Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)
2001-07-17 / 163. szám, kedd
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 17. KOMMENTÁR W&ttKMI Ne bántsuk Hamžíkot! MALINÁK ISTVÁN Koalíciós partnereinek többsége még mindig nem hiszi el, hogy az MKP kilépési szándéka komoly. Hamžík kivételével minden pártvezér azt mondta, reméli, hogy a magyarok a koalícióban maradnak. Az MKP távozását a kormányból még azok is túlzott reagálásnak tartják, akik elismerik, hogy a két hete megszavazott közigazgatási törvények nem jók. Mikuláš Dzurinda az Uj Szónak adott szombati interjújában is azt hozta fel legfőbb érvként, milyen rossz fényt vetne a gyors NATO- és EU-csadakozásban reménykedő Szlovákiára az egyik párt távozása a kormányból. Tehát felcserélve az okot az okozattal nem azon kesereg, hogy kormánypártok paktáltak le a külföld szemében szalonképtelen Meüarékkal, és nem is azon, hogy az önkormányzatiság szellemével ellentétes törvények születtek. Dzurin- dáék eddig azért emelgethették bátran Brüsszel előtt a kalapjukat, az uniós vezérkar azért hozsannázón anno a magyarok által elfogad- hatatiannak tartott kisebbségi nyelvtörvénynek és a mostani torzszülött „reformnak” is, mert on díszelgett rajta az MKP mint a demokrácia látványos bokrétája. Bizony kínos lenne (lesz) ezek után lecsupaszított fejfedővel az EU elé állni, s megmutatni, milyen a valóság. Pontosan olyan, ahogyan Hamžík megfogalmazta. Igaza volt: tényleg lehet az MKP nélkül is kormányozni. O csak azt mondta ki, amit a szívük mélyén a többiek is gondolnak. Azoknak, akik most az MKP maradása mellett ágálnak, csupán saját imázsuk a fontos; frázisaik teljesen hiteltelenné válnak, ha megnézzük, hogyan viszonyultak a magyar javaslatokhoz. Nem kell bántani Hamžíkot azért, mert az MKP eddigi partnerei közül egyedül ő mutatta ki nyüvánosan is a koalíció foga fehérét. A baloldal és Dzurinda most megkezdett játszmájában az MKP-nak már nem szabadna részt vennie, ami ezután a jövő évi választásokig történhet, az már nagyon piszkos munkának ígérkezik. Az MKP számára perspektívát nem az előttünk álló év jelenthet, hanem a választások utáni időszak. Dzurinda, mint az említett inteijú is tanúsítja, feltűnően nyugodt. Még egy évig nincs is oka aggodalomra. Az ellenzéknek van annyi esze, hogy egy évvel a választások előtt nem fogja őt megbuktatni. A kormánymaradék az egy év alatt úgyis teljesen felőrli saját magát, egyebek között azáltal is, hogy nagyobbik része a mostaninál még látványosabban törleszke- dik majd Mečiarékhoz meg az új csillagocskákhoz. A „bőség” dilemmája PÁKOZDI GERTRÚD Valószínű, hogy a lakosság egy része a Dzurinda-kormány által szerzett nem túlságosan sok jó pont közé sorolja majd azt is, hogy különösebb fennakadás nélkül ki tudja fizetni a vagyonalapi kötvényekért járó összeget. Ha az alap kasszájába továbbra is a számítások szerint folynak be a privatizációból származó pénzek, szeptember végéig valamennyi kötvénytulajdonos magánszemély megkaphatja pénzét. Aki időközben eladta értékpapírját, az kissé irigykedve veszi tudomásul, hogy két-három, esetenként öt-hat ezer koronával is többet kap az, akinek volt türelme kivárni, amíg a kötvényért pénz üti a markát. Akadnak, akik a tranzakciót a Dzurinda-kormány szavazószerző húzásának tartják. Ez súlyos tévedés; a vagyonjegyes privatizáció helyett politikailag kiagyalt kötvényes akciót - egyáltalán nem önzedenül - a Mečiar-kormány akasztotta utóda nyakába. A kötvények értéke előbb-utóbb megjelenik a vásárlóerő átmeneti növekedésében is, jóllehet, az infláció emiatti növekedésének lehetőségéről már alig esik szó. A korábban így érvelő pénzügyisek is rájöttek talán: a lakosság életszínvonala korántsem olyan magas, hogy üyen érvvel esetleg elvennék a kedvét pár ezer korona elköltésétől. A lakosság gazdasági erejének alakulását figyelő hitelminősítő intézet nem túlságosan derűlátó, bár elemzői arra számítanak, hogy az év végéig valamelyest javul a helyzet. A reálbérek fél százalékot alig meghaladó növekedése láttán sem lelkesednek különösebben; a kiskereskedelmi forgalom növekedése nulla körüli, a munkanélküliség terén úgyszólván válto- zadan a helyzet. Ilyen viszonyok között pénzügyminiszterként azon lelkesedni, hogy az életszínvonal alakulásában jelentős fordulat várható, akkor is cinizmusként hat, ha az állítás megalapozott. Már csak azért is, mert egy - éppen a pénzügyi tárca által kidolgozott - tanulmány több alapvető gazdasági mutató esetében is azzal számol, hogy nem válnak valóra a korábbi elképzelések. A legszomorúbb pedig az, hogy a 13 500 koronára váró kötvénytulajdonosok jó része anélkül számít erre, hogy naponta gazdasági elemzéseket böngészne. Sokak düemmája: a lakbérhátralékot fizessék-e ki, vagy a kosztpénzhez tegyenek hozzá valamicskét. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Utbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7704200, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fuimek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály- tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262,58238332,59233200,59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press tetjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. #■1 A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található, or an. «,*■; E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ MAGYAR NEMZET A státustörvény kapcsán Fűzik János, a magyarországi szlovák ön- kormányzat elnöke pozitívan értékeli, hogy az Orbán-kabinet gondoskodik a határokon túl élő magyarokról. Szlovákia 1997-ben hozott ugyan egy hasonló rendelkezést, ám azzal nem túl sokan éltek. Fűzik szerint az utóbbi három évben csak nyolcezren igényelték a szlovákiai kedvezményekre feljogosító igazolványokat. Kijelentette: a Dzurinda-kormány nem avatja be a határon túl élő szlovákokat az őket is érintő intézkedések előkészítésébe, csak a tényekkel tudnak szembesülni. Például a kabinet megszüntette az egyéves nyelvi előkészítő iskolát, pedig erre különösen nagy lenne az igény, annak ellenére, hogy Magyarországon is igen fejlett a szlovák oktatási rendszer. „Bízom abban, hogy az Orbán-kormány követendő példát mutat a törvénnyel, és nem az ellentéteket szítja” - szögezte le a szlovák kisebbségi vezető. A menekültek ugyanolyan emberek, mint mi, az egyetlen különbség, hogy nekik átmenetileg nincs hazájuk Nem szívesen látott vendégek A világon ma több mint 21 millió menekült tengeti életét otthonától és családjától távoli táborokban, sokszor embertelen körülmények közepette. Legtöbbjük a háború borzalmai elől, a jobb élet reményében hagyta el hazáját. SZABÓ MÓNIKA Amikor Afganisztánból, Bangla- desből, Irakból, Burundiból elindulnak, sejtelmük sincs arról, hogy a célul kitűzött országban jobb esetben megtűrik ugyan őket, de sosem lesznek szívesen látott vendégek. Kofi Annan ENSZ-főtitkár sajnálatosnak tartja, hogy a bevándorlókat általában nem a gazdaságot gyarapító vagy a társadalom sokszínűségéhez hozzájáruló vendégeknek, hanem fenyegetésnek tekintik, és a „hamis” menedékkérők kiválogatására irányuló intézkedések a menekültek üldözéséhez, letartóztatásához vezetnek; annak megakadályozásához, hogy eljuthassanak egy olyan országba, ahol valóban menedéket kapnának. Pedig a menekültek nemcsak a gondjaikat, bajaikat hozzák magukkal, nemcsak segítségre szorulnak, hanem nemzeti kultúrájukkal gazdagítják is az őket befogadó országokat. Gondoljunk csak Albert Einsteinre, Sigmund Freudra, Bertold Brechtre vagy Richard Wagnerre. Komoly fenyegetést jelent az európai demokráciákra az idegengyűlölet és az olyan politika, amely az idegenektől való félelmet gerjeszti, véli Annan. Szlovákia elítéli az idegengyűlölet, a rasszizmus minden formáját. Ezt nemzetközi egyezmények aláírásával, ratifikálásával ki is nyilvánította. Mindez azonban nem képes megváltoztatni az emberek gondolkodását. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának szlovák képviselete májusban közvélemény-kutatást végzett, hogy felmérje a lakosság menekültekhez való viszonyát. Az 1998-as eredményekhez viszonyítva tapasztalható némi változás, de sajnos, nem minden esetben kedvező. A lakosság 67 százaléka gondolja azt, hogy a menekülteknek segítségre, védelemre és humanitárius segélyre van szükségük. Három évvel ezelőtt még a megkérdezettek 75 százaléka vélekedett így. A lakosság jelentős hányadát ugyanakkor negatív érzések töltik el az országban tartózkodó menekültekre és a jelenlétükből adódó kelle- medenségekre gondolva. Az emberek mintegy háromnegyede (73%) úgy véli, a menekültek túl sokba kerülnek az országnak, 63 százalékuk szerint jelentős mértékben hozzájárulnak a növekvő bűnözéshez. 1998-ban ez az arány 57 százalékos volt. A lakosság 60 százaléka attól tart, hogy a menekültek veszélyes betegségeket hurcolhatnak az országba. A megkérdezettek fele azonosul azzal a véleménnyel, hogy a Szlovákiába érkező külföldieket minél előbb vissza kell toloncolni hazájukba, ugyanennyien gondolják, hogy elfoglalják a szabad munkahelyeket. Az igencsak megosztó vélemények ellenére a lakosság jelentős része kész segíteni a humanitárius szervezeteknek. Hogy Szlovákiában van kin segíteni, azt a számok is bizonyítják. Május végéig 1792 menedékkérő érkezett Szlovákiába, vagyis 263-mal több, mint a múlt évben és ötször annyian, mint 1995-ben. A menekültek majdnem felét afgánok teszik ki, 370-en Indiából, 163-an Irakból, 111-en Bangladesből és 52-en Pakisztánból érkeztek. Idén eddig egy koszovói menedékjogi kérelmét ismerték el, egy afgán és egy örmény menekült pedig megkapta a szlovák állampolgárságot. Az ország fennállása óta 6916 menekült folyamodott menedékjogért, 499-en sikerrel jártak, 644-nek a kérelmét elutasították, 4525 esetben leállították az eljárást. A migrációs hivatal vezetője szerint akár többen is megkaphatnák a menedékstátust, viszont a kérelmezők közel 90 százaléka még kérvényének elbírálása előtt távozik az országból. A Szlovákiába érkező menekültek 70 százaléka férfi, 20 százaléka gyermek, 10 százaléka nő. A szlovák törvények értelmében, mindenki menedékjogot kérhet, akit hazájában faji, vallási vagy egyéb okok miatt üldöztetés veszélye fenyeget. Megérkezésük után kivizsgálják őket, majd megkapják a menekülteknek járó igazolvány kiállításához szükséges iratokat és az egészségügyi kártyát. Az elismert menekültek számára a migrációs hivatal megpróbálja biztosítani a beilleszkedés lehetőségét, például ingyenes szlováknyelv-oktatással. A szállás- és álláskeresésben szintén segítségükre vannak a hivatal és a humanitárius szervezetek dolgozói. Amíg sikerrel nem járnak, az ország három menekülttáborának egyikében élik a menekültek mindennapi életét. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) hatáskörébe világszerte több mint 21 millió menekült tartozik, akiknek az alapellátása milliókat emészt fel. Az utóbbi években azonban veszélybe került a háborúk és üldöztetések miatt földönfutóvá vált embereknek eddig nyújtott segítség, mert a világszervezet költségvetési hiánnyal küszködik. A deficitet főleg az okozza, hogy az iparosodott országok egyre kevesebben fizetnek az UNHCR alapjába. 2000-ben a legnagyvonalúbb adakozó az Egyesült Államok volt 245 millió dollárral, Japán 100 millió dollárt, Hollandia 48 milliót fizet. Ezzel szemben elenyésző az a 20 ezer dollár, amit az idén Szlovákia is befizet az alapba. Az UNHCR jövő évi költségvetése 954 millió dollárt tesz ki. A múlt évet a főbiztosság 115 millió dolláros hiánnyal zárta. A világon minden 283. ember kénytelen volt elhagyni hazáját, számuk januárban elérte a 21,1 milliót. Továbbra is az afgánok alkotják a menekültek többségét. Tavaly a szomszédos Pakisztánba menekülő afgánok száma mintegy 800 ezerrel nőtt. A menekültek második legnagyobb csoportját a közép-afrikai Burundi lakossága alkotja. Majdnem 570 ezren menekültek el az országból, nagy részük Tanzániába. Az Iránba menekült irakiak száma megközelíti az 500 ezret. A menekültek számát tekintve a földrészek közül csaknem 8,5 mülió fővel Ázsia áll az első helyen, 5,6 millióval Európa a második, Afrika pedig 5,3 millióval a harmadik. A menekülteket befogadó államok sorrendje vál- tozadan maradt: Pakisztán 2 mülió- nak nyújt menedéket, Irán 1,9 milliónak, Németország pedig 900 ezernek. Nem elhanyagolható azoknak a száma sem, aldk saját hazájukon belül váltak földönfutóvá. Az UNHCR 5,6 millió, ebbe a kategóriába tartozó embernek nyújt segítséget, számuk azonban a valóságban 20 és 25 millió között ingadozik. Az idén első alkalommal a vüág összes országa egyszerre, június 20- án ünnepelte a nemzetközi menekültnapot. A vüágszerte megtartott rendezvények célja összehozni a menedékkérók és az őket befogadók találkozóját, hogy megismerjék egymást és ezáltal alábbhagyjanak a menekülteket a világon mindenütt övező félreértések és előítéletek. A személyes találkozókon mindenki meggyőződhet arról, hogy a menekültek ugyanolyan emberek, mint mi vagyunk, az egyetlen különbség az, hogy nekik jelenleg nincs hazájuk. A menekültek számának alakulása Szlovákiában 1991 és 2001 között Év MenedékElfogadott Elutasított Állampolkérők kérelmek kérelmek gárság 1992 87 56 0 0 1993 96 39 20 0 1994 140 55 32 0 1995 359 68 57 0 1996 415 129 62 3 1997 645 65 84 8 1998 506 49 36 28 1999 1320 27 176 2 2000 1556 10 123 0 2001 májusáig 1792 1 54 2 Összesen 6916 499 644 43 OLVASÓI LEVÉL Nincs részletes telefonszámla A minap kézhez kaptam a telefon- számlát. Megdöbbentem, mert jóval nagyobb összeg szerepelt rajta a megszokottnál. Ezért úgy döntöttem, hogy kérem a részletes kimutatást is a hívásokról. Elmentem a távközlési vállalat helyi kirendeltségére. Az alkalmazott hölgy azt mondta, hogy az ilyesféle kimutatást csak Galántán kaphatom meg. így másnap elmentem Galántára, ahol viszont azt a választ kaptam, hogy mivel a telefon a férjem tulajdona, csak neki szolgálhatnak információval. Végül is a főnöknél, majd az igazgató úrnál kötöttem ki. Felesleges volt, mert hiába mondtam, hogy a férjem nem tud eljönni, akkor sem volt hajlandó a kérésemet teljesíteni. Egyszóval a számlát bárkinek módjában áll kifizetni, arra nem vonatkozik semmiféle előírás, nem számít, kinek a tulajdonában van a telefon. A pénz csak jöjjön, abból aztán építhetik a szebbnél szebb irodákat, de ha az ügyfél akar valamit, azt már nem képesek teljesíteni. Nincs joguk az embereknek megtudniuk, hogy mi alapján számítja ki a cég a hívások díját? Esetleg így fizettetik meg a becsületes ügyfelekkel a telefonbetyárok által okozott kárt? Akit lehet, azt csapjuk be?! Szerintem a részletes kimutatást csatolni kellene a telefon- számlához minden hónapban, ha kéri az illető, ha nem. így mindenki tudná ellenőrizni, hogy a számláján szereplő összeg valóságos-e vagy sem. Hát, ez a mi távközlésünk. Ügyfél, fizess, de ne kérj semmit! Bilicky Éva Diószeg
