Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)

2001-07-20 / 166. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 20.

TÉMA: A

A harcias globofóbok a hét legfejlettebb ipari állam és Oroszország tanácskozását szeretnék alaposan megzavarni

Genova mától ütközetre készül

Az olasz biztonsági erők semmit sem bíznak a véletlenre. Az utcákon járőröző rendőrök és a háttérbe húzódó kommandósok mellett a hadsereg búvárai is kiveszik a részüket Genova ellenőrzéséből. (ČTK/AP-felvétel)

Seattle, Davos, Prága, Nizza és Göteborg után most Genovát akarják „bevenni” a globalizáció ellen harcolók. Az északolasz kikötővárosban ma kezdődik a hét legfejlettebb állam és Oroszország (G8) csúcsértekezlete.

A politikusok tanácskozását előzetes becslések szerint 120-150 ezer globofób szeretné megzavarni.

ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ

Genova ütközetre készül. A történelmi belváros utcáin átmeneti jelleggel útelzáró rácsokat állítottak fel, a rendőrség folyamatosan igazoltatja a polgárokat, a nemzetközi repülőteret, a kikötőt és a főpályaudvart lezárták, a város egyes pontjain légvédelmi rakétákat helyeztek üzembe, az Európai Unión belüli szabad mozgást lehetővé tevő schengeni szerződést pedig július 22-ig felfüggesztették. Az olaszok semmit sem bíznak a vé- ledenre: míg a kissé naiv svédek júniusban Göteborgban csupán 2000 rendőrt mozgósítottak, addig Berlusconi kormánya mintegy 20 ezer rendőrt és katonát vet be, ami meghaladja a tavaly decemberi nizzai csúcson mobilizált rend- fenntartók számát is. A szinte háborús hisztéria mindössze azért tört ki, mert a világ 8 vezető államának csúcspolitikusai mától vasárnapig Genovában szeretnék megvitatni napjaink égető kérdéseit. Az eszmecserét viszont 120- 150 ezer, globalizáció ellen tüntető kívánja lehetedenné tenni.

A genovai G8-as csúcsértekezletre készülve az olasz hatóságok kedd estig 686 személyt fordítottak vissza a határról - közölte Claudio Scajola belügyminiszter. A hatóságok előre biztosítanak börtönhelyeket a majdan erőszakoskodó tüntetőknek, ezért 200 elítéltet Genovából ideiglenesen átszállítottak szicíliai és szardíniái fegyintézetekbe, sőt a helyi hullaház hűtőboxai

kapacitásának egy részét is felszabadították. Az izgalom érthető: Genovát fekvése és tekervényes sikátorai miatt nagyon nehéz biztosítani. A hatóságokat nemcsak vízágyúval, könnygázzal és gumilövedékkel, hanem éleslőszerrel is felszerelik, és készültségben van egy bombaelhárító osztag, továbbá páncélozott járművek is. A konferenciaközpont körül „vörös zónád’ jelöltek ki, ide tilos lesz a belépés; köré négy méter magas falat vontak. A figyelmeztető jelek ellenére a találkozó megnyitó részét az eredetileg tervezett helyen, a dózsepalo- tában tartják. Elképzelhető azonban, hogy a megbeszélések a kikötőben rendelkezésre álló tengerjáró hajókon folytatódnak. Az biztos, hogy a kikötői rész bizonyul majd a legvédettebbnek. Repülőgép-hordozók fedélzetéről tucatnyi helikopter száll majd fel a

körzet szemmel tartására, bevetik az olasz haditengerészet egyik legnívósabb részlegét, aknaszedó hajó is cirkálni fog azon a helyen, távirányítós kis tengeralattjáróval figyelve a vízfelszín alatti teret. „Úszásra készen” állnak a különleges merülőegységek búvárai. Az államfők kíséretében lévő delegációk seregét két tengerjáró hajón látják vendégül. Állítólag a rendőrség kirendelt egy osztagot a partra, hogy összeszedjék a hajigálásra alkalmas köveket, ily módon megfosztva a várt antikapitalista tüntetőket egyik legfontosabb fegyverüktől.

Nemcsak a rendőrség és a hadsereg, hanem „Seattle népe”, ahogy a globofóbokat nevezik, is készül az újabb erőpróbára. Brit anarchisták például különvonatot béreltek a francia vasúttársaságtól, hogy akkor is eljuthassanak a genovai csúcsra, ha az olaszok lezárnák a határokat. A Globalise Resistance nevű brit szervezet 85 ezer dollárt fizetett ki a francia államvasutaknak (SNCF), hogy rendelkezésre bocsásson egy 12 vagonból álló expressz-szerelvényt. Az „anarchista expresszből” azonban az utolsó pillanatban nem lett semmi, mert a francia államvasutak meghátráltak. Ideológiai erősítést is kapnak a globalizáció fiatal ellenzői. Seregeket küldenek Genovába a kommunista és munkáspártok, miután ötvennégy kommunista és munkáspárt képviselői elhatározták Athénban, hogy a G8-ak genovai csúcsértekezletének idején az olasz városban olyan nagy tüntetést szerveznek, amilyet csak tudnak - jelentette be a Görög Kommunista Párt (KKE). A világ kommunista pártjai genovai akciójukkal a globalizáció ellen küzdő népi mozgalmakat kívánják támogatni, de az eseményt arra is ki akarják használni, hogy szolidaritásukról biztosítsák az amerikai rakétavédelmi tervek ellen fellépő erőket. S ha mindez még nem volna elég, akkor lehet, hogy a terroristák is aktivizálódnak az északolasz nagyvárosban. Nem kis aggodalmat kelt Rómában, hogy a német, a brit és az orosz titkosszolgálatok jelzései szerint Oszama Bin Laden szaúdi milliárdos, az iszlám terrorizmus leghírhedtebb alakja éppen Genovában készül robbantásos merényletre. A célpont elsősorban George W. Bush amerikai elnök. Az olasz sajtó helyet biztosított a G8-cal kapcsolatos véleményeknek. Dionigi Tettamanzi bíboros, Genova érseke például a La Stam- pa hasábjain a békés, kiegyensúlyozott és érveken alapuló párbeszédre hívta fel a figyelmet, elutasítva mindenfajta erőszakos megnyilvánulást. Az egyház szemlélet- váltásra sarkallja a vüág nagyhatalmait, és higgadtságra inti a tiltakozókat. A bíboros azt próbálja megértetni a pénzügyi, gazdasági csoportok felelőseivel, hogy az etikai szempontok egyáltalán nem akadályozzák a gazdasági növekedést, sőt elősegítik azt. (shz)

A globofóbok legfontosabb célpontjai

WTO - A Világkereskedelmi Szervezet 1999-es ülésén Seattle-ben robbantak ki az első, valóban komoly összecsapások a globalizáció ellen tüntetők és a rendőrség között;

IMF és Világbank - A két nemzetközi pénzintézet éves ülései szintén ,.hálás” célpontok, elég csupán a washingtoni és a prágai eseményekre gondolni;

EU - Az Európai Unió legutóbbi két csúcstalálkozója Nizzában és Göteborgban brutális összecsapások helyszíne volt;

Davos - A svájci Világgazdasági Fórum szervezői már nagy tapasztalatra tettek szert a zavargások elfojtásában;

G8 - A világ 7 legfejlettebb állama és Oroszország csúcstalálkozója Genovában az eddigi legkomolyabb kihívás elé néz.

Napjaink hatékony világgazdasága szabadabb kereskedelmet és gyorsabb technológiai haladást eredményez

A globalizáció a demokrácia csapdájává válhat

ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ

A globalizáció talán akkor kezdődött, amikor kialakultak az egész világot átfogó kereskedelmi társaságok, majd gyarmatbirodalmak. Köznapibb értelemben a pénz- és a termelőtöké határokon, földrészeken átnyúló terjeszkedését értjük a fogalmon. Az utóbbi évtizedek fejlődésének következménye, hogy a gazdaság három területén tapasztalható jelenségek megosztják a szereplőket. Ezek a hírközlés forradalmi fejlődése nyomán létrejött világméretű információs térrel, a pénztőke szabad globális áramlásával és a termelőtőke globális áramlásával kapcsolatos jelenségek. A globalizáció e három fő iránya egymással összefügg, egymást elősegítve jött létre. A hírközlés kiemelkedő fejlődése lehetővé teszi, hogy egymástól nagy földrajzi távolságra élő emberek, illetve vállalkozások létesítsenek egymással gyors, akár nagy tömegű adatátvitelt követelő kapcsolatot. A pénztőke globalizációja a 70-es évek elején kezdődött, amikor megszüntették a rögzített átváltási árfolyamokat a nagy ipari országok valutái között. A pénzpiaci liberalizációt követően a pénzügyi spekulánsokkal szemben az egyes kormányok gyakorlatilag tehetetlenekké váltak. A világ pénzpiacain áramló hatalmas pénztömeg állandó veszélynek teszi ki még a viszonylag stabilnak hitt országok gazdaságát is. Erre példa a dinamikusan fejlődő délkelet-ázsiai országok esete. A 90-es évek elején a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank sürgette a térség országainak kormányait, hogy engedjék be a nyugati tőkét, liberalizálják pénzpiacaikat. Egy idő után a nyomásnak nem tudván tovább ellenállni, ezek az országok engedtek is az unszolásnak. A kilencvenes évek első felében végrehajtott liberalizáció nyomán több száz milliárd dollár rövid lejáratú tőke áramlott a térségbe. Egy idő után a „befektetők” úgy gondolták, realizálják hasznukat, és elkezdték kivon r: pénzüket a térségből. A gyors tőkekivonás hatására a régió gazdasági teljesítménye 8-15%-kal esett vissza, ami drámai életszínvonal-csökkenéssel járt e- gyütt: több mint 20 millió ember került vissza a szegénységbe, ahonnan

épp csak az imént verekedte ki magát. A tőkepiac ugyanis felvásárlás vagy eladás révén az egyes nemzeti bankok tőkeerejénél jóval nagyobb devizaáramlást képes elindítani. Erre jó példa Soros György támadása az angol font ellen 1992-ben, amikor 10-20 milliárd dollár vett részt a spekulációban. Ha azonban a kormányok az állampolgáraikat érintő alapvető egzisztenciális kérdésekA globalizáció mögött a nagyvállalatok, pénzügyi befektetők állnak.

ben többre már nem képesek, mint csupán arra, hogy a globalizálódó világgazdaság objektív kényszereire mutogassanak, a demokratikus állam elveszíti legitimitását, s a globalizáció a demokrácia csapdájává válik. Ez mindenekelőtt abban mutatkozik meg, hogy a fejlett ipari országokban egyre több választó fordul el a hagyományos pártoktól. A globalizáció létjogosultságát védelmezői azzal indokolják, hogy nagyobb hatékonyságot eredményez, és hoszszabb távon mindenkinek magasabb életszínvonalat szavatol. A világnak előnyös a gyorsabb technológiai haladás, az emberek millióinak nagyobb a szabadsága, több lehetőségük van a szegénység csökkentésére. A globalizáció mögött elsősorban a transznacionális nagy- vállalatok, pénzügyi befektetők, valamint olyan nemzetközi intézmények állnak, mint a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank vagy a Világkereskedelmi Szervezet. Ha a globa- lizációs folyamat az eddigi tendenciáknak megfelelően folytatódna tovább, akkor az egyre növekvő mennyiségű spekulációs tőke a gazdasági ciklusok szélsőséges felerősödését és elóbb-utóbb mély gazdasági válságot hozna létre. Ä jövedelemkülönbségek országokon belül és országok között tovább növekednének, ami a társadalmi feszültségek felerősödésével járna. A már ma is jelentkező heves ellenállás részben a dvü szféra, részben a globofóbok részéről azonban szülte biztossá teszi, hogy a globalizáció nem az eddig megismert formában, legfeljebb annak szelídebb változataként folytatódik, (só, ű)

G8-AK ÉS A GLOBOFÓBOK [f|

A GLOBALIZÁCIÓ VILÁGÁBÓL ||f

Miért tüntetnek a G8 ülése ellen?

A tüntetők szerint a G8 - a hét legfejlettebb ipari állam plusz Oroszország - alapvetően antidemokratikus szervezet, amely úgy dönt a világ fontos kérdéseiről, hogy a szegényekkel nem foglalkozik. Ellenzik a „G8 által diktált” világkereskedelmi politikát, amely arra kényszeríti a kevésbé fejlett országokat, hogy nyissák meg piacukat a multik termékei előtt, de a nyugati országok piacát továbbra is vámokkal védi. Szemükre vetik, hogy nem foglalkoznak a környezetvédelemmel, és csak ígérgetik, hogy segítenek a szegény országokon, még arra sem képesek, hogy adósságaikat elengedjék.

A globofóbok vélekedése a globalizációról

Vélekedésük szerint a jelenlegi gazdasági globalizáció a gazdag országokat szolgálja, egyre vagyonosabbá teszi őket, miközben a fejlődő országok nem vagy alig profitálnak csak belőle, még jobban lemaradnak, sőt rabszolgasorba süllyednek. Eközben tönkremegy a környezet, sérülnek az emberi jogok, helyi válságok robbanhatnak ki a transznacionális vállalatok tevékenysége folytán. A folyamatot szerintük irányító szervezetek - a Világkereskedelmi Szervezet (WTO), a Világbank, és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) - pedig antidemokratikusak, nem elszámoltathatóak, és mélyzsebű uraik érdekeit szolgálják ki - vélik. Radikálisabbjaik szerint a kapitalizmus úgy ahogy van rossz, és el kellene törölni - szabadkereskedelemmel és neoliberalizmussal bolondított fajtáját végképp. Ez az alapképlet, ezen belül millió és egy variáció van, hiszen az ellentábor rendkívül változatos. Közös ideológia és irányítás nincs, mint ahogy közös alternatíva sem. Egyesek a környezetvédelemre összpontosítanak, mint például a nagymúltú World Wide Fund for Nature vagy a Greenpeace. Mások a nemzetközi pénzügyi szervezetek tevékenységét követik figyelemmel, mint a Bankwatch Network vagy a Bretton Woods Project. Megint mások az emberi jogokért szállnak síkra: a két legnevesebb az Amnesty International és a Human Rights Watch. És akadnak tucatszámra szakszervezetek, nőcsoportok, anarchista tömörülések és fogyasztóvédők is, kortól, nemtől, nemzetiségtől függetlenül. Fontos, hogy sokukat nem kimondottan globalizációellenes szervezetként kell felfogni, csak munkájuk során nem egyszer találkoznak és szembehelyezkednek a folyamat vélt vagy valós negatív hatásaival. A „tortán a hab” a kicsiny, militáns szervezetek egész hada és persze a vitatkozók, fel- felvonulgatók, szórólap-osztogatók, levelezőlistákat megtöltők végtelen hosszú serege.

Van esély józan párbeszédre?

Genovába természetesen egy sereg valóban békés aktivista is érkezik. A szervezeteket tömörítő Genova Szociális Fórum közleményben ítélte el az erőszakot, és internetes oldalán felszólított, hogy még csak fegyvernek látszó tárgy se legyen senkinél. „Göteborgban 25 ezer tüntető volt, és csak hatszázan balhéztak” - mondta az angol Globalise Resistance nevű csoport vezetője. A G8-ak - és a másik két „főgonosz”, a Világbank és az IMF - látszólag szívesen tárgyalnának a tüntetőkkel. Múltkor ez ugyan kudarcba fulladt: a Világgazdasági Fórum davosi ülésén rendezett videokonferencia azért futott zátonyra, mert az aktivisták jó része képtelen volt túljutni azon, hogy képmutatással és a harmadik világ kegyetlen kiszipolyozásával vádolja a fórum üzletemberekből és politikusokból álló vezetőit. „Párbeszédre van szükség a dvü szervezetekkel” - hangsúlyozza James Wolíensohn, a VUág- bank elnöke, aki egyébként nem is beszél a levegőbe: a gyűlölt szervezet által finanszírozott harmadüt vüágbeli befektetések felét már független dvüszervezetek felügyelik. De még Wolfehnson is elismeri, hogy a törő-zúzó anarchistákkal képtelenség bármiről beszélni. Gerhard Schröder német kanceüár pedig úgy fogalmaz: „Akik inteüektu- álisan készen állnak a párbeszédre, azokkal megpróbálhatjuk. A szélsőségeseket azonban csak jól felszerelt rendőrökkel lehet kezelni”. Probléma az is, hogy nincsen egységes vezetés és egységes ideológia: a Genova Szodális Fórum 800 szervezetet tömörít, és a csoportok néhány alapkérdéstől eltekintve elég kevés dologban értenek egyet.

Komolyan kell venni a tüntetőket

Bár az ágálok elképzelései, javaslatai gyakran gyermetegen naivak, nem lehet figyelmen kívül hagyni a jelenséget A VUágkereskedelmi Szervezet (WTO) legutóbbi, seattle-i tárgyalási fordulója jórészt azért fúüadt kudarcba, mert kétszázezer ember jól szervezett tömege változtatta lángoló pokoüá a várost és ki keüett vezényelni a hadsereget. Másrészt a globaiizációeUenes csoportok tevékenysége sokkal összetettebb és szélesebb, mint utcakő-hajigálás a Vüágbank ülései alatt. A nyilvánosság óriási fegyver egy olyan korban, amikor több embert lehet elérni, nagyobb tömeghez lehet szólni, mint valaha, és az imázs: minden. Hosszú listája van a reformoknak, amelyeket nemzetközi pénzintézetek vezettek be, a felgöngyölített koszos ügyeknek, amelyek végére az imázsükre ügyelő transznadonális váüalatok tettek pontot globálisan operáló, kampányokat szervező szervezetek miatt.

A globalizáció társadalmi hatásai

A globalizáció a fejlett ipari országokban mindenekelőtt a jóléti társadalmak felszámolásának irányába hat, melynek legfőbb jellemzője a tartós és magas munkanélküliség, a jövedelemdifferenciálódás és jelentős rétegek reáljövedelmének csökkenése. A munka- nélküliség az Európai Unió országaiban már hosszabb ideje 10% körül mozog a korábbi 2-3%-kal szemben. A fejlett világban a lakosság leggazdagabb 1%-a 1970-ben még a vagyonoknak csupán 20%-át birtokolta. A nyolcvanas évekre viszont már a vagyonok 40%-a felett rendelkezik, miközben a lakosság 80%-ának a vagyon 20%-ajut. Az Egyesült Államokban 1973 és 1995 között a beosztott munkások (a munkások túlnyomó többsége) reálórabére 14%- kal csökkent. Az összes állam leggazdagabb egyötöde a vüág bruttó társadalmi termékének 84,7%-a fölött rendelkezik, ennek az egyötödnek a polgárai bonyolítják le a világkereskedelem 84,2%- át, és a belföldi megtakarítások 85,5%-a az övék. 1960 óta az országok leggazdagabb és legszegényebb egyötöde közötti távolság megkétszereződött. Amióta a tőke szabadon vándorol a világban, a nemzeti kormányok egyre kevésbé képesek gazdaságpolitikájukat saját állampolgáraik igénye szerint alakítani. A fejlett piacgazdaságokban valaha a kamatláb- és az árfolyam-politika volt az a két legfontosabb eszköz, amellyel a gazdasági folyamatokat befolyásolhatták. Most az irányító szerepet a spekulatív tőkepiac vette át.

Az oldalt írta és összeállította Sidó H. Zoltán