Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)

2001-07-03 / 152. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 3. KOMMENTÁR Lyuk a nadrágszíjon PÁKOZDI GERTRÚD Noha a törvény értelmében már korábban időszerű lett volna a nyugdíjak valorizációja, a munka- és szociális ügyi minisztérium ok­tóberre helyezte kilátásba az esedékes nyugdíjemelést. A javaslat négy változattal számol. Hogy az egy-, három-, öt-, illetve hétszáza­lékos változat közül melyik kerül ki „győztesen”, azt nyilvánvalóan nem a nyugdíjasok valós igényei határozzák majd meg, hanem a tár­sadalombiztosító anyagi helyzete. Szerepet játszik a nyugdíjrendszer elavultsága is, de a jelenlegi rendszer „élvezőit” ez kevéssé érdekű. Már csak azért is, mert még a derűlátó reformerek is tisztában van­nak vele, hosszú évek kellenek ahhoz, hogy az egyelőre javaslatként létező új nyugdíjrendszert bevezessék. A társadalombiztosító követelései 54 millió koronára rúgnak. A nyugdíjak minimális emelése esetén havi plusz 60 millióra, maxi­mális emelése esetén pedig havi plusz 1,5 milliárd koronára lenne szüksége. A kérdés pillanatnyilag az, hogy van-e reális esély a tar­tozások legalább töredékének behajtására. Az idei költségvetés nem számolt nyugdíjemelési kiadásokkal, így a társadalombiztosí­tó a behajtott tartozásokon kívül más „emelési” forrásból aligha meríthet. Igaz, a pénzintézet pillanatnyilag nagy reményeket fűz a lehetőséghez, miszerint július 1-jétől követeléseit eladhatja egy harmadik személynek. De van rá szlovákiai példa, hogy az adós­ságbehajtásban ez sem jelent megoldást. Nagy a valószínűsége, hogy nyugdíjemelési pénzforrásteremtés kérdésében a kormány kényszermegoldásra szorul. Persze, mielőtt bárki is „sajnálni” kezdené a megoldhatatlannak tűnő feladatok előtt álló végrehajtó hatalmat, nem árt, ha tudatosítja, a társada­lombiztosító legnagyobb adósa maga az állam. Vagyis rosszul működik. És miközben az egyszerű halandó olvassa, hallja, mikép­pen oszt-szoroz a végrehajtó hatalom, hogy a nyugdíjas iránt is tel­jesítse törvényes kötelességét, arról is hír érkezik hozzá, hogy az ál­lam odaadóan törődik hivatalnokainak kényelmével. Az állami költségvetést ugyan nem terheli újabb kiadásokkal az intézkedés, de azért fölöttébb ingerlőén hat a közvéleményre, hogy miközben a kormány pénzhiányra hivatkozva rendkívül szűkmarkúan rende­zi a pedagógusok, az orvosok és a nővérek fizetését, emelné is meg nem is nyugdíjat, azt hallja, hogy ezentúl még több minisztériumi hivatalnok utazhat 2 milliót érő szolgálati gépkocsin. A kisember sok mindent elnéz a hatalom birtokosainak. A hivalkodás nem vok­soláskor tartozik a bocsánatos bűnök közé. JEGYZET Apu, hód med be? JUHÁSZ LÁSZLÓ Mondom magamnak, ez már tényleg tarthatatlan: tíz éve itt élek Pozsonyban, és még nem jártam székesfővárosunk híres­neves állatkertjében. Annyi jót hallottam már róla, felkereked­tem hát, egy buszjegy és 30 ko­rona a belépőre nem a világ. Voltam én már állatkertben jópár európai városban, de biz­ton állítom, a pozsonyihoz egyik sem fogható. Ennyire gondozatlan, piszkos és érdek­telen helyet még életemben nem láttam. Itt hiába énekelné Bilicsi, hogy apu, hód med be? Sehol egy nagy elefánt, barlang sincs, nemhogy oroszlán. Zsi­ráfról nem is beszélve. Teve van kétpúpú, egypúpú nincs, mert­hogy kinek kellene egy drome- dár? Akadnak viszont páros ujjú patások, minden rendű és ran­gú aprójószág, bakkecske, ózgidácska sete-suta. A medve szponzora egy Ján Medveď ne­vű úr, olvasom a maci kifutójá­nál. Ez kedves, stílusos. Én egy juhot sem igen bírnék fizetni. Büfé viszont van, amennyi kell. Sör-bor-pálinka, kóla meg ás­ványvíz - minden kapható oda­benn. Helyi érzéstelenítés gya­nánt meg is ittam egy sört. Az­tán - ahogy ez már lenni szo­kott - illemhelyei kezdtem ke­resni. Egyre kilátástalanabbnak tűnő erőltetett menet után rá is bukkantam egy koszos, viszont fizetős vécére. Ivókút több is akad a kertben, azokkal csak az a baj, hogy vandál kezek (vagy a takarékos vezetőség) leszerelték a csapokat. Orosz­lánért és elefántért nyafogó gyermekünket leadhatjuk a dodzsempályánál, háromkere­kű motorkerékpáron 30 percig 20 koronáért körözhet, nem is kell állatokat néznie, fene a hálátlan kölykét. Én meg legközelebb tuti, hogy Gánsendorfba megyek. Drágább, az igaz, de három unatkozó majomnál biztos töb­bet látok. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László-politika (58238339), SidóH. Zoltán-gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly- sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7704200, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostoievského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzerda@vyvsme.sk ; Kassa: B. Nemcovej 32,055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz dače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, avsí/SÍiív az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található, oi arcúi«,«,, E-mail: redakda@ujszo.com- Hosszú hónapokig tartott, amíg sikerült lenyúlnom az egész céget. Ideje, hogy kipihenjem a fáradalmakat... (Gossányi Péter karikatúrája) TALLÓZÓ NÁROPNÁ OBRODA Hunčík Péterrel, a cseh Nova keres­kedelmi tévé egyik alapítójával ké­szített beszélgetést a szlovák lap. Egyes értesülések szerint a Nova másik alapítója egyezkedett a volt szlovák kormányfővel. Állítólag ha Vladimír Železný hajlandó lett vol­na támogatni a HZDS kampányát, Mečiar ellenszolgáltatásként segí­tette volna Železný teijeszkedését a szlovákiai piacon. Hunčík szerint Železnýben megvan a hajlam a me- diális teijeszkedésre akár politikai segítséggel, ám a Mečiarral folyta­tott egyezkedésről nem tud. SME Létezett olyan forgatókönyv, amely szerint Mikuláš Dzurindát Pavol Hantáiknak váltotta volna fel a kor­mányfői székben, erősítette meg Hantáik. Az SOP elnökével bizonyos vállalkozói és politikai körök beszél­tek erről, ám nem tartotta reális el­képzelésnek; nem volt olyan csapa­ta, amelyre támaszkodhatott volna. A romák kivándorlásának okairól készült szlovákiai jelentés nem tesz említést külföldi titkosszolgálatok akcióiról Belgiumba, eddig öt hullámban Csáky Pál kisebbségi ügye­kért felelős kormányalelnök júniusban terjesztette a par­lament elé a romák kiván­dorlásának okairól szóló je­lentését, amelyet hivatala a belügyi és külügyi tárcával, illetve a Szlovák Titkosszol­gálattal (SIS) közösen dol­gozott ki. PÁSZTOR DIANA A szlovák jogrend 1991-től ismeri el a roma etnikumot nemzetiségként. Az 1991-es népszámláláskor 75 802-en vallották magukat romának (1,4%). A szakértők becslése szerint azonban 350-400 ezren vannak. Szlovákiában élő romák 1993-ban kértek először menedékjogot kül­földön. Az első célállomásuk Hol­landia volt. Az igazi menekülthul­lám ’98-ban vette kezdetét, Nagy- Britannia lett az úti cél. Ezután Bel­gium következett, majd Finnország. A tömeges kivándorlás vízumkény­szer bevezetésére késztette az emlí­tett országokat. Elsőként Nagy-Bri- tannia, majd Írország, Finnország, Norvégia, Dánia és Belgium lépett. Finnország megfigyelőket is küldött Szlovákiába, akik elsősorban a Ke- let-Szlovákiában élő romák élet- színvonalát vizsgálták. A legtöbb roma a Belga Királyság­ban kért menedékjogot, 1998-tól összesen öt hullámban. 1999 októ­berében az embeijogi szervezetek élesen tiltakoztak a visszatolonco- lás során alkalmazott belga eljárás ellen. Az ügy a Strasbourgi Ember­jogi Bíróság elé került, jelenleg is folyik a 2001. május 15-én kezdő­dött a tárgyalás. A legutóbbi ada­tok csökkenő tendenciát mutatnak. Ennek oka valószínűleg az új felté­telek bevezetése. A 2000-es év elején egy belga kor­mányon kívüli szervezet, az Opre Roma Szlovákia-ellenes kampányt indított. Megfigyelők feltételezik, hogy az Opre Roma vezetője, Wolf Brugen - bizonyos ultrabaloldali csoportosulásokkal közösen - állhat a romák tömeges kivándorlásának megszervezése mögött. A múltban megalapozatlanul megvádolta a szlovák rendőrséget, hogy önkénye­sen lép fel a roma kisebbséghez tar­tozókkal szemben, és ő áll a mögött a hír mögött is, mely szerint a szlo­vák kórházakban a roma nőket ste­rilizálják. A belga sajtó rendszere­sen antidemokratikus, nacionalista és rasszista államként mutatja be Szlovákiát. A migráció időzítése, va­lamint azon tény, hogy Szlovákiát és Csehországot egyre több roma hagyta el, alapján született a feltéte­lezés, hogy nemzetközi roma szer­vezetek állhatnak a háttérben. Miu­tán 2001. április 10-én életbe lépett az úgynevezett „Európai Unió fehér listája”, nőtt a kivándorlók száma Finnország, Norvégia és Dánia felé. Hasonlóan Svédországhoz, az emlí­tett országokban is életbe lépett az ún. dublini konvenció, tehát szigorí­tották a bevándorlás feltételeit, a szlovák kérvényezőket még a re­pülőtéren visszafordították. A SIS feladatul kapta kideríteni, mi és ki áll a kivándorlás hátterében, így havonta áttekintést készítenek, és tájékoztatják a belügyminisztéri­umot. A titkosszolgálat rámutatott, a szervezett utakat elsősorban az A 2001 áprilisában bevezetett óvintézkedések: ♦ be- és kiutazáskor is szigorí­tani az ellenőrzést a határát­kelőhelyeken ♦ betartani az okmányokról szóló törvényt ♦ szigorítani az utazási kérel­mekkel kapcsolatos nyomtat­ványok elbírálását ♦ a határátkelőhelyeken el­lenőrizni a jármüvek technikai állapotát ♦ figyelemmel kísérni a gya­nús személyek mozgását. uzsorások használják ki, akik pénzt kölcsönöznek a Iáutazóknak. To­vábbra is megfigyelik azokat, akik ebből profitálnak, az uzsorásokat, az utazási irodákat, az irathamisító­kat, illetve azokat, akik fekekemun- kát és szállást biztosítanak a romák­nak külföldön. A szlovák külügymi­nisztérium nemzetközi fórumokon is támogatja a romaprobléma meg­oldására szolgáló törekvéseket, és külképviseletek figyelik a külföldi visszajelzéseket, kiértékelik a szlo­vákiai kivándorlók kérelmeit, és megvizsgálják indokaik hátterét. Annak érdekében, hogy a külföld számára átláthatóbb legyen a szlo­vákiai roma kisebbség helyzete, a külügyminisztérium és a kormány- hivatal tájékoztatót készített. A kül- ügy minden fórumon azt hangsú­lyozza, elfogadhatadan az a nézet, hogy összefüggés van a roma mig­ráció és az etnikai alapú diszkrimi­náció között. Günter Verheugen, az EU főbiztosa 2001. februárjában tett szlovákiai látogatása során szin­tén kizárta, hogy a szlovák jogrend e téren diszkriminatív. Az EU-csatlakozási folyamat része­ként a szlovák tárgyalódelegáció rendszeresen tájékoztatja a tagálla­mokat a roma migrációról és termé­szetesen azokról az intézkedé­sekről, amelyeket az országon belül foganatosítunk. A szlovák kormány arra helyezi a legnagyobb hang­súlyt, hogy európai szinten egysé­ges legyen a menekültügyi eljárás, többször azzal a kéréssel fordult az EU-hoz, hogy a tagállamok harmo­nizálják vízumpolitikájukat. A hazai roma kisebbség problémái­nak megoldásában fontos szerepet kapnak a kormányon kívüli szerve­zetek, jelenleg több mint 200 üyen intézmény működik. A külügymi­nisztérium emellett együttműködik az Európai Központ a Romák Jogai­ért, az Amnesty International, az In­ternational Helsinki Federation for Human Rights és az International Roma Union szervezetekkel. Csáky Pál miniszterelnök-helyettes parlamenti beszámolójában meg­Hol és hány roma kért menedékjogot 2001 első negyedévében? Belgium 239 Dánia 236 Csehország 99 Németország 49 Finnország 45 Svédország 34 Hollandia 33 Nagy-Britannia 30 állapította, hogy a rossz életkörül­ményekre visszavezethető migráció csökkent és átalakult szervezett ki­vándorlássá, egyértelműen pénz­szerzés a cél. Hátterében az uzsorá­sok, okmányhamisítók állnak, de külföldi szervezetek is nyereséghez jutnak a roma kivándorlásból, elsősorban néhány nemzetközi ro­ma szervezet, amely jogvédelem­mel foglalkozik. Részben a roma politikai élet képviselői is profitál­nak a kivándorlásból, nyomást gya­korolnak a romaprogramok támo­gatása érdekében, hogy részesülje­nek az anyagi segélynyújtásból. Szerintük a rossz szociális helyzet, a munkanélküliség a migráció oka, valamint nem utolsósorban a ro­mák diszkriminálása és a rassziz­mus. Jelenleg kb. 900 Szlovákiából emigrált roma él Belgiumban, akik kérelmét a hivatalok már elutasítot­ták, és bár semmilyen segélyt nem kapnak, kint maradtak. Ezenkívül még további 200 roma vátja ügyé­nek elbírálását. Csáky szerint szükség van egy át­fogó elemzésre a roma kisebbség helyzetéről, amelynek tartalmaz­nia kell a történelmi és szociokul- turális összefüggéseket. A kérdést nem lehet egy-egy intézkedéssel megoldani, komplex módon kell kezelni a szlováldai roma kisebb­ség ügyét. VISSZHANG: Megfenyegetett a pártelnök; Terebessy Zoltán olvasói levele, Új Szó, június 29. Üres volt a kultúrház Az önkormányzat állandó „ellen­zéki” képviselőjeként ragadtam tollat. Mivel ismerem a konfliktust és a szereplőket, vettem a fáradsá­got, és péntek este megnéztem, milyen az, amikor kultúrházunk teltházzal üzemel. Kongott az ürességtől. Tudom, hogy két em­ber személyes problémáit egy har­madik nem tudja megoldani, ennyit szerettem volna tényként tudatni azokkal, akiket esetleg ér­dekel. Pásztori Károly Ipolynyék Az MKP színeiben lettem Ipolykeszi polgármestere. Megrendültén ol­vastam, mit írt Terebessy Zoltán, Ipolynyék polgármestere Hamerlik Richárdról, az MKP Nagykürtösi já­rási elnökéről és a járási hivatal el­öljáró-helyetteséről. Hamerlikot régóta ismerem, s egyáltalán nem olyan ember, amilyennek leúja, nem karrierista törtető. Mint em­ber, mint politikus és mint vezető segítőkész, emberbecsüló, tisztessé­ges. Munkáját meg kellene köszön­nünk, mert mindazt, amit tett, a magyarságért tette. Deák Rózsa Ipolykeszi Községeinkben nem épülnek „egy­pártrendszerek”, toleránsak va­gyunk valamennyi legálisan mű­ködő párttal szemben. A járási el­nököt nem olyannak ismertük meg, mint amilyennek a levél leúja. Se­gítőkész, becsületes ember, akihez eddig bármikor fordulhattunk. Zatyko Ferenc, Csáb; Jámbor László, Apátújfalu; Benkocs Irma, Óvár és Nagy József, Inám polgármestere Nem óhajtjuk kommentálni a pol­gármester és az elöljáró-helyettes konfliktusát, de nem hagyhatjuk szó nélkül Terebessy Zoltán kijelen­tését, hogy Hamerlik Richárd „ma­gyar iskolát legfeljebb csak kívülről látott”. Ez rágalom. Többször meg­látogatta iskolánkat, segítségére, tanácsaira mindig számíthattunk. Skabela Rózsa igazgatónő, Faggyas Marián igazgató- helyettes, Ipolybalog A Csemadok ipolynyéki alapszerve­zetének tevékenysége fellendült, miután Hamerlik Richárd került az élére. Elnöksége alatt újjáalakult a néptánccsoport, létrejött egy népi zenekar, egy vegyeskórus, amely Hamerlik vezetésével eljutott a ga- lántai Kodály-napokra, ahol bronz­koszorús minősítést kapott. Mag József, a Csemadok volt nagykürtösi járási elnöke Szerkesztőségünk a vitát ezzel lezártnak tekinti.

Next

/
Thumbnails
Contents