Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)

2001-07-18 / 164. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 18. KOMMENTÁR IflNNHH Téglák a falból MOLNÁR NORBERT Ötvenhatan kihúzták az első téglát a kínai falból - a parádés pályáza­tot benyújtó Peking rendezi a 2008-as nyári olimpiát. Magyarország annak idején arra volt büszke, hogy a Bécs irányába indított Trabant- menettel ő vette ki az elsőt a berliniből, a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság most eme dicső tettet megirigyelve ácsingózik hasonló sikerekre. A fanyalgók legalább annyian vannak, mint az ünneplők. Minden ötö­dik ember - köztük a megtiport tibetiek - ajándékba kapja hét év múl­va a legnagyobb világeseményt. Talán megérdemli, mert tűri a rend­szert, mit még Mao Ce-tung rótt rá. A tapsolok érvei világosak: a sport nem politika, s ha mégis az, akkor éppen öt karika kell a kínai rendszer temetéséhez. Robert Fico, is örült Peking diadalának (bizto­san csak magánemberként), mondván Kína külön úton jár, nem kell beleleszólni belügyeibe. Ő már csak tudja, kétszer járt a nagy fal mö­gött, neki a rezsim korhadása sem fontos. Nicole Fontaine asszony, az Európai Parlament elnöke egyenesen bojkottra szólította fel a demok­ratikus országokat, mert nem bízik abban, hogy az egyeduralkodó, az emberi jogokat folyamatosan megsértő Kínai Kommunista Párt politi­kája addigra megváltozik. Valószínűleg neki van igaza. Nem Misa mackó rengette meg a szocialista blokkot, bár az is tény, hogy csak az angolok merészkedtek el ‘80-ban a Moszkva folyó partjára, és ezt csak a románok játszották újra ‘84-ben Los Angelesben. Persze a bojkott­nak már hagyományai voltak, ‘76-ban Fekete-Aftíka maradt távol Montrealból az új-zélandi rögbicsapat dél-afrikai kalandja miatt, az apartheidtől mégis csak a kilencvenes években szabadultak Afrika dé­li csücskében. Kétlem, hogy Kína az olimpia hatására kinyílna a vüág előtt, hiszen a moszkvai szavazás előtt pár nappal a rendőrök megver­tek egy amerikai újságírót, kiutasítottak az országból külföldi állam­polgárokat. Hány egyszerű ember merészkedik majd Pekingbe, kitéve magát az esetleges zaklatásoknak? Lehet, hogy csak minden ötödik ember érdemli meg az olimpiát? JEGYZET rasszista, vagy legalábbis előíté­leteinek rabja. Aki igent mond, hazudik. Csak aki nem tudja, jár közel az igazsághoz. Mert nem az a fontos, hogy cigány-e vagy sem, hanem hogy rendes, jó em­ber-e. Azt meg nem a bőrszín dönti el. Amikor példát lehetne mutatni emberségből, politikusa­ink csődöt mondanak, egymásra mutogatnak. Hirtelen mindenki­nek halaszthatadan dolga akad. Ha már a közjogi méltóságok is méltóságukon alulinak tartják, hogy koszorút vigyenek egy sze- rencsédenül járt ember sírjára, akkor mit várunk az egyszerű emberektől? Hiszen „csak” egy roma volt... Talán mégis igaza van Kusý professzornak: közele­dünk a Nyugathoz. Lassan uto­lérjük Amerikát, ahol mindenna­posak a brutális gyilkosságok. Amikor Kennedy elnök bevezette a pozitív diszkriminációt, az Egyesült Államok rasszista or­szág volt. Mégis volt bátorsága azt mondani, ez így nem mehet tovább, és a déli megmozdulások után államférfiként emelte fel a hangját, és a saját bőrét vitte a vásárra. Majd ha nemcsak az erőszakos akciófilmek stílusát vesszük át Amerikától, majd ha a mi politikusaink is hajlandók lesznek az elveikért - meg­győződésből - harcolni, altkor minden roma mellé rendőrt állí­tanak, hogy megvédjék őket... Addig azonban Isten óvjon to­vábbra is minden romát a rendőrségtől! Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly- sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7704200, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapteijesztés, laprendelés: 59233403 fax' 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-maü: reklama@ujszo.com , mzerria@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok tetjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. jW A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, **aiiS^puaz ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található, ofciríüutam E-mail: redakcia@ujszo.com Isten óvja a romát SZENTGÁLI ANIKÓ Két hete nem ölt meg romát a rendőrség. Két hete senkit sem bilincseltek radiátorhoz, nem kí­noztak, nem vertek agyon. Vagy jól álcázták. Egy olyan ország­ban, ahol megtörténhetett az, ami Karol Sendreivel, soha sem lehet tudni.... Pedig meggyőzően hangzott, amikor Miroslav Kusý professzor néhány hete azt mondta, Európa lassan megnyí­lik előttünk, közelítünk a Nyu­gathoz, javult a helyzet az embe­rijogok területén. Csak mi nem vesszük észre, mert itt élünk. És jöhetnek az olyan jól hangzó frá­zisok, mint a fától nem látni az erdőt, meg a saját szaga senkinek sem bűzlik. No, meg hogy a fe­jétől bűzlik a hal... Hát, megle­het, mert az ország fejének, sót az egész kormánynak egy hétig tartott, amíg mélyen és nyilváno­san meg tudott döbbenni. Vala­hogy így működnek nálunk a dolgok. A meggyilkolt romáról először cigányviccek jutnak eszünkbe, később talán egy rendőrpoén. Hogy meghalt egy ember, az majdnem mindenkit hidegen hagy. Ilyenek vagyunk. Fajgyűlölők, álszentek. Ha felte­szik a kérdést, szeretnének-e ro­ma szomszédot, hogyan felel­nek? Aki nemmel válaszol, Nem mindenkit érdekel a Tour de France (TASR/EPA-felvétel) TALLÓZÓ SME A lap interjút közöl Ľubomír And- rássyval, a Demokratikus Balol­dal Pártja (SDL) alelnökével, melyben Jozef Migaš és Vladimír Mečiar találkozójáról kérdezi őt. Andrássy információi szerint a két pártelnök a közigazgatási tör­vények parlamenti végszavazása előtt találkozott, és megbeszélte az említett törvények ellenzéki támogatásának lehetőségét. Állí­tása szerint másról nem esett szó köztük. Az SDĽ alelnöke az ilyen találkozókat a standard politikai eszközök közé sorolja, és szerinte változtatni kell azon a szokáson, hogy minden ellenzékkel tartott megbeszélést átverésnek tarta­nak a koalíciós partnerek. Úgy gondolja, hogy minden tör­vényről, mely az ország jövőjét érinti, tárgyalni kell az ellenzék­kel. Habár nem tudja, hogy a par­lament elnöke értesítette az emlí­tett tárgyalásáról a kormányfőt, Andrássy elmondja, hogy Jozef Migaš szerint Mikuláš Dzurinda tudta, hogy az ellenzék a végsza­vazáskor megszavazza a 8+8-as modellt. Térségünkben a szociális kiadások terhe folyamatosan nő, ezért elodázhatatlanná vált a gyökeres nyugdíjreform Mélyül a népesedési hullámvölgy A lankadó gyermekvállalási kedv és az öregedő lakosság kettős bilincsében vergődő szociális ellátó rendszerek sürgős reformra szorulnak, ezért Magyarország és Len­gyelország után valamennyi volt szocialista országban haladéktalanul hozzá kell kezdeni a jelenlegi nyugdíj- rendszerek átalakításához. SIDÓ H. ZOLTÁN A szociális és családügyi miniszté­rium további hét volt szocialista ország szaktárcájával összefogva összehasonlító tanulmányt dolgo­zott ki Közép- és Kelet-Európa ál­lamainak jelenlegi demográfiai helyzetéről, családpolitikájáról, szociális juttatásairól, valamint nyugdíjrendszerérői. A napokban ismertetett szakmunka a Szlová­kia, Lengyelország, Magyaror­szág, Románia, Ukrajna, Fehér­oroszország, Litvánia és Lettor­szág népességmozgalmi adataiból a következő általános trendeket szűrte le: a gazdasági átmenetben lévő országokban az átlagot meg­haladó a halálozás és a gyermek- halandóság, alacsony a várható élettartam, visszaesett a házas­ságkötések és a születő gyerme­kek száma, végezetül alacsony a várható élettartam. Az összessé­gében rendkívül kedvezőtlen de­mográfiai mutatók megváltozta­tása jelentős mértékben az adott országok gazdasági teljesítőké­pességének alakulásától függ. A tanulmány a vizsgált államok né­hány egyedi sajátosságára is rávi­lágított. Magyarország specifiku­Térségünk 2050-re elve­szítheti lakosságának mintegy egyharmadát. ma, hogy déli szomszédunknál már 1980 óta tart a népességszám csökkenése, ami példátlan a térsé­günkben. Fehéroroszországban a Baltikumból és Oroszországból je­lentős számú fehérorosz költözik az anyaországba, a lakosság egészségügyi helyzetére pedig máig rányomja bélyegét az 1986- os csernobili katasztrófa. Romá­nia halmozottan hátrányos hely­zetben van, a szociális problémák és a fiatalok kivándorlása különö­sen súlyos. Lettországban a lakos­ság elöregedése már riasztó ará­nyokat ölt, Litvániában a hagyo­mányos családmodell került vál­ságba, egyre nő a házasságon kí­vül született gyermekek aránya. Lengyelországban az abortusz til­tása ellenére alig nő a lélekszám, Szlovákia esetében pedig azt emelték ki, hogy 1990 óta örven­detesen visszaesett a művi vetélé­sek száma. Térségünkben a szociális kiadá­sok terhei folyamatosan nőnek, másrészt a szociális célokra szánt pénzforrások egyre inkább ela­padnak. E két ellentétes tényező szintén a nyugdíjreform elkezdé­sének irányába hat. A tanulmány­ból kiderül, a reform terén úttörő Magyarországon a legmagasabb a nyugdíjkorhatár (férfiaknál és nőknél egyaránt 62 év), Fehér­oroszországban, Ukrajnában és nálunk a legalacsonyabb. Ismer­ve a Szociális Biztosító áldatlan anyagi lehetőségeit, azt a tényt, hogy még a törvényből adódó nyugdíjemeléseknek is alig tud eleget tenni, világos a végkövet­keztetés: a szociális ügyi minisz­tériumban kidolgozott nyugdíjre­formot sürgősen kivitelezni kell - mindez politikai elhatározás és némi bátorság kérdése. A nyolc országot összehasonlító tanulmány végkövetkeztetései ri­asztóak, de megalapozottak. A közép- és kelet-európai országok 2050-re elveszíthetik lakosságuk egyharmadát, ha nem sikerül megfékezni a születési ráta drá­mai hanyatlását - ez derül ki ab­ból a jelentésből, amelyet az ENSZ Európai Gazdasági Bizott­sága tett közzé. A tavaly kidolgo­zott dokumentum hangsúlyozza, hogy a születési arány csökkenése a kommunizmus összeomlásával kezdődött, és egyre viharosabban folytatódott a kilencvenes évek­ben. E tényeket figyelembe véve az ENSZ-jelentés azzal számol, hogy 2050-re a volt szocialista or­szágok lakossága egyharmaddal csökken. A dokumentum szerint Lettországban és Bulgáriában a legrosszabb a helyzet, ahol a szü­letési arány 1998-ban 1,09, illetve 1,11%-os volt (a lakosság egy­szerű újratermelődését az bizto­sítja, ha egy nőre 2,1 gyermek jut). Az egész vizsgált térségben 1997-ben az átlag 1,37%-ot ért el, szemben Nyugat-Európa - szin­tén aggasztóan alacsony -1,58%- os átlagával. Ilyen drámai vissza­esés a gazdaságilag és politikailag ingatag államokra jellemző, ami ismerve térségünk 1989 utáni zaklatott éveit és gazdasági mély­repülését, voltaképpen nem meg­lepő. A reálbérek csökkenése, a növekvő munkanélküliség, a lét­bizonytalanság, a lakásárak elsza­badulása, az infláció, a bölcsödéi, óvodai költségek emelkedése, vé­gezetül a szabadabb életstílus együttesen eredményezte a de­mográfiai megtorpanást, sőt fo­gyást. Azonban a lakosságszám alakulása eddig a legpesszimis­tább elképzeléseket is felülmúlta, mivel a kevés gyerek intenzív emigrációval párosul. Ennek leg­riasztóbb példája az egykor 9 mil­liós Bulgária, ahonnan 1989 óta 750 ezer fő emigrált, közülük 300 ezer fiatal. A jelenleg 10,3 milliós Csehország lélekszáma 2050-re 7,8 millióra apadhat, a 20 éve fo­gyó Magyarország még idén 10 millió fő alá esik. A valamivel jobban álló Szlováki­ában már évi 4 ezer fő alá esett a természetes szaporulat. A prog­nózisok szerint nálunk 2005-től fog folyamatosan fogyni a lakos­ság száma. A Szlovák Köztársaság népességének alakulása 1999 c. tanulmány szerint Szlovákia la­kossága 1999 végén elérte az 5 398 657 főt, ami 860 ezerrel több, mint 1970-ben. E megnyugtató ütemű gyarapodás sem tudja lep­lezni azt a tényt, hogy az elmúlt Szlovákiában megállt a nagyvárosokba történő betelepülés. 30 évben a 14 éven aluli gyerekek száma abszolút mértékben is visszaesett, vagyis jelenleg a gye­rekek száma közel 200 ezerrel ke­vesebb, mint 1970-ben, ellenben a 60 évnél idősebbek száma ép­pen 200 ezerrel nőtt, s azon belül a 80 évnél is idősebbek száma egyenesen megkétszereződött. Napjainkban a népességen belül történelmi minimumra csökkent a legfiatalabb korosztály aránya, részesedése 1999-ben 20% alá zuhant. A gyerekek számának ne­gatív alakulása az elmúlt 8 évben látványosan felgyorsult: 1991 és 1999 között az 5 éven aluliak szá­ma nem kevesebb, mint 120 ezer­rel csökkent. Mindez akkor törté­nik, amikor az 1970-es évek rend­kívül népes generációja lépett szülőképes korba... Vessünk ösz- sze két adatot: 1985-ben Szlová­kiában 90 200 gyermek, 1999- ben viszont már csak 56 200 gyer­mek született, a visszaesés 34 ezer, vagyis közel 40%-nyi. A csökkenő gyerekszám eredmé­nyeként míg 1985-ben a termé­szetes szaporulat következtében 37 700-zal nőtt Szlovákia lélek­száma, addig 1999-ben már mindössze csak 3820-szal. A né­pességszám alakulásán viszont némileg javít az a tény, hogy a ki­vándorlók országából a betele­pülők országává váltunk, e fordu­lat évente 1500-Ami a regionális különbségeket illeti, a legtöbb gyermek az Eperjesi és a Kassai kerületben születik, míg a legke­vesebb a Pozsonyi kerületben. Összességében elmondható, hogy Pozsonyban érződnek leginkább napjaink negatív demográfiai ten­denciái, míg a leginkább hagyo­mányőrző régió Kelet-Szlovákia. 2000 fős növekedést eredményez. Az országon belüli népességmoz­gások szempontjából érdekes, hogy megállt a nagyvárosokba történő betelepülés, sőt meg­kezdődött a nagyvárosok (Po­zsony és Kassa) népességének fo­gyása. A tanulmány szerzői ösz- szegzésképpen megállapították: az elkövetkező 10 év legfontosabb demográfiai jelensége a lakosság elöregedése és a nemzetközi mig­ráció lesz. Még kedvező esetben is legkésőbb 2010-ben megkez­dődik a népesség számának fo­gyása, a pesszimista forgatókönyv szerint pedig erre akár 2-3 éven belül is sor kerülhet. A fiatalok és az idősek aránya 1998-ban ■ fiatalok EZ] idősek c _________________________ Len gyelország Szlovákia Litvánia Fehéroroszország I Lettország Románia Magyarország 13,0 A már 20 éve fogyó népességű Magyarországon él a legkevesebb gyer­mek és a legtöbb idős. A fiatalok alatt a 0-14 év közötti korosztály, az idősek alatt pedig a 65 éven felüli korosztály értendő. Az adatok száza­lékban vannak kifejezve. (Forrás: Szociális minisztérium)

Next

/
Thumbnails
Contents