Ugyanakkor helyteleníti, hogy a találkozók re­formját Genovában jelentették be, miközben az utcákon polgárháború zajlott. A rossz időzítés azt a benyo­mást kelti, hogy az utazó randalíro­zók és bűnözők dönthetik el, hogy a demokratikusan megválasztott ve­zetők hol és miként találkoznak. LE SOIR A belga lap szerint Genovában a tüntetők tűzték a politikai napi­rendre korunk igazi kérdését, hogy a globalizáció egyre mélyebb szakadékot ás az emberek közé, s „a világ vezetői a világ valóságától elszakadt oligarchák karikatúrájá­nak tűntek”. A lap szerint „az igazi erőszak az, amely a szegényeket tovább szegényíti és a fejlődés he­lyébe az alulfejlettséget állítja. WSJR A The Wall Street Journal Europe gúnyolódik azon, hogy a vezető ál­lamférfiak menekülnek a tüntetők elől is: „a fejlett világ titánjai beje­lentették, hogy a G8 következő, ka­nadai csúcsát szó szerint egy hegy­csúcsra viszik”. Az ilyen bujkálás természetesen csak még jobban felbátorítja a tüntetőket és a közé­jük furakodó garázdákat. A lap sze­rint George Bush elnök fogalmazta meg tömören Genovában az igaz­ságot, hogy „a kereskedelem a nö­vekedés legjobb útja minden or­szág számára”. A tüntetők pedig ahelyett, hogy segítenének a szegé­nyeken, „olyan intézkedéseket kö­vetelnek, amelyek bezárják a sze­gényeket a szegénységükbe”. LE MONDE Az eddiginél nagyobb szerénységre inti a világ vezető politikusait a fran­cia lap. „Egy ideje a nagy nemzetkö­zi csúcstalálkozók jelképes kivonu­lásokká váltak, hogy megmutassák a világnak: a leggazdagabb nemze­tek tisztában vannak felelősségük­kel és egyfajta vüágkormány őrkö­dik azon, hogy a dolgok rendben menjenek. Ezek után nem meglepő, hogy a tiltakozó csoportok is ugyan­ilyen erődemonstrációt tartottak, és a forma mindkét részről elnyomta a tartalmat, a párbeszéd lehetőségét”. A genovai G8-csúcson lelőtt 23 éves fiatalember a punk bestiák csoportjához tartozott, a rendőrség jól ismerte Carlo Giuliani módos családból származott ÚJ SZÓ-HÁTTÉR Egy jólszituált római család sarja volt a 23 éves Carlo Giuliani, akit pénteken lelőtt egy rendőr a geno­vai G8-csúcson kitört utcai harcok­ban. A fiú már korábban elhagyta az olasz fővárost és a családját, egyik­napról a másikra élt, nem volt mun­kahelye és gyakorlatilag semmüyen bevétellel nem rendelkezett. A rendőrség már eddig is jól ismerte, a mostani rendbontók keménymagjá­hoz tartozott. Többször letartóztat­ták tiltott fegyverviselésért, a ható­ság munkájának akadályozásáért. A magát punk bestiáknak nevező ban­dához tartozott, a rendőrség még nem tudja, hol lakott, most igyek­szik kiderítem utolsó lakhelyét. Az olasz fiatalember pénteken dél­után több társával megtámadott egy csendőröket szállító járművet. Talpig feketébe öltözött társaival megrohamozta az autót, körbevet­ték a járművet, ezután közelharc bontakozott ki a csendőrökkel. Mi­vel azok féltették testi épségüket a túlerőben lévő anarchistáktól, az egyik rendfenntartó pisztolyt fo­gott rájuk. A fiúk nem vették komo­lyan a fenyegetést. A rendőr ellen vádat emeltek, vizs­gálják, hogy jogosultan használta- e fegyverét, s várhatóan felmentik, mivel önvédelemből, életveszélyes helyzetben lőtt. Kérdés, miért cél­zott a fiatal punk fejére, hiszen egy láblövéssel is ártalmatlanná tehet­te volna. Ami a G8-as csúcstalálkozók jövőjét illeti, a dactól a kétségbeesésig, az empátiától a dühig minden megta­lálható a politikusok reakciójának skáláján. Tony Blair brit miniszter- elnök még vasárnap deklarálta, hogy a „vüág megőrült”: szétverik a várost, és a sajtó, ahelyett, hogy a fontos tanácskozásokról írna, ka­meráival adja a tüntetők alá a lovat. A globalizáció áldozata? (TASR/EPA-felvétel)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents