Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)
2001-07-14 / 161. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 14. Szombati vendég Mikuláš Dzurinda miniszterelnök szerint a Magyar Koalíció Pártja továbbra is a koalíció stabil tagja, ezért is káros lenne, ha kilépne a pozsonyi kormányból A nyolc most is több a semminél (Somogyi Tibor felvétele) Mélypontra zuhant a kormányfő népszerűsége a szlovákiai magyarok között is. Ennek okairól és más időszerű gondokról faggattuk őt a lapunknak adott exkluzív inteijúban. SZILVÁSSV JÓZSEF Miniszterelnök úr, önt alig fél éve barackpálinkával és nagy tapssal üdvözölték a Magyar Koalíció Pártjának dunaszerda- helyi kongresszusán. Milyen lenne vajon ma a fogadtatása? Ez attól függ, hogy milyen információk jutottak el a szlovákiai magyarokhoz és ezeket a politikusok és mások miként magyarázzák. Ma is nyugodt szívvel tennék eleget ilyen meghívásnak, mert a magyar pártot továbbra is stabil és megbízható partnernek tartom. Hasonló vagy legalábbis nagyon közelálló a politikai értékrendünk. Azért is a szemébe merek nézni a szlovákiai magyar politikusoknak és a polgároknak, mert a közigazgatási törvény előkészítése során talán a legtöbbet tettem, tárgyalások és egyeztetések tömkelegét kezdeményeztem a tizenkét megyés modell elfogadása érdekében. És mindig tiszta lappal játszottam. Végül a törvény- hozás a nyolc másodfokú önkormányzat létrehozását hagyta jóvá, amit nem tartok optimálisnak, de ez a megoldás sokkal jobb, mintha a reform egyáltalán el sem kezdődött volna. Nem romlik a szlovákiai magyarság helyzete sem. Már elnézést, de csak a mečiari elképzelésekhez képest, hiszen a megyehatárok pontosan az előző kabinet elképzelését követik, amelynek egyik rendező elve az volt, hogy a magyarok sehol se legyenek többségben. Sőt, egy-egy megyében minél kisebb legyen az arányszámuk, vagyis a beleszólási lehetőségük szülőföldjük közügyeibe. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a tizenkét megyés megoldás valóban jobb lett volna. A másodfokú önkormányzatok csak most alakulnak meg, vagyis nem az előző kormány elképzelése érvényesül. Nyitra megyében például jelentős lesz a Komáromi és az Érsekújvári járás képviselőinek a száma, akik másokkal együtt erős szövetségeket köthetnek a megyeközponttal szemben. Egyébként a regionális politikában rendszerint nem a nemzetiségi szempontok a meghatározóak, hanem egy-egy térség vagy település gazdasági és a fejlesztési érdekei. Főleg a szlovákiai magyarok, de más kisebbségiek is azonban úgy gondolják, hogy a multietnikus Szlovákiában semmilyen lényeges döntésben sem lehetnek másodlagosak a nemzetiségi szempontok. Mi erről a véleménye? Égyetértek. Ez a kabinet ezt az elvet mindig szem előtt tartotta, s minden bizonnyal ugyanígy cselekednek majd a jövőre megalakuló megyei önkormányzatok is. Ön az imént azt említette, hogy mindig tiszta lappal játszott. Akkor mivel magyarázza, hogy a törvényelőkészítés során végig a tizenkét megyés modellt szorgalmazta, aztán pártjának, a Szlovák Demokratikus Koalíciónak (SDK) a képviselői az ellenzékkel és a baloldali kormánypártokkal együtt igennel voksoltak a kabinet indítványát valójában elvető módosító javaslatokra? Azért döntöttünk így, s azért nem vontam vissza a közigazgatási reformetervezet, ahogy arra a végszavazás előtt az MKP képviselői és a szlovák kereszténydemokraták felszólítottak, mert nem a pártom, hanem az ország érdekeit tartottam a legfontosabbnak. A parlament döntését egyébként az Európai Unió vezetői is üdvözölték. Azt hangsúlyozták, hogy a közigazgatási reform beindítása tovább erősíti Szlovákia csatlakozási esélyeit. Egyszersmind lehetőséget teremt arra, hogy az ország jelentős támogatást kapjon a brüsszeli forrásokból. S ezek a pénzek eljutnak azokba a régiókba is, ahol a szlovákiai magyarok élnek. Hétfőn baráti vacsorára és egy koccintásra hívta Bugár Bélát, akivel megegyeztek, hogy erről a nem hivatalos találkozóról nem tájékoztatják a médiát. Ön másnap - már elnézést a kifejezésért - mégis kikottyantotta, hogy találkozott az MKP elnökével. Ezt mivel magyarázza? Azzal, hogy én sosem hazudok. Amikor az egyik kollégája megkérdezte, hogy az ominózus parlamenti szavazás óta találkoztam-e Bugárral, akkor is az igazat válaszoltam. Erről a tényről azonnal SMS-üzeneten tájékoztattam Bélát. Máshogy nem tudtam, mert ki volt kapcsolva a mobilja. Arról azonban semmit sem árultam el, hogy miről beszélgettünk. Tudomásom szerint neki is megismételte azt az óhaját, hogy a Magyar Koalíció Pártja ne lépjen ki a kormányból. Azzal érvelt, hogy a jelenlegi koalíció egyben maradása, különösen a jövő évi költségvetés jóváhagyása és az ország remélt NATO-csat- lakozása szempontjából fontos. Ezeket a célokat a magyar párt akár konstruktív ellenzékként is támogatni tudja. Milyen érveket tud még felsorakoztatni ezeken kívül, amelyek az MKP döntéshozóit kilépési szándékuk felülvizsgálására ösztönözheti? Műiden párt számára kimondottan gyakorlati értelme, külpolitikai összefüggése és jelképes jelentősége van annak, hogy kormányzati tényező. Ott ülhet a tárgyalóasztalnál, közvetlen beleszólása van a kabinet és a koalíciós tanács döntéseibe. Fontos nemzetközi üzenete is van a koalíció megmaradásának. Az MKP megbízható és elismert tagja a jelenlegi politikai szövetségnek. Jelenléte nagy mértékben erősíti a kormány és az ország nemzetközi tekintélyét. Ha bármelyik párt küépne a koalícióból, akkor ez rontana Szlovákia jelenlegi kedvező külföldi megítélésén, ami különösen akkor, amikor az ország már eljutott a NATO és az EU küszöbéig, nagyon káros lenne. Csakhogy ezeket az érveket egyre több szlovákiai magyar üres közhelyeknek minősíti. Azt fájlalják, hogy az eltelt csaknem három év során szinte semmi sem valósult meg abból, ami az MKP indítványára került a kormányprogramba. Nem rendeződött a gazdátlan földek ügye, szeptemberben sem nyílik meg a magyar pedagógiai kar Nyitrán, az elmúlt héten pedig még a szlovák koalíciós partnerek is nemmel szavaztak minden olyan indítványra, amelyet a magyar párt nyújtott be a köz- igazgatási reformmal kapcsolatban. Nincs túl nagy szakadék az elvek és a valóság között? Aki azt állítja, hogy az MKP semmit sem ért el az elmúlt években, az rosszindulatú, sőt demagóg. Amióta a magyar párt tagja a kormány- koalíciónak, számottevően javult a belpolitikai légkör, visszaszorultak a nacionalisták. Nemcsak országos szinten, hanem a helyi és a járási hivatalokban is. A magyar párt kormányzati ténykedését nagyra értékelik külföldön is, mert az egyik lényeges stabilizáló tényező az országban és a közép-európai térségben. Ezt tükrözte Bugár Béla elmúlt heti parlamenti felszólalása, amely államférfiúi felelősségtudatról tanúskodott. Gazdasági jelentőségén túl jelképes üzenete is lesz az Esztergomot Párkánnyal több mint fél évszázad múltán ismét összekötő Mária Valéria híd szeptember végi avatásának. Ez a mű is azt hirdeti majd, méghozzá egész Európában, sót a vüágon, hogy politikai, szellemi és emberi hidak épülnek a szlovák és a magyar nemzet között, s ebben a folyamatban is fon- - tos az MKP szerepe. A valósághoz tartozik az is, hogy jóváhagytuk a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Chartáját, amely lehetővé teszi a szlovákiai magyar, valamint a más kisebbséghez tartozó polgár számára, hogy a hivatalokban szóban és írásban használhassa az anyanyelvét. Az elmúlt esztendőben a korábbi évekhez képest több pénz jutott a nemzetiségi kultúra és az oktatásügy támogatására, továbbá a magyarlakta területek fejlesztésére és környezetvédelmi beruházásaira. Jól tudom, hogy az MKP ennél többet akart elérni, de egyetlen kormánypárt sem érte el valamennyi célját. Ezzel az állításával is sokan vitába szállnának. Azt hangoztatnák, hogy a Demokratikus Baloldal Pártja (SDĽ) a kivétel. Az ő forgatókönyvük szerint indul a közigazgatási reform, sokak szerint a mostani cinkoskodásuk a Mečiar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal (HZDS) nem egyszeri parlamenti összefogás, hanem a jövő évi választások után megalakuló kormánykoalíció alapjait megteremtő stratégiai szövetség. Miként vélekedik erről? Nem az SDĽ az első kormányzati tömörülés, amelyik bizonyos törvénytervezet jóváhagyásakor ösz- szefogott az ellenzékkel. Eddig már kivétel nélkül minden kormánypárt engedett annak a kísértésnek, hogy egy-egy elképzelését az ellenzék segítségével vigye keresztül a törvényhozásban. Az MKP például Mečiarékkal együtt szavazta meg az örökösödési adó eltörlését, holott ezt a tervezetet több kormánypárt ellenezte. Ami a minap történt, azt én úgy magyarázom, hogy az SDĽ nyolcmegyés modelljét éppen a magyar miniszterek hathatós támogatásával leszavaztuk a kormányban, most ők az ellenzék segítségével törlesztettek és ezúttal ók győztek. Erős túlzás új politikai szövetség megalakulásáról beszélni. Egyre többen hangoztatják azt is, hogy valójában Migašéknál a gyeplő és, a kormányfő mindehhez kénytelen jó képet vágni... Ebben az állításban annyi részigazság van csupán, hogy a házelnök az egyetlen olyan koalíciós pártelnök, aki szavazatával támogatta az ellenem benyújtott bizalmatlansági indítványt. Egyébként gondoljon csak vissza, hogy milyen konfliktusom támadt az SDĽ vezetőivel, amikor nem fogadtam el azt a javaslatukat, hogy Jozef Tuchyňa legyen a védelmi miniszter. Többször is leszavaztuk őket a kormányban. Nincsenek kivételezett helyzetben. Mečiar nemrég sietett kijelenteni, hogy jövő szeptemberig kívülről támogatná az önök kisebbségi kormányát. Ezt Ígéri a Szlovák Nemzeti Párt is, ha a magyarok kilépnek a koalícióból. Ezek átlátszó és kínos spekulációk. Nem sétálunk be ebbe a kelepcébe. A HZDS megbízhatatlan párt, Mečiar pedig azért tett ilyen kijelentést, mert meg akaija bontani a koalíció egységét. Őszintén szólva ehhez ő talán már nem is kell, mert az egymással viszálykodó koalíció önmaga megtette ezt, és emiatt jövőre valósággal az ölébe hullhat a hatalom. A koalíció működőképessége és teljesítménye mindannyiunk közös felelőssége. Miként Szlovákia jövője is. Ezért is tartom sorsdöntőnek az MKP Országos Tanácsának augusz-. tus végi döntését, amely nemcsak a párt jelenét és közeljövőjét, hanem távlatait is meghatározhatja. Nem kis mértékben pedig akár a demokrácia ügyét is Szlovákiában. A jelenlegi népszerűségi listák és a kormánypártok szűnni nem akaró vitáinak tükrében csaknem kizárt, hogy ez a koalíció továbbra is kormányzati szerephez jusson. Több mint egy év alatt sok minden változhat. Főleg akkor, ha a csaknem azonos értékrendet képviselő- Én sosem hazudok pártok képesek lesznek felülemelkedni önző érdekeiken és végre eldöntik, mi a legfontosabb. Számomra az a legfontosabb cél, hogy Szlovákia mielőbb tagja lehessen az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének és az Európai Uniónak. Ezek valóban nemes célok, de nem gondolja-e, hogy a súlyos megélhetési gondokkal szembesülő polgárok, a fél millió munkanélküli számára mindez üres jelszó, amellyel nehéz lesz választásokat nyerni. Minél közelebb kerülünk a NATO- és az EU-tagsághoz, annál inkább növekszik az ország hitele és a külföldi stratégiai befektetők száma. Tavaly már Szlovákia a közvetlen külföldi beruházások számát és nagyságrendjét tekintve a második helyre került a tizenkét társult ország között. Országunkban két és fél év alatt harmincöt jelentős zöldmezős beruházás valósult meg. Szeretnénk meggyőzni polgárainkat, hogy a viszonylagos jólét megteremtése érdekében csak ebbe az irányba lehet haladni. Még akkor is, ha az út az elavult gyárak, a termékszerkezet átalakításával nyűglődő munkahelyek és tucatnyi más gond miatt nagyon göröngyös. Ha külföldi újságírókkal beszélgetek, mindannyian meghökkennek, hogy ön egyszerre elnöke az SDK-nak és a parlamenten kívüli SDKÚ-nak. Meddig tart még ez a civilizált országokban szokatlan állapot? A külföldi szakértők, de a szlovákiai magyarok is nyilván jól tudják, hogy a Szlovák Demokratikus Koalíció létrejöttét a mečiari választási törvények kényszerítették ki. Ez a párt kizárólag a jelenlegi választási ciklusra jött létre. A fő jogutód az SDKÚ, amely készül a következő választásokra, miközben természetesen felelősséget vállalunk jelenlegi minisztereink munkájáért is. Legkésőbb egy év múlva minden bizonnyal a két párt egyesül és véget ér az ön által említett, valóban szokatlan állapot. Ön két párt elnöke, kormányfőként mégsincs könnyű helyzetben. Olykor talán olyan magányos, s olyan kínok gyötörhetik mint amikor maratoni versenyt fut. Miként győzi ezt lelki erővel? Nekem az ad belső nyugalmat és további lelki erőt, hogy minden vita és gond ellenére három év alatt sokat elértünk, s erőfeszítéseinknek van és lesz értelme. Szlovákia, ha súlyos megpróbáltatások, olykor hibák árán is, de túljutott a társadalmi és gazdasági válság legnehezebb szakaszán. Orbán Viktor a minap jelentette ki Brüsszelben, hogy Magyarország adott esetben kész a schen- geni határok kiépítésére Szlovákia szomszédságában is. Elképzelhető, hogy a jövő évi szlovákiai választások után úgy alakul a belpolitikai helyzet, és akkorát romlik az ország nemzetközi megítélése, hogy ilyen lépés időszerű lehet? Semmiképpen. Szlovákia a csatlakozási tárgyalások során a lezárt fejezetek számát tekintve is felzárkózott az élenjáró országok közé. Meggyőződésem, hogy a jövő évi választások ezt a kedvező folyamatot semmiben sem veszélyeztetik. Arra is szeretnék emlékeztetni, hogy a visegrádi országok kormányfőinek tavalyi, Karlovy Va- ryban megtartott találkozóján közös nyilatkozatban szorgalmaztuk, hogy Keleten a leendő schengeni határok Szlovákia és Ukrajna között húzódjanak. Az a tény, hogy a szlovákiai magyarság számára különösen rossz közigazgatási törvény született, nem ronthatja-e az ígéretesen fejlődő szlovák-magyar kapcsolatokat? Nem tartom valószínűnek. Mi is kellő önmérséklettel adtunk hangot a státustörvénnyel kapcsolatos kifogásainknak, s biztosra veszem, hogy a magyar fél is tudomásul veszi a pozsonyi parlament demokratikus döntését. Ha közös érdekeinket és a térség stabilitását tartjuk meghatározónak, amiben egyébként nem kételkedem, akkor a vitás kérdések, az időnként óhatatlanul felbukkanó eltérő vélemények és helyzetértékelések sem zavarhatják meg jószomszédi kapcsolatainkat. Miniszterelnök úr, ha már a státuströvényt említette, mik a szlovák fél konkrét kifogásai? Ezekről ugyanis a közvélemény még semmit sem hallott. A részleteket majd a szakértői tárgyalásokon mondjuk el. Most csak annyit említek, hogy pontosan ugyanazok a fenntartásaink, amelyek miatt az ausztriai magyarok kiamaradtak a kedvezményezettek köréből. Az osztrákok már tagjai az uniónak, mi pedig már fél lábbal ott vagyunk. Mikorra várható, hogy létrejön a két hete elmaradt Orbán-Dzu- rinda talákozó? Váratlan esemény miatt kényszerültem lemondani a július elejei eszmecserét. Amikor megtudtam, hogy a pozsonyi parlament július ötödikére, vagyis a tervezett találkozó napjára tűzte ki a végszavazást a közigazgatási reformról, akkor erről azonnal telefonon tájékoztattam Orbán Viktor barátomat, aki elfogadta az indokomat. Megegyeztünk abban, hogy máskor találkozunk. Mi három időpontot is javasoltunk, s remélem, rövidesen megkapjuk a választ Budapestről, hogy a magyar kormányfőnek ezek közül melyik felel meg.- Egyetlen kormánypárt sem érte el valamennyi célját (TASR-felvétel)
