Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)

2001-07-19 / 165. szám, csütörtök

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 19. 9HHHB kommentár wKBSBKKm Arafattalanítás GÖRFÖL ZSUZSA Nem új szójáték ez, hanem az egyik legaktuálisabb és legkényesebb közel-keleti kérdés megnevezése. Izraelben erősödik a meggyőződés, hogy Jasszer Arafattal leheteden megállapodni, valaki más kellene a majdnem létező palesztin állam élére. Arafat bizonyos palesztin kö­rökben sem népszerű, de ennek okai szöges ellentétben állnak az iz­raeli reményekkel. Az eltérő remények és elvárások tisztázása egyben rávilágít a jelenleg is rendkívül robbanásveszélyes helyzet okaira. Ari­el Sáron politikájának lényege egy mondatban így foglalható össze: Arafattal és a palesztinokkal nincs mit tárgyalni, Izrael elég erős ah­hoz, hogy elélje, amit akar. A palesztinok szerint viszont amíg az utol­só zsidó katona el nem hagyja a palesztin területeket, csak rossz és rosszabb izraeli kormányról lehet beszélni, Sáron kabinetje pedig a lehető legrosszabb. Állítólag még az előző, munkapárti kormány ide­jében készült Izraelben egy terv Arafat félreállítására, illetve likvidálá­sára. Barak anno félretette, de mostanság azon a véleményen van, hogy a térségben mindaddig nem lesz béke, amíg Arafat a palesztinok vezére. Többjeiből ítélve Saronék elővették a tervet, s immáron nem az a kérdés, hogy végrehajtsák-e, hanem az, hogy mikor. Meggyő­ződésük: a palesztin elnök eltávolításával Izrael többet nyerne, mint veszítene. Felettébb kétes ennek az állításnak a valóságtartalma. Tény, hogy Arafat mára inkább csak szimbólum, semmint erős politi­kai tényező, már csak emléke annak a karizmatikus egyéniségnek, aki egyik kezében olajággal, a másikban géppisztollyal történelmet csi­nált az ENSZ-ben. Idős, beteg, egykori bizalmasai és harcostársai ki­haltak mellőle - ki természetes halállal, ki erőszakkal. Nemzetközi el­ismerést és támogatást szerzett a palesztin ügynek, némi autonómiát is népének, de békét és államot nem tudott teremteni. Már saját szer­vezetében, a Fatahban sincs komoly befolyása, a szélsőségesek pedig teljesen kicsúsztak az ellenőrzése adói. Van egy-két erős régi ember a környezetében, aki felválthatná, de a Hamász és az Iszlám Dzsihád számára ugyanúgy elfogadhatatlanok, mint ó maga. Arról pedig Ara­fat is tehet, hogy fiatal titánok nem nőttek fel a palesztin vezérkarban. Miért akar Sáron és környezete mégis arafattalanítani? A válasz ké­zenfekvő: Arafat után menthetetlenül kitör a rivalizálás a palesztinok között, ami lejáralja ügyüket, netán szélsőséges győztesei lesznek a belviszálynak. Akkor pedig Izrael nemcsak hogy konzerválhatja a je­lenlegi helyzetet, hanem simán vissza is csinálhatja - Oslót és Camp Dávidét, az autonómiát, a telepeket. JEGYZET forma, nem tudják, ki az a Slo­bodník, aki pedig annak idején, „ha sietett, a pilóta rálépett a gázpedálra”.- Feldek és Valko több mint fél­millió koronával rövidítette meg Szlovákiát - kommentálta szemérmetlenül Dušan Slobod­ník az ítéletet. Az, hogy a költő és ügyvédje az igazat védte, mert Feldeket, aki azt hitte, szó­lásszabadság van, jogtalanul pénzbüntetésre ítélték, kima­radt a gondolatmenetből. Meg sem fordult a fejében (az eszéről egy szót sem ejtek), hogy a függetlennek nevezett szlovák bíróság, vagy a kor­mány nyomására, vagy a dikta­tórikus beidegződések hatásá­ra, esetleg a hasonló szellemű törvények miatt szabadságjogo­kat sértő döntést hozott. Hogy valóban nem kóser Slobodník ifjúsága, hogy vadhajtás volt, hogy esetleg ő kérjen bocsána­tot. Ehelyett uszított, vádasko­dott, és nem ismerte el, hogy vesztett. Régen eljött már az ideje, hogy az ilyen kútmér- gezők eltűnjenek a szlovák köz­életből. Adieu! Lapigazgató: Slezálcné Kovács Edit (59233401, fax; 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva- régió (58238310), J. Mészáros Károly- sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7704200, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Perit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, A«íi/SÍ»uaz ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. otciK-uiara E mail: redakcia@ujszo.com Védett állatok MOLNÁR NORBERT Nemcsak igazam van, amikor leírom, hogy Dušan Slobodník- nak fasiszta a múltja, szőrös a kézfeje, szenilis, kisebbségi komplexusai vannak és magyar­fóbiában szenved, hanem meg is tehetem. Európától kaptam erre felhatalmazást. A strasbo- urgi Európai Emberi Jogi Bíró­ság kimondta: Szlovákia meg­sértette Ľubomír Feldek szemé­lyiségijogait, mert a bíróság el­ítélte azért, hogy ennek egy ré­szét le merte írni, vagyis Slo- bodníkot SS-esnek titulálta. Ezért Szlovákia több mint fél­millió koronát köteles neki kifi­zetni, mert egy közszereplőnek illik elviselni az igazságot. Három szlovák bíróság foglal­kozott a Feldek-üggyel, s az íté­let végkicsengése az lett, hogy Slobodník védett állat. Nem le­het róla leírni semmit, amit ő sértőnek talál. Még jó, hogy Strasbourgban mindenki egy­- Az erdei bíróság döntése szerint mától a buta ökörre mindenki mondhatja, hogy buta ökör, a lusta disznóra, hogy lusta disznó. (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ SME A nyolc megyéről szóló javaslat el­fogadása után tapasztalt feszültség­re reagálva a kormányfő ismét ki­emelte: elsősorban az a fontos, hogy van törvény; másodlagos, hogy nyolc vagy tizenkét megyéről szól-e. így is, úgy is megszavaztam volna - jelentette ki Mikuláš Dzurinda. Sze­rinte nem felel meg a valóságnak, hogy a kormánykoalíció megalaku­lása óta többet enged a baloldal kö­veteléseinek, mint a többi kormány­pártnak. Szintén cáfolta, hogy tönk­retette volna partnereit; ugyanak­kor kijelentette: a Szlovák Demok­ratikus és Keresztény Unió megala­pításával a kabinet szétesését aka­dályozta meg. Saját pártjáról is nyi­latkozott: erős jobbközép politikai tömörülésnek képzeli el. A napilap cikkében kitért a választási ígére­tekre, például a munkanélküliség csökkenésére, a dupla fizetésekre és a külföldi tőke várható özönére. Már politikai üggyé vált az óbudai polgármester ténykedése miatt kirobbant melegsátorbotrány Tarlós seriff ismét akcióban Több mint két hete tart a „meleg helyzet” Magyaror­szágon. A sajtó már politikai ügyként kezeli a melegsátor- botrányt, amelyet Óbuda-Bé- kásmegyer polgármestere robbantott ki július 3-án. JUHÁSZ KATALIN A Pepsi Sziget néven futó egyhetes rendezvénysorozat mára Európa legnagyobb kulturális fesztiváljává nőtte ki magát, a tolerancia szigete­ként kezdték emlegetni. Tavaly há­romszázezren voltak kíváncsiak a programkavalkádra, idén ennél is több látogatót várnak a szervezők, akik évről évre szembe találják ma­gukat az egyszemélyes úttorlasz- ként viselkedő kerületi polgármes­terrel. Tarlós István eszköztára gaz­dag: felváltva aggódik a kábítósze­rek esetleges jelenléte, a zajszint nem kívánt emelkedése és a részt­vevők viselkedése, illetve a közbiz­tonság miatt. Tavalyelőtt egyenesen a rendezvény megszünetetésével fe­nyegetőzött, ez azért sem bizonyult szerencsés lépésnek, mert a feszti­válok minősítésére szakosodott leg­nagyobb nemzetközi szervezet ép­pen abban az évben nyilvánította a rendezvényt Európa legjobb feszti­váljává. A polgármester vigyázó sze­meit idén is a Szigetre vetette, ám úgy tűnik, ezúttal a kelleténél mesz- szebbre merészkedett: a résztvevők szexuális irányultságát kezdte fir­tatni. A fiatalok helyes fejlődése ér­dekében nem járult ugyanis hozzá egy „homoszexuális felvilágostó programokat is tervező” sátor felál­lításához. „Sajnos, nem tilthatom meg, hogy homoszexuálisok láto­gassák a Sziget rendezvényét, mert áll a polgármester szervezőknek küldött levelében. Kifejtette, hogy a melegek egyénileg igen, szervezett formában viszont nem lehetnek je­len a rendezvényen. A magyar al­kotmányra hivatkozott, amely biz­tosítja a szülőknek a gyerekek és fia­talkorúak erkölcsi neveléséhez való jogát. Szerinte e jogok sérülnének, ha kiskorúak előtt tartanának felvi­lágosító programokat, azaz propa­gandának minősítette a másként gondolkodók elfogadását, társada­lomba való beilleszkedését segítő, hátrányos megkülönböztetését eny­híteni igyekvő programot. A nyomásnak engedve a Sziget Kft. képviselői megállapodást írtak alá Tarlóssal, s megígérték, hogy a ren­dezvényen nem lesznek homosze­xuális felvilágosító programok. Erre azonban a civü szervezetek lendül­A szervezők valójában saját magukat hozták kínos helyzetbe. tek támadásba, készek voltak boj- kottálni a rendezvényt, ha egy ki­sebbségi csoportot kitiltanak. Nemzetközi botrány is alakulóban volt, a sátor fölött ugyanis az Euró­pai Bizottság magyarországi kül­döttségének vezetője, Michael Lake vállalt fővédnökséget, aki előadó­ként is meg kíván jelenni a helyszí­nen, és aki dicséretesnek tatjta, hogy civil szervezetek a melegek jo­gaival, társadalmi beilleszkedésé­vel, valamint a vonatkozó európai jogszabályokkal kívánják megis­mertetni az érdeklődőket. Egy al­kotmányjogász szerint Tarlós a me­legek alkotmányos jogait sértené azzal, ha kitiltaná őket, hiszen az alaptörvény kimondja, hogy Ma­gyarországon tilos a diszkriminá­ció, és senkit sem lehet hátrányosan megkülönböztetni, sem egyénileg, sem pedig csoportosan. A polgár- mester, úgy tűnik, emberére talált a Habeas Corpus Munkacsoport ve­zetőjében, a jogvédő szervezet ugyanis hivatali visszaélés miatt feljelentette Tarlóst. Egy másik civil szervezet a polgármesterrel egy kö­vet fújó kerületi rendőrkapitánysá­got, valamint a Sziget Kft.-t is felje­lentette, ekkorra már a fellépő művészek is aláírásgyűjtésbe kezd­tek. Nyüatkozatukban az állt, hogy nem kívánnak részt venni olyan rendezvényen, amely politikai nyo­másra egy kisebbséget nyilvánosan megaláz. A szervezők valójában sa­ját magukat hozták kínos helyzet­be, mivel az említett megállapodás­sal a rendezvény multikulturális imázsán ejtettek csorbát. Néhány napig azt bizonygatták, nem bán­ták meg lépésüket, majd jogi taná­csadóik ösztönzésére semmisnek nyüvánították a megállapodást, hogy mentsék a menthetőt. Demszky Gábor, Budapest főpol­gármestere sietett üdvözölni ezt a döntést. Erre aztán megindult a po­litikai pártok állásfoglalási lavinája: az óbudai Fidesz- és MDF-szervezet támogatta Tarlóst, a szocialisták vi­szont támadták. A rendezvényt tá­mogató ifjúsági és sportminisztéri­um közvetetten bár, de a polgár- mester mellé állt, Deutsch Tamás tárcavezető szerint az a fontos, hogy a fiatalok kulturáltan szóra­kozzanak, nem pedig az, hogy me­legekről és melegektől kapjanak in­formációkat. A Juhász Géza vezette Habeas Corpus ügyes húzással Szá- jer József Fidesz-frakcióvezetőhöz fordult támogatásért, arra igyeke­zett rávenni a szexuális kisebbsé­gek egyenjogúsága mellett szem­élyes elkötelezettséget vállaló poli­tikust, hogy bátorítsa a Sziget Kft. vezetőit a polgármesterrel kötött megállapodás felmondására. Mivel ez időközben megtörtént, Szájer megúszta az állásfoglalást, a fide- szes politikusok nem kényszerültek nyilvános véleményütköztetésre. Sokak szerint az óbudai polgármes­ter legbelül már a jövő évi választá­sokra gondol. Jól jön neki a nyilvá­nosság, hiszen az a legfontosabb, hogy beszéljenek róla az emberek. Az elmúlt hét végén a meleg szerve­zetek tüntetést rendeztek Tarlós hi­vatala előtt, ahol a polgármester tá­mogatói szimpátiatüntetést avizál- tak. Ez utóbbi megmozdulásból vé­gül semmi sem lett, ám a napokban hallatta hangját a katolikus püsköki kar és az egyházak ökumenikus ta­nácsa is; szerintük nem szabad megengedni, hogy természetellenes magatartást értékként tüntessenek fel a nyüvánosság előtt. A homosze­xuálisok képviselői pszichológusok segítségével igyekezték elmagya­rázni, hogy nem „magatartásról”, hanem genetikailag adott állapotról van szó, és lemondásra szólították fel Tarlóst, aki természetesen sem­miben sem érzi magát hibásnak. „Én semmilyen módon, sem egyéni­leg, sem csoportosan nem tiltottam ki homoszexuálist a rendezvényről, bizonyos műsorokat nem tartottam kívánatosnak, elsősorban a fiatalko­rúak miatt” - hangzik a korábban idézetthez képest némiképp módo­sítottnak tűnő polgármesteri nyilat­kozat. A legfrissebb hír szerint Tar­lós további lépéseit a szigeti esemé­nyektől teszi függővé, az említett megállapodás felbontását jogtalan lépésnek tartja. Legutóbbi sajtótájé­koztatóján egyébként egyetlen új­ságírói kérdésre sem válaszolt, csu­pán egy nyilatkozatot olvasott fel. az valóban diszkrimináció lenne” ­Eurobarometer-felmérés: az EU-államok lakosságának 50 százaléka sem véli úgy, hogy a tagság hasznos hazájának Mélyponton az Európai Unió támogatása MTI-HÁTTÉR Az Európai Unió 15 országában a la­kosság 50 százaléka sem véli úgy, hogy az EU-tagság hasznos hazájá­nak. 1973 óta, amikor az e célra lét­rehozott intézet, az Eurobarometer rendszeresen mérni kezdte az uniós állampolgárok véleményét, ritkán tapasztaltak ennél negatívabb han­gulatot az EU iránt. Az EU külügyminiszterei már ismer­ték a kínos eredményt, amikor me­gindították a vitát az EU jövőjéről, illetve az emberek és az EU közti tá­volság leküzdéséről. Közös vélemé­nyük, hogy az EU 375 millió lakosa kevéssé ismeri, még kevésbé érti az Európai Unió működését, céljait és eredményeit, ezért egyre bizalmat­lanabb és ellenségesebb további bővítésével szemben. Az Európai Bi­zottság szóvivője is ugyanezt fogal­mazta meg, amikor azt mondta, ez is újabb érv amellett, hogy hatéko­nyabban kell tájékoztatni a közvéle­ményt. A felmérést tavasszal végezték; a 15 tagország 16 ezer polgárát kérdez­ték meg. Az emberek 48 százaléka vélte jónak, hogy hazája az EU tag­ja. Ilyen gyenge eredményt az el­múlt húsz évben csak kétszer, 1996- ban és 1997-ben mért az Eurobaro- meter. Az európaiak nem annyira ellenzők - 13 százalék -, mint in­kább bizonytalanok - 29 százalék -, és közömbösek, érdektelenek - 10 százalék. Az EU iránt leginkább ne­gatívan az újonnan felvett tagok vi­seltetnek; az osztrákok 34, a svédek 33 százaléka tartja jó dolognak. Hozzájuk csatlakoznak persze a bri­tek, akiknek csak a 29 százaléka vé­lekedik így. Még lehangolóbb, hogy a nagy országok, az alapítók polgá­rai között sem jó a hangulat: a né­metek 45, a franciák 49 százaléka elégedett az EU-tagsággal. A skála túlsó végén a luxemburgiak 74 és az írek 72 százaléka az EU lelkes híve, noha ugyanezek az írek néhány he­te leszavazták a Nizzai Szerződést. Az EU vezetői némi vigaszt abból meríthetnek, hogy az emberek ked­vezően fogadják a legtöbb új fejle­ményt: a jövőre bevezetendő közös pénzt, az eurót az olaszok 83, a franciák 67 százaléka örömmel vár­ja, de még a németek 53 százaléka is szívesen adja fel érte a márkáját, a britek 57 százaléka viszont hallani sem akar a font helyett euróról. Majdnem kétharmados többség he­lyesli a közös külpolitika kialakítá­sát, még többen, a megkérdezettek csaknem háromnegyede a közös vé­delem megszervezését. A legnagyobb horderejű új fejle­ményt, a közelgő bővítést illetően a 15 ország polgárai tájékozatlanok, bizalmatlanok és többnyire elutasí­tók: csak 43 százalék helyesli új or­szágok felvételét. A legbarátságo­sabbak a görögök az új jövevények iránt 70 százalékkal, a belgák 44 százaléka érez így, a nagy országok népei ennél sokkal kisebb arány­ban: a franciák és németek 35 szá­zaléka, s a mélyponton levő Auszt­ria lakosságának csak a 33 százalé­ka pártolja a bővítést. A részletesebb kérdésekre válaszol­va 44 százalék úgy tartja, hogy a pá­lyázók közül nem kell mindet fel­venni, 21 százalék úgy, hogy min­det, 16 százalék szerint pedig egyet­len új országot sem. A legszíveseb­ben látott új országok esetében me­goszlanak a vélemények, s két olyan ország - Norvégia és Svájc - került az első helyre, amelyjelenleg nem is készül belépni. Utánuk következtek a lengyelek, magyarok és a csehek 18, 16 és 12 százalékkal. A legtöb­ben viszont - 39 százalék - semmi­lyen véleményt nem nyüvánították. Áz uniós polgárok közel negyede soha nem akaija az EU-ban látni Al­bániát, ötödé pedig Törökországot.

Next

/
Thumbnails
Contents