Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)
2001-07-16 / 162. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 16. KOMMENTÁR Rezsőtől a dzsungelig SZILVÁSSY JÓZSEF Miután beiktatták tisztségébe, halkan azt rebegte, hogy szegény országban az államfő is legyen szerény, ezért a Grassalkovich-palotá- ban megelégszik kétszobás lakással meg egy facér kétplattnis rezsó- val. Mindez valójában verejtékes imázsjavítás volt. A szó szoros értelmében, hiszen a tetőtér alatt már a májusi bágyadt napsütésben is felforr a levegő. Joggal követelt hát magának is köztársasági elnöknek kijáró rezidenciát. Ám ezután az addig szerénykedő, mindmáig pedig atyáskodó, naponta tucatnyi delegációnak minden szépet és jót ígérgető Schuster merőben más jellemét mutatta: lefitymálta azt a villát, amely korábban megfelelt Alexander Rezesnek, sőt hölgyvendégeinek is. Néhány hónapja pedig azon kezdett háborogni, hogy a smucig, gonosz gazdasági főnökök nem vesznek neki potom százmilliókért valamilyen nyugati gépcsodát, s emiatt kénytelen továbbra is rozoga masinával füstölögni odafenn is. Kisvártatva tekintélyelvű modorát is felfedte, mert meg akarja leckéztetni a szókimondó újságírót. Majd a külföldi és hazai tiltakozás hatására kicsinyes manipulátorként mosta kezeit, és mindent az elnöki irodára kent, amelynek a munkatársait egyébként is szinte naponta járatja le. Most pedig egyszerre tetszeleg a szlovákiai Kánaánt teremtő dél-amerikai kapcsolat úttörőjének és édesapja nyomdokain haladó családfőnek a szerepében. Valahol Brazíliában minden lacafazás nélkül aláírta a közigazgatási törvényt, habár neki a nyolc megye is sok, a tizenkettő pedig sokk lett volna, mert ő a demokratikus centralizmus áporodott eszméit konzerváló három kerület visszaállításáért ágált. Időközben Dél-Amerikába érkezett a fia és a leánya, akiknek Eduard Kukán diplomata-útlevéllel kedveskedett. Sokak szerint külügyminiszterünk ezzel hálálta meg az államfőnek, hogy országjelentés fedőnév alatt elmondott zagyvaságaiban többször is elismerően gagyogott róla. Schustemek Kukán cselekedetére szava sem volt, az erkölcsi szempontokkal nyűglődjön Havel vagy Göncz. Államfőnk főtanácsadója és villámhárítója révén csak annyit üzent, hogy családostul és az adóinkból flzetetett három testőr társaságában bevetette magát a dzsungelbe. Addig haza sem jön, ameddig nem kap kameravégre legalább ötméteres anakondát. Ezért igazán fölösleges Dél-Ameriká- ban vizslatnia. Csúszómászókat, kígyókat, héjákat és más ragadozókat a honi közéletben is talál. A szlovákiai politikai színtér pedig kész dzsungel. Az államfő szerepzavarai miatt is. Olvassuk újra Adyt TÓTH MIHÁLY Nemcsak az uborkaszezon terméke a jóga tanrendbe állítása körüli vita. Az oktatási miniszter és a két legnagyobb szlovák történelmi egyház püspökei érveinek meghallgatása után csak azt ajánlhatom mindenkinek, hogy olvassuk el ismét Ady Endre klerikalizmust érintő publicisztikáját. A költő nagyjából 100 éve kezdte publikálni a magyar és a francia katolicizmus jellegzetességeivel foglalkozó írásait. Leírta, hogy a franciák 1905-ben miként hajtották végre az állam és az egyház szétválasztását. Ady óta a Kárpát-medencében is voltak próbálkozások a két intézmény különválasztására. Az eredmény: Szlovákiában közben alakult egy deklaráltan klerikális rezsim, amely dicstelen véget ért. És Budapesten is volt 25 évnyi korszak, amikor a kormány, a kormányzó, a tábornoki kar, az akadémia és a püspök sátoros ünnepeken együtt menetelt. A jóga iskolai bevezetése körüli vitában a püspöki kar rámenősen érvel. A kormány és a miniszter viszont tétován reagál arra a vádra, hogy a jóga idegen a keresztény szlovákok számára, és félrenevelné, az egyedül üdvözítő tantól eltántorítaná a holnap nemzedékét. Az egyházi méltóságok rámenőssége és a miniszter tétovasága közötti távolságot nagyjából az 1945 és 1989 közötti idődifferencia adja meg. A klerikális Tiso-rezsim összeomlása és a bolsevizmus bukása között csaknem fél évszázad telt el. A püspökök Szlovákia katolikusnemzet-fikcióját bizonygatva nemcsak a nemzet jelentős részének idegenellenességét veszik számításba, hanem azt is, hogy a Tiso-rendszer viselt dolgai már régmúlttá váltak. Az a politikai erő viszont, amelyet Ftáčnik miniszter is képvisel, még nem tudta elhitetni, hogy 1989-től napjainkig szalonképtelen bolsevikből szobatiszta szociáldemokratává lett. A jógavita politikai pót- cselekvés. Zavarba ejtő, hogy konzervatív politikusok és egyházi méltóságok úgy érvelnek az egyedül üdvözítő szellemi és politikai irányzatról, hogy azt tórőlmetszett bolsevik agitátorok se tették különben. A francia katolikusoknak jót tett az állam és az egyház különválása. A szlovák egyház színvonalán meglátszik, máig nem feledkezett meg arról, hogy volt egyszer egy klerikális slovákštát. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7704200, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapteijesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press teijesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok teijesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, »«dir*™,az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található, w a«»«» om E-mail: redakcia@ujszo.com Háború és béke (Kép: Reuters) TALLÓZÓ FÁZ Mečiar ante portás? Szlovákia emlékezetében Vladimír Mečiar három kormányfői megbízatása a Terminátor L, II. és III. folytatásaként raktározódott el, ám amivel senki nem számolt, az egyre valószínűbbnek tűnik: egy évvel a parlamenti választások előtt nem kizárt a IV. folytatás - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A konzervatív német újság prágai tudósítója szerint a pozsonyi kormány riadtan figyeli Mečiar pál- fordulását. Dzurinda kormányfő ugyan még mindig azzal érvel, hogy csak az ő kormánya képes Szlovákiát európai irányvonalon tartani és az elszigetelődéstől megóvni. Korábban EU- és NATO- politikusok rendre megerősítették ebben a nézetében, ám újabban változik a kép. Egyedül Günter Verheugen EU-biztos figyelmeztet kitartóan a régi erők visszatérésére, amely veszélybe sodorhatná az ország EU-felvételét. Vízlépcsőügy - a szakmai bizottságok tevékenységének csupán kompromisszumkeresés esetén van értelme A legkevésbé rossz megoldást A vízlépcsővitában sokan sokféle érdeket képviselnek. A következőkben próbáljuk meg áttekinteni a helyzetet a Duna mellett élők szempontjából TUBA LAJOS Ók elsősorban arra kíváncsiak, milyen problémák kívánnak mielőbbi megoldást, mekkora az esélye annak, hogy buldózerek tűnnek fel a házuk környékén, illetve megtörténhet-e újra, hogy állami pénzből folytatott propagandakampány miatt görbén néznek rájuk az ország más tájain. A vízlépcsővita helyzetét azért nehéz elemezni, mert a problémák kezelésén kívül az illetékesek cselekedeteit legalább két egyéb körülmény is alakítja. Állandóan figyelembe kell venniük saját országuk belpolitikai helyzetét, hiszen bármilyen szakmai megoldáshoz jutnak el, azt még el kell fogadtatniuk az aktuális pártközpontokkal. Ezenkívül folyamatosan a fejük felett lebeg az újabb hágai per lehetősége, emiatt csak olyasmiben léphetnek, amibe a másik fél jogászai nem köthetnek bele. Ez utóbbi szempontjából egyelőre a legfontosabb az első hágai döntés békéltető záradéka, amely szerint a két fél jóhiszeműen igyekszik megoldást keresni. Nos, ez majdnem sikerült is. Nemcsók János magyar kormánybiztos 1997-ben nagyon szeretett volna már pontot tenni az ügy végére, csak éppen kormánya megbukott, a következő gárda pedig új utakon indult tovább. Tény, hogy Nemcsók különféle próbálkozások után (és hozzá kell tenni, hogy az érintett lakosság képviselőivel folyamatosan egyeztetve) végül mégiscsak a nagymarosi vízlépcső mellett kötött ki. Utódai azonban erről hallani sem akarnak, és ezt - tetszik vagy nem tetszik - a tárgyalóasztal másik felén ülőknek is figyelembe kell venniük. Szlovákia továbbra is azt állítja: az érintett folyószakasz problémáinak leggazdaságosabb megoldása az 1977-es szerződésben foglaltak megvalósítása. Tárgyalási taktikája a következő: szakértői csoportok véleményezzék a lehetséges megoldási módokat, és bebizonyosodik az igazuk. Abból a szempontból valószínűleg nyerő pozícióban vannak, hogy egy vízlépcsővel egy csapásra megoldhatók a Szap és Esztergom közötti szakasz számokban könnyen kifejezhető, vagyis hajózási és árvízvédelmi problémái. Azt pedig már az első hágai per is bizonyította, hogy a természet átalakításával okozott kár ennél sokkal nehezebben számszerűsíthető. Azzal viszont vélhetően maguk is tisztában vannak, hogy a nem kívánt vízlépcső megépítésére még a hágai bíróság sem kötelezheti a magyar felet. Ennek megfelelően a jelenlegi tárgyalási szakasz legfeljebb olyan pozícióharcnak tekinthető, amelynek e- redményeképp a magyar fél esetleg nagyobb részt vállal a valamikor majd megszülető végső megoldás finanszírozásából. Ami a lehetőségeket illeti: a vízlépcső elhagyása esetén az alsó szakaszra első hallásra meglehetősen furcsa megoldásokat kell bevetni. Ehhez több dologban is meg kell egyezni, gondoljunk csak arra, hogy az 1977-es szerződés 3,5 méteres hajózási mélységet emleget, de a folyamszabályozás sokkal könnyebben megoldható, ha csak az uniós, 2,5 méteres szabványt alapul véve dolgozzák ki a műszaki megoldásokat. A Duna menti ember persze még így is furcsán néz majd, ha esetleg kilométeres folyószakászokat fednek le kővel töltött drótkalickákkal. De aki már megélte, amint buldózerek hada borotválja le a faluja határát, ezen is túlteszi magát valahogy. A sajtó figyelme manapság az alsó A bősi vízlépcső ügyében általánosan üdvözítő megoldás nincs. szakaszon folyó ideológiai összecsapásra összpontosul, a Bős feletti szakaszon lényegében karnyújtásnyira vagyunk a megoldástól. Olyannyira, hogy már a pozsonyi magyar nagykövetség sajtófogadásán röplap formájában is kaptunk tájékoztatást olyan magyar javaslatról, amely a pozsonyi illetékesek számára szintén elfogadható lehet. Az anyagot jegyző Székely László magyar kormánybiztos viszont egy ideje érthetetlen módon hallgat erről. A tervezett szakértői bizottságoktól most azt várjuk, hogy a felső szakasz esetében gyorsan megtalálják a mindkét fél által vállalható megoldást. Itt az alapképlet meglehetősen problémamentes: fenékgátakkal megemelni az Öreg-Duna vízszintjét, kinyitni a mellékágakat és újra biztosítani az ártéri természet korábbi dinamikáját. Vízlépcsőügyben általánosan üdvözítő megoldás nincs, néhai Josef Vavroušek szavaival élve: csak a legkevesebb rosszal járó megoldás létezik. A körülmények miatt azonban ezt is nehéz megtalálni. Az utolsó, aki ezt görcsösen akarta, a korábban a Balatont is megmentő Nemcsók János volt. A tárgyalóasztal mögött ülő mai utódai ennél sokkal óvatosabb duhajnak számítanak. Előbb-utóbb azonban rákényszerülnek valamilyen közös megoldás kimunkálására. Ebből a szempontból érdekes momentum lesz az uniós csatlakozás, amelyben nem kifejezetten jó pont egy ilyen kaliberű konfliktus. Ez elsősorban politikai akarat kérdése, abban egy pillanatig sem kételkedünk, hogy a mérnökök bármilyen modell esetén kidolgozzák a műszaki megoldást. Erre jó példa a párkányi híd; sokáig a vízlépcsóvita részét képező hajózási vízszint tűnt megoldhatatlan tárgyalási vitapontnak. Amint a- zonban a politika hídpárti lett, sikerült megoldást találni. A legutóbbi budapesti tárgyalások eredményeképp felálló szakmai bizottságok munkája során tehát várjuk ki amíg a saját álláspontot bemutató bevezető szakasz után esedeg kompromisszumokat kezdenek keresni. Ekkor lesz érdekes figyelni a mögöttük álló hivatalos képviselők reakcióit és alkothatunk véleményt arról, vajon mennyire lehetünk a konfliktus megoldásától. A szlovákiai pénzpiac kibékült azzal, hogy a kormánykoalíciónak csak elenyésző többsége lesz a parlamentben Teret kapnak a reformot hátráltató erők? HORVÁTH MIHÁLY Járvány söpört végig a hónap elején az úgynevezett feltörekvő gazdaságok devizapiacain. Sokan így jellemezték a Dél-Amerika, Törökország és Közép- Európa pénznemeivel történteket. A járvány Argentínából és Törökországból indult. Az előbbit újabb politikai válság fojtogatja, az utóbbi képtelen megegyezni a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal a gazdaság szempontjából létfontosságú kölcsönök folyósításáról. A spekulatív milliárdokat forgató londoni pénzügyi óriások azonban úgy tekintenek a feltörekvő piacok csoportjára, mint egy testre. Ha bármelyik testrész megbetegszik, melegebb égtájra mentik át befektetéseiket. Ilyen értelemben Közép- Európa piacai hosszú időn át érin- tedenek maradtak, ám legutóbb a londoni bankok demonstratív kivonulása lesújtott erre a regióra is. Legnagyobbat az amúgy is túlértékeltnek tartott lengyel zloty és a magyar forint zuhant, mindkettő 5 százalék körüli veszteséget könyvelt el. A cseh koronát megvédte, hogy a prágai piac zárva volt, így csak I százalékot gyengült, de érezhető volt a többi piac gyengélkedése a szlovák korona árfolyamán is. A hazai pénznem elvesztette az elmúlt 12 hónapban elért legerősebb ér- tékszintjét, és 0,8 százalékot esett vissza. Ä Magyar Koalíció Pártjának a kormánykoalícióból való esedeges távozásáról szóló hír csak lassan épült be a piac köztudatába. Mire a londoni bankok eszméltek, már tisztázódni látszott a helyzet. Mégis kissé elhamarkodottan néhány külföldi bank a szlovák korona további eladására szólította fel ügyfeleit. A korona így tovább gyengült. A csaknem 1,5 százalékos visszaesés semmissé tette az előző héten elért, szemet gyönyörködtető erősödést. A vihar elmúltával a forint és a cseh korona valószínűleg előbb-utóbb visszanyeri a befektetők bizalmát. Magyarország jó gazdasági kilátásai optimizmusra adnak okot, Csehországban a várt kiilfölditőke-be- áramlás jelenik meg pozitív tényezőként. Lengyelország és Szlovákia esetében ez nem lesz ilyen egyszerű. Északi szomszédunknál a romló költségvetési mutatók és a szeptemberi választások előtti bizonytalanság akadályozza a zloty feltámadását. A piac már többé-kevésbé kibékült a ténnyel, hogy Szlovákiát valószínűleg elenyésző többséggel bíró kormány fogja irányítani a választásokig. Az esedeges idő előtti választások esélye minimális, mivel egyik kormánypártnak sem érdeke (beleértve a távozó MKP-t is), hogy a választók előtt megmérettessen, még mielőtt az úgy-ahogy véghezvitt reformok eredményei meglátszanának a lakosság életszínvonalán (például a reálbérek növekedése), nem beszélve a kormánypártok alacsony népszerűségi mutatóiról. Valószínűleg a csonka koalícióban még nagyobb teret kapnak a reformokat hátráltató erők. Ezért a kormány reformgépezete tovább lassul, és a választási kampány populizmus formájában idő előtt elkezdődik. Az általános piaci hangulat már nem fűz sok reményt a jelenlegi kormány reformtevékenységéhez. Valószínűleg a jövő évi költségvetés lesz a Dzurin- da-kormány utolsó nagy döntése. Remélhetőleg a változás már nem fogja lassítani vagy teljesen meggátolni a megindított, a korona szempontjából nagyon fontos privatizációs projektumokat és a hozzájuk kapcsolódó tőkebeáramlást. A hosszú távú kilátás ezért egyelőre neutrális és a politikai bizonytalanság miatt eléggé ingatag. Rövid távon a korona árfolyama a többi közép-európai pénznem hatása alatt lesz, ami negatív lehet, később némi korrekció várható a hazai piac méreteit véve jelentős külföldi tőkebeáramlás következtében. A szerző a holland ING Bank gazdasági elemzője
